Totum

Lusta vagyok, na. És akkor mi van? Régóta nem írtam, és mondhatnám, hogy ezért, mert meg sem érdemlitek, de persze az igazság az, hogy a visszajelzések hiánya, és tulajdon restségem együttesen vezettek oda, hogy kvázi feladjam blog író karrieremet. Amúgy rá sem nagyon érek. Nem mintha a peca töltötte volna ki idén a munka utáni maradék szabadidőmet, nem. Már tavalytól próbálom hanyagolni a korai keléseket, vagy kései szúnyoginváziót, de persze nap közben nem annyira egyszerű a Velencei-tavamon fogni. Ezért inkább ráálltam a vitorlázásra, meg is osztok gyorsan két faszányos videót:

Erről csak annyit, röviden, ha fúj a szél, lehet vitorlázni. Nincs kérdés, hogy jön-e a hal, szóval kicsit direktebb az összefüggés az akarás, és a nyögés között. 

Node! Azért  a halakat sem hanyagoltam teljesen, sőt, ha valaki venné a fáradtságot, és megkérdezné a valódi főnökömet, alighanem mélyen lesújtó véleményének adna hangot a hobbijaim számossága, a velük eltöltött idő, és úgy általában az elmeállapotom felől. Szóval azért pecázgatok. Éppen egy balatoni betli-szagú túrából jöttem haza, amikor láttam Szegi barátom posztját a pontyozó horgász versenyről a Bregyón. Hívott is, és bár addigra már igen szűkében voltam az időnek, ezért el is mentem (ne keress benne logikát!). Addig dumálgattunk, míg ki nem bökte, hogy menjünk át etetni a másik tóra. Hozott pár kiló száraz kenyeret, én pedig egyből az UL pálcámért nyúltam, ha már szembejött a lehetőség. Egyetlen jigen, egyetlen gumival sétáltunk át a Vidámparki-tóhoz. Ahol aztán kb 10 perc alatt 20 dobásból tán 18 és fél szép csapó esett, a 15-25 cm-s tartományból. Innentől fel is gyorsultak az események, és hirtelen ott találtuk magunkat, hogy két év teljes horgász tilalom után október 15-től megnyitott a tó. Csak sporthorgászoknak, egy bottal, műcsalival, keccsendrilíz alapon. Hát, kéremalássan. Sokféle jó víz van. Sokféle halat jó fogni, de én a nagy csapókat szeretem (szeretném) fogni leginkább. De ha van sok más ragadozó, az sem baj. Ezen a tavon gigászi halak még nincsenek, de csapó van majd 30 cm-ig, és sok, a pisztrángsügér állománya jelentős, olyan kb 40 cm-ig, és mivel két éve csak zabálniuk kellett, van benne más jóság is. Közreadok pár fotót az első hétről, hadd egyen a fene mindenkit, aki nem volt részese a felvezető körnek!

Francba, nem ezt akartam. Szóval a halak:

Tovább is van, mondjam még? 

Ismét olyan helyekre mentem pecázni, ahová normális ember a lábát sem tenné. Igaz, nem is róluk szól ez a szösszenet. Először is autóval hajtottam be pár földútra, ami így utólag nem volt annyira egyértelműen jó ötlet. Egy helyen, ahol félreálltam a fák közé, úgy tűnt messziről, pici hó van csak a fagyott talajon, de valami belső sugallatra hallgatva aztán mégsem hajtottam rá, inkább begyalogoltam. Több helyen beszakadt a jég alattam, vagyis ha bemegyek kocsival, még most is ott dagasztanám a sarat. Azután a meredek, csúszós, hóval borított gátoldalon többször hanyattvágtam magam, csak azt sajnálom, hogy nem tudom megmutatni, ha én jól szórakoztam magamon, akkor nektek is tetszett volna. Estem akkorákat, mint az ólajtó, mivel a botom épségéhez görcsösen ragaszkodtam. Amit amúgy sem volt egyszerű bejátszani a bokrok közé, mivel egy közel 4 méteres feederrel úsztatom a műcsalit, méterenként hetvennégyszer akadtam el vele a tűskésben. Amúgy csodálatos helyet fedeztem fel magamnak, a hótakaró miatt jól látszott, hogy csak állatok járnak arra, nyulak, rókák, fácán, őzek... és én. A poén egyik részét lelövöm, hallal egyáltalán nem találkoztam, bármilyen ígéretesnek is tűnt a pálya. A képen egy előző alkalommal fogott, bár ugyanarról a vízrendszerről származó makócápa látható.

No, de mivel nem fogtam semmit, mi több, még kapásig sem jutottam, volt időm picinyég gondolkodni. Nemrég belefutottam egy sztoriba, domolykózás közben fogtam egy tilalmas halat. Olyat, ami a környékemen a mondák szerint létezett csupán számomra eddig, én még életemben nem fogtam ilyet vad vízen. Vagyis nem horgásztam rá, egyértelműen random esett be. Csabi barátom pont látta a fogást, jelentősen zaklatott (naná, utálta, hogy fogtam), hogy mielőbb visszakerüljön a vízbe (nem ő, a hal), ezért aztán mintegy 13 másodpercet töltött a levegőn, életem haláról a vacak telefonommal nyolc gyors felvételt készítettem, 0,75 lett belőle jó. Ezek után egy zárt csoportban megmutattam halat, persze rendesen utáltak érte, ami azonban teljesen rendben van, pont belefér a baráti ugratásba. Egy ismerősöm azonban azzal talált meg, hogy miért tartottam a fotó miatt olyan sokáig kint a halat, és hogy mekkora gáz, hogy közreadtam, majd felsőbbrendűségét ezzel bizonyítva kilépett a csoportból.

Namármost. Mit érdekel engem (amúgy de, csak igyekszem úgy tenni, mintha mégsem)? A konkrét eset kapcsán azonban egy kérdés csak megakadt bennem. A ló innenső oldalán rengetegen kaszabolják a halat, biztosan ti is ismertek elrettentő eseteket, a tavaszi balatoni süllő-armaggeddon, a hárosit lehúzók, a kisebb rabsicok, akik a halból élnek, a kapálók, és a napi limitnél, méretkorlátozással nem törődő mindennapi horgászokról ki nem tud? Ennek ellenpólusa a  keccsenrilíz térhódítása, azon sporttársak jóvoltából, akiknek játék ez a sport, és óvják az ellenfelet, nagyon helyesen. Van olyan, aki egyáltalán nem visz el halat, akad, aki csak ritkán csábul el, van, aki a törvények adta kereteken belül fogyaszt. Ez mind rendben is van. Az egy, amit nem értek, miért kell egymást cseszegetni? Vagyis, miért kell a ló túloldalára átesni, és olyasmibe belekötni, ami nem is igazi probléma, úgy beállítani, mintha bármi helytelen történt volna? Elvenni a másik kedvét, örömét, a horgászat, vagy akár bármi más téma kapcsán mostanában mindennaposnak számít, ám nekem rendkívül szánalmas dolognak tűnik, csak sajnálni tudom, akinek csak negatív dolog jut az eszébe.

Végezetül az utálatos tilalmas halról egy jól sikerült fotó:

 Na, csőváz! Fogjatok szép halakat, de ne álljatok át a sötét oldalra! 

Ps.: Otello leszállt a fészkére.

