HTML doboz

Leírás

Why do you love fishing? Because its there. Same reason you do. Get away from the old lady. Because it loves me! I don't "like" it. It's part of me and who I am. I't like explaining why I like my right arm. Főleg pergető horgászatról adom közre saját írásaimat.

Naptár

szeptember 2020
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30

Horgászati észosztó egyéb elmebetegeknek.


2018.10.20. 00:10 szimix

A lusta pörgettyűs meséje

Címkék: blog fotó multi horgász élet ősz írás ponty süllő élmény gumi legyezés hal víz horgászat part barát pergetés érzés boldog engedély nádas fogás feka sügér műcsali 2018 műlégy legyező multiplikátor pergető Székesfehérvár Magyarország Imre fekete sügér Extra perget UL-pergetés Bregyó


Lusta vagyok, na. És akkor mi van? Régóta nem írtam, és mondhatnám, hogy ezért, mert meg sem érdemlitek, de persze az igazság az, hogy a visszajelzések hiánya, és tulajdon restségem együttesen vezettek oda, hogy kvázi feladjam blog író karrieremet. Amúgy rá sem nagyon érek. Nem mintha a peca töltötte volna ki idén a munka utáni maradék szabadidőmet, nem. Már tavalytól próbálom hanyagolni a korai keléseket, vagy kései szúnyoginváziót, de persze nap közben nem annyira egyszerű a Velencei-tavamon fogni. Ezért inkább ráálltam a vitorlázásra, meg is osztok gyorsan két faszányos videót:

  

Erről csak annyit, röviden, ha fúj a szél, lehet vitorlázni. Nincs kérdés, hogy jön-e a hal, szóval kicsit direktebb az összefüggés az akarás, és a nyögés között. 

Node! Azért  a halakat sem hanyagoltam teljesen, sőt, ha valaki venné a fáradtságot, és megkérdezné a valódi főnökömet, alighanem mélyen lesújtó véleményének adna hangot a hobbijaim számossága, a velük eltöltött idő, és úgy általában az elmeállapotom felől. Szóval azért pecázgatok. Éppen egy balatoni betli-szagú túrából jöttem haza, amikor láttam Szegi barátom posztját a pontyozó horgász versenyről a Bregyón. Hívott is, és bár addigra már igen szűkében voltam az időnek, ezért el is mentem (ne keress benne logikát!). Addig dumálgattunk, míg ki nem bökte, hogy menjünk át etetni a másik tóra. Hozott pár kiló száraz kenyeret, én pedig egyből az UL pálcámért nyúltam, ha már szembejött a lehetőség. Egyetlen jigen, egyetlen gumival sétáltunk át a Vidámparki-tóhoz. Ahol aztán kb 10 perc alatt 20 dobásból tán 18 és fél szép csapó esett, a 15-25 cm-s tartományból. Innentől fel is gyorsultak az események, és hirtelen ott találtuk magunkat, hogy két év teljes horgász tilalom után október 15-től megnyitott a tó. Csak sporthorgászoknak, egy bottal, műcsalival, keccsendrilíz alapon. Hát, kéremalássan. Sokféle jó víz van. Sokféle halat jó fogni, de én a nagy csapókat szeretem (szeretném) fogni leginkább. De ha van sok más ragadozó, az sem baj. Ezen a tavon gigászi halak még nincsenek, de csapó van majd 30 cm-ig, és sok, a pisztrángsügér állománya jelentős, olyan kb 40 cm-ig, és mivel két éve csak zabálniuk kellett, van benne más jóság is. Közreadok pár fotót az első hétről, hadd egyen a fene mindenkit, aki nem volt részese a felvezető körnek!

d1c119de-2f38-435a-a5d6-eeac3b6016c0.jpeg

Francba, nem ezt akartam. Szóval a halak:

 c493c0e9-23d4-479a-ad48-92be62288826.jpeg

Tovább is van, mondjam még? 

komment

2018.03.03. 19:53 szimix

A lónak az ő túloldala

Címkék: blog horgász kritika tél írás kérdés hideg horgászat feeder barát pergetés patak jég domolykó fogás nem normális műcsali 2018 pergető úsztatás perget Pisztráng Gaja Sárvíz-Malom csatorna

4053f0a7-876f-434c-8156-a2814ea01a88.jpeg

Ismét olyan helyekre mentem pecázni, ahová normális ember a lábát sem tenné. Igaz, nem is róluk szól ez a szösszenet. Először is autóval hajtottam be pár földútra, ami így utólag nem volt annyira egyértelműen jó ötlet. Egy helyen, ahol félreálltam a fák közé, úgy tűnt messziről, pici hó van csak a fagyott talajon, de valami belső sugallatra hallgatva aztán mégsem hajtottam rá, inkább begyalogoltam. Több helyen beszakadt a jég alattam, vagyis ha bemegyek kocsival, még most is ott dagasztanám a sarat. Azután a meredek, csúszós, hóval borított gátoldalon többször hanyattvágtam magam, csak azt sajnálom, hogy nem tudom megmutatni, ha én jól szórakoztam magamon, akkor nektek is tetszett volna. Estem akkorákat, mint az ólajtó, mivel a botom épségéhez görcsösen ragaszkodtam. Amit amúgy sem volt egyszerű bejátszani a bokrok közé, mivel egy közel 4 méteres feederrel úsztatom a műcsalit, méterenként hetvennégyszer akadtam el vele a tűskésben. Amúgy csodálatos helyet fedeztem fel magamnak, a hótakaró miatt jól látszott, hogy csak állatok járnak arra, nyulak, rókák, fácán, őzek... és én. A poén egyik részét lelövöm, hallal egyáltalán nem találkoztam, bármilyen ígéretesnek is tűnt a pálya. A képen egy előző alkalommal fogott, bár ugyanarról a vízrendszerről származó makócápa látható.

No, de mivel nem fogtam semmit, mi több, még kapásig sem jutottam, volt időm picinyég gondolkodni. Nemrég belefutottam egy sztoriba, domolykózás közben fogtam egy tilalmas halat. Olyat, ami a környékemen a mondák szerint létezett csupán számomra eddig, én még életemben nem fogtam ilyet vad vízen. Vagyis nem horgásztam rá, egyértelműen random esett be. Csabi barátom pont látta a fogást, jelentősen zaklatott (naná, utálta, hogy fogtam), hogy mielőbb visszakerüljön a vízbe (nem ő, a hal), ezért aztán mintegy 13 másodpercet töltött a levegőn, életem haláról a vacak telefonommal nyolc gyors felvételt készítettem, 0,75 lett belőle jó. Ezek után egy zárt csoportban megmutattam halat, persze rendesen utáltak érte, ami azonban teljesen rendben van, pont belefér a baráti ugratásba. Egy ismerősöm azonban azzal talált meg, hogy miért tartottam a fotó miatt olyan sokáig kint a halat, és hogy mekkora gáz, hogy közreadtam, majd felsőbbrendűségét ezzel bizonyítva kilépett a csoportból.

