Totum

Kezdek rákapni az ízére, nem mintha nem volna elég bajom a "saját" Velencei-tavammal. Ám igazság szerint, a parti pecáim nagy része a hajnalra koncentrálódik, balin, és sügér adja a javát, a tavi csukák nekem eltűntek, süllőzni csónakból kéne, azt most nem erőltetem, lustaság okán. Szóval a patak ideális, közel is van a munkahelyemhez, domolykó lakja, ami nagyon piszkálja a csőrömet! A távolabbi részein a Gajának néhol olyan őserdei állapotok uralkodnak, hogy szinte meg is lehet feledkezni a civilizációról. Mert ilyen:

Első körben egy új csalit dobáltam, de lehet, hogy egy kicsit "nagy" ide, illetve mivel süllyedő, az elakadás veszély miatt is inkább a tavamon próbálom majd. Persze, ha elhoztam volna a mellesemet, akkor bátrabban hajigálok bármi féltett tárgyat...Apropó melles, ma mindenképpen nagy hasznát vettem volna, egyszer, mert nyakig ért a csalán, és egyéb ruhába ragadós termésű szúrós izék, másrészt ma három csalit is vesztettem. Mivel a jövő héten a nem éppen UL Po-ra készülünk, már minden felszerelésemet elcsomagoltam, és csak egy igen rövid 1-6 gr-os nyél maradt rendszerben, a hozzá passzoló vékony zsinórral. Ezt azért lényeges megemlíteni, mert a patak túloldali nádasba, gizgazba hajigált wobblereim rendre benn maradtak, és alig volt eszközöm a mentéshez. Megjegyzem, ha csalit cseréltek a parton, és nem kapocsra teszitek, hanem a cserét követő minden alkalommal újat köttök, és levágjátok a zsinór maradékot, akkor 1., legyen nálatok a jó szemüveg, hogy ne a főzsinórt vágjátok el a lelógó maradék helyett, 2., a wobblert ne a vízbe dobjátok a zsinór felcsévélése előtt, mert ha az egyes pont el van baltázva, akkor nézhetitek, ahogyan a sásban elúszik, mint az a bizonyos dinnyehéj... Ez persze nyilván nem velem történt, hanem a neten olvastam. Ott úszik, letöltöttem a képet:
Egy tiny mínusszal kezdtem tehát, de a következő választott csali is a vízben végezte, mivel egy nagy darázs (túl nagy egyébként is) szárnya törött a dobozban, és mérgemben a vízbe vágtam, mondván, sosem hozott eddig halat, már ezután nem is fog. Ezután jött a Vidra, amit valami halak böködtek, de kapásig nem jutottam vele, viszont mindenféle botra csavarodott, fejem feletti ágakba gubancolódott zsinórokkal bosszantottam magam. Mivel egyébként is rendszeresen korán kelek (hiába, ilyen a szabadság, ha jól telik, csak mikor pihenem ki?), emiatt is kezdtem jelentősen nyűgösödni. A beakadt csalikat egyre cifrább kommentek mellett szabadítottam. Ott a kanyarban például egy igazán fajsúlyos káromkodás száll éppen:Aztán kiválasztottam ezt az olcsó csalit, ami első dobásra adott egy szép halat, meg van mentve a napom!
Ha a vegyesboltos meghozta volna az Illex halböcsőt, ez a hal már abban méreckedett volna, így a nedves füvön pihent meg egy fotó erejéig, centit nem hordok, így a fogó a viszonyítási alap (kb. 40 cm).
Aztán ezt a csalit is beszakítottam, de ez most nem úszott el, szépen himbálta az ár a nádszáron. Gyorsan dobtam rá még egy jiget is, hogy megszabadítsam, úgyhogy az is bent maradt. Végül faágról belógatott, gurtnira kötött balinólom segített ki a bajból, de nem volt az olyan egyszerű! Vagy 50 méteren át követtem a nádról levert csalit a vízen, míg újra elakadt, és csak bokáig lettem vizes, míg benyúltam érte. Kár, hogy nem videózott valaki, hogy legalább más jól szórakozzon... szigorúan kisípolva a nemkívánatos szavakat... az egész egy hosszú vonatfütty lett volna.

Még egy fát is kidöntött a mérgem szele:

Végül a megmentett csali adott még egy szép halat, és mielőtt újra kezdődött volna egy beakadásos tortúra, nagy levegőt vettem, és elköszöntem ettől a cseles-csodás víztől : )Hejj, ilyen a patakpeca: macerás, de megéri!

Apa, kezdődik! Augusztus harmadikán indul egy hétre a Po-deltába a csapat, riporterünk élőben számol be a percről percre friss történtekről. Giga blog-folyam várható, érdemes rágcsával, hideg sörrel előre bekészülni.

