Totum

... és itt a pillanat, indulunk! Akartam, vagy sem eljönni erre a horgászversenyre, már a fene sem tudja, de több felől olyan szépen kapacitáltak, hogy nem mondhattam nemet. Itthon ezúttal elég jól sikerült eladnom a sztorit, egy icipici nyűgösködéssel megválthattam a hétvégémet. Érden már vártak a cimborák, úgy tűnik, mégsem én izgultam legjobban, mert már összekészülve kávéztak, cigiztek a csapat névadó horgászboltján árnyékos hátsó lépcsőjén. Gyorsan elpacsáltam hát egy rakat pénzt az utolsó, rettentően fontos műcsalikra, amikkel természetesen semmit nem fogtam később. Mivel nem használtam egyet sem belőlük. Akkor meg minek, kérdezhetnéd, de egy horgász agya pont úgy működik, mint a kisgyereké a cukorka-, vagy lányoké a ruhaboltban, csak az imádat tárgya más...

Kanyargós, esős úton vágtunk neki a cél, az V. Jubileumi Bolyhos Csapat Pergető Kupa,  a Robinson Szigetek - Szécsény felé. Egész héten előtte remek, nekem tetsző kicsit felhős, hűvösebb, néha csöpögős horgászidő volt, a munkahelyem ablakából nézegettem irigykedve a felhőket. Most, hogy két napig a parton aszalódunk, kisütött, zsibbasztó kánikula fogadott bennünket. Érkezésünk sorrendjét látatlanban becserélhettük volna helyezésre, hiszen mások alig lézengtek még rajtunk kívül a kempingben. Örömmel kezeztünk a Főrendező Úrral, és baráti társaságával, biztató szavai nyomán nagyobb sebességre kapcsolva kezdtünk szerelni, hogy mielőbb begyakorolhassuk a nyerő mozdulatokat, megtalálhassuk a megfelelő csalikat.

Hőség ide, vagy oda, sötétedésig dobáltunk mindent, ami csak a kezünk ügyébe került. Csapatkapitányunk még saját hab testét is felkínálta a halaknak, tekintve, hogy a távdobást úgy gyakorolja, hogy a csali leszakadva repüljön a tó közepéig. Sajátságos a technika, de az biztos, mindent megtesz a barátok szórakoztatásáért... köszönjük, Emese! Az előző évi tapasztalataiból kiindulva, kis csukákra készültünk, UL-csalis buzerapecára. Szokásomhoz híven én azért hoztam más csapásmérő egységeket is, centókra tervezett brutális harcsapergetőt, és sbirolinós táv-balindobó nyitott hengermultist. Elővettem a legjobb legyeimet, streamereket, gigászi gumikat, és ezekkel kezdtem ostorozni a vizet. A csapat a nap végén csak reménykedve kérdezte, hogy ugye nem ezekkel fogok a verseny napján ringbe szállni... Persze nincs igazuk, egy ilyen sűrűn pörgettyűzött vízen komoly fegyver lehet egy ismeretlen csali. Mármint: elméletben. Unortodox, vagy hagyományos csali, egyre megy, szombaton alighanem senki nem fogott halat, ami remek előjel volt a másnapi versenyre. Egy biztos, mire besötétedett, a csapat kevésbé kitartó, és főleg éhesebb fele már tüzet rakott, és elkezdett szalonnát sütni, némi szilvalébe áztatva. Gyorsan beszálltunk Lazival a pusztításba, és aztán részemről nagyon gyorsan álomba merültem. 

Másnap reggel nyüzsgés fogadott a placcon, kávé hegyekkel tunningolták magukat az arcok (úgy tűnik, más csapatok is megünnepelték az érkezést - és tényleg, egy spori a 20-as faházból éjjel megpróbált a szobánkba lefeküdni, nem állt tökéletesen a helyzete magaslatán : ). Szóval úgy indult a reggel, ahogyan az egy rendes horgászversenyen kell, ezer bot letámasztva, gumicsizmás, távolba meredő tekintetű, csalijaikat remegő kézzel még válogató őrültek mindenfelé. Aztán felsorakozott a 96! versenyző, és megkezdődött a sorszámok kihúzása. Azt hittem, negyven valahányassal nem leszek a tök utolsó induló, de jelentőst tévedtem. Mivel az indításhoz egy fő elöről, egy fő hátulról állhatott, a középső számommal, teljesen reménytelen pozicióba kerültem. Igaz, rajtam kívül mindenki más készen állt a kezdésre, én még a saját rajtszámomat is lekéstem, mert még akkor szereltem... no comment. Mindenesetre, az előző napi eredményeket figyelembe véve, eszembe sem jutott különleges csalikat feltenni, 0-5-ös körforgókkal próbálkoztam. A csapat tagjaival egy nagyon rövid ideig még láttuk egymást, aztán ők balra el, csapatkapitányunk visszafeküdt aludni, én pedig elsétáltam a "harcsás" oldalra.

Ja, a cím! Az előző évi infó a csuka (néhány nagy, és sok kicsi), és sügér horgászatáról szóltak. idén kis csukát nem láttunk, bálint rabolt mindenhol, és a vizet ellepő harcsákról szólt a fáma. No, én dobáltam mindenre. Először egy gyönyörű csatorna kereszteződést vallattam, de vagy a hátam mögötti büféből szálló sülthús illat, vagy a bénaságom megakadályozott abban, hogy kapásra váltsam a hosszú évek alatt horgászatra pocsékolt időt.

Vissza hát az ellenőr házikónál található "szigethez". Irgalmatlan energiákat pazarolva dobáltam mindenkinél messzebb a nullás kanalat, volt, akinek tetszett is a sbirolinó technikám, a halaknak mondjuk nem... A szemközti mart parton azonban több, nagyobb hal akasztásának is szemtanúja vehettem, ezért gyorsan visszasétáltam a szállásra a nehéz harcsapergető cókmókért, ha azzal megakasztok valamit, az nem megy sehova, az tuti. Taki kolléga balin, és csuka fogása mellett néhány vélhetően nagyobb harcsát is megakasztott, és bár az általánosan használt light felszerelések sokat segítenek abban, hogy kapásig jusson az ember, egy bitang harcsa erejével nehezen bírnak, el is ment egy csomó, és nem csak neki. Azért esett néhány méter feletti, majdnem öröm volt látni a fárasztásokat (hiszen mégiscsak ellenfél fogta). Közben hallottam, csapatunkból Peti 90 cm-s csukát írhatott be, de persze ebből egy szó sem lehet igaz. kezdett meglehetősen frusztrálóvá válni, hogy másnak potyognak a halak, nekem mag csak annyi jut a jóból, hogy a merítőmet kölcsönözhetem, és közben szenesre sülök a napon. Kínomban egy 5-ös körforgóval cincáltam meg a partfal alatti akadót, és csodák-csodája! lett egy 54 pontos bébi-harcsám. Öröm, és bódottág : ) Nyilván erre való a körforgó, tapogató horgászathoz...

Aztán egyszer csak vége lett. Én még szívesen nyomtam volna tovább, főleg, hogy a verseny befejeztével felszabadult a harcsákat adó kiszögellés, csak a dudaszó után már nem ért a játék. Arról nem is beszélve, hogy kihagytam a reggelit, és ekkorra már szikrákat hányt a szemem az éhségtől. Szerencsére egy remek ebéddel örvendeztettek meg a szervezők, és közben kiderült, hogy a versenyt alvásra cserélő csapatfőnökünkön kívül mindannyian fogtunk, sőt, bizonyos külhonra szakadt csapattárs, és egyéb bojlis egyének egész szépen kitettek magukért. Rövid számolgatás után kiderült, hogy akár még az első öt helybe is beférhetünk! Nem mintha nem volna mindegy (az első három helyet leszámítva) hányadik az ember, de hiába, ez az óvodás versengési szellem alap felrszerelés, ha horgásznak hisszük magunkat, úgy tűnik. Hideg dinnye zárta a napot, már csak Pisti majdnem hazáig tartó horkolását kellett elviselnem. Érdekes, csak az egyenes pályaszakaszokon aludt, a kanyarokban fehéredő ujjal kapaszkodott... nem értem.

A hétvége rövid összegzése: haverok, buli, fanta, újabb impulzus-vásárlás, pálinka a bolyhaimnak, erőnkön felüli helyezés, rengeteg beszaggatott drága csali, és egy törött botvég, amit az autótól 1,2 méterre sikerült elkövetnem (úgyis pont nagyobb dobósúlyút akartam helyette). Az annyi mint... akárhogy is számolom, pozitívra jön ki az eredmény, bitang jól éreztük magunkat!

Hát újra rávettek. Pedig legutóbb megfogadtam, hogy ide még egyszer nem megyek. Hosszú az út. Kevés a a hal. Pénzbe is kerül. Fárasztó, és egyébként is: ha akarom, 10 perc alatt vízen vagyok itthon. No, nem megyek, hagyjatok!

Hosszas könyörgés nyomán, aztán mégis kötélnek álltam.

" Imi, gyere!"

"Na, jó."

Csütörtökön már nem aludtam, harcsákat, és több száz pontot vizionáltam. Szombat reggel aztán "A" horgászboltban kezdtem, egy rakás igen fontos műcsali megvásárlására pocsékoltam a pénzt. Móri Pisti onnan velem utazott, Csupi, és Marci, (akik amúgy Károly, és József), egy másik autóval alkották konvojunk hátvédjét. Ne akard megérteni.

A verseny linkje: http://www.kalapeca.eu/versenykiirasok/128-ivbolyhos-csapat-perget-kupa.html , és az

V. Jubileumi Bolyhos Csapat Pergető Kupa névre hallgat itt megrendezve: Robinson Szigetek - Szécsény.

Szerény étel készülgetett, ez fogadott minket, a délelőtt érkezőket:

Mivel elvileg ezt a napot a terep felderítésére szántuk, gyorsan nekiálltunk szerelni:

Pakolni:

Nagyot mondani:

Bokrot akasztani:

Betépni:

Stratégiát gyártani, okoskodni:

Még többet:

Az itt megbeszélteket természetesen azonnal átültettük a gyakorlatba (a siker legkisebb esélye nélkül):

Ezzel az esély nélküli dologgal többen is próbálkoztak:

Míg a nap le nem nyugodott.

A nálunk kitartóbbak a vízben állva gyötörtették magukat a körülöttük rabló balinok által.

" Amíg meg nem fogom, ki nem jövök a vízből", hangzott el a bátor ígéret. A balinnal persze ezt senki nem közölte, így aztán, egy csuka jött helyette.

Csupival addig vakaróztunk a parton, míg befutott Peti, és Dini is, így teljessé vált a csapat. Kapitányunk enyhe másnaposságát megfázással álcázta, és bár olyan pocsékul érezte magát, hogy még a SÖRÉT IS NEKEM ADTA!, a szalonnasütésbe azért besegített.

Ez már a verseny reggele, itt adták a jó kávét, és egyéb gondolatébresztő söröket:

Néhány bevetésre váró eszköz:

A parkoló véletlenül épp a szeszmérőre nyílott...

Egész szép tömeg verődött össze, 16 hat fős csapat, és a kísérők:

No, ki az, aki bemutat a "fotósnak"? Aki a rajt után egy órával visszafekszik aludni. Kösz, csapattárs!

Egy gumis is erre oldalog éppen:

Itt még teljes a csapategység.

Mindig van, akinek csak a szája jár:

De akad dolgozó is a páston, dicsőség a hősöknek! Pecások, és a forróság... brrr.

Arcok a liftből:

A Lényeg.

Indulandusz.

Egy darab pálya. Vagy tök üres volt, vagy béna vagyok, mert a legjobb, ami itt történhetett...

... az a hátam mögött a büfében sülő hús, és a hideg sör volt.

Csapatkapitányunkat itt láttuk utoljára, mielőtt cserbenhagyott bennünket, és visszafeküdt aludni. Örömömre azért gyorsan megakasztott egy bokrot, és beszakított valami vélhetően beszerzési áron is rettentő drága csalit. Asszem fűzött kutyakajával próbálkozott éppen.

Ülve peca! Apám! Ez ám a fejlesztés. Keccs end rilex.

Úttörő horgászmódszerek is bemutatásra kerültek:

Volt persze, aki a ferpléj szellemében minden 4 halból hármat elengedett...

..és akadt, aki véletlenül kabát helyett szájba akasztott egy-egy harcsát.

Igyekeztem olyan merítőt kölcsönadni, aminek lejár a feje, az "adjunk még egy esélyt a halnak" mozgalom keretében, ami kizárólag a mások fogására vonatkozik, de csak nem bírták elrontani.

És csak simán a képembe nevet. Klassz. Legközelebb olyan merítőt kell hozzak, ami alul nincs összevarrva...

Egyre másra potyogtak a harcsák. Mármint: másoknak.

Azért végül hasznosnak bizonyult, hogy elhoztam a kishalas merítőmet.

Kicsit még bohóckodtunk. Mármint egyesek.

És a kettesek is.

Amíg el nem esett ez a hatalmas jószág.

Igyekeztem a legjobbat kihozni a képből, de vagy 2 méteres kéz kellett volna hozzá.

Aztán elesett a nap hala is.  1,2 méter, 12 kg. A tisztelt elejtő nénikéjét a távolból is üdvözöltetem!

Itt láthatók azok az elvetemültek, akik velem együtt még a dudaszóig reménykedtek.

Pihen a komp, kikötötték...

Már csak egy kis ebéd volt hátra...

... és az eredmény hirdetés 4 órás tortúrája.

A főrendező úr felsorakoztatta az áldozatokat...

És órákig csak beszélt, beszélt. Naná! Minket kiállított a napra, ő pedig az árnyékből magyarázott. Mintha nem lett volna elég büntetés maga a verseny ebben a kánikulában : )

Apránként felvonultak helyezésük sorrendjében mind a csapatok, aki nem látható nálam, küldjön fotót, és kiegészítem az albumom!

A legnagyobbat fejlődő csapat:

2 perc alatt 4 hellyel javította a helyezését a webfishing csapat, tekintve hog a rendezőség laza 100 pontocskával elszámolta magát...

Így előre ugrottunk a hatodik helyre, ami ahhoz képest visszalépés, hogy tavaly valami hiba folytán az ötödiket sikerült elérni (akkor még nélkülem), de óriási fegyvertény tekintve, hogy öten hergásztunk hat helyett. Kösz, Pisti!

... és csak magyaráz...

A tűzőszúnyog-imitáció itt nem játszott : )

Helyette jönnek a különdíjasok. A legfiatalabb versenyző:

A legtöbb kifogott hal:

A legnagyobb hal:

A legjobb ebéd:

És a legjobb női versenyző. Legalább van egyvalaki a családban, aki tud halat fogni.

És íme, a harmadik helyezett csapat, óriási ováció, és gratulálok!

A második helyezettet már jobban irigylem, nekik inkább több pálinkát kellett volna inniuk.

Az első helyezett pedig kifejezetten ... ööö ... khmm. A franca, hát, jó: GRATULÁLOK!!

Jelzem, ez egy vándor kupa! 

