Csaba pontyhorgász, bojlizik, és cserkel, folyamatosan etetett helyein túrázókat horgásztat.
Székely Imre: Tecsabi, figyejjémán, hálo!
Mátéh Csaba: Szia, Imi, mizu?
Sz.I.: Szia. Eljött a te idõd.
M.Cs.: Mire? Megyünk pecázni? Be vagyok zsongva.
Sz.I.: Nem, de a te idõd, most jött el.
M.Cs.: Mondd, Uram, mi kéne ha volna!
Sz.I.: Amúgy nem zsongani kell, hanem pecálni, haha
M.Cs.: : (
Sz.I.: Én kérdezek, te felelsz, az kéne.
M.Cs.: Hmmm, rendben, de mirõl?
Sz.I.: Hát ugye, a horgászatról hiába kérdezlek, makettezésrõl talán? Mirõl szeretnéd, hogy kérdezzelek?
M.Cs.: Peca? Ám legyen, csak olyat kérdezz, amire tudom a választ, vagy hamar megtalálom a gugliban!
Sz.I.: Jó.
M.Cs.: Most azonnal, vagy ráér délután/este?
M.Cs.: Kábé 20 perc múlva mennem kell, jön az Öcsém, nagyjából 5-ig marad,de elkezdhetjük, ha gondolod.
Sz.I.: Akkor van 20 percünk, amit tudsz, azt el tudod mondani addig : P
M.Cs.: ...
Sz.I.: No, rendszerezzünk: etetés? Ugye te másokat horgásztatsz, egy mezei horgásznál 100x fontosabb, hogy legyen hal az etetésen.
M.Cs.: Mi a célhal, milyen a víz, az idõjárás, egyáltalán milyen évszak?
Sz.I.: Tél vége, tavasz eleje, így éppen aktuális lesz, mire megjelenik az írás.
M.Cs.: Rendben.Keszeg? Kárász? Dévér? Ponty? Mit akarunk fogni?
Sz.I.: Ebben a sorrendben (most ne csukát).
M.Cs.: Hhhhfuff.
Sz.I.: kezdjük a kisebb, fehér halakkal! (keceg, karcsi)
M.Cs.: Olvadás után a kicsikkel kezdem, hogy meglegyen a darabszám.
Sz.I.: Vannak még fix helyeid? Lesznek?
M.Cs.: ...a víz milyen? bányató? holtág? milyen a meder?
Sz.I.: Bakter, azt mondd meg, te hova mész!
M.Cs.: Persze, Tiszaugon tizen-valahány etetés lesz idén is, olvadáskor már kezdjük, de ilyenkor még nem kell sok kaja, csak az a lényeg a tartós etetéshez, hogy újra arra járjanak a halak.
Sz.I.: Rögtön 10 hellyel kezdesz? Milyen szempontok szerint választod ki ezeket?
M.Cs.: Mivel mi sokat vagyunk Tiszaugon a holtágon, és iszapos a meder, elõször egy napig áztatott és utána megfõzött búza és etetõanyag keveréke megy a vízbe. Nem kell sok, egy-két maréknyi mindegyik helyre. Mivel már ismerek a vízen minden gödröt, tudom, hova kell etetnem. Viszont ha valaki most kezdené, akkor a halõr fogja tudni megmondani, merre vermelnek a halak, arra a környékére érdemes szórni. Aztán, ahogy melegszik az idõ, az etetéseket érdemes kitenni partszélbe, a sekély vízbe.
Sz.I.: Áhh, ezek szerint csak mélyedéseket etetsz? Tegyük fel, hogy nincs halõr, és alacsony a víz (tegyük fel, hogy az ismeretlen Velencei-tavon alakítasz ki etetett helyeket)! Eleve úgy választod ki a jégolvadás utáni placcot, hogy késõbb összekösd a sekély vízzel az etetõhelyet?
M.Cs.: Hmmm, Velencei tó... érdekes hely, és õszinte leszek, nem ismerem. de... ott is simán meg lehet oldani. Olyan etetéseink vannak Tiszaugon, ahol a téli és a nyári etetések közt max. 30 méter távolság van, szerencsés helyen tudunk horgászni. A Velencei-tavon viszont ha megoldható, valahol nád szélén kezdeném, ha már fix helyet kell etetni. Ha ez nem lényeg, és van csónak, akkor viszont cserkelnék.
Sz.I.: Nappal?
M.Cs.: Igen,tavasszal inkább nappal, jobban felmelegszik a víz, mint éjjel. Egy-lét marék etetés, aztán tovább evezek a 2. és 3. helyre, a 3. helyen kezdenék pecázni, ha 1-2 órán belül nincs kapás, akkor 2., majd végül az 1. etetés.
Sz.I.: Máris jobban szeretem a tavaszt!
M.Cs.: Ilyenkor inkább jó minõségû etetés a lényeg, nem a mennyiség, különben hamar jóllaknának a halak, és nem lenne kapás, mi meg halat szeretnénk fogni, nem jóllakatni.
Sz.I.: Eképzelhetõ, hogy a felmelegedõ vízben délutánra nagyobb az esély a kapásra?
M.Cs.: Persze, hogy elképzelhetõ, a hal ugye nem melegvérû állat, tehát függ a saját hõmérséklete a vízétõl, minél melegebb, annál gyorsabb az anyagcseréje, tehát annál hamarabb megemészti a kajáját.
Sz.I.: Esetleg van annak értelme, hogy délelõtt bóklászni, ide-oda beszórni, délután visszanézni ezekre? Mi egy egyszerû kivitelû, de minõségi etetõ keverék ilyenkor?
M.Cs.: Persze, ez kábé az, amit a csónakos cserkelésnél leírtam. A partról viszont megvan a "veszélye", hogy foglalt lesz a hely, mire odaérsz. Etetõ anyag: én úgy gondolom, jobb nem kísérletezgetni otthon, hanem inkább gyárit kell venni. Egy jó kis tavaszi pecához elég egy kiló, de az legyen igazán jó! Hadd ne mondjak márkanevet, de az árából azért nagyjából kiderül, hogy mennyire "jó". A fehér halak imádják az édeset, álló vízen CSL-t teszek hozzá, ha viszont szelektálni szeretnék pontyra, akkor fûszeres, kolbászos, csili-máj, mini bojlival. Az édes etetésre úszóval megyek, így a teljes vízoszlop magasságát vallathatom, búza nem kell sok. Az édes etetõt elõbb a törpék szokták megtalálni, elszemezgetnek rajta, lefoglalja a búza, és a fejük fölött pecázom élõ csalival 30-50 centivel. Ott jöhet kárász és dévér is. Itt kemény a talaj, de van rajta 20-70 cm iszap majd mondok trükköket erre is. Ha nincs törpe, akkor mázli. A horgot iszap tetejére teszem, úgy mérem ki az eresztéket. Szeretem a sötét etetõanyagot, azon szívesebben megáll a hal, nem fél annyira. Szúnyogos vagy gilisztás aromával is lehet ilyenkor próbálkozni.
Sz.I.: Mi mindentõl fél a hal?
M.Cs.: Hát, ha a sötét mederben van egy világos, sárgás etetõanyag szõnyeg, nem biztos, hogy rááll, lehet bármilyen jó az illata, az inkább bányatóra, sóderos mederre való. Aztán ott van az aroma, túlzásba is lehet vinni, lehet riasztó is, de a flakonokon ott van, hogyan kell adagolni.
Sz.I.: Ha nem látom a halat, érdemes már tavasszal is körbeetetni a fix pontokat annak reményében, hogy megtalálja késõbb, és odaszokik, vagy érdemes valahogy állva hajózni, és nézni, keresni a napozókat?
M.Cs.: Fix etetésrõl beszélünk... tehát igen. ha egyszer arra jár, és van valami "fogára" való, akkor ott újra bekukkan. Olyan, mint a telefonfülke. Gyerekként ha valahol találtam egy 20-ast, akkor minden nap megnéztem azt a fülkét. Persze mondanom sem kell, nem találtam többé, leszoktam róla. A fix hely nem nehéz dolog, mivel láttad már a vizet tavasszal, nagyjából tudod, de legalább sejted, merre kezdenek el enni a halak. Ilyenkor mindegy, milyen messzirõl etetsz, mert ha nem pecázol nem baj,ha szétugranak. Ha meg horgászol is, akkor a helyedrõl érdemes dobálni, de diónyi gombócokkal, nem pedig narancs méretûekkel.
Sz.I.: Itt van értelme a sávos, halterelõs szoktató etetésnek?
M.Cs.: Nem szoktam etetési csíkot húzni, hogy odataláljanak, csak ha új helyen pecázok. Tavasszal nagyon kevés etetés kell, egy kiló fõzött búzát általában 3 kiló etetõanyaghoz teszek tavasszal.
M.Cs.: Általában éjjel vagy inkább nappal fogsz horgászni az etetésen?
Sz.I.: Nappal, de muszáj leszek néha écaka is menni (.... kivan ezekkel a huje halakkal).
M.Cs.: Akkor azt javaslom, nappalra szoktasd oda a halakat, tehát hajnalban etess. Gondolom, olyan helyen fogsz etetni, ahol már láttál halat, vagy akár túrást, pontyugrást...
Sz.I.: ...tehát mondjuk reggel kiszaladok, egy kör etetés, délutáni napsütésben peca...
M.Cs.:...egybõl meg is horgászhatod. A lényege ennek az etetésnek, hogy mindig ugyanabban az idõben kapjanak enni a halaid, akkor van egy rendszer. Mondjuk õket nem érdekli az óra, de a fényviszonyok igen, ha megszokják, már keresni fogják.
Sz.I.: Ha reggel 8-10 között dobok két-két gombócot 10 helyre, délutánig megmarad rajta a hal?
M.Cs.: Ááááááááááááá, csak ha nagyon jó a hely, és egyébként is ott lennének. Szerintem ne etess 8-10 helyet. Megállsz 1 helyen, etetsz 2 botra, és csinálsz egy 2. helyen másik 2 etetést, ha nincs hal, vagy foglalt a hely, átmész oda. 3.-at tán nem is csinálnék.
Sz.I.: Értem, akkor a fix etetéseknek az én esetemben nincs is értelme?
M.Cs.: Nekünk azért kell ennyi, mert sokszor 4-6 vendégünk van, és ennyiszer 2 bot... Én megpróbálnám mindenképp, úgy lehet jó pontyokat fogni. Valahol nádfal szélén tuti csinálnék etetést, odamész, valamivel letapogatod a nád tövét, hogy mennyi az iszap. Ha kopog az alja, akkor megvan a helyed.
Sz.I.: Balatonon láttam olyat, hogy egy manus a kikötõben lévõ vitorlása elé lerakott egy nagy kazánlemezt, arra etetett : )
M.Cs.: Ilyen is van, csak értelmetlennek tartom, ha jön egy vihar, márpedig jönni fog, akkor ráteszi az iszapot. Így is- úgy is ugyanannyi kaja kell, akkor meg inkább kifürdetem a halakkal.
Sz.I.: ... raknak rá egy következõ lemezt, míg a felszínt el nem érik...
M.Cs.: Hullámpalával láttam már ilyet. Szóval iszapra ígértem "trükköt". Vagy kifürdetem elõre, vagy számolok azzal, hogy úszózásnál 30 centit nõ az eresztékem estére. Feederrel lapos kosarat használnék, liftezõ etetõanyagot, és vagy 50 centis elõkén lebegõ csalit. Aztán ha ott nincs hal, akkor lehet rövidíteni, vagy növelni az elõke hosszát. A fix etetések célja az, hogy a ponty rendszeresen járjon rajta, olyan mint az õz, van egy napirendje, egy menetrend, olyan mint a Mávé, órát ne igazíts hozzá! Szóval olvadásnál elkezdenék etetni 4 botra a helyedben, naponta mindig ugyanabban az idõben, tavasszal úgy 30-50 dekát naponta. Idõnként meg kell nézni az etetést, hogy fogy a kaja, és ahhor kell igazítani!
Sz.I.: Minden nap kéne etetni?! Ejj, ezért az én sportom a pergetés, kicsinyég lusta vagyok : )
M.Cs.: Ha kicsi a halsûrûség, lehet, hogy elég 2 naponta ennyi, így szépen kifürdik az iszapot, a ponty elõbb-utóbb rátalál, ha van a környéken, max 2 hét, és ott lesz. Amíg nyüzsgés van, a nagyobb ponty csak messzirõl figyel, mi történik, a kisebbek ha bandáznak, letolnak minden halat az etetésrõl. Viszont ha amur van, akkor az a pontyot is elzavarja, védi az etetést, amíg van rajta anyag. A darált etetõanyag azért kell, hogy hamarabb megtalálják az etetést, a búza azért, hogy a túró pontynak is legyen még valami, aztán ahogy melegszik a víz, el lehet hagyni az etetõanyagot, és lehet helyette kukorica, aztán ha sok a fehér hal, akkor csak kukorica.
Sz.I.: Vagyis tömören, az fog, akik megdolgozik érte, szerencsére vagyunk hárman, majd összedolgozunk.
M.Cs.: Az úgy a legjobb.
Sz.I.: Hogyan választod ki a helyet?
M.Cs.: Elvileg már láttam a helyen vizet, távcsõ mindig van nálam, nézem hajnalban a túrást és a fürdést, aztán olvadáskor meg még mindig tudom, hol volt. Ha viszont ez nincs, és nincs halõr, vagy bárki más, aki segítene, akkor randomban valamelyik nádfal töve.
Sz.I.: Azt mondjuk meg tudom csinálni, hogy egy hétig csak hajókázom reggelente.
M.Cs.: Azaz, mondjuk úgy 1 méterre tõle, 1-1,5 m sugarú körben ritka etetéssel. azaz hogy kevés etetés ekkora helyen szétszórva. Kemény meló, de megéri.
Sz.I.: Két maréknyit diónyi gombócokban?
M.Cs.: Ha meghorgászod azonnal, akkor igen, ha nem, csak etetsz, 4-6 félkezes gombóc. Milyen magokhoz jutsz jó áron, esetleg kender, tigrismogyi, madárborsó? Keveréket ne vegyél, mert más idõben fõnek a magok, az egyik szétfõ, a másik kemény marad. Akkor lesz nyers, pl. a kukorica, és péppé fõtt, pl. a búza, napraforgó meg sok van benne általában, ráadásul héjastól. 10-12 literesben érdemes fõzni, az kábé egy "diszperzites" vödörnyi, nyáron naponta elhasználunk ennyit, ha horgásszuk az etetéseket,meg emellé a pellet és a bojli. Nem kell sok kaja, de az legyen rendszeres, és nem vasárnaponként, hanem max 2 naponta, tehát hétfõ, szerda, péntek, vasárnap, kedd, csütörtök, szombat, hétfõ, és így tovább. Sokba fog kerülni, még ha zsákkal is veszed a kukoricát, de annyi pontyod lesz, hogy besír mindenki a környékeden, de vigyázz, úgy kell etetni, hogy ne lássák! Ha olcsó etetést akarsz, márpedig miért ne akarnál, akkor ha ráérsz a halfogással, kimaradhat az etetõanyag. Kicsit lassabban állnak rá a halak a helyre, de két hét alatt tuti meglesz. A 6-8-szor átmosott magot ebbe kell áztatni, utána lehet fõzni, mert amit veszel a takarmányosnál, tiszta mocsok, és le fog tagadni az edényben. Mi 3 kiló száraz kukoricát és 1 kiló száraz búzát fõzönk egyszerre, mire megfõ, azaz szétpattannak a kukorica szemek, megtelik 1 vödör. Helyválasztás? Tavasszal sekély vízben, partszélben, széllel szemben, ha be se tudok dobni a spiccel 3 g alatti úszóval, az a jó, ott vannak az ember talpa alatt a halak. Fix etetéshez viszont én mindig figyelem a vizet, és ha változás van, alkalmazkodom, ha sok a hal, több az etetés. Ha hari ül rá, akkor nincs kapás se, nincs mese, ki kell venni, vagy költözni kell!
Sz.I.: Óóóó, idén NAAAAgy hajcsát akajok!
M.Cs.: 2010-ben, vagy 11-ben 16 etetésemet verték szét a harcsák, de akkor még nem volt hozzá felszerelésem. De most meg már nem állnak rám a harik, ha hiszed, ha nem, 1 azaz egy darab szürkét fogtam életemben. Azóta volt egy szelektív halászat, mert rengeteg volt, és felzabáltak mindent. 70-80-as hari ha nincs mit egyen, elviszi az anyapontyokat is. Vannak még most is, de az az átlagos "tepsiméret", 6-8 kilósak, most úgy látszik, beállt a rend. Van hari is, és elfér mellette minden más halfaj, nincs se so,k se kevés egy-egy fajból, nagyjából most jó az arány, fenntartható. Az egy szem harim 22-es volt, és nem kilóban, hanem centiben. Szóval világító patron, csemegekukorica etetés, csali. Sokáig semmi, aztán elvitte valaki, mondtam is magamban, milyen kis harcos kárász..., de mini hari volt. Szóval annyi harcsa volt benne, hogy a csemegekukit is zabálták .
Sz.I.: Mesélj a horgásztatásról!
M.Cs.: Huhh, bocsi, mindjárt, gyorsban leszerveztem ezt-azt, csinálok egy kávét, és jövök.
M.Cs.: Itt vagyok. Ez is úgy kezdõdött, mint mindenki mással. Julcsi és én is gyerekként szerettük meg a pecát, úgy hozta a sors, hogy apósomék eladták a házukat, és a Tisza mellé költöztek. Pali bácsi azt mondta, tiszai harcsákat akar fogni, és a Tisza mellett akar meghalni, volt három szép éve, aztán valóban elment... Julika néni, Julcsi anyukája meg nagyon beteg, mivel nem akart hozzánk költözni, mi mentünk Cibakházára, hogy legyen, aki vigyáz rá. Mivel számítógép mögött dolgozunk, elkezdtük felfedezni magunknak a környékbeli vizeket, aztán ha meg már úgyis vannak etetéseink, és gyönyörû a környék, gondoltuk, megmutatjuk másoknak is, Pali bácsi mit szeretett annyira.
Sz.I.: Hogyan jött ez az öltet? Mennyi idõ telt el a felmerülésétõl a megvalósításig?
M.Cs.: Eleinte kicsit más "vonalon" tevékenykedtünk, aztán a környezet- és a halvédelem lett a vesszõparipánk, de ismered Julcsit, nagyjából két perc kellet a megvalósításhoz, de mivel nem ebbõl akartunk megélni, és a mai napig szeretetipar, ez "csak" Pali bácsinak állít emléket, és a halvédelemrõl szól, no meg arról, hogy segítsünk jó halat fogni annak, aki kevesebbet van vízen, mint mi.
Sz.I.: Honnan érkeztek az elsõ jelentkezõk?
M.Cs.: Fúhuhuuuuuuuu, kemény "munka" volt, hogy Julcsit, mint nõi pecást és túravezetõt elfogadják, de sokat segített a nyílt nap, meg a rengeteg beszélgetés az emberekkel. Az elsõ túrázó csapat ha jól emlékszem, véletlenül talált ránk, aztán persze mi lepõdtünk meg legjobban, hogy mindenféle reklám és reklámköltség nélkül az elsõ évben jöttek vendégek.
Sz.I.: Milyen csapatok találnak meg, mi mindent szeretnének, hogyan viselkednek?
M.Cs.: Olyan vállalkozásokat kerestünk, akik ugyanúgy a horgászokhoz szólnak, de nem "konkurenseink", és karöltve közösen tesszük a dolgunkat. Milyenek a vendégek? Mindegyikük más, de mindegyikük nagyon aranyos. Általában munkában elfáradt, keményen gályázó emberek, akik egy kis pihenésre, feltöltõdésre vágynak a hétvégén, hogy aztán hétfõtõl megint húzzák az igát, általában nem is érdekli õket a hal. Na jó, ez így nem igaz, de elsõ este sokan négykézláb érzik jól magukat : )
Sz.I.: El tudom képzelni, nem izgatja halálosan õket, ha nem fognak, de baromira örülnek, ha mégis.
M.Cs.: Így van, pontosan, fõleg, mikor beesik valami érdekesség, és javít az addigi rekordján. Na itt nem 30 kilókra kell gondolni, az átlag pecás örül, ha évente 30 alkalommal lejut a partra, nekik egy 6-8 kilós ponty vagy amur hatalmas élmény. Tiszaugon vannak a túrák egy ottani vendégházban., ja, és szeszfõzde az udvarban a csapból is pálinka folyik na azt nagyon szokták szeretni a vendégek, még nem volt olyan, aki ne fényképezte volna le. Tiszaug a bal parton van, úgy 10 éve volt egy nagy fagyás, akkor sok anyahal elpusztult, rengeteg, több vagonnyi. Úgy 6-7 éve vette át a mostani vízkezelõ, és 3 nyaras pontyokat telepít, de rendületlenül, havonta 20-30 mázsát és ez nem vicc, szóval nagyok... amurból is van 20 feletti. A pontyrekordert figyeltem másfél évig, de nem pecáztam rá, tiszteltem annyira a halat. Kifogták, az is 20 feletti. Az én "Lukasom" azt hiszem a 2., 14,5 kiló. Nagyon tetszik ezen a vízen, hogy van súlykorlát 6 kg feletti pontyot és azt hiszem 8 kg feletti amurt vissza kell engedni.
Sz.I.: Vannak nyurgák is?
M.Cs.: Igazi vad, sodrófa? Inkább nyúlánk tövesek.
Sz.I.: Vannak írásos beszámolóid a közös pecákról (amit a "vendégek" írtak)?
M.Cs.: Nem, nincsenek, mindig megígérik, aztán elmarad, mi meg nem szívjuk a vérüket. Viszont sokan visszajárnak hozzánk, akár évente kétszer-háromszor is. Péntek este megérkeznek, lazítanak egyet, vagy szombat reggel jönnek, és délben már szunya. Szombat este szokott kezdõdni az igazi peca, egy-két elvetemült kintmarad Julcsival és velem éjszakára, de az idõsebbek 11-éjfél körül elmennek pihenni, hogy majd hajnalban fognak, aztán reggel általában szájtátás, mert éjszaka jönnek a bojlis etetésekre a halak. Van persze kivétel is, elõfordult már, hogy még pakoltak a kocsiból, mikor egyikük már küzdött egy helyi vaddal, ami engem is meglepett, mert abban az idõben, azon a helyen nem vártuk volna. Volt egy jó 10-12 perces közelharc a match és az 5-6 kilós ponty közt, de mivel jobban ismerte a terepet, bement a nádba, és elvágta a zsinórt. Küzdött, nem tudta, hogy úgyis mehet egy fénykép, és egy puszi után. A legtöbben egyébként az iskolai nyári szünetben keresnek minket, ha van hozzá kedvük, Julcsi kiviszi õket a Tiszára, vagy át Tõserdõre, hogy pergessenek. Aztán volt már olyan csapat, aki betlizett, aztán búcsúnál megígérték, hogy legközelebb nem isznak (annyit). Tényleg úgy is volt, akkor épp meg is döntötte egyikük a saját pontyrekordját valami 8 kg körüli bajszival. Ami még külön tetszik, hogy ezek az emberek barátkozósak, nyitottak az újra, és a tanácsokat, tippeket szívesen fogadják, nem veszik kioktatásnak. Így lehet az is, hogy aki még matracot sem látott, második nap úgy használja, ahogy azt kell, és mosolyogva engedi vissza a halát. Persze nem "tiltjuk", hogy tegyenek el halat, viszont azt szoktuk kérni, hogy a bojlival fogottat engedjék el, ha meg akarják fõzni, vegyék ki kukoricával, vagy bármi mással, eddig még nem volt ebbõl vita.
Sz.I.: Kezdi már kiismerni a visszaengedett állomány a módszereket, csalikat?
M.Cs.: Szeretném azt hinni, hogy nem. Az amur meg butább a pontynál szerintem...
Sz.I.: Mennyire variálsz?
M.Cs.: Nagyon. Pontyból is volt olyan, amelyiket 4 alkalommal is kivettem, aztán mindig az a vége, meg lehet ismerni, némelyik nagyon jellegzetes.
Sz.I.: Mi a bojlis felcsalizás módod ott, és miért?
M.Cs.: A lehetõ legegyszerûbb not-a-knot fonott zsinórból, általában 25 librásból, de van, mikor vékonyabbat kell használni, 4-6-os horog, nagy amurra 2-es horog megy fel, és dupla pop-up bojli, vagy lebegtetett tigrismogyoró. Az elõkék általában 22-23 centisek.Azért ez, mert már végigzongoráztam vagy 45-50 variációt, mégis ez vált be. Az iszap vastagsága itt helyfüggõ, az etetéseinken "kicsi", a nádnál kopog az alja, de 10-12 centis iszapban random helyen szoktam pontyot kergetni. A meder közepe veszélyes, 50-70 centi is lehet néhol, igaz, hogy ezen a helyen olyan a meder, mint egy teniszpálya. Láttam már ott drága cuccal horgászboltost csapkodni, hogy nincs a vízben hal...
Sz.I.: Hogy bírják a népek az éjszakázást?
M.Cs.: A fiatalok, a fanatikusak jóformán nem alszanak, persze mi sem. Fárasztó ám egy ilyen túra. Az általános menetrendbõl kimaradt valami..., elõször megcsinálom a végszerelékeket, és elmagyarázom, miért és hogyan. Mivel tudom, milyen halat akarnak fogni, az etetés már kész, behúzom a szereléket, aki nem kéri, az dobál persze dobálásra csinálok a vendégek szeme láttára egy etetést, hogy lássák, hol van, szóval Julcsi a parton adagolja a zsinórt, a bot gazdija jön velem csónakkal, közben jót beszélgetünk.
Sz.I.: off... Vagy bejelölöd neki a guglin, és találja el ; )
M.Cs.: ...leteszem a szereléket, szintén elmagyarázom, miért úgy, aztán ha jön az elsõ hal, készülök a merítésre, Julcsi a fényképezésre, menet közben azért megy az instrukció, néha elhangzik a ne csörlõzz, bottal fárassz, spicc vissza és tekerj utána, merítõ a vízben, helyezgetjük, de nem hadonászunk vele...
Sz.I.: Az izgalom elfelejteti a tanultakat * )
M.Cs.: ...és akkor jön, hogy fölé tudod húzni. Jaja, elõfordul, fõleg amurnál. Merítek, megyünk a matrachoz, addigra Julcsi bevizezi, és készít oda vizet a halnak is. Horogszabadítás közben elmondjuk, hogyan tartsa, hogy biztonságos, ha ugrana a hal, maga felé döntse. Kép, puszi, és maga a horgász engedi vissza. A második halnál már csak tartani kell a merítõt, és jöhet is a kép.
M.Cs.: A matrac nagyon fontos, a legjobb szándékkal is megsérülhet a halad, visszaengeded,és lehet, 2-3 nap múlva mégis elpusztul. Ilyen baleset lehet pl. hogy kicsi a merítõ, ilyenkor törik az uszonya, ha nem jó a merítõ, akkor lekapja a pikkelyt, ha leteszed a földre, tuti ugrálni fog. Sajnos rengeteg halat látok kövön, betonon, fûben. A horogszabadító matrac a rablóhalnak és minden egyéb fajnak is kijár, ha már visszaengedem, tegyem úgy, hogy élje is túl, saját hibámból jöttem rá erre, azóta is lelkiismeret furdalásom van, azért vagyok ennyire "hangos" a halvédelemmel, hogy mások az én hibámból tanuljanak, és ne a saját. és fõleg ne a hal kárán!
M.Cs.: Legyen ez a zárszó: a halvédelem nem módszerfüggõ, nem csak bojlizásnál, de feedernél, matchnél, hagyományos pecánál és pergetésnél is fontos!
Ez az az úszó, ami majdnem mindenre jó. Nem hiányozhat a felvilágosult horgász szerelékes dobozából, sőt! az tán még jobb, ha asszonykánk táskájában is mindig lapul egy, bármikor kellhet : ) Azonban, ha a viccet félretéve megvizsgálom, mit tud, és ezt a lusta horgász szemszögéből teszem, kiderül, hogy meglepően sokoldalúan használható. Vajon csak én találtam ki új felhasználási területeket, vagy ez volt a fejlesztők célja is?
.jpg)
Magyar találatot nem kaptam, pedig itthon bukkantam rá, kedvenc fehérvári horgászboltomban (Budai út). Jellemző, hogy az amúgy igazán nagy tudású eladó süllyedőnek mondta, szóval kizárólag a képzelőerőmre kellett hagyatkoznom a megvásárlásakor : ) Ez tehát egy körte alakú önsúlyos úszó, 10-15-20 gr-os kivitelben, ahol a súlyt a műanyag testbe zárt nagy viszkozitású folyadék adja. A test egyrészt egy felső piros kupakból áll, ez látszik ki a vízből, és aztán jön maga jéghegy, a körte alakú zöld test, ami a víz színe alatt rejtőzve magában foglalja a fent nevezett folyadék-levegő kiegyensúlyozott elegyét. Én a lusta horgász megtestesítőjeként értékelem azokat az újításokat, melyek az eszközök egyszerűsítését, a szükséges felszerelés csökkentését jelenthetik. Mert mi mindenre, és hogyan is használható?
Ugyanez a felszerelés nagyobb horoggal felszíni pontyozásra is alkalmas (hiszen ehhez szánták), nehezebb csalit feltéve egészen természethűen kínálhatjuk fel azt süllyedés közben, ezzel altatva el az éberebb ellenfeleket is. Nádban is jó, hiszen a kialakítása miatt, vagyis hogy az antenna hiányzik róla, a lekerekített puha műanyag nem akad el kihúzáskor. Visszatérve a csalihalakra, ha megfogtuk a szükséges mennyiséget, egy horog, vagy egy harapásálló előke, horog cseréjével azonnal folytathatjuk a pecát még mindig ugyanazzal a bottal, immár ragadozóra, balinra, csukára. Az úszó kialakítása olyan, hogy a damil felülről van befűzve, és a kupak oldalsó-alsó szélén távozik, nehezen tudja a kishal összebogozni. Felszíni csalihalas rablózásra tökéletes! Még mindig ugyanannál a felszerelésnél tartok, vagyis a pergetőbot, vékony fonott zsinórral. Az úszó önsúlya lehetővé teszi az igen távoli dobásokat, alkalmas műléggyel, gumihallal történő lassú vontatásra is. Ha az előke hossza nem megfelelő, az ütközőkkel változtatható annak mérete, igény szerint ólommal gyorsítható a süllyedés, ha pedig meguntam, és ismét pergetnék, csak lehúzom az egész cókmókot, és egy teljesen más pecát űzhetek újfent. Igazi Jolly-Joker!
Peregnek a napok. Múlik a nyár, érzem a csontjaimban, pedig a forróság még itt ólálkodik. A fecskék már útra készülődnek, a gólyák sem maradnak sokáig. Lesz-e klasszikus őszünk? Olyan hajnali ködös, nappal ragyogó, este szemerkélős? Amikor szívesen óvatoskodom a vízen, csendben közelítve meg a nádszéli sekélyeseket. Nimitz felszerelése egyelőre csak annyiban alkalmas a nagyobb túrákra, hogy villanymotor híján, nincs ami lemerüljön benne, az emberi erő hajtotta járgány elvileg egész nap körözhet. De sem leszúró karó, sem súly, mellény, lámpa, semmi nincs mellékelve, ami egy egész napos út alatt elképzelhető összes időjárás változásra megoldás volna, hacsak nem fatalistán vágok neki az útnak, lesz ami lesz alapon. Jut eszembe, amúgy hiába is tervezgetem, nem szállhatok vízre, két olyan eleme okán, ami ott gyakran előfordul, vízzel, és nappal nem érintkezhet a bőröm. Nem, nem a vámpírnaplók új fejezetét nyitom, csupán a szeretett tavam ajándékozott meg egy remek bőrfertőzéssel.
Ma este már egész jó idő van, 9 és fél a fok. Rohamosan melegszik... Igaz, minden viszonyítási alap kérdése, és mi az első éjszaka megkaptuk a kiképzést, ez ahhoz képest már maga a kánaán! április 18., 7:53 Micsoda fergeteges éjszaka volt! Egy mozdításunk sem akadt : ( Nem értem én ezt, először másfél nap süket csönd. Aztán fél nap alatt akasztunk vagy hét különböző halat, aztán két napja terjeng újra a hullaszag. De legalább már hivatalos: ívnak a kárászok. Egész nap verik a nádat, az átereszek széli nádban óriási anyahalakat követnek a sokkal kisebb tejesek bandái, a csalira oda sem hederítve… szóval fogás az nem jutott, ám cserébe nem aludtunk, és zima volt újra éjszaka…. április 18., 8:07, nappal 40 a fok, nulla az árnyék. Raktunk egy jó kis tüzet,
no, már nem azért, hogy ne fázzunk, hanem az elmaradhatatlan paprikás krumplinak.
Ha már halat nem ehetünk : )április 22., 10:20 Jani is akasztott egy kettes csukát az interline bottal, mata woblerrel : ) már nagyon unatkozhatott, hogy kiment a tűző napra hajigálni! Nyaka, karja leégve, állítja, hogy még soha nem sikerült így lesülnie. április 18., 15:47 A jóbarátok persze nyomatják a kommenteket: „azért ez már valami... öngyilkos csuka” április 18., 15:51 Meglett a böjtje annak, hogy úgy élveztem a „kishal” fogás, tisztáztuk a szerepemet, én lettem kinevezve a csalihal fogás bajnokának. április 22., 10:21 Amivel azonban egy remek halat is sikerült kiemelnem, egy 70 centis, 4,5 kg-os csukát : ) ez végre az enyém! április 18., 20:11, A stégen hanyatt fekve nézem a csillagos eget, pár nap alatt félre hízott a hold, a göncöl megkezdte szokásos körútját. A békák Balázs Ádám egy modern szimfóniáját adják elő ; ) április 18., 21:38, Jobbra felettem egy kék csillag ragyog... a kapásjelző. Éjjel aludtunk. Zavartalanul. Miért, nem arra való? április 19., 7:23, 1,5-ös csuka. és április 19., 9:45 170 cm-s, kb. 40 kg-os harcsa. Mindez 5 percen belül, én persze pont csalihalat fogni voltam : ( április 19., 9:46 A csalihalas tó, vagy egy kilométerre van a felvett pozíciónktól, délelőtti harcsakapásra nem nagyon lehet számítani a főharcsa-mester szerint. Így aztán bátran vonulok el a kárászokat aprítani, legalább én ne unatkozzam címszóval. Sajnos, ezt az elméletet a harcsák nem ismerik, és olyankor kapnak, ha én nem vagyok a botok közelében. Ülök nagy békésen, egyszer csak meglátom Janinkat somfordálni. El nem tudom képzelni, miért jön, ki vigyáz akkor a botokra?! Imi, mondja, mutatok valamit, de nem fogsz örülni… 30 éve horgászom, mondja, de még soha nem történt ilyen velem. És valóban, egy közel 10 centis horog öble nagy része az ujjában áll!
Ok, pakolás-pucolás, megyünk a sürgősségire, Győrbe. Erre mit mond ez a bolond horgász? Dehogy megyünk, 4-5 óra mire sorra kerülünk, vedd ki te! Nem lehetett meggyőzni az ellenkezőjéről, szóval leszorítottuk az ujjait egy halpucoló deszkával, rátérdeltem, a másik térdemmel a csuklóját szórítva le. Mehet? Csak csináld… de várj, fogai közé harap egy ágat. Fehérdik, de már nincs visszaút. Mehet? Bólint, a szemei majd kiugranak, akkor hát… pici hatásszünet… huss, kint van a horog. Na, mehetsz fertőtleníteni! Nem is fájt, mondja. Naná, én csináltam. április 19., 9:47 Fotó videó készült az operációról. Dr. Székely rendel 0-24 között... április 19., 9:49 A harcsázás hazai atyját, így távolból is, csókultatom! Még hogy ez a péntek volt az a nap az évben, mikor a harcsák legintenzívebben zabáltak... talán a Derítőn. Aztán már csak a pakolás marad, az új hét feladatainak visszatérő izgalma. április 20., 6:50 Több tanulsága is van az ügynek. Egy hétig horgászni csak az menjen, akinek nincs ki minden kereke, harcsázni pedig aztán végképp csak az, aki türelemmel viseli ezt a keresztjét. Nem egyszerű ügy két napig lesni a semmit, hogy aztán mondjuk hajnali háromkor előjelek nélkül karikába görbítse a botot egy 10-20, vagy akárhány kilós hari. Én izgága fickó vagyok, pergetek, de ha pontyozom, akkor is szerelek, csalizok, teszek-veszek… ehhez képest napokig ülni egy bójára meredve, amint azon egy 20-30 centis csalihal veret napokig, hát le a kalappal. Iszonyatos felszerelés is kell hozzá, ha komoly halra is számíthat az ember, például az egyik tesztre kapott igazán ócó, bár erős hengermultinkra akadt a 40 kilós hal (és ugyanerre a 80 kg-os horgász a horogszabadításkor), azonban a végletekig besatuzott fék nem volt képes megállítani! Ha akadó van a közelben, ezt nem úszhattuk volna meg szárazon. Az sem mindegy, mivel csaliz az ember, érdemes nagyon figyelni tavasszal, hogy mi ív éppen, nagy eséllyel az a halfaj szerepel az éhes harcsa étlapján fő fogásként. Fontos még, hogy vagy mi magunk legyünk tapasztaltak, de ha ez nem megy, akkor legalább olyan horgásszal menjünk, aki nálunk összehasonlíthatatlanul többet tud a témáról, így azért még valami kis esélyünk lehet a fogásra : ) Az sem árt, ha jól kinézzük a meghorgászni kívánt tavat, az internet világában azért ez már nem akkora kihívás, nekünk ez sokat segített, hetekig töprengtünk, hogy hol is próbáljuk ki magunkat, és kiderült, a holtidők ellenére jól választottunk, máshol szinte semmit sem fogtak… arra gondolni sem merek, hogy „mi” voltunk ilyen ügyesek! Jó társaság, türelmes, vidám emberek, közös sütögetés… éjszakai kapást imitáló tréfák, amikor a kolléga nem találja a kijáratot álmából éppen ébredve… tiszta csillagos éjjelen, félálomban elhangzott történetek… a várakozás izgalma … a nagy halak visszaengedésének rituáléja. Egy hét harcsázás. Mikor indulunk újra?!