Zulejka 3 éves kora óta hétvégenként a víznél volt lent, ez volt a családi kikapcsolódás [:)] Már csak azért is, mert édesanyja halőr volt a Váci Buki tavon, így valószínűleg az anyatejjel szívta magába a halvért! Az első botját még mindig őrzi, [:)] 135 cm-es kis gyerekbot Silstar orsóval [:)] A víz szeretete megmaradt a későbbiekben is, főleg az Élő Dunán pergetett, a túl "nyugis" pontyozás helyett. [:)] Kedvenc helyei a Duna Alsógödi és Felsőgödi szakaszán lévő kőgátak voltak, ahol főleg kisebb balinokra ment. [:)] Idén kezd versenyezni. Horgász vízitúrákat szervez, és vezet, az elmúlt években a víz közelségéből rengeteget tanult az ott élő halakról, valamint a hely is szinte már a tenyerében van [:)], most megosztja velünk tapasztalatait:
Sz.I.: Üdv, kéccsókolom, szia! Kalacsi Jani adta meg az elérhetőségedet, hogy jól kifaggassalak csukából, ahogyan azt Sztahovits Petivel is tettem, és közzétegyük utána, hadd tanuljon, okosodjon, csodálkozzon a jónép. Lécciléccilééééci, lehet?! Ilyesmit csinálunk sorozatban, itt, a facebookon kényelmesen kérdezve-válaszolgatva (később összerendezve), idő van, amíg el nem olvad a jég, és ki nem költözöm a Velencei-tóra...
M.J.: Szia [:)] Örömmel válaszolok a kérdésekre, olvastam a cikket Petivel [:)] Ha jól értettem, maga a riport itt lenne a facebookon, és nem a parton?
Sz.I.: Itt, mert így kényelmes. Az is lehet, hogy egyszerre befejezzük, csak az nem túl valószínű, mert egyik kérdés szüli a másikat. És az pedig elágazik, és így tovább.
M.J.: Igen, erről lehet napokig beszélgetni [:)] Amint végigfutottam, látom, hogy felszerelésről, kellékekről is kérdezel, ha nem gond pár szót ejtenék a rablóhalakkal való kíméletes bánásmódról is, mivel sajnos az a tapasztalatom, hogy a békés halak védelméről kis hazánkban több szó esik.
Sz.I.: Bármi jó,amit te gondolsz, tudsz, és semmiről sem kötelező... Néhány bemelegítő kérdés, hogy képbe kerüljünk: Merre is lakol?
M.J.:Másfél éve Cibakházán élünk a Tisza folyó leghosszabb holtága mellett.
Sz.I.: Általában azon a környéken pecázol?
M.J.:Igen, most már szinte csak ezen a környéken, Cibakházán a Nagy, -és Kistorokban, valamint a Tiszaugi vasúti híd alatt a Tiszán Sz.I.:Vagyis folyóvízen, és holtágban, igaz?
M.J.: Igen, a tavakat annyira én személy szerint nem szeretem, inkább félvad-vízi és vadvízi pecás vagyok.
Sz.I.: Kezdjük az alapokkal, most milyen halra is pecálunk? Sőt, a mikor is kérdés, azaz most, a tilalom után, milyen halra pecálsz?
M.J.: én kifejezetten a csukákat részesítem előnyben
Sz.I.: Csuka... hmmm élő csalihallal is fogod?
M.J.: Jobban szeretek pergetni rájuk, de volt rá példa, hogy fenekezve és úszóval is fogtam Őket [:)] nem tudok túl sokáig egy helyben ülni [:)]
Sz.I.:Óóó, én napozok közben, szerelek, bedobok, kiveszem, sörözünk vidáman telik egy helyben is [:)] Jobbára a közösségi élet oldalát domborítom ki, még ha azt tudom is,nem a leghatékonyabb így.
M.J.: [:D] én szeretem bebarangolni a partot, és egy-egy szebb csuka után elmenni kilométereket is [:)], rengeteg kedves horgászt ismertünk meg ezalatt a majdnem egy év alatt [:)] minden módszernek megvan a szépsége [:)]
Sz.I.:Igen, azt hiszem a különbség a tó... a Velencei-tó partján nem olyan egyszerű barangolni, csónakom még nincs, ha pedig ketten megyünk az már nem csupán a horgászatról szól. Milyen rövid botot kíván a vad víz?
M.J.:Változó, éppen most váltottam botot, módszert, felszerelést és mindent. tavaly még egy 2,70-es Cormoran bottal kergettem a csukákat, szeptembertől Casting módszerre cseréltem.
Sz.I.: NNa, akkor a témák a csukák! Ezt mondta Jani is.
M.J.: Természetesen túravezető lévén sokszor voltam békés halas túrán is, de a pergető cucc mindig nálam van [:)] A csukák a legjobb színészek a halak között és a legélvezetesebb fárasztásokat produkálják [:)]
Sz.I.: Most épp tilalom van, mit csinálsz addig?
M.J.: Ilyenkor szoktam felkészíteni a felszerelést, beszerezni a csalikat, és persze nagyon várom a tilalom végét [:D]
Sz.I.: Ok, a tilalom alatt amúgy ennének?
M.J.: A halak mindig táplálkoznak, sokan azt hiszik, hogy téli álmot is alszanak, de ez egyikre sem igaz [:)], kicsit kevesebbet esznek az tény, főleg a hideg miatt, ők is lelassulnak, természetesen ők is ilyenkor az ívást részesítik előnyben [:)]
Sz.I.: Amikor már szabad, addigra elmegy jég tutira, és melegszik a víz Hogyan indulsz el?
M.J.: Jó gyorsan [:D] a tilalom vége előtt egy nappal már nem igazán bírok magammal [:)], nem szoktam sok dolgot magammal vinni egyébként, egy bot és a kedvenc csalijaim, aztán reggeltől estig kint vagyok és dobálok [:)]
Sz.I.: Tehát: teszkós szatyor, néhány műcsali, egy bot, és egy egész napos sétát viszel magaddal
M.J.: Pergetőtáska, bicikli, vagy motor, de nagyjából igen [:)]
Sz.I.: Mi a szerinted igazán hasznos napszak a felmelegedő víznél?
