Az idei évem horgászat szempontjából egysíkúan zajlott. Fogtam, néha sokat is, éppen ezért alig mozdultam el Fehérvár szívétōl. A lakóhelyem szerinti pályán ellenben kizárólag vitorláztam, ez lassan veri az eddig No1 hobbimat. Persze, egy jó peca is igen fárasztó, de a sportértéke nem mérhetō össze egy kemény szeles mókával. 30-40+ km óránkénti erōsségū viharban kapaszkodni kell, mindahányszor élve jövök be, férfinak érzem magam : )
Természetesen mai napig nem mondható el, hogy vitorlázó volnék, hiszen autodidakta módon tanulgatom, magamtól, vagyis vak vezet világtalant alapon. Ezért aztán tippeket arra nézve, hogyan nyerj finn vb-t, nagy eséllyel nem én fogok adni, fōleg, hogy kb fingom sincs semmirōl, még a gép részeinek hajós neveit is alig tudom. Ellenben sūrū vizen tartózkodással, a szezononkénti hajózott órák magas számával igyekszem behozni a hátrányt, és az már elmondható, hogy ha kilométeres körzetben senki nincs körülöttem, biztonsággal tudok forgolódni. Szóval. A hajózásról hozzáértō okosságokat nem fogok tudni megosztani, azonban a vitorlázás örömérōl szívesen beszámolok.
De mi ebben a jó?
Egy, ha vizen lehetek, az mindig jó, kb mindegy mivel, legyen az horgász kajak, olcsó dinghy, vagy top katamarán, esetleg rózsaszín felfújható flamingó. Vizen lenni jó. Ott máshogyan telik az idō, kikapcsol a külvilág. Kettō. Ez egy bonyolult technikai eszköz, fizika, matematika, elōre gondolkodás, és rugalmasság, edzettség mind kell hozzá. Elégedetté tesz, ha az történik, amit elterveztem, és emberéletben, felszerelésben sem esik kár : ) Ahol kikötök, az egy szūk, zegzugos "parkoló", a széliránytól, erōsségtōl függōen a nehéz, és a kutya nehéz ki-be állások között választhatok. Ha mégis sikerül valami, az nagy öröm é bódottá. A nagy szélben, a túl nagyban, a veszély legyōzése nyom egy komoly adrenalin fröccsöt, és biztosan segít a rutinok beidegzōdésében is. Három, ne fekedkezzünk azonban meg az átlagos menetekrōl sem! Nincs szebb annál, mikor langy szellōben hanyatt fekszem a fedélzeten, és nézem a csupakék égen vándorló felhōket! Vagy vontatom magam, és a gyakori vendégeimet a vízben, majd kiszállunk a Petrocsellibe "kávézni"... szóval összetett dolog, és akkor még az esztétikai élményrōl nem szóltam, amit egy szépen felkészített hajó okoz! Ha a vízkōtōl megtisztított, felfényezett fa fedélzet csillogásába belenézel, az a kortalanság élménye, még ha évente rendbe is kell tenni, súlyos dénárok árán is. A vitorla kikerekedése megfelelō szélben szintén az öröm forrása, bármilyen hihetetlenül is hangzik. Kín, és sebek szegélyezik az utat, metszō szél, forróság, szúnyog hadak, borulások, sajgó tagok járnak párban egy jó menettel.
Egy üveg hideg fröccs, jó társaság, a természet kéznyújtásra... Érted már?
