Totum

Lusta vagyok, na. És akkor mi van? Régóta nem írtam, és mondhatnám, hogy ezért, mert meg sem érdemlitek, de persze az igazság az, hogy a visszajelzések hiánya, és tulajdon restségem együttesen vezettek oda, hogy kvázi feladjam blog író karrieremet. Amúgy rá sem nagyon érek. Nem mintha a peca töltötte volna ki idén a munka utáni maradék szabadidőmet, nem. Már tavalytól próbálom hanyagolni a korai keléseket, vagy kései szúnyoginváziót, de persze nap közben nem annyira egyszerű a Velencei-tavamon fogni. Ezért inkább ráálltam a vitorlázásra, meg is osztok gyorsan két faszányos videót:

Erről csak annyit, röviden, ha fúj a szél, lehet vitorlázni. Nincs kérdés, hogy jön-e a hal, szóval kicsit direktebb az összefüggés az akarás, és a nyögés között. 

Node! Azért  a halakat sem hanyagoltam teljesen, sőt, ha valaki venné a fáradtságot, és megkérdezné a valódi főnökömet, alighanem mélyen lesújtó véleményének adna hangot a hobbijaim számossága, a velük eltöltött idő, és úgy általában az elmeállapotom felől. Szóval azért pecázgatok. Éppen egy balatoni betli-szagú túrából jöttem haza, amikor láttam Szegi barátom posztját a pontyozó horgász versenyről a Bregyón. Hívott is, és bár addigra már igen szűkében voltam az időnek, ezért el is mentem (ne keress benne logikát!). Addig dumálgattunk, míg ki nem bökte, hogy menjünk át etetni a másik tóra. Hozott pár kiló száraz kenyeret, én pedig egyből az UL pálcámért nyúltam, ha már szembejött a lehetőség. Egyetlen jigen, egyetlen gumival sétáltunk át a Vidámparki-tóhoz. Ahol aztán kb 10 perc alatt 20 dobásból tán 18 és fél szép csapó esett, a 15-25 cm-s tartományból. Innentől fel is gyorsultak az események, és hirtelen ott találtuk magunkat, hogy két év teljes horgász tilalom után október 15-től megnyitott a tó. Csak sporthorgászoknak, egy bottal, műcsalival, keccsendrilíz alapon. Hát, kéremalássan. Sokféle jó víz van. Sokféle halat jó fogni, de én a nagy csapókat szeretem (szeretném) fogni leginkább. De ha van sok más ragadozó, az sem baj. Ezen a tavon gigászi halak még nincsenek, de csapó van majd 30 cm-ig, és sok, a pisztrángsügér állománya jelentős, olyan kb 40 cm-ig, és mivel két éve csak zabálniuk kellett, van benne más jóság is. Közreadok pár fotót az első hétről, hadd egyen a fene mindenkit, aki nem volt részese a felvezető körnek!

Francba, nem ezt akartam. Szóval a halak:

Tovább is van, mondjam még? 

Hosszú évek gyötrelme koncentrálódik itt egy pontba. Befagytak a vizek, metsző szél fúj, és én ki nem teszem a lábam a biztos melegből. Valamit azért mégis kell csinálnom, ha mást nem, hát gyenge elméleteket gyártok a jövőre nézve.

Holnap még biztosan nem megyek tehát ki, mert mittudomén, milyen programom van, de tán a jövő héten még kitart a jég, és tán gyengül a hideg is. Ha akkor összejön, egy jó csukás vízre kinézek, vertikál, vagy élő csalis cincogásra.

Ha elmegy a jég, attól függően, hogy ez mikor lesz, ha szerencse úgy hozza, hogy ez még tilalom előtt megtörténik, akkor lesz esélyem kövest, sügeret, csukát kergetni. Ha kiolvad, és vagy pár fokosra felmegy addig a víz hőmérséklete, de legalábbis kisüt a tavaszihoz hasonló nap, kajakja pattanok, és egy hinaras-nádas rejtett zugában nézek körül a környéknek. 

A tilalomban feederezni, matchezni fogok, van már kényelmes székem, állvány, minden, ami csak kell, irány a dinnyési kikötő. Közben persze javul majd az idő, és kitavaszodik, immár biztosan helyt adva az idei új hobbinak, vitorlásra szállok. Később, ha majd újra szabad lesz, arról fogok a Velencei-tó eddig elérhetetlennek tűnő pontjain balinozni, pergetni. És sörözni járni, valamint gyerekeket gájdolni. Aztán csak véget ér már a pörgetőtlen időszak, és már az első nap a Balatonon talál majd, a töréseken nézzük a süllőket, az elméleti része mér megvan a dolognak. A tavasz a hazai pályán is meghozza a lehetőségeket, hajnalonként parti balin-süllő játszik. Remélem találok sügereket a vitorlással, a balatoni kedvenc kikötőmben a tavasz-nyár nem jó erre. Ellenben indul a vihar-peca, süllő, balin fogható ezen a kemény megpróbáltatást jelentő módon. A balatoni balinokra idén egyébként is több hangsúlyt fektetünk, Siófokról csónakkal, Aligáról kajakkal megyek rájuk, messzehordó, gyors csalikkal.