Bréking! Vasárnap 15.08.09. Nem fogtunk szinte semmit, ennek fényében csak az olvassa tovább, aki halakra nem nagyon kíváncsi! Konklúzió: Mindenképpen vedd fel a kapcsolatot a kinézett helyen előtted horgászókkal, akár több hétre előre gyűjtsd már az információt! Ha rossz az idő (nem megfelelő), nem eszik a hal (nincs, vagy a rengeteg apró takarmányhal fogyasztása miatt, nem csalható horogra), inkább ne indulj el! Vagyis ne a te időd határozza meg a túra időpontját, hanem a halak kapókedve... Mi persze nem így csináltunk, következzen hát ennek a vidám krónikája:

Kedd, 15.07.28. Az már biztos, négyen megyünk, a csomagokat öcsém katamarán szállító trélerében visszük. Ma még gyorsan behúztam vele a kertbe 1 m3 sódert, 1 raklap térkövet. Egy darabig, mert a legvége az talicska volt, a szűkös helyre való tekintettel. Most minden ujjamon szép vízhólyagok nőttek (ujjanként több is), és minden izmom helye fáj. Pont, mintha egy nagy harcsát tekertem volna ki. Ha minden igaz. Edzésnek nem volt rossz!

Szerda, 15.07.29. Elkezdtem bepakolni az utánfutóba, ami 3 méter hosszú, és minden egyéb irányban is elég nagy. Teleraktam. Aztán, gondolva a többiekre, hiszen négyen megyünk, néhány kevésbé életbevágó dolgot kivettem, iszonyat önuralmat kíván a közös utazás! A tető lekötözése közben sikerült egy óriásit perecelnem is, valahogyan máshová figyeltem, nem a lábam elé, és konkrétan orra estem a térkövön. Szerencsém is volt, de valószínűleg használt a sok éves snowboardozás is, jól tettem le a kezemet, így nem tört rapityára semmim. Ami így, három nappal az indulás előtt az álmoskönyv szerint semmi jó nem jelentett volna. Holnap tehát elhúzom a szerelvényt a vegyesboltoshoz, hadd pakoljanak ők is!

Csütörtök, 15.07.30. Leraktam hát a dobozt, csak még azt nem tudom, elférünk-e mind a négyen benne (mármint a cuccaink). Mission completed, még két napig játszhadozhatok a balin, domolykó, sügér szentháromságban, aztán kezdődik valami komolyabb. De hogy kerülök én oda, mi közöm a méteres fenevadakhoz? Szóljon, aki érti! Bennfentes infók szerint szépen fogtak harcsát (eddig) ott, ahová megyünk, de még szebben fogják a pontyokat az 5 éves gyerekek. Fel van adva a lecke... 35-40 fok kánikula várható, a fogás szempontjából ez most jó?

Péntek 15.07.31. UL pecával gyakorolok a túrára, a részletek megtekinthetők itt:

http://totum.blog.hu/2015/07/31/jaj_a_patakpeca_de_neheeez 

Szombat 15.08.01. Ott vagyunk már? Pár szép sügeret összeütöttem reggel, de hát hol van ez a megálmodott cento-hoz?

Vasárnap 15.08.02. Holnap végre indulunk. Már nem is tudom, mivel készüljek, kiürítettem ez elmémet a túrára, az elvárás csak annyi: érezzük jól magunkat. A csapat erre tökéletesnek tűnik, senki nem halra éhes (bár fogni szeretnénk, giga nagyot-sokat), viszont a baráti vérszívás várható valószínűsége 100%.

Amúgy ide megyünk:

https://www.google.hu/maps/place/Via+Baroncini+Viterbo,+106,+44034+Coccanile-cesta+FE,+Olaszorsz%C3%A1g/@44.9202857,11.8714915,802m/data=!3m2!1e3!4b1!4m2!3m1!1s0x477e5e8bfc75c2a7:0x149da131b2283537!6m1!1e1 

Én például egy tavaszi Kalacsi-féle csukázó versenyen nyertem az utat:

