Apa, kezdődik! Augusztus harmadikán indul egy hétre a Po-deltába a csapat, riporterünk élőben számol be a percről percre friss történtekről. Giga blog-folyam várható, érdemes rágcsával, hideg sörrel előre bekészülni.
Bréking! Vasárnap 15.08.09. Nem fogtunk szinte semmit, ennek fényében csak az olvassa tovább, aki halakra nem nagyon kíváncsi! Konklúzió: Mindenképpen vedd fel a kapcsolatot a kinézett helyen előtted horgászókkal, akár több hétre előre gyűjtsd már az információt! Ha rossz az idő (nem megfelelő), nem eszik a hal (nincs, vagy a rengeteg apró takarmányhal fogyasztása miatt, nem csalható horogra), inkább ne indulj el! Vagyis ne a te időd határozza meg a túra időpontját, hanem a halak kapókedve... Mi persze nem így csináltunk, következzen hát ennek a vidám krónikája:
Kedd, 15.07.28. Az már biztos, négyen megyünk, a csomagokat öcsém katamarán szállító trélerében visszük. Ma még gyorsan behúztam vele a kertbe 1 m3 sódert, 1 raklap térkövet. Egy darabig, mert a legvége az talicska volt, a szűkös helyre való tekintettel. Most minden ujjamon szép vízhólyagok nőttek (ujjanként több is), és minden izmom helye fáj. Pont, mintha egy nagy harcsát tekertem volna ki. Ha minden igaz. Edzésnek nem volt rossz!
Szerda, 15.07.29. Elkezdtem bepakolni az utánfutóba, ami 3 méter hosszú, és minden egyéb irányban is elég nagy. Teleraktam. Aztán, gondolva a többiekre, hiszen négyen megyünk, néhány kevésbé életbevágó dolgot kivettem, iszonyat önuralmat kíván a közös utazás! A tető lekötözése közben sikerült egy óriásit perecelnem is, valahogyan máshová figyeltem, nem a lábam elé, és konkrétan orra estem a térkövön. Szerencsém is volt, de valószínűleg használt a sok éves snowboardozás is, jól tettem le a kezemet, így nem tört rapityára semmim. Ami így, három nappal az indulás előtt az álmoskönyv szerint semmi jó nem jelentett volna. Holnap tehát elhúzom a szerelvényt a vegyesboltoshoz, hadd pakoljanak ők is!
Csütörtök, 15.07.30. Leraktam hát a dobozt, csak még azt nem tudom, elférünk-e mind a négyen benne (mármint a cuccaink). Mission completed, még két napig játszhadozhatok a balin, domolykó, sügér szentháromságban, aztán kezdődik valami komolyabb. De hogy kerülök én oda, mi közöm a méteres fenevadakhoz? Szóljon, aki érti! Bennfentes infók szerint szépen fogtak harcsát (eddig) ott, ahová megyünk, de még szebben fogják a pontyokat az 5 éves gyerekek. Fel van adva a lecke... 35-40 fok kánikula várható, a fogás szempontjából ez most jó?
Péntek 15.07.31. UL pecával gyakorolok a túrára, a részletek megtekinthetők itt:
http://totum.blog.hu/2015/07/31/jaj_a_patakpeca_de_neheeez
Szombat 15.08.01. Ott vagyunk már? Pár szép sügeret összeütöttem reggel, de hát hol van ez a megálmodott cento-hoz?
Vasárnap 15.08.02. Holnap végre indulunk. Már nem is tudom, mivel készüljek, kiürítettem ez elmémet a túrára, az elvárás csak annyi: érezzük jól magunkat. A csapat erre tökéletesnek tűnik, senki nem halra éhes (bár fogni szeretnénk, giga nagyot-sokat), viszont a baráti vérszívás várható valószínűsége 100%.
