Totum

Idei friss betegségem, hogy szeretném azokat a balinokat is megfogni, amelyeket eddig nem értem el. Egyrészt messze kell dobni ehhez, másrészt az igazán kiművelt, technikás, gyors bevontatás szükségeltetik hozzá. Ehhez pedig akartam egy olyan orsót, amely 90-100 cm-t behúz egy tekerésre, és teszi mindezt nem csillagászati áron, ám a tartós használatnak ellenállva. Körbenézve a hazai piacon azt találtam, hogy nem sok ilyen áll rendelkezésre, vagyis a kívánságaim összessége egy orsón belül az elérhető kínálatból nehezen lelhető fel egyszerre. Egy ideje már kacsintgattam a negyven rabló webboltjára, így aztán a gondolatkísérletet tett követte, kiválasztottam, és végül meg is vásároltam egy tesztalanyt. A rendelést követően azonban jó két hónapot kellett várnom, míg megérkezett, és bár ez nem okozott gondot, hiszen a tél beálltával esélyem sem lett volna használni, mivel legközelebb balinozni csak a tilalom elmúltával fogok, azért ez túl hosszú ideig tartott. Így aztán ez elfogadható, bár az cseppet sem esett jól, hogy minden más megrendelt vackom megérkezett 1-2 hét alatt, csak pont ez késett sokat. Egy fekete pont az elérhetőségnek. Szerencsére a megérkezésekor az első benyomásom pozitív volt, normális dobozban, bizalomkeltő külsővel, súllyal, masszívsággal rendelkező orsót kaptam. Az alap kérdés persze az volt, hogy a kínai ipar ezen csúcsterméke csak az árával versenyképes, vagy a minősége, használati értéke is megfelelő-e? Ezt kétféle módon gondoltam megállapítani, egyrészt egy bontásos vizsgálattal, másrészt egy szezon használati tapasztalatait összegezve. Ez utóbbit majd az őszre megszülöm, egyelőre a belsejét tudjuk nagyítón átvizsgálni. Ebben nagy segítségemre volt Asszony István, mindent szerelő, gumihal öntő horgász barátom. Többek között ilyesmiket hegeszt, igény szerint (a csalit, nem az ollót, teee):Mivel jómagam csupán a horgászeszközeim tönkretételében jeleskedem, arra kértem őt, szedje ízekre a terméket, és vizsgálja meg az alkatrészeket, tisztítsa, javítsa, ha szükséges, és aztán persze véleményezze, már amennyire ez egy szimpla bontásból megítélhető. Álljon itt hát Pisti néhány képe a szétszerelés szakaszairól, majd a végén egy igen rövid összegzés, ha valaki olvasó még eljut odáig ebben a száraz, unalmas sztoriban : )

 A.I. - Imikém, szétszedtem, megvizsgáltam, de érdemes is volt, mert találtam benne egy kis fémforgácsot. Jó csapágyak vannak benne mindenhol, ahol kell, carbon féklamellás, és még a zsinórvezető görgő is csapágyazott. A rotor nem kotyog, egy kicsit talán majd össze kell kopnia az alkatrészeknek, de az elején hallható csöppnyi morgás máris csillapodott. Elég jól meg volt kenve, csapágy van tehát mindenhol, a fém sorjákat kitakarítottam. Az orsó fémháza elég szilárd, a fék nem szaggat. Ár-érték arányban nem rossz egyébként, és bár nem egy stella, de nyilván nem is olyan az ára.

Sz.I. - Bakter-bakterovics, 2 kiló egy stella 4000. Ha ezt ferde szemű terméket megölöm 2 év alatt, és mindig veszek újat, az akkor is 42 év alatt éri el a fenti árat, bírja addig a stella? Mi lehet az észrevehető különbség a két orsó között? (Nem volt cél bármivel az összemérés, csak épp valahogyan ez került szóba.)