Namármost. Mit érdekel engem (amúgy de, csak igyekszem úgy tenni, mintha mégsem)? A konkrét eset kapcsán azonban egy kérdés csak megakadt bennem. A ló innenső oldalán rengetegen kaszabolják a halat, biztosan ti is ismertek elrettentő eseteket, a tavaszi balatoni süllő-armaggeddon, a hárosit lehúzók, a kisebb rabsicok, akik a halból élnek, a kapálók, és a napi limitnél, méretkorlátozással nem törődő mindennapi horgászokról ki nem tud? Ennek ellenpólusa a  keccsenrilíz térhódítása, azon sporttársak jóvoltából, akiknek játék ez a sport, és óvják az ellenfelet, nagyon helyesen. Van olyan, aki egyáltalán nem visz el halat, akad, aki csak ritkán csábul el, van, aki a törvények adta kereteken belül fogyaszt. Ez mind rendben is van. Az egy, amit nem értek, miért kell egymást cseszegetni? Vagyis, miért kell a ló túloldalára átesni, és olyasmibe belekötni, ami nem is igazi probléma, úgy beállítani, mintha bármi helytelen történt volna? Elvenni a másik kedvét, örömét, a horgászat, vagy akár bármi más téma kapcsán mostanában mindennaposnak számít, ám nekem rendkívül szánalmas dolognak tűnik, csak sajnálni tudom, akinek csak negatív dolog jut az eszébe.

Végezetül az utálatos tilalmas halról egy jól sikerült fotó:

 160a6401-8d93-47b2-8e94-985929d97ff4.jpeg

 Na, csőváz! Fogjatok szép halakat, de ne álljatok át a sötét oldalra! 

Ps.: Otello leszállt a fészkére.

komment

2017.04.14. 12:40 szimix

Felpaprikázva

Címkék: érdekes horgász vers élet tavasz humor gondolat írás élmény horgászat barát érzés kihívás challenge 2017 nem normális Magyarország Imre Chilli Paprika Extra webfishingcenter.hu

Chilli challenge

Mindenkinek javaslom, aki nem félti az életét, nincs előrehaladott gyomorfekélye, ellenben rendesen meg van fázfa! Ez tisztíccsa az orrodat is.

komment

2017.03.26. 21:35 szimix

Évnyitó búcsúztatás

Címkék: blog érdekes horgász élet etetés túra írás csuka élmény hideg horgászat feeder barát pergetés érzés terv fogás 2017 nem normális pergető Magyarország Imre perget Zsennye


Ez a kutya rendszer ismét kiizzadott magából egy gyönyörű eredményt, újabb jó barátunk vált országot. Sírni tudnék, törni zúzni, hogy miért nem lehet itthon megélni, hogy a rabszolgasorson kívül alig van jövőképe a zembereknek. Ha anyagilag nem is, de mindenképpen megbecsült tagja volt a társadalomnak (bár multival perget), és most kimegy valami gyökkettő munkára, mert abból ott nyugodtabban meg tud majd élni, éldegélni. Hiányozni fogsz, bakter, hogy rosseb ott egye az összes országrontót, visszamenőleg.
Sokkal csúnyábbakat nem merek írni, mert édesanyám is olvassa, és már ezen is ki lesz akadva. Bocsi!
Irány tehát Zsennye, ahol most így nyitjuk az évet, és egyben búcsúztatjuk a cimbit, eszünk iszunk, iszunk, és iszunk, és talán horgászunk is egy kicsit. A helyet már ismeritek, nem egy firkálmányomban szerepelt, üdítő példa arra, hogyan érezhetjük jól magunkat valahol. A rossz időzítésnek hála, mivel most vannak a tilalmak, alig valamire pícézhetünk,  jelesül a pisztrángsügér,  és a békés halak szerepelnek az étlapon. Átvitt értelemben. Így aztán, bármi meglepő, én most feederezni fogok, az ráadásul űzhető nagyon közel a büféhez. Szerencsére esőt jósolnak, ezért szinte 100% az esélye, hogy el fogunk ázni. Igen, szinte ez az egy, ami garantálható, ha jobban belegondolok. A feeder botjaim régóta megvannak, igaz hogy jobbára pergetni használom őket, de talán az eredeti céljukra is megfelelnek majd. Ahhoz képest hogy pergetek, van székem, állványom, csali kosaram, mittudomén, mindaz a kacat, ami ehhez kell. Több év gyűjtése, amiket talán most használok majd először, ebből is látszik mennyire megéri...
Az akinek egy csöpp esze van, és teheti, már mind a tett helyszínére érkezett, csak én és a Pék vagyunk olyan bénák hogy éjjel, sőt másnapra érjünk le. Igen, az a P.P. aki a statisztikák szerint majdnem világbajnok. Aki egyébként itt sincs, mivel valami más programra azt kamuzta, hogy fájós nyakkal kezelik.

Állítólag jó buli volt. Az egyik kanyarban akasztottam valami igazán nagyot (nyilván csukát), de már a dobás pillanatában azon töprengtem, ha valami hiba folytán halam lesz, hogyan cibálom majd ki. Több réteg vízbe dőlt fa állta az utamat, rá is húztam az érdeklődőt, és szépen le is verte magát a hal a jigről. Ezzel a horgászélményeim beszámolójának a végére is értem. Akcióm előtte, de utána sem akadt több, már ami a halakhoz kapcsolódhatott volna.