Amúgy ide megyünk:
Én például egy tavaszi Kalacsi-féle csukázó versenyen nyertem az utat:
http://totum.blog.hu/2015/03/30/a_makos_csuka_receptje
és ő vár minket: https://www.facebook.com/po.delta.9?fref=ts
Hétfő 15.08.03. Érdekes, a pesti-budai csapat időre érkezett, minden prekoncepciómat lenullázva. Erre igencsak szükségünk is volt, mint utóbb kiderült. A "iszonyat" nagy tréler már akkor csurig volt, amikor még csak az én vackaimmal végeztem, de miután Budán még belekerült a társak felszerelése, szép púpos lett. Reggel a csapat eljött értem, és még be szerettem volna tenni a ruháimat, no, az már nem ment egyszerűen. Hogy ne legyen olyan könnyű az életünk, az autó egy gumicső alkatrésze megadta magát, és ha a Móri&Fodor duó nem teszi oda magát, még két napra rá is Ljubljanában "hűsölnénk". Ezt nem panaszképp mondom, hiszen, ahogy hallom, otthon sem fázik senki, itt olyan bitang forróság van, hogy a halak a halászlébe hűsölni mennek. Este Tibor fogadott minket, vidáman, kedvesen, úgy tűnik, ez itt minden vendégnek dukál, szimpatikus a csapat. Rövid pakolás, eligazítás után ki is vitt minket egy ígéretes csatornára, rengeteg hal mozgott, rabolt, de nem sikerült fogásra váltanunk az elképzeléseinket. Talán az volt a baj, hogy a nagy halaktól való félelmünkben mindannyian (majdnem) erős cájgokkal, nagy csalikkal készültünk. Elképzelhető, sőt szinte biztos, hogy mivel a kis csalihalak jelentik a táplálék zömét, ez a méret jelentheti a siker kulcsát. Ez azonban azzal is jár, hogy az erős botokat a normál tartományon belüliekre cseréljük, és az biztos, ha erre esik be egy "cento", akkor annak annyi... Éjfél után értünk vissza a szállásra, és ez egyben azt is jelentette, hogy...
Kedd 15.08.04... elaludtunk, és így lekéstük a fényváltást, és a reggeli zabát (ha volt olyan). 2 : 0 a halaknak. Óriási a marketing, ötös jár érte, most elmegyünk egy titkos helyre. Egy másik csatorna volt akárhol, olyan 30x fordultunk balra, és néhányszor jobbra, simán megtalálnám újra... Irtózatos halmozgás van, és láthatólag nem kicsik, bár még nem találtuk meg a csodacsalit.
Jani ütött egy olyan méteres harcsát, míg mindenki wobblerezett, ő egy light gumival dobált, így esett. Mivel egyedül ő fogott, erre ne is vesztegessünk több szót! Kicsit javított a csapat, most 2:1 a halaknak. 
Azért az általános jókedv érdekében igyekeztem tenni egy kicsit magam is, osztatlan sikert aratott a leégés ellen magamra vett, dubaiból hozott arab egyenruhám.. le ugyan nem égtem, de a csatorna túlpartjára érkező marokkói vendégmunkások hangos salem aleikummal köszöntöttek. Otthon érzem magam Itáliában, befogadtak : )
Szerda 15.08.05.
A napjaink a következők körül forognak: alvás/evés/sörözés/horgászat. Semmi másra nincs idő, mert ha egy kicsi mégis akadna, akkor azonnal alszunk egyet. Éjjelig pecázunk, aztán egy kis alvás a halálosan forró szálláson, és hajnalban vissza a közeli pályára, reggeli, indulás egy távolabbi csatornára, ami egy túlélő túrára hasonlít egy víz nélküli, de szúnyogok ezreivel tele lévő sivatagban, vissza a bázis városkába, néhány hideg sör a bárban, étkezés, ha egyáltalán van hozzá kedvünk a hőségtől, alvás a szálláson, délutáni-esti peca, vacsora sörökkel, éjszakai peca, ájult alvás... megvalósult hát végre a perpetuum mobile!