Van egy titkos hely ezen kívül, ahová halandó be nem léphet, azt még nem tudom, mit is várjak tőle, de párszor biztos ránézünk, míg ki nem derül, mit is tud nyújtani.

Talán lesz egy Po-túra, és Amszterdamba is ki kéne nézni, no és a szlovák domolykók is piszkálják a csőrömet. Ja, a helyi csatornákat is meg kéne nézni. A külföldi útjaimhoz immár lesz szállítható méretű botom, valami tán ott is kinéz. Néhány horgászverseny, csak a hékula kedvéért, random, előre nem látható bulik, Zsennye, Bregyó.

Ha ennek csak a felét megcsinálom, király év elé nézek : ) Addig is tovább lógatom a kezem a bilibe...

Most hogy így visszagondolok rá, Gyula nagybátyámnak köszönhetem a horgászattal történt beoltásomat, az első emlékeim a Mihályi-tavaknál történt kárászozásról vannak. Amennyire rémlik, ő vitt el a Dolgozók Horgászegyesületbe, ahol megtanították az alapokat, mai napig azokat a kötéseket használom, akár csukott szemmel is elkészítve őket. Székesfehérváriként túl sok választásom nem lehetett, a Bregyóba jártunk évtizedeken keresztül, akkor még pontyra áhítozva. Örökre belém égett egy akkori sporttárs módszere (lehettem vagy 12 éves), a halőrháznál beöntött egy nagy vödör kukoricát a parttól 1-2 méterre, és aztán match-bottal egyre-másra szedte róla a halakat. Aztán elköltöztem, kiköltöztem, szét-, és vissza, hogy a Velencei-tónál kössek ki. Ez nagyjából meg is határozza, általában hol mosom a damilt. Néha azonban elcsábulok más vizekre is, és olyankor meglepő impulzusok érnek, mint az előző heti majdnem meglepetés néhány pisztrángsügér. A képekre reagált Szegi, aki elmondta, náluk is van ám ilyen! Úgy-úgy, a Bregyóban. Ő nem arról híres, hogy össze-vissza beszél, úgyhogy azonnal elkezdtük szervezni a "vendégségemet" erre az "ismeretlen, új" vízre.

A hajnali négy már a parkolóban talált, hamarosan meg is kezdhettük a kutatást. A kitűzött cél a 30-40 cm-s fekák megakasztása, mekkora volna már, ha hozzám 15 percre egy ilyen tó volna elérhető! Kis kitérő a csalizásra. Ez egy városi tó, hosszú évtizedekre visszanyúló hasznosítási iránnyal, ami a pontyozás. Ennek megfelelően szinte semmit nem szabad ezen kívül csinálni, például a "blinkerezés" kifejezetten tilos. Nagyon nem jöttünk zavarba, hiszen kishallal csalizni viszont lehet, akár úszóval, fenéken, tapogatva, vagy ds-en felkínálva. Ezért én az élő csalit utánzó gumi-csalit utánzó előző nap merített, reggelre merev döglött hallal csaliztam egy kb 5 gr-os jiget. Nem, meg ne szólalj! Nem kell ezt érteni, a szabál az szabál. Az mondjuk biztos, hogy majd minden beülőben egy csipeszes kolléga feszít, ha pergetők lepnék el a tavat, az garantált konfliktusokhoz vezetne. Így aztán cél közönségnek maradnak a helyet ismerő elszántak.

Szegi a drop-shotra esküszik, félmagasan vezetve próbálkozott, de eleinte a meder alján pattogtatott kishalam hozta csak az eredményt, egy óra alatt pár, kilót alig meghaladó süllőt adva. Jópár rablás látszott, süllő, harcsa, fekete sügér, és kevés csuka lakja a vizet. 

A környezet alig változott, csak talán rendezettebb, mint volt, én még emlékszem a holdkomp másolat körülötti beton törmelékre, most az egy szépen füvesített, talán diszkoszvető pálya. Azért vannak változatlan részek is, mint a kerítés a sportpályák felé, ami már akkor is régóta ott állt, mikor a 70-es évek végén először találkoztunk, az idő azóta szépen belevájta vasfogát. Régi, és új ismerősökkel futottunk össze, Zoli, aki vagy 20 éve a kifolyónál úszózik, és Dávid, aki most tanulja megkülönböztetni a csipeszeket egymástól : P De az is lehet, hogy épp pokemont keres...

Ma csak pár hajnali órát szántunk a kutatásra, és amikor végre elesett a mai nap egyetlen szép sügere, fájrontott hirdettünk, hiszen tudni kell a csúcson abbahagyni!

Egy biztos, a tó minden sarka ismerősen köszönt, jó érzés újra a gyermekkori pályán lenni. A hely közelsége, és kívánatos új lakói révén még biztosan látjuk egymást!

Van úgy, hogy egy élmény olyan intenzív, olyan sok, hogy hetekre eltömíti az érzékszerveket. Így jártam a legutóbbi zsennyei baráti túrával is, legalábbis erre fogom, hogy nem skicceltem le pár sorban a történteket, azt mégsem mondhatom, hogy lusta vagyok, mint a dög?!