Ez a kutya rendszer ismét kiizzadott magából egy gyönyörű eredményt, újabb jó barátunk vált országot. Sírni tudnék, törni zúzni, hogy miért nem lehet itthon megélni, hogy a rabszolgasorson kívül alig van jövőképe a zembereknek. Ha anyagilag nem is, de mindenképpen megbecsült tagja volt a társadalomnak (bár multival perget), és most kimegy valami gyökkettő munkára, mert abból ott nyugodtabban meg tud majd élni, éldegélni. Hiányozni fogsz, bakter, hogy rosseb ott egye az összes országrontót, visszamenőleg.
Sokkal csúnyábbakat nem merek írni, mert édesanyám is olvassa, és már ezen is ki lesz akadva. Bocsi!
Irány tehát Zsennye, ahol most így nyitjuk az évet, és egyben búcsúztatjuk a cimbit, eszünk iszunk, iszunk, és iszunk, és talán horgászunk is egy kicsit. A helyet már ismeritek, nem egy firkálmányomban szerepelt, üdítő példa arra, hogyan érezhetjük jól magunkat valahol. A rossz időzítésnek hála, mivel most vannak a tilalmak, alig valamire pícézhetünk,  jelesül a pisztrángsügér,  és a békés halak szerepelnek az étlapon. Átvitt értelemben. Így aztán, bármi meglepő, én most feederezni fogok, az ráadásul űzhető nagyon közel a büféhez. Szerencsére esőt jósolnak, ezért szinte 100% az esélye, hogy el fogunk ázni. Igen, szinte ez az egy, ami garantálható, ha jobban belegondolok. A feeder botjaim régóta megvannak, igaz hogy jobbára pergetni használom őket, de talán az eredeti céljukra is megfelelnek majd. Ahhoz képest hogy pergetek, van székem, állványom, csali kosaram, mittudomén, mindaz a kacat, ami ehhez kell. Több év gyűjtése, amiket talán most használok majd először, ebből is látszik mennyire megéri...
Az akinek egy csöpp esze van, és teheti, már mind a tett helyszínére érkezett, csak én és a Pék vagyunk olyan bénák hogy éjjel, sőt másnapra érjünk le. Igen, az a P.P. aki a statisztikák szerint majdnem világbajnok. Aki egyébként itt sincs, mivel valami más programra azt kamuzta, hogy fájós nyakkal kezelik.

Állítólag jó buli volt. Az egyik kanyarban akasztottam valami igazán nagyot (nyilván csukát), de már a dobás pillanatában azon töprengtem, ha valami hiba folytán halam lesz, hogyan cibálom majd ki. Több réteg vízbe dőlt fa állta az utamat, rá is húztam az érdeklődőt, és szépen le is verte magát a hal a jigről. Ezzel a horgászélményeim beszámolójának a végére is értem. Akcióm előtte, de utána sem akadt több, már ami a halakhoz kapcsolódhatott volna.

De azért nem hiába mentünk, a csapatást sikerült ipari szintre emelni, pedig ez rám pont nem jellemző, de miért tagadjam, így esett. Általában az ilyen kiruccanások során különböző elhajlásokra is sor kerül, a mértéktelenség, és a különböző italok felelőtlen mixelése kapcsán. Finoman meg is jegyeztem, hogy nem értem, minimum 40 év gyakorlati tapasztalatai kapcsán, hogy nem bírják a néven nem nevezett delikvensék megjegyezni, hogy piát nem keverünk. Mert abból csak a baj lesz.  A Móri&Lazi duó már az első este is bemutatott valami fergetegeset (Pék kollég ugye ott sem volt), amiről én akkor még szerencsésen lemaradtam, igaz, így az aznapi állítólag gyönyörű halaikat sem láttam. Másnapra ahhoz képest egészen jól álltunk, míg kedves Ferenc meg nem érkezett, a maga 3 éves üveg pálinkájával. De megjött Fecó, és néhányszor elpróbáltuk a koccintós ceremóniát. Aztán elfogyott a cucc, pedig biztosan nem volt annyira meleg, hogy magától elpárolgott volna, vagyis nagy valószínűséggel, több jel egy irányba mutatott ez ügyben, mi magunk fogyasztottunk belőle. Addigra már olyan jól éreztem magam, hogy elindultunk horgászni, és én a fentebb már említett feeder szakágat választottam aznapra. Sajnos, valakinek eszébe jutott, hogy enni is kéne valamit, így kértem jóféle debrecenit a büfében, és ezt utána lefojtottam egy fröccsel. Ez egészen bizonyosan hiba volt. A következő amire emlékszem az, hogy 4 órája ülök a part széli padon, a feeder szerelékem bedobva (nagy szerencsémre nem akadt jelentkező), rettenetesen fázom, nem jönnek a szavak, pedig jó lett volna egy SMS-t küldeni a még talpon lévőknek, hogy : SEGÍCCSÉG!, szorgosan gyakorolom a parti felhő-etetést, és úgy egyáltalán, testen kívül lebegek. EZEK a rohadékok természetesen dokumentálták a stációkat, nyilván nem lehetett nagy kunszt, amennyire emlékszem, semmiféle ellenállást nem tanúsítottam az ügyben, más, sürgősebb problémákkal voltam elfoglalva. A méregtelenítés befejeztével még sikeresen (négykézláb) felmásztam a montevereszt meredekségű kaptatón a budoárba (bár fényképes emlékek nyomán valószínűsíthető egy kisebb, kb. órás megálló egy nyírfa biztonságot adó villás ágán, majd valahogyan mégis elvonszoltam magam az ágyig. Érdekes, a szokásos kismajmok nem jelentek meg az ágat pörgetni, már ez is egy nagy haladás. Aztán hirtelen másnap lett. Nagy nehezen összecuccoltam, érzékeny búcsút vettem a szerető közönségtől néhány órás további (rovásomra történő) cinkelés abszolválásával, és hazakerregtünk. Aztán összepakoltam, és egy délutáni géppel elrepültem Lisszabonba dolgozni, sima ügy. Drága feleségem csak egy héttel utána merte bevallani, hogy (még a szokásohoz képest is) mennyire vállalhatatlanUL néztem ki.

Mi ebből a tanulság? Jó az, ha a bedobott, magukra hagyott botok ki is vannak kötve, ki tudja, bármi cunami megjelenhet balról váratlanul...

Idei friss betegségem, hogy szeretném azokat a balinokat is megfogni, amelyeket eddig nem értem el. Egyrészt messze kell dobni ehhez, másrészt az igazán kiművelt, technikás, gyors bevontatás szükségeltetik hozzá. Ehhez pedig akartam egy olyan orsót, amely 90-100 cm-t behúz egy tekerésre, és teszi mindezt nem csillagászati áron, ám a tartós használatnak ellenállva. Körbenézve a hazai piacon azt találtam, hogy nem sok ilyen áll rendelkezésre, vagyis a kívánságaim összessége egy orsón belül az elérhető kínálatból nehezen lelhető fel egyszerre. Egy ideje már kacsintgattam a negyven rabló webboltjára, így aztán a gondolatkísérletet tett követte, kiválasztottam, és végül meg is vásároltam egy tesztalanyt. A rendelést követően azonban jó két hónapot kellett várnom, míg megérkezett, és bár ez nem okozott gondot, hiszen a tél beálltával esélyem sem lett volna használni, mivel legközelebb balinozni csak a tilalom elmúltával fogok, azért ez túl hosszú ideig tartott. Így aztán ez elfogadható, bár az cseppet sem esett jól, hogy minden más megrendelt vackom megérkezett 1-2 hét alatt, csak pont ez késett sokat. Egy fekete pont az elérhetőségnek. Szerencsére a megérkezésekor az első benyomásom pozitív volt, normális dobozban, bizalomkeltő külsővel, súllyal, masszívsággal rendelkező orsót kaptam. Az alap kérdés persze az volt, hogy a kínai ipar ezen csúcsterméke csak az árával versenyképes, vagy a minősége, használati értéke is megfelelő-e? Ezt kétféle módon gondoltam megállapítani, egyrészt egy bontásos vizsgálattal, másrészt egy szezon használati tapasztalatait összegezve. Ez utóbbit majd az őszre megszülöm, egyelőre a belsejét tudjuk nagyítón átvizsgálni. Ebben nagy segítségemre volt Asszony István, mindent szerelő, gumihal öntő horgász barátom. Többek között ilyesmiket hegeszt, igény szerint (a csalit, nem az ollót, teee):Mivel jómagam csupán a horgászeszközeim tönkretételében jeleskedem, arra kértem őt, szedje ízekre a terméket, és vizsgálja meg az alkatrészeket, tisztítsa, javítsa, ha szükséges, és aztán persze véleményezze, már amennyire ez egy szimpla bontásból megítélhető. Álljon itt hát Pisti néhány képe a szétszerelés szakaszairól, majd a végén egy igen rövid összegzés, ha valaki olvasó még eljut odáig ebben a száraz, unalmas sztoriban : )

 A.I. - Imikém, szétszedtem, megvizsgáltam, de érdemes is volt, mert találtam benne egy kis fémforgácsot. Jó csapágyak vannak benne mindenhol, ahol kell, carbon féklamellás, és még a zsinórvezető görgő is csapágyazott. A rotor nem kotyog, egy kicsit talán majd össze kell kopnia az alkatrészeknek, de az elején hallható csöppnyi morgás máris csillapodott. Elég jól meg volt kenve, csapágy van tehát mindenhol, a fém sorjákat kitakarítottam. Az orsó fémháza elég szilárd, a fék nem szaggat. Ár-érték arányban nem rossz egyébként, és bár nem egy stella, de nyilván nem is olyan az ára.

