Állítólag amikor a horgásznak rossz, akkor jó a halnak. Ezt egy barátom mondta, aki a neten olvasott valakiről, akinek az uncsitesója hallotta egy visconsini kiránduláson egy gyógyszerre bepiázott bennszülött sámántól. Szóval lehet benne valami. Egy biztos, ezt viszont saját kútfőből biztosan állíthatom, amikor a horgásznak nem jó, az rossz. Több olyan feltétel együttállásánál, mint sötét, hideg, eső, szél, orkán, és zuhatag, dermesztő köd, és még éjszakai hajnal, fagy, és társai, az kifejezetten a bitang nem jó kategória.
Tavaly pont egy ilyen napra szervezett balatoni horgásztalálkozón sikerült szétfagyva részt vennünk, és idén most szombatra gondoltam ugyanezt. De épp senki nem ért rá, így magam maradtam a gyülekezősdimmel. Sebaj, ezt a napot pecára szántam, mégpedig a Sió-zsilipnél. Ezért aztán vettem oda napijegyet, de a biztonság kedvéért meg a Balatonra is. Jó korán akartam elindulni, a hajnali sötétben őrjöngve kapó süllőket, wolpertingert vizionáltam. Ehhez 3 óra 40-re "húztam" fel a telefont. Ne kezdd el mondani, hogy "nem normális", vagy "te beteg vagy", mert tisztában vagyok vele, tudom, tehát felesleges az erőlködés. Ez van. Hozott anyagból dolgozunk, és ez már csak rosszabb lesz. Kora reggel tehát már a villámstartra bekészülve vártam a jelzést. Félájultan kiborultam az ágyból, és egy darabig a szőnyegen fekve némán figyeltem a külvilág zajait. Furcsa neszek érkeztek a kocsibeállóról, nem kopogás, de olyan furcsa maszatolós pötyögés zaja. Kiléptem gyorsan a teraszra, és mi fogadott, na mi? Olyan zuhé, hogy a kerítésig nem láttam el. Így aztán nem indultam el. Aztán agyaltam egy kicsit, hogy mi legyen. A napijegyet megvettem, erre a napra bejelentettem, hogy horgászni megyek, és nem ütköztem kifejezett ellenállásba, most akkor dobjam a kukába ezt a jó kis tervet? Nincs az az isten, esik, fúj, vagy sem, én megyek, döntöttem. Pakolás, pucolása kedvenc balatoni kikötőmbe. Néhány réteg ruhát azért magamra vettem, egy biztos, ha egy oroszlán aznap reggel megevett volna, még hetek múlva is csak ruhacafatokat emészt.
A kikötőbe érve vidám kép fogadott, ahhoz képest, amikor otthonról elindulva a jeges éjszakába merőlegesen esett a monszun, a kikötőben váratlanul teljesen más kép fogadott. Mivel itt az indulási állapotokhoz képest sötét volt, szörnyen hideg, a szél csontig hatolt, és az eső mintha a csapból folyt volna, csak merőlegesen. Nem hiszem, hogy a kép ezt visszaadja.
 |
 |
A reggelt vidám madárcsicsergés nyitotta, kisebb varjú csapat dalolta nekem, káááár, káááár... Meglehet, igazuk volt?
Aztán reménytelen órák következtek, egyik a másik után. A szél fütyült a derekam körül, ami azért szerencsés, mert a folyamatosan szakadó esőtől vizes kabátom így kétszer is meg tudott száradni. Körbejártam háromszor a kikötőt, dobáltam ezer féle csalival, de mindösszesen két snecit sikerült akasztanom, azokat is hasba. Mivel már kivették szinte az összes hajót, megszűntek a fedezékek, és egyébként is, úgy tűnt, ma nincsenek is nagy étvágyuknál a ragadozók, ami a műcsalikat illeti. Ez a három hajó várta még, hogy kivegyék őket téli szállásukra, igazán bosszantó, hogy ezek a vitorlázók nem gondolnak a pergetőkkel! Törvényben szabnám meg, hogy télire vízen kell hagyni őket.