http://totum.blog.hu/2015/03/30/a_makos_csuka_receptje

és ő vár minket: https://www.facebook.com/po.delta.9?fref=ts

Hétfő 15.08.03. Érdekes, a pesti-budai csapat időre érkezett, minden prekoncepciómat lenullázva. Erre igencsak szükségünk is volt, mint utóbb kiderült. A "iszonyat" nagy tréler már akkor csurig volt, amikor még csak az én vackaimmal végeztem, de miután Budán még belekerült a társak felszerelése, szép púpos lett. Reggel a csapat eljött értem, és még be szerettem volna tenni a ruháimat, no, az már nem ment egyszerűen. Hogy ne legyen olyan könnyű az életünk, az autó egy gumicső alkatrésze megadta magát, és ha a Móri&Fodor duó nem teszi oda magát, még két napra rá is Ljubljanában "hűsölnénk". Ezt nem panaszképp mondom, hiszen, ahogy hallom, otthon sem fázik senki, itt olyan bitang forróság van, hogy a halak a halászlébe hűsölni mennek. Este Tibor fogadott minket, vidáman, kedvesen, úgy tűnik, ez itt minden vendégnek dukál, szimpatikus a csapat. Rövid pakolás, eligazítás után ki is vitt minket egy ígéretes csatornára, rengeteg hal mozgott, rabolt, de nem sikerült fogásra váltanunk az elképzeléseinket. Talán az volt a baj, hogy a nagy halaktól való félelmünkben mindannyian (majdnem) erős cájgokkal, nagy csalikkal készültünk. Elképzelhető, sőt szinte biztos, hogy mivel a kis csalihalak jelentik a táplálék zömét, ez a méret jelentheti a siker kulcsát. Ez azonban azzal is jár, hogy az erős botokat a normál tartományon belüliekre cseréljük, és az biztos, ha erre esik be egy "cento", akkor annak annyi... Éjfél után értünk vissza a szállásra, és ez egyben azt is jelentette, hogy...

Kedd 15.08.04... elaludtunk, és így lekéstük a fényváltást, és a reggeli zabát (ha volt olyan). 2 : 0 a halaknak. Óriási a marketing, ötös jár érte, most elmegyünk egy titkos helyre. Egy másik csatorna volt akárhol, olyan 30x fordultunk balra, és néhányszor jobbra, simán megtalálnám újra... Irtózatos halmozgás van, és láthatólag nem kicsik, bár még nem találtuk meg a csodacsalit.
Jani ütött egy olyan méteres harcsát, míg mindenki wobblerezett, ő egy light gumival dobált, így esett.  Mivel egyedül ő fogott, erre ne is vesztegessünk több szót! Kicsit javított a csapat, most 2:1 a halaknak. 

Azért az általános jókedv érdekében igyekeztem tenni egy kicsit magam is, osztatlan sikert aratott a leégés ellen magamra vett, dubaiból hozott arab egyenruhám.. le ugyan nem égtem, de a csatorna túlpartjára érkező marokkói vendégmunkások hangos salem aleikummal köszöntöttek. Otthon érzem magam Itáliában, befogadtak : )

Szerda 15.08.05.

A napjaink a következők körül forognak: alvás/evés/sörözés/horgászat. Semmi másra nincs idő, mert ha egy kicsi mégis akadna, akkor azonnal alszunk egyet. Éjjelig pecázunk, aztán egy kis alvás a halálosan forró szálláson, és hajnalban vissza a közeli pályára, reggeli, indulás egy távolabbi csatornára, ami egy túlélő túrára hasonlít egy víz nélküli, de szúnyogok ezreivel tele lévő sivatagban, vissza a bázis városkába, néhány hideg sör a bárban, étkezés, ha egyáltalán van hozzá kedvünk a hőségtől, alvás a szálláson, délutáni-esti peca, vacsora sörökkel, éjszakai peca, ájult alvás... megvalósult hát végre a perpetuum mobile!

Néhány fotó a meglátogatott helyekről: 

Móri Pisti multival keszegezett, és megfogta a túra 2. halát. És az utolsót Olaszországban.

Éjjelre kiültünk, Tibor pikk-pakk kihúzta három botunkat, és még az előző napokban fogott nagy kárászait csalizta. A vízen folyamatosan mozogtak előttünk a nagy harcsák, illetve az átfolyó betoncsőben 0-24-ben rabolnak, hatalmasakat csattogva, egy igazi mészárszék lehet ott bent a takarmányhalaknak. Beszélgettük is, hogy érdemes volna 1., bemenni, körülnézni, de az okosabbak szerint ez kifejezetten veszélyes volna, 2., valahogy a csalit volna jó bejuttatni oda. Tibor elmesélte, hogy egy előző csapat valamikor már próbálkozott ezzel, de nem jártak sikerrel.

Csütörtök 15.08.06.

Reggel visszamentünk egy nagy halak mozgásában gazdag elágazáshoz. Iszonyatos a hőség, halálosan perzsel a nap.. és ez egy kicsit sem vicc. Tibor, miután szétdobáltuk hiába a helyet, elvitt egy nagy híd lábához, ahol mélyebb vizek is vannak. A beton elzárta az utat a frissítő szellő elől, vagyis még 5-10 fokot rá lehetett számolni pluszban. A tarló égetett a lábunk alatt, mi félre is ültünk Pistivel az árnyékba, nem bírtuk tovább a napon. Jani rendületlenül tovább dobált, meg is lett majdnem az eredménye, gumival akasztott egy akkorát, hogy csak a szeme volt vagy egy méteres. Sajnos a hosszú kapástalan időszak, a forróság, és kialvatlanság miatt eltompulva nem vágott be újra, így a horog kipattant a szájából. Abba is hagytuk, nem bírtuk tovább, kellett már egy jó pofa sör. Hazafelé felvettük Lacit, és egyből továbbsiklottunk Coccanile "főterére", és irtózatoson besöröztünk. Velünk mulatott Mr Moretti, és Mr Poretti urak folyékony kenyerükben tovább élve, sokat segítettek, hogy lelazulva objektíven értékelhessük a helyzetünket.

