HTML doboz

Leírás

Why do you love fishing? Because its there. Same reason you do. Get away from the old lady. Because it loves me! I don't "like" it. It's part of me and who I am. I't like explaining why I like my right arm. Főleg pergető horgászatról adom közre saját írásaimat.

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Horgászati észosztó egyéb elmebetegeknek.


2014.05.04. 11:31 szimix

60 kilós amur a horgon - mi más vihette el?!

Címkék: ponty csuka feeder pergetés amúr Velencei-tó perget Zsennye

Régóta félek attól, hogy egyszer napvilágra kerül a tény, hogy nem tudok horgászni. Szívesen beszélek róla, sokat szerelek érte, és nagyokat álmodozom, de fogni... azt nem tudok. Legalább is erre a következtetésre jutottam az utóbbi hetek velencei-tavi túráim sikertelensége nyomán. Időm túl sok nincsen, és sokat ücsörögni sem szeretek, ezért aztán főleg pergetek, és mivel az éjjelezés sohasem volt a kedvencem, a csuka (balin) a legfőbb célhalaim. Nem éppen a legideálisabb időpontokban, de jó néhányszor körbe csónakáztuk a tavat, és alig jutottunk egy-egy koppintáshoz is. Kezdtem elhinni, hogy szimplán béna vagyok, ami igazán messze nem áll a valóságtól, de mégis... ki kellett próbálnom magam, és az elméletben olyan jól működő csalijaimat egy olyan helyen, ahol garantáltan van mit fogni! Így elmentem újra a már egyszer kipróbált Zsennyei-horgásztóra, ami méltán híres jól telepített állományáról. Ez persze felvet némi kérdéseket arról, hogy mit is nevezünk jó pecának, de aki nem vágyik másra, mint garantált halállományra, az ide bátran menjen, ebben nem fog csalódni. Aki egyedüllétre, természetes állapotokra, a keresés kihívására vágyik... az egy másik túra anyaga. Egy jól sikerült céges cecei programról indultam, a tervezetthez képest egy óra késéssel, késő délután sikerült megérkeznem, hiszen majdnem Körmendnél van a hely. Kedves ismerőseim már előttem megérkeztek, elfoglaltak egy faházat, sőt, el is kezdtek zsinórt mosni, feeder módszerrel. A saját tervem az volt, hogy pergetek, éjjel pontyozok, és hajnalban újra átállok a csukák zaklatására. Néhány apró hibát elkövettem, ezek összessége azután kötelezően katasztrófához vezetett, nézzük hát az "apróságokat", amelyekből összeállt a kirakós bukta:

- hajnali fél négykor felébredtem, a várakozás izgalma felülkerekedett a pihenési szándékomon, iszonyatosan fáradtnak éreztem magam már a kezdetekkor,

- a céges majális délelőtt focimeccsekkel telt, és mivel egy éve játszottam utoljára, alaposan meggyötört,

- későn érkeztem, és mivel erőltettem, hogy pergessek, az éjszakai pontyozós szerelék összerakását már sötétben fejeztem be,

- egy olcsó összecsukható széket vittem, ami bitang kényelmetlen, aludni lehetetlen benne (ez azért fontos, mert elméletben szépen hangzik, hogy pont mivel kényelmetlen, majd ébren maradok, ezzel ellentétben azt eredményezte, hogy lefeküdtem a fűre, és  beájultam a hálózsákomba),

- mivel igen ritkán használom, a sötétben derült ki, hogy a háromláb-állványom egyik lába nem nyitható ki, ezért egyszerű, és ráadásul görbe letűzőkre raktam a botom,