Néhány fotó a meglátogatott helyekről:
Móri Pisti multival keszegezett, és megfogta a túra 2. halát. És az utolsót Olaszországban.
Éjjelre kiültünk, Tibor pikk-pakk kihúzta három botunkat, és még az előző napokban fogott nagy kárászait csalizta. 
A vízen folyamatosan mozogtak előttünk a nagy harcsák, illetve az átfolyó betoncsőben 0-24-ben rabolnak, hatalmasakat csattogva, egy igazi mészárszék lehet ott bent a takarmányhalaknak. Beszélgettük is, hogy érdemes volna 1., bemenni, körülnézni, de az okosabbak szerint ez kifejezetten veszélyes volna, 2., valahogy a csalit volna jó bejuttatni oda. Tibor elmesélte, hogy egy előző csapat valamikor már próbálkozott ezzel, de nem jártak sikerrel.
Csütörtök 15.08.06.
Reggel visszamentünk egy nagy halak mozgásában gazdag elágazáshoz. Iszonyatos a hőség, halálosan perzsel a nap.. és ez egy kicsit sem vicc. Tibor, miután szétdobáltuk hiába a helyet, elvitt egy nagy híd lábához, ahol mélyebb vizek is vannak. A beton elzárta az utat a frissítő szellő elől, vagyis még 5-10 fokot rá lehetett számolni pluszban. A tarló égetett a lábunk alatt, mi félre is ültünk Pistivel az árnyékba, nem bírtuk tovább a napon. Jani rendületlenül tovább dobált, meg is lett majdnem az eredménye, gumival akasztott egy akkorát, hogy csak a szeme volt vagy egy méteres. Sajnos a hosszú kapástalan időszak, a forróság, és kialvatlanság miatt eltompulva nem vágott be újra, így a horog kipattant a szájából. Abba is hagytuk, nem bírtuk tovább, kellett már egy jó pofa sör. Hazafelé felvettük Lacit, és egyből továbbsiklottunk Coccanile "főterére", és irtózatoson besöröztünk. Velünk mulatott Mr Moretti, és Mr Poretti urak folyékony kenyerükben tovább élve, sokat segítettek, hogy lelazulva objektíven értékelhessük a helyzetünket.
Az értékelés ímígyen hangzott: rengeteg, és nagy hal van, Tibi jó helyekre visz, semmit nem fogunk, induljunk haza előbb! Pistinek volt dolga Zsennyén, legalább valami csukákat, sügereket üssünk, hogy köszörüljünk a jelentős csorbán.
Péntek 15.08.06.
Alhatatlan volt a szobánk, szenvedtünk az "alvással" a melegben. Lacival kimenekültünk a kertbe, de ott meg persze a szúnyogok, fény, és autók zaja nehezítette a pihenést. Ráadásul én ragaszkodtam ahhoz, hogy megnézem a fényváltást, 3-4h30 között dobáltam is egy sort kis csalikkal, szintén hiába. 5-kor hát elindultunk, irgalmatlan jókat rötyögve hazáig, amiből kiderült, egyikőnk sem szívta nagyon mellre a haltalanságot.
Zsennyén a szokásos barátsággal fogadtak bennünket, és ismét kiderült, hogy nem bénák vagyunk, hiszen (itt sem könnyen), de fogtunk halat. Csuka, pisztráng-sügér, süllő, csapó került horogra. A vízben gázolva dobáltunk egy délután, és egy reggelt (én a hajnalt is), és szépen kitomboltuk magunkat ezen a gyönyörű, halas helyen. Nekem ez a kis Kenart nagy napja volt, szépen adott, megérte a múltkor annyit szenvednem a patakon, hogy megmentsem!
Szombat 15.08.08.
A reggeli peca után már csak a hazaút várt ránk, amit sikeresen abszolválva, meglepetés-korán érkeztem haza, köszönöm, srácok, öröm volt veletek!