Az értékelés ímígyen hangzott: rengeteg, és nagy hal van, Tibi jó helyekre visz, semmit nem fogunk, induljunk haza előbb! Pistinek volt dolga Zsennyén, legalább valami csukákat, sügereket üssünk, hogy köszörüljünk a jelentős csorbán.

Péntek 15.08.06.

Alhatatlan volt a szobánk, szenvedtünk az "alvással" a melegben. Lacival kimenekültünk a kertbe, de ott meg persze a szúnyogok, fény, és autók zaja nehezítette a pihenést. Ráadásul én ragaszkodtam ahhoz, hogy megnézem a fényváltást, 3-4h30 között dobáltam is egy sort kis csalikkal, szintén hiába. 5-kor hát elindultunk, irgalmatlan jókat rötyögve hazáig, amiből kiderült, egyikőnk sem szívta nagyon mellre a haltalanságot.

Zsennyén a szokásos barátsággal fogadtak bennünket, és ismét kiderült, hogy nem bénák vagyunk, hiszen (itt sem könnyen), de fogtunk halat. Csuka, pisztráng-sügér, süllő, csapó került horogra. A vízben gázolva dobáltunk egy délután, és egy reggelt (én a hajnalt is), és szépen kitomboltuk magunkat ezen a gyönyörű, halas helyen. Nekem ez a kis Kenart nagy napja volt, szépen adott, megérte a múltkor annyit szenvednem a patakon, hogy megmentsem!

Szombat 15.08.08.

A reggeli peca után már csak a hazaút várt ránk, amit sikeresen abszolválva, meglepetés-korán érkeztem haza, köszönöm, srácok, öröm volt veletek!

...csak, ha későn indulsz pecázni. Pedig direkt megnézem, mikor kel a nap, és ehhez igazodva ébredek. Szerencsésen sikerül a főnökömet is felébreszteni, az agyam nem akarja megtalálni az átjárást az álom, és az ébrenlét között, így az óra csak csörög, csak csörög, én pedig azt álmodom, hogy csak csörög, csak csörög... Aztán valahogy persze lenyomom, és sovány malac vágtában megcélzom a vizet.