Sz.I. - Bakter-bakterovics, 2 kiló egy stella 4000. Ha ezt ferde szemű terméket megölöm 2 év alatt, és mindig veszek újat, az akkor is 42 év alatt éri el a fenti árat, bírja addig a stella? Mi lehet az észrevehető különbség a két orsó között? (Nem volt cél bármivel az összemérés, csak épp valahogyan ez került szóba.)

A.I. - Simább a futása a stellának, az biztos, de le lehet gyilkolni nehéz csalikkal azt is, ezt meg majd nem sajnálod ennyiért. Amúgy az is kopik, és ha nem tartják karban (zsirzás stb.), akkor bármi tönkre mehet.. Amúgy az egy jó orsó konstrukció, csak talán túlárazott, státuszszimbólum nálunk.

Sz.I. - 6,2:1 és 265 gr kb. megegyeznek a paraméterek. Leméred, milyen nehéz igazából a kínai?

A.I. - A dobbal 280 gr, és 273 gr az aranyozott dobbal.

Annyit sikerült tehát megtudnunk, hogy első ránézésre nem tűnik hulladéknak, sőt! Az természetesen mérlegelendő, hogy az esetleges garancia igény érvényesítése nem pont olyan sima ügy, mintha a jól bejáratott sarki vegyesboltba kéne visszavinnem, ha baj van. Aki szereti a kihívást, és nem fél fejest ugrani a kivilágítatlan medencébe, annak ez jó választás is lehet, aztán majd a tartós tekerés 40 gr-os pilkerekkel mondja meg, amúgy mennyire volt jó ötlet.

Ezután majd a használat tesztje következik.

1., Fáj-e tőle a hátam?

2., Csörög, zörög, morog-e? 2_1. Mennyi idő múlva lesz zavaró az elhasználódás?

3., Valójában mekkora a behúzása?

4., Mennyire jól lehet-e dobni vele?

5., Mit szól a fék a halakhoz?

6., Nyüstöli-e a zsinórt?

Folyamatosan bővíteni fogom az információkat, és bár egyáltalán nem az a cél, hogy pont ezt a terméket népszerűsítsem, de azt segíthet megérteni, mire is képesek manapság drága, koppintós barátaink.

Hosszú évek gyötrelme koncentrálódik itt egy pontba. Befagytak a vizek, metsző szél fúj, és én ki nem teszem a lábam a biztos melegből. Valamit azért mégis kell csinálnom, ha mást nem, hát gyenge elméleteket gyártok a jövőre nézve.

Holnap még biztosan nem megyek tehát ki, mert mittudomén, milyen programom van, de tán a jövő héten még kitart a jég, és tán gyengül a hideg is. Ha akkor összejön, egy jó csukás vízre kinézek, vertikál, vagy élő csalis cincogásra.

Ha elmegy a jég, attól függően, hogy ez mikor lesz, ha szerencse úgy hozza, hogy ez még tilalom előtt megtörténik, akkor lesz esélyem kövest, sügeret, csukát kergetni. Ha kiolvad, és vagy pár fokosra felmegy addig a víz hőmérséklete, de legalábbis kisüt a tavaszihoz hasonló nap, kajakja pattanok, és egy hinaras-nádas rejtett zugában nézek körül a környéknek. 

A tilalomban feederezni, matchezni fogok, van már kényelmes székem, állvány, minden, ami csak kell, irány a dinnyési kikötő. Közben persze javul majd az idő, és kitavaszodik, immár biztosan helyt adva az idei új hobbinak, vitorlásra szállok. Később, ha majd újra szabad lesz, arról fogok a Velencei-tó eddig elérhetetlennek tűnő pontjain balinozni, pergetni. És sörözni járni, valamint gyerekeket gájdolni. Aztán csak véget ér már a pörgetőtlen időszak, és már az első nap a Balatonon talál majd, a töréseken nézzük a süllőket, az elméleti része mér megvan a dolognak. A tavasz a hazai pályán is meghozza a lehetőségeket, hajnalonként parti balin-süllő játszik. Remélem találok sügereket a vitorlással, a balatoni kedvenc kikötőmben a tavasz-nyár nem jó erre. Ellenben indul a vihar-peca, süllő, balin fogható ezen a kemény megpróbáltatást jelentő módon. A balatoni balinokra idén egyébként is több hangsúlyt fektetünk, Siófokról csónakkal, Aligáról kajakkal megyek rájuk, messzehordó, gyors csalikkal.

Van egy titkos hely ezen kívül, ahová halandó be nem léphet, azt még nem tudom, mit is várjak tőle, de párszor biztos ránézünk, míg ki nem derül, mit is tud nyújtani.

Talán lesz egy Po-túra, és Amszterdamba is ki kéne nézni, no és a szlovák domolykók is piszkálják a csőrömet. Ja, a helyi csatornákat is meg kéne nézni. A külföldi útjaimhoz immár lesz szállítható méretű botom, valami tán ott is kinéz. Néhány horgászverseny, csak a hékula kedvéért, random, előre nem látható bulik, Zsennye, Bregyó.

Ha ennek csak a felét megcsinálom, király év elé nézek : ) Addig is tovább lógatom a kezem a bilibe...

Macskákkal nyitom a posztot, mert arra majd jó sokan lájkolnak.

Pisti! Köszönöm, hogy elhívtál. Most vagy mazopista vagy, vagy túlságosan imádsz zrikálni, és/vagy a barátom vagy, hogy rohaggyá. Meg. Persze, csak képletesen. Általában az a jellemző, hogy én vagyok az, aki "finoman" ugratok mindenkit, de valahogy az immun-riasztó rendszerem nálad nehezen szólal meg, ennek kapcsán aztán a szívatások tömegét vagyok kénytelen elviselni. Tőled. Nem értem, mintha süket lennék, nem hallom a vészcsengőt, pedig kéne, nem sűrűn, csak valahányszor megszólalsz. No, mindegy, ez hozzá tartozik az élvezethez, legalább rajtam kívül mindenki más jól szórakozik. A refrénjét lásd fentebb! Szóval meghívást kaptam egy zártkörű csónakos/páros/pergető versenyre. Milyen egy verseny Zsennyén? Kiváló a hangulat, jók a fejek, bár Pisti is ott van, és remek halak fárasztanak bennünket.

Nem is biztos, hogy ezt a bejegyzést most el tudom készíteni együltő helyemben, mert olyan hulla vagyok a menettől. Kis ízelítő hát.

- Hány órakor kezdődik?

- 6-6h30 között van a gyülekező a büfénél.

- Bakter, tőlünk az vagy két óra autó útra van, ti olyan korán indultok?

- Nem, lemegyünk már előző este, ott alszunk.

- Jó, akkor lemegyünk mi is. 

Snitt. Délután összecűgöltem, este hétre jött értem Asszony pajtás. Valahol Veszprém után járunk, amikor jön az újabb telefon.