M.J.: Ez elég nehéz kérdés, mindenki másra esküszik, mondjuk meglátásom szerint a reggeli órák, amikor az első napsugarak érik a vizet, és a késő délutáni órák a kapásban gazdagabbak, de egész nap lehet csukát fogni [:)] Én általában délelőtt szoktam kimenni, és napnyugtáig maradok.
Sz.I.: Szóval még véletlenül sem sötétben, mint az elvetemült süllősök, harcsások?
M.J.: Éjjel csukát még nem fogtam itt nálunk, még csalihallal sem, de hallottam olyanról, hogy akkor is fogtak már szépeket
Sz.I.: Hol keresed őket ilyenkor (áprilisban) 1., Tiszán, 2., holtágban? Mert ugye az lehetetlen, hogy elinduljon az ember a part mellett, és minden mélységet végigdobáljon méterenként... Igaz, a mennyiségi megközelítés is egy módszer [:)]
M.J.: A Tisza egyik árterére szoktam lejárni, ez a két torok, ahová az Élő Tiszáról bejárnak ívni a csukák, amikor a víz visszahúzódik akkor remek csukás vízzé válik,nyáron már jól foghatóak a növendékek is, olyan 20-26 cm-esek [:)] Sajnos itt is igaz az, hogy van aki nem tiszteli a természetet, és elhordják... mi általában visszaengedjük, de évente, néhány darabot hazahozunk [:)] Tavaly a legnagyobb amit nekem sikerült horogra csalni itt az 89 cm-es volt, szóval szép számmal maradnak bent nagyok is, átlagban az 50-75 cm-esek a legelterjedtebbek.
Sz.I.: Az nagy, 8 kg-os körül, gondolom, vagy akár 9 is lehetett?
M.J.: Majdnem 6 kiló volt, ezek jóval nyurgábbak, mivel folyóvízen sokat mozognak [:)]
Sz.I.: Ahh, igaz is. Nézzük csak, miféle műcsalik lehetségesek: támolygó, körforgó, wobbler, twister, gumihal, drop-shot... kihagytam valamit?
M.J.:...a kevésbé elterjedt Texas Riget, amivel idén fogok csukázni [:)]
Sz.I.: Akkor a következő válasz elejét tudom:
M.J.: ... azon kevés horgász közé tartozom, akik plasztikkal mennek inkább csukára.
Sz.I.: Szinte csak gumihallal nyomod? Miért?
M.J.: Egyszerű a válasz, számomra minden csali kedves, de leginkább olyan akadós terepen horgászom, ahol körforgóval és kanállal, sőt wobblerrel esélyem sem lenne, csak ha abban a pillanatban rávág a hal, aminek kicsi a valószínűsége, így sok lenne a vesztett csalim, twisterrel, és texassal szinte lehetetlen leakadni.
Sz.I.: Érthető, eddig erről, ugye nem esett szó, vagyis kifejezetten akadóson vagy.
M.J.: Igen, képeket is szívesen mutatok a "pályáról", mindig az akadóban van a nagy hal [;)]
Sz.I.: Ok. Vagyis igyekszel nagy halat akasztani, és ezért belógatsz a dzsindzsába, és ezért a gumihal. A nagyobbak nyilván óvatosabbak. Igaz lehet az, hogy míg a kisebbek cirkálnak (is), a nagyobbak lesben állnak (inkább)?
M.J.: Igen, ők már rafináltabbak, és szinte cikkszámról ismerik a kanalakat, így nekik mindig kell valami újdonság, sokszor a felmérgelés vezet eredményre nem is az, hogy élelemnek nézik a csalit
Sz.I.: Vagyis a nagy csukák a túlhorgászott vízen kanálról, vezetésről megmondják, ki próbálkozik éppen... Méret, forma, szín preferencia? A tiéd, és az övék is érdekes [:)]
M.J.: Ez változó, sosem lehet tudni, hogy kinek, mi tetszik aznap, így próbálom úgy összeválogatni a csalikat, hogy az áttetszőtől a rikítóig, a kicsitől a nagyig legyen nálam. Általában a neonzöld, neonsárga, narancs színű 8-9#os csalikat vetem be erre a célra
Sz.I.: A formája érdekes? A farok korong, kis villás, vagy nagy dupla twiszter?
M.J.: Általában nagy méretű egyfarkú twisterrel szoktam ilyenkor dobálni, de a duplafarkút szintén szeretik, valamint a shad-eket, abból a fehér szokott eredményre vezetni.
Sz.I.: Mekkora súllyal játszol?
M.J.: 5-10 grammos jigfejekig szoktam feltenni, mivel a meder sok helyen iszapos, és néhol elég sekély is
Sz.I.: Ömmm, csukázó előkét használsz? Van olyan horog, amit arra is fel lehet tenni...
M.J.: Nem.
Sz.I.: Miért, nem harapják el?!
M.J.: Kapcsot szoktam kötni a főzsinórra, még nem volt rá példa, és nélküle természetesebben mozog a csali. Sz.I.: Aszta, a nagyok sem?? Azt hittem, azok bekapják zsinórostul.
M.J.: Nem [:)] hamarabb rágják le a farkát [:)], pergetésnél nem nyeletünk, úszós és fenekező módszernél nem árt, ha van.
Sz.I.: Én összeraktam egy olyat, ahol a főzsinórra forgókapoccsal egy vékony, de csukázó előke került, aminek az aljára gumistopperrel, gyöngyök közé worm horgot tettem, így derékszögben állt, és alá került a monofil a dropshot ólomnak, de már van derékszögű horog is, igaz bitang drága.
M.J.: A drop shot módszerhez sem kifejezetten szükséges, bár bevallom, én nem használom azt, de igen, azt láttam, hogy a horog borsos áron van, viszont hatékony a rejtett horog, akkor akad, amikor kell [:)]
Sz.I.: Szóval dropshot. Texas rig. Mi is a különbség?
M.J.: A Texas Rig-es módszernél a főzsinórra csúszó módszerrel felkerül egy speciális ólom, és a szerelék végére pedig a csali A módszer eredményessége abban van, hogy miután az ólom leér a fenékre, lágy mozgással a csali követi.
Sz.I.: Miért jó, mikor melyik?
M.J.: A texas számomra azért tetszett meg, mert könnyű a szerelése, és a vezetése is közelebb áll ahhoz, amit eddig csináltam, elmagyarázni elég nehéz, de mindkettőnek megvan a hatékonysága, és az előnye [:)]
Sz.I.: Fogom a netről, és lemásolom, vagy van vmi speckó trükköd?
M.J.: Helyzetfüggő, és vízfüggő, azért nehéz, mert a vezetést érezni kell, a felszerelésednek összhangban kell lenni Veled. ...a vezetést pedig érzésből lehet :d...szóval kérek másik kérdést [:D]
Sz.I.: Egy politikus veszett el benned : ))))
M.J.: Már említették [:D]
Sz.I.: Persze, akár hetekig kínozhatlak, nem muszáj mindent ma bevallanod! Ok. lemész, ránézel a vizedre, április van, éppen vége az ívásnak, melegszik a víz, hol állsz neki?
M.J.: Már amikor leérek, mivel minden áradás valamelyest terepet is rendez, megnézem a jól bevált helyeimet, bedőlt fák tövét, partszéli bokrokat és figyelem a kishalakat.
Sz.I.: Mozgást keresel, kishal csapatot? Ahha!
M.J.: Igen, az az első lépés.
Sz.I.: Ezek szerint nem befelé hajigálsz, hanem finoman, partközelben?
M.J.: Sokszor jártunk úgy, hogy kishalat szerettünk volna spicc bottal fogni és az etetésre kiállt a csuka
Sz.I.:Igen, ilyet láttam én is, amikor 10-es damilra fogott küszre ráugrott, akadt egy 10+-os csuka...no, nem lett meg Akkor tehát fontos, hogy egyedül menj, ne kiabálj mással, ne beszélgess, ne zörögj?
M.J.: Igen, az alapszabály, nagyon sokszor a lábamnál fordulnak.
Sz.I.: Szóval partközel a pálya? Igaz, a melegedő vízbe kijönnek a kishalak, alattuk, mögöttük? merre van a csuka?
M.J.: Igen, illetve a mederben bedőlt fák és bokrok, mivel elég sunyi keres egy búvóhelyet és onnan kitörve szedi a zsákmányt, majd mihamarabb visszamegy. A csuka partszéli hal, általában ott tanyázik. Lesből robban rá a zsákmányra. Területvédő, beáll egy jó helyre, a vetélytársakat elzavarja. Leginkább jellemző rá a kannibalizmus. Azt a helyet szereti, ahol a sűrű növényzet és a nyílt víz nagy kontrasztban van.
Sz.I.:Ha holtág, akkor nem változik olyan drasztikusan, mint a folyóvíz, de az akadók miatt akkor ide erős damil kell.
M.J.: Szoktak ezzel kergetni a nagy öregek, hogy orosz rulettet játszom teli tárral, mivel 25-ös monofillal megyek le csukázni. Fékbeállítás kérdése [:)]
Sz.I.: Apám..., igaz, ha nem használsz csukázó előkét, akkor már olyan mindegy.
M.J.: Idei évtől fluorkarbont, tavaly sima pergető monót használtam.
Sz.I.: Mi vitt rá a fonott ellenében?
M.J.: A botomhoz , egy Cormoranhoz jobb volt a monofil. Nem szoktam engedni nagyon, először nem árt az akadótól elirányítani, utána egy rövid ideig szokott kószálni, de, sokan lesápadtak már egy-két fárasztásomnál [:)], persze ez is terepfüggő [:)] nyílt vízre kell kiterelni, ha van rá lehetőség, nekem sem harcifékes, egy kis méretű első fékes orsóm van.
Sz.I.: Ok, idén, ha kimész, mivel kezded tehát? Texasszal? M.J.: Igen, edzenem kell [:)], a Női pergetőre én is megyek, Kalacsi Jani versenyére. Sajnos összerakták a csónakos pergető OBval [:(] Az idén castinggal megyek, és nagy örömömre egy kiváló castingos horgász, Györke Zoli, (Zééé) lesz az edzőm.
Sz.I.: Hogyan horgászol melegedő vízben texas riggel? Okosíts ki, kérlek!
M.J.: Hát, mivel ez az év a meglepetések éve, felkértek teszthorgásznak, egy olyan termékcsaláddal, amit még nem is lehet kapni az országban [:)]
Sz.I.: Formára, méretre színre? M.J.: A csalik formája, színe, és illatanyaga ismeretlen a hazai csukáknak... Sz.I.: Mimmmmmmicccsodaaaa? illata??
M.J.: ...változó a 3#-tól a 7#-ig megtalálható a palettán, szinte minden forma és szín, feromonos csalikról van szó.
Sz.I.: A csukának? Minek? B...ás.
M.J.:Igen [:)] és jó lesz későbbiekben bármilyen halra a harcsáig [:)] Egy nagyon kedves ismerősöm hozza be ezeket a csalikat az országba, és felkért, hogy teszteljem le, írjam le őszintén a tapasztalataimat, és igen nagy reményeket fűzök hozzájuk [:)], így a versenyre is ezekkel megyek.
Sz.I.: Tesztelsz, t-riggel, titok csalival, illattal..., hogyan dobsz? Ejtesz? Messzebb dobod, és finoman ráhúzod, vagy csattanjon? Alulról? Fej fölül?
M.J.: Mivel egyedüli castingos nőként megyek ki a versenyre, a dobástechnika egy külön élmény [:)] Kb annyi, hogy felejtsd el ahogyan eddig dobtál és kezd 0-ról [:)] Sz.I.: Nem nagy kunszt, ez az egy biztosan menni fog.
M.J.: A castingos orsó elég sok gyakorlást igényel, és sokan feladják miután sok "pulóvert " kötnek a dobra.
M.J.: A multiplikátoros trükkös orsó[:)]
Sz.I.: Te igazán beteg vagy [:)] gratulálok!