 Jövőre, ugyanitt. Ezúttal majd kicsit több halat kötünk le előre : )

Mindenkinek van egy álma... nekem több is akad. Az egyik ezek közül az, hogy olyan hajóval járjam a vizet, amiről stabilan lehet dobálni, és még éjjel is kényelmesen kint lehessen maradni rajta. Csónakban eleve nem gondolkodtam, tekintve hogy Peti barátomét ha akarnám, bármikor használhatnám, és mert billegősnek találtam amit eddig próbáltam. A milliós darabok használati értékének tesztelése fel sem merült... Első próbálkozásom a NIMITZ fedőnevű vizikerékpár lett, ami remekül hozta a kívánság listám néhány elemét, arról nem is beszélve, hogy rengeteg ismerős járt rá: örömésbódottág : )

Nappali békés-halazásra, éjszakai túrákra azonban korlátozottan alkalmas csupán, lustaságom, és kényelmességem okán kizárt, hogy ezen hajnalig nyomorogjak. Beindítottam hát a kettes fokozatát a hajtóműveknek, és megszületett ez a bödön:

Ez az az orr-rész, ahonnan a korláton megtámasztva a lábat lehet dobálni, fél méterrel a víz fölül, 5 méterre a hajót kormányzó kapitánytól, akadálymentesítve élvezhető az élet! Marlin elfogó yachtokon láttam hasonlót, bár az összegek közt valószínűleg billeg a mérleg...

Még a nagytakarítás előtt, évszázadok mohos lerakódásai segítik a tájékozódást.

Retró kép: régi hajó, favorit, suzuki.

Pihen a komp, kikötötték.

Kidőlt árboccal árválkodott a dinnyési Mohosz-kikötőben, évek óta használaton kívül mohosodott. Egy gyors egyezkedést követően leszereltük az árbocot, kötélzetet, minden útban lévő veretet, és áttettem a székhelyét a saját egyesületem tanyájához.

A VVSI-re néz, egy kisebb vízfelületet meg lehet horgászni belőle, nem kizárt, hogy az első éjszakai horgászatokat kikötve fogom abszolválni, amurok, harcsák is előfordulhatnak ilyen helyen, csak győzzem őket elrángatni a kikötő lábak alól... Egy óriási kapásom már volt is valamelyik reggel, arra ébredtem, hogy a harcsázó szerelék orsója veszettül kerepel... Boldog mosollyal vetődtem utána... még épp sikerült meglátnom, amint egy bitang hattyú keresztülgázol a 70-es fonotton : ) Legalább izgalmasan kezdődött a reggel!

Másnap Dini barátom kölcsön akkujával megtámadtuk a tavat, ami úgy nézett ki, hogy ő horgászott, és fogott, én dobáltam, és vittem a hajót... egyszerre nehezen megy a kettő. Én még csak a haladást élveztem, amikor ő már elkezdte aprítani a csukákat, balinokat. Itt még szemüvegben. Aznap vette.

Miután lefogott a pályáról ezer csukát, és balint, megígértem, hogy a következőnél belevágom a vízbe, és jöhet úszva haza. Hangosan, és sokáig röhögött rajtam. Amikor a szemüvege beesett a vízbe egy hal kiemelése közben, és háromszor bemászott, lemerült érte, akkor azért nekem is csorgott a könnyem. Sajnos, a vízből kimászós kép közlésére nem kaptam felhatalmazást.

A projektnek egy gyenge pontja, hogy titokban készült, főnököm még semmit nem tudott róla. Egy vasárnap délután ezen is átestünk, szerencsére már a nagytakarítás utáni állapotra érkezve örömmel vette át oldalbordám a kormánykereket. Ritka alkalmak egyike: más gájdolt nekem : )

A következő próbakörre már teljesen felkészülve érkeztünk, két 100Ah-os akkuval, összes bottal, csali hegyekkel indultunk, most Dénes vezetett. Igazából is, mert azonnal elkezdett fogni. Szerencsére ez alkalommal nem lejtett a pálya, még egy picivel több is jutott nekem, írjuk talán annak a számlájára, hogy most csak a dobálással kellett törődnöm?

Olykor egyszerre ketten fárasztottunk, hitted volna a Velencei-tóról?

Másfeles lehetett a legnagyobb, erős, jóllakott népség lakik erre.

Jó itt, Velencei-tó!

Hajnali három óra van, és nem bírok aludni. Pedig hamarosan indulnom kell, vár a műszak, megyek csónakázni. De az már mégsem járja, hogy koromsötétben, hidegben induljak, leosontam hát az emeletről, hogy megírjam, mi minden történt a híres zsennyei ütközetben.

A csatatér jól dokumentált, csodálatosan beszkennelték a fiúk a meder teljes domborzatát. Kár, hogy én ezt már csak utólag találtam meg a neten, talán hasznát lehetett volna venni. Kiváló büfé feledtette az előre nem is hiányzó információt, saját etetőanyaggal, remek pálinkával indíthattuk útjára a csapattesteket. Ami mindösszesen két főből állt, mindketten Imrék valánk, csupán a vezetéknevünk, és az éveink száma tér el némileg. Imre bátyám hetven felé járva, egy negyvenest megszégyenítő energiával töri a jeget maga előtt, remek feeder horgász. Hamar kiderül, nemcsak mondja, hogy sokat horgászik itt, és nagy halakat akaszt, meg is mutatja a hékulát. Én, szokásomhoz híven, még bőszen szerelek, ő már rutinosan (és igazán tökéleteseket dobva) a tó közepi nádsziget széléről aprítja a pontyokat. Szégyellem is magam, AAAAkkora elvárásokkal érkeztem, oszt most meg semmi. Mármint: nálam. Pedig elhoztam a "Medveölőt" (aki egy nehéz casting bot, távdobó nyitott hengermultival), és az új szerzemény Middy 4G feedert is (rá való orsó még nem került, egyelőre pergető daiwa egészíti ki).

Míg mindenki más egy helyre dobál, így fokozva az etetése hatékonyságát, én a tudatlanok türelmetlenségével dobálom körbe a tó előttem fekvő részét (míg Imre a látómezőm szélén sorra fogja a szép kárászokat, én egyelőre minden eredmény nélkül hajigálok). Aztán megtörik a jég, mégsem egy óriási vízfelület ez, intenzíven is telepítik, így aztán a vakvéletlen nekem is adott egy hármas potykát, nagyon szépen muzsikált az új feeder húrján!

Persze Imre közben akasztott valami vizilovat, a heavy botja karikában, és úgy fél órán keresztül táncoltak együtt, míg a látogatója meg nem lépett a nélkül, hogy legalább a hátát mutatta volna. Itt már kezdtem jelentősen irigykedni, csökkenő önbizalmamat muszáj voltam megtámogatni remek sajtos melegszendvicsekkel, és a közben megérkezők, Imre baráti társásága által felkínált igen jó pálinkájával. Hatott. Valami oldalra eső, igen távoli területről elkezdtek érkezni a kapások. Több, igencsak hosszúra nyúlt fárasztás végén a halaim többsége meglépett, talán kíméletesebben kellett volna bánni velük a harc végső szakaszában, a 10-12-es horgok nem fognak túl nagyot. De olyan malacok lehettek, hogy a hátam szabályosan fájt, olyannyira, hogy többször ki kellett egy padon egyengetnem magam, hogy folytatni tudjam a mókát. Aztán kiderült, hogy mekkora játékosok gyötörtek, sikerült kigépészkedni egy olyan 6 kilós darabot, "alig" 25 perc munkával.

Azt hiszem, ezek olyasmit terveznek velem, hogy kettéroppantják a gerincemet, és letépik a karomat. Délutánra a halraj beállt elénk, oldalról elfogyott a mozgás, valószínűleg köröz a csapat a tóban, megmozgatta őket a kemény északnyugati szél. Nekünk még csak hagyján, hiszen hátulról kapjuk, és a magas töltés, amin a büfé-kilátó is terpeszkedik, védi a shátsónkat az őrjöngő vihartól, de akik szemközt ültek le, na ők este vörösre fújt fejjel jöttek be!

Igaz, halat is fognak, iszonyat mennyiséget. Mi is aprítottunk még egy párat, aztán már csak Imre akaszt néhány dévért, végül elcsendesedik előttünk a víz. Hiába, nem volna muszáj ragaszkodni a kiválasztott helyhez, sikeresebb lehetne egy ekkorka tavon, ha követné a pógár a továbbálló ellenfelet! Igaz, elég is volt a jóból, remekül szórakoztunk. Pakolás, pucolás. Kiváló vacsora, és bedurrantott kályha vár a szálláson, egy kis bor is fogyott, és amíg mi kókadoztunk, Gábor megpucolt pár halat, le a kalappal, ilyen hidegben pucolná a ... tudjukki. Nem véletlen lettem én visszaengedős "sporthorgász". Kicsit még beszélgeténk, aztán már csak arra emlékszem, hogy nem emlékszem semmire, mert úgy alszom, hogy a nyálam is elcsurran. Hiába, jól kifújt bennünket a szél.

Aztán csak eljött a másnap, gyönyörű napsütéssel, olyan finom meleggel, mintha nem is október volna. Igazán tökéletes nap! Csak nem pontyozni. Kiderült, hogy nem a fenenagy horgásztudásom segített a halakhoz, hanem az idő, mivel ugyanazzal a szereléssel ma csupán a dobóteknyikámon tudtam csiszolni, ha leszámítjuk a pár kárászt, és egy újabb leakadt tengeralattjárót. De legalább békében szerelhettem...

A csata tehát így ért véget, a felek mindegyike győztesnek nyilvánította önmagát, véráldozat sem sok esett, és évszázadokig fognak beszélni róla az emberek, ezzel történetem hasonlósága a pákozdi históriához ki is merült.

Jó éjszakát, gyerekek!

Most azt kellene írnom, hogy ez egy jó nap volt. De persze az ordas nagy csúsztatás lenne, nézzük csak, mi is történt ezen a sorsfordító napon! Ott volt például a Duna, nagyon is, és sokkal jobban, mint ahogy azt az expertek szerették volna. Magasan állt, áradt, a töréseit melles ruhában, csónakból, kajakban lehetett csak elérni. Halait mélyen elrejtette, amit tálcán kínált, a brutális felszíni rablásokkal minket ingerlő balinjait, nos, azokat alig is lehet megfogni. Hát akkor mi is maradt, amitől mégis jó, mi több, remek lett az este? A társaság! Ennyi beteg horgászt egy helyen... Csabi, ez egy igen bátor vállalás volt, gratulálok, szerinted beengednek bennünket még egyszer a vendégházba?

De hiába, bár ha nem is tudott róla a világ, mégis csak egy fogási verseny zajlott a Duna és a saját bejáratú pocsolyám közt. A folyó tehát bukóra állt, lássuk, mit adott a tó a mai visszavágón: 

 10-15-ig egy nagy büdös semmit fogtunk, ha leszámítom az előző este megcsípett csalihalakat, és a feederrel fogott két snecit. Nulla, niente, nyema ribli. Mikor már elfogyott az utolsó zsemle is, kitaláltam, ha már úgyis hazafelé megyünk, álljunk meg Dinnyésen, hátha megcsípnénk az ottani balinokból (ennyi próbálkozás után is él bennem a remény). István barátom menet közben megállította a karavánt, hogy pákozdi átkötő út alatti csatornán kárászozzunk. A helyszín egyben rögtön egy tesztté is előlépett, új, Middy 4G feeder botom 2,4 m hosszra szerelve úszós pecává avanzsált. 

 A híd 9-10 méter széles, most a víz alatta eléri a Mariana-árkot megszégyenítő 30 centiméteres alacsonyságot. A lassú áramlat összetolja a szürke habot, növényi maradékot a sáshoz, igazán szépségdíjas a hely... 

Ha körülnézek, persze csodálatos a látvány, hiszen ez már a rezervátum egyik bejárata. 

A hely rengeteg apróbb-nagyobb kárászt adott már, ha csukázni szeretnénk, itt is gyakran megpróbálunk csalihalat fogni. Állítják, nagy kárászok, pontyok is vannak ebben a jelenleg pocsolya arcát mutató csatornában. A tesztelt 4G botot 22-es főzsinórral szereltem, az előke 6-os nanofil, az úszó 1 gr-os, a horog 16-os, finom-szerelék.

Eleinte csak a híd lábát támasztva azt figyeltem, István hogyan kapkodja a féltenyérnyi karikat a híd túloldalán, nem izgultam halálra magamat. Kettőnk közt a különbség az volt, hogy ő spiccbottal játszott, és az nem alkalmas arra, hogy az alig 1,5 méter magas híd alá precízen juttassa be a csalit. Most érte meg a sok pergetéssel töltött óra, rövid zászlóval, oldalról-alulról egy 20x20-as célra dobni máskülönben hiábavaló kísérlet lenne. Látszott, hogy mozognak a halak, túrták az iszapot, néha csodás tolóhullámokat keltve sprinteltek ide-oda. Pont a mozgásba dobva elkezdődhetett az első tökéletes fárasztás, amit több másik is követett!   

Majd kilós kárászokból akasztottam vagy két tucatot, több mint a fele ki is jött, ezen kívül jó néhány egy-két nyaras potyka is esett, ilyen jót igazán régen szórakoztam! 

EZ IGAZÁN:

VOLT, MÉGPEDIG A JAVÁBÓL!

A holtág eddig tehát vesztésre áll, visszavágó a tavaszi fordulóban várható!

Székely Imre (Sz.I.):Mekkora harcsákat látok nálad... [:)] szívesen kikérdeznélek egyszer! Mesélj, hogyan pecálsz?