A szokásos módon, túlzott elvárásokkal, izgulással indult a sztori, indulásnak egy jót pakoltam. A hátsó teraszon Gülüke macskánk nézte értetlenül, minek ez a sok kacat?

Mert felszerelés az aztán akad szépen, különösen, hogy több halfaj megfogására készülünk: csuka, süllő, harcsa, ponty a cél. Ezért aztán a hátsó teraszon egy kisebb kipakoló vásárt rendeztem, nagyjából egy kisebb horgászbolt választékából szortíroztam. Ne is mondj semmit, siralmas, tudom!

Jó hosszú az út oda, persze minden viszonyítási alap kérdése. Mivel én idén megértettem a hajnali peca jelentőségét, igazán korán keltem, de a pár órás út miatt olyan reggel nyolcra értem le. Ez a kép fogadott, pénteken még alig voltak csipeszesek.

Aztán persze megérkezett a banda nagyobbik fele, Peti futott be először, aki Bécsből érkezett ideiglenesen hazánkba, míg a fővárosiak tán dél körül ébredtek. A mutogatás az megy nekik, no, mindegy.

Persze, mielőtt még horgászbotot ragadtak volna, feszítettek egyet a tárolóból kiszedett, mások által kifogott halakkal. A fészbuk népét hergelni kiváló ötlet volt : )

A faház szállások egyszerűek, kiválóak arra, hogy öt pecás mindenféle tekintetben jól érezze magát bennük. Az ételt, italt, csomagokat lehajigáltuk, és irány a vízpart... csak előbb a büfében megittuk az áldomást. Néhányszor.

Mindenki a saját tehetségének megfelelően kezdett, asszem Peti az első nap elakadt, és addig erőltette, míg eltörte a botját. Hja, így mulat egy magyar úr!

Amint kiderült, a tóban nem csak a megfogni remélt halak laknak, tavaly belekerült egy adag pisztráng-sügér is, a fővárosi kollégák gyakran horgásszák, most is hamar elcsábultak a látott halra, nem is eredmény nélkül.

Amennyire lehetett, és azért esténként tettünk róla, hogy "elfáradjunk", igyekeztem még napvilág előtt felkelni, ennek eredményeképpen több csuka, süllő, sügér is esett. Még soha nem fogtam ilyen állatot eddig, még nem nagyok, de jó játék!

Pisti barátom egy kicsit később érkezett nálunk, de éjjel szépen belehúzott, megfogta a túra egyetlen harcsáját. Igazán sportos volt a módszer, este beraktuk, lefeküdtünk, oszt' reggelre megvót. Ahogyan este kinéztünk, ezt teljesen korrekt módja a halfogásnak.

A szombatunk egy csónakos túrának indult, ám nem sikerült tökéletesen a vízre szállás, bár ez nézőpont kérdése, mi biztosan jól szórakoztunk, ha Móri Pisti nem is.

https://www.youtube.com/watch?v=vSL43vLoADw

Miután elment száraz ruhát felvenni, visszafordítottam a csónakot, kimertem belőle a vizet, és már indulhatott is a móka.

Azért azt el kell ismerni, az egyetlen bálintot ő fogta, és pedig nem is véletlenül. Szívesen vízbe löktem volna ezért, de már megoldotta önerőből, szóval maradhatott.

Egy kis családi élet után azonnal mennénk vissza, bármikor. Ja, nem csak feltételes a mód, megyünk is!

Mindig olyasmiken töröm a fejem, amin nem kéne, míg más ezerrel horgászik, és a bevált módszerekkel fog, én kötözök, szerelek, variálok, új dolgok után kutatok. Siralmas. A vége mindig az, hogy amit kitalálok, már létezik, csak senki nem tud róla. Legjobb barátunk sokat segít a kutatásban, a kereső szavak helyes kiválasztása után az eddig rejtve maradt titkokra is napfény derül. Ilyenkor persze az is világosan látszik, aki hivatás szerűen űz egy biznicet, nem mindig látja azt, ami pedig épp az orra előtt bújik meg, többször futottam már ilyen utcába.

Kérdeztem már több helyen, lehet-e olyan woblert kapni, amelyikben a horog úgy el van rejtve, hogy majdnem akármilyen dzsindzsába, nádgyökérbe be lehet engedni elakadás, drága csali vesztés nélkül, ám erre a válasz többnyire az volt, hogy nincs, csinálj! 

Van. Nem is messze, mert egy már forgalmazott, egekbe magasztalt gyártó terméke. Csak nem tudtam eddig róla. Vagyis eddig nem tudtunk, ám meglehet, ez lesz az év egyik sláger terméke, íme:

Nem, nem álltam be egy márkát isteníteni, de mivel ez az, amit régóta keresek, és sehol máshol nem találtam, azt gondolom, megérdemli az elismerést, és hogy a felhasználókat felvilágosítsuk a kincsről, amiről nem is tudtak eddig!

Most azonban rendelni szeretnék, fiúk, ébresztő!