Így fest hajnalban a dinnyési kikötő (muszáj volt megörökíteni, évente alig párszor tudom rávenni magam ilyen spártai indulásra).Szóval, nézd a jó oldalát, tarja a mondás, még ha általában nincs is neki olyan! Ez én esetemben például meg kellett változtatnom a hozzáállásomat a tényhez, hogy az évek előre haladtával már hajnalban hív a természet. Ezt sokáig úgy éltem meg, hogy a francba, ki kell menni, és ezzel felverem oldalbordámat, plusz jól nem tudok majd visszaaludni. Aztán rájöttem, lehet ennek jó oldala is! Ha este tíz,tizenegy körül lefekszem, és még előtte megiszom egy nagy pohár vizet (fröccsöt), a hajnali ébredés óra nélkül is garantált. És ha már ébren vagyok, ki is lehet osonni egy pecára, reggel kevésbé is hiányzom a névsor olvasásakor, igaz? Ezt tehát a jó oldala. Az persze tény, több hét erőltetett hajnali kimenetel után olyan vagyok, mint egy sokat használt, mosatlan zokni.
Rendszerint elkápráztat a tó, ha hallal, ha hal nélkül, mindig megmutatja a szépségét, ha mást nem, lehet a napfelkeltét fotózni (biztos jele annak, ha semmit nem fogok), és a felbukkanó állatfajok száma is változatos. Ezen a héten pl. az efott-ról érkeznek a jószágok, és bár természetesen zavarják a halfogást, ezen nem szoktam nagyon idegeskedni, inkább vidáman konstatálom az ifjoncok pörgését. Hajnali 5-kor Gárdonyba még igencsak átdübörög a zene, csodálkozom is, hogy az artisjus nem szed zenés felárat... A dj-vel sms-ezve kiderül, hogy abba sem nagyon akarják hagyni, szerintük jó a parti. De gustibus non est disputandum... A füvön néhányan már "fáradtan" alszanak, aztán megjelenik három legény, kivágtatnak a hajókikötő mólójára, és alsógatyára vetkőzve ugranak seggest-hasast felváltva, nagyokat nevetve, kurjongatva élvezik a fiatalságot, kergetik úszva (!) a hattyúkat : ) A balin közben folyamatosan rabol, érdekes, milyen könnyen meg tudja különböztetni a számára veszélytelen zajokat az óvatosságra intő kis csobbanásoktól! Néha egy-egy koppintással, tolással jelzi, hogy tisztában vannak a jelenlétünkkel, de a 172-ik csalira sem csábulnak el. Aztán balról egy óriási csobbanásra kapom fel a fejem, ami ugyan nem a várt hal, de annál sokkal viccesebb. Az előbb még alvó legény - még mindig csöppet sem szomjasan - felkel, nyújtózik egy nagyot, és hanyatt belelép a tóba az olyan 1,5 méteres szegélyről, aztán csak áll a vízben lehorgasztott fejjel, a csaja pedig teli szájjal, vonyítva nevet... mi is hasonlóképpen örülünk az ingyen műsornak. Látva a kínlódását, hogy kimászna, de nem jut a dűlőre feladattal, lerakunk kapát-kaszát, és felhúzzuk a peronra. Könyökeiről hiányzik a bőr, reszket a váratlan hűvösben, és áll csak, mint egy rakás... szerencsétlenség. A poénos beszólásaimat sem veszi Vagy egyáltalán nem érti, amit mondunk, vagy csak a segítségre való tekintettel türtőzteti magát, talán mégis volt gyerekszobája?!
Azért persze hal is akad, ha a balin adja, az kitűnő, ha nem, mindig van tartalékban néhány sügeres pálya, ahonnan jó eséllyel ki lehet piszkálni egy marék apróságot. Az biztos azonban, ideges ember ne kezdjen hozzá a csíkos vitézek reménybeli megfogásának! A csalik a hámozott rizs méretét verik (alulról), a horog olyan kicsi, hogy kora szürkületben fel sem tudom kötni, a jigfej tizedgrammos, jószerivel el sem lehet dobni. Még szerencse, hogy elég a csónakok széleinél emelgetni, illetve sokat segít, ha valaki rá tudja venni magát a drop-shotos no-action rezegtetésre... halálosan unalmas, azt kell mondjam. Ha még jönne néhány "nagy", tán megerőltetném magam, de mivel csak a tizen-centis tesók veretnek ki a takarásból, maradok a lassan cincált twisztereknél, legalább közben oldalazhatok néha egy-egy centit : )

Szóval, vidám dolog a hajnali horgászat nyáron, ha nem is mindig a halfogás okán. Velencei-tó, én így szeretlek!

http://www.webfishingcenter.hu/haltarto-szak-merit-halo/pontymatrac-pontyzsak/pontymatracok/illex-rablohalas-halmatrac-mer%C5%91vel-stream-matt/reszletes-termeklap.html

Unom már, hogy mindenhol bénázok, és inkább nem fényképezek, csak ne sérüljön a hal.

Azt nem tudom, hogyan kell domolykót, pláne nagyot fogni, de azt el tudom mondani, nekem hogyan sikerül.

Korán kell indulni, aminek több oka is van. Gyorsan melegszik az idő, és mivel a parti aljnövényzet, főleg a gyilkos csalán, és a szúnyog-hadak miatt hosszúnadrágban, gumicsizmában megyek, 7 után, pláne a napos oldalon már kezd megfőni az ember, és a halak is jobban szeretik a fényváltást, plusz utána még dolgozom is, szóval nem érek rá egész nap.