Szabó János (Sz.J.):Kérdezz bátran, módszer az van bőven. A felszíni horgászatot részesítem előnyben, de annak jó pár válfaját használom. Nincs az a harcsa, amit ne lehetne becsapni, csak türelem, és taktika kérdése. Az óvatosabbakat is horogra lehet csalni, akár évente többször is, csak megfelelően kell felkínálni a csalit. Ezt jó pár példa bizonyította nálam, egy 217cm-est tavaly 2x megfogtam (április, augusztus) 2 különböző helyen, különböző felszíni módszerrel. Ami lázba hoz, az a harcsa pergetése, itt is rengeteg trükk van akár a bevontatásnál, akár a wobblerek megválasztásában, átalakításában.
Sz.I.:Most, a tavaszi vizekben hogyan találod meg őket, merre keresed a harcsát?
Sz.J.:A tavasz kezdetével melegszik a víz, és ugye köztudott, a kis víz előbb melegszik, mint a mélyebb részek,ilyenkor a csalihalak ösztönösen felkeresik a melegedő vizeket, és sorban megkezdik a nászukat. A harcsák is ezt teszik, követik a táplálékukat adó keszegféléket a sekélyebb vizekbe. Március közepétől /időjárás függő/elkezdenek szó szerint zabálni, ilyenkor agresszíven táplálkoznak még a nagyok is. Ez idő tájt szívesen felkeresik a befolyók környékét, sőt tanyát is vernek ott, mivel a víz mindig szállít számukra könnyedén hozzáférhető táplálékot. A tavaszi áradások pedig szó szerint mágnesként vonzzák őket a befolyók, zsilipek környékére. Április a legjobb hónap számomra, ilyenkor javában tart még az agresszív táplálkozás, a harcsáim javát ilyenkor fogom meg. Nem ritka a 4-5 harcsakapás egy éjjel, de volt rá példa hogy 11 db-ot fogtam egy éjszaka, 15-45kg között. Ebben az időszakban zajlik a bodorkák ívása, ami pár napig tart, ekkor akár tömegesen is megjelenhetnek kivenni részüket a csemegéből. Ezt az időszakot mindig figyelem, amint elkezdődik, végig horgászom, ha tehetem. Ilyenkor eredményes módszer lehet az úsztatás, stupek, bója, különböző szakítós felszíni módszerek élő csalihallal. Ha ez a fő táplálék, a puhatestű csalik iránt közömbösek tapasztalatom szerint. Persze ez nem azt jelenti, hogy azokkal nem fogható, ha megtalálja, felveszi valószínűleg, de egy csobogó csalihal sokkal figyelemfelkeltőbb, mint a pl. gilisztacsokor.
Sz.I.:Miből áll ilyenkor a szerelésed?
Sz.J.:Legfőbbként bóján horgászom, ez egyszerű, van a bója alján lévő súly, majd zsineg, és következik a test, majd újabb zsineg, aminek a végén egy klip található, ami kapásnál leold. Felszerelés: egyszerű főzsinóron egy 300-400gr-os úszó alatta 1cm-es gumigyöngy 3db, majd 200gr-os ólom, megint gyöngy, 80-100kg karabíneres forgó. Ebbe akasztom az előkét, amit magam kötök 130 mono, vagy 100-as fonott, erre kerül a horog 1-1-es vagy 2db 1-es illetve 1db 1-es+1db 3-as. Az 1-es horgok 8/0-10/0 méretűek a hármas pedig 4/0-6/0. Owner, vagy VMC, de sok jó horog van még. A főzsinór mindig fonott 0,50-0,89-ig de az ideális a 0,65 -100kg ezért arra van szükség, mert lehet számítani közel 100-as harcsákra is, ahol pecázom. Meg hát sokat számít, ki hogy fáraszt, én bevágás után egyből full fékkel, erőből teszem - nincs eresztés semmi-,ide kell az erős bot, megbízható erős orsó, zsinór, horog. Szakító: ezt is használom gyakran, ilyenkor csak a forgó, és az előkötött előke van a főzsinóron. A forgóba belekötök 0,20-0,25-ös monot és azt kikötöm a szemközti stéglábra, benyúló faágra, nádfalra stb. majd belerakom a botot a bottartóba és megfeszítem a zsinórt,a csalihal a felszínen fog veretni, ha elkapja a harcsa, a mono szakad. UI: A bot hegye mindegyik estben az ég felé néz.
Sz.I.:Én a 3,9-es 3,5 lbs bojlis botjaimmal szándékozom harcsázni, de szerintem arra sok a 100kg szakító. Hány métert tekersz fel az erős fonottból? Egyben több százat, vagy elég, ha 100-130 m van rajta?
Sz.J.:Lehet azzal is, csak nem mindegy, milyen terepen horgászol, akadók közt, vagy annak környékén halott ügy. Nem tudsz vele nagyot húzni, és nem te irányítasz, hanem a harcsa. Arra nem is szabad túl erős fonottat rakni! Nekem 0,60-ból 250m fér átlagosan fel az orsóimra, de a Rhinora 450m 0,60-as. Kell a 250m mert van úgy, hogy messze bójázok, 100-150m-re, és mire odaérek a bothoz hamar lepereg a maradék, ha nem figyelek. Partról ami nagyon bevált nekem, az a Sanger Uni Cat Boja botja, (3,4m 200-500gr) iszonyatosan erős! Egy 3,5 lbs bottal egy 50 kg körülit 15 percig minimum fárasztasz, de lehet, hogy tovább.
Én nem szeretek sokáig fárasztani, 100-150m-ről 5 max 10 perc, de az is ritka. Tiszta erőből fárasztok, orsó fékek behúzva teljesen, aztán tépés. Itt én irányítok, nem a harcsa. De ehhez erős bot, orsó kell, meg persze minden kellék. Ha bojlis botodra erős fonottat raksz, biztos eltörik. Meg a stupek behúzást is felejtsd el, azzal nem lehet 200-250gr-os ólmokat bedobni. Hát elvileg elég a 130m zsinór, de ha tudom, hogy várható harcsák közt nem ritkák az 50+-osak, akkor raknék rá inkább még. Barátomnak volt egy 3,9m Surf botja 5lbs azon egy Fin Nor Offshore 950 az tele 0,50-72kg fonottal. Befigyelt neki egy 60-as harcsa ki is fárasztotta, ám a partnál még egyszer megindult neki, ekkor behúzta a féket, és a botja kettétört azonnal. Ha ezt az én botommal teszi semmi gond, szóval vigyázni kell a szerelék összeállításánál, mert ha egy eleme nem megfelelően van méretezve, akkor valami törik, szakad. Azt még hozzáteszem, az ilyen 5perc körüli fárasztási idők alatt annyi erőt, energiát veszítesz, hogy utána kezed-lábad remeg, de ebben ez a szép, a harc szemtől szemben. Pergetés az más műfaj megint, itt 0,20-0,25 Berkley fonottat használok 50-200gr bot 4000-es orsót. Itt ugye jóval tovább tart a fárasztás, a finomabb szerelék miatt akár 1 óra is lehet. Itt nem dobod be minden erőd, és eleinte nem te irányítasz, hanem ő. Amire mindig figyelni kell, az a horog, kiemelés előtt mindig meg kell győződni róla, hol akadt, esetleg nem lóg-e a másik horog mellette, nehogy belenyúlj, nagyon sok ilyen súlyos balesetet láttam, sajnos.
Sz.I.:Mesélj, milyen tavaszi sztorik estek veled! Merre harcsázol legszívesebben itthon?
Sz.J.:Amint mondtam, az április a kedvenc hónapom, átlagosan úgy 50 db harcsát fogok évente (30-80kg között), a kisebbeket nem igen tartom számon, de szerencsére el is kerülnek. Mondjuk, tavaly megtaláltak, mert elég sok 10-25kg közötti lett telepítve a tóba. Pér a kedvenc helyem a tavak közül, ide sokat járok, de a Duna, Rába, Rábca is eredményes szokott lenni. Ismerem ezt a tavat, mint a tenyeremet, sokszor láttam leeresztve, és tisztába vagyok vele, mekkora harcsák vannak benne. Hát, lehet nem ide illő sztori, de elmondom: lementem bójáról harcsázni 2 bottal, amiket egymástól kb. 100m távolságra raktam. Jött két kedves osztrák ismerősöm pontyozni, megkérdezték, beülhetnek-e a 2 bójám közé bojlizni 1-2 órára, mert csak ennyi idejük van. Gondoltam, miért ne, addig is tudunk beszélgetni. Egy óra elteltével a száraz kukoricával csalizott botjuk elszólta magát, a bevágás és aztán az 5 órás fárasztás után a horgon egy 242cm 85kg-s harcsa volt. Felváltva fárasztották, a harc végére az orsó is megadta magát, hiába volt Shimano Big Baitrunner. Én meg nem tudtam eldönteni, sírjak, vagy nevesek kínomban : (
Egy másik: Kedves barátom mindig nyaggat, vigyem el harcsázni. Tudni kell róla, 5kg-os pontynál nem fogott nagyobb halat. Gergőnek hívják 168 cm 130 kg! Na, mondom, gyere, megyünk, összeszedte a cókmókját és elindultunk. Behúztam a szerelékeket, aztán ő elővette táskáját azzal, hogy éhes. Megevett egy tábla szalonnát, meg egy pár kolbászt aztán elbólintott. 10 óra körül járhatott, amikor a kis csilingelő a bot végén megszólalt. Odafutottam, nézem, na mondom, ez csak a csalihal. Ahogy ezt kimondtam magamban, a bot karikába hajlott, a kapásjelző felsírt, a zsinór csak úgy futott az orsóról. Bevágtam, kitekertem a stégig, közben ébresztettem Gergőt. Itt a harcsád, átadtam a botot neki, de ugye én behúzom a féket teljesen. Lehajoltam a stégen hogy felhúzzam, erre megindult a Gergővel együtt, csak arra lettem figyelmes, hogy a Gergő már a vízben van : ) Hamar leugrottam, átvettem a botot, aztán kiemeltem a halat. Az ő keze úgy megrándult, hogy egy hétig fájt neki, még azóta nem akart harcsára horgászni... Beszélgettem vele később, azt mondta, álmában sem gondolta volna, hogy ilyen erő van bennük, és ez csak egy 185cm-s, 45kg példány volt.(PÉR horgásztó)
Sz.I.:Emlékszem, Füreden az NDK-s "vízisíelők" is így indultak... fejjel előre : ))
Sz.J.:De Koroncói is hasonló, ott tavaly 2db 100 felettit fogtak, 110 kg, ill. 121 kg 260 cm.
Sz.I.:Az szép, már vágósúly, malacban is.
Sz.J.:Csalihalakat csak nagyokat használok,ismerőseim meg is vannak rökönyödve, amikor látnak pecázni, ha nem tudok csalihalat fogni akkor még a 2 kg-os pontyot is felteszem, és fogtam is vele! Átlagban amiket használok, azok 40dkg-1kg között vannak.
Sz.I.:Hogyan kötöd ki az éjjel fogott halat, ha nem akarsz neki sérülést okozni? (pl. ha a reggeli fotózás után el fogod engedni)
Sz.J.:Már sosem kötöm ki! Fotó után megy vissza. Versenyen fordulhat ilyen csak elő, akkor egy zsinórt bevezetek a kopoltyú két oldaláról és kész, a fején lesz egy hurok.
Sz.I.:Ok, vagyis ez nagyjából azt is jelenti, hogy ha kikötöm, sérül, akármilyen óvatos is vagyok, igaz?
Sz.J.:Csak sérülten viszem haza, ami nem tud elmenni ritka, de van olyan is. Benyeli a horgot torokra, vagy volt, hogy a stressztől, egy óráig úsztattam, de semmi. Ha nem kell, és nem sérült, enged vissza azonnal!
Sz.I.:Így fogunk tenni, most már csak meg kellene fogni...
Sz.J.:Így van. Amit esetleg megeszel, vidd, a többit, főként a nagyokat engedd el, hátha megfogod újra, vagy akár a fiad! A horgokra meg mindig figyelj! Egyszer egy 18 körüli fiú életét mentettem meg e miatt, majdnem meghalt! Én, amikor bójázok, vagy csónakkal húzom be a stupekot, mindig körüljárom a tavat, és szándékosan felverem őket, a felvert harcsák 90%-a visszatér oda, jó párat megfogtam így.
Sz.I.:Tapasztalataid szerint mennyire kell melegednie a víznek, hogy feléledjenek?
Sz.J.:10 fok, csak a március-április csalóka, nappal ugyan 18 fok, de éjjel akár mínuszok, ez nekünk kellemetlen, bár ki lehet bírni, nyáron meg a szúnyogok hada miatt nehéz.
Sz.I.:Csupa osztrák jár a 'tavadon', most nézem!
Sz.J.:Ja, engem már nem engednek jó ideje feltölteni képet, csak azért mert vagy 50-et felraktam, aztán mondták, most már ne,inkább más is hadd!
Sz.I.:Műcsalizol is, pergetsz? Ha jól értem, most tavasszal élőhalazol, és majd utána indulsz műcsalival keresni a harcsát?
Sz.J.:Szinte mindig élő hallal horgászom. Tavasztól őszig ha csak pergetek, nem bójázok, olyankor én keresem a harcsát, élőhalnál neki kell megtalálnia. Ha csak pergetni megyek, akkor be a csónakba, aztán keresgélem őket, nem évszakfüggő.
Sz.I.:Ok, a pergetésről majd később beszéljünk, jó? Az egy következő gigantikus téma. Mesélj felszerelésekről, ezekről pl. mi a véleményed? Cormoran Seacor 390, multiorsó integrált Line counter mélységmérővel, 3 acél golyóscsapágy, egy tömbből készül... stb.
Sz.J.:Gyenge.
Sz.I.:A bot, vagy mindkettő? És ezek? Cormoran-seacor-fjord-boat-11536, ebben meg az a zsinórvezetős spicc az érdekes, cormoran-giga-fighter-interline-fjord-boat-11512, ilyesmivel találkoztál már?
Sz.J.:Találkoztam, persze, de nekem ezek a botok rövidek és nem jönnek be.
Sz.I.:A görgős spiccről mi a véleményed?
Sz.J.:Nekem nem kéne semmi pézért, volt Dam San fisher görgős, csak a gond volt vele, szétnyílt a görgő is. A hagyományos sic gyűrűnél nem kell jobb, ahol van hibalehetőség, az nem jó, ha harcsázol! Ami meg jó, mert van olyan is, az nem 15-20e hanem 100.000 fölött kerül. A zsinórt is megeszi lassan, ha beázik a görgő. Minél egyszerűbb legyen, nem kell a szép külsőre adni, az sokszor megtévesztő, és így lesz az olcsóból drágább. Egyszerű, erős, megbízható legyen, ennyi. A gagyi mindig gagyi marad, csak a gondok jönnek. 30.000 ft-ért nagyon jó botot lehet venni, akár újan, vagy használtan, az egy életre szól. Shimano Technium 3m 50-80lbs 3 részes, a bolti ára 85000ft, a vaterán 17000ft vettem meg anno. Biorost-szállal erősítve eltörhetetlen bot, ezzel azt akartam mondani, hogy lehet olcsón is jó botot venni! Ez pl. nem egy csúcs a Shimanonál, de ezzel bátran oda állhatsz bármilyen harcsa elé.
Sz.I.: Ez a lényeg, szerzek tehát rá egy erős multit, 60-as fonottat, 300 métert.
Sz.I.: Közben néztem botokat, ehhez mit szólsz? Banax SI SALT WATER 7000P, rendkívül masszív, nehéz terepre készült strapabíró orsó.
Sz.J.:Van nekem is 2db,se rosszat se jót nem tudok mondani mivel még egyikkel sem fogtam. Közben eltelt pár hét, és itt folytattuk:
Sz.I.:És, indul már a harcsa?
Sz.J.:A harcsa eszik már jó ideje!Kevés az időm sajnos, de 4db van már, 30-45kg köztiek. Mind felszínen jött dévérre, illetve bodorkára. Egyik kedves facebookos barátom eljött pecázni. Hajnali 1/4 6kor kapás, bevágás, szépen visszarúgott, aztán megindult, majd a 50-es/70kg/fonott elszakadt, ő meg lehuppant, ilyet még én se láttam. Ez a nagy valószínűséggel a 3 számjegyből állók társaságába tartozott!
Sz.I.:Milyen módszerre jöttek?
Sz.J.:Stupekre.
Sz.I.:Az csak egyféle, vagy vannak variációi?
Sz.J.:Vannak variációk de én csak sima 150 cm-s bergmannt használtam, 130 cm előkével, saját készítésűt természetesen, nem boltit. A bolti megbízhatatlan, csak összevágják, aztán 3500 ft. Az első jobb harcsánál meg annyi neki. 1000ft-ból olyat lehet készíteni, ami az életben nem megy szét, erős, strapabíró zsinórral, forgókkal. Néha ez is hiába, bakker, tegnap éjjel elment álmaim harcsája. Lementem a Mosoni Dunára a haverommal, ő kuttyogatott, én irányítottam a ladikot. Egy kövezéses szakaszra értünk, mondtam neki, én a part közelében próbálnám inkább, mert ott is 4 m-es víz van. Odairányítottam a ladikot, csorogtunk vagy 100 métert, és egyszer csak iszonyatos erővel érkezett a kapás. A bot majdnem kirepült a ladikból, az volt a szerencsém, hogy a nyele a combom alatt volt, bevágtam, aztán abban a pillanatban megindult a Duna közepére, de mint egy gőzmozdony. Na, mondom, ennek így nem lesz jó vége, a féket behúztam fullra, a botnak, zsinórnak orsónak bírnia kell, így is tettem, de meg sem érezte. Szó szerint értsd, a Fin Nor Offshore 950 szabályosan sírt! A zsinór pedig lassan-lassan fogyott, teljesen befékezett állapotban folyamatosan húzta a zsinórt. A kezdeti adrenalin szintem kezdett csökkenni, ezzel egy időben a kezeim is sajogni kezdtek, ilyen érzés még sosem öntött el,a lábaim, kezeim remegtek a fáradtságtól. Akkor lettem hirtelen figyelmes arra, hogy a 100 méterre hátunk mögött hagyott hajózási jelzőbójánál járunk, azaz kettőnket 100m-re felvitt folyással szemben a parttól! Mindez kb. 20-25 perc alatt zajlott le, már úgy voltam vele, még 5 percig legalább bírjam ki, aztán meglesz, feljön, és onnantól nyert ügyem van, de ez sajnos nem így alakult. Egy gyors irányváltást követően kiakadt a horog a szájából. Az eltelt 20-25 perces fárasztás alatt semmit nem csökkent az ellenállása, úgy hogy még saccolni sem merek, mekkora lehetett. A zsinór 0,60-90,6kg jól vizsgázott!
Sz.I.:Aztakutyamindenit, de kár, megnéztelek volna a címlapon.
Sz.J.:Az ám ,de előbb utóbb megfogom!Az "A" akciós bot "C" akciós lett, úgy karikába hajlott. A bot, gyűrűk is recsegtek, az orsó meg olyan hangokat adott..., na, mondom, itt a vége. Most is izomlázam van,a botot meg ahova betámasztottam, az ágyékom kék-lila. Ez, ha pergetve jött volna, kb. 2 perc alatt elvitt volna mindent. Itt még durva pergetés is UL lett volna. Szóval a Mosoni Duna is rejteget meglepetést.
Sz.I.:Mivel csaliztál?
Sz.J.:Tenyeres bodorkával. Ha fel tudtam volna húzni egyszer, de nem, pedig 15-20kg fékereje van a Fin Nornak és vitte, mint a szél. Nyugtatgatom magam, hogy nem én ... el, lehet mellévágott, és kívülről akadt, nem tudom. Sok harcsát fogtam, de ilyennel még nem találkoztam, pedig hoztam vissza 150 m-ről is 80 kg körülit. Akkor elaludtam, zsinór meg lefutott, maradt 50m kb., csónakkal lámpa nélkül azt se tudtam hol vagyok. Nem tudtam beemelni, úgy fújt a szél, majdnem felborultam. Ráfogtam, kihúztam magammal a partig, aztán telefonáltam: gyertek!
Sz.I.:Betegek ezek a horgászok...
Sz.J.:De jó betegség, ha tehetném, mindig táppénzen lennék! Csak addig ne haljak meg, amíg egy 100-ast nem fogok,a többi meg kiforrja magát, csak egyre öregebb leszek és gyengébb, nem lenne épp jó 65 évesen fogni. Eddig is tiszteltem őket, de most meg főleg!
Sz.I.:Jobban belegondolva megdőlni látszik az elmélet, mi szerint nagy csali, nagy hal, hiszen ezt a bengát egy mindösszesen tenyérnyi bodorkával akasztottad...
Sz.J.:Én pedig azt vallom nagy csali, nagy hal, de megtámad mindent, ami elé kerül! Ha 2 kg-os csalihal lett volna, azt is éppen úgy elkapta volna.
Sz.I.:Tudom, ezért írtam, gyanús volt a tenyérnyi : D
Sz.J.:Nem volt más.
Sz.I.:Mit szólnának a fagyasztott halhoz? Az még engedi is a levét ilyen meleg vízben.
Sz.J.:Felénk sokan próbálkoznak hasonló csalikkal, de nem mennek, az élő ficánkoló csalihalnál nincs jobb. A Pón megy, itt nem, tán mert oda messziről mennek, és otthonról készülnek a csalival, hogy ne kelljen tökölni. Mindenhol más és más a szokás.
Sz.I.:Mesélj arról, hogyan lettél horgász, miként vezetett az utad a nagy harcsákhoz!
Sz.J.:8-évesen kezdtem a pecát a papám jóvoltából, mivel az egyik egyesületnél dolgozott. Adott volt a vízpart közelsége, a Mosoni Duna lakhelyemtől 5 km-re volt, és de emellett rengeteg ér, holtág, egyesületi víz, tavak, folyók (Rába, Rábca) volt a közelben. A kis és nagy Duna összefolyása tőlünk 10km volt. A rablóhalas peca mindig is vonzott ezt az egyesületi vízen kezdtem el űzni, először talán 9 évesen fogtam sorban a csukákat, balinokat, süllőket, már akkor saját módszereket próbálgattam, nem a hagyományost. Saját vizünkben rengeteg volt a rablóhal, a balin, csuka számolhatatlan mennyiségben, pár nagyobbat elcsíptem. Aztán valahogy egy szép napon a balinozó szerkómat leszedte a felszínről egy szép 15 kg-os harcsa, utána minden megváltozott csak azt akartam fogni. Több ízben próbálkoztam a papámmal éjjel, és eredménye is lett, fogtam pár szépet. A helyi horgászok csak csodálkoztak, mert ők csak a pontyot ismerték szinte, számukra csak a fenekezés létezett. Aztán a Dunát is szépen lassan kisajátítottam, rengeteget bicikliztem, volt hogy napi 3x is letekertem, és itt rengeteg kölyök harcsát fogtam volt hogy napi 40-50db-ot 20cm-80cm között. Szerintem sokan nem fogtak annyi keszeget. mint én harcsát abban az időben. 9-10 évesen már átúsztam a mosoni Dunát több ízben, mivel a jó "iszapgiliszta" csali csak ott volt fellelhető, aztán szép lassan rájöttem, hogy így csak az apraját tudom megfogni, mert sok van belőlük, és jóval előbb megtalálják, mint a nagyok. Jöttek a trükkök, praktikák, más szerelék, élő csalihal, aztán szépen lassan lekoptak a kisebbek, és jöttek a nagyok. Ha jól emlékszem, 13 évesen 26kg volt a legnagyobb, de rengeteg 10-20kg köztit megfogtam, és persze sok el is ment. Fonott zsinór akkor nem igen volt. Talán 18-19 éves lehettem, amikor megfogtam az első 40 feletti harcsámat, ezt is a Duna adta úsztatva a kövezés szélében. Aztán telt múlt az idő, a harcsák jöttek-mentek, közben megismertem egy tógazdát, akinél sok kapitális harcsa élt, onnan kezdve jöttek a szebbnél szebbek. Ott éves szinten kb. 50 db-ot fogtam éveken át, 4-5 db 2m felettit évente, de többi sem maradt le sokkal tőlük. Ekkorra az emberben teljes mértékben kiéleződnek a dolgok, tudja mit miért csinál, felismeri a harcsa rablást, fordulást, bármilyen kis jelet érzékel, keresi-kutatja őket. Nem csak csinál valamit, hanem ösztönösen cselekszik, ismeri az adott hely minden zegét-zugát, hol az a hely, amit mindig előszeretettel megkeresnek a harcsák, figyelek minden apró dologra. Ami a kívülállónak nem jelent semmit, az nekem hasznos információ. Szóval idővel ez mind beléd ivódik, olyan dolgokat veszel észre, ami valóban apróság, de árulkodó jel. Pl: tegnap még nem volt megeresztve a zsilip, ma ontja magából a vizet. Ez sok embernek nem mond semmit, folyik a zsilip, mi van akkor? Nekem annál inkább, tudom, hogy a friss víz hozza magával a kaját is, ami vonzza a kisebb és a nagyobb testű halakat és a harcsákat is. De rengeteg kis jelentéktelen dolog árulkodik róluk, vagy az élőhelyük környékéről. Sok mindenből tevődik össze a siker, ilyen pl. a szándékosan felvert harcsák megfogása. Ilyenkor végigjárom a vizet, szándékosan zajt keltek, persze csak akkorát, hogy őket zavarja, kiugorjanak. Ezeknek a felvert harcsáknak a 90%-a nem megy messze, egyszer kiugranak, majd megállnak. Ez olyan 5-10 m szokott lenni, ekkor jó eséllyel megfoghatók, ha elsőre nem is de a második, harmadik dobásra agresszívan megtámadja a csalit, ilyenkor akár döglött hal is lehet a csali, a lényeg, hogy szinte végigcincálom a fenék közelben, ahol megállt. Tudom, hogy hol van, csak kapásra kell bírni, ha jól van mozgatva a csali, könyörtelenül megtámadja. Ha csak rádobsz, és várod a kapást, az kevés, tovább fog állni idővel, ingerelni kell. Ez a wobblerekre is igaz, sokat megfogtam így, hogy felvertem és a második dobásra már rá is nyúlt. Ilyenkor az agresszív veretésűek a nyerőek. Igazából, ha jól ismered a vizet, és napi szinten lent vagy, nem is kell, hogy pecázz, akkor is szembetűnőek a változások számodra, könnyedén kiszúrhatóak a tartóhelyek, amiket nem csak a természet alakított, hanem maguk a halak is. A tavasszal a nagyobb harcsák előszeretettel portyáznak egész éjjel, ilyenkor nagy területeket bejárhatnak Ezt több ízben igazolták, volt rá példa, hogy a tó egyik sarkán fogtam egy 201 cm-est éjjel 1/2 10-kor (jellegzetes ismertetőjegyei voltak bal bajsza sokkal kisebb volt, mint a jobb, a melluszonya hiányzott) ezt a harcsát reggel 5-kor megfogták a tó másik végében, 500 méterre oda. Ezt a harcsát egy stég lábánál fogtam meg szakító zsineggel. Ami arra ösztökélt, hogy oda kössem a cuccot, az az volt, hogy a stég végénél a partnál volt egy pandal, ami kb. egy méterre benyúlt a part alá, és 4m hosszan elnyúlt, körülötte pedig nyüzsgött a kishal. A kisebb halak, előszeretettel nyüzsögnek a harcsák körül semmibe véve őket, vagy talán így védekeznek a többi ragadozó elől a nagy mögé bújva. Tavasszal akárki akármit mond, szó szerint zabálnak, nincs, vagy nagyon kevés az óvatos kapás, agresszíven támadják a felkínált csalihalat, későbbiekben ez változhat. Ilyenkor aztán kell a masszív bot, és az orsó is jó kell legyen! Meg a horog, forgó! Én most szereztem egy Shimano Beast Master 300H 20-50gr-ost pergetni, jó lesz a gyereknek, ezzel a kisebb harcsákkal is jól lehet küzdeni, csukázni is jó lesz.
Sz.I.: Sűrűn horgásztok a gyerekeiddel?
Sz.J.: Mindig jönnek velem, én szunditok, ők meg figyelnek, a kisebbik fogott 15kg amurt is teljesen egyedül, csak szákoltam neki.
Sz.I.: Így kell felnőni!
Sz.J.:Ja, süllőzött 5cm-s razborával, erre elkapta neki egy 10-es nyurga. Itt legalább megnyugszanak, sütünk főzünk, elbeszégetünk, megfizethetetlen az élmény. Sok pecás nem tudja megkülönböztetni a rablást a pontyugrástól, ők ne félj, egyből mondják, hallottad apu, ez harcsa volt!