De azért nem hiába mentünk, a csapatást sikerült ipari szintre emelni, pedig ez rám pont nem jellemző, de miért tagadjam, így esett. Általában az ilyen kiruccanások során különböző elhajlásokra is sor kerül, a mértéktelenség, és a különböző italok felelőtlen mixelése kapcsán. Finoman meg is jegyeztem, hogy nem értem, minimum 40 év gyakorlati tapasztalatai kapcsán, hogy nem bírják a néven nem nevezett delikvensék megjegyezni, hogy piát nem keverünk. Mert abból csak a baj lesz.  A Móri&Lazi duó már az első este is bemutatott valami fergetegeset (Pék kollég ugye ott sem volt), amiről én akkor még szerencsésen lemaradtam, igaz, így az aznapi állítólag gyönyörű halaikat sem láttam. Másnapra ahhoz képest egészen jól álltunk, míg kedves Ferenc meg nem érkezett, a maga 3 éves üveg pálinkájával. De megjött Fecó, és néhányszor elpróbáltuk a koccintós ceremóniát. Aztán elfogyott a cucc, pedig biztosan nem volt annyira meleg, hogy magától elpárolgott volna, vagyis nagy valószínűséggel, több jel egy irányba mutatott ez ügyben, mi magunk fogyasztottunk belőle. Addigra már olyan jól éreztem magam, hogy elindultunk horgászni, és én a fentebb már említett feeder szakágat választottam aznapra. Sajnos, valakinek eszébe jutott, hogy enni is kéne valamit, így kértem jóféle debrecenit a büfében, és ezt utána lefojtottam egy fröccsel. Ez egészen bizonyosan hiba volt. A következő amire emlékszem az, hogy 4 órája ülök a part széli padon, a feeder szerelékem bedobva (nagy szerencsémre nem akadt jelentkező), rettenetesen fázom, nem jönnek a szavak, pedig jó lett volna egy SMS-t küldeni a még talpon lévőknek, hogy : SEGÍCCSÉG!, szorgosan gyakorolom a parti felhő-etetést, és úgy egyáltalán, testen kívül lebegek. EZEK a rohadékok természetesen dokumentálták a stációkat, nyilván nem lehetett nagy kunszt, amennyire emlékszem, semmiféle ellenállást nem tanúsítottam az ügyben, más, sürgősebb problémákkal voltam elfoglalva. A méregtelenítés befejeztével még sikeresen (négykézláb) felmásztam a montevereszt meredekségű kaptatón a budoárba (bár fényképes emlékek nyomán valószínűsíthető egy kisebb, kb. órás megálló egy nyírfa biztonságot adó villás ágán, majd valahogyan mégis elvonszoltam magam az ágyig. Érdekes, a szokásos kismajmok nem jelentek meg az ágat pörgetni, már ez is egy nagy haladás. Aztán hirtelen másnap lett. Nagy nehezen összecuccoltam, érzékeny búcsút vettem a szerető közönségtől néhány órás további (rovásomra történő) cinkelés abszolválásával, és hazakerregtünk. Aztán összepakoltam, és egy délutáni géppel elrepültem Lisszabonba dolgozni, sima ügy. Drága feleségem csak egy héttel utána merte bevallani, hogy (még a szokásohoz képest is) mennyire vállalhatatlanUL néztem ki.

Mi ebből a tanulság? Jó az, ha a bedobott, magukra hagyott botok ki is vannak kötve, ki tudja, bármi cunami megjelenhet balról váratlanul...

 



komment

2017.03.04. 21:58 szimix

Ferde hajlam

Címkék: blog fotó teszt horgász írás kérdés kínai messze horgászat barát pergetés spinning 2017 balin orsó pergető behúzás Magyarország Imre Kína Agárd perget

Idei friss betegségem, hogy szeretném azokat a balinokat is megfogni, amelyeket eddig nem értem el. Egyrészt messze kell dobni ehhez, másrészt az igazán kiművelt, technikás, gyors bevontatás szükségeltetik hozzá. Ehhez pedig akartam egy olyan orsót, amely 90-100 cm-t behúz egy tekerésre, és teszi mindezt nem csillagászati áron, ám a tartós használatnak ellenállva. Körbenézve a hazai piacon azt találtam, hogy nem sok ilyen áll rendelkezésre, vagyis a kívánságaim összessége egy orsón belül az elérhető kínálatból nehezen lelhető fel egyszerre. Egy ideje már kacsintgattam a negyven rabló webboltjára, így aztán a gondolatkísérletet tett követte, kiválasztottam, és végül meg is vásároltam egy tesztalanyt. A rendelést követően azonban jó két hónapot kellett várnom, míg megérkezett, és bár ez nem okozott gondot, hiszen a tél beálltával esélyem sem lett volna használni, mivel legközelebb balinozni csak a tilalom elmúltával fogok, azért ez túl hosszú ideig tartott. Így aztán ez elfogadható, bár az cseppet sem esett jól, hogy minden más megrendelt vackom megérkezett 1-2 hét alatt, csak pont ez késett sokat. Egy fekete pont az elérhetőségnek. img_1132_1.JPGSzerencsére a megérkezésekor az első benyomásom pozitív volt, normális dobozban, bizalomkeltő külsővel, súllyal, masszívsággal rendelkező orsót kaptam. Az alap kérdés persze az volt, hogy a kínai ipar ezen csúcsterméke csak az árával versenyképes, vagy a minősége, használati értéke is megfelelő-e? Ezt kétféle módon gondoltam megállapítani, egyrészt egy bontásos vizsgálattal, másrészt egy szezon használati tapasztalatait összegezve. Ez utóbbit majd az őszre megszülöm, egyelőre a belsejét tudjuk nagyítón átvizsgálni. Ebben nagy segítségemre volt Asszony István, mindent szerelő, gumihal öntő horgász barátom. Többek között ilyesmiket hegeszt, igény szerint (a csalit, nem az ollót, teee):img_1148_1.JPGMivel jómagam csupán a horgászeszközeim tönkretételében jeleskedem, arra kértem őt, szedje ízekre a terméket, és vizsgálja meg az alkatrészeket, tisztítsa, javítsa, ha szükséges, és aztán persze véleményezze, már amennyire ez egy szimpla bontásból megítélhető. Álljon itt hát Pisti néhány képe a szétszerelés szakaszairól, majd a végén egy igen rövid összegzés, ha valaki olvasó még eljut odáig ebben a száraz, unalmas sztoriban : )img_1135.JPG

img_1136.JPG

img_1133_1.JPG

img_1139_1.JPG

img_1143.JPG

img_1137.JPG

img_1140.JPG

img_1144.JPG

img_1141.JPG

img_1147.JPG

img_1145.JPGimg_1146.JPG

 A.I. - Imikém, szétszedtem, megvizsgáltam, de érdemes is volt, mert találtam benne egy kis fémforgácsot. Jó csapágyak vannak benne mindenhol, ahol kell, carbon féklamellás, és még a zsinórvezető görgő is csapágyazott. A rotor nem kotyog, egy kicsit talán majd össze kell kopnia az alkatrészeknek, de az elején hallható csöppnyi morgás máris csillapodott. Elég jól meg volt kenve, csapágy van tehát mindenhol, a fém sorjákat kitakarítottam. Az orsó fémháza elég szilárd, a fék nem szaggat. Ár-érték arányban nem rossz egyébként, és bár nem egy stella, de nyilván nem is olyan az ára.

Sz.I. - Bakter-bakterovics, 2 kiló egy stella 4000. Ha ezt ferde szemű terméket megölöm 2 év alatt, és mindig veszek újat, az akkor is 42 év alatt éri el a fenti árat, bírja addig a stella? Mi lehet az észrevehető különbség a két orsó között? (Nem volt cél bármivel az összemérés, csak épp valahogyan ez került szóba.)

A.I. - Simább a futása a stellának, az biztos, de le lehet gyilkolni nehéz csalikkal azt is, ezt meg majd nem sajnálod ennyiért. Amúgy az is kopik, és ha nem tartják karban (zsirzás stb.), akkor bármi tönkre mehet.. Amúgy az egy jó orsó konstrukció, csak talán túlárazott, státuszszimbólum nálunk.