Kiegészítés: kiderült, ez egy pár éves csali, csupán az újszülöttnek volt ismeretlen, szorri.

Biztos sokan vannak mások is rajtam kívül, akik szívesen fognának lékről nagy csukát. De vajon tudják-e, hol keressék ezeket a gigászokat, hogyan fogják meg őket? A 2011-es nyaram-őszöm nagy csuka fronton jól telt, többet is kaptam, mint amit megérdemeltem volna, olyannyira, hogy lassan kezdtem azt hinni, hogy ez nekem jár. Mivel a TÓ bezárt novemberben, majd még néhányszor, amikor újra bekönyörögtem magam egy-egy after partyra, addig jártam a tógazda nyakára, mígnem beengedett bennünket egy utolsó utáni alkalommal a jégre. Tudni érdemes, hogy ez a völgy hamarabb hűl, mint a környék laposai, és jól tartja a hideget, mostanra is vastag, embert-fejszét-fúrót próbáló jege lett. Márpedig mi a 10+-os csukákkal álmodtunk, hát 3 furatnyi lékből készítettem elő vagy 20-at, ömlött rólam a víz, mire befejeztem. (Azért kellett - volna - ekkora, hogy a hasas példányok kiférjenek majd, hogy nézett volna ki az, hogy megfogunk valami igazi méretest, majd le kell vágnunk a zsinórt, mert beszorul.) A hideg, téli naphoz képest kellemesen napsütés fogadott, csak az a fránya 800 méter ne lenne, míg be kell cipekedni... de aztán ezen is túl voltunk. Fúrás-faragáson, hólapátoláson túl már csak a csalizás, és a vitaindító pálinka fogyasztása volt hátra. Ettől kap a hal! Legalábbis az elméletünk szerint. Bevetettük hát a cájgokat, minden elméleti horgásztudásunkat, reményeinket, osztán vártuk a sült galambot ... ööö, halat. De csak nem akart jönni. Nem baj, ezért vágtuk a rengeteg likat, állítgattuk a mélységet, hering olajoztuk a csalit. Semmi. Mártogattam, vörös, kárász, bodri, szelet mind-mind kipróbálásra került, de nem hozott eredményt. Az amúgy hideg, de a napsütéstől szikrázó völgy mihelyt árnyékba került igyekezett jéggé dermeszteni minket, behatolókat, pedig mindenki vastagon öltözött, ettünk-ittunk közben, hogy a belső fűtés is dolgozhasson, de az árnyékban ez is kevésnek bizonyult. Már kezdtünk pakolászni, mikor a sógor, akinek elméletben a legkevesebb köze a pecához a végén csak akasztott egy pár kilós jószágot. Addig fárasztgatta, és olyan jó tanácsokat kapott az immár mellékszereplővé degradálódott "mesterektől", hogy a végén még ez is elment. Szerencsétlen jószág nem bírta kivárni, míg a felek megegyeznek a húzd meg, vagy ereszd meg taktika helyességén, és lemaradt a várva várt hal. Azóta hallgatom a különbséget az elméleti és a gyakorlati horgászok között...

Székely Imre (Sz.I.) Szia, nagyjából utolértem magam, és szeretnék egy kicsit tőled is kérdezgetni,lehet? Mikor?

Györke Zoltán (Zéé) Szeva! Kérdezhetsz bármikor.

Sz.I. Most bármikor van [:)] Szóval....kezdjük talán azzal, hogy mit is csinálsz, miféle terhét viseled a horgászatnak?

Zéé A műcsalis horgászat amit már szinte kizárólagosan űzök, már 9 éve. [:)]

Sz.I. Remek, meg is érkeztünk!A műcsalin belül mi a fő csapásirány?

Zéé Attól függ, mikor, hol, és mire horgászom.

Sz.I. Akkor szűkítsük szezonra, arra, ami most van-jön!

Zéé Mivel ilyenkor pont tilalom van süllőre, csukára, balinra, ezért ilyenkor fekete sügérezni járok. Hozzáteszem ez a kedvenc halam, és erre a fajra horgászom a legtöbbet.

Sz.I. Miért a feka a kedvenc horgászhalad?

Zéé Mert kiismerhetetlen, rafinált, különösen a nagyobbak. Iszonyat mód küzd, bevet mindent, h szabaduljon. [:)] 9 éve üldözöm őket, de még mindig tudnak meglepetéseket okozni.

Sz.I. Egyáltalán, mióta pecázol, és milyen apropóból jutottál el a fekáig?