- Peti, menjünk ki Csurgóra, meg kéne fogni azt a halat, amelyik a legutolsó alkalommal szakított! - Inkább Agárdon kéne, ott sokkal kényelmesebb. - De nekem dolgom van Fehérváron, onnan már csak egy ugrás. Bemegyek érted, és együtt kiautózunk! - Háát... majd reggel hívj, meglátjuk, hogyan alakul! Mindig ez megy. Ontom a jobbnál jobb ötleteket, de ugye, milyen nehéz a kényelmet, megszokást az ismeretlenre cserélni? Pedig ez egy jó tó, ám csak kevesen tudják. Egy gyönyörű völgyben a Gaja-patak duzzasztja, és bár hosszában majdnem át lehet dobni, méretét messze meghazudtoló élményeket ad. Nyáron kezdtünk odajárni István sógorommal (ő ismerte a helyet), állította, hogy tavaly sorban fogták ott a pontyokat, és rengeteg kárász is akadt. Aláírom, az első alkalommal vagy 5 kiló karcsit szedtem ki match-bottal, de jó ideig pontyot nem láttam, csak a sztorikban. Aztán beütött a nyári kánikula, és már a mesék is elpárologtak a forróságban. Időről időre megjelent egy pali, valami ezeréves üvegbottal, beszórt a part menti, vízre lógó bokor elé egy marék konzervkukoricát, és ott fenéken úszózott. Egyszer láttam fogni valamit, de a büfések állítják, onnan szokott szép potykákat kirángatni. Mi rendületlenül a tó közepére dobálva folytattuk a nagy semmit. Ismerős? Egyik nap már reggel óta aszalódtunk a napon, valami csekély eredménnyel, amikor megérkezett egy fiatalember, kicsit beetetett a tó közepére, és rádobott match-bottal. 3-kor érkezett, fél óra múlva megakasztotta az első, majd újabb óra alatt még két szép pontyát, élvezettel kifárasztotta őket (visszaengedte mindet), majd hazament. Mi pedig csak néztünk egymásra, mint két igazi balfék. A sárga irigység evett. De legalább felébresztett, immár biztosan tudtam, változtatnom kell! Ekkor már egy ideje bojli-előkére fűzötten csaliztam, ezt egy picit módosítva, szivaccsal lebegtetve bedobtam a bokor elé, ami így alig 5 méterre a parttól van, maximum 15 méterre magam mellett. Innentől a rászórt marék kukoricára időről-időre megjelent egy-egy ponty, néha megfogtam, de sokszor visszaszaladtak a bokor alá, ami nemcsak árnyékot adott nekik, hanem a belógó ágakban rendre szakítottak is. Ok, gondoltam, most két dolog következik: megpróbálok bemenni a tóba, megtisztítani a terepet, és fonott főzsinórra váltok. Az eredmény az lett, hogy immár ki tudtam tépni őket a bokor alól, és a nyílt vízen már ki tudtam fárasztani a 2-3 kilós nyurgákat (pl. 3 kg / 45 cm, igazi torpedók voltak). Aztán megjött a lehűlés, máshová bújtak a nagyobb békés halak. Eközben folyt a kiképzésem a Velencei-tavon, lestem, ahogy kezdenek átállni a többiek süllőre, csukára. Utánaolvastam a neten, szereltem hetekig, jöttek a próbák. Az eddig bokorszaggató pontyozásra használt rövid karbon teleszkópost, amelyiken vagy 40 méter 20-as fonott zsinór volt, átszereltem kishalasra, és irány Csurgó. Történetünk itt tér vissza az eredetileg szánt mederbe, a csukákhoz. Egyszer már akasztottam egy bitang darabot itt, csakhogy az pontyozás közben történt, kukoricára kapott. Szerencsémre fonott előkezsinórral szereltem, így nem harapta el... nem azonnal. Mivel csak egy ici-pici merítőszákom volt, csak a feje fért bele, a merítéskor kifordulva visszagurult a lejtős partról a tóba, és ott aztán már lerágta magát. Mondogattam mindenkinek, hogy egy méteres lehetett, de szerintem senki sem hitte el, ami érthető is a horgászmesékben szereplő, vízből soha ki nem emelt, és ettől rögtön szörfdeszka hátú halaknak a mese születése óta eltelt idővel egyenes arányú növekvését figyelembe véve. Most azonban készültem. Vagyis azt gondoltam. A felszerelésből legalábbis ez következik: egyszerű shimano hyperloop 4000RB orsó, 3,1 m-es, 40-80 grammos teleszkópos karbon DAM bot, vagy 20 éve vettem, 9 kilós harcsát már látott (amikor kölcsönadtam fél órára), 25-ös főzsinór végén 40 méter 20-as fonott, rajta búvárúszó, drótelőke, élő csali. Mivel csak álmaimban szerepelt egy akár 40 centis jószág is, mellette spiccbottal fogdoztam az ezüstkárászokat, remekül telt az idő. Aztán csak azt hallom, koppan a karika jelző a boton (csalizó nyéltartóba állítva várta sorát, vagy 2 métert lógott róla a jelző, ez 4 méter zsinór). A bevágás után olyan érzésem volt, mintha egy betontuskót akasztottam volna. Aki már fárasztott betont, az tudja miről beszélek. Én ugyanis rendszeresen műsort adok a közönségnek a karikába hajlott bottal fárasztott csónakkikötővel, ilyenkor az a cél, hogy legalább a többiek jól szórakozzanak. Na, de vissza az akcióhoz. Ez a "lény" elindult a pontyozásból megismert bokor felé, pedig direkt jó messze kínáltam fel a vörösszárnyút. Betekertem a féket, megállítottam a futást. Aztán már csak azt hallottam, ahogyan a fonott, 15kg-os szakítószilárdságú zsinórom óriási csattanással elszakad. Döbbent, néma csönd. Így utólag az látszik valószínűnek, hogy a kapásjelző feltekeredett a botra, és ott a zsinór önmagára szorulva megadta magát, fonott, vagy sem. Azért ez zavart. Idegesítő dolog, ha az ember elbénázza élete halát. Ráadásul egyedül voltam, még másra sem tudtam kenni, hogy miért történt így, ami pedig nagy könnyebbség ilyen esetekben. - Peti, most indulok, elrendeztem a dolgaimat Fehérváron, jössz? - Agárd? - Nem, Csurgóra, bemegyek érted, menjünk együtt? - Nem, nem, megyek utánad külön autóval. (Na persze, ha uncsi, legyen mivel menekülőre fogni.) A tóhoz autóval bemenni nem lehet. Kábé 147 kilométert kell gyalogolni a parkolóból egy földúton (annyinak fogod érezni te is teljes menetfelszereléssel), de a látvány sok mindenért kárpótol, egyszer csak előttünk a rét, körben az ősztől ezerszínű erdővel,a még éppen párától füstölgő tóval. - Peti, te nem szerelsz? - Nem, csináld csak, kifújom magam, hadd csodáljam a tájat! (Aha, még mindig nem hiszed, hogy a tutiban vagyunk, nem akarsz potyára pakolni.) Az egyik bot bement vízigolyóval lebegtetett halfarokkal (Péter tanítása nyomán), a másik szerelékre búvárúszón egynyaras élő kárász került. - Peti, nem szerelsz? - Még egy kicsit nézelődöm. - Jó, akkor menjünk fel a büfébe, igyunk egy kávét! Épp kiültünk a padra (kb. 50 méterre a parttól), még a poharat a számhoz sem tudtam emelni, amikor a halfarokkal szerelt botra nézve úgy láttam, mintha megemelte volna valami a jelzőt. Pohár le, rohanás. (Még azt nem kérdeztem meg, mennyire nevettek azon, ahogy szaladgálok). Itt a főzsinór 24-es, a dobóelőke 35-ös (hiszen a nyárról maradt pontyozóra szereltem a cájgot), de annyi eszem azért volt, hogy drótelőkén kínáljam a csalit. Élvezetes, izgalmas fárasztás után Péter megmerítette a halat. - Peti, húzd jól fel az egyenes terepre, nehogy visszaguruljon! - Ez szép, van bilincsed? - Nincs, de hát úgyis megy vissza. - Szájfeszítő? - Az mi, az? Olyanom még sosem volt. - Mivel veszed ki a horgot? - Van egy jó hosszú, görbe ércsipeszem ... basszus, otthon hagytam, a feleségem elkérte, hogy a macskának be tudja adni valami keserű orvosságot. - Várj, elkérem a büféstől a simsonját, van nekem kint a kocsiban.