A.I. - Simább a futása a stellának, az biztos, de le lehet gyilkolni nehéz csalikkal azt is, ezt meg majd nem sajnálod ennyiért. Amúgy az is kopik, és ha nem tartják karban (zsirzás stb.), akkor bármi tönkre mehet.. Amúgy az egy jó orsó konstrukció, csak talán túlárazott, státuszszimbólum nálunk.

Sz.I. - 6,2:1 és 265 gr kb. megegyeznek a paraméterek. Leméred, milyen nehéz igazából a kínai?

A.I. - A dobbal 280 gr, és 273 gr az aranyozott dobbal.

Annyit sikerült tehát megtudnunk, hogy első ránézésre nem tűnik hulladéknak, sőt! Az természetesen mérlegelendő, hogy az esetleges garancia igény érvényesítése nem pont olyan sima ügy, mintha a jól bejáratott sarki vegyesboltba kéne visszavinnem, ha baj van. Aki szereti a kihívást, és nem fél fejest ugrani a kivilágítatlan medencébe, annak ez jó választás is lehet, aztán majd a tartós tekerés 40 gr-os pilkerekkel mondja meg, amúgy mennyire volt jó ötlet.

Ezután majd a használat tesztje következik.

1., Fáj-e tőle a hátam?

2., Csörög, zörög, morog-e? 2_1. Mennyi idő múlva lesz zavaró az elhasználódás?

3., Valójában mekkora a behúzása?

4., Mennyire jól lehet-e dobni vele?

5., Mit szól a fék a halakhoz?

6., Nyüstöli-e a zsinórt?

Folyamatosan bővíteni fogom az információkat, és bár egyáltalán nem az a cél, hogy pont ezt a terméket népszerűsítsem, de azt segíthet megérteni, mire is képesek manapság drága, koppintós barátaink.

Induljunk ki abból az axiómából, hogy egy nagy harcsa kifogásához erős szerelék szükséges! Vagyis, erős horog, előke, kapcsok, forgók, zsinór, orsó, és bot nélkül neki se fogjunk! Rettentő fontos persze az alkatrészek összhangja, a felnőtt férfi súlyú halak hamar megtalálják a hibát a rendszerben.

Vegyük azt az alap esetet, ahol a kiegészítők megfelelően erősek, bátran erőltethetjük a fárasztást. A bot tehát bitang, rugalmas, kibírja a 70-100 kg szakítószilárdságú fonott zsinór átadta terhelést, ebben az esetben az orsó lehet még a gyenge pont. Nem is biztos, hogy egy adott fárasztásról beszélünk, hanem inkább nagy fárasztások sorozatáról, az ezekből összeadódó terhelés pusztító. Szerintem egy peremfutós orsó jóval kevesebbet bír el, mint egy multiplikátoros, ahol az a tengely mindkét oldalán megtámasztva, az erőhatásra merőlegesen, masszív keretben teszi a dolgát. Ehhez képest nem nagyon látok idehaza olyan beszámolókat, ahol ezeket az orsókat használnák. Fel nem sorolt nagy márkák csúcsminőségű peremfutós orsói horror vételárakért nagy teljesítményekre képesek, de még ott is tanácsos ráfogni a dobra, ha magunk felé erőltetjük az ellenfelet, hogy a terhelés ne érje teljesen direktben a tengelyt. Outsiderként nem értem, miért nem használják ki többen a masszív multik adta lehetőséget? Erre lehet azt mondani, hogy a multi a boton felül helyezkedik el, macerás, hogy meg kell szokni a használat eme módját. Igazat kell adjak azoknak, akik ezért nem használják, különösen nyűgös a nyélen felül egy nehéz eszköz!