Zéé Zoltán Nem kezdtem túl korán, bár egész kisgyerek korom óta vonzottak a halak. Akváriumom volt mióta az eszem tudom. Eleinte alap guppik meg ilyenek. Aztán sügérfélék. Zebrasávos sügér, Kék Akara, Márványsügér, Apistogramma Ramirezi. Ezeket tenyésztettem is. Utána tartottam hidegvízi halakat. Süllőt, márnát, csukát, stb.. Dolgoztam nyaranta Zsilinszky (ő írta az alapműnek számító Akvarisztika című könyvet) akvarista üzletében is a Bocskai úton. Aztán 14 éves koromban egyszer keresztapám elvitt magával a Kis-Dunára mert snecit akart fogni a másnapi süllőzéshez. Egyszer csak megkérdezte, hogy kipróbálom-e. Vissza se akartam adni a botot neki. Mondhatni szakadékba lökött. Innen nem volt megállás. Vizsga, engedély, peca. [:D] Végigjártam azt a bizonyos szamárlétrát. Finomszerelék, versenyzés, élőhalas csukázás, süllőzés. Aztán jött pergetés. Úgy kezdtem "ahogy illik". Körforgóval csukáztam, balinoztam. Aztán jöttek a wobblerek, felszíni csalik. Ahogy fejlődtem, úgy finomítottam a felszerelésemen. Egész UL-ig. Miután úgy éreztem, hogy ebben nincs tovább, váltottam a castingra. Immár 4 és fél éve kizárólag ezt a módszert űzöm.[:)] A fekuszokkal egy véletlen folytán futottam össze. Nem is tudtam, h élnek abban a tóban... Az első találkozás alkalmával rabul ejtettek. Utána 7 évig mondhatom, hogy nem is horgásztam másra. [:)]

Sz.I. Beteg, beteg, beteg... :)))) Komolyan jó látni, a sok sorstárs ápoltat.

Zéé :DDD Az UL peca akkor vált érdektelenné miután a Dunán megfogtam egy olyan 5ös harcsát egy 0-10 grammos bottal. [:)] Véleményem szerint ez a harcsa volt a maximum amit UL-el meg lehetett fogni. Utána már az 1-2-3 kilós balinok, csukák már nem nyújtottak akkora élményt. Jó volt megfogni őket, de kellett valami új, ami kihívás, és amiben fejlődhetek. Így jött a casting.

Sz.I. A castinggal ennél nagyobbakat is ki lehet cibálni?

Zéé Hát.... Körülményektől függ. Meg halfajtól. De sose a halak mérete izgatott. A casting pecának sem az a lényege, hogy én hű de hatalmas halakat fogdossak. Hanem az, hogy hihetetlen gyors, pontos és kényelmes peca. Épp nemrég fogott haver 25 grammos bottal egy 6,5-es csukát. 25 percig fárasztotta, olyan helyen ahol nem volt akadó... Ha csak egy faág van a vízben, véged.

Sz.I. Láttam egy képeden egy érdekes jigfejet, mi az??

Zéé Ez kérlekszépen egy Deps Swimming Jighead. Sz.I. Csak a sügérre használod? A víz melyik rétegében jár a leghasznosabban?

Zéé Bár egy éve ott figyelnek a dobozomban, a legutóbbi 2 nap kezdtem el használni őket. A fenékről emelgetve, pöcögtetve átütő sikert aratott! Akasztottam vele már csukát is, ami sajnos meglépett, és fogtam vele süllőt.

Sz.I. Ejha, miért vártál eddig?

Zéé Igazából nem tudom.... van úgy az ember, h vesz valamit amiben lát fantáziát, aztán megfeledkezik róla....

Sz.I. A zsinór fluorkarbon?

Zéé Így van. Szinte kizárólag ezt használom.

Sz.I. Mi a felszerelésed a sügerezéshez?

Zéé A felszerelésem egy Team Daiwa Zillion casting botból és egy Team Daiwa Zillion Type-R multiorsóból áll, rajta 30-as fluorocarbon zsinór, de ezt nem csak sügérezéshez használom, hanem mindenre [:)] Általánosságban elmondhatom, hogy én szakaszosan húzom a csalikat. Gumihalat, texas riget, twisztert pöcögtetve, kisebb nagyobb emelésekkel tarkítva. A wobblereket "twitch"elve, jerkelve. A halat mindig ott keresem, ahol az életviteléből adódóan előfordulhat. [:)] 5, talán 6 féle dobási stílust alkalmazok a meghorgászni kívánt helynek, illetve a terepviszonyoknak megfelelően.

Sz.I. Ugyanazt a botot használod mindenre? Milyen súllyal kb. milyen messze tudsz így eldobni, és ugyanazt a csalit miért NEM felkapókaros orsóról dobsz, és melyikkel dobsz hosszabbat, pontosabban? A feketesügeret, csapót, melyiket hol keresed márciusban-áprilisben? Hol horgászol rájuk?

Zéé Egészen pontosan a Zillion 631MFB 1/8-5/8 unciás (3,5-17,5 grammos) a pálca, ezt a felszerelést használom általánosan, Dunán balinozni, süllőzni, a bot 190 centis, teljesen egyrészes.

Sz.I. Ez tetszik, bár drága, viszont univerzális.

Zéé Valóban nem olcsó bot, de megéri az árát. A sügérfélék, ideértve a süllőt, kősüllőt is előszeretettel tartózkodnak akadós helyen. Pl bedőlt fák, nádtorzsák, kőszórások környékén, itt találnak búvóhelyet. A feketesügér pedig előszeretettel "mutogatja" magát, főleg nyáron kijönnek a partszélébe, vagy a nyílt vízen felszín alatt úszkálnak, mint pl. a balin. Most kb. 40 méterre kellett dobni, és onnan játszani kifelé a csalival.

