Idén azt találtam ki, hogy az ország több pontján is megpróbálkozom majd halat fogni. Természetesen annyi időm nincsen hogy a világot bejárjam, vagy akárcsak Magyarországot, de az biztos, hogy a Velencei-tavon, a Balatonon, a Sión, az Ipolyon, Tisza-tavon, és még ki tudja hol legalább egyszer-egyszer elő fogok fordulni. Ez a legolcsóbban egy úgynevezett versenyzői jeggyel volt biztosítható, aminek alapfeltétele az (többek között), hogy az ember versenyezzen is. Na, én mostanában nem hogy nem versenyeztem de még csak nem is horgásztam, vagy ha horgásztam is, az is olyan volt, hogy jobb nem beszélni róla. A parti pergető pisztráng fogó verseny szavai közül tulajdonképpen ezek egyetlen eleme passzolt hozzám,a parti de az is y-nal. Még hogy pisztráng? Hát csak annyit tudok róla, hogy azt eszik, és nem isszák. Elvileg ez egy ilyen buzera peca, egészen finom eszközökkel. Csakhogy a vidámparki fekete sügerek óta én letettem az ultralight eszközökről, ami azt jelenti, hogy nemhogy 0,5-3 grammos bottal nem rendelkezem, de legfinomabb szerelékem is 7-17 grammos feszes, pergető pálca! Eredetileg úgy képzeltem, hogy ez a méret, ez a tartomány, és az ehhez tartozó mindenféle biszbasz csalijaim, azok jók lesznek a pisztrángra is. Tulajdonképpen nem is indult rosszul az ügy. Leszámítva azt az apróságot, hogy szombat délelőtt az A csoport kezdett, és én B csoportosként ellenőriztem őket (álltam a hátuk mögött), hogy mindent szabályosan csinálnak-e. Nyilván a szabályokról halvány segéd fogalmam nem volt, tehát körülbelül annyit tudtam csupán megállapítani hogy finomszerelékel, és nem szigonnyal, vagy hálóval, netán áramozva fogják a halat. Felőlem aztán körülbelül fejen is állhattak a versenyzők, bár igaz hogy kirívó szabálytalanságot valószínűleg nem láttam, amiket meg mégis azok tulajdonképpen apróságok, majd korrigálja az edző, vagy aki akarja, aki majd a VB-keretet tanítja a szabályok tiszteletére. Mert azt azért hozzá kell tenni, hogy ezek a versenyzők amikor kijutnak a világbajnokságra azzal fognak szembesülni, hogy a rendezők az árgus szemekkel fogják nézni, hogy ki mit ront el, és már kapják a büntetést, adott esetben a kizárást. Vagyis erre itthon kell felkészülni. N, egy biztos, aki velem versenyzett az ebből vagy tudott valamit magától, de hogy tőlem nem tanult semmit hasznosat, az egészen biztos. Lényeg, hogy nem bántották a halat. Ez a hal bántás ez aztán délután nekem sem nagyon sikerült. Megindultan négyet, abból kettőben fogtam egy-egy darab pisztrángot, és volt még néhány kapásom is, sőt halam ami aztán leverte magát a horogról. ( Mivel a felszerelésem egyébként nem volt erre a célra megfelelő, az igazán jó pisztrángos felszerelést csak messziről ugatom, mint a Holdat, de körülbelül az hogy egy pici, puha, nagyon hajló bot, és vékony monofil zsinór ami nyúlik.) Ugye, a horgok azok eleve szakáll nélküliek, vagy lenyomott szakállúak, egyes horog többnyire, vagyis nagy eséllyel a hal képes kirázni a szájából, hogyha nem tudjuk követni az igen vad ugrabugrálását. Pedig ezek a pisztrángok pénteken érkeztek valami nevelő kádból, valami beton uszodából, ahol az égvilágon semmi, de semmi természetes szokást nem vehettek fel, csupán mindazt hozták magukkal amit az évszázezrek során megtanultak, és ösztönösen tudnak. Na, az első nap után tizenharmadikként fordultam, azt kell mondjam, hogy én ezzel baromi büszke voltam magamra, azt gondoltam, hogy ha következő nap is fogok még egy-két pisztrángot, akkor a 10-15 között végzek majd valahol. Eszem ágában nem volt továbbjutni. De ez így nagyon nagyképűen hangzik, hiszen nemhogy nem akartam, ha akartam volna se tudtam volna ezt megtenni. A következő nap igaz, hogy a B csoport kezdett, és az éjszaka kicsit jobban megpihent halaknak mi állhatunk