Mivel már sötét volt, mire be tudtam dobni, még etető anyagot nem is kevertem, úgy gondoltam, van itt hal, majd megtalálják a csalimat, üres kosárral dobtam. Ennek megfelelően nem is zavartak sokáig, közben kumtam is pár sort. Éjfélre meguntam, és elkezdtem dobálni a harcsázásra szánt új felszereléssel (Ninja belső zsinórvezetésű bot, Pluton orsó, 38-as fonott zsinór, nagy gumi, nehéz jig-fej). Furcsa módon akasztottam is négy csukát, míg nem újra rám tört a fáradtság. Erőm utolsó morzsáival kevertem egy szilvás etetőanyagot, csonti-csokrot, egy szem kukoricát fűztem a 8-as feeder horogra, és elhajítottam az egészet a vaksötétbe. Újabb hibák: az orsót nem a letűző mögé tettem, a botot nem kötöttem ki, és bár kiengedtem a féket (első fékes feeder orsó lévén), de nem győződtem meg arról, mi is történik, ha megrángatom a zsinórt... szerintem legtöbben már tudjátok, mi is a történet vége. Elnyomott a buzgóság, és bár elég hideg volt (a faházban alvó barátaim reggel arra panaszkodtak, hogy rettenetesen fáztak), a dupla zokni, sínadrág, több réteg felső, és a jó hálózsák kombinációja ájult alvást eredményezett a füvön. Snitt, nincs több emlékem az éjszakáról. A hajnali keléskor csak dörzsölgettem a szemem, mert a bottartóim üresen árválkodtak. Igen, itt nagy amurok is vannak, és tok, bármi lehetett, mínusz ötven forint, köszönöm : / Elég bután nézhettem, de nem sokat vacakoltam, ha már így alakult, akkor nem kell több időt vesztegetnem a "békés" halakra, mehettem újra pergetni. Az éjszakaiakkal együtt vagy 15 csukát fogtam, 1-2 kilósakat. Bármilyen gumival, cincálva, ez azért jól esett. Különösen, hogy barátaimhoz képest ez az arány 15:3:0 lett, vagyis ismét abban a hitben ringathatom magam, hogy csak tudok valamit : ) A tavon csak néhány éjszakai horgász volt rajtam kívül, ők rendesen dolgoztak az éjjel, folyamatosan hallottam innen-onnan a jelzők csilingelését, barátaim is majdnem fogtak egy gigantikus amúrt, fél órás fárasztás után derült ki, hogy nem fér a merítőbe, és végül az előke megadta magát, pedig már szinte öntudatlanul lebegett az óriás - szomorú, de legalább a botjuk nekik megvan! Reggel hét lehetett, amikor az utolsó hibára is napfény derült, szó szerint, mivel ekkor, napkeltekor engedték be a horgászokat, olyan érzés volt, mintha egy vonat érkezett volna be az állomásra, 15 percen belül 5 méterenként ült egy-egy horgász. Hiába, ez a tó is pénzből él, és ráadásul ez a hosszú hétvége volt, nem is értem, hogyan gondolhattam, hogy majd nyugodtan pecázgatok... utolsó hiba : )

A csuka kapásokat mintha elvágták volna. De legalább megérkezett Erdei Attila az éjjeli horgászhelyemre, és végignézhettem, hogy is csinálják a nagyok. 2 óra pakolás, 1 óra etetőanyag keverés, remek próba dobások : ) Nagyon kedvesen, szimpatikusan magyarázta a módszer fogásait a rengeteg érdeklődőnek, de én ezt már nem vártam végig, sohasem bírtam a tömeget. Feladtam, és elindultam haza, Agárdra. Mivel a tervezetthez képest korán indultam, belefért valahol egy óra alvás valahol a nyolcason a kocsiban (nem kockáztattam meg, hogy a maradék felszerelésemet is összetörjem), és egy titkos info nyomán beautóztam egy régóta nem működő, hamarosan újra nyitni szándékozott tóhoz. Az infóm arról szólt, hogy május elsején nyitnak, gigantikus csukák lakják, és majd csak csónakból lesz horgászható. Alig valami volt igaz ebből. Nagy nehezen megtaláltam a helyszínt, ahová egy rissz-rossz betonút, kavicsos, és kijárt földes út vezet, a 8-as főútról vagy fél óra odáig bevergődni. Ez jó hír, talán kevesen mennek majd oda (az üzemeltető meglehet, mást gondol erről). A tavon éppen teszt-horgászott két bennfentes, rendkívül meglepődtek a jöttömön, mivel szó nincs arról, hogy hamarosan nyitnának, bár a terv kétségtelenül létezik. Nagy csukáknak, harcsáknak hírét sem látták, pedig pár napot már pergettek, a ponty törzsállományból 14-es nyurga jelentkezett, és a nemrég telepített 3-5 kg-osok. Mivel ők bojliztak, e "kicsik" sűrű jelentkezésétől nem voltak halálosan boldogok. Nagy amurok csapatával találkoztak a tó beszakadt erdőt ellepő sarkában, alighanem ők lesznek az első célhalaim ott, legalább bevethetem az új, 100 kg-osokra tervezett harcsázó pergetőmet! Megkínáltak egy remek kávéval, bevontak a lakókocsi kézi erővel történő áthelyezésébe, és átvettem a sajtófotós szerepét az addig ejtett halak megörökítésében. Úgy érzem, jár a kedvezményes, egyes számú éves jegy : ) Erősödő szélben értem ki a földútról, a monszun eleje már a kavicsoson ért, a kaland utolsó szakasza a Várpalotán történő átkelés lett, ahol a főúton vagy 30 cm-s sáros víz hömpölygött. Erősen fáztam tőle, hogy beázik az elektronika, a járgányomat nem áradó vádik átkelésére tervezték!

Morale della favola:

Tudok horgászni, és nem tudok, ez egyszerre igaz, de hogy nem jókor lenni jó helyen, az biztosan nem jelent jót, már ami a fogást illeti. Lehet csoda-csali, és technika az ember birtokában, ha nincs hal, abból biztosan nem fogok semmit, köszönöm, Mohosz!

 

komment

2013.08.23. 10:04 szimix

Csip-csup semmiség

Címkék: horgász ősz nyár túra harcsa ponty csuka hal horgászat nádas szúnyog kikötő balin amúr Velencei-tó Nimitz

IMG834.jpgPeregnek a napok. Múlik a nyár, érzem a csontjaimban, pedig a forróság még itt ólálkodik. A fecskék már útra készülődnek, a gólyák sem maradnak sokáig. Lesz-e klasszikus őszünk? Olyan hajnali ködös, nappal ragyogó, este szemerkélős? Amikor szívesen óvatoskodom a vízen, csendben közelítve meg a nádszéli sekélyeseket. Nimitz felszerelése egyelőre csak annyiban alkalmas a nagyobb túrákra, hogy villanymotor híján, nincs ami lemerüljön benne, az emberi erő hajtotta járgány elvileg egész nap körözhet. De sem leszúró karó, sem súly, mellény, lámpa, semmi nincs mellékelve, ami egy egész napos út alatt elképzelhető összes időjárás változásra megoldás volna, hacsak nem fatalistán vágok neki az útnak, lesz ami lesz alapon. Jut eszembe, amúgy hiába is tervezgetem, nem szállhatok vízre, két olyan eleme okán, ami ott gyakran előfordul, vízzel, és nappal nem érintkezhet a bőröm. Nem, nem a vámpírnaplók új fejezetét nyitom, csupán a szeretett tavam ajándékozott meg egy remek bőrfertőzéssel.

IMG889.jpg

Meglehet, a belső öblök sekély, iszapos, pangó vize ártott meg, ahogyan még soha. Mindenesetre borsónyi, viszkető ajándékai ellepik hab testemet, így aztán a horgászás helyett marad az álmodozás... Pedig tudom, hogy a nádszéleken rabol a megfoghatatlan balin, a kikötőktől távolabb eső, lustább horgászok által ritkábban látogatott helyszíneken a csuka készülődik a hidegebb időkre, nagy szeles napokon jól fogják a pontyot az agárdi szakaszon, és nem csak a telepített három nyarasokat, hanem a derekasabb őslakosokból is kerül a szákba. Hallom, hogy harcsát is akasztanak, éjjeli szúnyogoktól gyötört leseken, és az amúroknak is eljött a várva várt szezonjuk. Fogás nélkül is gyönyörű a tó, méltatlan támadása, fukarul mért fogásaim ellenére csodás élmény valahányszor körözni rajta! Csodaszere nem létezik a fogásnak, az biztos jókor kell lenni jó helyen, és még csak akkor lesz szükség a tapasztalatra, felszerelésre. Hiába a sok éves gyakorlás, nappal inkább csak strandolni jó a víz, éjjel pedig nem vagyok hajlandó kényelmetlen csónakokban gyötretni magam. Szerencsére, míg tart a 30 fokos jóság, sokan eljönnek egy-egy közös körre, jó érzés látni, ha a gájdolás elnyeri jutalmát, és az ismeretlen helyre érkező jóbarát megtalálja a számítását, de az sem baj, ha egész nap a gyerekek visongását hallgatom, amint a tó közepén ugrálnak a vízbe : ) Visszatérő témám a nyavajgás a horgász-etikátlan állapotok miatt, a víz felől egy kicsit jobban látszanak a visszásságok. Ellenőrzés az nincs. Az év elején még úgy tűnt, megerősítik a járőrözést, de a lendület hamar elfogyott. Így aztán aki fog, az ismét két marékkal viszi, amit ér.

IMG896.jpg

IMG897.jpg

A kikötői vén betyárok a parti fákon akasztva kínozzák a halat, élve vergődik a szákban, mert "majd megpucolom". 200 méterre a mólótól még etető-bólyák vannak leszúrva, elkiabálják róla a magamfajta pergetőt, mert odáig bedobnak... aztán amikor órákkal később jövök kifelé, akkor etetőhajóval vontatják a felszerelést. És persze elmagyarázzák, hogy "fiatalember, nem illik más etetésén horgászni", de behordani az persze korrekt. (Természetesen az irigység is beszél belőlem, persze nem tőle irigylem, hanem az a baj, hogy én nem : ) Amúgy a behordást miért nem szabad, azt egyáltalán nem értem, de ha vannak szabályok, azok mégis inkább mindenkire vonatkozzanak, mint csak kevesekre... no és a szemetet eldobni bárhol, az sem érdekes. Úgy érzem, az ország általános állapota, a régi vágású sporik (tisztelet a kivételnek) "közösségtől el venni nem szégyen" hozzáállása még sok évig megkeseríti a más felfogásban játszók örömét, túl lassan terjed a szerintem megfelelő szemlélet: gondoljunk jövőre is!

IMG731.jpg

komment

süti beállítások módosítása