Sz.I. Jól gondolom, hogy feketesügeres víz nincs sok az országban?

Zéé Nincs túl sok valóban, de hála az égnek egyre elterjedtebb. Ez az egyetlen olyan faunaidegen halfaj, ami teljesen beépült a táplálékláncba. Szeretek csapózni is, csak nálunk az a gond, hogy mivel nem áll semmiféle védelem alatt, ezért a kisebbeket is elviszik a macskának.... Szerencsétlen igen lassan nő, ezért ilyen csenevész nálunk az állománya. Véleményem szerint a csapónak is kellene adni méretkorlátot, mondjuk 30 centit, az összes többi ragadozónak felemelni minimum 10 centivel (a süllőnek hússzal!!) a korlátját, és be kellene vezetni egy felső mérethatárt is. Pár év alatt szerintem igen jókat horgászhatnánk szép nagy halakra. [:)] Általában azért telepítik a feketesügereket, mert ez az egyetlen faj ami megeszi a törpeharcsát. Leginkább a fiatal 1-2 centis ivadékot, úgymond kieszik a törpe utánpótlást. A másik fele pedig az, hogy Ő is ugyanúgy táplálék a nagyobb ragadozóknak, tehát neki van természetes ellensége, nem úgy mint az amurnak, busának... Ezért épül be teljesen, anélkül, hogy komolyabb konkurenciát jelentene a többi ragadozónak. A csapó az egyetlen aminek komoly konkurense lehet.

Sz.I. Óóóóó, ez jó! Akkor miért nem telepítik minden használhatatlan törpés tóba??!!

Zéé Telepítik, ne aggódj! Szép lassan. Amúgy gondolom azért, mert nem fognak a pontycentrikus tógazdák egy relatív drága halat telepíteni (350Ft/db nettó)... Másik kérdésed volt, hogy milyen messzire tudok dobni multival? Egy 10 grammos wobbler 40 méter pl. [:)]

Sz.I. Az is kérdés, igen, de főleg az a kérdés, mi az értelme a váltásnak erre az orsó típusra?

Zéé Addig minimum dobok, ameddig te a spinning motyóval. És hogy miért használok multit? Nos, masszívabb szerkezet, nem csavarja a zsinórt, kényelmesebb a fogása, és gyorsabb pontosabb horgászatot tesz lehetővé, amellett, hogy igen könnyű a felszerelés.

Sz.I. Pontosabban dobsz vele? Mi lehet ennek az oka?

Zéé A rövid gerinces bot, és a lineáris zsinórlefutás szerintem. A peremfutóról körbe körbe csapódik a keverőgyűrűn a zsinór, távolabb fut a blanktól a gyűrűsor pl. Ráadásul sokkal kompaktabb, masszívabb szerkezetek. Az egyik barátom a Pón, ezzel az orsóval 2 db 40-es harcsát vett ki... Hol bírná ki ezt a terhelést egy akármilyen peremfutós orsó?? (3000es peremfutós)

Sz.I. Kibírja... ja az nem. Nagy fém harcsás, az bírná, vagy egy tengeri multi.

Zéé Pedig méretben, zsinórkapacitásban ugyanaz a kategória, viszont azoktól 2 óra alatt elkopik a porc a válladban, könyöködben....

Sz.I. Ok, én eleve is meg vagyok győzve, így könnyű. Csapót ... hol keresed márciusban? Hol horgászol rájuk? Milyen csalikat használsz?

Zéé Márciusban is keresem az akadókat, töréseket, illetve ahol apró halat látok a part közelében, szinte biztos, hogy ott ólálkodnak a közelükben a sügérek. Azt szoktam mondani, h ahol a zebra, ott az oroszlán... Mindig valamilyen víz alatti tereptárgy közelében vannak, öblökben, tavakon bedőlt fák, csónakok, bokrok, hínárcsomók környékén, a Dunán pl. a kövezések tövében.

Sz.I. Drop-shottal sügereztem, és a végén már annyira le kellett lassítanom a betekerést, hogy inkább csak bedobtam, és feszegettem egy helyben, míg rá nem ütögettek (a 80 cm-s velencei-tóban).

Zéé Azt úgy is kell! Nem kell tekerni. Néha arrébb kell emelni az ólmot, és feszes zsinóron megrázogatni a csalit, anélkül, hogy az ólom elmozdulna. 2-3 rázogatás, aztán 30-40 centit arrébb rakni az ólmot, megrázogatni és így tovább. A csalik 5-7 centis drop-shot gumik, pin tailek, cross tailek, V-tailek, erről sok infót találsz a neten.

Sz.I. Régóta csinálod, milyen eredménnyel jársz? Hibákról, fejlődési lehetőségekről mesélj!

