Persze, sokat kell menni. Persze, jó az, ha azt hiszem, hogy értek ahhoz, amit csinálok. Kell a jó felszerelés, és akkor is kell menni, ha jó az idő, de méginkább akkor, ha pocsék. De egy biztos, kell egy nagy adag szerencse, hogy megtaláljuk épp azt a nagy halat ... vagyis, hogy az áhított rekord méretű pont szembe jöjjön.
Minden további nyekegés helyett vessünk pár pillantást a lényegre:
És a kis kenart csak adja, csak adja. Bár a nap végére elvesztette a nyelvét...
Akkora volt, hogy nem bírtam egy kézbe felvenni, hogy fotózhassam, és még fél órával később is remegett a lábam. Hát ez van.