Itt eddig felszíni csalira jöttek, egészen pontosan egy kettes salmo cserebogárra. Most vettem ugyanebből egy nagyobbat is, holnap már reggel 3-4 között ki akarok érni, hogy a szokásos 20-25 cm-s mérettartomány felett is bizonyíthasson. Szóval a felszíni csalikra jönnek a népek, de persze ez nem ilyen egyszerű. Ezek a pataklakók esküszöm kilátnak, kihallanak, vagyis csendben kell közlekedni, és messze kell pecázni. Amit úgy érhetünk el, hogy messze dobunk (ehhez én most egy 2,7-es kicsit erős botot használok, azon egyszerű oknál fogva, hogy jelenleg ez a leghosszabb botom, de tervezem ehhez egy 2,4-3,8 között variálható rettentő könnyű, merev gerincű, de csodálatosan rugalmas Middy feeder megvásárlását), és a hosszú bottal a sodorban tartva úsztatjuk a csalit lefelé jó messze ( ez Szabó Balázs szövege). Néha meg kell állítani, különösen, ha fordulás, szedés látszik, ehhez Pintér Péter zsinórtolós, cigaretta hamut finoman pöckölős stílusa ajánlott, amit én még csak messziről ugatok. A sodorban tartáshoz a másik jó módszer lehet, ha félcsizmában, vagy melles ruhában be tudunk állni a partszélbe, ebben az esetben egy rövid, közvetlen bot is remek választás lesz ugyanerre! A messze dobáshoz én nano zsinórt használok (0,06, és 0,10-es méretben az 1,55-ös UL, és a 2,70-es erős bothoz), csak úgy süvít a gyűrűkön, mikor kilövöm! Szóval osonok, messze elhajítom a a felszíni bogarat, úsztatom, és pöcögtetem. Figyelni kell, mert ha csak egy pillanatra is mást csinálok, pl lenézek a zsinórt rendezgetni, mire felpillantok, elvesztem szem elől a csalit, vagy, ami rosszabb, pont egy nagy burványlás végére emelem fel a tekintetem. Mert a kapás az intenzív, semmihez nem hasonlítható élmény, egyszerre három érzékszervünk veszi a jelet: az ütést érezzük a boton, hallatszik a nagy loccsanás, és még egy kisebb jószág is hatalmasat fordul a felszínen! Aztán jött a salmo tiny-re, bár ott kicsit gondban vagyok, mert a hasi horgot levettem, mert 1., úgy kevésbé akad a hínárba 2., a halat nem 6 horog hegye tépi 3., a kiszedésnél kevésbé kell tartanom attól, hogy valahogy a saját ujjamba akadnak, azonban így meg a súlya, és a mozgása kicsit megváltozott, mintha hal is kevesebb jött volna rá. Alighanem ki kell mérnem, és egy nagyobb egyes horoggal kell kiváltanom itt is a két (amúgy gyenge, és könnyen hajló) hármas horgot.

Egyet azonban javasolhatok? Gyurkát ne vigyétek, mert képes a 30 cm-s vízben, a két lépés széles patakon 28 gr-os jiggel pacsálni és!, lefogja a halat előled, és horribele dictu, beszélget... teljességgel érthetetlen. No, mentem, várnak a loccsanások!

(Közben beugrott, Nátz Ervintől beoltatva: Tenkarával lehetne még próbálkozni itt, de egyelőre spiccbot, begumizott rakós is jó lesz ahhoz, hogy léggyel csiklandozzam az ínyüket, no majd hétfőn reggel.)

A munkámból adódóan néha utazom, és olyan helyekre jutok el, ahol egyébként nehezen elképzelhető, hogy csak úgy, magamtól megfordulnék. Mindig is álmodoztam arról, mi volna, ha ezekre a túrákra pecát is vihetnék, de eddig valahogy eddig soha nem került rá még sor, de! Ezen a héten azzal az autóval utazunk, amiben egyébként egy horgászbolt kínálatát raktározom, és végre alkalmam is nyílott bevetni őket. Jelesül Boszniában, Szarajevó belvárosában, a Holywood Hotel mellett 28 méterre folyó Zeljesnicát érte a megtiszteltetés, hogy belélógathattam.

Már Zágrábtól idefelé látszott, hogy remek helyek vannak arrafelé, a Bosna patakot 387-szer keresztezte az autóút-autópálya, és jónéhányan ügyködtek a partján, vagy legyeztek a vízben állva. Viszonylag este érkeztünk a szállásra, de a kötelező elemek, mint becsekkolás, szoba elfoglalása után az első dolgom volt lekocogni a partra, hogy megnézzem, mi újság, szabad-e bosznia? Ketten tolták a szemközti oldalon, ahogy néztem, élő csalival úsztattak, de kevés sikerrel. Szedések voltak folyamatosan, úgyhogy nem sokat tököltem, kollégámat leraktam a szálláson, és rohantam vissza a partra. Már az jó volt, hogy elmondhatom, megpróbáltam, bár siker az nem járt együtt a lehetőséggel. Mindegy, ezt úgyis csak terepfelmérésnek szántam, reggelre terveztem az igazi csapásmérést. Olyan 6 körül sikerült kitámolyognom, másfél órám volt a játékra. Átmentem a tegnap látott bosanec kollégák által úsztatott oldalra, azzal a felkiáltással, hogy csak tudják, mi a helyi dörgés (még ha nem is fogtak). Én persze pergetek, először gumival próbálkoztam, de az nem hozott sikert. A partról a lábam alól szaladtak a halak a 10-40 cm-s vízben, jó messze kellett dobnom, hogy ne zavarjam őket. Szerencsére jóideje nano zsinórral is ügyetlenkedek, most ép egy 0,10-eset tettem fel, mert magas a part, a vékonyabban nem bíztam, hogy elég lesz az esetleges fogás felemeléséhez. 1-3 gr-os csalikat olyan 10-30 méterre lehetett eldobni, és bár általában direktbe kötöm a csalit, most feltettem egy kis kapcsot, hogy gyorsan tudjak csereberélni, és amikor az első woblert, és salmo cserebogarat behajintottam a folyó közepéig, máris halat adott (jó, olyan tizedikre, de sokkal jobban hangzik amúgy)! Rövid úsztatás, kis pöcögtetés, és néhány nagy, burványló fordulás után elbénáztam, és pont jó ütemben csináltam valamit, mert megakadt egy kisebb domolykó.