- Merre jártok?

Mondom, hogy hol, kb. egy jó óra járásra.

- Hát, az érdekes lesz, mert a ... (nem értettem a nevet) menne haza, valószínűleg a nagykapun fogtok bemászni (este bezárják a pályát).

Most mi a francot csináljak, ha be kell mászni, hát be kell mászni, egyébként is arról vagyok híres, az nem nagy probléma, de akkor a felszerelést biztos nem viszem be, márpedig 6 előtt még szerelni is kéne... mindegy. Sofőrt cseréltünk gyorsan, kettőnk közül még én látok kevésbé gyatrán sötétben, esőben, és elkezdem nyomni a gázt. Izgulok. Szerintem Asszony Pisti is az anyósülésen. Mikor odaérünk, a kapu tárva-nyitva, égnek a fények, a büfében vígan zajlik az élet. 

- Kösz, hogy megvártatok!

- Hogyan érted? Még nem zárunk...

Itt tehát 0:2-nél tartottunk máris, pedig épp csak megérkeztünk, a kaput ugyanis nem zárták még ekkor, és amint kiderült, a reggeli találkozó is 8-kor lesz. 

- Ettetek már? 

- Még nem, de rendeltünk rántottát. Megkérdezed, készen van-e?

- Kérhetek én is rántottát?- nyomulok a pultnál.

- Persze, csak két dolog nincs hozzá, tojás, és aki megcsinálja.

Nem ver bottal, de ettől még 0:3, egyszerűen nem értem. 

No jó, aztán csak bezár a bazár,  megyünk a faházba. Ki hol alszik? Mutatják ketten, hogy hol, maradt még egy földszinti, és két emeletes, felmászom az egyikre, hogy ne a fájós lábúnak kelljen. Van egy klassz fűthető pokrócom, bedugom az elosztóba, de odáig már nem jutok el, hogy bekapcsoljam. Az alattam fekvő jófej (nem) a villanyradiátort maximumra tekerve fűt, összegyűlik az emelet szintjén a meleg, szaunázni lehetne. Lejjebb venni nem hajlandó, de annyi esze azért van, hogy a takarómat is bekapcsolja-feltekerje, inkább széthúzom hát a vezetéket, így is izzadok, mint a ló. Emiatt nehezen alszom el, plusz mire mégis menne, addigra rákezd horkolni a banda. Giga-csukákat vízionálok amúgy is, hát nehezen, és keveset alszom, és azt is rosszul. 6 után pedig kipattan a szemem, azért a gyülekező előtt csak dobunk még párat! Amúgy is ki akartam próbálni az új szerzeményt, egy 5000 forintos, használtan vett 7-25 gr-os olasz botot. A webfishing gálánsan adott rá még egy fin-nor orsót, elég durungnak tűnik az év közben használt egyéb felszereléseimhez képest. De mivel állítólag itt nagy csukák várhatók, a tűspicces kis botomat nagy szívfájdalommal mégis inkább kint hagyom. 

A taktika. M. Pisti volt itt nemrég, tudja a pályát, elmondta a szerelést, csak követni kell őket. A mutatvány majdnem azonnal megbukik, két, egymástól távoli helyen szállunk vízre, alig találjuk meg a kályhát, vagyis őket. Nagy a tó, vagy 30 hektár, vízben álló fákkal, szűk öblökkel, szigettel, nádcsomókkal, és nagy ismeretlen tómedert rejtő nyílt vízfelülettel. Muszáj hát előkerítenünk őket, különben nem nem tudom, merre induljunk, más ötletem nincs. Balra a süllős helyen végül megtaláljuk a gájdunkat, újabb induló a hülye-kalap versenyen, ez segít a messziről történő beazonosításban. Kívül tudunk csak megállni, a nálunk fürgébbek már elfoglalták a pályát, de azért a kezdeti lelkesedéssel hajigáljuk a gumit. Semmi nem történik, bent, és kint egyaránt nem ad halat a hely, M. Pistiék hirtelen szedelőzködni kezdenek.   - Gyorsan! Veszem fel a súlyt, menjünk velük! - De nyugger társam kényelmesen pakolgat, mire mi is elindulunk, már fél tó hátrányban vagyunk. A víz átellenes, távoli sarkában érjük utol őket, a szűk helyen már két csónak áll, csak a torkolathoz férünk hozzá, ennek megfelelően cifrázom. Most képzelj ide néhány, nyomdafestéket nem tűrő szót! És még egy keveset. Pisti első dobására gyönyörű csukát akaszt, alighanem pont a szájába dobta.

Nem örülök annyira. Ráadásul még a hülye-kalaposok versenyében is vezet.

Aztán egyszer csak elakadok, pedig itt inkább iszap van, majd az "akadó" elkezdi derékba hajtani a botot. Egy igen jó csuka talált meg, önhibámon kívül, és jó darabig táncoltat, újra, és újra a csónak alá görbítve a spiccet. És a nyelét, másnapra izomlázam lett tőle, de komolyan. Szépen, a szája sarkába akadt, sima ügy volt hálóba terelni, öröm é bódottág.

Aztán elül az izgalom, moccanatlan a víz, a gájdunk odébb áll. Menjünk-e mi is? Ez a kérdés, de dönt a haditanács, mégis inkább maradunk, kell itt még lennie más jelentkezőnek is. És úgy is van, gyorsan lelövöm a poént, az én Pistim, bár menne, de az erőltetett maradás ideje alatt még két bitang csukát kivarázsol a már szanaszét dobált helyről.

Aztán megunjuk, irány vissza a kiindulási ponthoz! Ütésünk se lett több az ebédig. Még le sem fújták az első félidőt, mi már kint vagyunk, hogy elkerüljük a tömegnyomort, közben szállingóznak a hírek, simán elsők vagyunk! Kezdhetünk izgulni. Olyannyira, hogy lányos zavarunkban eltököljük az időt, és szinte mindenki vízre száll, mire mi egyáltalán nekilátunk a készülődésnek. A reggeli tuti, nyerő helyen már hárman állnak, mi igazán pofátlanul beosonunk mellettük (bocs utólag is), és ráállunk Pistiékre. Ezt már direkt, kisebb  vita is kialakult a csónkunkban, mert én azt mondom, hogy álljunk koccra melléjük, de a motor sajnos nem az én irányításom alatt állt, és az már igazán pofátlanság lett volna. Az hát, de pont azért! Igaz, már abban sem értettünk egyet, amikor el akartam vágni a felszerelésüket, csak egyrészt nem tudtam, melyik csónak is az övék, másrészt jöttek azonnal velünk az ebédről, nem bíztak bennünk (bennem), nem is értem... Azért most jó helyen voltunk, csak hal nem jött. Egy idő után egyedül maradtunk, sikeresen elüldöztünk mindenkit, de úgy tűnik, a halakat is, még egy koppintásra sem tartottak minket a továbbiakban érdemesnek. Meguntuk, odébb álltunk. Kár volt, még egy 87 cm-s csuka jött ki onnan később délután. Ami új helyet választottunk, az sem volt rossz, Leviék az orrunk előtt imádkoztak ki egy 88 cm-s vadállatot. Csak nekünk nem sikerült egy újabb, legalább 30 cm-s bármit horogra csalni, és ez így meg is bosszulta magát. Nem cifrázom, elbuktunk. Amilyen jó lett a délelőtt, olyan betlit akasztottunk délután, és ezzel ketten is megelőztek, így éppen csak sikerült megcsípni a harmadik helyet kb. 20 induló közül, nem is olyan rossz ám az : )

Szóval, ez Zsennye. Semmi extra, mi? Felhőtlen jókedv, csupa móka, és kacagás, igen barátságos vendéglátók, jól telepített pár hektáros fizetős tó, mindenféle giga dolgokkal, és ritkán, évi háromszor pergetett 30 hektár majdnem vad víz, külön a csókosoknak. A büfé pedig igazi gourmand kaland, úgy, de úgy főzik a rántottát...