Rajtam kívül egy idős spori jött még le reggel, ő csak annyit mondott velem találkozván: ... basszus, elfelejtettem. De valami az elmebajjal volt kapcsolatos, az biztos.
Aztán később csendesült az eső, elállt a szél, és megjött egy balatoni ismerős F. Tamás, és barátja Attila. Sajnos nem tudtam jó hírrel szolgálni, hacsak azzal az információval nem, hogy nincsenek kapókedvükben a halak. Aztán egy még soha halat nem adó fekete duckfin bug kreatúrára megtört a jég (éppen csak nem képletesen), és immár a betli rémétől tovább nem fenyegetve folytathattam a víz ostorozását. A "sikert" M. Pistinek, és H. Ferencnek köszönhetem, egyikük állította, hogy ezzel a fekete izével lehet sügeret fogni, a másikuktól olvastam, hogy ilyen időben szinte fenekezve kell várni a kapást. Kösz, fijjug!
Aztán P. Peti tapasztalatával kombináltam a kissügeres velencei pecákon működő fél gramm alatti jiget, a beam fish green tea színű csalija adott egy szebb ajándékot, egy tenyeres sügeret. Ha minden kötél szakad, ez a csali az, ami ki szokott segíteni a bajból!
A fogást valószínűleg az is nehezítette, hogy a kikötő agyig volt küszökkel, milliószám nyüzsögtek mindenhol, és láthatóan ezekből táplálkozott minden ragadozó, magasról tojva a csalijaimra.
 |
 |
 |
 |
 |
Én egész nap a sügerezést erőltettem, Tamás bezzeg hamar váltott, és míg én a sügereimet (azt a bruttó két darabot) fényképezgettem, ő két gyönyörű balint terelt a szákjukba. Ha jól láttam, spin shad lett a nyerő.
Egy biztos, aki ilyen időben egész nap pecázik, az minden, csak nem normális. Igaz, így igazán értékelni tudtam a forró vízzel teli kádat! SOHA többé nem megyek ki ilyen időben!
Hacsak nem... holnap?
P.Peti ért oda legelőbb, déltől már horgászott, fontos feladatokkal végzett, szerzett faházat, befűtött, beüzemelte a kontakt grillt, és fogott csukákat. (Állítólag.) Én csak 5 körül indultam, kisebb bevásárlással kezdve az utat. Hideg éjszakát prognosztizáltak a hétvégére, még ha nap közben jó idő is volt várható. A szállásunk idén telepített, klassz faházakban volt, elektromos fűtéssel (ha viszünk magunk). Törtem is a fejem, hogy nem fagyunk-e meg, de a főszervező vegyesbótos nem látott el elégséges információval, így ez előre nem derült ki. Pár apróságot hát vásároltam még az alkalomra, például egy fűtőszálas takarót. Az az igazság, hogy a végén ez teljesen feleslegesnek bizonyult, mert egy kis hősugárzó is 24 fok környékét csinált, de azt elmondhatom, hogy olyan finom meleget, mint amit ez a takaró biztosít, csak a trópusokon lehet érezni! Konkrétan leégtek a koronaékszereim.
No comment. Megoldva. A vadonatúj gumi mellesruha első felvétele nem volt a legegyszerűbb, tekintve, hogy még fűthető, elemes talpbetétet is applikáltam beléje, fél óra kellett onnan, hogy elindulhassak. 
Megmentett a betlitől, ami minden horgász, de leginkább a vegyesboltos rémálma. A
konyhafőnöke olyan csülökpörköltet rittyentett, hogy csak a szintén általa készített friss kenyér ért a nyomába. Órákig szinte nem bírtam mozdulni, lehajolni... 