Aztán még egy, és még néhány. A titok nem titok többé, be kell dobni jó messze (ehhez kell a jó szerelék), és egy felszíni csalit kell pöcögtetni. Ha valaki holnap erre jönne. És pont itt próbálná. Mert a másik oldalon, ahová visszamentem az ott látott szedések miatt, ez nem működött, igaz, mélyebb is volt a víz. De sebaj, másfél óra adott egy marék halat, és elmondhatom, lefogtam aznap reggel az összes bosnyák pecást.

Igaz, tök egyedül voltam a parton...

Van úgy, hogy egy élmény olyan intenzív, olyan sok, hogy hetekre eltömíti az érzékszerveket. Így jártam a legutóbbi zsennyei baráti túrával is, legalábbis erre fogom, hogy nem skicceltem le pár sorban a történteket, azt mégsem mondhatom, hogy lusta vagyok, mint a dög?!

A szokásos módon, túlzott elvárásokkal, izgulással indult a sztori, indulásnak egy jót pakoltam. A hátsó teraszon Gülüke macskánk nézte értetlenül, minek ez a sok kacat?

Mert felszerelés az aztán akad szépen, különösen, hogy több halfaj megfogására készülünk: csuka, süllő, harcsa, ponty a cél. Ezért aztán a hátsó teraszon egy kisebb kipakoló vásárt rendeztem, nagyjából egy kisebb horgászbolt választékából szortíroztam. Ne is mondj semmit, siralmas, tudom!

Jó hosszú az út oda, persze minden viszonyítási alap kérdése. Mivel én idén megértettem a hajnali peca jelentőségét, igazán korán keltem, de a pár órás út miatt olyan reggel nyolcra értem le. Ez a kép fogadott, pénteken még alig voltak csipeszesek.

Aztán persze megérkezett a banda nagyobbik fele, Peti futott be először, aki Bécsből érkezett ideiglenesen hazánkba, míg a fővárosiak tán dél körül ébredtek. A mutogatás az megy nekik, no, mindegy.

Persze, mielőtt még horgászbotot ragadtak volna, feszítettek egyet a tárolóból kiszedett, mások által kifogott halakkal. A fészbuk népét hergelni kiváló ötlet volt : )

A faház szállások egyszerűek, kiválóak arra, hogy öt pecás mindenféle tekintetben jól érezze magát bennük. Az ételt, italt, csomagokat lehajigáltuk, és irány a vízpart... csak előbb a büfében megittuk az áldomást. Néhányszor.

Mindenki a saját tehetségének megfelelően kezdett, asszem Peti az első nap elakadt, és addig erőltette, míg eltörte a botját. Hja, így mulat egy magyar úr!

Amint kiderült, a tóban nem csak a megfogni remélt halak laknak, tavaly belekerült egy adag pisztráng-sügér is, a fővárosi kollégák gyakran horgásszák, most is hamar elcsábultak a látott halra, nem is eredmény nélkül.

Amennyire lehetett, és azért esténként tettünk róla, hogy "elfáradjunk", igyekeztem még napvilág előtt felkelni, ennek eredményeképpen több csuka, süllő, sügér is esett. Még soha nem fogtam ilyen állatot eddig, még nem nagyok, de jó játék!

Pisti barátom egy kicsit később érkezett nálunk, de éjjel szépen belehúzott, megfogta a túra egyetlen harcsáját. Igazán sportos volt a módszer, este beraktuk, lefeküdtünk, oszt' reggelre megvót. Ahogyan este kinéztünk, ezt teljesen korrekt módja a halfogásnak.

A szombatunk egy csónakos túrának indult, ám nem sikerült tökéletesen a vízre szállás, bár ez nézőpont kérdése, mi biztosan jól szórakoztunk, ha Móri Pisti nem is.

https://www.youtube.com/watch?v=vSL43vLoADw

Miután elment száraz ruhát felvenni, visszafordítottam a csónakot, kimertem belőle a vizet, és már indulhatott is a móka.

Azért azt el kell ismerni, az egyetlen bálintot ő fogta, és pedig nem is véletlenül. Szívesen vízbe löktem volna ezért, de már megoldotta önerőből, szóval maradhatott.

Egy kis családi élet után azonnal mennénk vissza, bármikor. Ja, nem csak feltételes a mód, megyünk is!