M.J.: [:D] köszi [:D] Mutatok egy linket, ez az oktatófilmem :))) rongyosra néztem [:D] Ő az edzőm Zééé https://www.youtube.com/watch?v=WPw8oantVBo Ez csak dobástechnika, 7:48nál pislogtam én is [:)]
Sz.I.: Szóval, finoman beleheled a csalit, aztán, mi következik?
M.J.: Laza mozdulatokkal kell vezetni, és lassan, csuklóból, hogy a spicc arrébb mozdítsa a csalit [:)] , most egy kétrészes 180 cm-es Cormoran bottal pergetek, ezzel tényleg be lehet mászni a bokrok alá [:)] Finom spicce remekül elindítja a csalit és nagyon pontosan lehet vele dobni.
Sz.I.: Jó, véletlen sem fej fölül tehát, összegezve: finoman, mittoménhogyan, közelre.
M.J.: Igen, a cél az, hogyha észrevesszük a halat, akkor pontosan az orra elé rakjuk a csalit, teljesen mindegy, hogy wobbler, vagy plasztik.
Sz.I.: Hogyan veszed észre??! Áá, akkor nekem először szemészhez kell mennem...
M.J.: A kishalak nagyon jó támpontot adnak, valamint a rablásokat is látni lehet, főleg akadós helyen, de megsúgom, csukás vízen teljesen mindegy hova dobsz [:D], a territóriumot kell kilesni.
Sz.I.: Igazi jó tanács, végre. Azt már mondtad, hogy mindegy mivel, most azt, hogy mindegy hol.
M.J.: A kis csukák még elég elesettek, azokat sok helyen meg lehet fogni, viszont ha egy kicsi a nagy helyére pályázik nagyon szép vízi csatákat lehet látni! Nagy hal nagy csali, általában, de a csukára ez nem igaz [:D], a 20 centis is pufók képpel jön ki a vízből [:D] bekapja a nagy csalit is.
Sz.I.: A ma reggeli első gondolatom az volt, hogy milyen defekt vehet rá valakit arra, hogy multi orsóval pergessen? Mi a hasznos oka? Mitől jobb, mint egy peremfutó?
M.J.: Igazából a kíváncsiság volt az első, vagyis, mit veszthetek, ha kipróbálom... [:D] Aztán Tóth Janiék lehoztak nekem egy felszerelést, ámultam, mikor 90 méterről fogott egy balint... [:)] És piszkálta a csőrömet, hogy miért nem tudom eldobni az én pici plasztikjaimat vele [:)]
Sz.I.: Ezen a szereléken akkor nagyon-nagy a hangsúly, az optimális összhangjának a megtalálása alap kérdés.
M.J.: Persze [:)]Na meg a régi nagy öregek itt sem csalódtak bennem :))) sápadtak is amikor hallották, hogy mit csinálok
M.J.: Itt van egy okosítás, ha valaki pergetni kezdene: http://pikeoutdoor.bplaced.net/index.php/blog/136-7-hiba-amit-kezdo-pergetokent-elkovethetsz
Sz.I.: Igen, ezt megtaláltam, magamévá tettem.
M.J.: Melegedő vízben partszélben érdemes keresni a csukát, ahol van valamiféle búvóhely, pl. nádfal előtt, nádtorzsák között, meredekebb partszakaszoknál közvetlenül a part előtt, mivel kitör a helyéről amit már említettem is, nagyon fontos, hogy csöndben, cserkelve közelítsd meg a helyet, minimális zajt csapva. Ívás, tilalmi időszak vége után kifejezetten zabálnak [:)] tehát az ívó kishalakhoz megy ki az összes rablóhal, mivel azok figyelmetlenebbek olyankor, úgyhogy a legjobb jel a kishal-raj partszélben [:)] A másik kérdéseden sokat rágódtam, de talán a legjobb válasz abban a cikkben van amit utoljára küldtem, a pergető hibásban. A pergetés az egyetlen olyan módszer, amit csak és kizárólag a parton gyakorlással lehet elsajátítani. Ismerek olyan horgászt, aki csak folyamatosan tekeri a gumihalat és fog és olyat is aki így nem. Én általában a spicc pöcögtetésével mozgatom csalit, de mindenki másképp csinálja [:)] módszertől és csalitól függetlenül, mindenkinek megvan a saját tapasztalata. Anno amikor elkezdtük a túráinkat volt olyan aki megkérdezte, hogyha lejön megtanítom pergetni? Bár ilyen egyszerű lenne [:D] Neki is csak azt tudtam felelni, hogy jöjjön le, megmutatom szívesen, hogy én hogyan csinálom, de megtanulni csak gyakorlással lehet. A másik nagyon fontos, hogy ismerd a halat, a mozgását, a táplálékát, a viselkedését, és a testfelépítését, ha ez megvan, akkor már tudsz szelektálni.Nekem sikerült, olyannyira, hogy azokkal a csalikkal, amikkel én lemegyek, csak és kizárólag csukát fogok. Nem lényeg a méret, inkább azért megyek le, hogy minél többet horogra tudjak csalni [:)] A 20 cm-es csukák ugyanolyan élményt tudnak nyújtani, mint a 90 cm-esek [:)], max az utóbbi nagyobbat csobban [;)] [:D]
Sz.I.: Jó, de ebből mit tudunk átadni úgy az olvasónak, hogy hasznára legyen, érdekessé váljon?
M.J.: Az érdeklődés felkeltése több módon is lehetséges, a tapasztalataim alapján [:)] Nagyon sokan azért kezdtek el pergetni, mert volt mellettük pergetőhorgász, vagy pedig leírásokból, bár az kevesebb [:)] A pergetésnek van egy varázsa, amit konkrétan komoly bojlisoknak is át tudtam adni [:)], a tavalyi nyílt napunkon pl. pont egy bojlis horgásszal pergettünk csónakból fél éjszaka [:D]
Sz.I.: Akkor halljunk egy szép sztorit, ami étvágyat gerjeszt!