- 5000 lesz! - mondja
Peti két szép csukával, és egy bottal. Ennek előzménye, hogy az előző túrán elakadt, és enyhe fejűri nyomás alatt lévén, bottal feszegette az 50 forintos csalit, törésig. Mármint a botéig. Így persze könnyű kitalálni, mi is történt ezután, míg a közönséget ihingette, nehogy rálépjenek a fogás utáni fotózáskor a fűbe fektetett bot végére, a hal visszaeresztésekor ezt ő maga tette meg. Mínusz 5 cm. Nem először, szegény bot ismét adott egy darabkát az enyészetnek. Peti szerint ezért kell kis dobósúlyú, hosszú botot venni, mert a rövidítések során folyamatosan használható marad néhány centivel később is... persze, tudunk valakit, aki mint minden felszerelés törésnek, ennek is örült.
Még egy kis iszogatás, hideg pörkölt éjfélkor, lefekvés előtt dörömbölés a szomszéd házon, észosztás úgy általában mindenről, és aztán egy jót aludtunk. Volna. Ha a szomszád ház lakói a vasárnapi istentiszteletre korán kelve el nem kezdenek dörömbölni, mintegy viszaadván a tegnapi élményt. Így aztán, mivel már előző nap összepakoltam, más dolgom nem lévén hazaindultam, várt a dolog otthon is, szépen.
A figyelmemet rögtön ezután egy masszív multi-orsó vonta magára. Nemrég ugyan csúnya véget ért egy harcsa-fogó kísérletünk a Pó-deltában, ezért az ilyen felszereléseimmel épp leszámolóban vagyok, de az biztosnak tűnik, ez az orsó szinte bármit kibírna. Bemutatnom nyilván keveseknek kell a márkát, és magyarázni az ahhoz tartozó örökéletpluszegynap minőséget. Fin-Nor.
Szintén zenész, csak spinning kivitelben, ha még lehet ilyet ma mondani, tartós darab.
A könnyű-pergető sorozat orsóiból válogatva:
Kicsit több csapággyal, és lehajtható karral jön a 730 Metrix FD kb.
10 csapágyas + alu kar 1030 Axius FD
A wobblerek nyilván nem kerültek kipróbálásra, csupán megjegyzendő, hogy a modern trendnek megfelelően, bár gyárilag hármashoroggal szerelik őket, ám a kíméletesebb horgászat céljára eleve mellé kerül a méretben hozzá való egyeshorog is. BRAVO! 
Egy újabb valaha volt szerelem: a távdobás! Íme a Quantum Radical Big Pit 880. Fél fordulattal behúzható a kiengedett fék, vagyis nyelető féknek is használható, elsőfékes verzió.
Újabb távdobó csoda, de most a Feeder Black Viper MK 850 FD. Állítólag a kategóriájában könnyűnek számít, súlya 430 gr nem tekeri a zsinórt, ezért az nem kunkorodik össze, és nem akad fel könnyen a spiccre.
A következő orsót fogalmam sincsen, hogy miért fotóztam le, amint kiderítem, feltöltöm róla a hasznos információt, de mintha Match-orsó volna...
Ilyen botom biztosan lesz, már neki is láttam, hátha gyorsan el tudom boltolni a meglévő elődjét (más márkából). Ez egy 180 cm hosszú, egy részes 30 gr (optimális dobósúly) smoke vertical inline (belső zsinórvezetésű) 138 gr, iszonyat kemény bot, van gyűrűs casting verziója is.
Találtam egy feeder-bot sorozatot, amelyiknek a nyelén a borítás hosszában laposra van vágva. Divatos, az egyszer biztos.
És más egyéb botból néhány tucatot. Egyétek, vigyétek! Ezeket majd a vegyesboltos meggusztálja.
Kishalacska uszonnyal. Hogy mit ki nem találnak! De! Duci test, vékony farok, nagy tappancs... biztosan veret, mint a veszett fene...
...akárcsak ez a durung-farkú, a hétvégén próba in-dul!
És végül, de nem utolsó sorban az:
