Totum

Minden horgász életében elérkezik az a pillanat, amikor azt gondolja, valamit máshogyan kéne csinálnia. Mer’ nem jön a hal.
Az egyik elképzelés arról, hogy miért is nem kuptya az, hogy nem oda dobunk, ahonnan jönne.
Ezt sokan félre is értik, és nem egyszerűen máshova akarnak dobni, hanem minél messzebbre. Mert igaz, hogy a mellettem lévő nádfolt szélén most is zörgeti valami a szálakat, de a nagy, és sok hal az majd jól valahonnan bentről jön, legalább 1-50 méterről bentebb, mint ahová most hajigálok... Néha van is benne igazság, szóval senki ne szánja a saját aktuális határainál messzebbre dobni szándékozókat, jó lesz az még valamire! Már csak azért sem viselném jól az erős kritikát, mert én magam is beleestem ebbe a csapdába.
Tehát messzebbre kéne dobni. Eddig is jó nagyokat dobtam, de amikor együtt „horgásztunk” egy igazi mágussal, Lajossal, kiderült, hogy igen, tényleg jó messze dobok, csak mégsem. Vízszintes esőben, 5 fokban jól láthatóan majd dupla annyira vetette be a készséget, mint én. Peti barátom is mindig is hosszabbakat hajított, de azzal hitegettem magam, hogy jobb a szereléke, nagyobb súllyal szerel, magasabb, vállasabb, szebb...
Berágtam (magamra), és nekiláttam a kutatásnak, hogyan csinálják mások, mit vegyek. A neten rengeteg az infó, de nagyon hamar angol, holland nyelvű oldalakon találtam magam. Óvatosan akartam költeni, nálunk sem kerítésből van a kolbász. A botjaim jónak tűntek (3,9m 3,5lbs nagy gyűrűk), de egy tavalyi hajigálásból úgy tudtam, az én botomra optimális súly a 70-80 gr, amivel olyan 100-120 méternél messzebb nem sikerült hajítani. Szemre. Ezt a számot jól jegyezzük meg, a későbbiekben még fontos hivatkozási pont lesz!
Vettem hát egy nagy, kúpos, távdobónak mondott orsót, rá 25-ös szintén távdobáshoz ígért damilt, 40-es dobóelőkét, fél vödör, különböző súlyú, alakú ólmot, dobókesztyűt!, számlálót. Megelőlegezve egy röpke összefoglalót, a távdobásunk fejlesztéséhez a következőkre lesz szükségünk:
- megfelelő felszerelés (bot, orsó, damil, súly)
- a technika elsajátítása (oktatás, internet, gyakorlás)
- az erő megszerzése (gyakorlás)
- még RENGETEG gyakorlás!
- mérő eszköz
Sok fontos eleme van tehát a dolognak, de a legfontosabb a kiindulási pont helyes meghatározása, némi arc-faragással egybekötve. Ez nálam nagyjából úgy zajlott, hogy az eredeti felszerelésemmel kisétáltam a partra, és elkezdtem hajigálni, aztán kifelé tekeréskor lemértem, mekkorát is tévedtem.
70 méter. Elsőre ennyi maradt a szemre 100-120-ból. A francba, gondoltam, eddig olyan szép „nagyokat” dobtam, hát minek kellett nekem ezt lemérni??! Mindenkinek javaslom a mérőt, 3.000,- Ft-os eszköz, segít meghatározni egy szerény, ám a valóságtól kevéssé elrugaszkodott kiinduló pontot a további fejlődéshez!
Alapadatok:
dobók adatai
1.,M.Péter magasság: 1,85 m súly: 105 kg kor: 54 év tapasztalat: gyakorlott
2.,Péter magasság: 1,73 m súly: 82 kor: 36 év tapasztalat: gyakorlott
3., Máté magasság: 1,85 m súly 85 kg kor: 37 év tapasztalat: gyakorlott
4., Imre magasság: 1,80 m súly: 72 kg kor: 44 év tapasztalat: általános
A mérésekhez próbált felszereléseink adatai
botok:
1., Mitchell Cat 3,30 m 100-500 gr
2., Laser-Fish Sea Whisper 4,20m 150-250 gr
3., Daiwa black Widow 3,90 m 80-120 gr
4., Byron Equipe Power Surf 4,20 m 120-300 gr
5., Shimano Tribal 3,90 m 160 gr
6., Spro Dyno Force 4,20 m 100-200 gr
orsók:
1., Shimano 6010
2., Shimano 8000
3., Laser-Fish SF9000
4., Shimano Tribal 5500
Az első alkalommal még egyedül dobáltam, sajnos nem jegyeztem fel az ólmok formáját, pedig az nagyon nem mindegy! Rögzített adatok nélkül is elmondható azonban, hogy a tömör, csepp, golyó alakúak mentek megegyező körülmények között a legmesszebb nekünk, igaz, szárnyas rakéta ólmot nem próbáltunk, van, aki arra esküszik. A távdobó versenyek szabványos súlya a hegyes bomba alak, ami azért nem lehet véletlen.

bot orsó súly típusa gr dobott táv
3. 1. kosár 60 74/71m
4. 2. ólom 120 106/95/111m
4. 3. ólom 120 108/91/74/103m
5. 4. ólom 120 105/115m
6. 3. ólom 120 87/88/85m
2. 3. ólom 120 91/91/91m
4. 4. ólom 100 114/115/117m
3. 1. ólom 120 81m
3. 3. ólom 120 78m
3. 3. ólom 100 88m

A következő lépésben a baráti horgászboltból tesztre kapott tesztre és saját botokkal, feltöltött orsókkal készültünk, összegyűltünk négyen, és kivonultunk egy elhagyatott partszakaszra. Ugyan nem versenynek szántuk, da a végén azért versengés lett belőle, egy táblázatba írtam az elejétől az elért távolságokat, melyhez a felszerelés, és a dobók adatai is megvannak. Nem azt kell figyelni belőle, hogy ki lett az első, hanem azt, hogy ki mivel mekkorát fejlődött. Ez mondjuk azért is fontos, mert messze nem én dobtam a legnagyobbat. Jöjjön tehát a táblázat!
bot orsó súly típus gr Máté M. Péter Péter Imre
1. 2. ólom 115 113/120 m - 98 m 91 m
1. 2. ólom 120 - 99 m 121/112/117/107/109m 104 m
2. 3. ólom 120 134/138 m 127 m 111 m 114 m
2. 3. ólom 130 - - - 107 m
3. 3. ólom 85 118/124/ 133 m 114 m 108/112 m 79/114 m
3. 3. ólom 100 127 m - - 101/105 m
3. 3. ólom 115 - 117 m - 100 m
3. 3. ólom 120 - - 116 m 108/117/109/101/99/111/110/112 m
4. 3. ólom 120 140 m 126 m 121 m -
4. 3. ólom 130 - 118/114/125/127m 119 m 111 m
4. 4. ólom 130 143 m 127/137 m 127 m -
4. 4. ólom 150 143 m 108/118 m - -