M.J.: Tavaly például amikor vége volt a csukatilalomnak lementünk ketten pergetni. A parton nem volt lent még senki, csak mi [:)] 10 órára értünk le, összeraktuk a felszerelést, a srác akkor látta először ezt a vizet [:)] Felkészítettem, hogy elég nehéz pálya, így fonott zsinórral és rengeteg csalival érkezett. 4 óra leforgása alatt 30 db csukát fogtunk, és lefordult neki egy közel 10 kilós példány, mindet az ágak közül szedtük ki szinte partszélből [:)]
Sz.I.: Mi volt benne a trükk, amit más nem csinál, hogy ilyen sikeres lehetett a peca?
M.J.: Ritkán, sőt kifejezetten nagyon ritkán szoktunk egymásnak keresztbe dobni, gondolom, ezt te is tudod, hogy kevesen tolerálják, na mi pont ezt használtuk ki. Mindketten plasztikkal voltunk, és kifigyeltük a csukát, és amikor már máshogy nem ment, egymást keresztbe dobva ingereltük a jószágot [:)] Előbb utóbb nagyon mérges lett és el akart minket, vagyis a csalit, kergetni és így került horogra [:)], szóval tulajdonképpen bekerítettük [:D] Amire figyeltünk, hogy amikor felszínközelben nem kaptak rá, akkor félvízen húztuk a csalit, valamint ha az sem vált be, akkor fenéken kopogtattuk a jigeket [:)], így pont azt használtuk ki, hogy olyankor a legagresszívebbek. Szerintem pont az az ember lesz pergetőhorgász, aki szereti a természetet, és azokat a helyeket, ahol ember ritkán jár. https://www.facebook.com/photo.php?fbid=110559622363482&set=a.105435419542569.11389.100002283332130&type=3&theater Ez volt az a hely. https://www.facebook.com/photo.php?fbid=110559739030137&set=a.105435419542569.11389.100002283332130&type=3&theater Innen az ágak közül szedtünk ki 5 darab csukát. https://www.facebook.com/photo.php?fbid=110559872363457&set=a.105435419542569.11389.100002283332130&type=3&theater
Sz.I.: Franc vigye el ezt a velencei lavórt, csupa beton, nád, ilyen akadós csukás helyek nem nagyon vannak.
M.J.: Ott viszont a nád fal előtt megéri keresni [:)] A csukának az a lényeg, hogy álcázhassa magát [:)]
Sz.I.: Hogyan dobsz messzire a hány grammos jigfejjel, milyen a casting szereléked?
M.J.: Most már csak casting, .viszont abban kiscsirke vagyok [:)] még én s tanulom [:)] Sokan a castingot a bothoz súlyban illő wobblerekkel használják, én viszont nem cseréltem csalikat [:)]
Sz.I.: 5-10 grammos fejjel hogy megy?
M.J.: Az elegén nehéz volt, mivel meg kellett tanulnom beállítani az orsóm fékrendszerét a csalikhoz :) 25mre pontosan dobok már [:)] 5gos jiggel, 7,5 cm-es twisterrel
Sz.I.: 25 m, aha, mekkorát dobsz ugyanilyen csalival peremfutóssal? M.J.: Kevésbé pontosan ugyanolyan távolság megvan [:)], de az pont elég is [:)]
Sz.I.: Mesélj a csuka felhergeléséről!
M.J.: Én kifejezetten gonosz vagyok, nézem, hogy hol riadnak meg a kishalak...
Sz.I.: ...normális, a nők már csak ilyenek...
M.J.:...és nem egyszer kopogtatok a hátán és a fején [:D], képes vagyok egy halra 20-30 dobást elengedni. Ő nem áll tovább és én meg elég kitartó vagyok [:D]
Sz.I.: Értem, addig zaklatod, amíg nem reagál úgy, ahogyan te akarod, jó, de honnan tudod, hogy ott van?
M.J.: A halak ijedtsége, és a terep ismerete segít.
Sz.I.: (tipikus nőci)
M.J.: Pontosan [:D], igen :D:D:D, még azt is lehet tudni, hogy nőstény volt-e a hal [:D] ha farok nélkül jön ki a twister [:D] persze ez csak vicc [:D] Dunai lányként sajnos nem találkoztam túl sok csukával, viszont két éve nagyon rákaptam.
Sz.I.: Összefoglalva: ívnak a kishalak, tilalom vége, melegedő víz, a parthoz közel, akadókon, leseken vallatsz, ahol a kishalak ívnak, vagy ijedten spriccelnek, azért multival, hogy pontosabban dobhass, rikító 7-10 cm-s csalikkal, csukázó előke nélkül... mindent tudok.
M.J.: :)))) a lényeg a hal ismerete és a kitartás, van olyan, hogy nem fogok halat pergetve, de még nem ment el a kedvem [:)]
Sz.I.: Még egy-két szép sztorit adhatnál!
M.J.: Hmm... lássuk, igen megvan! Sokan úgy tudják, hogy a csuka tavasszal és ősszel fogható, na ez egy tévhit. A legeredményesebb napjaim nyáron voltak, amikor szikrázó a napsütés. Olyankor a matt színű kanalakkal eredményesen csukáztam [:)], a túl csillogó olyankor elriasztja őket. Volt olyan nap amikor 50-60-at fogtunk ketten.
Sz.I.: Fent, vízközt, vagy az alján?
M.J.: Ezek inkább a növendékek voltak a felszín alatt kb 15-20 cm-rel. Talán a két legélvezetesebb élményem csukával az első pergetésem volt itt Cibakon. 2010 augusztusában az egyik helyi kis srác vitt le minket a torokba, addig csak annyit tudtam a csukáról, hogy óvatosan kell vele bánni kézzel, mert szép, és erős fogazata van. Az első koppintásnál egy hatalmas löket adrenalint kaptam, szó szerint még levegőt is alig vettem. Az elkövető egy 26 cm-es kis bicska volt, elkápráztatott a mintája, a szépsége, no meg a harciassága [:)] Aznap este még szürkületben is dobáltam, de mindhiába [:)] Onnantól fogva minden áldott nap lementünk néhány órára, mígnem novemberben beköszönt hozzám a nagyok nagyja [:)] Iszonyatosan hideg volt, köd volt a víz felett és nem akart felszállni. Negyed nyolcra a párom betette a kishalas szerelékeket. Én készítettem össze a pergető botot, mikor szólt, hogy kapás van a jobboson, ő éppen egy csukát szedett le a horogról. Az úszó eltűnt, és elszámoltam 20-ig magamba [:)], tudom ez furán hangzik,, de hagytam időt, hogy benyelje [:)] A meglepetés az volt, hogy az úszóval fogott bicskák általában maszatoló kapást csináltak. Na ez az úszó nem igazán akart feljönni, pontosabban eltűnt, mintha nem is lett volna, a fék kb. 2 kilóra volt beállítva, de akármit csináltam elindult, mint egy torpedó [:D] Az utána lévő percek összefolytak, annyira emlékszem, hogy elindult a bokor alá, én pedig szépen visszahoztam [:)] A parton szembesültem vele, hogy nem kis halról van szó, 61 cm-rel a tavaly előtti második helyezett hal volt [:D] Az első helyezettem a 89cmes torpedó lett. Egyébként ez az első lépés, ha valaki csukázni akar, meg kell találnia azt a helyet, ahol sok van belőle [:)]
M.J.: Nagyon megtisztelő volt, hogy interjút adhattam neked! [:)] És ezt nagyon köszönöm, számos pergetőhorgász van az országban, akik sokkal profibbak, mint én, viszont szívvel lélekkel pergetek csukára [:D], remélem a nyílt napunka eljössz, ami na Solti kis-Dunán lesz!
Sz.I.:Én köszönöm, és ne feledd, a nyári csukázásról újra tárgyalunk, készülhetsz előre!
Sz.I.: Ami tutira lemaradt: mi az elmaradhatatlan csalid (3-5 db) módszerenként linkekkel, ha kérhetem!
M.J.: Az Élő Tiszán szoktam "sűrűbben leakadni" mivel ott a terep folyton változik és sok olyan hordalékot szállít amit nem igazán tudok előre, ez általában két három alkalomból egyszer szokott előfordulni Twisterrel és nem rejtett horoggal, reményeim szerint ez az arány is csökkenni fog Texassal [:)] Olyan még egyszer sem fordult elő, hogy elharapta volna [:)] szerencsémre [:)] Csalik, amiket mindenképp magammal viszek, és ha "elfogy" (megeszik a csukák) akkor is veszek néhány darabot: Manns gumihalból a Shad típusú http://webaruhaz.horgaszparadicsom.com/image/cache/data/Gumihalak/MannsShadW-130x130.jpg http://webaruhaz.horgaszparadicsom.com/image/cache/data/Gumihalak/MannsShadW-130x130.jpg a tavalyi év favoritja: Mann's Swimmin Grub http://sugerhorgaszbolt.hu/tarhely/sugerhorgaszbolt/shop_termek/kozepeskep/21913.jpg http://sugerhorgaszbolt.hu/tarhely/sugerhorgaszbolt/shop_termek/kozepeskep/21913.jpg A harmadik pedig ez a nagyon szép rikító twister, aminek a márkáját sajna nem tudom megmondani az nem külső akasztás, hanem kiszedtem a szájából fotó előtt a gumit SAM_1213.jpg Ezeken kívül is viszek le szinte minden színből és formásból, a duplafarkú fluoreszkálótól a víztisztáig [:)] Ami pedig szerintem kimaradt, az az, hogy a rablóhalak megérdemlik a kíméletes bánásmódot. Tehát, ha a horgász lemegy a vízre, és már peca elején tudja, hogy nem visz haza halat, mindenképpen ajánlott a merítőháló, csipesz, csuka esetében nem árt a szájfeszítő, bár ezek közül csak nagyon ritkán használok, és akkor is csak merítőt.Általában kézzel vesszük ki a csukát, viszont, ha lehetőség van rá, akkor egy matrac kell, amire letesszük, természetesen ezt is nedvesíteni kell, mint a pontyok esetében, hogy a hal teste, és belső szervei ne sérüljenek. Fényképezés után lehetőleg a leggyorsabban vissza kell helyezni a vízbe. Mérőszalagot minden esetben használjunk, nem csak azért, hogy méreten aluli hal ne kerüljön a haltartóba, bilincsre, hanem azért is, hogyha megkérdezik, el tudjuk mondani [:)] [:)] Untitled-1.jpg
Sz.I.: Most kaptam angol horgász horgászújságokat, sok szó esik benne a csuka horgászatáról: MŰLÉGGYEL!! és csukára vitorláztatnak halszeletet.
M.J.: De jó [:)] én is hallottam róla hogy lehet léggyel is, de ahhoz, hogy azt kidobjam, erős a botom
Sz.I.: Elég betegek, rögtön arra gondoltam, hogy akkor neked biztosan tetszeni fog! [:P] és ahogy nézem, súlyozott a horog, szóval el lehet dobni jól... a kedves olvasóknak ígérem, megpróbálunk felkutatni olyat, aki elmesél erről az új betegségről mindent, ha minden kötél szakad, megkeresem az angol cikk szerzőjét!
Köszönöm, Zulejka
Ropog a lépteim alatt a sok kavics, battyogok hazafelé a fene nagy éccakában. A szokásos nappali hangzavarhoz képest ugyan csönd van, azért hallatszik ennyire, de nagy némaságnak azért még nem nevezném. Először is ott van a hetvenes, az autók mormogása folyamatos. Ehhez alapzajként a békák, tücskök csatlakoznak, nappal csak a még több járgány zaja fedi el a kórusukat. Néha egy-egy vizimadár is belerikkant a műbe, kutyák, vagy róka vakkantását hozza a szél. Az idillt csak a sebesvonat dübörgése töri meg, aztán újra 
csak a villamos felsővezeték zizeg... A nád suhog, a szúnyogok dünnyögnek, a lég lehűlt, rendesen. Sünök roszognak az útszélen, tán rovarásznak? Vidáman baktatok, átérzem a pillanat mélységét, egy vagyok az univerzummal. Szinte együtt rezgünk... aztán persze rájövök, hogy a lenémított telefon szól a zsebemben. Peti az, elmesélem hát, hogyan vált be az általa ajánlott új módszer, hogyaszongya: alul twiszter, felette streamer. 
Csupa hínár a két kedvenc öblöm, szerencsére, talán a tavaszi magas vízállás miatt, nem a szúrós fajta szaporodott el idén, hanem a süllő-nevű, és bár nehéz elhúzni benne a cájgot, de legalább a halak szeretik. Agyig van kishallal, mint az egész Velencei-tó is, de talán most, hogy erősödik a lehűlés, jobban összetereli őket a hideg, és a ragadozók is koncentráltabban lesznek megtalálhatók! Mindenesetre akasztottam Petink tippje nyomán egy zöld-sárga csukázó streamert a harapásálló felső fülébe, és az első tisztáson magam előtt tapogatva, már a második lengetésre tiszteletét tette egy csuka. Hihetetlen látni, ahogyan a semmiből előrongyol, és már villan a hasa, amint visszakanyarodna a fedezékbe! De abból már nem eszik, szépen ül a szája sarkában a bokorugró egyágú horog. Mintha spinnerbaitot használnék, szinkron lebbennek a csalik, alig tudok ellenállni a kísértésnek, hogy vízbe ne vessem magam, olyan csábító. Remélem, nem csak ennek az egy jószágnak volt ilyen ferde az ízlése...
- Peti, menjünk ki Csurgóra, meg kéne fogni azt a halat, amelyik a legutolsó alkalommal szakított! - Inkább Agárdon kéne, ott sokkal kényelmesebb. - De nekem dolgom van Fehérváron, onnan már csak egy ugrás. Bemegyek érted, és együtt kiautózunk! - Háát... majd reggel hívj, meglátjuk, hogyan alakul! Mindig ez megy. Ontom a jobbnál jobb ötleteket, de ugye, milyen nehéz a kényelmet, megszokást az ismeretlenre cserélni? Pedig ez egy jó tó, ám csak kevesen tudják. Egy gyönyörű völgyben a Gaja-patak duzzasztja, és bár hosszában majdnem át lehet dobni, méretét messze meghazudtoló élményeket ad. Nyáron kezdtünk odajárni István sógorommal (ő ismerte a helyet), állította, hogy tavaly sorban fogták ott a pontyokat, és rengeteg kárász is akadt. Aláírom, az első alkalommal vagy 5 kiló karcsit szedtem ki match-bottal, de jó ideig pontyot nem láttam, csak a sztorikban. Aztán beütött a nyári kánikula, és már a mesék is elpárologtak a forróságban. Időről időre megjelent egy pali, valami ezeréves üvegbottal, beszórt a part menti, vízre lógó bokor elé egy marék konzervkukoricát, és ott fenéken úszózott. Egyszer láttam fogni valamit, de a büfések állítják, onnan szokott szép potykákat kirángatni. Mi rendületlenül a tó közepére dobálva folytattuk a nagy semmit. Ismerős? Egyik nap már reggel óta aszalódtunk a napon, valami csekély eredménnyel, amikor megérkezett egy fiatalember, kicsit beetetett a tó közepére, és rádobott match-bottal. 3-kor érkezett, fél óra múlva megakasztotta az első, majd újabb óra alatt még két szép pontyát, élvezettel kifárasztotta őket (visszaengedte mindet), majd hazament. Mi pedig csak néztünk egymásra, mint két igazi balfék. A sárga irigység evett. De legalább felébresztett, immár biztosan tudtam, változtatnom kell! Ekkor már egy ideje bojli-előkére fűzötten csaliztam, ezt egy picit módosítva, szivaccsal lebegtetve bedobtam a bokor elé, ami így alig 5 méterre a parttól van, maximum 15 méterre magam mellett. Innentől a rászórt marék kukoricára időről-időre megjelent egy-egy ponty, néha megfogtam, de sokszor visszaszaladtak a bokor alá, ami nemcsak árnyékot adott nekik, hanem a belógó ágakban rendre szakítottak is. Ok, gondoltam, most két dolog következik: megpróbálok bemenni a tóba, megtisztítani a terepet, és fonott főzsinórra váltok. Az eredmény az lett, hogy immár ki tudtam tépni őket a bokor alól, és a nyílt vízen már ki tudtam fárasztani a 2-3 kilós nyurgákat (pl. 3 kg / 45 cm, igazi torpedók voltak). Aztán megjött a lehűlés, máshová bújtak a nagyobb békés halak. Eközben folyt a kiképzésem a Velencei-tavon, lestem, ahogy kezdenek átállni a többiek süllőre, csukára. Utánaolvastam a neten, szereltem hetekig, jöttek a próbák. Az eddig bokorszaggató pontyozásra használt rövid karbon teleszkópost, amelyiken vagy 40 méter 20-as fonott zsinór volt, átszereltem kishalasra, és irány Csurgó. Történetünk itt tér vissza az eredetileg szánt mederbe, a csukákhoz. Egyszer már akasztottam egy bitang darabot itt, csakhogy az pontyozás közben történt, kukoricára kapott. Szerencsémre fonott előkezsinórral szereltem, így nem harapta el... nem azonnal. Mivel csak egy ici-pici merítőszákom volt, csak a feje fért bele, a merítéskor kifordulva visszagurult a lejtős partról a tóba, és ott aztán már lerágta magát. Mondogattam mindenkinek, hogy egy méteres lehetett, de szerintem senki sem hitte el, ami érthető is a horgászmesékben szereplő, vízből soha ki nem emelt, és ettől rögtön szörfdeszka hátú halaknak a mese születése óta eltelt idővel egyenes arányú növekvését figyelembe véve. Most azonban készültem. Vagyis azt gondoltam. A felszerelésből legalábbis ez következik: egyszerű shimano hyperloop 4000RB orsó, 3,1 m-es, 40-80 grammos teleszkópos karbon DAM bot, vagy 20 éve vettem, 9 kilós harcsát már látott (amikor kölcsönadtam fél órára), 25-ös főzsinór végén 40 méter 20-as fonott, rajta búvárúszó, drótelőke, élő csali. Mivel csak álmaimban szerepelt egy akár 40 centis jószág is, mellette spiccbottal fogdoztam az ezüstkárászokat, remekül telt az idő. Aztán csak azt hallom, koppan a karika jelző a boton (csalizó nyéltartóba állítva várta sorát, vagy 2 métert lógott róla a jelző, ez 4 méter zsinór). A bevágás után olyan érzésem volt, mintha egy betontuskót akasztottam volna. Aki már fárasztott betont, az tudja miről beszélek. Én ugyanis rendszeresen műsort adok a közönségnek a karikába hajlott bottal fárasztott csónakkikötővel, ilyenkor az a cél, hogy legalább a többiek jól szórakozzanak. Na, de vissza az akcióhoz. Ez a "lény" elindult a pontyozásból megismert bokor felé, pedig direkt jó messze kínáltam fel a vörösszárnyút. Betekertem a féket, megállítottam a futást. Aztán már csak azt hallottam, ahogyan a fonott, 15kg-os szakítószilárdságú zsinórom óriási csattanással elszakad. Döbbent, néma csönd. Így utólag az látszik valószínűnek, hogy a kapásjelző feltekeredett a botra, és ott a zsinór önmagára szorulva megadta magát, fonott, vagy sem. Azért ez zavart. Idegesítő dolog, ha az ember elbénázza élete halát. Ráadásul egyedül voltam, még másra sem tudtam kenni, hogy miért történt így, ami pedig nagy könnyebbség ilyen esetekben. - Peti, most indulok, elrendeztem a dolgaimat Fehérváron, jössz? - Agárd? - Nem, Csurgóra, bemegyek érted, menjünk együtt? - Nem, nem, megyek utánad külön autóval. (Na persze, ha uncsi, legyen mivel menekülőre fogni.) A tóhoz autóval bemenni nem lehet. Kábé 147 kilométert kell gyalogolni a parkolóból egy földúton (annyinak fogod érezni te is teljes menetfelszereléssel), de a látvány sok mindenért kárpótol, egyszer csak előttünk a rét, körben az ősztől ezerszínű erdővel,a még éppen párától füstölgő tóval. - Peti, te nem szerelsz? - Nem, csináld csak, kifújom magam, hadd csodáljam a tájat! (Aha, még mindig nem hiszed, hogy a tutiban vagyunk, nem akarsz potyára pakolni.) Az egyik bot bement vízigolyóval lebegtetett halfarokkal (Péter tanítása nyomán), a másik szerelékre búvárúszón egynyaras élő kárász került. - Peti, nem szerelsz? - Még egy kicsit nézelődöm. - Jó, akkor menjünk fel a büfébe, igyunk egy kávét! Épp kiültünk a padra (kb. 50 méterre a parttól), még a poharat a számhoz sem tudtam emelni, amikor a halfarokkal szerelt botra nézve úgy láttam, mintha megemelte volna valami a jelzőt. Pohár le, rohanás. (Még azt nem kérdeztem meg, mennyire nevettek azon, ahogy szaladgálok). Itt a főzsinór 24-es, a dobóelőke 35-ös (hiszen a nyárról maradt pontyozóra szereltem a cájgot), de annyi eszem azért volt, hogy drótelőkén kínáljam a csalit. Élvezetes, izgalmas fárasztás után Péter megmerítette a halat. - 
Peti, húzd jól fel az egyenes terepre, nehogy visszaguruljon! - Ez szép, van bilincsed? - Nincs, de hát úgyis megy vissza. - Szájfeszítő? - Az mi, az? Olyanom még sosem volt. - Mivel veszed ki a horgot? - Van egy jó hosszú, görbe ércsipeszem ... basszus, otthon hagytam, a feleségem elkérte, hogy a macskának be tudja adni valami keserű orvosságot. - Várj, elkérem a büféstől a simsonját, van nekem kint a kocsiban.
SMS a haveroknak: 7,2 kg / 83 cm (9h40-10h02). Válaszok: Gratulálok!!!! / Király, fotó? / Az gyönyörű, nagyobb, mint a rekordom. pusztulj :) vidd haza, nagyon finom ám! / Na eszt nnemm hiszemel!!!! Péter balra el. Én meg csak nézegettem a halat, alig mertem a fejéhez közeledni, nehogy letépje a lábamat, naná, hogy a szája felé nyúlni sem nagyon akaródzott! Aztán csak megpróbáltam, így mire Péter visszaért, már fogóval kivettem a szájpadlásba akadt egyes horgot, csak a mérés, fényképezés volt hátra, aztán már csak azt csodáltuk, ahogy a visszarakás után buborékgyöngyök jelzik az útját. Vidám az élet! - Mire jött? - A halfarokra. - Nna, csukázni is megtanítottalak. - Oké, innentől csak úgy szólítalak, Obi Van. - Mester. - Igen, Obi Van Mester! Péter lázasan szerel, és én is visszahajítom egy újabb halfarokkal a varázseszközt. 10 perc alig telik el, nézem ám, mintha élet költözne az élő kishalasba is, kicsit közelebb lépek, és már viszi is! Ezen a boton van a 35-ös monofil, az tizenöt kilót bír, toldás nincs rajta, gyorsan levetettem a jelzőt is, indulhat az újabb menet! Azt képzelem, ha egy mosdótálat (közkeletűbb nevén: lavórt) kiöntenek betonnal, és azt kell partra húzni, elképzelhető, hogy ilyen érzést adhat, amikor pedig elindul... sistereg az orsó, és a jó öreg botom karikába görbül. Kicsit hiányoltam a szakirodalomban fellelhető nagy ugrásokat, de lehet, azért nem így csinálta, mert senki nem fényképezett... Szépen kifárasztottuk egymást, úgy 10 percig tarthatott, kemény rohanásokkal 10-20 métereket húzott le egyszerre, de sikerült partra édesgetni. A horog a szája szegletében akadt, épp, mint a nagykönyvben, a farkára lépve, a fejét ronggyal leszorítva könnyedén sikerült a horgot kiakasztanom. A szabadon engedéskor percekig fekszik a sás mellett, fél szemmel ránk sandít...
Szakszerűen a szája sarkában akadt (mert hogyan 