Most hogy így visszagondolok rá, Gyula nagybátyámnak köszönhetem a horgászattal történt beoltásomat, az első emlékeim a Mihályi-tavaknál történt kárászozásról vannak. Amennyire rémlik, ő vitt el a Dolgozók Horgászegyesületbe, ahol megtanították az alapokat, mai napig azokat a kötéseket használom, akár csukott szemmel is elkészítve őket. Székesfehérváriként túl sok választásom nem lehetett, a Bregyóba jártunk évtizedeken keresztül, akkor még pontyra áhítozva. Örökre belém égett egy akkori sporttárs módszere (lehettem vagy 12 éves), a halőrháznál beöntött egy nagy vödör kukoricát a parttól 1-2 méterre, és aztán match-bottal egyre-másra szedte róla a halakat. Aztán elköltöztem, kiköltöztem, szét-, és vissza, hogy a Velencei-tónál kössek ki. Ez nagyjából meg is határozza, általában hol mosom a damilt. Néha azonban elcsábulok más vizekre is, és olyankor meglepő impulzusok érnek, mint az előző heti majdnem meglepetés néhány pisztrángsügér. A képekre reagált Szegi, aki elmondta, náluk is van ám ilyen! Úgy-úgy, a Bregyóban. Ő nem arról híres, hogy össze-vissza beszél, úgyhogy azonnal elkezdtük szervezni a "vendégségemet" erre az "ismeretlen, új" vízre.

A hajnali négy már a parkolóban talált, hamarosan meg is kezdhettük a kutatást. A kitűzött cél a 30-40 cm-s fekák megakasztása, mekkora volna már, ha hozzám 15 percre egy ilyen tó volna elérhető! Kis kitérő a csalizásra. Ez egy városi tó, hosszú évtizedekre visszanyúló hasznosítási iránnyal, ami a pontyozás. Ennek megfelelően szinte semmit nem szabad ezen kívül csinálni, például a "blinkerezés" kifejezetten tilos. Nagyon nem jöttünk zavarba, hiszen kishallal csalizni viszont lehet, akár úszóval, fenéken, tapogatva, vagy ds-en felkínálva. Ezért én az élő csalit utánzó gumi-csalit utánzó előző nap merített, reggelre merev döglött hallal csaliztam egy kb 5 gr-os jiget. Nem, meg ne szólalj! Nem kell ezt érteni, a szabál az szabál. Az mondjuk biztos, hogy majd minden beülőben egy csipeszes kolléga feszít, ha pergetők lepnék el a tavat, az garantált konfliktusokhoz vezetne. Így aztán cél közönségnek maradnak a helyet ismerő elszántak.

Szegi a drop-shotra esküszik, félmagasan vezetve próbálkozott, de eleinte a meder alján pattogtatott kishalam hozta csak az eredményt, egy óra alatt pár, kilót alig meghaladó süllőt adva. Jópár rablás látszott, süllő, harcsa, fekete sügér, és kevés csuka lakja a vizet. 

A környezet alig változott, csak talán rendezettebb, mint volt, én még emlékszem a holdkomp másolat körülötti beton törmelékre, most az egy szépen füvesített, talán diszkoszvető pálya. Azért vannak változatlan részek is, mint a kerítés a sportpályák felé, ami már akkor is régóta ott állt, mikor a 70-es évek végén először találkoztunk, az idő azóta szépen belevájta vasfogát. Régi, és új ismerősökkel futottunk össze, Zoli, aki vagy 20 éve a kifolyónál úszózik, és Dávid, aki most tanulja megkülönböztetni a csipeszeket egymástól : P De az is lehet, hogy épp pokemont keres...

Ma csak pár hajnali órát szántunk a kutatásra, és amikor végre elesett a mai nap egyetlen szép sügere, fájrontott hirdettünk, hiszen tudni kell a csúcson abbahagyni!

Egy biztos, a tó minden sarka ismerősen köszönt, jó érzés újra a gyermekkori pályán lenni. A hely közelsége, és kívánatos új lakói révén még biztosan látjuk egymást!

Régi álmom, hogy egyszer sok, klassz halat fogjak, nektek nem? Elég sok mindent meg is teszek érte, abból a kis időből, ami a rendelkezésemre áll, megyek este, hajnalban, esőben, szélben, méteres hullámokkal táncolok,  és ezek szabad kombinációit gyakorlom. Ami eddig kimaradt, mármint ami a pergetést illeti, az az éjszakai harc a nagy süllővel, vagy azzal, mit ad az éccaka. Az volt az elmélet, ha csónakkal kimegyek estére, akkor több legyet is ütök egy csapásra: esti fényváltás, éjszakai felszíni rablások, hajnali fényváltás, reggeli friss peca. Amíg vízen volt a kabinos vitorlás hajó-testem, addig tán egyszer voltam, pedig az bitang kényelmes, hiszen lehet benne aludni, de azóta nem. Különösen nem kis csónakkal. A rengeteg hajnali horgászat okán kikukázott napok elgondolkodtattak, hogyan találhatnék optimális megoldást arra, hogy ha már egyszer nem alszom sokat aznap, hogyan használhatnám ki optimálisan, hogy elengedett a főnök...

Így jött az ötlet, hogy este menjek, reggelig kitartva, és P. Peti ehhez az elmehetek ötlethez azonnal csatlakozott. Jellemző, hogy bár egész éjjelre terveztünk kintmaradni, ő már jóval az indulás előtt megérkezett, hogy sügerezne egyet. No comment. Este 9-kor szálltunk vízre Dinnyésen, és órákig ladikoztunk, de sajnos alig találtunk halmozgást, sehol a csalihalak, és így persze a ragadozók sem jelentkeztek. Keringtünk, én hisztizem, Peti kitartóan hajigált, aztán kumtam egy órát a szuper kényelmes (egy frászt) csónakfenéken, és így telt el az éccaka. Ezer szúnyog lakmározott rajtunk, nekik legalább jó volt.  Még sötétben elkanyarodtunk a pákozdi kikötőbe, mivel ott ki van világítva, hátha találnánk némi halat. Mit mondhatnék?! Tömve volt kishallal, és süllő, balin felváltva rabolt, gusztustalanul nagy volt a mozgás. Mindenféle nem jó csalival próbálkoztunk, így aztán ránk sem hederítettek, úgyhogy innen is szomorúan, vert seregként távozunk. Mindezt én úgy nyomtam, hogy fejlámpája csak Petinek volt, és én egyre rosszabbul látok, mindezt egy olyan kapoccsal, amit eddig lusta voltam lecserélni, pedig nem lehet könnyen biztosítani (azaz nyitva marad, nyűgös bezárni). Egészen a hajnali fényváltás utánig nyomtuk a betlit, akkor értünk "sügérországba". Itt végre jött pár belőlük, megmentve a haza becsületét. Ügyesen fogdoztam őket, a szokásos finom cincálást alkalmazva. Peti azonban (szokás szerint) rugalmasan alkalmazkodott a változásokhoz, és a balinok megérkeztének első jeleire váltott (ez a nagy különbség közöttünk, ő több pályán gondolkodik, és azonnal vált), és akasztott egy őnt, ami vagy méterre kiugrott a víz fölé, ilyet még nem láttam élőben! Sajnos a zsinórja sérült lehetett, mert ezzel a lendülettel el is szakadt. Alig 2-3 dobást élt a csali, újonnan rakta fel...

Ezek Peti halai, én még fotózni is nyűgös voltam, meg aztán mit is, a leakadt csukát? Ehh...

Utána a sügerezést folytatva akasztottunk egy-egy csukát, csak neki ki is jött, még pár sügér érkezett, azután nem sokkal később feladtuk a napot. Vagyis még hazafelé megálltunk pár balinrablás ígéretére, én hisztizem még egy sort, és végre révbe értünk.