Sz.I. - 6,2:1 és 265 gr kb. megegyeznek a paraméterek. Leméred, milyen nehéz igazából a kínai?

A.I. - A dobbal 280 gr, és 273 gr az aranyozott dobbal.

Annyit sikerült tehát megtudnunk, hogy első ránézésre nem tűnik hulladéknak, sőt! Az természetesen mérlegelendő, hogy az esetleges garancia igény érvényesítése nem pont olyan sima ügy, mintha a jól bejáratott sarki vegyesboltba kéne visszavinnem, ha baj van. Aki szereti a kihívást, és nem fél fejest ugrani a kivilágítatlan medencébe, annak ez jó választás is lehet, aztán majd a tartós tekerés 40 gr-os pilkerekkel mondja meg, amúgy mennyire volt jó ötlet.

Ezután majd a használat tesztje következik.

1., Fáj-e tőle a hátam?

2., Csörög, zörög, morog-e? 2_1. Mennyi idő múlva lesz zavaró az elhasználódás?

3., Valójában mekkora a behúzása?

4., Mennyire jól lehet-e dobni vele?

5., Mit szól a fék a halakhoz?

6., Nyüstöli-e a zsinórt?

Folyamatosan bővíteni fogom az információkat, és bár egyáltalán nem az a cél, hogy pont ezt a terméket népszerűsítsem, de azt segíthet megérteni, mire is képesek manapság drága, koppintós barátaink.

 

komment

2017.01.07. 22:05 szimix

Bazi nagy tervek

Címkék: blog horgász tavasz ősz tél nyár harcsa ponty süllő csuka hal csatorna folyó horgászat feeder barát pergetés patak kajak domolykó kukorica nádas kárász kikötő fogás feka 2017 balin sügér műcsali műlégy pergető Magyarország Balaton fekete sügér Agárd perget gaja-patak malom-csatorna Sárvíz-Malom csatorna

Hosszú évek gyötrelme koncentrálódik itt egy pontba. Befagytak a vizek, metsző szél fúj, és én ki nem teszem a lábam a biztos melegből. Valamit azért mégis kell csinálnom, ha mást nem, hát gyenge elméleteket gyártok a jövőre nézve.

Holnap még biztosan nem megyek tehát ki, mert mittudomén, milyen programom van, de tán a jövő héten még kitart a jég, és tán gyengül a hideg is. Ha akkor összejön, egy jó csukás vízre kinézek, vertikál, vagy élő csalis cincogásra.

Ha elmegy a jég, attól függően, hogy ez mikor lesz, ha szerencse úgy hozza, hogy ez még tilalom előtt megtörténik, akkor lesz esélyem kövest, sügeret, csukát kergetni. Ha kiolvad, és vagy pár fokosra felmegy addig a víz hőmérséklete, de legalábbis kisüt a tavaszihoz hasonló nap, kajakja pattanok, és egy hinaras-nádas rejtett zugában nézek körül a környéknek. 

A tilalomban feederezni, matchezni fogok, van már kényelmes székem, állvány, minden, ami csak kell, irány a dinnyési kikötő. Közben persze javul majd az idő, és kitavaszodik, immár biztosan helyt adva az idei új hobbinak, vitorlásra szállok. Később, ha majd újra szabad lesz, arról fogok a Velencei-tó eddig elérhetetlennek tűnő pontjain balinozni, pergetni. És sörözni járni, valamint gyerekeket gájdolni. Aztán csak véget ér már a pörgetőtlen időszak, és már az első nap a Balatonon talál majd, a töréseken nézzük a süllőket, az elméleti része mér megvan a dolognak. A tavasz a hazai pályán is meghozza a lehetőségeket, hajnalonként parti balin-süllő játszik. Remélem találok sügereket a vitorlással, a balatoni kedvenc kikötőmben a tavasz-nyár nem jó erre. Ellenben indul a vihar-peca, süllő, balin fogható ezen a kemény megpróbáltatást jelentő módon. A balatoni balinokra idén egyébként is több hangsúlyt fektetünk, Siófokról csónakkal, Aligáról kajakkal megyek rájuk, messzehordó, gyors csalikkal.

Van egy titkos hely ezen kívül, ahová halandó be nem léphet, azt még nem tudom, mit is várjak tőle, de párszor biztos ránézünk, míg ki nem derül, mit is tud nyújtani.

Talán lesz egy Po-túra, és Amszterdamba is ki kéne nézni, no és a szlovák domolykók is piszkálják a csőrömet. Ja, a helyi csatornákat is meg kéne nézni. A külföldi útjaimhoz immár lesz szállítható méretű botom, valami tán ott is kinéz. Néhány horgászverseny, csak a hékula kedvéért, random, előre nem látható bulik, Zsennye, Bregyó.

Ha ennek csak a felét megcsinálom, király év elé nézek : ) Addig is tovább lógatom a kezem a bilibe...

komment

2016.11.21. 18:04 szimix

Semmi extra

Címkék: blog horgász humor verseny tél írás csuka élmény messze hal víz horgászat barát pergetés bajnok rántotta boldog kannibál fogás villantó műcsali ul 2106 pergető Magyarország Imre Extra perget webfishingcenter.hu Zsennye UL-pergetés Fin-Nor Alcedo

Macskákkal nyitom a posztot, mert arra majd jó sokan lájkolnak.

img_0666.JPG img_0668.JPG

Pisti! Köszönöm, hogy elhívtál. Most vagy mazopista vagy, vagy túlságosan imádsz zrikálni, és/vagy a barátom vagy, hogy rohaggyá. Meg. Persze, csak képletesen. Általában az a jellemző, hogy én vagyok az, aki "finoman" ugratok mindenkit, de valahogy az immun-riasztó rendszerem nálad nehezen szólal meg, ennek kapcsán aztán a szívatások tömegét vagyok kénytelen elviselni. Tőled. Nem értem, mintha süket lennék, nem hallom a vészcsengőt, pedig kéne, nem sűrűn, csak valahányszor megszólalsz. No, mindegy, ez hozzá tartozik az élvezethez, legalább rajtam kívül mindenki más jól szórakozik. A refrénjét lásd fentebb! Szóval meghívást kaptam egy zártkörű csónakos/páros/pergető versenyre. Milyen egy verseny Zsennyén? Kiváló a hangulat, jók a fejek, bár Pisti is ott van, és remek halak fárasztanak bennünket.

Nem is biztos, hogy ezt a bejegyzést most el tudom készíteni együltő helyemben, mert olyan hulla vagyok a menettől. Kis ízelítő hát.

- Hány órakor kezdődik?

- 6-6h30 között van a gyülekező a büfénél.

- Bakter, tőlünk az vagy két óra autó útra van, ti olyan korán indultok?

- Nem, lemegyünk már előző este, ott alszunk.

- Jó, akkor lemegyünk mi is. 