Zéé Hibákat mindenki követ el. A mai napig én is, pedig mint mondtam már 9 éve kizárólag így horgászom. Én egy gyenge, vagy nullázós napon nem a kudarcon kesergek, hanem azt próbálom megfejteni, hogy mi lehetett a sikertelenség oka. Ha felismered mit rontottál el, akkor tapasztalsz. Ha nem fogok semmit, akkor is megyek holnap, bár zavar, de töröm a fejem a legközelebbi hogyanon. Én is így fejlődtem/fejlődöm egyfolytában. Átgondolom mit hogyan lehetett volna, és következő alkalommal hasonló szituációban kipróbálom. Általában be is jön. [:)], Ha esetleg nem tudok rájönni, vagy nincs ötletem, akkor megkérdezek valakit aki nálam tapasztaltabb, nem szégyellek kérdezni.

Sz.I. Remek, térjünk vissza egy pillanatra a tavaszi történésekre, mesélj, merre jártál, és milyen sikerrel?

Zéé Itt egy történet, ami igazán emlékezetes volt: Tavaly május 8.án, csodálatos borult vasárnap reggel kimentünk haverral a Dunára, h de jó lesz. Kb. fél óra múlva elkezdett esni. Cimbi 10 perc múlva aszongya: "Szerintem megyek, nincs nálam esőkabát. Jössz?" Áhhh - mondom - csak szemerkél... Cimbi kocsiba be, tipli. Zoli kint maradt a parton. Olyan 5 km-es körzetben senki... Tök jó. Ja. Csak a szemerkélés átváltott masszív áztatóba, és némi északi szél is jött hozzá. Felmértem a lehetőségeim: Thermo pulóver,nem vízálló. Alatta hosszú ujjú Daiwa póló. Nem vízálló. Alatta pólóing. Nem vízálló. Nadrág. Nem vízálló. Sportcsuka. Nem vízálló. Zokni, boxeralsó se. Pergetőtatyi. Na ez az egyetlen ami vízálló. Legalább a fényképezőm nem ázik szét. No. Gondoltam meghajigálom a vizet egy olyan km-es szakaszon és aztán húzok. Ekkor még csak a thermom volt nedves. Zsír. Bírjuk. Dobálózok-dobálózok, oszt azt veszem észre, h hejde trükkösen rángatom a bot spiccét. Na nem azért, mert annyira pro vagyok, hanem mert reszkettem mint a kutya... Ekkor vettem észre, h csurog a water a gerincemen. Na mondom dobok még párat a 200 méterre lévő aprócska rugany-szerűség végénél. Mert ott faszán megtörik a sodrás. Konkrétan futottam odáig, hátha kicsit felmelegedem. Hát annyira sikerült, hogy már nem reszkettem. Kb az 5-6. dobás után BÁMMM. 53 centis, olyan kettőfeles, kövér balin. Gyors fotózás, hal vissza, Zééé haza. Az alsógatyámból is csavartam a vizet. Párom azt mondta nem vagyok normális. Én erre csak megvontam a vállam és annyit mondtam: "Pergetőhorgász vagyok."

Már megint itt van, a szerelem. Már megint izzad a tenyerem. Minek? Minek?!

Pár percig ha ráérek, máris az jár az eszemben, hogyan csináljam máshogy. Odébb menjek? Máshová dobjak? Váltsak etetőt, csalit? Szereljek-e? Ez utóbbit rendszeresen választom, hiszen így lefoglalván magam, lehetőséget adok a halnak, hogy felvehesse a csalit. Hmm. Hosszabb, vékonyabb előke, kisebb horog, másik önetető, vágok, szerelek, a végtelenbe merül a tekintetem, ahogy a látóhatár szélén a sötétből felbukkanó fényt álmodom. Csönd van. Csak a szemközti védett nádas lakói zajonganak, messziről vonatfüttyöt hozna a szél, ha még létezne olyan. Ketten vagyunk az egész tavon, meglehet, a halak is sztrájkolnak. Szép. Gyönyörű. Csodálatos. De marhára unom! Mikor lesz már valami?! Asszem, át is szerelek. Kiengedem a nyeletőfékeket, és elsétálok szörnyetegig, ami egy horgászműhellyé átalakított T3-mas. Állítólag egy boltban nincsen ennyi eszköz. Vágok, kötök, cserélek, rögzítek. Nem jó. Újra kezdem. - Gabi, lefőzöl egy kávét nekem is? Ez egy ilyen, jó hely. Filozofálunk egy sort. Nők... Inkább szerelek. Leesik az ütköző, lehajolok érte, de kár volt, nagy kiabálásra pattanok fel, és verem jól be a fejem. Visszaslattyogok az álláshoz, sógorom fáraszt a botommal. Átadná, de nem kérem. - Te akasztottad meg, vedd is ki, megérdemled. Szépen fáraszt. Az elcsépelt "karikába hajlik"... Elúszik előttünk a víz tetején egy bot. Röhögünk, nézd a marhát... - István, ez a te botod!! Már csak én nevetek. Visszaveszem a cájgot, a sóger téblábol a parton, kéri, hogy "dobnám meg". De semmi olyan nincs előkészítve. Mi legyen, kérdi. Aztán, gatya le, nagy levegő, és .... besétál a térdig érő vízben. Kijön vele a hal is, nagyobb volt a szeme, mint a szája, de hát, van olyan Istvánunk, aki kiengedi teljesen a féket, van, aki meg betépi, és a nyeletőt sem használja. Új szlogen születik:

Vigyázz, jön a bot, úszik!