Szép konklúziók vonhatók le a bevallottan nem reprezentatív adatokból.
1., Csak az dob igazán messze, aki gyakorlott távdobó, vagy aki nem méri le. A mérő kötelező eszköz az induló távolság őszinte meghatározásához, a további fejlődés nyomon követéséhez. A vastagon kiemelt eredményekből látszik, hogy Máté dobta minden eszközzel a legnagyobbat, és az is, hogy a 4.+4. eszközökkel érte el mindenki a legnagyobb dobását.
2., Ahhoz, hogy messzebbre dobjunk, mint jelenleg, nem muszáj lecserélni azonnal az eszközeinket. Rengeteg gyakorlás árán, az optimális összeállítás megtalálásával, bármivel távolabbra lehet juttatni a súlyt annál, mint ahol most tartunk.
3., Aki mégis beruházna, szerintem a következő fontossági sorrendben tegye:
- A dobóelőke+főzsinór, és a kettőt összekötő megfelelő csomó sok-sok megnyert métert jelent, a dobot muszáj megfelelően feltölteni. 25-ös főzsinór, 35/40-es dobóelőke elég, ha valaki a fonottra esküszik, abból a 20-as is bőven megteszi. Szerintem azonban a monofil-fonott toldásnál a csomó túl nagyot üt a gyűrűkön, megakasztja a dobás lendületét. Az első dobásoknál felcsévélt vizes zsinór majd messzebbre száll, de a távdobó spray-ket is érdemes használni. Egy a magyar távdobó sportolók fellelésére tett kísérletem közben elhangzott az a félinfó, hogy dobásonként megszárítják, púderezik az zsinórt. Még ellenőriznem kell az állítást, de meglehet, a maja naptáron ez is rosszul szerepelt…
- Dobósúly, a bothoz, testalkatunkhoz optimális méretű, alakú dobósúly tartozik, véleményem szerint a gömb, csepp alakokkal juthatunk a legmesszebb. A távdobó versenyeken használt forma egy hegyes csepp alak.


- Bot, 3,6-4,25 m közötti 100-200 grammal működő az ideális a mindennapi használatra, a még hosszabb, könnyebb, szuperebb anyagból gyártott pálca meglehetősen pénztárcafüggő történet. Sose feledjük, hogy a horgász célú távdobás nem azonos a versenysporttal!
- Orsó (spinning), itt a dob alakja, szélessége, a perem letörése a legfontosabb, ami magát a dobást illeti. A gyakorláshoz persze igen fontos, hogy sokat tudjon behúzni egyszerre, hiszen minél messzebb jutunk, annál nyűgösebb lesz majd kifelé. Az sem árt, ha a csévélés a szép zsinórképet ad! A dobáshoz nem, de a halfogáshoz még néhány apró tulajdonság fontos, például hogy jól állítható legyen a fék, és masszív, nagy halakat bíró legyen a kivitele. Árhatár a csillagos ég…
Orsó (multi). Itt álljunk meg egy pillanatra. Talán nem mindenki tudja, de a világon a legmesszebb ezzel az orsó típussal jutottak, a Görögországban tartott 2012. szeptemberi világkupa eredményei:
100 gr/ 252,90 m 125 gr / 269,49 m 150 gr / 266,71 m 175 gr / 253,21 m
A bajnok Alessio Massa lett (Olaszország 1031,57m), a második, de legnagyobb dobás (269,49 m) végrehajtója Danny Moeskops (Belgium 1024,73 m). Multi orsóval, természetesen.
Danny néhány apró rekordot is tart:
• 125gram: D. Moeskops 277,87m
• 150gram: D. Moeskops 285m
• 175gram: D. Moeskops 276,58m
Én mindenesetre vettem egy nyitott hengermultit, most keresem a hozzá illő botot, a tavasszal pedig beszámolok majd a tapasztalataimról, az alapvető tudnivalókról.
Akinek hát erre van ingere: dobjunk messze! (Vagy hagyjuk otthon a szemüveget)

Szombaton kinéztem a tóra, egy családi kávézgatás ürügyén. nagyon rossz idő nem volt, csak a jéghideg eső szakadt, egész nap. Ücsörgünk e Petrocelli kávézóban (Gárdony), amikor is megjelent egy pali melles gumiruhában, és mintegy másfél órán keresztül vallatta a vizet a fémkeresőjével. Előző nap néhol még jég volt a széleken, jó ha egy-két fokos lehetett a víz.
Másnap megint ugyanide evett a fene, ekkor ugyan nem esett, csupán az a remek 100 km-s szél kapta telibe a déli partot, a parkolótól 37 lépésre lévő kávézó ajtajáig kopogósra fagytam.
Kinézek: négy szörfös nyomja ezerrel.

Ki mondta, hogy a horgászok a bolondok??!

