Egyszer csak lett ide egy tó. Nem nagy, és pláne nem vad víz. Nincsenek kapitális halai, viszont a szokásoshoz képest szigorúak a szabályok. Városi a környezet, néha nagy a zaj, sokszor keresztezzük a nem horgászók útját. Bárki, aki itt perget, garantáltan bajba kerül. Otthon, a munkahelyén, a megbízóinál, bárhol, ahol nagyon várják. Többnyire nem pénztárca kímélő, hacsak valaki nem eleve az UL-pergető szekcióból érkezik, és már megvan kb minden felszerelése, ami ide kellhet. De még ha úgy is érzed, hogy mindened IS van már, úgyis fogsz új vackokat venni, szóval fizetsz, mint a katonatiszt. Addiktív. Pár itt eltöltött peca után, mi másra tudsz gondolni, ha épp nem vagy itt, hogy mielőbb visszagyere?! Azon töprengsz, melyik sarkáról állj neki legközelebb, mi legyen a módszer, a csali, amivel sikert érhetsz el. Finomítasz, aztán jön a nano. De közben nőnek a süllők, nagy csalikra is odavágnak a fekák, szóval a felső mérettartományt sem hanyagolhatod el. Rájössz, hogy léggyel is lehet, a franc egye meg. Egyre másra fogod a szebbnél-szebbeket, és folyamatosan látod, hogy mások is gyönyörű halakat posztolnak.
Elvesztél, véged van. Olvad alattad a mindennapokat alátámasztó vékony jég, irány a pokol, neked már annyi.
