április 14. Egy hét nonstop harcsázás indul! Másfél éve készülök erre a túrára, vagy legalábbis azóta mocorog bennem a vezérhangya. Sok horgásztörténetet „kellett” megírni, míg ilyen meghívásokat kezdtem kapni, lassan kezdem elhinni, hogy megérte! Persze nem mindenki egyformán örül egy ilyen kiruccanásnak, talán nem véletlen Laci barátom bejegyzése: A nejed is lájkolja? Nos, nem, de az még csak hagyján, még mi, résztvevők is csak módjával. Hogyaszongyahogy, „szakirodalom”: az e heti pénteken eszik, mit eszik?, habzsol! a legintenzívebben a harcsa! Ehhez képest a legmeghatározóbb élményem, hogy 1,5 nap után végre le tudok fürödni. Katarzis a köbön. Áram még nincs, így aztán fűtés sem. Kemények vagyunk. Mint a jégkocka.
Ja, hogy azt nem mondtam, egy remek furgonban alszunk, azonban nem akarván a motort járatni, aminek a zaja nem segítene a halak közelbe csábításában, a villanyos olajradiátorral fűtünk… fűtenénk. Bár vittünk elég hosszabbítót, és a tó igazán kedves gazdájától is kaptunk párat, ami így pont elér az áramforrástól vagy 500 méterre lévő hadállásunkig, nap közben nem ellenőriztük le, hogy minden működik-e, és már csak a sötétben derült ki, hogy valami gebasz van. Így aztán a maradt a kocsiban alvás, fűtés nélkül. -2 fok lett éjjelre, innen el lehet képzelni, mekkora öröm lehetett a délelőtti napsütés… míg pipacsvörösre le nem égtünk! De a lelkesedésünk töretlen, a hely igazán sokat ígér, és mivel itt évek óta zajlanak a telepítések, kapitális halakat sejtetnek a honlapon található fotók. április 15. 20:22
Vasárnap este óta, két teljes napja harcsázunk. Valaki már igazán szólhatna nekik! Villany, net, töltő, frigó van. Innentől semi-kontaktban nyomjuk a nomád életet : ) Igaz, hogy a delej csupán az állástól 100 méterig ér el, de legalább egy este melegben alhattunk Miki barátommal. Szabó Jani a botok mellet éjszakázik, reggelre úgy kell kiműteni a kényelmetlen székből, mi kacagjuk, de persze később simán kiderül, hogy neki van igaza, ha valaki nem a kezével a boton várja a kapást, akkor később csak a fotózásban tud segíteni… április 16.18:14
Akárki értesítette őket, köszönöm! Elesett az első "kisebb" példány, olyan 140 cm-s, szemre 30 kilós. Még szerencse, Hogy Jani elmagyarázta Mikinek (aki még csak nem is horgászik egyébként), hogyan csinálja, én épp a gépet izgattam, csak a nagy locsogásra lettem figyelmes... Miki besomott neki egy embereset, Jani kitekerte, a bot+orsó+zsinór csendben tette a dolgát. Hogy miért kellett ehhez olyan nagyokat nyögni??! Igaz, a felszerelés 70+-os halakra lett kitalálva, 1200-as orsó, 250-600 gr-os botok, 80-as fonott zsinór, üresen is letörik a karja annak, aki használja … ha akarjuk, a tó másik partját közelebb húzhatjuk ilyen felszereléssel! április 16. 21:52 Unalmamban nekiláttam pergetni, amit ezen a péri tavon tulajdonképpen tilos, de mi felmentést kaptunk ez alól, mint eleve megbízhatók. Csak azt nem tudom, ennyire hittek bennünk, hogy nem bántjuk, elengedjük a halat, vagy az látszott rajtunk, hogy, nna! ezek se fognak majd semmit? : ) Erre egy olyan kettesforma süllő kinézett a sárga Matára. Az interline botnak meg sem kottyant, tiszta élvezet volt vele: ) április 17., 7:44 Jani is fogott egy kövér kettes süllőt. A teljes lebőgés veszélye már-már elmúlt, viszont mindhárman leégünk mostanra... Én nem tudom, mit tettek a nappal a Nasa-nál, de ahhoz képest, hogy éjjel öt réteg ruhában, síoverállban alszunk, nappal a klotgatya is sok, és olyan vörös vagyok, mint egy igazi redneck. A kommentek persze jönnek: Most akkor süllőztök, vagy harcsáztok? április 17.11:58 Amire meg is jön a gyors válasz, jóebédhez szól a harcsa, olyan hét kilós forma : ) és persze pontyozunk is... bár azt a siker legminimálisabb reménye nélkül, meglehetősen félszívvel. április 17., 12:10 •