SMS a haveroknak: 7,2 kg / 83 cm (9h40-10h02). Válaszok: Gratulálok!!!! / Király, fotó? / Az gyönyörű, nagyobb, mint a rekordom. pusztulj :) vidd haza, nagyon finom ám! / Na eszt nnemm hiszemel!!!! Péter balra el. Én meg csak nézegettem a halat, alig mertem a fejéhez közeledni, nehogy letépje a lábamat, naná, hogy a szája felé nyúlni sem nagyon akaródzott! Aztán csak megpróbáltam, így mire Péter visszaért, már fogóval kivettem a szájpadlásba akadt egyes horgot, csak a mérés, fényképezés volt hátra, aztán már csak azt csodáltuk, ahogy a visszarakás után buborékgyöngyök jelzik az útját. Vidám az élet! - Mire jött? - A halfarokra. - Nna, csukázni is megtanítottalak. - Oké, innentől csak úgy szólítalak, Obi Van. - Mester. - Igen, Obi Van Mester! Péter lázasan szerel, és én is visszahajítom egy újabb halfarokkal a varázseszközt. 10 perc alig telik el, nézem ám, mintha élet költözne az élő kishalasba is, kicsit közelebb lépek, és már viszi is! Ezen a boton van a 35-ös monofil, az tizenöt kilót bír, toldás nincs rajta, gyorsan levetettem a jelzőt is, indulhat az újabb menet! Azt képzelem, ha egy mosdótálat (közkeletűbb nevén: lavórt) kiöntenek betonnal, és azt kell partra húzni, elképzelhető, hogy ilyen érzést adhat, amikor pedig elindul... sistereg az orsó, és a jó öreg botom karikába görbül. Kicsit hiányoltam a szakirodalomban fellelhető nagy ugrásokat, de lehet, azért nem így csinálta, mert senki nem fényképezett... Szépen kifárasztottuk egymást, úgy 10 percig tarthatott, kemény rohanásokkal 10-20 métereket húzott le egyszerre, de sikerült partra édesgetni. A horog a szája szegletében akadt, épp, mint a nagykönyvben, a farkára lépve, a fejét ronggyal leszorítva könnyedén sikerült a horgot kiakasztanom. A szabadon engedéskor percekig fekszik a sás mellett, fél szemmel ránk sandít...

Nem akarom tudni, mit gondol közben rólunk! SMS a haveroknak: 10,5 kg / 94 cm (10h20-10h44). Válaszok: Az annyaa... / basszus, nagy királyság!!!

- Peti, nem szereled a pontyozót is csukára? - (érthetetlen dörmögés) És ekkor végre megreggelizhettem, soha ilyen jól még nem esett, az amúgy saját jogán is kiváló óriás sóskifli. - Peti, mit csináljak a maradék halfejekkel, az baj, ha bedobom oda, ahol vagyok? - Ááá, ne azt egye! Erre persze hogy bedobtam. Eltelik fél óra, mintha mozdulna a tó felőli vége a damilnak, gyorsan levettem a karikát, és az ujjaim közé véve adagoltam a zsinórt. Mikor már lement a jelzőnek hagyottból 2 méter, megállítottam, és mivel éreztem rajta a súlyt, gyorsan kézbe vettem a botot, és már indulhatott is a harmadik menet! Nevetve fárasztottam, és ez a hal is kitett magáért, a partközelbe érve pedig óriási csapkodással jelezte nemtetszését... ilyet kívánok mindenkinek, lábremegtető érzés!

 Szakszerűen a szája sarkában akadt (mert hogyan akadt volna, én csináltam), könnyedén kiszabadíthatóan, a mérlegelés, fotózkodás után visszacsúsztattam őt is a vízbe. SMS a haveroknak: 9,5 kg / 89 cm (11h15-11h33). Válaszok: (ezt inkább mégsem írom ide, nem bírná a nyomdafestéket) / Jövő héten ott találkozunk / bmeg hanyat fogsz ma????? mindjart ulok az autoba.... :)

- Iszunk még egy kávét? - Én nem kérek, de felmehetünk. - Tessék, a kávé. Gyönyörűket fogtatok, de van még egy nagy, amit mostanában nem látok. Ott szokott a zsilipnél rabolni. Meg láttam ott valami furcsa madarat, olyan volt, mint egy fácán, csak kopasz a nyaka, és a víz alól jött ki. Mi lehetett? - Én már hallottam ilyesmiről, valami indiai fajta, asszem indiai kopasznyakú vizifácán. Látom, Péter elfordul, rázkódik a válla az elfojtott nevetéstől. Ilyen egy szép kerek nap.

Billegek a földúton, nehéz gépek taposhatták ki a nyomvályút, erejük néhol kitépte a kavicsos talajt, amit aztán a környező dombokról lezúduló tavaszi esők felszántottak még keresztbe is. Billegek, a hátamra keresztbe-kasul felvetett csomagok, bottartók nehezítik az egyensúly megtartását, le-le csúsznak a vállamról, beleakadnak a hajnali erdő karmos ágaiba. Vonszolom magam, karjaimat mázsás súlyok húzzák, mindegyikben dobozok, vödrök lógnak, fogantyúik a tenyerem igyekeznek kettévágni, karimájuk a combomat verdesik, akadályozva minden egyes lépésemet. Sapkám lecsúszik, az arcomon szúnyogok hada ül tort, esélyem sincsen elhessegetni őket, vagy megigazítani a tökfödőt, hiszen egy karácsonyfán nincs annyi dísz, mint amennyi csomaggal útnak indulok. Meg kell állnom megcserélni markom, karom gyötrelmeit, ám a göröngyös úton kiborul az egyik vödör tartalma. Lehajolok, hogy visszapakoljak, a hátamon a botok önálló életre kelnek, alig tudom visszaigazgatni őket, de máris indulok tovább, már látszik a hajnal az út végén a fák közül. A tavaszi pára, erős földszaga csapja meg az orromat, elfelejtem az eddigi kínokat, csukott szemmel nagyot szippantok az erdei illatokból. Csiga, avar, friss kéreg különleges kombinációja hirtelen új erőt ad, és innen már egy iramodással elérem a nyiladék szélét, ahol harsogóan friss csendjében elém tárul a jövetelem célja: a TÓ!

Székely Imre (Sz.I.) Szia, nagyjából utolértem magam, és szeretnék egy kicsit tőled is kérdezgetni,lehet? Mikor?

Györke Zoltán (Zéé) Szeva! Kérdezhetsz bármikor.

Sz.I. Most bármikor van [:)] Szóval....kezdjük talán azzal, hogy mit is csinálsz, miféle terhét viseled a horgászatnak?

Zéé A műcsalis horgászat amit már szinte kizárólagosan űzök, már 9 éve. [:)]

Sz.I. Remek, meg is érkeztünk!A műcsalin belül mi a fő csapásirány?

Zéé Attól függ, mikor, hol, és mire horgászom.

Sz.I. Akkor szűkítsük szezonra, arra, ami most van-jön!

Zéé Mivel ilyenkor pont tilalom van süllőre, csukára, balinra, ezért ilyenkor fekete sügérezni járok. Hozzáteszem ez a kedvenc halam, és erre a fajra horgászom a legtöbbet.

Sz.I. Miért a feka a kedvenc horgászhalad?

Zéé Mert kiismerhetetlen, rafinált, különösen a nagyobbak. Iszonyat mód küzd, bevet mindent, h szabaduljon. [:)] 9 éve üldözöm őket, de még mindig tudnak meglepetéseket okozni.

Sz.I. Egyáltalán, mióta pecázol, és milyen apropóból jutottál el a fekáig?

Zéé Zoltán Nem kezdtem túl korán, bár egész kisgyerek korom óta vonzottak a halak. Akváriumom volt mióta az eszem tudom. Eleinte alap guppik meg ilyenek. Aztán sügérfélék. Zebrasávos sügér, Kék Akara, Márványsügér, Apistogramma Ramirezi. Ezeket tenyésztettem is. Utána tartottam hidegvízi halakat. Süllőt, márnát, csukát, stb.. Dolgoztam nyaranta Zsilinszky (ő írta az alapműnek számító Akvarisztika című könyvet) akvarista üzletében is a Bocskai úton. Aztán 14 éves koromban egyszer keresztapám elvitt magával a Kis-Dunára mert snecit akart fogni a másnapi süllőzéshez. Egyszer csak megkérdezte, hogy kipróbálom-e. Vissza se akartam adni a botot neki. Mondhatni szakadékba lökött. Innen nem volt megállás. Vizsga, engedély, peca. [:D] Végigjártam azt a bizonyos szamárlétrát. Finomszerelék, versenyzés, élőhalas csukázás, süllőzés. Aztán jött pergetés. Úgy kezdtem "ahogy illik". Körforgóval csukáztam, balinoztam. Aztán jöttek a wobblerek, felszíni csalik. Ahogy fejlődtem, úgy finomítottam a felszerelésemen. Egész UL-ig. Miután úgy éreztem, hogy ebben nincs tovább, váltottam a castingra. Immár 4 és fél éve kizárólag ezt a módszert űzöm.[:)] A fekuszokkal egy véletlen folytán futottam össze. Nem is tudtam, h élnek abban a tóban... Az első találkozás alkalmával rabul ejtettek. Utána 7 évig mondhatom, hogy nem is horgásztam másra. [:)]

Sz.I. Beteg, beteg, beteg... :)))) Komolyan jó látni, a sok sorstárs ápoltat.

Zéé :DDD Az UL peca akkor vált érdektelenné miután a Dunán megfogtam egy olyan 5ös harcsát egy 0-10 grammos bottal. [:)] Véleményem szerint ez a harcsa volt a maximum amit UL-el meg lehetett fogni. Utána már az 1-2-3 kilós balinok, csukák már nem nyújtottak akkora élményt. Jó volt megfogni őket, de kellett valami új, ami kihívás, és amiben fejlődhetek. Így jött a casting.

Sz.I. A castinggal ennél nagyobbakat is ki lehet cibálni?