Snitt. Délután összecűgöltem, este hétre jött értem Asszony pajtás. Valahol Veszprém után járunk, amikor jön az újabb telefon.

- Merre jártok?

Mondom, hogy hol, kb. egy jó óra járásra.

- Hát, az érdekes lesz, mert a ... (nem értettem a nevet) menne haza, valószínűleg a nagykapun fogtok bemászni (este bezárják a pályát).

Most mi a francot csináljak, ha be kell mászni, hát be kell mászni, egyébként is arról vagyok híres, az nem nagy probléma, de akkor a felszerelést biztos nem viszem be, márpedig 6 előtt még szerelni is kéne... mindegy. Sofőrt cseréltünk gyorsan, kettőnk közül még én látok kevésbé gyatrán sötétben, esőben, és elkezdem nyomni a gázt. Izgulok. Szerintem Asszony Pisti is az anyósülésen. Mikor odaérünk, a kapu tárva-nyitva, égnek a fények, a büfében vígan zajlik az élet. 

- Kösz, hogy megvártatok!

- Hogyan érted? Még nem zárunk...

Itt tehát 0:2-nél tartottunk máris, pedig épp csak megérkeztünk, a kaput ugyanis nem zárták még ekkor, és amint kiderült, a reggeli találkozó is 8-kor lesz. 

- Ettetek már? 

- Még nem, de rendeltünk rántottát. Megkérdezed, készen van-e?

- Kérhetek én is rántottát?- nyomulok a pultnál.

- Persze, csak két dolog nincs hozzá, tojás, és aki megcsinálja.

img_0667.JPG img_0689.JPG

Nem ver bottal, de ettől még 0:3, egyszerűen nem értem. 

No jó, aztán csak bezár a bazár,  megyünk a faházba. Ki hol alszik? Mutatják ketten, hogy hol, maradt még egy földszinti, és két emeletes, felmászom az egyikre, hogy ne a fájós lábúnak kelljen. Van egy klassz fűthető pokrócom, bedugom az elosztóba, de odáig már nem jutok el, hogy bekapcsoljam. Az alattam fekvő jófej (nem) a villanyradiátort maximumra tekerve fűt, összegyűlik az emelet szintjén a meleg, szaunázni lehetne. Lejjebb venni nem hajlandó, de annyi esze azért van, hogy a takarómat is bekapcsolja-feltekerje, inkább széthúzom hát a vezetéket, így is izzadok, mint a ló. Emiatt nehezen alszom el, plusz mire mégis menne, addigra rákezd horkolni a banda. Giga-csukákat vízionálok amúgy is, hát nehezen, és keveset alszom, és azt is rosszul. 6 után pedig kipattan a szemem, azért a gyülekező előtt csak dobunk még párat! Amúgy is ki akartam próbálni az új szerzeményt, egy 5000 forintos, használtan vett 7-25 gr-os olasz botot. A webfishing gálánsan adott rá még egy fin-nor orsót, elég durungnak tűnik az év közben használt egyéb felszereléseimhez képest. De mivel állítólag itt nagy csukák várhatók, a tűspicces kis botomat nagy szívfájdalommal mégis inkább kint hagyom. 

img_0673.JPG img_0676.JPG
img_0674.JPG img_0684.JPG

A taktika. M. Pisti volt itt nemrég, tudja a pályát, elmondta a szerelést, csak követni kell őket. A mutatvány majdnem azonnal megbukik, két, egymástól távoli helyen szállunk vízre, alig találjuk meg a kályhát, vagyis őket. Nagy a tó, vagy 30 hektár, vízben álló fákkal, szűk öblökkel, szigettel, nádcsomókkal, és nagy ismeretlen tómedert rejtő nyílt vízfelülettel. Muszáj hát előkerítenünk őket, különben nem nem tudom, merre induljunk, más ötletem nincs. Balra a süllős helyen végül megtaláljuk a gájdunkat, újabb induló a hülye-kalap versenyen, ez segít a messziről történő beazonosításban. Kívül tudunk csak megállni, a nálunk fürgébbek már elfoglalták a pályát, de azért a kezdeti lelkesedéssel hajigáljuk a gumit. Semmi nem történik, bent, és kint egyaránt nem ad halat a hely, M. Pistiék hirtelen szedelőzködni kezdenek.   - Gyorsan! Veszem fel a súlyt, menjünk velük! - De nyugger társam kényelmesen pakolgat, mire mi is elindulunk, már fél tó hátrányban vagyunk. A víz átellenes, távoli sarkában érjük utol őket, a szűk helyen már két csónak áll, csak a torkolathoz férünk hozzá, ennek megfelelően cifrázom. Most képzelj ide néhány, nyomdafestéket nem tűrő szót! És még egy keveset. Pisti első dobására gyönyörű csukát akaszt, alighanem pont a szájába dobta.

img_0690.JPGNem örülök annyira. Ráadásul még a hülye-kalaposok versenyében is vezet.

Aztán egyszer csak elakadok, pedig itt inkább iszap van, majd az "akadó" elkezdi derékba hajtani a botot. Egy igen jó csuka talált meg, önhibámon kívül, és jó darabig táncoltat, újra, és újra a csónak alá görbítve a spiccet. És a nyelét, másnapra izomlázam lett tőle, de komolyan. Szépen, a szája sarkába akadt, sima ügy volt hálóba terelni, öröm é bódottág.

img_0663.JPG img_0661.JPG

Aztán elül az izgalom, moccanatlan a víz, a gájdunk odébb áll. Menjünk-e mi is? Ez a kérdés, de dönt a haditanács, mégis inkább maradunk, kell itt még lennie más jelentkezőnek is. És úgy is van, gyorsan lelövöm a poént, az én Pistim, bár menne, de az erőltetett maradás ideje alatt még két bitang csukát kivarázsol a már szanaszét dobált helyről.

img_0685.JPG img_0680.JPG
img_0681.JPG img_0678.JPG
img_0679.JPG img_0687.JPG
img_0682.JPG img_0686.JPG