Borzalmas. Morale della favola: ha legközelebb nyitott csónakban ilyenre vetemednék, lőjetek le előtte, hogy ne kelljen hosszan szenvednem! Az éjszaka horgászó sporttársak előtt emelem a kalapom.

Nagy kár, hogy pár gyereknél több ritkán születik ma egy nemzeti, magyar családban, sőt, már az a kevés is irigylésre méltó állapot. Ha ugyanis minden évben mindenkinek születne egy gyereke, akkor egy 10-12 fős baráti társaság már legálisan, megkérdőjelezhetetlenül  jutna havonta egyszer 1-2 napra egy a születést ünneplő alkalomhoz. Mármint, ha rendesen vannak időzítve a purdék, és egyenletesen elosztva érkeznek, akkor előállhatna ez az ideális állapot. Annak a kevésnek is örülni kell hát, ami végül szervezésre kerül, amíg még egyáltalán hívnak. Fontos tanács, a szerencsésen szapora barátod horgásztudományát ne cinkeld, mert lehet, ez a hiba  - mármint, hogy hív - többé nem fordul elő...

No, a lényeg, a hétvégét újra Zsennyén töltöttük, ki több, ki kevesebb időre jött (ki pedig egyáltalán nem ért le, pedig ígérte - kislányok is vannak ugyanis a csapat perifériáján), és eléggé odatettük magunkat, ki-ki a vérmérséklete szerint. Egy ilyen alkalom sok mindenről szól, úgymint haverok, pálinka, pálinka, pá... gerappa, grill, bogrács, örömködés, félnomád állapotok, plusz egy kevés pálinka, kismajmok pörgette ringlispil, és: peca.  Mindegy a sorrend, de a majmok a végén állnak majd, és rázzák az ágyat.P.Peti ért oda legelőbb, déltől már horgászott, fontos feladatokkal végzett, szerzett faházat, befűtött, beüzemelte a kontakt grillt, és fogott csukákat. (Állítólag.) Én csak 5 körül indultam, kisebb bevásárlással kezdve az utat. Hideg éjszakát prognosztizáltak a hétvégére, még ha nap közben jó idő is volt várható. A szállásunk idén telepített, klassz faházakban volt, elektromos fűtéssel (ha viszünk magunk). Törtem is a fejem, hogy nem fagyunk-e meg, de a főszervező vegyesbótos nem látott el elégséges információval, így ez előre nem derült ki. Pár apróságot hát vásároltam még az alkalomra, például egy fűtőszálas takarót. Az az igazság, hogy a végén ez teljesen feleslegesnek bizonyult, mert egy kis hősugárzó is 24 fok környékét csinált, de azt elmondhatom, hogy olyan finom meleget, mint amit ez a takaró biztosít, csak a trópusokon lehet érezni! Konkrétan leégtek a koronaékszereim.

Apránként megérkeztünk hát, kezdetét vette az evészet-ivászat. Úgy emlékszem koccintottunk párat az új jövevényre, bár nagy feneket nem kerítettünk a dolognak, a végén már csak úgy is csúszott, különösebb indok nélkül. Nekem igazi nagy szerencsém, hogy a gyomrom hamar megelégeli a túltöltést, és mivel ez nem kívánt mellékhatásokkal jár, amire - bár ritkán kerül sor - de tökéletesen emlékszem, így könnyen megálljt tudok parancsolni a féktelen ivászatnak. Így aztán, amikor valaki bedobta, hogy tán horgászhatnánk (éjszaka, korom sötétben), én voltam az első, aki azonnal fejlámpát, botot ragadtam, és elindultam körbe. Kis idő múlva a vidám csapat is utánam eredt, és a lámpámat követve jópofának gondolt kiabálással buzdították egymást. Inkább lekapcsoltam az irányfényemet, és sötétben botladoztam tovább. Nem is találtak meg. Nem is fogtam semmit.

A másnap túl korán kezdődött a hajnali fél egyes fájronthoz képest, az órám 5-kor kijelentette, hogy rajtra készen állok. Aztán reggel egyik legfontosabb pillanatában ez a kép fogadott. No comment. Megoldva. A vadonatúj gumi mellesruha első felvétele nem volt a legegyszerűbb, tekintve, hogy még fűthető, elemes talpbetétet is applikáltam beléje, fél óra kellett onnan, hogy elindulhassak. 

- Csupi, jössz-e? 

- Hrrrmmhhm. Egy kicsit később, Imi...

A kicsit később, az olyan délután kettő körül következett be, de barátunk addigra sikeresen méregtelenítette a szervezetét. Többször. 

- Soha többé nem iszom!

- Ezt mondtad múltkor is... (tavaly, évi egy okádék buliról tudok eddig)

- Soha ne mondd, hogy soha!

Megkezdtük hát kora reggel az aprítást, csak kár, hogy a halak erről mit sem tudtak.

- Bojlival fogják a csukát. - jött a hír - de csak a fokhagymással...

Egyedül F.Jani ütött egyet valami gumival, aztán óriási csend követte az akciót. Tán kétszer körbejártam a tavakat, kerülgetve a fenekező, úszózó pecásokat, mígnem az egyik sarokban, ahol osztrák apuka lógatta egy vízbe a fiaival a kishalat, eszembe jutott megkopogtatni egy víz allatti stég külső oldalát, és lás csodát, az akármilyen csalimat szépen megrángatta egy csuka. Van isten! Megmentett a betlitől, ami minden horgász, de leginkább a vegyesboltos rémálma. A nap végén azért az osztrák kolléga srácai egy 70 cm-s csukával fényképezkedtek. Mi nem.

Melles ruhámban végigcsobogtam mindenki pályáját, hogy végleg elmenjen a kedvük (csaliszabadítási akciónak álcázva), aztán egy óriásit ebédeltünk. Tomi, aki a Vakvarjú étterem konyhafőnöke olyan csülökpörköltet rittyentett, hogy csak a szintén általa készített friss kenyér ért a nyomába. Órákig szinte nem bírtam mozdulni, lehajolni... 

Jani után indulva a ("harcsás") tó szemközti oldalába másztunk be nagy nehezen, de még reggelről tudtam, hogy ott alacsony a víz. - Nem lesz itt semmi! - felkiáltással dobtam egy nád sarkán túl, de visszahúzva odavert neki valami. Csuka! Gyors kicsévélés, dobás vissza... a kis vízben gyönyörű burvánnyal ráfordul ismét, és így meg is van. Áj láv disz gém!

Van, aki panaszkodik, hogy 6-8-100 halat fogott, de mind lemaradt, így nyelvtanár édesanyám örökére támaszkodva elmagyarázom az "akasztott", és a "kifogott" szavak jelentései közti különbséget. Hiba. Nagy.

A kis tó egyik sarkában helyi erők (helyismerettel rendelkező pergető sporttársak) zaklatják a halakat. Vagy huszat fogtak hárman reggeltől, nem túl nagyokat, de pont sokszor annyit, mint mi. Lesem, mivel pecáznak, de el is mondják, nem halirigyek, mint egyesek, mindenféle csalival fogtak már. Jó nagy segítség. Tomival szinte egyszerre fáradunk el, és a víz szélén álló padra rogyva ülve folytatjuk a pergetést. Megkérem az előbbi csapat hozzánk közelebbi vidám tagját, hogy képezne le bennünket fénnyel, amit meg is tesz. 

- 5000 lesz! - mondja

- De két fotót csináltál. - tromfolom.

- Hagyd csak, ma akciós...

Erre már nincs mit mondani, ilyen penetráns szöveget lehetetlen überelni. Előbányászok inkább egy tenyér nagyságú, fehér gumit, valami huszas jigen (egyszer a Dunára vettem, a nagy sodrásba), dobom, és elsőre halat adott (soha még eddig)! A szemem sarkából látom ám, hogy halirigy barátunk (M. István) rohan, nyilvánvalóan azzal a célzattal, hogy leverje a horogról, tekintve, hogy a fentebb előadottak szerint ez így nem számítana kifogott halnak. Gyorsítottam hát szegény halon, röpült ki a fűbe. Ez a marha odaszalad, addigra a horog magától ki is akadt - felmarkolja a kilós csukát, és perdül-fordul, visszarohan vele a vízhez, és már engedi is útjára felettébb elégedett képpel. 

Mellettünk megállt az élet, szerintem azt hihették, hogy az akciót feltétlenül emberhalál fogja követni, eleinte nem is érthették, miért vonyítunk, röhögünk mindannyian teli torokból...

Délutánra néhányan felzárkóztak, Lazi csukákkal, süllővel, Peti két szép csukával, és egy bottal. Ennek előzménye, hogy az előző túrán elakadt, és enyhe fejűri nyomás alatt lévén, bottal feszegette az 50 forintos csalit, törésig. Mármint a botéig. Így persze könnyű kitalálni, mi is történt ezután, míg a közönséget ihingette, nehogy rálépjenek a fogás utáni fotózáskor a fűbe fektetett bot végére, a hal visszaeresztésekor ezt ő maga tette meg. Mínusz 5 cm. Nem először, szegény bot ismét adott egy darabkát az enyészetnek. Peti szerint ezért kell kis dobósúlyú, hosszú botot venni, mert a rövidítések során folyamatosan használható marad néhány centivel később is... persze, tudunk valakit, aki mint minden felszerelés törésnek, ennek is örült.

Tomival ücsörgünk még egy kicsit a padról nézegetve mások hiábavaló erőfeszítéseit, nem csoda, ha ő elfáradt, kb. 2 tonna felszereléssel talpalt egész nap. Még szerencse, hogy nem a halfogás volt a legfontosabb cél (akinek), a tejfakasztásban ő is az élen járt, (ki)ütős grappájával.

A nap vége a remek büfében ért bennünket, de onnan "hazafelé" a faházig tartó 43 méteren a tök sötétben nekem még kellett pár utolsó utánit dobnom. El is akadtam, ahogyan az illik, és mivel még mindig a mellesruhában toltam, feltétlenül ki kellett szabadítanom az 50 Ft-os gumit. Egész nap olyan jól ment a szabadítás magamnak, és másoknak, mi bajom lehet? Apróság csupán, nyakig lecsúsztam a víz alatti rézsűn, de már akkor a könnyeim folytak a nevetéstől, amikor még csak elindult a lábam a mélybe... a nyolc fokos víz pillanatok alatt kiparancsolt a "kádból", kollégák nagy örömére a háznál öntöttem ki a néhány köbméter vizet a ruhából. Bitang szerencse, hogy valami sanda gyanú miatt volt nálam egy száraz csere garnitúra. Home video azért készült.Még egy kis iszogatás, hideg pörkölt éjfélkor, lefekvés előtt dörömbölés a szomszéd házon, észosztás úgy általában mindenről, és aztán egy jót aludtunk. Volna. Ha a szomszád ház lakói a vasárnapi istentiszteletre korán kelve el nem kezdenek dörömbölni, mintegy viszaadván a tegnapi élményt. Így aztán, mivel már előző nap összepakoltam, más dolgom nem lévén hazaindultam, várt a dolog otthon is, szépen.

Erre "EZEK", ezek halat fognak, és csak úgy ontják a képeket... mik meg nem történnek, ha egyesek kicsit kiszabadulnak a nyomás alól : )

Itt még közreadom a képeket, ömlesztve, ha vállalhatatlan volna köztük, az ombudsmannál kéretik jelezni!

Zebco - mond ez neked valamit? Egy csomó terméke van a hazai forgalmazónak, a katalógus kb. mint egy budapesti telefonkönyv. A mostani termékbemutatót Szfváron tartották, ami nekem a létező legtökéletesebb helyszín volt, hiszen 10 percre lakom onnan.

Katus Gyula fogadott, és igyekeztem őt részletesen kikérdezni az engem érdeklő termékekről.

Az első dolog, ami megragadta a tekintetemet, egy feeder-szék. Elsőre nyilvánvaló, hogy igen szép darab, aztán közelről megmutatja, mit is tud.

- minőségi anyagok, ránézésre, és tapintásra

- kiváló, szállításhoz lehajtható deréktámasz

- csónakos pergető ülésnek is kiváló

- elemes bútor, az ülés forgó része egy tálcában fészkel, a lábazatról leemelhető

A figyelmemet rögtön ezután egy masszív multi-orsó vonta magára. Nemrég ugyan csúnya véget ért egy harcsa-fogó kísérletünk a Pó-deltában, ezért az ilyen felszereléseimmel épp leszámolóban vagyok, de az biztosnak tűnik, ez az orsó szinte bármit kibírna. Bemutatnom nyilván keveseknek kell a márkát, és magyarázni az ahhoz tartozó örökéletpluszegynap minőséget. Fin-Nor.

Szintén zenész, csak spinning kivitelben, ha még lehet ilyet ma mondani, tartós darab.A könnyű-pergető sorozat orsóiból válogatva:

Quantum 530 Ultrex FD - egy szó róla (kettő): masszív, tartós.
ULTREX FD
An affordable front-drag reel from Quantum. Slender housing, US Quantum
reel technology for novices. Classic all-round spinning reel range for all spinning
techniques, from light trout fishing to soft lure sport and spoon fishing
for pike and salmon.
STANDARD TECHNICAL EQUIPMENT:
· Balanced rotor, producing silky smooth action
· Robust nylon housing
· Finely adjustable front drag
· Die-cast aluminium handle
· Anti-twist line roller
· Smooth gears with even line distribution
· Aluminium Long Stroke™ spool
· ABS Nylon spare spool
· S-curve line distribution
· Continuous anti-reverse
· Foot Forward™ reel foot for better rod balance
Code Model m / mm Gear Ratio Retrieve BB Drag F. Weight
0312 015 515 220 / 0,15 5,2:1 63 cm 5 6 lbs 220 g
0312 020 520 200 / 0,25 5,2:1 69 cm 5 10 lbs 271 g
0312 030 530 210 / 0,25 5,2:1 72 cm 5 10 lbs 280 g
0312 040 540 260 / 0,30 4,8:1 75 cm 5 12 lbs 405 g
Kicsit több csapággyal, és lehajtható karral jön a 730 Metrix FD kb.
STANDARD TECHNICAL EQUIPMENT:
· Balanced rotor, producing silky smooth action
· Graphite body
· Finely adjustable front drag
· Folding handle with push-button release
· Anti-twist line roller
· Thick bail arm for optimal balance
· Smooth gears with even line distribution
· Aluminium Long Stroke™ spool
· ABS Nylon spare spool
· S-curve line distribution
· Continuous anti-reverse
· Foot Forward™ reel foot for better rod balance
Code Model m / mm Gear Ratio Retrieve BB Drag F. Weight
0313 015 715 220 / 0,15 5,2:1 63 cm 7 6 lbs 235 g
0313 020 720 200 / 0,20 5,2:1 69 cm 7 10 lbs 282 g
0313 030 730 210 / 0,25 5,2:1 72 cm 7 10 lbs 298 g
0313 040 740 190 / 0,35 4,8:1 75 cm 7 12 lbs 425 g
10 csapágyas + alu kar 1030 Axius FD
Axius FD
Impressive mid-priced fixed-spool reel with minimal production tolerances,
ensuring a soft gear action and long service life. Spinning and legering
anglers will quickly come to appreciate this reel in hard everyday use. And
predators will come to fear the drag strength of this reel series!
STANDARD TECHNICAL EQUIPMENT:
· Balanced rotor, producing silky smooth action
· Robust nylon housing
· Finely adjustable front drag
· Slimline handle
· Anti-twist line roller
· Thick bail arm for optimal balance
· Smooth gears with even line distribution
· Aluminium Long Stroke™ spool
· Aluminium spare spool
· S-curve line distribution
· Foot Forward™ reel foot for better rod balance
Code Model m / mm Gear Ratio Retrieve BB Drag F. Weight
0314 015 1015 220 / 0,15 5,2:1 63 cm 10 6 lbs 215 g
0314 020 1020 200 / 0,20 5,2:1 69 cm 10 10 lbs 278 g
0314 030 1030 210 / 0,25 5,2:1 72 cm 10 10 lbs 283 g
0314 040 1040 190 / 0,35 4,8:1 75 cm 10 12 lbs 408 g
A wobblerek nyilván nem kerültek kipróbálásra, csupán megjegyzendő, hogy a modern trendnek megfelelően, bár gyárilag hármashoroggal szerelik őket, ám a kíméletesebb horgászat céljára eleve mellé kerül a méretben hozzá való egyeshorog is. BRAVO! 

Egy újabb valaha volt szerelem: a távdobás! Íme a Quantum Radical Big Pit 880. Fél fordulattal behúzható a kiengedett fék, vagyis nyelető féknek is használható, elsőfékes verzió.
RADICAL BIG PIT FD
Vast waters and monster fish call for ultimate fighting machines. Now carp
anglers can present their baits at remote locations. Also catfish anglers will
have enough in reserve on the reel even if they have loaded an ultra thick
line on their spool. The incredible line capacity makes anything possible
for both sets of anglers. The powerful gears have to be experienced to be
believed in the Big Pit – your future partner for extreme conditions.
STANDARD TECHNICAL EQUIPMENT:
· Balanced rotor, producing silky smooth action
· Ergonomically designed handle knob for optimal power transfer
· Robust worm shaft power gears
· Deep aluminium spool
· · Code Model m / mm Gear Ratio Retrieve BB Drag F. Spare Spool Weight
0283 070 870 400 / 0,40 4.6:1 96 cm 8 22 lbs 0987 293 / 0987 294 631 g
0283 080 880 420 / 0,40 4.5:1 97 cm 8 22 lbs 0987 401 / 0987 403 713 g
Spare Spool Model Material
0987 293 shallow Alu
0987 294 deep Alu
0987 401 shallow Alu
0987 403 deep Alu
Q 134
Shallow aluminium spare spool
Continuous anti-reverse
Újabb távdobó csoda, de most a Feeder Black Viper MK 850 FD. Állítólag a kategóriájában könnyűnek számít, súlya 430 gr nem tekeri a zsinórt, ezért az nem kunkorodik össze, és nem akad fel könnyen a spiccre.
Black Viper MK FD
Browning have a lot of expertise in producing specialist tackle purpose
designed for the long-distance feeder fishing which is common in mainland
Europe. The Black Viper MK 850 FD is an example of a specialist reel packed
with features specifically for medium to long-range feeder fishing. Sophisticated
wormshaft gears have been used to ensure effortless retrieve and perfect
line lay - particularly important for long-distance casting and when using
braided lines. This is further enhanced by the large, wide and shallow spool
design which can be perfectly filled without resorting to lots of backing. In
summary, a purpose designed product that will out-perform conventional
reels for this style of fishing.
Standard Technical Equipment:
· Electronically balanced lightweight rotor (LWR)
· Large-surface multi-disc front drag system
· CNC stainless steel handle
· Non-twist line roller supported by ball bearings
· Robust worm shaft power gears
· Aluminium Long Stroke™ spool
· Aluminium spare spool
· Wormshaft oscillation system
· Continuous anti-reverse
Code Model m / mm Gear Ratio Retrieve BB Drag F. Weight
0308 050 850 300 / 0,16 5,5:1 105 cm 8 13 lbs 430 g
Spare Spool Model m / mm Material
0988 124 Sp.Spool Black Viper MK FD850 300 / 0,16 Alu

A következő orsót fogalmam sincsen, hogy miért fotóztam le, amint kiderítem, feltöltöm róla a hasznos információt, de mintha Match-orsó volna...
Ilyen botom biztosan lesz, már neki is láttam, hátha gyorsan el tudom boltolni a meglévő elődjét (más márkából). Ez egy 180 cm hosszú, egy részes 30 gr (optimális dobósúly) smoke vertical inline (belső zsinórvezetésű) 138 gr, iszonyat kemény bot, van gyűrűs casting verziója is.
SMOKE VERTICAL 30G INLINE
Supreme vertical rod with optimal technical finesse. The internal line guide provides maximum weight saving
and transmits all signals optimally from the bait via the blank to the angler's arm. Vertical fishing has never
been so sensitive!
Code Model Length Sections C.W. Tr.-Length Weight
14128 180 Smoke Vertical 30g Inline 1,80 m 1 30 g 1,80 m 138 g
ue. casting gyűrűs
SMOKE VERTICAL
Just like its big sister, the Smoke Vertical is bound to make the heart of every spinning angler beat faster. The
phenomenal blank transmits every movement to the lure and ensures even cautious bites are felt through the
handle. The perfect partner when it comes to vertical fishing for predators.
Code Model Length Sections C.W. Tr.-Length Weight
14106 180 Smoke Vertical 1,80 m 1 30 g 1,80 m 129 g
14003 180 Smoke Vertical TR 1,80 m 1 30 g 1,80 m 129 g

Találtam egy feeder-bot sorozatot, amelyiknek a nyelén a borítás hosszában laposra van vágva. Divatos, az egyszer biztos.

És más egyéb botból néhány tucatot. Egyétek, vigyétek! Ezeket majd a vegyesboltos meggusztálja.

 Kishalacska uszonnyal. Hogy mit ki nem találnak! De! Duci test, vékony farok, nagy tappancs... biztosan veret, mint a veszett fene...

...akárcsak ez a durung-farkú, a hétvégén próba in-dul!

És végül, de nem utolsó sorban az:

 IRON PT, gyűrhető felkapó-karral, egészen kiváló. (Ki tudja, ez mire jó? - de tetszik...)
A supreme spinning reel tailor-made for using on the sea with salt-water-resistant
components throughout. Highly robust design that can withstand use
with braided lines for months on end. In a fight, the Inshore’s front drag,
with Magnum carbon drag discs, means the angler always has control. The
spool has a special anti-slip core meaning braid can be directly wound onto
the spool. 

STANDARD TECHNICAL EQUIPMENT:
· Electronically balanced lightweight rotor (LWR)
· Robust light metal body in skeleton design
· Finely adjustable, protected CSC™ front drag system (carbon drag
discs)
· Stainless steel handle with EVA handle knob
· Titanium-nitride-coated line roller
· Exclusive TiMag™ system: Maintenance-free magnetic bail arm folding
system
· Specially hardened Quantum PT gears
· Aluminium spool with hardened front edge for longer casting distances
· Two-speed oscillation system with LMS™ line distribution
· Continuous anti-reverse
· Saltguard multi-layer housing coatingCode Model m / mm Gear Ratio Retrieve BB Drag F. Weight
0305 025 IR25PTS 180 / 0,20 5,2:1 72 cm 6 16 lbs 253 g
0305 030 IR30PTS 180 / 0,22 5,2:1 72 cm 6 18 lbs 260 g
0305 040 IR40PTS 230 / 0,22 5,2:1 84 cm 6 20 lbs 329 g
0305 050 IR50PTS 225 / 0,24 5,2:1 92 cm 6 25 lbs 337 g
Spare Spool Model Material
0987 010 Sp.Spool Iron IR25PTS Alu
0987 011 Sp.Spool Iron IR30PTS Alu
0987 012 Sp.Spool Iron IR40PTS Alu
0987 013 Sp.Spool Iron IR50PTS Alu

Összegezve:

A terrmékkínálatot látva elmondható, ez egy minőségi versenyző a pályán, abnormálisan jó árakkal, ha valaki frissíti az eszközeit, vagy most vág bele a mókába, feltétlenül vegye száma a termékeit, én biztosan belenyúlok néhány tartós pergető orsóba, és különleges botba. Kedvenc szakága szerint tegye azt ki-ki itt:  http://www.webfishingcenter.hu/webaruhaz