Zéé Hát.... Körülményektől függ. Meg halfajtól. De sose a halak mérete izgatott. A casting pecának sem az a lényege, hogy én hű de hatalmas halakat fogdossak. Hanem az, hogy hihetetlen gyors, pontos és kényelmes peca. Épp nemrég fogott haver 25 grammos bottal egy 6,5-es csukát. 25 percig fárasztotta, olyan helyen ahol nem volt akadó... Ha csak egy faág van a vízben, véged.

Sz.I. Láttam egy képeden egy érdekes jigfejet, mi az??

Zéé Ez kérlekszépen egy Deps Swimming Jighead. Sz.I. Csak a sügérre használod? A víz melyik rétegében jár a leghasznosabban?

Zéé Bár egy éve ott figyelnek a dobozomban, a legutóbbi 2 nap kezdtem el használni őket. A fenékről emelgetve, pöcögtetve átütő sikert aratott! Akasztottam vele már csukát is, ami sajnos meglépett, és fogtam vele süllőt.

Sz.I. Ejha, miért vártál eddig?

Zéé Igazából nem tudom.... van úgy az ember, h vesz valamit amiben lát fantáziát, aztán megfeledkezik róla....

Sz.I. A zsinór fluorkarbon?

Zéé Így van. Szinte kizárólag ezt használom.

Sz.I. Mi a felszerelésed a sügerezéshez?

Zéé A felszerelésem egy Team Daiwa Zillion casting botból és egy Team Daiwa Zillion Type-R multiorsóból áll, rajta 30-as fluorocarbon zsinór, de ezt nem csak sügérezéshez használom, hanem mindenre [:)] Általánosságban elmondhatom, hogy én szakaszosan húzom a csalikat. Gumihalat, texas riget, twisztert pöcögtetve, kisebb nagyobb emelésekkel tarkítva. A wobblereket "twitch"elve, jerkelve. A halat mindig ott keresem, ahol az életviteléből adódóan előfordulhat. [:)] 5, talán 6 féle dobási stílust alkalmazok a meghorgászni kívánt helynek, illetve a terepviszonyoknak megfelelően.

Sz.I. Ugyanazt a botot használod mindenre? Milyen súllyal kb. milyen messze tudsz így eldobni, és ugyanazt a csalit miért NEM felkapókaros orsóról dobsz, és melyikkel dobsz hosszabbat, pontosabban? A feketesügeret, csapót, melyiket hol keresed márciusban-áprilisben? Hol horgászol rájuk?

Zéé Egészen pontosan a Zillion 631MFB 1/8-5/8 unciás (3,5-17,5 grammos) a pálca, ezt a felszerelést használom általánosan, Dunán balinozni, süllőzni, a bot 190 centis, teljesen egyrészes.

Sz.I. Ez tetszik, bár drága, viszont univerzális.

Zéé Valóban nem olcsó bot, de megéri az árát. A sügérfélék, ideértve a süllőt, kősüllőt is előszeretettel tartózkodnak akadós helyen. Pl bedőlt fák, nádtorzsák, kőszórások környékén, itt találnak búvóhelyet. A feketesügér pedig előszeretettel "mutogatja" magát, főleg nyáron kijönnek a partszélébe, vagy a nyílt vízen felszín alatt úszkálnak, mint pl. a balin. Most kb. 40 méterre kellett dobni, és onnan játszani kifelé a csalival.

Sz.I. Jól gondolom, hogy feketesügeres víz nincs sok az országban?

Zéé Nincs túl sok valóban, de hála az égnek egyre elterjedtebb. Ez az egyetlen olyan faunaidegen halfaj, ami teljesen beépült a táplálékláncba. Szeretek csapózni is, csak nálunk az a gond, hogy mivel nem áll semmiféle védelem alatt, ezért a kisebbeket is elviszik a macskának.... Szerencsétlen igen lassan nő, ezért ilyen csenevész nálunk az állománya. Véleményem szerint a csapónak is kellene adni méretkorlátot, mondjuk 30 centit, az összes többi ragadozónak felemelni minimum 10 centivel (a süllőnek hússzal!!) a korlátját, és be kellene vezetni egy felső mérethatárt is. Pár év alatt szerintem igen jókat horgászhatnánk szép nagy halakra. [:)] Általában azért telepítik a feketesügereket, mert ez az egyetlen faj ami megeszi a törpeharcsát. Leginkább a fiatal 1-2 centis ivadékot, úgymond kieszik a törpe utánpótlást. A másik fele pedig az, hogy Ő is ugyanúgy táplálék a nagyobb ragadozóknak, tehát neki van természetes ellensége, nem úgy mint az amurnak, busának... Ezért épül be teljesen, anélkül, hogy komolyabb konkurenciát jelentene a többi ragadozónak. A csapó az egyetlen aminek komoly konkurense lehet.

Sz.I. Óóóóó, ez jó! Akkor miért nem telepítik minden használhatatlan törpés tóba??!!

Zéé Telepítik, ne aggódj! Szép lassan. Amúgy gondolom azért, mert nem fognak a pontycentrikus tógazdák egy relatív drága halat telepíteni (350Ft/db nettó)... Másik kérdésed volt, hogy milyen messzire tudok dobni multival? Egy 10 grammos wobbler 40 méter pl. [:)]

Sz.I. Az is kérdés, igen, de főleg az a kérdés, mi az értelme a váltásnak erre az orsó típusra?

Zéé Addig minimum dobok, ameddig te a spinning motyóval. És hogy miért használok multit? Nos, masszívabb szerkezet, nem csavarja a zsinórt, kényelmesebb a fogása, és gyorsabb pontosabb horgászatot tesz lehetővé, amellett, hogy igen könnyű a felszerelés.

Sz.I. Pontosabban dobsz vele? Mi lehet ennek az oka?

Zéé A rövid gerinces bot, és a lineáris zsinórlefutás szerintem. A peremfutóról körbe körbe csapódik a keverőgyűrűn a zsinór, távolabb fut a blanktól a gyűrűsor pl. Ráadásul sokkal kompaktabb, masszívabb szerkezetek. Az egyik barátom a Pón, ezzel az orsóval 2 db 40-es harcsát vett ki... Hol bírná ki ezt a terhelést egy akármilyen peremfutós orsó?? (3000es peremfutós)

Sz.I. Kibírja... ja az nem. Nagy fém harcsás, az bírná, vagy egy tengeri multi.

Zéé Pedig méretben, zsinórkapacitásban ugyanaz a kategória, viszont azoktól 2 óra alatt elkopik a porc a válladban, könyöködben....

Sz.I. Ok, én eleve is meg vagyok győzve, így könnyű. Csapót ... hol keresed márciusban? Hol horgászol rájuk? Milyen csalikat használsz?

Zéé Márciusban is keresem az akadókat, töréseket, illetve ahol apró halat látok a part közelében, szinte biztos, hogy ott ólálkodnak a közelükben a sügérek. Azt szoktam mondani, h ahol a zebra, ott az oroszlán... Mindig valamilyen víz alatti tereptárgy közelében vannak, öblökben, tavakon bedőlt fák, csónakok, bokrok, hínárcsomók környékén, a Dunán pl. a kövezések tövében.

Sz.I. Drop-shottal sügereztem, és a végén már annyira le kellett lassítanom a betekerést, hogy inkább csak bedobtam, és feszegettem egy helyben, míg rá nem ütögettek (a 80 cm-s velencei-tóban).

Zéé Azt úgy is kell! Nem kell tekerni. Néha arrébb kell emelni az ólmot, és feszes zsinóron megrázogatni a csalit, anélkül, hogy az ólom elmozdulna. 2-3 rázogatás, aztán 30-40 centit arrébb rakni az ólmot, megrázogatni és így tovább. A csalik 5-7 centis drop-shot gumik, pin tailek, cross tailek, V-tailek, erről sok infót találsz a neten.

Sz.I. Régóta csinálod, milyen eredménnyel jársz? Hibákról, fejlődési lehetőségekről mesélj!

Zéé Hibákat mindenki követ el. A mai napig én is, pedig mint mondtam már 9 éve kizárólag így horgászom. Én egy gyenge, vagy nullázós napon nem a kudarcon kesergek, hanem azt próbálom megfejteni, hogy mi lehetett a sikertelenség oka. Ha felismered mit rontottál el, akkor tapasztalsz. Ha nem fogok semmit, akkor is megyek holnap, bár zavar, de töröm a fejem a legközelebbi hogyanon. Én is így fejlődtem/fejlődöm egyfolytában. Átgondolom mit hogyan lehetett volna, és következő alkalommal hasonló szituációban kipróbálom. Általában be is jön. [:)], Ha esetleg nem tudok rájönni, vagy nincs ötletem, akkor megkérdezek valakit aki nálam tapasztaltabb, nem szégyellek kérdezni.

Sz.I. Remek, térjünk vissza egy pillanatra a tavaszi történésekre, mesélj, merre jártál, és milyen sikerrel?

Zéé Itt egy történet, ami igazán emlékezetes volt: Tavaly május 8.án, csodálatos borult vasárnap reggel kimentünk haverral a Dunára, h de jó lesz. Kb. fél óra múlva elkezdett esni. Cimbi 10 perc múlva aszongya: "Szerintem megyek, nincs nálam esőkabát. Jössz?" Áhhh - mondom - csak szemerkél... Cimbi kocsiba be, tipli. Zoli kint maradt a parton. Olyan 5 km-es körzetben senki... Tök jó. Ja. Csak a szemerkélés átváltott masszív áztatóba, és némi északi szél is jött hozzá. Felmértem a lehetőségeim: Thermo pulóver,nem vízálló. Alatta hosszú ujjú Daiwa póló. Nem vízálló. Alatta pólóing. Nem vízálló. Nadrág. Nem vízálló. Sportcsuka. Nem vízálló. Zokni, boxeralsó se. Pergetőtatyi. Na ez az egyetlen ami vízálló. Legalább a fényképezőm nem ázik szét. No. Gondoltam meghajigálom a vizet egy olyan km-es szakaszon és aztán húzok. Ekkor még csak a thermom volt nedves. Zsír. Bírjuk. Dobálózok-dobálózok, oszt azt veszem észre, h hejde trükkösen rángatom a bot spiccét. Na nem azért, mert annyira pro vagyok, hanem mert reszkettem mint a kutya... Ekkor vettem észre, h csurog a water a gerincemen. Na mondom dobok még párat a 200 méterre lévő aprócska rugany-szerűség végénél. Mert ott faszán megtörik a sodrás. Konkrétan futottam odáig, hátha kicsit felmelegedem. Hát annyira sikerült, hogy már nem reszkettem. Kb az 5-6. dobás után BÁMMM. 53 centis, olyan kettőfeles, kövér balin. Gyors fotózás, hal vissza, Zééé haza. Az alsógatyámból is csavartam a vizet. Párom azt mondta nem vagyok normális. Én erre csak megvontam a vállam és annyit mondtam: "Pergetőhorgász vagyok."

Zulejka 3 éves kora óta hétvégenként a víznél volt lent, ez volt a családi kikapcsolódás [:)] Már csak azért is, mert édesanyja halőr volt a Váci Buki tavon, így valószínűleg az anyatejjel szívta magába a halvért! Az első botját még mindig őrzi, [:)] 135 cm-es kis gyerekbot Silstar orsóval [:)] A víz szeretete megmaradt a későbbiekben is, főleg az Élő Dunán pergetett, a túl "nyugis" pontyozás helyett. [:)] Kedvenc helyei a Duna Alsógödi és Felsőgödi szakaszán lévő kőgátak voltak, ahol főleg kisebb balinokra ment. [:)] Idén kezd versenyezni. Horgász vízitúrákat szervez, és vezet, az elmúlt években a víz közelségéből rengeteget tanult az ott élő halakról, valamint a hely is szinte már a tenyerében van [:)], most megosztja velünk tapasztalatait:

Sz.I.: Üdv, kéccsókolom, szia! Kalacsi Jani adta meg az elérhetőségedet, hogy jól kifaggassalak csukából, ahogyan azt Sztahovits Petivel is tettem, és közzétegyük utána, hadd tanuljon, okosodjon, csodálkozzon a jónép. Lécciléccilééééci, lehet?! Ilyesmit csinálunk sorozatban, itt, a facebookon kényelmesen kérdezve-válaszolgatva (később összerendezve), idő van, amíg el nem olvad a jég, és ki nem költözöm a Velencei-tóra...

M.J.: Szia [:)] Örömmel válaszolok a kérdésekre, olvastam a cikket Petivel [:)] Ha jól értettem, maga a riport itt lenne a facebookon, és nem a parton?

Sz.I.: Itt, mert így kényelmes. Az is lehet, hogy egyszerre befejezzük, csak az nem túl valószínű, mert egyik kérdés szüli a másikat. És az pedig elágazik, és így tovább.

M.J.: Igen, erről lehet napokig beszélgetni [:)] Amint végigfutottam, látom, hogy felszerelésről, kellékekről is kérdezel, ha nem gond pár szót ejtenék a rablóhalakkal való kíméletes bánásmódról is, mivel sajnos az a tapasztalatom, hogy a békés halak védelméről kis hazánkban több szó esik.

Sz.I.: Bármi jó,amit te gondolsz, tudsz, és semmiről sem kötelező... Néhány bemelegítő kérdés, hogy képbe kerüljünk: Merre is lakol?

M.J.:Másfél éve Cibakházán élünk a Tisza folyó leghosszabb holtága mellett.

Sz.I.: Általában azon a környéken pecázol?

M.J.:Igen, most már szinte csak ezen a környéken, Cibakházán a Nagy, -és Kistorokban, valamint a Tiszaugi vasúti híd alatt a Tiszán Sz.I.:Vagyis folyóvízen, és holtágban, igaz?

M.J.: Igen, a tavakat annyira én személy szerint nem szeretem, inkább félvad-vízi és vadvízi pecás vagyok.

Sz.I.: Kezdjük az alapokkal, most milyen halra is pecálunk? Sőt, a mikor is kérdés, azaz most, a tilalom után, milyen halra pecálsz?

M.J.: én kifejezetten a csukákat részesítem előnyben

Sz.I.: Csuka... hmmm élő csalihallal is fogod?

M.J.: Jobban szeretek pergetni rájuk, de volt rá példa, hogy fenekezve és úszóval is fogtam Őket [:)] nem tudok túl sokáig egy helyben ülni [:)]

Sz.I.:Óóó, én napozok közben, szerelek, bedobok, kiveszem, sörözünk vidáman telik egy helyben is [:)] Jobbára a közösségi élet oldalát domborítom ki, még ha azt tudom is,nem a leghatékonyabb így.

M.J.: [:D] én szeretem bebarangolni a partot, és egy-egy szebb csuka után elmenni kilométereket is [:)], rengeteg kedves horgászt ismertünk meg ezalatt a majdnem egy év alatt [:)] minden módszernek megvan a szépsége [:)]

Sz.I.:Igen, azt hiszem a különbség a tó... a Velencei-tó partján nem olyan egyszerű barangolni, csónakom még nincs, ha pedig ketten megyünk az már nem csupán a horgászatról szól. Milyen rövid botot kíván a vad víz?

M.J.:Változó, éppen most váltottam botot, módszert, felszerelést és mindent. tavaly még egy 2,70-es Cormoran bottal kergettem a csukákat, szeptembertől Casting módszerre cseréltem.

Sz.I.: NNa, akkor a témák a csukák! Ezt mondta Jani is.

M.J.: Természetesen túravezető lévén sokszor voltam békés halas túrán is, de a pergető cucc mindig nálam van [:)] A csukák a legjobb színészek a halak között és a legélvezetesebb fárasztásokat produkálják [:)]

Sz.I.: Most épp tilalom van, mit csinálsz addig?

M.J.: Ilyenkor szoktam felkészíteni a felszerelést, beszerezni a csalikat, és persze nagyon várom a tilalom végét [:D]

Sz.I.: Ok, a tilalom alatt amúgy ennének?

M.J.: A halak mindig táplálkoznak, sokan azt hiszik, hogy téli álmot is alszanak, de ez egyikre sem igaz [:)], kicsit kevesebbet esznek az tény, főleg a hideg miatt, ők is lelassulnak, természetesen ők is ilyenkor az ívást részesítik előnyben [:)]

Sz.I.: Amikor már szabad, addigra elmegy jég tutira, és melegszik a víz Hogyan indulsz el?

M.J.: Jó gyorsan [:D] a tilalom vége előtt egy nappal már nem igazán bírok magammal [:)], nem szoktam sok dolgot magammal vinni egyébként, egy bot és a kedvenc csalijaim, aztán reggeltől estig kint vagyok és dobálok [:)]

Sz.I.: Tehát: teszkós szatyor, néhány műcsali, egy bot, és egy egész napos sétát viszel magaddal

M.J.: Pergetőtáska, bicikli, vagy motor, de nagyjából igen [:)]

Sz.I.: Mi a szerinted igazán hasznos napszak a felmelegedő víznél?

M.J.: Ez elég nehéz kérdés, mindenki másra esküszik, mondjuk meglátásom szerint a reggeli órák, amikor az első napsugarak érik a vizet, és a késő délutáni órák a kapásban gazdagabbak, de egész nap lehet csukát fogni [:)] Én általában délelőtt szoktam kimenni, és napnyugtáig maradok.

Sz.I.: Szóval még véletlenül sem sötétben, mint az elvetemült süllősök, harcsások?

M.J.: Éjjel csukát még nem fogtam itt nálunk, még csalihallal sem, de hallottam olyanról, hogy akkor is fogtak már szépeket

Sz.I.: Hol keresed őket ilyenkor (áprilisban) 1., Tiszán, 2., holtágban? Mert ugye az lehetetlen, hogy elinduljon az ember a part mellett, és minden mélységet végigdobáljon méterenként... Igaz, a mennyiségi megközelítés is egy módszer [:)]

M.J.: A Tisza egyik árterére szoktam lejárni, ez a két torok, ahová az Élő Tiszáról bejárnak ívni a csukák, amikor a víz visszahúzódik akkor remek csukás vízzé válik,nyáron már jól foghatóak a növendékek is, olyan 20-26 cm-esek [:)] Sajnos itt is igaz az, hogy van aki nem tiszteli a természetet, és elhordják... mi általában visszaengedjük, de évente, néhány darabot hazahozunk [:)] Tavaly a legnagyobb amit nekem sikerült horogra csalni itt az 89 cm-es volt, szóval szép számmal maradnak bent nagyok is, átlagban az 50-75 cm-esek a legelterjedtebbek.

Sz.I.: Az nagy, 8 kg-os körül, gondolom, vagy akár 9 is lehetett?

M.J.: Majdnem 6 kiló volt, ezek jóval nyurgábbak, mivel folyóvízen sokat mozognak [:)]

Sz.I.: Ahh, igaz is. Nézzük csak, miféle műcsalik lehetségesek: támolygó, körforgó, wobbler, twister, gumihal, drop-shot... kihagytam valamit?

M.J.:...a kevésbé elterjedt Texas Riget, amivel idén fogok csukázni [:)]

Sz.I.: Akkor a következő válasz elejét tudom:

M.J.: ... azon kevés horgász közé tartozom, akik plasztikkal mennek inkább csukára.

Sz.I.: Szinte csak gumihallal nyomod? Miért?

M.J.: Egyszerű a válasz, számomra minden csali kedves, de leginkább olyan akadós terepen horgászom, ahol körforgóval és kanállal, sőt wobblerrel esélyem sem lenne, csak ha abban a pillanatban rávág a hal, aminek kicsi a valószínűsége, így sok lenne a vesztett csalim, twisterrel, és texassal szinte lehetetlen leakadni.

Sz.I.: Érthető, eddig erről, ugye nem esett szó, vagyis kifejezetten akadóson vagy.

M.J.: Igen, képeket is szívesen mutatok a "pályáról", mindig az akadóban van a nagy hal [;)]

Sz.I.: Ok. Vagyis igyekszel nagy halat akasztani, és ezért belógatsz a dzsindzsába, és ezért a gumihal. A nagyobbak nyilván óvatosabbak. Igaz lehet az, hogy míg a kisebbek cirkálnak (is), a nagyobbak lesben állnak (inkább)?

M.J.: Igen, ők már rafináltabbak, és szinte cikkszámról ismerik a kanalakat, így nekik mindig kell valami újdonság, sokszor a felmérgelés vezet eredményre nem is az, hogy élelemnek nézik a csalit

Sz.I.: Vagyis a nagy csukák a túlhorgászott vízen kanálról, vezetésről megmondják, ki próbálkozik éppen... Méret, forma, szín preferencia? A tiéd, és az övék is érdekes [:)]

M.J.: Ez változó, sosem lehet tudni, hogy kinek, mi tetszik aznap, így próbálom úgy összeválogatni a csalikat, hogy az áttetszőtől a rikítóig, a kicsitől a nagyig legyen nálam. Általában a neonzöld, neonsárga, narancs színű 8-9#os csalikat vetem be erre a célra

Sz.I.: A formája érdekes? A farok korong, kis villás, vagy nagy dupla twiszter?

M.J.: Általában nagy méretű egyfarkú twisterrel szoktam ilyenkor dobálni, de a duplafarkút szintén szeretik, valamint a shad-eket, abból a fehér szokott eredményre vezetni.

Sz.I.: Mekkora súllyal játszol?

M.J.: 5-10 grammos jigfejekig szoktam feltenni, mivel a meder sok helyen iszapos, és néhol elég sekély is

Sz.I.: Ömmm, csukázó előkét használsz? Van olyan horog, amit arra is fel lehet tenni...

M.J.: Nem.

Sz.I.: Miért, nem harapják el?!

M.J.: Kapcsot szoktam kötni a főzsinórra, még nem volt rá példa, és nélküle természetesebben mozog a csali. Sz.I.: Aszta, a nagyok sem?? Azt hittem, azok bekapják zsinórostul.

M.J.: Nem [:)] hamarabb rágják le a farkát [:)], pergetésnél nem nyeletünk, úszós és fenekező módszernél nem árt, ha van.

Sz.I.: Én összeraktam egy olyat, ahol a főzsinórra forgókapoccsal egy vékony, de csukázó előke került, aminek az aljára gumistopperrel, gyöngyök közé worm horgot tettem, így derékszögben állt, és alá került a monofil a dropshot ólomnak, de már van derékszögű horog is, igaz bitang drága.

M.J.: A drop shot módszerhez sem kifejezetten szükséges, bár bevallom, én nem használom azt, de igen, azt láttam, hogy a horog borsos áron van, viszont hatékony a rejtett horog, akkor akad, amikor kell [:)]

Sz.I.: Szóval dropshot. Texas rig. Mi is a különbség?

M.J.: A Texas Rig-es módszernél a főzsinórra csúszó módszerrel felkerül egy speciális ólom, és a szerelék végére pedig a csali A módszer eredményessége abban van, hogy miután az ólom leér a fenékre, lágy mozgással a csali követi.

Sz.I.: Miért jó, mikor melyik?

M.J.: A texas számomra azért tetszett meg, mert könnyű a szerelése, és a vezetése is közelebb áll ahhoz, amit eddig csináltam, elmagyarázni elég nehéz, de mindkettőnek megvan a hatékonysága, és az előnye [:)]

Sz.I.: Fogom a netről, és lemásolom, vagy van vmi speckó trükköd?

M.J.: Helyzetfüggő, és vízfüggő, azért nehéz, mert a vezetést érezni kell, a felszerelésednek összhangban kell lenni Veled. ...a vezetést pedig érzésből lehet :d...szóval kérek másik kérdést [:D]

Sz.I.: Egy politikus veszett el benned : ))))

M.J.: Már említették [:D]

Sz.I.: Persze, akár hetekig kínozhatlak, nem muszáj mindent ma bevallanod! Ok. lemész, ránézel a vizedre, április van, éppen vége az ívásnak, melegszik a víz, hol állsz neki?

M.J.: Már amikor leérek, mivel minden áradás valamelyest terepet is rendez, megnézem a jól bevált helyeimet, bedőlt fák tövét, partszéli bokrokat és figyelem a kishalakat.

Sz.I.: Mozgást keresel, kishal csapatot? Ahha!

M.J.: Igen, az az első lépés.

Sz.I.: Ezek szerint nem befelé hajigálsz, hanem finoman, partközelben?

M.J.: Sokszor jártunk úgy, hogy kishalat szerettünk volna spicc bottal fogni és az etetésre kiállt a csuka

Sz.I.:Igen, ilyet láttam én is, amikor 10-es damilra fogott küszre ráugrott, akadt egy 10+-os csuka...no, nem lett meg Akkor tehát fontos, hogy egyedül menj, ne kiabálj mással, ne beszélgess, ne zörögj?

M.J.: Igen, az alapszabály, nagyon sokszor a lábamnál fordulnak.

Sz.I.: Szóval partközel a pálya? Igaz, a melegedő vízbe kijönnek a kishalak, alattuk, mögöttük? merre van a csuka?

M.J.: Igen, illetve a mederben bedőlt fák és bokrok, mivel elég sunyi keres egy búvóhelyet és onnan kitörve szedi a zsákmányt, majd mihamarabb visszamegy. A csuka partszéli hal, általában ott tanyázik. Lesből robban rá a zsákmányra. Területvédő, beáll egy jó helyre, a vetélytársakat elzavarja. Leginkább jellemző rá a kannibalizmus. Azt a helyet szereti, ahol a sűrű növényzet és a nyílt víz nagy kontrasztban van.

Sz.I.:Ha holtág, akkor nem változik olyan drasztikusan, mint a folyóvíz, de az akadók miatt akkor ide erős damil kell.

M.J.: Szoktak ezzel kergetni a nagy öregek, hogy orosz rulettet játszom teli tárral, mivel 25-ös monofillal megyek le csukázni. Fékbeállítás kérdése [:)]

Sz.I.: Apám..., igaz, ha nem használsz csukázó előkét, akkor már olyan mindegy.

M.J.: Idei évtől fluorkarbont, tavaly sima pergető monót használtam.

Sz.I.: Mi vitt rá a fonott ellenében?

M.J.: A botomhoz , egy Cormoranhoz jobb volt a monofil. Nem szoktam engedni nagyon, először nem árt az akadótól elirányítani, utána egy rövid ideig szokott kószálni, de, sokan lesápadtak már egy-két fárasztásomnál [:)], persze ez is terepfüggő [:)] nyílt vízre kell kiterelni, ha van rá lehetőség, nekem sem harcifékes, egy kis méretű első fékes orsóm van.

Sz.I.: Ok, idén, ha kimész, mivel kezded tehát? Texasszal? M.J.: Igen, edzenem kell [:)], a Női pergetőre én is megyek, Kalacsi Jani versenyére. Sajnos összerakták a csónakos pergető OBval [:(] Az idén castinggal megyek, és nagy örömömre egy kiváló castingos horgász, Györke Zoli, (Zééé) lesz az edzőm.

Sz.I.: Hogyan horgászol melegedő vízben texas riggel? Okosíts ki, kérlek!

M.J.: Hát, mivel ez az év a meglepetések éve, felkértek teszthorgásznak, egy olyan termékcsaláddal, amit még nem is lehet kapni az országban [:)]

Sz.I.: Formára, méretre színre? M.J.: A csalik formája, színe, és illatanyaga ismeretlen a hazai csukáknak... Sz.I.: Mimmmmmmicccsodaaaa? illata??

M.J.: ...változó a 3#-tól a 7#-ig megtalálható a palettán, szinte minden forma és szín, feromonos csalikról van szó.

Sz.I.: A csukának? Minek? B...ás.

M.J.:Igen [:)] és jó lesz későbbiekben bármilyen halra a harcsáig [:)] Egy nagyon kedves ismerősöm hozza be ezeket a csalikat az országba, és felkért, hogy teszteljem le, írjam le őszintén a tapasztalataimat, és igen nagy reményeket fűzök hozzájuk [:)], így a versenyre is ezekkel megyek.

Sz.I.: Tesztelsz, t-riggel, titok csalival, illattal..., hogyan dobsz? Ejtesz? Messzebb dobod, és finoman ráhúzod, vagy csattanjon? Alulról? Fej fölül?

M.J.: Mivel egyedüli castingos nőként megyek ki a versenyre, a dobástechnika egy külön élmény [:)] Kb annyi, hogy felejtsd el ahogyan eddig dobtál és kezd 0-ról [:)] Sz.I.: Nem nagy kunszt, ez az egy biztosan menni fog.

M.J.: A castingos orsó elég sok gyakorlást igényel, és sokan feladják miután sok "pulóvert " kötnek a dobra.

M.J.: A multiplikátoros trükkös orsó[:)]

Sz.I.: Te igazán beteg vagy [:)] gratulálok!

M.J.: [:D] köszi [:D] Mutatok egy linket, ez az oktatófilmem :))) rongyosra néztem [:D] Ő az edzőm Zééé https://www.youtube.com/watch?v=WPw8oantVBo Ez csak dobástechnika, 7:48nál pislogtam én is [:)]

Sz.I.: Szóval, finoman beleheled a csalit, aztán, mi következik?

M.J.: Laza mozdulatokkal kell vezetni, és lassan, csuklóból, hogy a spicc arrébb mozdítsa a csalit [:)] , most egy kétrészes 180 cm-es Cormoran bottal pergetek, ezzel tényleg be lehet mászni a bokrok alá [:)] Finom spicce remekül elindítja a csalit és nagyon pontosan lehet vele dobni.

Sz.I.: Jó, véletlen sem fej fölül tehát, összegezve: finoman, mittoménhogyan, közelre.

M.J.: Igen, a cél az, hogyha észrevesszük a halat, akkor pontosan az orra elé rakjuk a csalit, teljesen mindegy, hogy wobbler, vagy plasztik.

Sz.I.: Hogyan veszed észre??! Áá, akkor nekem először szemészhez kell mennem...

M.J.: A kishalak nagyon jó támpontot adnak, valamint a rablásokat is látni lehet, főleg akadós helyen, de megsúgom, csukás vízen teljesen mindegy hova dobsz [:D], a territóriumot kell kilesni.

Sz.I.: Igazi jó tanács, végre. Azt már mondtad, hogy mindegy mivel, most azt, hogy mindegy hol.

M.J.: A kis csukák még elég elesettek, azokat sok helyen meg lehet fogni, viszont ha egy kicsi a nagy helyére pályázik nagyon szép vízi csatákat lehet látni! Nagy hal nagy csali, általában, de a csukára ez nem igaz [:D], a 20 centis is pufók képpel jön ki a vízből [:D] bekapja a nagy csalit is.