Aztán megunjuk, irány vissza a kiindulási ponthoz! Ütésünk se lett több az ebédig. Még le sem fújták az első félidőt, mi már kint vagyunk, hogy elkerüljük a tömegnyomort, közben szállingóznak a hírek, simán elsők vagyunk! Kezdhetünk izgulni. Olyannyira, hogy lányos zavarunkban eltököljük az időt, és szinte mindenki vízre száll, mire mi egyáltalán nekilátunk a készülődésnek. A reggeli tuti, nyerő helyen már hárman állnak, mi igazán pofátlanul beosonunk mellettük (bocs utólag is), és ráállunk Pistiékre. Ezt már direkt, kisebb  vita is kialakult a csónkunkban, mert én azt mondom, hogy álljunk koccra melléjük, de a motor sajnos nem az én irányításom alatt állt, és az már igazán pofátlanság lett volna. Az hát, de pont azért! Igaz, már abban sem értettünk egyet, amikor el akartam vágni a felszerelésüket, csak egyrészt nem tudtam, melyik csónak is az övék, másrészt jöttek azonnal velünk az ebédről, nem bíztak bennünk (bennem), nem is értem... Azért most jó helyen voltunk, csak hal nem jött. Egy idő után egyedül maradtunk, sikeresen elüldöztünk mindenkit, de úgy tűnik, a halakat is, még egy koppintásra sem tartottak minket a továbbiakban érdemesnek. Meguntuk, odébb álltunk. Kár volt, még egy 87 cm-s csuka jött ki onnan később délután. Ami új helyet választottunk, az sem volt rossz, Leviék az orrunk előtt imádkoztak ki egy 88 cm-s vadállatot. Csak nekünk nem sikerült egy újabb, legalább 30 cm-s bármit horogra csalni, és ez így meg is bosszulta magát. Nem cifrázom, elbuktunk. Amilyen jó lett a délelőtt, olyan betlit akasztottunk délután, és ezzel ketten is megelőztek, így éppen csak sikerült megcsípni a harmadik helyet kb. 20 induló közül, nem is olyan rossz ám az : )

img_0707.JPGimg_0708.JPGimg_0709.JPGimg_0710.JPG

img_0693.JPGimg_0694.JPGimg_0695.JPG
img_0696.JPGimg_0697.JPGimg_0698.JPGimg_0699.JPGimg_0692.JPG

Szóval, ez Zsennye. Semmi extra, mi? Felhőtlen jókedv, csupa móka, és kacagás, igen barátságos vendéglátók, jól telepített pár hektáros fizetős tó, mindenféle giga dolgokkal, és ritkán, évi háromszor pergetett 30 hektár majdnem vad víz, külön a csókosoknak. A büfé pedig igazi gourmand kaland, úgy, de úgy főzik a rántottát...

img_0688.JPGimg_0670.JPGimg_0671.JPGimg_0672.JPGimg_0669.JPGimg_0691.JPG

komment

2016.11.06. 21:00 szimix

Pedig dehogy.

Címkék: blog érdekes fotó horgász élet humor gondolat ősz írás csuka élmény gumi hal víz horgászat part barát érzés boldog engedély kikötő terv fogás villantó wobbler sügér táv ul fonott 2106 pergető Magyarország Balaton Imre perget fluorkarbon UL-pergetés malom-csatorna Sárvíz-Malom csatorna

Nézed egy poszt képeit, a pár sor mellékelt szöveget, a fogott halakat, és önkéntelenül is elkezded irigyelni az elkövetőt. A nap süt, a fények varázslatosak, a felszerelés drága, és profi, a csalik jól kiválasztottak, és adják a halat, a könnyed csordul, úgy fáj, hogy ez megint nem veled történt meg.

Sima ügy, magam is azok közé tartozom, aki néha élvezetes pecákról számolok be, bár egyre ritkábban van erre lehetőségem, mert szerencsére sok a dolog. Olyan egyszerűnek tűnik, elindultam, megfogom, leképezem fénnyel, aztán jöhet a céener, és így még trendibb lehetek, szerinted is csak ennyi? Elmesélem egy ilyen sikeres napom.

Kényelmesen keltem ma, egyrészt mert a téli hideg előszele már beköszöntött, és én annyira nem szeretek fázni, de úgy vélem, ilyenkor hajnalban már a halak is inaktívak, de az biztos, hogy nem ugyanazzal a lelkesedéssel vetik magukat a műcsalira, mint egy nyár reggeli fényváltáskor, másrészt az óra elállítás miatt mire felkelek, már nem aktuális a nap első esélyének kihasználása. H. Viktor, okleveles sügérbuzerátor komám még előző nap rámírt, hogy ő támad, így aztán muszáj volt nekem is felkerekednem, hiszen nem hagyhatom, hogy egy messziről jött ember kifogja előlem az ÉN HALAIMAT. Azért először mégsem a kedvenc, hozzám legközelebb eső balatoni kikötőt céloztam meg, hanem egy csatornára mentem. Régóta piszkálja a csőrömet az ott található állomány, különösen egy speciális hely, ahol olyan védett részen bújnak meg őkelmék, hogy konkrétan nem lehet hozzájuk férni. Kényelmetlen módon hajigálva pár csíkos betyárt ki lehet varázsolni, de mivel mindig visszaengedünk mindent, hamar híre megy a víz alatt is a fogásnak, és védett, elérhetetlen helyre vonulnak a többiek. Ám! A melles-ruhát nem véletlenül találták fel, és bár fél méteres az iszap, hínár, és dús parti vegetációval benőtt víz egyéb gyötrelmei tartják fel a vállalkozó kedvű horgászt, ha magamra húzom, nincs, ami megállíthatna. Kezdjük az alapokkal! Mi van télen? Hideg, brávó. Milyen a víz, ha régóta hűvös napok járnak? Szintén hideg. Nagyon. 6-8 fokos, ami az elviselhetőség határát meglehetősen alulról súroló érték. Ezért aztán igyekszem is jól beöltözni. Jéger-alsó + farmer + bélelt horgász nadrág, aztán erre jön a gumi-melles. Melegnek tűnik? Biztosíthatok bárkit arról, hogy a fenti hőmérséklet ellen ez mit sem ér, vagy alig valamit. A hideg víz gyorsan támad, és magabiztosan bekúszik a rétegek közé, egyiket a másik után hatástalanítja, míg már érzéstelenítés nélkül lábat lehetne műteni rajtam. Viszont én már derékig állok a vízben, és a máskor oly remek szpoton kúszom befelé. Az első pár dobás sikeres is, jön egy csatorna-sötét színű sügér, nem nagy, hanem az a szép kicsi. Bíztató kezdet, bár másfél óra dobálás után végül ugyanitt tartok. Egyenleg: kilencven perc derékig a 6 fokos vízben = 1 sügér. Na jó, ezt hagyjuk. Irány Aliga, kockára fagyott koronaékszerekkel vonszolom ki magam a partra. Le sem vetkőzve csak bevágom magam a kocsiba, és maximumra tekert fűtéssel vágtatok tovább. Túl közel van azonban a két hely egymáshoz, vagy csak gyorsan hajtok, mindenesetre épp csak az felső réteget sikerül kiolvasztani magamon. Azért némi vacillálás után megszabadulok a mellestől, három nadrág csak elég lesz, vagy még sok is. Nem csigázom tovább az olvasót, végül egész nap ebben maradtam azon praktikus oknál fogva, hogy lusta voltam nekivetkőzni. De jól gondolom, hogy a pecára szánt időt senki nem pazarolná olyan felesleges dolgokra, mint az átöltözés? És átlagban is így jöttem ki jól, hiszen reggel lefagytam, délben megsültem... tökéletesen van ez így.