A jelenlegi kezelőnek vagy mennie kell, vagy a következők mentén dolgozzon:

1., A a csapónak is kellene adni méretkorlátot, mondjuk 30 centit, az összes többi ragadozónak felemelni minimum 10 centivel (a süllőnek hússzal!!) a korlátját, és be kellene vezetni egy felső mérethatárt is.
2., Harcsát (szabályosan fogva) bármennyit el lehessen vinni, ki kell alakítani a hivatalos átvétel módját.
3., 2 évig (a harcsán kívül) ne lehessen halat elvinni a tóból.
4., Ezért az éves engedély addig mondjuk 10.000,- Ft legyen.
5., A használaton kívüli kikötőket (ahol ez fizikailag lehetséges) rácsokkal le kell választani a tótól, és bérbe adni, hogy fizetős horgászhelyeket alakíthassanak ki vállalkozók, ahonnan halat tud vinni, aki akar.
6., Csak jelölt nemes halak lehessenek az ilyen leválasztott tavakban.
7., Az orvhorgászat kellékeinek birtoklása azonnali engedély elvételt, büntető feljelentést jelent. Ki kell jelölni a tó határait, ahol megállíthatják a ellenőrizni kívánt személyeket. A halradar is tilos, egész évben.
8., Nincs éjszakai horgászati tilalom.
9., Bojlis helyek kerüljenek kialakításra, ahol a behordás szabad.
10., Szemetelni, szemetes helyen horgászni tilos, a harmadik felszólításra elveszik az engedélyt. Szemeteszsákokat rakjon ki, és gyűjtse be azokat a kezelő!
11., A halat a hazavitel előtt le kell ütni. Élő hal szállítása tilos!

12., Intenzív ellenőrzés a rendőrséggel karöltve, akár önkéntesek bevonásával.

Mi jut még eszedbe?

Szóltam, hogy időben gyertek. Mit mondtam? Hatkor nyit a tó, kilenctől már meleg van, elül a hal. Még egy kocka vízen sem robotok az ott lakók, nem a vendégek kénye-kedvére esznek. Én mondtam. Mire megjött a csapat, volt évfolyamtársak, barátok, gyerekek, már lezajlott a reggeli. Mivel a helyszínt valahogy, véletlenül megint én választottam, és persze én is ismertem legjobban, időben odaértem, és mire az első fecskék megérkeztek, már túl voltam a reggeli műszakon, megfogva a magam jó néhány halát. Nem baj, már korántsem izgatom fel magam úgy, mint egykor azon, hogy más alig fog, egyedül a gyerekeket sajnálom, nekik még kell az élmény, ahogyan kifárasztják, méricskélik, majd útjára engedik a halat. Igaz, azért szégyenben nem maradtunk, így is akadt pár, csak a kisebbek. De akkor is, imádom ezeket a közös pecákat! Nem az a csöndes, szemlélődős, hanem a zajongó, szaladgálós, közösen főzős, gyerek ihintgetős, baráti cinkelős, vízbeesős, igaz, Peti? : ) A kukorica szórásokra olykor beáll egy-egy kisebb csapat, olyankor Dani megpróbálja a szájukba bűvölni a csalit, néha sikerrel, és akkor az egész csapat a háta mögött állva bíztatja, gyönyörűen fáraszt már a kiccsávó : ) Nem véletlen, hogy állandóan jönnének, eddig sikeresek voltak a közös kirándulásaink. Bálint öcsikémnek, ma nem megy, és Szabi is inkább ökörködne, de hát ilyen a sóbiznisz, egyszer fenn… Nagy szerencse, hogy Kéki barátai Fehérváriak, kiugrottak megnézni a dzsemborit, és ha már… akkor kihoztak egy kisebb hadseregre való gulyást, hatalmas friss parasztkenyérrel. Aki nem hiszi, járjon utána, a nap fénypontja volt!! Valahogy el is ment a kedvünk a további izgalmaktól, csak Dani, és Benji vallatják tovább türelmesen a vizet, mi „öregek” már inkább a hátunkon fekve számláljuk a bárányfelhőket, aztán már azt is csak a szemhéjon belülről. Nyüzsgésre pillantok fel, Dani addig erőlködött, mígnem megint akasztott egy, a finom szereléshez mérten jobb halat, egy pillanat alatt összeszalad a nép, még a másik tóhoz telepedett Janó kománk is meglátogatta a csapatot, hátha halat látna még a végén : ) Eddig csak az aprajával találkozott, pedig abban vannak nagyok is. (Mondjuk, nem a nyári kánikulában, délben horgászva.) Szóval, Dani fáraszt, erőlteti, jól hajlik a bot, éééés…. elveszti a halat. De azért mi jól szórakoztunk : ) Nagyon nem is szívja mellre a cinkelést, megszokták már, hogy ez az élményhez jár, visszakapjuk mi még ezt, abban biztos vagyok, kamatostól.