Totum

Lusta vagyok, na. És akkor mi van? Régóta nem írtam, és mondhatnám, hogy ezért, mert meg sem érdemlitek, de persze az igazság az, hogy a visszajelzések hiánya, és tulajdon restségem együttesen vezettek oda, hogy kvázi feladjam blog író karrieremet. Amúgy rá sem nagyon érek. Nem mintha a peca töltötte volna ki idén a munka utáni maradék szabadidőmet, nem. Már tavalytól próbálom hanyagolni a korai keléseket, vagy kései szúnyoginváziót, de persze nap közben nem annyira egyszerű a Velencei-tavamon fogni. Ezért inkább ráálltam a vitorlázásra, meg is osztok gyorsan két faszányos videót:

Erről csak annyit, röviden, ha fúj a szél, lehet vitorlázni. Nincs kérdés, hogy jön-e a hal, szóval kicsit direktebb az összefüggés az akarás, és a nyögés között. 

Node! Azért  a halakat sem hanyagoltam teljesen, sőt, ha valaki venné a fáradtságot, és megkérdezné a valódi főnökömet, alighanem mélyen lesújtó véleményének adna hangot a hobbijaim számossága, a velük eltöltött idő, és úgy általában az elmeállapotom felől. Szóval azért pecázgatok. Éppen egy balatoni betli-szagú túrából jöttem haza, amikor láttam Szegi barátom posztját a pontyozó horgász versenyről a Bregyón. Hívott is, és bár addigra már igen szűkében voltam az időnek, ezért el is mentem (ne keress benne logikát!). Addig dumálgattunk, míg ki nem bökte, hogy menjünk át etetni a másik tóra. Hozott pár kiló száraz kenyeret, én pedig egyből az UL pálcámért nyúltam, ha már szembejött a lehetőség. Egyetlen jigen, egyetlen gumival sétáltunk át a Vidámparki-tóhoz. Ahol aztán kb 10 perc alatt 20 dobásból tán 18 és fél szép csapó esett, a 15-25 cm-s tartományból. Innentől fel is gyorsultak az események, és hirtelen ott találtuk magunkat, hogy két év teljes horgász tilalom után október 15-től megnyitott a tó. Csak sporthorgászoknak, egy bottal, műcsalival, keccsendrilíz alapon. Hát, kéremalássan. Sokféle jó víz van. Sokféle halat jó fogni, de én a nagy csapókat szeretem (szeretném) fogni leginkább. De ha van sok más ragadozó, az sem baj. Ezen a tavon gigászi halak még nincsenek, de csapó van majd 30 cm-ig, és sok, a pisztrángsügér állománya jelentős, olyan kb 40 cm-ig, és mivel két éve csak zabálniuk kellett, van benne más jóság is. Közreadok pár fotót az első hétről, hadd egyen a fene mindenkit, aki nem volt részese a felvezető körnek!

Francba, nem ezt akartam. Szóval a halak:

Tovább is van, mondjam még? 

Hosszú évek gyötrelme koncentrálódik itt egy pontba. Befagytak a vizek, metsző szél fúj, és én ki nem teszem a lábam a biztos melegből. Valamit azért mégis kell csinálnom, ha mást nem, hát gyenge elméleteket gyártok a jövőre nézve.

Holnap még biztosan nem megyek tehát ki, mert mittudomén, milyen programom van, de tán a jövő héten még kitart a jég, és tán gyengül a hideg is. Ha akkor összejön, egy jó csukás vízre kinézek, vertikál, vagy élő csalis cincogásra.

Ha elmegy a jég, attól függően, hogy ez mikor lesz, ha szerencse úgy hozza, hogy ez még tilalom előtt megtörténik, akkor lesz esélyem kövest, sügeret, csukát kergetni. Ha kiolvad, és vagy pár fokosra felmegy addig a víz hőmérséklete, de legalábbis kisüt a tavaszihoz hasonló nap, kajakja pattanok, és egy hinaras-nádas rejtett zugában nézek körül a környéknek. 

A tilalomban feederezni, matchezni fogok, van már kényelmes székem, állvány, minden, ami csak kell, irány a dinnyési kikötő. Közben persze javul majd az idő, és kitavaszodik, immár biztosan helyt adva az idei új hobbinak, vitorlásra szállok. Később, ha majd újra szabad lesz, arról fogok a Velencei-tó eddig elérhetetlennek tűnő pontjain balinozni, pergetni. És sörözni járni, valamint gyerekeket gájdolni. Aztán csak véget ér már a pörgetőtlen időszak, és már az első nap a Balatonon talál majd, a töréseken nézzük a süllőket, az elméleti része mér megvan a dolognak. A tavasz a hazai pályán is meghozza a lehetőségeket, hajnalonként parti balin-süllő játszik. Remélem találok sügereket a vitorlással, a balatoni kedvenc kikötőmben a tavasz-nyár nem jó erre. Ellenben indul a vihar-peca, süllő, balin fogható ezen a kemény megpróbáltatást jelentő módon. A balatoni balinokra idén egyébként is több hangsúlyt fektetünk, Siófokról csónakkal, Aligáról kajakkal megyek rájuk, messzehordó, gyors csalikkal.

Van egy titkos hely ezen kívül, ahová halandó be nem léphet, azt még nem tudom, mit is várjak tőle, de párszor biztos ránézünk, míg ki nem derül, mit is tud nyújtani.

Talán lesz egy Po-túra, és Amszterdamba is ki kéne nézni, no és a szlovák domolykók is piszkálják a csőrömet. Ja, a helyi csatornákat is meg kéne nézni. A külföldi útjaimhoz immár lesz szállítható méretű botom, valami tán ott is kinéz. Néhány horgászverseny, csak a hékula kedvéért, random, előre nem látható bulik, Zsennye, Bregyó.

Ha ennek csak a felét megcsinálom, király év elé nézek : ) Addig is tovább lógatom a kezem a bilibe...

... és itt a pillanat, indulunk! Akartam, vagy sem eljönni erre a horgászversenyre, már a fene sem tudja, de több felől olyan szépen kapacitáltak, hogy nem mondhattam nemet. Itthon ezúttal elég jól sikerült eladnom a sztorit, egy icipici nyűgösködéssel megválthattam a hétvégémet. Érden már vártak a cimborák, úgy tűnik, mégsem én izgultam legjobban, mert már összekészülve kávéztak, cigiztek a csapat névadó horgászboltján árnyékos hátsó lépcsőjén. Gyorsan elpacsáltam hát egy rakat pénzt az utolsó, rettentően fontos műcsalikra, amikkel természetesen semmit nem fogtam később. Mivel nem használtam egyet sem belőlük. Akkor meg minek, kérdezhetnéd, de egy horgász agya pont úgy működik, mint a kisgyereké a cukorka-, vagy lányoké a ruhaboltban, csak az imádat tárgya más...

Kanyargós, esős úton vágtunk neki a cél, az V. Jubileumi Bolyhos Csapat Pergető Kupa,  a Robinson Szigetek - Szécsény felé. Egész héten előtte remek, nekem tetsző kicsit felhős, hűvösebb, néha csöpögős horgászidő volt, a munkahelyem ablakából nézegettem irigykedve a felhőket. Most, hogy két napig a parton aszalódunk, kisütött, zsibbasztó kánikula fogadott bennünket. Érkezésünk sorrendjét látatlanban becserélhettük volna helyezésre, hiszen mások alig lézengtek még rajtunk kívül a kempingben. Örömmel kezeztünk a Főrendező Úrral, és baráti társaságával, biztató szavai nyomán nagyobb sebességre kapcsolva kezdtünk szerelni, hogy mielőbb begyakorolhassuk a nyerő mozdulatokat, megtalálhassuk a megfelelő csalikat.

Hőség ide, vagy oda, sötétedésig dobáltunk mindent, ami csak a kezünk ügyébe került. Csapatkapitányunk még saját hab testét is felkínálta a halaknak, tekintve, hogy a távdobást úgy gyakorolja, hogy a csali leszakadva repüljön a tó közepéig. Sajátságos a technika, de az biztos, mindent megtesz a barátok szórakoztatásáért... köszönjük, Emese! Az előző évi tapasztalataiból kiindulva, kis csukákra készültünk, UL-csalis buzerapecára. Szokásomhoz híven én azért hoztam más csapásmérő egységeket is, centókra tervezett brutális harcsapergetőt, és sbirolinós táv-balindobó nyitott hengermultist. Elővettem a legjobb legyeimet, streamereket, gigászi gumikat, és ezekkel kezdtem ostorozni a vizet. A csapat a nap végén csak reménykedve kérdezte, hogy ugye nem ezekkel fogok a verseny napján ringbe szállni... Persze nincs igazuk, egy ilyen sűrűn pörgettyűzött vízen komoly fegyver lehet egy ismeretlen csali. Mármint: elméletben. Unortodox, vagy hagyományos csali, egyre megy, szombaton alighanem senki nem fogott halat, ami remek előjel volt a másnapi versenyre. Egy biztos, mire besötétedett, a csapat kevésbé kitartó, és főleg éhesebb fele már tüzet rakott, és elkezdett szalonnát sütni, némi szilvalébe áztatva. Gyorsan beszálltunk Lazival a pusztításba, és aztán részemről nagyon gyorsan álomba merültem. 

Másnap reggel nyüzsgés fogadott a placcon, kávé hegyekkel tunningolták magukat az arcok (úgy tűnik, más csapatok is megünnepelték az érkezést - és tényleg, egy spori a 20-as faházból éjjel megpróbált a szobánkba lefeküdni, nem állt tökéletesen a helyzete magaslatán : ). Szóval úgy indult a reggel, ahogyan az egy rendes horgászversenyen kell, ezer bot letámasztva, gumicsizmás, távolba meredő tekintetű, csalijaikat remegő kézzel még válogató őrültek mindenfelé. Aztán felsorakozott a 96! versenyző, és megkezdődött a sorszámok kihúzása. Azt hittem, negyven valahányassal nem leszek a tök utolsó induló, de jelentőst tévedtem. Mivel az indításhoz egy fő elöről, egy fő hátulról állhatott, a középső számommal, teljesen reménytelen pozicióba kerültem. Igaz, rajtam kívül mindenki más készen állt a kezdésre, én még a saját rajtszámomat is lekéstem, mert még akkor szereltem... no comment. Mindenesetre, az előző napi eredményeket figyelembe véve, eszembe sem jutott különleges csalikat feltenni, 0-5-ös körforgókkal próbálkoztam. A csapat tagjaival egy nagyon rövid ideig még láttuk egymást, aztán ők balra el, csapatkapitányunk visszafeküdt aludni, én pedig elsétáltam a "harcsás" oldalra.

Ja, a cím! Az előző évi infó a csuka (néhány nagy, és sok kicsi), és sügér horgászatáról szóltak. idén kis csukát nem láttunk, bálint rabolt mindenhol, és a vizet ellepő harcsákról szólt a fáma. No, én dobáltam mindenre. Először egy gyönyörű csatorna kereszteződést vallattam, de vagy a hátam mögötti büféből szálló sülthús illat, vagy a bénaságom megakadályozott abban, hogy kapásra váltsam a hosszú évek alatt horgászatra pocsékolt időt.

Vissza hát az ellenőr házikónál található "szigethez". Irgalmatlan energiákat pazarolva dobáltam mindenkinél messzebb a nullás kanalat, volt, akinek tetszett is a sbirolinó technikám, a halaknak mondjuk nem... A szemközti mart parton azonban több, nagyobb hal akasztásának is szemtanúja vehettem, ezért gyorsan visszasétáltam a szállásra a nehéz harcsapergető cókmókért, ha azzal megakasztok valamit, az nem megy sehova, az tuti. Taki kolléga balin, és csuka fogása mellett néhány vélhetően nagyobb harcsát is megakasztott, és bár az általánosan használt light felszerelések sokat segítenek abban, hogy kapásig jusson az ember, egy bitang harcsa erejével nehezen bírnak, el is ment egy csomó, és nem csak neki. Azért esett néhány méter feletti, majdnem öröm volt látni a fárasztásokat (hiszen mégiscsak ellenfél fogta). Közben hallottam, csapatunkból Peti 90 cm-s csukát írhatott be, de persze ebből egy szó sem lehet igaz. kezdett meglehetősen frusztrálóvá válni, hogy másnak potyognak a halak, nekem mag csak annyi jut a jóból, hogy a merítőmet kölcsönözhetem, és közben szenesre sülök a napon. Kínomban egy 5-ös körforgóval cincáltam meg a partfal alatti akadót, és csodák-csodája! lett egy 54 pontos bébi-harcsám. Öröm, és bódottág : ) Nyilván erre való a körforgó, tapogató horgászathoz...

Aztán egyszer csak vége lett. Én még szívesen nyomtam volna tovább, főleg, hogy a verseny befejeztével felszabadult a harcsákat adó kiszögellés, csak a dudaszó után már nem ért a játék. Arról nem is beszélve, hogy kihagytam a reggelit, és ekkorra már szikrákat hányt a szemem az éhségtől. Szerencsére egy remek ebéddel örvendeztettek meg a szervezők, és közben kiderült, hogy a versenyt alvásra cserélő csapatfőnökünkön kívül mindannyian fogtunk, sőt, bizonyos külhonra szakadt csapattárs, és egyéb bojlis egyének egész szépen kitettek magukért. Rövid számolgatás után kiderült, hogy akár még az első öt helybe is beférhetünk! Nem mintha nem volna mindegy (az első három helyet leszámítva) hányadik az ember, de hiába, ez az óvodás versengési szellem alap felrszerelés, ha horgásznak hisszük magunkat, úgy tűnik. Hideg dinnye zárta a napot, már csak Pisti majdnem hazáig tartó horkolását kellett elviselnem. Érdekes, csak az egyenes pályaszakaszokon aludt, a kanyarokban fehéredő ujjal kapaszkodott... nem értem.

A hétvége rövid összegzése: haverok, buli, fanta, újabb impulzus-vásárlás, pálinka a bolyhaimnak, erőnkön felüli helyezés, rengeteg beszaggatott drága csali, és egy törött botvég, amit az autótól 1,2 méterre sikerült elkövetnem (úgyis pont nagyobb dobósúlyút akartam helyette). Az annyi mint... akárhogy is számolom, pozitívra jön ki az eredmény, bitang jól éreztük magunkat!

Ropog a lépteim alatt a sok kavics, battyogok hazafelé a fene nagy éccakában. A szokásos nappali hangzavarhoz képest ugyan csönd van, azért hallatszik ennyire, de nagy némaságnak azért még nem nevezném. Először is ott van a hetvenes, az autók mormogása folyamatos. Ehhez alapzajként a békák, tücskök csatlakoznak, nappal csak a még több járgány zaja fedi el a kórusukat. Néha egy-egy vizimadár is belerikkant a műbe, kutyák, vagy róka vakkantását hozza a szél. Az idillt csak a sebesvonat dübörgése töri meg, aztán újra csak a villamos felsővezeték zizeg... A nád suhog, a szúnyogok dünnyögnek, a lég lehűlt, rendesen. Sünök roszognak az útszélen, tán rovarásznak? Vidáman baktatok, átérzem a pillanat mélységét, egy vagyok az univerzummal. Szinte együtt rezgünk... aztán persze rájövök, hogy a lenémított telefon szól a zsebemben. Peti az, elmesélem hát, hogyan vált be az általa ajánlott új módszer, hogyaszongya: alul twiszter, felette streamer. 

Csupa hínár a két kedvenc öblöm, szerencsére, talán a tavaszi magas vízállás miatt, nem a szúrós fajta szaporodott el idén, hanem a süllő-nevű, és bár nehéz elhúzni benne a cájgot, de legalább a halak szeretik. Agyig van kishallal, mint az egész Velencei-tó is, de talán most, hogy erősödik a lehűlés, jobban összetereli őket a hideg, és a ragadozók is koncentráltabban lesznek megtalálhatók! Mindenesetre akasztottam Petink tippje nyomán egy zöld-sárga csukázó streamert a harapásálló felső fülébe, és az első tisztáson magam előtt tapogatva, már a második lengetésre tiszteletét tette egy csuka. Hihetetlen látni, ahogyan a semmiből előrongyol, és már villan a hasa, amint visszakanyarodna a fedezékbe! De abból már nem eszik, szépen ül a szája sarkában a bokorugró egyágú horog. Mintha spinnerbaitot használnék, szinkron lebbennek a csalik, alig tudok ellenállni a kísértésnek, hogy vízbe ne vessem magam, olyan csábító. Remélem, nem csak ennek az egy jószágnak volt ilyen ferde az ízlése...

Ez az az úszó, ami majdnem mindenre jó. Nem hiányozhat a felvilágosult horgász szerelékes dobozából, sőt! az tán még jobb, ha asszonykánk táskájában is mindig lapul egy, bármikor kellhet : ) Azonban, ha a viccet félretéve megvizsgálom, mit tud, és ezt a lusta horgász szemszögéből teszem, kiderül, hogy meglepően sokoldalúan használható. Vajon csak én találtam ki új felhasználási területeket, vagy ez volt a fejlesztők célja is?

Hát lássuk csak, mi is ez: Korda kruiser surface controller 15gr.

http://www.korda.co.uk/fishingtackle/surface-systems/kruiser/

Magyar találatot nem kaptam, pedig itthon bukkantam rá, kedvenc fehérvári horgászboltomban (Budai út). Jellemző, hogy az amúgy igazán nagy tudású eladó süllyedőnek mondta, szóval kizárólag a képzelőerőmre kellett hagyatkoznom a megvásárlásakor : ) Ez tehát egy körte alakú önsúlyos úszó, 10-15-20 gr-os kivitelben, ahol a súlyt a műanyag testbe zárt nagy viszkozitású folyadék adja. A test egyrészt egy felső piros kupakból áll, ez látszik ki a vízből, és aztán jön maga jéghegy, a körte alakú zöld test, ami a víz színe alatt rejtőzve magában foglalja a fent nevezett folyadék-levegő kiegyensúlyozott elegyét. Én a lusta horgász megtestesítőjeként értékelem azokat az újításokat, melyek az eszközök egyszerűsítését, a szükséges felszerelés csökkentését jelenthetik. Mert mi mindenre, és hogyan is használható?

Az eredeti elképzelés szerint ez felszíni csalizással való pontyozás egy kelléke. Én azonban rögtön elvonatkoztattam ettől, és persze másra használtam. Mivel lusta vagyok, kevés felszereléssel, kényelmesen szeretnék pecázni, egy botot több mindenre is használok. 2 m 7-25 gr-os pergető botomon 16-os fonott zsinórra 3-3 ütköző közé fűztem az úszót, és előke nélkül egy kis keszegező horgot kötöttem rá. Ólom nélkül használva csuddálatossan lehet vele kishalazni, az egészen kis sneciktől a nagyobb vörösszárnyúkig bármit jól meg lehet vele fogni.
Ugyanez a felszerelés nagyobb horoggal felszíni pontyozásra is alkalmas (hiszen ehhez szánták), nehezebb csalit feltéve egészen természethűen kínálhatjuk fel azt süllyedés közben, ezzel altatva el az éberebb ellenfeleket is. Nádban is jó, hiszen a kialakítása miatt, vagyis hogy az antenna hiányzik róla, a lekerekített puha műanyag nem akad el kihúzáskor. Visszatérve a csalihalakra, ha megfogtuk a szükséges mennyiséget, egy horog, vagy egy harapásálló előke, horog cseréjével azonnal folytathatjuk a pecát még mindig ugyanazzal a bottal, immár ragadozóra, balinra, csukára. Az úszó kialakítása olyan, hogy a damil felülről van befűzve, és a kupak oldalsó-alsó szélén távozik, nehezen tudja a kishal összebogozni. Felszíni csalihalas rablózásra tökéletes! Még mindig ugyanannál a felszerelésnél tartok, vagyis a pergetőbot, vékony fonott zsinórral. Az úszó önsúlya lehetővé teszi az igen távoli dobásokat, alkalmas műléggyel, gumihallal történő lassú vontatásra is. Ha az előke hossza nem megfelelő, az ütközőkkel változtatható annak mérete, igény szerint ólommal gyorsítható a süllyedés, ha pedig meguntam, és ismét pergetnék, csak lehúzom az egész cókmókot, és egy teljesen más pecát űzhetek újfent. Igazi Jolly-Joker!

Ezek meglehetősen rafkós jószágok. Milyen műcsalival lehet a partról megfogni őket??! Hetek óta esz a fene értük...

.

.

P.B.: TNT?

Sz.I.: Mint trinitrotoluol? Megfontolandó.

P.B.: Popper, walk the dog, crankbait, ASP.

P.P.: Azokat sose fogod meg. Tavaly is tele volt 2-3 kilós dögökkel, de semmi nem kellett nekik. A kikötői balin egy külön állatfaj....

P.B.: Szerintem max vizigolyóval lehetne megfogni, vagy TNT...

Sz.I.: Már az atyaistennel is dobáltam...

P.P.: Időnként fogtak egyet-kettőt csöppet sem balinos csalikkal. Pl. Salmo Slider.... A gyors csalikat le se szarják...

Sz.I. Nem sokat segítettetek : (

P.P.: Kora hajnalban, a móló végén néha rabolnak a nyílt víz felől érkező balinok is. Azokból fogtam salmo Thrill-el... Átdobod a nád elé, aztán húzod veszettül...

D.M.: 0-ás körforgó? ezüst vagy bronz...

Sz.I.: Dobj el vele 40 métert!

D.M.: Nem a kikötőről volt szó?

P.P.: Nagyok a küszök, azokra vadászik. Megy a mólókarok alatt, óvatoskodik, mint valami csuka, aztán lecsap, de két másodpercen belül már sehol nincs. Kiszámíthatatlan éppen hol fog lecsapni, ezért is nehéz megfogni. Egyébkén valami beteg halat utánzó műcsali kell, mert azt bent a kikötőben előbb elkapja, mint a gyors csalikat.

Sz.I.: Ezret csap körülöttem. Meglehetősen bosszantó.

D.M.: Fogjál küszt,fűzd be azt!

P.P.: Mondom ezüstös színű 6-os, vagy 7-es Slider....

Sz.I.: Az szép pergető módszer.

P.P.: Előbb le fogja csapni, mint bármi mást.

J.P.: Fehér gumi, grammos twiszterrel?

Sz.I.: Én az úsztatott légyre esküszöm. Pont annyit ért, mint a többi.

J.P.: Izgatottan várom, hogy bejön-e a javaslatom...

Sz.I.: Mai nádba dobásomat add meg, Uram... kösz. Peti, a fehér cuccnak meszeltek, nem volt jó... beszakítotam a nádba.

P.P.: Támadt egy ötletem.... Egy barátomnak van egy fura módszere. Kell hozzá valami No action plasztik csali (pl. egy drop shot gumi 7-8cm-es), és egy hozzá illő 8-10g-os twisterfej. Bedobod, aztán csak húzod, mintha egy Thrill lenne. Elég sokat fog vele....

Z.M.: Még azt is megpróbálhatod, hogy kis wobblerrel dobálsz, 2-3 centissel, ami egy bogarat utánoz. A rablások közé dobod, hagyod egy 2-3 másodpercig majd elkezded vezetni. Egy próbát megér, lehet már a beesőre odavág, vagy felfigyel.

D.M.: ...de ha 40 méterre kell eldobnia,akkor az a kis woblerekkel se fog menni...

P.P.: Messzire csak a mólóról kifelé kell dobálni. Ott viszont nem a kikötői balinok laknak. Azok megeszik pl.a Thrillt, talán még a pilkert is. (majdnem ugyanaz) A kikötőben bent a rafinált kikötői balinok élnek. Ezek nem terelik a kishalakat, és nem is száguldoznak utánuk. Kimondottan a küszrajokat cserkészik be takarásból. Ezért is írtam, hogy egy külön faj a kikötői balin. Viselkedésre, mint a csuka, de ahogy rabol, na az már igazi balinos. Át tudnak járni mólókarok, és csónakok alatt, és egyszerűen kiszámíthatatlan hol fognak lecsapni. Egyetlen támpont a küszrajok mozgása. Pont ezért nehéz is megfogni. Ha egynek sikerül az orra elé dobnod, akkor általában azonnal lecsap a műcsalira. Legyen az wobbler, villantó, apró twister, vagy gumihal. Én azért írtam elsőre a kisebb Slidert, mert talán a beteg halakra ugyanúgy felfigyel, mint a csuka. Agárdon láttam egy jó 3kilóst ilyen csalival fogni. Színek tekintetében a tiszta víz miatt a legjobbak a természetes színű csalik, amik igazi kishalra hasonlítanak. Zsolt. A bogárszerű kis wobblereket próbáltam, nem eszi meg őket balin itt....

Sz.I.: A kulcsszó: ...bármit az orra elé... Valszeg kitömött, beteg, az éppen aktuális méretű sneci pontos! mása lehet még a megoldás.

Z.M.: Ahh értem, hát le kell mennem oda, úgy is minden nap ott megyek el kocsival, ez kihívást jelent nekem, meg fogom próbálni, ha sikerrel jártam megosztom veletek!

Sz.I.: Csak szóljon aki odamegy! Úgy megnézném.

P.P.: Tavaly vótam ott eleget.... Fogtam is balint 25-35cm-ig. Az 1" twister ütötte le minden kisebb balin sügerezés közben. Általában lecsapták a lassan süllyedő csalit.....Egyeztessük le, egyik nap akkor kimegyek én is. Viszek sügerezőt, meg balinra egy botot....

Sz.I.: Vasárnap jaó löhet.

J.P.: Bepofátlankodhatnék én is?

Sz.I.: Elférsz?

J.P.: Már úgy érted, hogy a kikötőben?

Sz.I.: Úgy. Mert ha beférsz, akkor jöhetsz...

J.P.: Köszi!! Legalább sokan fogunk szopni! Igazi gruppen lesz!

R.G.: Hajrá!

P.P.: Ti szopjatok csak, én horgászni megyek....

J.P.: Olyat én is szoktam, horgásztam már sokat, most inkább halat fogni mennék...

Sz.I.: Látom már, erős mezőny alakulhat ki... én pedig leírom a zegészet : )

P.P.: Hétfőn nem tudok menni, más tervek vannak....

Sz.I.: A tó kedden is itt lesz, a balinokat sem fenyegeti addig veszély...

Sz.I.: Petik! És a nem Péterek! Kedd, hétfő, péntek... részemről ganz egall. Együtt, vagy külön-külön, gyertek!

J.P.: Izgalmasabb lenne egyben!

Sz.I.: Jöhettek külön többször, együtt kevesebbszer, a balin megvár, úgy vélem.

J.P.: Nem fogod ki őket előlünk?

Sz.I.: Igen, pont erre céloztam.

folyt. köv.

Vasárnap. délután kettő, 40 fok, merőlegesen süt a nap. Irány a balinok! M.P. Kölcsönadta a csónakját, gyönyörűen körbemotoroztam a fél tavat. Balinok rabolnak mindenfelé, olykor elérhető távolságban is. Dobálom őket mindennel, de le sem tojnak. Ennek ellenére csodálatosat csatangoltam, rengeteget fürödtem közben, remek fotókat is csináltam. Jó volt! Az egyik nagyobb nádak karéjozta belső öbölben találtam egy sarkot, ahol folyamatosan rabolt, és bér nem jutottam el még csak egy ráütésig is, egy ötlet körvonalazódik a fejemben:

krumpliszsákba kenyérhéjat teszek, és egy gumilabdát, hogy az egészet a felszínen tartsa, és ez lebójázom. Ráállok a csónakkal, és megvárom, míg a csipegető kishal-rajokra megérkezzenek a vadászok...