Tavaly nagyon kézre állt a sügerezés, sokszor kijutottam a vízpartra hosszabb-rövidebb időre, és a finnyás velencei-tavi jószágokon edződve a balatoniak között szép aratást végeztem, erre számítottam idén is. Egy pillanatra a történet végére ugorva elárulom, ebből alig valami sikerült. Míg tavaly UL-cájggal jigen cincált gumikkal voltam sikeres, idén többnyire azok fognak jól, akik a DS-ben nagy királyok. És az nem én vagyok. A lassú jiggelés még megy, a Pintér Petitől ellesett módszer, a már-már zsinórtolásba átmenő csalivezetés, az ok, de a DS még ehhez képest is türelemjáték. Ráadásul sem a végszerelék, sem a csali nem mindegy, és az általam hányavetin, 40-es florora kötött nem elég kicsi horogra szinte semmi nem jött. Kb 1:20-hoz fogtam Viktorhoz képest, ami csak azért nem volt 100% flusztláló, mert még a megérkezés elején egy ezüst kelével kiimádkoztam egy éppen méretes csukát a nád elől, vagyis ekkor már a betli rémének fekete felhőit sikerült elhárítanom a fejem fölül. Utána kb fél napot szerencsétlenkedtem a "durung" végszerelékemmel, mígnem meguntam, mivel még az érkezésekor, reggel szépen megkértem Viktort, hogy egy a sajátjával megegyezőt kössön nekem is, hátha úgy kevésbé tűnök majd balféknek, erre át szereltem. A csere be is jött, bár még mindig ő fogta a többet, azért végre sikerült akasztani pár darabot, úgy 20-25 cm felső méretig. Megjegyzem, kevesebbnek tűnik, és kisebbnek is az állomány, mint tavaly, erős gyanúm szerint helyi erők kishalazzák ki idén is a nagyját. Ami azért szomorú, mert ha egy-két évig jobban óvnánk őket, erőt vennénk a ragadozó ösztöneinken, a költségek számolgatásán, és nem vinnének el innen mindent, szép rekordok születhetnének. 2016, Magyarország, én így... mindegy.

Közben megérkeztek a szűk, baráti társaság tagjaiból ketten, Csaba, és Attila, és rögtön meg is álltak mellettem, egy három hajós szűk helyen, ahol egy nagyobb sügér csapat a hajógerincek alól a felszín közelében rabolgatott ki a gomolygó sneci-rajokra. Jóbarátokhoz illően szorosan mellémálltak, és együtt próbáltunk párat kivadászni közülük. Nem adták könnyen, de azért legalább egy humor-bombát sikerült Csabinak elsütnie, mikor a pár pillanattal előbb magam mellé letett szerelékemet nem találva segített, hogy "itt van, Imi bácsi". Basszus, tényleg nem látok... Mindenestre jó játék volt, hiszen nagy élvezet nézni, ahogy a woblert csoportosan követik, fel lehet húzni vele őket rendesen, és szó szerint, mert a felszínig jönnek, egészen mélyről. Ahogy elnéztem, ők ketten órákat töltöttek ugyanott, és végül eredménnyel is jártak, szép halakat posztoltak némely csoportokban. Aztán visszamentem Viktorhoz, és bár továbbra is neki jutott a több, és nagyobb, a resztliből nekem is akadt pár halacs. Ezzel szépen el is ment a nap, már a hátam is fájt, csak a szokásos, hogy majd kettéroppan, pedig igazán lájtos eszközökkel horgászom. Ja, és hogy teljes legyen a napom, hatra Pesten kellett lennem, egy laza üzleti vacsora kapcsán. Horgásznadrág le, maradt tehát a farmer-réteg, amit reggel már előre erre a programra gondolva vettem fel. Kis szerelvény-igazítás, és irány a pálya. Olyan este 11-re haza is értem.

Szóval. Ilyen egy igazán sikeres sztori háttere. Pár jó fotó, kínlódás, egy egész napnyi kitartás. Trükk? Az egy darab sincsen, azonban két nyitját elárulom, ha te is fogni szeretnél. Az első: idő. Egyszerű, de nem tudod megspórolni. Sokat járj vízre, ismerd ki magad a környékeden, legalább ott legyél kb király, ahol laksz (nem úgy, mint én), tanulj minél többet a nálad jobbaktól! A második, barátkozz veled hasonszőrűekkel, légy nyitott, és úgy segíts másoknak a te "vizeden", ahogyan azt szeretnéd, hogy máshol vendégként veled bánjanak! Meglásd, így egyszer te is a kezedbe foghatsz pár szép halat... a tecsó pultjáról : P 

Remélem, ettől még többen kedvet kapnak a... mihez is? No, csőváz!

 

komment

2016.08.07. 17:10 szimix

Gyermekkor reloaded

Címkék: blog fotó horgász humor harcsa ponty süllő csuka élmény gumi horgászat part barát pergetés boldog match fogás feka ul 2106 pergető Székesfehérvár Magyarország Imre fekete sügér perget fluorkarbon UL-pergetés Bregyó

Most hogy így visszagondolok rá, Gyula nagybátyámnak köszönhetem a horgászattal történt beoltásomat, az első emlékeim a Mihályi-tavaknál történt kárászozásról vannak. Amennyire rémlik, ő vitt el a Dolgozók Horgászegyesületbe, ahol megtanították az alapokat, mai napig azokat a kötéseket használom, akár csukott szemmel is elkészítve őket. Székesfehérváriként túl sok választásom nem lehetett, a Bregyóba jártunk évtizedeken keresztül, akkor még pontyra áhítozva. Örökre belém égett egy akkori sporttárs módszere (lehettem vagy 12 éves), a halőrháznál beöntött egy nagy vödör kukoricát a parttól 1-2 méterre, és aztán match-bottal egyre-másra szedte róla a halakat. Aztán elköltöztem, kiköltöztem, szét-, és vissza, hogy a Velencei-tónál kössek ki. Ez nagyjából meg is határozza, általában hol mosom a damilt. Néha azonban elcsábulok más vizekre is, és olyankor meglepő impulzusok érnek, mint az előző heti majdnem meglepetés néhány pisztrángsügér. A képekre reagált Szegi, aki elmondta, náluk is van ám ilyen! Úgy-úgy, a Bregyóban. Ő nem arról híres, hogy össze-vissza beszél, úgyhogy azonnal elkezdtük szervezni a "vendégségemet" erre az "ismeretlen, új" vízre.

image_59.jpeg

image_60.jpegimage_52.jpeg

image_55.jpeg

A hajnali négy már a parkolóban talált, hamarosan meg is kezdhettük a kutatást. A kitűzött cél a 30-40 cm-s fekák megakasztása, mekkora volna már, ha hozzám 15 percre egy ilyen tó volna elérhető! Kis kitérő a csalizásra. Ez egy városi tó, hosszú évtizedekre visszanyúló hasznosítási iránnyal, ami a pontyozás. Ennek megfelelően szinte semmit nem szabad ezen kívül csinálni, például a "blinkerezés" kifejezetten tilos. Nagyon nem jöttünk zavarba, hiszen kishallal csalizni viszont lehet, akár úszóval, fenéken, tapogatva, vagy ds-en felkínálva. Ezért én az élő csalit utánzó gumi-csalit utánzó előző nap merített, reggelre merev döglött hallal csaliztam egy kb 5 gr-os jiget. Nem, meg ne szólalj! Nem kell ezt érteni, a szabál az szabál. Az mondjuk biztos, hogy majd minden beülőben egy csipeszes kolléga feszít, ha pergetők lepnék el a tavat, az garantált konfliktusokhoz vezetne. Így aztán cél közönségnek maradnak a helyet ismerő elszántak.

image_68.jpeg

image_49.jpeg

Szegi a drop-shotra esküszik, félmagasan vezetve próbálkozott, de eleinte a meder alján pattogtatott kishalam hozta csak az eredményt, egy óra alatt pár, kilót alig meghaladó süllőt adva. Jópár rablás látszott, süllő, harcsa, fekete sügér, és kevés csuka lakja a vizet. 

image_51.jpeg

image_46.jpeg

image_45.jpeg

image_44.jpeg

image_56.jpeg

A környezet alig változott, csak talán rendezettebb, mint volt, én még emlékszem a holdkomp másolat körülötti beton törmelékre, most az egy szépen füvesített, talán diszkoszvető pálya. Azért vannak változatlan részek is, mint a kerítés a sportpályák felé, ami már akkor is régóta ott állt, mikor a 70-es évek végén először találkoztunk, az idő azóta szépen belevájta vasfogát. Régi, és új ismerősökkel futottunk össze, Zoli, aki vagy 20 éve a kifolyónál úszózik, és Dávid, aki most tanulja megkülönböztetni a csipeszeket egymástól : P De az is lehet, hogy épp pokemont keres...

image_65.jpeg

image_66.jpeg

Ma csak pár hajnali órát szántunk a kutatásra, és amikor végre elesett a mai nap egyetlen szép sügere, fájrontott hirdettünk, hiszen tudni kell a csúcson abbahagyni!

image_67.jpeg

Egy biztos, a tó minden sarka ismerősen köszönt, jó érzés újra a gyermekkori pályán lenni. A hely közelsége, és kívánatos új lakói révén még biztosan látjuk egymást!

 

 

komment

2016.07.10. 15:21 szimix

Tizenkéttonna feketeszén....

Címkék: blog érdekes fotó horgász süllő csuka élmény hal víz horgászat barát szél pergetés érzés szúnyog kikötő terv fogás balin felszín sügér ul 2106 pergető Magyarország Velencei-tó Agárd perget Szúnyog UL-pergetés

Régi álmom, hogy egyszer sok, klassz halat fogjak, nektek nem? Elég sok mindent meg is teszek érte, abból a kis időből, ami a rendelkezésemre áll, megyek este, hajnalban, esőben, szélben, méteres hullámokkal táncolok,  és ezek szabad kombinációit gyakorlom. Ami eddig kimaradt, mármint ami a pergetést illeti, az az éjszakai harc a nagy süllővel, vagy azzal, mit ad az éccaka. Az volt az elmélet, ha csónakkal kimegyek estére, akkor több legyet is ütök egy csapásra: esti fényváltás, éjszakai felszíni rablások, hajnali fényváltás, reggeli friss peca. Amíg vízen volt a kabinos vitorlás hajó-testem, addig tán egyszer voltam, pedig az bitang kényelmes, hiszen lehet benne aludni, de azóta nem. Különösen nem kis csónakkal. A rengeteg hajnali horgászat okán kikukázott napok elgondolkodtattak, hogyan találhatnék optimális megoldást arra, hogy ha már egyszer nem alszom sokat aznap, hogyan használhatnám ki optimálisan, hogy elengedett a főnök...

Így jött az ötlet, hogy este menjek, reggelig kitartva, és P. Peti ehhez az elmehetek ötlethez azonnal csatlakozott. Jellemző, hogy bár egész éjjelre terveztünk kintmaradni, ő már jóval az indulás előtt megérkezett, hogy sügerezne egyet. No comment. Este 9-kor szálltunk vízre Dinnyésen, és órákig ladikoztunk, de sajnos alig találtunk halmozgást, sehol a csalihalak, és így persze a ragadozók sem jelentkeztek. Keringtünk, én hisztizem, Peti kitartóan hajigált, aztán kumtam egy órát a szuper kényelmes (egy frászt) csónakfenéken, és így telt el az éccaka. Ezer szúnyog lakmározott rajtunk, nekik legalább jó volt.  Még sötétben elkanyarodtunk a pákozdi kikötőbe, mivel ott ki van világítva, hátha találnánk némi halat. Mit mondhatnék?! Tömve volt kishallal, és süllő, balin felváltva rabolt, gusztustalanul nagy volt a mozgás. Mindenféle nem jó csalival próbálkoztunk, így aztán ránk sem hederítettek, úgyhogy innen is szomorúan, vert seregként távozunk. Mindezt én úgy nyomtam, hogy fejlámpája csak Petinek volt, és én egyre rosszabbul látok, mindezt egy olyan kapoccsal, amit eddig lusta voltam lecserélni, pedig nem lehet könnyen biztosítani (azaz nyitva marad, nyűgös bezárni). Egészen a hajnali fényváltás utánig nyomtuk a betlit, akkor értünk "sügérországba". Itt végre jött pár belőlük, megmentve a haza becsületét. Ügyesen fogdoztam őket, a szokásos finom cincálást alkalmazva. Peti azonban (szokás szerint) rugalmasan alkalmazkodott a változásokhoz, és a balinok megérkeztének első jeleire váltott (ez a nagy különbség közöttünk, ő több pályán gondolkodik, és azonnal vált), és akasztott egy őnt, ami vagy méterre kiugrott a víz fölé, ilyet még nem láttam élőben! Sajnos a zsinórja sérült lehetett, mert ezzel a lendülettel el is szakadt. Alig 2-3 dobást élt a csali, újonnan rakta fel...

image_19.jpegimage_20.jpegimage_25.jpegEzek Peti halai, én még fotózni is nyűgös voltam, meg aztán mit is, a leakadt csukát? Ehh...

Utána a sügerezést folytatva akasztottunk egy-egy csukát, csak neki ki is jött, még pár sügér érkezett, azután nem sokkal később feladtuk a napot. Vagyis még hazafelé megálltunk pár balinrablás ígéretére, én hisztizem még egy sort, és végre révbe értünk.

Borzalmas. Morale della favola: ha legközelebb nyitott csónakban ilyenre vetemednék, lőjetek le előtte, hogy ne kelljen hosszan szenvednem! Az éjszaka horgászó sporttársak előtt emelem a kalapom.

komment