Átgondoltam. Elég. Több, mint elég, máris olyan sok, hogy az kezelhetetlen. Erre a dologra a zsennyei hosszú hétvégi peca döbbentett rá, mivel csak az én autóm volt csurig minden vacakkal, többel, mint amit a vegyeboltos hozott.

Megszabadulok tehát a következőktől:

- 1., botok

- 2., orsók

- 3., wobblerek

- 4., gumik

- 5., egyéb felesleges horgász aprócikkek

1.1 harcsa fogó űrtechnika

horgászbot Daiwa Ninja Interline NJB 902HFSI 2,7 m 100-300 gr + multi orsó Daiwa Pluton + fonott zsinór SpiderWire Stealth Glow-Vis Braid 0,38 56,2 kg 

http://www.webfishingcenter.hu/horgaszbotok/perget-horgaszbotok/team-daiwa-linear-interline-perget-horgaszbot-csalad/27m-es-team-daiwa-linear-interline-perget-horgaszbot/reszletes-termeklap.html

http://www.webfishingcenter.hu/horgasz-orsok/multiplikatoros-orsok/daiwa-tatula-multi-orso/team-daiwa-pluton-multiplikatoros-orso/reszletes-termeklap.html

Ez a felszerelés rekord nagy harcsák kipergetésére lett összeállítva, de természetesen vertikális pecára is tökéletesen alkalmas, kisebb csukán kívül más halat azonban még nem látott. Tán kétszer használtam, tökéletes, gyári állapotban van. Kizárólag egyben eladó, ára: 150.000 HUF

https://www.youtube.com/watch?v=qWwuzJ4vaWo

1.2 általános pergető bot

horgászbot Cormoran Black Master Jiggerspin 270 cm 3-18 gr + spinning orsó Daiwa Crossfire 3000A (+ 2 pótdob)

Kizárólag egyben eladó, ára: 15.000 HUF

http://www.webfishingcenter.hu/horgaszbotok/perget-horgaszbotok/cormoran-black-master-perget-horgaszbotok/cormoran-black-master-jiggerspin-perget-horgaszbot-csalad/reszletes-termeklap.html

http://www.webfishingcenter.hu/horgasz-orsok/perget-orsok/daiwa-crossfire-a-perget-orso/daiwa-crossfire-perget-orso-csalad/reszletes-termeklap.html 

1.3 nehéz harcsázó felszerelés

orsó Cormoran Big Cat Mega Lifter (kétszer használtam, halat még nem látott) + fonott zsinór Power Pro 0,70 + bot Abu Garcia BM Series BMC 110-3M (eredetileg 20-60 gr, de a bot elejét letörtem, a képen látszik, hogy kb. 10 cm-vel rövidebb, ám a dobósúlya is nőtt).

Ára: 25.000 HUF

 http://kiscellihorgaszbolt.hu/termekek/orsok/harcsazo-orsok/t:852/cormoran-big-cat-mega-lifter-also-allasu-multis-harcsazo-orso

3., 4., 5., később kerülnek feltöltésre. Addig is még veszek néhány nélkülözhetetlen csalit...

Cserealapnak egyetlen termék lehetséges: Middy X-flex 4G baggin long distance feeder.

Lázasan túrom a dobozaimat, hátha találok még békéshalak fogásához alkalmas szereléket. Rekesz -rekesz hátán, de végül csak megtalálom azt az egyet, amiben még lapulhat ilyesmi. Meg sem nézem, csak behajintom a kocsiba, és irány Pest, ahol P. Pisti barátom várja a csatlakozást. Menet közben még üzenetek suhannak, de a leglényegesebb infó elmarad, nem tudom, hogy élte párja, főnöke, alias Roncsi éjjel bulizott, és nem szeretné, ha zörgésünkkel felébresztenénk. Így aztán bátran felcsöngetek, aztán, mikor egy lakó eggyel beljebb segít, még onnan is csöngetek egyet, hiszen arról volt szó, hogy kávézunk, és én azt hittem, náluk, a konyhában tesszük ezt. Hát nem. Válogatott gorombaságok repkednek, szerencsére én kimaradok a szórásból. Így aztán a soron kávézunk, helyi arcok, pecás örültek csatlakoznak az indulás szertartásához, üdv a Hallerben!

Közel van a tó, valami aranyos-pikkelyes-kocka, de a jobb fajtából, rendezetten előadva. Elhangzanak a szabályok, és mi elhelyezkedünk a tó legtávolabbi sarkán, ahova szerencsére a rakodás idejéig beállhatok a kocsival is, nem hiányozna még a cipelés a beállt derekamnak. Persze, minek kirándul az ember, ha nincs jól, kérdezheti bárki (és kis feleségem kérdezi is)? Ha egyszer most vagyok szabadságon, végre kisüt a nap... egy működés képtelen gerinc nem lehet a jókedv akadálya! Az eredmény a képeken, meguntam írogatni: