Kezdek rákapni az ízére, nem mintha nem volna elég bajom a "saját" Velencei-tavammal. Ám igazság szerint, a parti pecáim nagy része a hajnalra koncentrálódik, balin, és sügér adja a javát, a tavi csukák nekem eltűntek, süllőzni csónakból kéne, azt most nem erőltetem, lustaság okán. Szóval a patak ideális, közel is van a munkahelyemhez, domolykó lakja, ami nagyon piszkálja a csőrömet! A távolabbi részein a Gajának néhol olyan őserdei állapotok uralkodnak, hogy szinte meg is lehet feledkezni a civilizációról. Mert ilyen:
Első körben egy új csalit dobáltam, de lehet, hogy egy kicsit "nagy" ide, illetve mivel süllyedő, az elakadás veszély miatt is inkább a tavamon próbálom majd. Persze, ha elhoztam volna a mellesemet, akkor bátrabban hajigálok bármi féltett tárgyat...
Apropó melles, ma mindenképpen nagy hasznát vettem volna, egyszer, mert nyakig ért a csalán, és egyéb ruhába ragadós termésű szúrós izék, másrészt ma három csalit is vesztettem. Mivel a jövő héten a nem éppen UL Po-ra készülünk, már minden felszerelésemet elcsomagoltam, és csak egy igen rövid 1-6 gr-os nyél maradt rendszerben, a hozzá passzoló vékony zsinórral. Ezt azért lényeges megemlíteni, mert a patak túloldali nádasba, gizgazba hajigált wobblereim rendre benn maradtak, és alig volt eszközöm a mentéshez. Megjegyzem, ha csalit cseréltek a parton, és nem kapocsra teszitek, hanem a cserét követő minden alkalommal újat köttök, és levágjátok a zsinór maradékot, akkor 1., legyen nálatok a jó szemüveg, hogy ne a főzsinórt vágjátok el a lelógó maradék helyett, 2., a wobblert ne a vízbe dobjátok a zsinór felcsévélése előtt, mert ha az egyes pont el van baltázva, akkor nézhetitek, ahogyan a sásban elúszik, mint az a bizonyos dinnyehéj... Ez persze nyilván nem velem történt, hanem a neten olvastam. Ott úszik, letöltöttem a képet:
Egy tiny mínusszal kezdtem tehát, de a következő választott csali is a vízben végezte, mivel egy nagy darázs (túl nagy egyébként is) szárnya törött a dobozban, és mérgemben a vízbe vágtam, mondván, sosem hozott eddig halat, már ezután nem is fog. Ezután jött a Vidra, amit valami halak böködtek, de kapásig nem jutottam vele, viszont mindenféle botra csavarodott, fejem feletti ágakba gubancolódott zsinórokkal bosszantottam magam. Mivel egyébként is rendszeresen korán kelek (hiába, ilyen a szabadság, ha jól telik, csak mikor pihenem ki?), emiatt is kezdtem jelentősen nyűgösödni. A beakadt csalikat egyre cifrább kommentek mellett szabadítottam. Ott a kanyarban például egy igazán fajsúlyos káromkodás száll éppen:
Aztán kiválasztottam ezt az olcsó csalit, ami első dobásra adott egy szép halat, meg van mentve a napom!
Ha a vegyesboltos meghozta volna az Illex halböcsőt, ez a hal már abban méreckedett volna, így a nedves füvön pihent meg egy fotó erejéig, centit nem hordok, így a fogó a viszonyítási alap (kb. 40 cm).
Aztán ezt a csalit is beszakítottam, de ez most nem úszott el, szépen himbálta az ár a nádszáron. Gyorsan dobtam rá még egy jiget is, hogy megszabadítsam, úgyhogy az is bent maradt. Végül faágról belógatott, gurtnira kötött balinólom segített ki a bajból, de nem volt az olyan egyszerű! Vagy 50 méteren át követtem a nádról levert csalit a vízen, míg újra elakadt, és csak bokáig lettem vizes, míg benyúltam érte. Kár, hogy nem videózott valaki, hogy legalább más jól szórakozzon... szigorúan kisípolva a nemkívánatos szavakat... az egész egy hosszú vonatfütty lett volna.
Még egy fát is kidöntött a mérgem szele:
Végül a megmentett csali adott még egy szép halat, és mielőtt újra kezdődött volna egy beakadásos tortúra, nagy levegőt vettem, és elköszöntem ettől a cseles-csodás víztől : )
Hejj, ilyen a patakpeca: macerás, de megéri!