Lehetséges, hogy többféle horgász él a Földön. Én ugyan csak a betegebbjével találkozom, de ki tudja, tán léteznek másmilyenek is. Általában halat fogni szeretnénk, ám csak ritkán tudjuk a pontos hogyant. Van, aki persze csak jó időben ül ki, meglehet, ő csak otthonról szökik, alibinek használja a pecát, és valószínűleg akkor jár a legjobban, ha az egyszer megvett szerelékén soha nem változtat, még csalit sem tesz fel, nehogy valami hal majd jól zaklassa, netán szakítson, és így újra horgot kelljen kötni. Ez esetben a sör megvételén kívül költséghatékonyan pihenhet, csak a jó társaságot kell megszerveznie. Én a halat fogni akarók népes táborát erősítem, bár az akarástól a nyögésig néha elég hosszú, és göröngyös az út. Néhány apró kérdés felmerül addig, míg a szákba tereljük az ellenfelet, úgymint a: mikor, hol, mivel, hogyan? A „mikor” nehéz ügy, bár általános választ adni rá egyszerű: amikor a halnak jó. Sajnos ez erős korrelációt mutat azokkal az időjárási viszonyokkal, amikor a horgásznak rossz… Mindenesetre ez tanulás, kitartás, némi szerencse dolga, nem a szereléken múlik. A „hol?” kérdést rögvest ketté is bonthatjuk, a területileg hol, és a vízmélység jó megválasztásának témakörére. A hely kiválasztása egyszerűsítve csak annyiban felszerelés kérdése, hogy van-e csónakunk, vagy tudunk-e olyan messzire dobni, ha kell, hogy elérjük a kisz drágaszágokat. A vízmélységgel már kapargatjuk a cikk megírásának okát, de még ez sem irományom fő kiindulási pontja, hanem egy fenekező végszerelék-legó hajnali négytől, alvás helyett történő kikristályosítása. A „mivel”, és a „hogyan” olyan téma, ami mindenkit érint, ez az, ami úgy múlik rajtunk, hogy a változtatás lehetősége is jó eséllyel a miénk. Hát, nézzük csak az alaplehetőségeket: Egy darab véghorog, és/vagy horog a végólom/etető előtt. A kettő, és három horgos változatokkal nem foglalkozom, sem jó ötletnek nem tartom (az elakadások lehetősége miatt), se nem sportszerű szerintem. Marad tehát az egy horog, alul, vagy felül, ezerféleképpen felszerelve. A változatok magas száma nyilvánvalóan azért született meg, mert amint előbb már olvasható volt, egy fontos pont a fogásban a francos hal kényes igénye, ami annyira variábilis, hogy megőrülhet az emberfia, mire a lehetőségek tárházát egyáltalán számba veszi, és akkor még hol beszélünk az aktuálisan helyes módszer megválasztásáról?! Mit tehet ilyenkor a nehéz sorsú delikvens? (A szitkozódás nem ér, nem segít!) Agyal, szerel, szerel, cserél, lop (másol), csalit kunyerál, és újra csak szerel. És így tovább, az idők végezetéig. Én köztudottan a kísérletező, sokat szerelő állatfajba tartozom, de ami sok, az sok. Hogyan találjam ki az előke hosszát, a csali lebegtetésének mértékét, és állítsam ezt össze úgy szerelékké, hogy ne kelljen kismillió előre elkészített szerkezeten molyolni, gigantikus dobozokat a vízpartra hurcolni, és menet közben az időt a cserélgetésre pazarolni? De most megvan. Nem, nem úgy, nem akarom abbahagyni, és a tóparti nézelődős sörözésnek szentelni hátralévő szabadidőmet, nem, feltaláltam a: spanyolviaszt! Irományom témája tehát olyasmi, mint a not-a-knot horogkötés (kötöm is, meg nem is), vagyis a szerelés mentes szerelés. Nem, nem bolondultam, meg, bár jó rá az esély. Jó, rendben, abbahagyom a rizsát, jön a lényeg. Tehát olyan szerelék kell nekem, amin a csali lehet bármi, süllyedő, vagy lebegő, a horog lehet helikopter, vagy önakasztós, az előke hossza változtatható, távdobó ólommal, vagy etetővel variálható. Mindezt úgy, hogy ne kelljen vagdosni, kötözni, előkét cserélni, tehát nyűg, macera mentesen, vidáman fütyörészve. Kitaláltam hát, hogy kezdetnek „ellopok” egy végszereléket. László Attila egy előző cikke segített elindulni, a 2012 8. számban található forgóhorgos szerelék ötlete. Mindig is tetszett, egyszerű, hatásos. Igen ám, de csak süllyedő csalival működik, írja! És az előke forgókapoccsal rögzíthető, vagyis nem igaz rá a hossz szerelés nélküli változtathatóságának lehetősége. Itt úgy tűnt, elsőre némi kompromisszumra kényszerülök, amiről persze később kiderül, hogy nem is az, többet ad, mint amennyit elvesz. A zsinór. Muszáj fonottból lennie! A magyarázat egyszerű: utálom a csomókat. Gyönyörűen tudok kötni, de pl. hidegben, sötétben nem ízlik. Aki velem ellentétben erre gerjed, az üljön le: egyes! Én szeretem, ha csak egyetlen csomó van a zsinóron (a horgon), mivel minden egyes kötés egy időzített bomba, jobb, ha kevesebben ül az ember, ritkábban történik baj. Nyilván, ez az olyan helyekre nem érvényes, ahol változatos szakadások keserítik meg az ápoltak életét, ott kell az előke, és pont, az tehát egy másik történet. A fonott zsinór egy tulajdonsága, hogy hajtogatható a deformáció „memorizálása” nélkül. Ha felhúzok a fonott főzsinórra egy ólmot, alá fűzök egy ütköző golyót, majd ráhúzok három szoros stoppert, a súly a dobásnál nem fog előre csúszni, mert az ütközőknél „Z” alakban megtörik a zsinór. Hallom ám a hördülést! Tessék kipróbálni! Ezzel egy gond kipipálva tehát, ha az ólom nem tolja rá az ütközőket a horogra, akkor a horog ólom távolság innentől egyszerűen változtatható. Voálá! Csavarjunk még ezen annyit, hogy nem ólmot fűzünk fel, hanem egy gumibetétes rendszert, amire a hosszanti irányban bevágott ólom húzható, arról levehető, cserélhető. Így máris szert tettünk egy platformra, amire különböző súlyok tehetők, köztük olyan is, amire etetőanyag gyúrható. Kettes probléma kipipálva. (Ha ezt megfejeljük azzal, hogy a gumibetétes megoldás fölé egy gyorsoldós forgókapcsot illesztünk, akkor ide már füles ólom, kosár is építhető. Ezt mondjuk, még nem próbáltam, de bátran lehet kísérletezni, az nekem nem fáj : ) Nézzük a szerelék hal felőli végét (ideális esetben). L.A. szerelékében a horog a főzsinórra van ráhúzva, és két ütköző között szabadon pörög. A csali (az eredeti receptben bojli) a főzsinór végére kötött karikára van kötve, aztán a horog közvetlen ez alá van visszahúzva. De mi van akkor, ha nem bojlit tennék fel, és/vagy lebegtetni akarok? Elhagytam hát a karikát, minek az, ki vele! Jó, de akkor min ütközik meg a úgy horog, amikor már valami hiba folytán hal van rajta, hogy nem húzza le azt a főzsinórról? A megoldás most is ott van a horgászboltok polcain, a roppantó. Kötök egy hurkot a fonott főzsinór legvégére, és a lehető legkisebb roppantóval megakadályozom a horog jövőbeni elvesztését. Az alkatrészek helyes sorrendje tehát a hal felől, ha pl. bojlizunk (egyelőre süllyedővel, mindjárt mondom a lebegtetőst): (1.) csali, (2.) hurokban a zsinór végén (a hurok csomója akár krimpelve, ez nem látszik, eltakarja a bojli), (3.) ovál karika (ebbe lehet beakasztani a horgot, ha lebegtetve csalizunk – levehető) (4.) az állítható hosszú „hajszálelőke” (5.) gumi ütköző, (6.) horog (a horog hegye felénk néz), (7.) gumi ütköző (így a horog távolsága a bojlitól változtatható), aztán jön a szabadon választott (és bármikor módosítható) (8.) előke hossza, majd a súly/etető három ütköző (9-11.) stoppere, és az ütköző (12.) gyöngy, és végül maga a (14-15.) cserélhető súly/etető platform. Ezt (17.) gyönggyel, és( 18.) stopperrel zárom, ahol az ólom csúszásának a (13-16.) hossza állítható, és mindez egyetlen (19.) főzsinórra megalkotva. A főzsinórra, azt hajszálelőkének használva, bármi mást is felfűzhetünk, kukoricát, vastag gilisztát, stb. De a főzsinór hurkába akaszthatunk bojli rögzítő furdancsot is, vagy csonti-karikát, esetleg csali tartó tűt, szilikon előkét. Ha lebegtetni akarunk, akkor egy a bojlis horgokra szerelhető (3.,) karikát hurkolunk a csali alá a zsinórra (tetszőleges, megfelelő távolságban), belehúzzuk a horgot (így 90 fokban megváltoztatjuk az előző, helikopteres formációhoz képest az irányát, vagyis úgy áll majd, mint minden jóravaló gyári bojlis horog: menetiránynak), majd a két gumiütközővel rögzítjük a pozíciót. Igény szerinti hurkolással a horogfül még erősebben fixálható. Ebben a verzióban a „hol” kérdésből a vízmélységgel kapcsolatos saját kérdésemre is válaszoltam, hiszen az előke hosszának növelésével, megfelelő lebegtetéssel vízközt is vadászhatunk, miközben pedig fenekezünk. Aztán, amikor (ha)nem jön a kapás, akkor a véghurkon a csalikat cseréljük, és az előke hosszán újra változtatunk. Dobásnál érdemes PVA szalaggal a súlyhoz rögzíteni a horgot/ vagy az etető anyagba belehúzni /és/vagy PVA habba szúrni, mivel az előkének kinevezett fonott zsinór nem merev, mint egy-egy vastagabb monofil, és ezért hajlamosabb a betekeredésre. Menet közben felmerült egy a halak védelmét szolgáló szempont, mely szerint fonottal azért nem pontyozunk, mert ha jól akad, de valamiért mégis szakad, nagyon sokáig a szájában hurcolja majd a szerelék maradékát. Ez is egy megfontolandó szempont, a fonott-monofil zsinórok harcát azonban nyilván nem én fogom eldönteni. Ilyen egyszerű. Innentől már csak állítgatom, és még egy jó varázsszó kell: LEGO, MUKODJ!

Placcs!!

Csobban mellettem a szemköztről besuhintott etető-kosár. Bután nézhetek, sógorom arcán látom tükröződni a saját gondolataimat: Hát ez meg mi vó't, ez nóóórmáliss?!
Tény,hogy a fenekező cájg bármilyen bot-orsó kombóra szerelve lehetővé teszi a horgászást, szerencsés esetben néha fogást is ad, hiába, az intenzív tavak már csak ilyen cédák, "könnyen" lefekszenek bárkinek. De most tényleg, mi szükség erre egy kis tavon? Ha persze az a cél, hogy a szemközti parti fűzfa tetejére felröptetett szerelékkel szórakoztassuk egymást, vagy a tó körüli földúton nagyokat puffanva riogassuk a vadat, a túrázókat, és a többi szakit, akkor ok : )
Jártam olyan horgászversenyen, ahol az intenzív telepítés ellenére a gyönyörű környezetbe álmodott nagy fogást sehogy sem sikerült elérni (azon a soron mindenki betlizett), és amikor hajnalban vízközt fogtam néhány kárászt, hogy már csak ne legyünk tök utolsók, többen azt mondták, nincs is úszós szerelésük, ők ahhoz nem értenek. Borzalom! Értem én, hogy a hajszálelőkén felkínált nagy csali nagy halat hozhat, de ahhoz éjjel nappal kint kell ülni egy darabig, jól mondom? Igaz, a pálinkájuk remek volt, szóval Zalában is tudnak azért valamit...

Elárulok hát egy "óriási" titkot: van a fenekezésen kívül is élet! Egyszerű, olcsó, hatásos megoldások, ha valaki nem szeret unatkozni a dugig tömött halastó partján.

Első lecke: a spiccbot. Kell hozzá néhány hűtött sör..., vagyis közel kell letelepedni a büféhez...ööö, nem, nna, hogy is volt? Igen, megvan: kell hozzá egy azaz egy darab 5-6 méteres gerinces spiccbot, begumizva. (egy ilyen bot ára 3-4e ft, ahol veszi az ember, fillérekért be is gumizzák, kérjük bátran!) 1-2 grammos úszó, pici ólmok, kb. 14-es horog. Kimérem a mélységet, etetek, és elkezdem a talajszinttől megkeresni a halat. Jövök feljebb, aztán csalit váltok, újra kezdem, míg meg nem jön a hal az etetésre, míg el nem találom a mélységet, az aznapi csali ízlésüket. Érkeznek a kicsik, a keszegnép, a kispontyok, aztán beköszönnek az 1-2-3 kilósak. Az egész nap akció, szerelés, néha kifut a gumi hosszú métereket, olyankor imádkozunk, hogy vissza ne faroljon a bokor alá, vidáman, izgalmasan telik így az idő. Ahogy a szakirodalom mondja, rendszeresen frissítsük az etetést! Néha megtép, lehet olyankor erősebb főzsinórra váltani, vagy orsós bottal folytatni. Ha valaki nem szeret cipekedni, egy vödörrel, egy bottal megúszható a nap. Ma már remek vékony zsinórok vannak, én pl. 6-os nanofillal nyomom, remekül működik. A nagy melegben a partszélen cuppogó halra sikeresen lehet úsztatni vele kenyérkockát is, egy kisebb tavat simán érdemes körbejárni így. A merítőt ne feledjem, mindig vigyük magunkkal, ne kelljen futtattni a többieket, és a horogszabadító is az alapfelszerelés része kell legyen!
Amit már nem érünk el, vagy ahol több méteres vizet is találunk (ha a hal is szeret ott), oda már kevés lehet a spitz, bátran vegyük elő a match-botot!
Második lecke: a match-boton egy kis, olcsó orsó is megteszi, hiszen ha nincs akadó, akkor úgyis engedni kell a halat, hadd fárassza a rugalmas bot, és a saját rohamai! Szúnyog, pinki, csonti, paszta, csemege-, és nagyobb szemű kukorica, girnyó, kenyér, egyszerű csalik is szuperül működhetnek. Nincs sok szebb látvány a jól beállított fékkel karikába hajolva fárasztó match-botnál! Ami még ennél is szebb, azt a neten találja az egyszerű halandó...
Ha valaki nem szereti az úszót nézegetni, mert fárad a szeme, vagy mert a szükségesnél eggyel több pohárral öntött fel a sportszerűség oltárára, próbálja bátran a feedert! Angol videókon láttam, hogy nem fektetett bottal játsszák, hanem mint egy rablós botot 45 fokban felállítva, kezüket a nyélen pihentetve várják a hal ütését, hogy időben beemelhessenek.
Harmadik tanács: ne sajnáljuk a fáradságot, hogy a horogelőke optimális hosszát megkeressük, kezdjünk kicsi horoggal (én mondjuk a 14-es szoktam erőltetni, utálom, ha nem történik semmi, és az sem izgat, hogy néha lemaradok egy-egy halról), rövid előkével, aztán egyre hosszabbakkal operáljunk, ha szükséges. A kis horognál tapasztalataim szerint jó az, ha nem rejtjük el a horog hegyét-szakállát, a nagy ponty-szájba így biztosan akad. Negyed óránként nyugodtan ki lehet szedni, variálni a kosár-horog távolságot, újra csalizni, míg ki nem derül, mi a hely saját fogós szerelék mérete. Itt már lehet használni hajszálelőkét, ha valaki erre gerjed, feeder gumit behúzni a távtartóba, aki szeret szerelni, és kétmillió féle etető kosárból lehet választani, akár a legújabb bendzsóig. Egy tipp: a csonti-kosárba behelyezett epres pezsgőtabletta egyszerű sikert hozhat, és egy olcsóbb fajta 6%-os cukortartalmú morzsolt kukorica konzerv simán elég lehet a fogáshoz. Érdemes megnézni, ebből mit árulnak a büfében (a büfés tuti azzal pecál, szépen hozzászoktatva a halait a kínálathoz), az jó lesz nekünk is. Érdemes jóba lenni vele, tárháza ő a hasznos helyi infóknak, beteg elméleteknek, és persze ő adja a hideg sört!

Utolsó okoskodás mára: DS ponytra. Igen, drop-shot. Nem, nem bolondultam, meg, vagy ha igen, az nem mostanában volt, és köszönöm, édesanyám is jól van. Érdemes szétnézni a neten, lehet fogni pontyot gumival is. Miért ne lehetne drop-shot szereléken felkínált csontival, kukoricával?! Telepített tavakról beszélek, mert eddig még csak ott használtam, és működik. Leültem a part szélére, lógattam a lábam a vízbe, és magamtól 5-15 méterekre dobtam az UL DS pecámmal. 5-15 gr-os, 2 méteres bot, 25-ös carbonfluor zsinór, olcsó multi orsón. A horogra hol csontit fűztem csokorban, hol csemege kukoricát akasztottam, és kézben tartott bottal, feszes zsinóron vártam a kapást... és jött! Érdekes érzés a rablók után a sok apró ráütéssel köszönő kárászt (mintha csak sügér volna), és a ponty óvatosabb, de erőteljes kóstolgatását érezni a boton. Egy halorzó ismerős jó tanácsát megfogadva a botot az orsó fölött fogva hatványozottan intenzív a kapcsolat, bátran ajánlom tehát ezt a módszert a kísérletező kedvűeknek! Hozzáteszem, ez a legegyszerűbb peca, szerelék, amit csak ki lehet találni, hacsak valaki azt nem állítja, hogy ő rendszeresen fog halat kaviccsal dobálva, ő előtte persze már egy szavam sem lehetne : )

Használjátok egészséggel, ennyi volt a mese mára!

Hóbuckákat épít a szél, majd letépi a kapucnimat. Botorkálok a keréknyomokat ellepő dunyhában, olyan fehér minden, hogy néha éppen csak orra nem bukom. Életnek alig van nyoma, igaz, nem is látok a szemembe vágódó pelyhektől. Néha hallom a bokrokból a feketerigók civódását, és a libák gágognak a ködben, amint a leszállópályát jelölik maguknak. Nekem sem ártana egy iránytű, mielőtt belesétálok a tóba, ha egyáltalán eltalálok odáig, szerencsére a kutyám ott szaladgál körülöttem, majd kiment, ha bajba kerülnék.  Töröm tehát a havat, és egyszer csak, TADAM!! megpillantom a nyílt vizet, lehet horgászni! Ez az, már alig várom, hogy kijöhessek, biztosan nem vagyok egyedül a kívánságommal. A parti sávba ugyan összetolta a szél a havas kását, de előtte ott hullámzik a tó! Karácsony óta várja a csukázó műlegyes botom, hogy bevessem, eddig még nem próbált módon remélve a csíkos bandita megfogását. A természet mintha ellenem esküdött volna, már épp befagyott minden, titokban már próbálgattam a jégpáncél teherbírását, és már csak a hivatalos főbólintásra várva, hogy rá lehessen menni, erre tessék! olvadni kezdett minden. Azért mégiscsak tél van, a teremburáját, tessék fagyni rendesen!, vagy olvadni, nekem mindegy, de könyörgöm, döntsük már el végre!

A jobbtól tanulni soha nem szégyen mottóval a zsebemben nálam jobb (nem nagy kunszt), elismert horgászokat kérdezek évszakról-évszakra, a több, jobb fogást jelentő tanulság reményében. Első válaszadóm Sztahovics Péter, aki a tél végi süllőzés rejtelmeibe avat be minket.

Sz.I. Szia, Peti, mikor lesz időd válaszolni egy csomó kérdésre a műcsalival történő horgászat "bénáknak" előadássorozat keretében? [:)]

Sz.P. Halihó!:D Kérdezz bármikor! Akár most is:)

Sz.I. Remek,mivel ez egy sorozatnak készül, ha sikerül, azért a mindig aktuálisról szeretnélek kérdezni, most a Január-február van éppen soron, azaz a tél végi hideg idő. Mi a sláger nálad ilyenkor?

Sz.P. Abszolut a gumik, gumihalak-twisterek, és persze a süllők, esetleg kősüllő, bár, főleg a Dunán, télen az ritkább.

Sz.I. Állóvíz, vagy folyóvíz?

Sz.P. Inkább folyóvíz. Most elég enyhe az idő, tehát az állóvizek is horgászhatóak, Viszont január-februárban ez ritka kivétel, általában a fagyok miatt csak a folyóvizek szabadok.

Sz.I. Hol keressük a süllőt az állóvízen, most, hogy nincs bitang hideg?

Sz.P. A bandázó békéshalak, apróhalak közelében. Ilyenkor más teljesen, mint évközben. Évközben ugye vannak bizonyos helyek, ahol meg lehet fogni a ragadozót: akadók, törések, fák stb. De télen követik ők is a vermelő halakat, ezért ilyenkor nehezebb is megtalálni őket. Folyóvízen már kicsit más a helyzet, mert ott ugyanúgy törések, akadók a célterület, de ott általában a békéshalak is odagyűlnek.

Sz.I. Ezek szerint a legegyszerűbb, ha radarozunk?

Sz.P. Igen, vagy radarozni kell, vagy figyelni a vizet. Ha sekélyebb vízről van szó, és sok benne az apróhal, jó időben ilyenkor télen is nyomuk van, fordul a hal a víztetőn, sokszor látni őket.

Sz.I. Vagy a radarozás nem sportszerű?

Sz.P. Radart én nagyon ritkán használok és sosem halat keresni, hanem csak a medert nézem vele.

Sz.I. Általánosságban tehát igaz, ha sneciket, keszegeket találok bandázva, ott van a süllő is?

Sz.P. Általában egy állóvízen, a legmélyebb területen gyűlnek össze a békéshalak, nagy valószínűséggel találni körülötte ragadozót, de nem a banda közepén vannak sosem, hanem valahol a raj szélén.

Sz.I. Láttam a múltkor sirályokat ezrével, sirály=kishal=rabló?

Sz.P. Ez is egy jó észrevétel! Igaz lehet! Érdemes odafigyelni rájuk, a Balatonon pl. így veszik észre a helyiek messziről, hogy hol bandázik a balin és veri a kishalat. De ez persze nyáron, és mondjuk, ez csak csónakkal játszik.

Sz.I. De rabolni ilyenkor nem látok. A terep legalján lapulnak?

Sz.P. Nem igazán rabolnak. Meg hát a süllő eleve speckó jószág. Ritkán látni, hogy rabol, inkább nyáron, kora ősszel jellemző és éjszaka, de még a balin, vagy más ragadozók sem rabolnak télen látványosan.

Sz.I. ...hát igen, most jön a napszak kérdése, mikor nem érdemes fárasztani magunkat?

Sz.P. Egész nap jó lehet, de ilyenkor is igaz, hogy napfelkelte utáni és naplemente előtt 1-1 óra a legbiztosabb,a fényváltás órája.

Sz.I. Más-más módszer jobb nappal, mint fényváltáskor, vagy éjjel?

Sz.P. Ha télről beszélünk, az éjjel nagyon ritkán játszik, és csak nagyon speckó esetben. Ha pl. tiszta a víz és alacsony a vízállás nagyon (folyó), akkor jó lehet éjjel is, part közelben.

Sz.I. Jaj de jó!! Tudod, hogy utálok éjjel vacakolni...

Sz.P. De nappal és fényváltáskor tökéletes a gumi.

Sz.I. Ok, beszéljünk a szerelékről! Mi az optimális sorrend nálad ilyenkor: villantó, wobbler, gumihal, drop-shot, halszelet, élő hal?

Sz.P. 1. a gumihal, utána drop shot, élő hal, halszelet, wobbler, villantó. A wobbler hátrasorolása nem egyértelmű, mert éjszaka bizonyos esetekben télen is okozhat meglepetést.

Sz.I. Mik a kedvenc műcsalijaid most?

Sz.P. Hűha... Sok van:)

Sz.I. Akkor az első 5 megbízhatóan legfogósabb?

Sz.P. Manns twisterek és gumihalak. Aztán Lunker City gumihalak, Bass ASSassin Walleye Shad gumihal, Big Hammer gumihal, Berkley Pulse Shad gumihal. A szín a legtöbb esetben valamilyen rikító, vagy zöld flitteres, vagy fehér, vagy citromsárga, de a rózsaszín is még nagy kedvencem, meg a sárga és zöld keveréke.

Sz.I. No, akkor még szűkítsünk, ha csak 3 csali lehetne a zsebedben, mik volnának azok? (jan-febr. átlátszó vízben ilyen rikító színeket használsz?)

Sz.P. Tiszta vízben, ha sekély is relatíve, akkor inkább kevésbé rikítót. Mondjuk egy 10 méter mély tiszta vízben ugyanúgy rikítót használok, mert 10 méter mélyen minden sötét.

Sz.I. Mit jelent neked a sekély??!

Sz.P. A sekély, az mondjuk 5m-ig.

Sz.I. Bakker, a Velencei-tó 1,3m!!

Sz.P. De van, hogy zavaros, nem?:), meg azért ott is vannak mélyebb részek.

Sz.I. Ha fúj a szél. De ha megáll pár napra, leülepszik minden, és kristálytiszta a hideg víz. A partról nem nagyon érsz el túl mély részt.

Sz.P. Agárdon a kikötő előtt horgásztam már egyszer, ott, ha jól emlékszem, volt vagy 4-es víz.

Sz.I. Csónakkal, igen.

Sz.P. Háát, igen. De ha bejönnek a kishalak a kikötőkbe, akkor jön utánuk a banda.

Sz.I. Simán bevágtatnak a kikötő száján, vagy megállnak a külső vízen?

Sz.P. Hááát, gondolom, bejönnek utánuk a kikötőbe. Ott ugyanis van, hol elbújjanak.

Sz.I. Ááá!! Bemásznak a csónakok alá? Mennyire zavarja ilyenkor őket a dobogás, csobogás, ólom koppanása a deszkán?

Sz.P. Akár. Hááát, ha sekély a víz, akkor akár nagyon is zavarja őket.

Sz.I. Fényváltáskor vadásznak, igaz? Mennyire aktívan?

Sz.P. Változó, teljesen.

Sz.I. Francba.

Sz.P. Vannak szituációk, amikből lehet következtetni, de nincs semmire sem garancia, lehet ,egyik nap fogsz 30-at, másnap semmit.

Sz.I. A semmi az már megy :) Ha ma jóllakik egy süllő, mikor éhezik meg kábé legközelebb?

Sz.P. Télen a süllőnek rohadt lassú az emésztése, akár 270 óra.

Sz.I. Az majd 2 hét!!!

Sz.P. Ezért néha marha nehéz kapásra bírni. Sokszor ezért jók pl. a pici csalik, akár nagy süllőre is. Álló, vagy folyó vízre küldjem el a 3 favoritot?

Sz.I. Haha! Erre nem is gondoltam, vicces, de igaz. Külön-külön? Nem jó egyik a másikra? Mármint, nem ugyanazok a legjobbak?

Sz.P. Hááát, nem igazán, vannak átfedések, de én más csalikat használok álló, és mást folyó vízen.

Sz.I. Akkor biza, külön-külön nézzük! Mekkora neked a pici?

Sz.P. Na, sebaj. Akkor megmutatom a 3-3 személyes ászt http://www.energofish.hu/product.php/Mannamp39s-Twister/4896/ ez az állóvízre az egyes számú, ebből is a CP szín, a 7,6centis, na pl. erről a méretről beszéltem előbb

Sz.I. Az a pici? Én azt hittem 2-3 cm.

Sz.P. Annyira picit azért nem használok, max. 5 centiig megyek le. Azért ezt a 3"-os twinyót ha kézbe veszed, nagyon picike, teljes hosszban értik a 7,6 centit, igazából közelebb van az 5-höz.

Sz.I. Alatta sügérhez jó, nem?

Sz.P. Inkább igen, már ahol vannak nagyobbak.

Sz.I. Mekkora horogra akasztod?

Sz.P. 1-es horogra tűzöm, vagy max 1/0-sra. A gamakatsunak vannak nagyon jó jigfejei ebben a méretben, meg Amerikából is lehet rendelni pici, piros, marhajó jigfejeket még.

Sz.I. Van-e trükkje a horogra fűzésnek?

Sz.P. Semmi extra, ne legyen görbe a horgon. Én úgy szoktam pl twisternél, hogy a farka felfele álljon, mint a horog.

Ez a másik állóvízi kedvencem. A harmadik meg igazából egy szintén apró twister, de azt nem lehet beszerezni sehol már... [:(] Nekem se sikerül.  Totál noname, még a márkáját sem ismerem, de azért megmutatom: 

Sz.I. Közkinccsé tesszük, hátha van hasonló. Ez tehát az állóvíz télen, mielőtt áttérnénk a folyóvízre, a felszerelés többi részénél mik az alap követelmények?

Sz.P. Állóvízen egész évben ez érvényes ezeknél a csaliknál, felszerelésben az a lényeg, hogy illeszkedjen a csalihoz, ne a halhoz sosem, hanem a csalihoz.  Pl. én a pici csalikat egy 2-7gr-os 1,85 hosszú Peson Michel bottal dobálom. Rajta könnyű kicsi orsó van és 8-as fonott, ezzel el lehet dobni, a bot elég gerinces hogy érezzem is a kis csalikat, a fonott elég erős a halakhoz, meg úgy általában az egész cucc. Van egy ennél erősebb cuccom, az is Peson, de az 5-15gr-os. Az már nagyon erős. Azzal a 10cm körüli csali a határ. Így dobósúly alapján félreérthető, de ezek sokkal keményebbek és erősebbek, mint ami rájuk van írva.

Sz.I. Ha valaki normál boltból polcról levehetővel játszana, mik a befoglaló paraméterek?

Sz.P. Én mindenképp valami rövid pecában gondolkoznék, 2,10-es körüli hosszban, gyors legyen, gerinces és könnyű. Azért lehet ilyeneket kapni, pl. a Berkley Pulse botjai is ilyenek

Sz.I. Mik a megfelelő orsó általános ismertetőjegyei ehhez a bothoz?

Sz.P. Húúúha... az nagyon kemény dió! Jó orsót sokkal nehezebb találni, mint jó botot, szerintem, legalábbis emberi áron... de ha összegezni kéne, legyen kicsi, finom futású, hibátlan a fék, ne kotyogjon, és legyen lehetőleg könnyű.

Sz.I. Nem jó orsót írtam, hanem megfelelőt!

Sz.P. Megfelelő orsó sok van, de elég rövid élettartamúak.

Sz.I. Ok, hideg, téli, fagyos napok jönnek, a víz átlátszó, a halak bekajáltak, lapulnak (az élettartam más tészta, a gyártóknak is meg kell élniük :)) Sz.P.:)) Sz.I....szóval, lapulnak, mi legyen a damil?

Sz.P. Ha fagy, akkor monofil, ha nem, mindenképpen fonott, monofilt nagyon végső esetben használok csak.

Sz.I. A fonotton megtapad a jég?

Sz.P. Szívja a vizet, többet szed fel, és így könnyebben összefagy minden.

Sz.I. És a nanofilok?

Sz.P. Szerintem nagyon rossz zsinór..., ugyanúgy fonott amúgy, semmivel sem különb egy átlag fonottnál.

Sz.I. De legalább jó drága!

Sz.P. Első tapintásra jó esetleg, de két dobás után felszálkásodik és olyan, mint egy fonott teljesen, ráadásul gyenge nagyon. A power pro bírja a legtovább, azzal egy átlag pergető elhorgászik 2-3 évig.

Sz.I. Ok, értem, milyen vékonyig megyünk le?

Sz.P. Kicsi bot, kicsi csali, kicsi orsó esetén 0,08-0,12-es közötti zsinór a kóser szerintem, amiket tavaly fogtam 9-11 kg közötti süllőket is 8-assal fogtam, de fogtam 15-ös busát is farokba vele, esélye sem volt a halaknak.

Sz.I. Namármost, eddig szereltünk, most már horgászhatnánk [:)], hogyan álljon neki a jóember a partról? Körbenéz: balra nádas, előttem kikötő, csónakokkal, a gáton túl nyílt víz...

Sz.P. Há, csali feltesz, felkapókar kinyit, bedob:)

Sz.I. Hehe, vicces!

Sz.P. Meg kell próbálni megkeresni a halat. Kitalálni, hogy hol lenne érdemes dobálni.

Sz.I. Ezer m2 van előttem.

Sz.P. Partról a kikötők jók, körbe lehet járni és végig lehet dobálni...

Sz.I. Vagyis erre az idő adja meg a választ.

Sz.P. ...lábak, beton oldala, csónak mellett, köves rész, stb. .. az ilyesmik jók lehetnek.

Sz.I. Lassan, gyorsan, hogyan vontatsz, hogyan: húzod, cibálod, tapogatsz?

Sz.P. Minél lassabban, a halak is totál le vannak lassulva ilyenkor. Megvárom, míg leér a csali, és beletekerek egyet a hajtókarba, akkor elemelkedik a gumi, és elkezd süllyedni, ha leért, megint beletekerek egyet, és így tovább. El kell találni a fejméretet, amivel nem szántod a feneket, hanem el tud emelkedni. Ha magát a csalit nem érzed, a zsinóron akkor is látni, mikor ért le, ezért használok én csak rikító zsinórokat.

Sz.I. Ok, az állóvízből királyok lettünk [:)] Mi a 3 folyóvízi titkos fegyvered?

Sz.P. Ebből a 10 centisek, főleg fehér és sárga színben

aztán ez

ez a 3 ász. De azért még kibővíteném 4-nek a Berkley Pulse gumihallal 8,5-es méretben, mert az is nagy favorit.

Sz.I. Ide tehát nagyobbak kellenek?

Sz.P. Igen, alapvetően a halak is nagyobbak szoktak lenni, kint az élő Dunán mifelénk 2-es alatti süllő nemigen jön télen.

Sz.I. Akkor az ólomfej is nagyobb? És a bot is erősebb, és a zsinór is? Milyenek?

 Sz.P. A fej minimum 15, de akár 30gr is lehet, a folyóvízi bot is erősebb. Pláne, ha partról pecálsz. Partról minimum 2,70-es nem árt. Dobósúly meg olyan 20-60, 40-80gr körüli. Szintén lehetőleg gerinces kemény bot az ideális. Orsó is passzol ehhez. 4000-es méret (Daiwában 3000-es), zsinór meg 15-ös.

Sz.I. Kösz, nem is tudtam, [:)] akkor nekem folyóvízi cuccom van. 10-es csukát már szedtem ki vele, igaz, azt kis kárásszal csalizva.

Sz.P. Az jó! Gondolom meg se kottyant a cuccnak:)

Sz.I. Búvárúszóval, 30-as monofillel, előkével. De a kezem az majd leszakadt, amikor elindult. Ilyet szeretnék süllőből is!

Sz.P. [:D] Nem lehetetlen:)

Sz.I. Szóval: folyóvíz, soha nem horgásztam folyóvízen. Néhányszor próbáltam, de segítség nélkül a 2gr-os finom szerkókkal nem jutott sok sikerélmény.

Sz.P. Hát a 2gr folyón harmat kevés.

Sz.I. Rájöttem [:)]De aztán nem is erőltettem, általában kenutúrán voltam. Sz.P. [:D]  Sz.I. A folyóvízi szerelésre már kitértünk, itt is a gumihal az első a listádon? (jan-febr.)

Sz.P. Abszolút! Bár hozzá kell tennem, nekem majdnem mindig a gumik az elsők a listámon :D Hacsak lehet, azzal oldok meg mindent. De persze nem minden esetben a legjobbak.

Sz.I. Arról már szólt a fáma, merre keresd őket, folyóvízre is igaz, hogy fényváltáskor a legesélyesebb? Vagy a mély víz miatt lent mindig sötét-és a világos határán elvileg egész nap mozog valami?

Sz.P. Mindenhol mozoghat egész nap valami, de a legnagyobb esély fényváltáskor van, akkor mozdulnak be leginkább

Sz.I. Azért egy 6-10 méteres vízben minden mélységet végigkutatni több macera, mint az 1,5-es átlagos tómélységnél (ha annyi).

Sz.P. Igen. De a 1,5 méteren hidegben lehet, tök hiába keresgélsz.

Sz.I. Ahha!

Sz.P. A 6-10 méter meg olyan dolog, hogy egyes területeken van általában annyi. Tehát gödör, vagy törés mentén, az meg nem olyan vészesen nagy kiterjedésű, hamar kiderülhet, van-e ott valami.

Sz.I. Merthogy nem a gödör legalján matatsz, hanem a töréseken?

Sz.P. Hát, ha kisebb gödörről van szó, akkor azért ott is.

Sz.I. Ehhez tehát helyismeret, és vagy radar kell. Használod a bokorugró horgokat?

Sz.P. Nem használok bokorugrót . Vagy csak rá kell nézni a folyóra:)) Folyóvízen a mederegyenetlenségeket nagyon jól mutatja a víz, limányos, burványos, ahol ilyesmi van. Ránézel a vízre és ezeket azonnal ki lehet szúrni.

Sz.I. Érthető, tehát nem árt egy kis fizikát tanulni előtte.

Sz.P. Én hülye vagyok fizikából :D De nyitott szemmel szoktam pecázni:) Ez tényleg egyszerű. Ha szélcsend van, egyértelmű hogy hol mi újság.

Sz.I. Merre horgászol mostanság?

Sz.P. Hát pont mostanság sajnos sehol.. [:(] Nagyon nagy a Duna. Nem lehet megpecálni, megközelíteni sem lehet a vizet, meg a csónakomat, ráadásul totál zavaros, plusz igen, erős a sodrás.

Sz.I. Az áradó víz önmagában csak télen rossz, vagy tavasszal is? (a csónakhoz való hozzá nem férést leszámítva)

Sz.P. Az áradó víz mindig probléma, nehéz egyáltalán horgászható helyet találni. Harcsára mondjuk jó, de a lekötött csónakot akkor is nehéz megközelíteni.

Sz.I.2011 dec. 2012 január, mik voltak a legjobb pecáid?

Sz.P. Decemberben fogtam egy 11-es körüli süllőt, egy 6-ost, egy 4-est, meg pár kisebbet. Januárban eddig egy 4-est, meg pár kisebbet.

Sz.I. Merre szívtad a legnagyobbat (ha volt ilyen)?

Sz.P. Nem mondanám, hogy volt ilyen. Egyik peca sem szívás végső soron, ha sikerül kijutni:) Nem szoktam kudarc ként elkönyvelni, ha nem fogok éppen (De azért többnyire fogtam:)

Sz.I. Alapvetően a Dunára jársz ?

Sz.P. Esztergom mellett lakom, itt horgászom a Dunán. Eddig ez a január igazság szerint elég rossz az elmúlt évekhez képest, de nem a halak miatt, hanem a vízállás miatt.

Sz.I. Hát, a vízállással nem sok mindent lehet tenni.Öööö...izé. Mi maradt ki? Erőlködöm még néhány kérdés erejéig... Gumihal vs dropshot ilyenkor?

Sz.P. Mindkettőt szoktam, de inkább gumihal.

Sz.I. Biztos marhaság, érdemes lehet etetni békés halra, ha rablózol?

Sz.P. Én nem hiszek benne, de van aki igen.

Sz.I. És haldarabokkal csalogatni a cápát?

Sz.P. Abban sem hiszek.

Sz.I. Püff neki [:)]

Sz.P. Szerintem igazán az az eredményes ragadozóhal pecánál, hogyha a horgász megkeresi a hal tartózkodási helyét, ismeri hogy mikor hol jár, hol kell keresni. Akkor van esély igazán fogni. Arra várni, hogy majd az jön oda a pecás elé, mint egy raj keszeg... az eléggé reménytelen próbálkozás.

Sz.I. Csukát fogtál mostanában, vagy a süllő a mönő?

Sz.P. Én szinte csak süllőzöm. Csukát nagyon ritkán fogok, meg ritkán is csukázom, mifelénk eleve ritka vendég sajnos, de az ősszel fogtam azért párat.

Sz.I. Vagyis az egy másik műfaj, napszak, vízmélység, csali?

Sz.P. Nem feltétlenül, ugyanúgy zömmel nappal süllőzök, és csukára is nappal van a legjobb esély, és a legnagyobb csukák szeretik a mély vizeket, amit szintén gumival lehet igazán jól megpecázni. Csak mifelénk ritkán lehet csukába szaladni.

Sz.I. Peti, remek volt, köszönöm. Összerendezem, aztán esetleg majd még kérdezek, megmutatom, és valszeg a Jani oldalára megy, hadd örüljenek a hozzám hasonló lelkes tanulók.

Sz.P. OKés! Nagyon szívesen!