neki először, de fogott hal, vesztett hal, mi több, kapás nélkül úsztam meg a napot. Most mondhatnám, hogy persze, mert a szombattal ellentétben vasárnap eleve rossz idő volt, a halak nem a felszínen mozogtak, hanem a franc tudja hogy hol, az is igaz hogy az előző nap a telepített majd 400 halból a matek szerint legalább 300-at szájba vertek a kollégák, ám ebből én mind összesen kettőt vagy négyet saját kezűleg. Kifogásokat tudnék sorolni, de kapásom nem volt több. Délután, amikor a versenyző társakat kísértem, már akkor látszott, hogy ők sem fognak sokat, de ott ahol én kapásig sem jutottam, ott mások a 0,5-3 grammos botokkal, egy-két grammos, fél grammos jigekkel, cseburaskával, pici körforgókkal, de olyannal amelyik forog is (nem csak picivel, és olcsóval, amilyennel egy marékkal van a dobozomban) egyet-egyet fogtak, sőt volt aki hármat, négyet, vagy ötöt. Ebből csak az következik, hogy én k.....utyára nem értek hozzá. Ehhez sem. Vagy is? Ezért aztán már el is kezdtem túrni az internetet csalik után, kistücsök, mikro fej... Nem mintha ne lenne kis jigem, de ezek szerint még kisebb kell, és még kisebb xs-es körforgó, de nem ezek, amit bárhol lehet kapni 300 Ft-ért, és igaz, hogy akkora mint a kisujjam körme, de éppen két méter után kezd el csak forogni. Ez Gaja-patak ez két-három méter széles, és konkrétan mondjuk öt méteres szakaszok, zónák voltak kijelölve a versenyzőknek és azon belül a patak másik partjára átdobva indították meg a körforgót, ami neki körülbelül 10 centire már pörgött, míg az én körforgóim akkor indultak, el mire kiértek, ha egyáltalán. Nem fogom erre, nem csak ez nem csak ez volt az oka, tény, hogy ez ez nem a szakágam. (nincs is szakágam) Egy biztos, az élmenőket leszámítva, akik komolyan vették ezt a versenyt, olyannyira komolyan, hogy volt akinek a mosoly nem hagyta el az arcát az összpontosítás közben, voltak többen akik az spotok között úgy szaladtak, mint Ben Johnson, hogy győztem utolérni, hogy ellenőrízhessek, volt akik olyan csalikkal jöttek hogy Nem mutatták meg, tehát például amikor a szakasznak vége volt, akkora a csalit levették a botról, és nem tudtam megnézni hogy mi az, annyira pofátlan meg nem voltam, hogy megkérdezzem. Na őket leszámítva jókat beszélgettünk, röhögcséltünk (az egyik poén miatt lekéstem a saját indulásomat), én marha jól éreztem magamat! Mondjuk péntek reggel oltottak az Astra zenekarral, ami után péntek estére be is gyulladt a vállam, belázasodtam, borzasztóan elfáradtam estére, aztán szombaton rá gyalogoltam vagy 30 km-t, aztán vasárnap még még egy huszast, úgy, hogy szombat estére ismét belázasodtam. Hát ez van. Nem én kértem sem azt hogy pénteken oltsanak, sem azt, hogy szombat-vasárnap legyen a verseny, ez így alakult, annyira nem izgatott a dolog, ez valószínűleg semennyire nem akadályozott abban, hogy betlizzek. A végén valami 36. lettem nyolc megiramodásból, összesen csupán kettő hallal, ami még az első nap is borzasztó kevés. Innen nézve nem úgy tűnik hogy pisztráng horgász lesz belőlem. Viszont! Viszont most már mehetek pecázni, pergetni. Mindjárt itt a tilalom vége a május 1., pont összekészültem hozzá kenuval, villanymotorral, lítium akkumulátorral, botokkal, merítővel, csalival, anyám kínjával, mindennel. Erre tegnap még álltam egy kereszteződésben indexxel be balra fordulóra, mikor mögülem megérkezett egy kisteherautó elbambulva, és lezúzta az autómat szerintem gazdasági totálkárra. Úgyhogy most nincs vonóhorgom, nincs tetőcsomagtartóm, igaz ugyan, hogy kaptam egy kölcsön autót, céges ez is, de ezen ilyenek nincsenek, úgyhogy a kenu az ott fog megszáradni a raktárban, mert nem fogom tudni mivel vinni, úgyhogy horgászhatok a partról ahogy eddig. Szóval lofax lesz itt csikánó, nem horgászat.
Na, csá, pisztrángok!