Ja, hogy létezik alsó állású multi orsó?! Minden előnyével a masszív szerkezetüknek, és a felülre szerelés hátránya nélkül?! Az eddigi spinning botunkra rögzíthetően? A hosszú lére eresztett bevezető éppen azt a célt szolgálta, hogy végigmenve a logikai listán, kizárásos alapon eljussunk a jelenleg ismert legoptimálisabb nagyhalas eszközhöz, az alsó állású multiplikátor orsókhoz, illetve ezek közül megnézzük a megfizethető Cormoran CBIG CAT Mega Lifer-t. A pontos adataival nem fárasztok senkit, szét sem szerelem (94 db alkatrészből áll, az most jó, vagy éppen ellenkezőleg?), a gyártói terméklapja elérhető itt:

http://www.daiwa-cormoran.info/pdfdownload/flash/hu/CORMORAN2013HU.php 

ahol megfelelően leírják, mi-hogyan működik a világon-legjobban-csak-és-most-itt-ezen-az-orsón! De vajon tényleg így van-e? Mire, hogyan célszerű használni ezt a monstrumot? (Mert nem egy UL eszköz, súlya több mint fél kiló!)

A teszt szárazon így zajlott:

Először is feltöltöttem 70 kg-osnak mondott szakítószilárdságú fonott zsinórral (kb. 200 m), egy régebbi Byron casting botra rögzítettem. (Biztos, hogy az orsó talpát komolyan kell tartsa, különben mit sem ér a nagy teljesítmény, használat előtt még lehet, hogy kábel kötegelővel is megerősítem majd- ezen a boton kicsi a talp helye). Az első képeken látható, hogy nem sikerült tökéletesen feltölteni, ez aztán később meg is bosszulta magát, néhány dobás után úgy beszorult a zsinór, hogy az egészet le kellett fejtenem. Másodszorra jobban odafigyeltem, immár jobban sikerült, de biztos, hogy ezt a dobások újra lelazítják majd, és akkor ismét ellenőrizni kell, nehogy életünk nagy hala vesszen később ezért! Kíváncsi voltam, csak behúzni lehet, vagy dobni is tudunk vele? 150 gr-os súlyt 40 méterre tudtam hajítani, ehhez azonban nem árt tudni, hogy multival dobni más, amennyiben erősen figyelni kell, hogy a vízre érés után megállítsuk a tengely forgását, ellenkező esetben szép "pulóvert" kötünk, és hosszú, kellemetlen bogozásnak nézünk elébe! A dobótáv nyilván a bot erősségéhez passzoló súlytól függ, a november közepére tervezett vizes teszten kiderül majd, hogy úszóval, péktenyérnyi kárásszal csalizva mi az elérhető táv, Valószínűleg nem több, mint 25-35 méter. Azonban ez csupán egy opció, általában úgyis bójához rögzítjük a végszereléket, így csónak mindenképpen szükséges ehhez a művelethez.

Kíváncsi voltam, mit tud a fék, emlékszem egy tavaszi harcsás túráról arra, hogy az eszköz minőségét igen jól jelzi, hogy be lehet-e húzni tökéletesen a féket. Nem jó, ha erőltetni akarjuk a halat, és akaratunkkal ellentétben csorog a dobról a zsinór. A 150 gr-os dobósúlyra ráállt a barátom mind a 110 kilójával, és elkezdtem feszíteni a botot, amíg csak mertem, az várható volt, hogy nem a zsinór fog engedni. Nem zár tökéletesen, erről is "folyik" a zsinór, azonban van egy lényeges különbség a más orsókhoz képest, hogy az orsó elején láható ravasz-szerű karral plusz erővel lehet szorítani a dobot, így azért már elég erősnek tűnik. Arról nem is beszélve, hogy ha valami szakadni-törni látszana éppen, elengedve ezt a plusz blokkot, máris húzhat a hal, ha nagyon akar, és megmenekül a felszerelésünk. Én mindenesetre bottörésig erőltettem, de végül a dobósúly adta meg magát, kitéptem belőle a forgót... aztán órákat molyoltam a dobbal, mert kissé bevágott a zsinór a feltekercseltbe : /

	kookoko

A teszt nem ért véget itt, hamarosan (egy szorosabb újracsévélést követően) vízre visszük a szörnyeteget.