Totum

Hosszú évek gyötrelme koncentrálódik itt egy pontba. Befagytak a vizek, metsző szél fúj, és én ki nem teszem a lábam a biztos melegből. Valamit azért mégis kell csinálnom, ha mást nem, hát gyenge elméleteket gyártok a jövőre nézve.

Holnap még biztosan nem megyek tehát ki, mert mittudomén, milyen programom van, de tán a jövő héten még kitart a jég, és tán gyengül a hideg is. Ha akkor összejön, egy jó csukás vízre kinézek, vertikál, vagy élő csalis cincogásra.

Ha elmegy a jég, attól függően, hogy ez mikor lesz, ha szerencse úgy hozza, hogy ez még tilalom előtt megtörténik, akkor lesz esélyem kövest, sügeret, csukát kergetni. Ha kiolvad, és vagy pár fokosra felmegy addig a víz hőmérséklete, de legalábbis kisüt a tavaszihoz hasonló nap, kajakja pattanok, és egy hinaras-nádas rejtett zugában nézek körül a környéknek. 

A tilalomban feederezni, matchezni fogok, van már kényelmes székem, állvány, minden, ami csak kell, irány a dinnyési kikötő. Közben persze javul majd az idő, és kitavaszodik, immár biztosan helyt adva az idei új hobbinak, vitorlásra szállok. Később, ha majd újra szabad lesz, arról fogok a Velencei-tó eddig elérhetetlennek tűnő pontjain balinozni, pergetni. És sörözni járni, valamint gyerekeket gájdolni. Aztán csak véget ér már a pörgetőtlen időszak, és már az első nap a Balatonon talál majd, a töréseken nézzük a süllőket, az elméleti része mér megvan a dolognak. A tavasz a hazai pályán is meghozza a lehetőségeket, hajnalonként parti balin-süllő játszik. Remélem találok sügereket a vitorlással, a balatoni kedvenc kikötőmben a tavasz-nyár nem jó erre. Ellenben indul a vihar-peca, süllő, balin fogható ezen a kemény megpróbáltatást jelentő módon. A balatoni balinokra idén egyébként is több hangsúlyt fektetünk, Siófokról csónakkal, Aligáról kajakkal megyek rájuk, messzehordó, gyors csalikkal.

Van egy titkos hely ezen kívül, ahová halandó be nem léphet, azt még nem tudom, mit is várjak tőle, de párszor biztos ránézünk, míg ki nem derül, mit is tud nyújtani.

Talán lesz egy Po-túra, és Amszterdamba is ki kéne nézni, no és a szlovák domolykók is piszkálják a csőrömet. Ja, a helyi csatornákat is meg kéne nézni. A külföldi útjaimhoz immár lesz szállítható méretű botom, valami tán ott is kinéz. Néhány horgászverseny, csak a hékula kedvéért, random, előre nem látható bulik, Zsennye, Bregyó.

Ha ennek csak a felét megcsinálom, király év elé nézek : ) Addig is tovább lógatom a kezem a bilibe...

Az előző hét szombati kerékpáros, szeles-jeges nem horgászós teljesítménytúra után úgy tűnt, a csuka idény lezárásaképpen pénteken egy hallal teli tóban moshatom a zsinórt. A szervezők azonban mást gondoltak, és idő előtt befagyasztották a helyszínt. Annyira nem, hogy rá lehessen menni, így aztán ez a terv gyorsan kútba esett. Egy kis, kemény mag azonban úgy döntött, akárhogy is lesz, aznap sportolunk. Így esett a választás ismét a Gajára. Ami igazán nem is az volt, de ez csak utóbb vált világossá számomra, mivel egy cimbora addig erősködött, hogy megtudja, merre jártunk, és annyira értetlenkedett a hely leírásakor, hogy a végére kiderült, neki van igaza, nem ott voltunk, ahol gondoltam. Ahol mi jártunk, az már a Malom-csatorna, és egyáltalán nem tudom, hogy az engedélyünk oda érvényes volt-e... Én mindenesetre a Gaján pecáztam, akárhogyan is hívják azt a rész igazából! A szűk 4 fős keret egy január eleji kirándulás sügér fotóinak hatására döntött e hely mellett, pedig egyszer már betliztek-tünk ugyanitt, de amint tudjuk, a horgász egy makacs, kitartó állatfaj. Akkor is, most is mondtam, hogy milyen kis horgokkal, csalikkal, nószpíd vontatással próbálkozzon, aki jót akar, de természetesen nem hallgattak rám. Állítólag a nagyobb horog, csali a szelektált fogásban segít, és egyébként is a nememlékszemmárhovamondták folyón, akkora horgokra vetődik a sügér. Én mikrjojigeket, 0,5-1 gr-os súlytartományt, az igazán hozzáértők ajánlásai nyomán 1-2 m-s gumikat használok, és saját elmezavaromból fakadóan legyeket. A többiek persze kitartóan nyomták a pergetést a "nagy" eszközeikkel, talán ezért nem is fogtak semmit. Azt még jó volna megtudni, Dénes hogyan akasztott mégis egy szebb domolykót...

A címben említett garancia azonban nem a módszerből következik, hanem az ismételten kiválasztott, horgászásra szinte teljesen alkalmatlan aznapi időjárásból. Az utcánkban jégkéreg fogadott, harmadikból indult az autó. De a szél legalább nem fújt. Agárdon. De a töltésen végig rohant, ledermesztve orrot, fület, ujjakat. Mivel megjöttek a legyeim, az egy gr-os csebudolgok, én egy életem, egy halálom, legyező bottal kezdtem. Kesztyű nélkül. Van ugyan, de abban nehéz érezni a dobást, kapást... Aztán mikor így nem jutottam dűlőre, váltottam UL-re, és folytattam ..kesztyű nélkül, hogy érezzem. Arra már nem emlékszem, hogy mit is, mert lefagytak az ujjaim. Közben néha eleredt az ónos eső, ilyenkor bután néztünk egymásra, hogy mi is legyen, menjünk, vagy még maradjunk? Persze folytattuk, szemünk előtt lebegett a sok neten látott hal : ) pedig tudhatnánk, a mikor, a hol, és a hogyan szerencsés kombinációja nélkül csupán ígéret marad a zsákmány. De legalább bitang mód átfagytunk, én szombat estére éreztem azt, hogy kiolvadtam rendesen. Mindezt miért is, lássuk: esett kéttenyérnyi domi, egy tenyeres sügér, és egy olyan 30-40 dkg-os kárász. Mindegyikből egy-egy darab. Ehhez autóztunk négyen két járművel összesen olyan 600 km-t, vettünk napijegyet, beszakítottunk néhány műcsalit, drága ólmokat, szanaszét fagytunk. Arra a kérdésre, hogy megérte-e, azt kell válaszoljam: igen. Szanaszét cinkeltük egymást, ahogyan az szokás, és újra megkaptam otthon: te nem vagy nóóórmális...