Sz.I.: A ma reggeli első gondolatom az volt, hogy milyen defekt vehet rá valakit arra, hogy multi orsóval pergessen? Mi a hasznos oka? Mitől jobb, mint egy peremfutó?

M.J.: Igazából a kíváncsiság volt az első, vagyis, mit veszthetek, ha kipróbálom... [:D] Aztán Tóth Janiék lehoztak nekem egy felszerelést, ámultam, mikor 90 méterről fogott egy balint... [:)] És piszkálta a csőrömet, hogy miért nem tudom eldobni az én pici plasztikjaimat vele [:)]

Sz.I.: Ezen a szereléken akkor nagyon-nagy a hangsúly, az optimális összhangjának a megtalálása alap kérdés.

M.J.: Persze [:)]Na meg a régi nagy öregek itt sem csalódtak bennem :))) sápadtak is amikor hallották, hogy mit csinálok

M.J.: Itt van egy okosítás, ha valaki pergetni kezdene: http://pikeoutdoor.bplaced.net/index.php/blog/136-7-hiba-amit-kezdo-pergetokent-elkovethetsz

Sz.I.: Igen, ezt megtaláltam, magamévá tettem.

M.J.: Melegedő vízben partszélben érdemes keresni a csukát, ahol van valamiféle búvóhely, pl. nádfal előtt, nádtorzsák között, meredekebb partszakaszoknál közvetlenül a part előtt, mivel kitör a helyéről amit már említettem is, nagyon fontos, hogy csöndben, cserkelve közelítsd meg a helyet, minimális zajt csapva. Ívás, tilalmi időszak vége után kifejezetten zabálnak [:)] tehát az ívó kishalakhoz megy ki az összes rablóhal, mivel azok figyelmetlenebbek olyankor, úgyhogy a legjobb jel a kishal-raj partszélben [:)] A másik kérdéseden sokat rágódtam, de talán a legjobb válasz abban a cikkben van amit utoljára küldtem, a pergető hibásban. A pergetés az egyetlen olyan módszer, amit csak és kizárólag a parton gyakorlással lehet elsajátítani. Ismerek olyan horgászt, aki csak folyamatosan tekeri a gumihalat és fog és olyat is aki így nem. Én általában a spicc pöcögtetésével mozgatom csalit, de mindenki másképp csinálja [:)] módszertől és csalitól függetlenül, mindenkinek megvan a saját tapasztalata. Anno amikor elkezdtük a túráinkat volt olyan aki megkérdezte, hogyha lejön megtanítom pergetni? Bár ilyen egyszerű lenne [:D] Neki is csak azt tudtam felelni, hogy jöjjön le, megmutatom szívesen, hogy én hogyan csinálom, de megtanulni csak gyakorlással lehet. A másik nagyon fontos, hogy ismerd a halat, a mozgását, a táplálékát, a viselkedését, és a testfelépítését, ha ez megvan, akkor már tudsz szelektálni.Nekem sikerült, olyannyira, hogy azokkal a csalikkal, amikkel én lemegyek, csak és kizárólag csukát fogok. Nem lényeg a méret, inkább azért megyek le, hogy minél többet horogra tudjak csalni [:)] A 20 cm-es csukák ugyanolyan élményt tudnak nyújtani, mint a 90 cm-esek [:)], max az utóbbi nagyobbat csobban [;)] [:D]

Sz.I.: Jó, de ebből mit tudunk átadni úgy az olvasónak, hogy hasznára legyen, érdekessé váljon?

M.J.: Az érdeklődés felkeltése több módon is lehetséges, a tapasztalataim alapján [:)] Nagyon sokan azért kezdtek el pergetni, mert volt mellettük pergetőhorgász, vagy pedig leírásokból, bár az kevesebb [:)] A pergetésnek van egy varázsa, amit konkrétan komoly bojlisoknak is át tudtam adni [:)], a tavalyi nyílt napunkon pl. pont egy bojlis horgásszal pergettünk csónakból fél éjszaka [:D]

Sz.I.: Akkor halljunk egy szép sztorit, ami étvágyat gerjeszt!

M.J.: Tavaly például amikor vége volt a csukatilalomnak lementünk ketten pergetni. A parton nem volt lent még senki, csak mi [:)] 10 órára értünk le, összeraktuk a felszerelést, a srác akkor látta először ezt a vizet [:)] Felkészítettem, hogy elég nehéz pálya, így fonott zsinórral és rengeteg csalival érkezett. 4 óra leforgása alatt 30 db csukát fogtunk, és lefordult neki egy közel 10 kilós példány, mindet az ágak közül szedtük ki szinte partszélből [:)]

Sz.I.: Mi volt benne a trükk, amit más nem csinál, hogy ilyen sikeres lehetett a peca?

M.J.: Ritkán, sőt kifejezetten nagyon ritkán szoktunk egymásnak keresztbe dobni, gondolom, ezt te is tudod, hogy kevesen tolerálják, na mi pont ezt használtuk ki. Mindketten plasztikkal voltunk, és kifigyeltük a csukát, és amikor már máshogy nem ment, egymást keresztbe dobva ingereltük a jószágot [:)] Előbb utóbb nagyon mérges lett és el akart minket, vagyis a csalit, kergetni és így került horogra [:)], szóval tulajdonképpen bekerítettük [:D] Amire figyeltünk, hogy amikor felszínközelben nem kaptak rá, akkor félvízen húztuk a csalit, valamint ha az sem vált be, akkor fenéken kopogtattuk a jigeket [:)], így pont azt használtuk ki, hogy olyankor a legagresszívebbek. Szerintem pont az az ember lesz pergetőhorgász, aki szereti a természetet, és azokat a helyeket, ahol ember ritkán jár. https://www.facebook.com/photo.php?fbid=110559622363482&set=a.105435419542569.11389.100002283332130&type=3&theater Ez volt az a hely. https://www.facebook.com/photo.php?fbid=110559739030137&set=a.105435419542569.11389.100002283332130&type=3&theater Innen az ágak közül szedtünk ki 5 darab csukát. https://www.facebook.com/photo.php?fbid=110559872363457&set=a.105435419542569.11389.100002283332130&type=3&theater

Sz.I.: Franc vigye el ezt a velencei lavórt, csupa beton, nád, ilyen akadós csukás helyek nem nagyon vannak.

M.J.: Ott viszont a nád fal előtt megéri keresni [:)] A csukának az a lényeg, hogy álcázhassa magát [:)]

Sz.I.: Hogyan dobsz messzire a hány grammos jigfejjel, milyen a casting szereléked?

M.J.: Most már csak casting, .viszont abban kiscsirke vagyok [:)] még én s tanulom [:)] Sokan a castingot a bothoz súlyban illő wobblerekkel használják, én viszont nem cseréltem csalikat [:)]

Sz.I.: 5-10 grammos fejjel hogy megy?

M.J.: Az elegén nehéz volt, mivel meg kellett tanulnom beállítani az orsóm fékrendszerét a csalikhoz :) 25mre pontosan dobok már [:)] 5gos jiggel, 7,5 cm-es twisterrel

Sz.I.: 25 m, aha, mekkorát dobsz ugyanilyen csalival peremfutóssal? M.J.: Kevésbé pontosan ugyanolyan távolság megvan [:)], de az pont elég is [:)]

Sz.I.: Mesélj a csuka felhergeléséről!

M.J.: Én kifejezetten gonosz vagyok, nézem, hogy hol riadnak meg a kishalak...

Sz.I.: ...normális, a nők már csak ilyenek...

M.J.:...és nem egyszer kopogtatok a hátán és a fején [:D], képes vagyok egy halra 20-30 dobást elengedni. Ő nem áll tovább és én meg elég kitartó vagyok [:D]

Sz.I.: Értem, addig zaklatod, amíg nem reagál úgy, ahogyan te akarod, jó, de honnan tudod, hogy ott van?

M.J.: A halak ijedtsége, és a terep ismerete segít.

Sz.I.: (tipikus nőci)

M.J.: Pontosan [:D], igen :D:D:D, még azt is lehet tudni, hogy nőstény volt-e a hal [:D] ha farok nélkül jön ki a twister [:D] persze ez csak vicc [:D] Dunai lányként sajnos nem találkoztam túl sok csukával, viszont két éve nagyon rákaptam.

Sz.I.: Összefoglalva: ívnak a kishalak, tilalom vége, melegedő víz, a parthoz közel, akadókon, leseken vallatsz, ahol a kishalak ívnak, vagy ijedten spriccelnek, azért multival, hogy pontosabban dobhass, rikító 7-10 cm-s csalikkal, csukázó előke nélkül... mindent tudok.

M.J.: :)))) a lényeg a hal ismerete és a kitartás, van olyan, hogy nem fogok halat pergetve, de még nem ment el a kedvem [:)]

Sz.I.: Még egy-két szép sztorit adhatnál!

M.J.: Hmm... lássuk, igen megvan! Sokan úgy tudják, hogy a csuka tavasszal és ősszel fogható, na ez egy tévhit. A legeredményesebb napjaim nyáron voltak, amikor szikrázó a napsütés. Olyankor a matt színű kanalakkal eredményesen csukáztam [:)], a túl csillogó olyankor elriasztja őket. Volt olyan nap amikor 50-60-at fogtunk ketten.

Sz.I.: Fent, vízközt, vagy az alján?

M.J.: Ezek inkább a növendékek voltak a felszín alatt kb 15-20 cm-rel. Talán a két legélvezetesebb élményem csukával az első pergetésem volt itt Cibakon. 2010 augusztusában az egyik helyi kis srác vitt le minket a torokba, addig csak annyit tudtam a csukáról, hogy óvatosan kell vele bánni kézzel, mert szép, és erős fogazata van. Az első koppintásnál egy hatalmas löket adrenalint kaptam, szó szerint még levegőt is alig vettem. Az elkövető egy 26 cm-es kis bicska volt, elkápráztatott a mintája, a szépsége, no meg a harciassága [:)] Aznap este még szürkületben is dobáltam, de mindhiába [:)] Onnantól fogva minden áldott nap lementünk néhány órára, mígnem novemberben beköszönt hozzám a nagyok nagyja [:)] Iszonyatosan hideg volt, köd volt a víz felett és nem akart felszállni. Negyed nyolcra a párom betette a kishalas szerelékeket. Én készítettem össze a pergető botot, mikor szólt, hogy kapás van a jobboson, ő éppen egy csukát szedett le a horogról. Az úszó eltűnt, és elszámoltam 20-ig magamba [:)], tudom ez furán hangzik,, de hagytam időt, hogy benyelje [:)] A meglepetés az volt, hogy az úszóval fogott bicskák általában maszatoló kapást csináltak. Na ez az úszó nem igazán akart feljönni, pontosabban eltűnt, mintha nem is lett volna, a fék kb. 2 kilóra volt beállítva, de akármit csináltam elindult, mint egy torpedó [:D] Az utána lévő percek összefolytak, annyira emlékszem, hogy elindult a bokor alá, én pedig szépen visszahoztam [:)] A parton szembesültem vele, hogy nem kis halról van szó, 61 cm-rel a tavaly előtti második helyezett hal volt [:D] Az első helyezettem a 89cmes torpedó lett. Egyébként ez az első lépés, ha valaki csukázni akar, meg kell találnia azt a helyet, ahol sok van belőle [:)]

M.J.: Nagyon megtisztelő volt, hogy interjút adhattam neked! [:)] És ezt nagyon köszönöm, számos pergetőhorgász van az országban, akik sokkal profibbak, mint én, viszont szívvel lélekkel pergetek csukára [:D], remélem a nyílt napunka eljössz, ami na Solti kis-Dunán lesz!

Sz.I.:Én köszönöm, és ne feledd, a nyári csukázásról újra tárgyalunk, készülhetsz előre!

Sz.I.: Ami tutira lemaradt: mi az elmaradhatatlan csalid (3-5 db) módszerenként linkekkel, ha kérhetem!

M.J.: Az Élő Tiszán szoktam "sűrűbben leakadni" mivel ott a terep folyton változik és sok olyan hordalékot szállít amit nem igazán tudok előre, ez általában két három alkalomból egyszer szokott előfordulni Twisterrel és nem rejtett horoggal, reményeim szerint ez az arány is csökkenni fog Texassal [:)] Olyan még egyszer sem fordult elő, hogy elharapta volna [:)] szerencsémre [:)] Csalik, amiket mindenképp magammal viszek, és ha "elfogy" (megeszik a csukák) akkor is veszek néhány darabot: Manns gumihalból a Shad típusú http://webaruhaz.horgaszparadicsom.com/image/cache/data/Gumihalak/MannsShadW-130x130.jpg http://webaruhaz.horgaszparadicsom.com/image/cache/data/Gumihalak/MannsShadW-130x130.jpg a tavalyi év favoritja: Mann's Swimmin Grub http://sugerhorgaszbolt.hu/tarhely/sugerhorgaszbolt/shop_termek/kozepeskep/21913.jpg http://sugerhorgaszbolt.hu/tarhely/sugerhorgaszbolt/shop_termek/kozepeskep/21913.jpg A harmadik pedig ez a nagyon szép rikító twister, aminek a márkáját sajna nem tudom megmondani az nem külső akasztás, hanem kiszedtem a szájából fotó előtt a gumit SAM_1213.jpg Ezeken kívül is viszek le szinte minden színből és formásból, a duplafarkú fluoreszkálótól a víztisztáig [:)] Ami pedig szerintem kimaradt, az az, hogy a rablóhalak megérdemlik a kíméletes bánásmódot. Tehát, ha a horgász lemegy a vízre, és már peca elején tudja, hogy nem visz haza halat, mindenképpen ajánlott a merítőháló, csipesz, csuka esetében nem árt a szájfeszítő, bár ezek közül csak nagyon ritkán használok, és akkor is csak merítőt.Általában kézzel vesszük ki a csukát, viszont, ha lehetőség van rá, akkor egy matrac kell, amire letesszük, természetesen ezt is nedvesíteni kell, mint a pontyok esetében, hogy a hal teste, és belső szervei ne sérüljenek. Fényképezés után lehetőleg a leggyorsabban vissza kell helyezni a vízbe. Mérőszalagot minden esetben használjunk, nem csak azért, hogy méreten aluli hal ne kerüljön a haltartóba, bilincsre, hanem azért is, hogyha megkérdezik, el tudjuk mondani [:)] [:)] Untitled-1.jpg

Sz.I.: Most kaptam angol horgász horgászújságokat, sok szó esik benne a csuka horgászatáról: MŰLÉGGYEL!! és csukára vitorláztatnak halszeletet.

M.J.: De jó [:)] én is hallottam róla hogy lehet léggyel is, de ahhoz, hogy azt kidobjam, erős a botom

Sz.I.: Elég betegek, rögtön arra gondoltam, hogy akkor neked biztosan tetszeni fog! [:P] és ahogy nézem, súlyozott a horog, szóval el lehet dobni jól... a kedves olvasóknak ígérem, megpróbálunk felkutatni olyat, aki elmesél erről az új betegségről mindent, ha minden kötél szakad, megkeresem az angol cikk szerzőjét!

Köszönöm, Zulejka