Közben Miki is partra csalt egy 3 kg-osat. április 17., 12:49 Tőlünk kicsit távolabb folyamatosan ugranak a szebbnél-szebb pontyok. Ahogy nézem, 5-10 kilósak is vannak köztük, a nyálam csorog, meglehetősen bosszantó is ugyanakkor. De nincs mit tenni, ha egyszer elhatároztuk, hogy a harcsa a célhal, akkor nem lehet menet közben átülni egy másik lóra. Jani, aki jól ismeri ezt a péri nagyharcsás helyet, állítja, hogy ebben a hátsó öbölben a kifolyónál akasztotta a legnagyobbakat, és a képeit nézegetve el kell higgyem, tudja mit beszél! április 17., 14:30 Elindult a konyhajárat, kettes harcsa, kilós csuka 5 percen belül. Kárászra egy mozdítás sincs, bezzeg a 20 cm-s bodrikra nagy a kereslet, hja, ők már ívnak. Amúgy eddig a legjobban a csalihalas tónál szórakoztam, ott igazán zajlik az élet! 1-7 gr-os bottal, grammos úszóval, gilisztával csalizva egyre másra vehetem ki a kilós, másfeles kárászokat, kéttenyérnyi bodorkákat! Persze, aki 70+-os gigászokhoz van szokva, mondhatja, hogy mit akarok ezekkel a pirinyókkal, de én már csak olyan vagyok, szeretem az akciót. Ja, hogy azt még nem is mondtam, mivel csalizunk: ezekkel a koránt sem apró halakkal! 1,5 kilós kárász a horgon… eddig el nem tudtam volna képzelni, hogy ilyesmi lehetséges. betegek ezek a harcsások, igazán : ) április 17., 19:22
Ma este már egész jó idő van, 9 és fél a fok. Rohamosan melegszik... Igaz, minden viszonyítási alap kérdése, és mi az első éjszaka megkaptuk a kiképzést, ez ahhoz képest már maga a kánaán! április 18., 7:53 Micsoda fergeteges éjszaka volt! Egy mozdításunk sem akadt : ( Nem értem én ezt, először másfél nap süket csönd. Aztán fél nap alatt akasztunk vagy hét különböző halat, aztán két napja terjeng újra a hullaszag. De legalább már hivatalos: ívnak a kárászok. Egész nap verik a nádat, az átereszek széli nádban óriási anyahalakat követnek a sokkal kisebb tejesek bandái, a csalira oda sem hederítve… szóval fogás az nem jutott, ám cserébe nem aludtunk, és zima volt újra éjszaka…. április 18., 8:07, nappal 40 a fok, nulla az árnyék. Raktunk egy jó kis tüzet,
no, már nem azért, hogy ne fázzunk, hanem az elmaradhatatlan paprikás krumplinak.
Ha már halat nem ehetünk : )április 22., 10:20 Jani is akasztott egy kettes csukát az interline bottal, mata woblerrel : ) már nagyon unatkozhatott, hogy kiment a tűző napra hajigálni! Nyaka, karja leégve, állítja, hogy még soha nem sikerült így lesülnie. április 18., 15:47 A jóbarátok persze nyomatják a kommenteket: „azért ez már valami... öngyilkos csuka” április 18., 15:51 Meglett a böjtje annak, hogy úgy élveztem a „kishal” fogás, tisztáztuk a szerepemet, én lettem kinevezve a csalihal fogás bajnokának. április 22., 10:21 Amivel azonban egy remek halat is sikerült kiemelnem, egy 70 centis, 4,5 kg-os csukát : ) ez végre az enyém! április 18., 20:11, A stégen hanyatt fekve nézem a csillagos eget, pár nap alatt félre hízott a hold, a göncöl megkezdte szokásos körútját. A békák Balázs Ádám egy modern szimfóniáját adják elő ; ) április 18., 21:38, Jobbra felettem egy kék csillag ragyog... a kapásjelző. Éjjel aludtunk. Zavartalanul. Miért, nem arra való? április 19., 7:23, 1,5-ös csuka. és április 19., 9:45 170 cm-s, kb. 40 kg-os harcsa. Mindez 5 percen belül, én persze pont csalihalat fogni voltam : ( április 19., 9:46 A csalihalas tó, vagy egy kilométerre van a felvett pozíciónktól, délelőtti harcsakapásra nem nagyon lehet számítani a főharcsa-mester szerint. Így aztán bátran vonulok el a kárászokat aprítani, legalább én ne unatkozzam címszóval. Sajnos, ezt az elméletet a harcsák nem ismerik, és olyankor kapnak, ha én nem vagyok a botok közelében. Ülök nagy békésen, egyszer csak meglátom Janinkat somfordálni. El nem tudom képzelni, miért jön, ki vigyáz akkor a botokra?! Imi, mondja, mutatok valamit, de nem fogsz örülni… 30 éve horgászom, mondja, de még soha nem történt ilyen velem. És valóban, egy közel 10 centis horog öble nagy része az ujjában áll!
Ok, pakolás-pucolás, megyünk a sürgősségire, Győrbe. Erre mit mond ez a bolond horgász? Dehogy megyünk, 4-5 óra mire sorra kerülünk, vedd ki te! Nem lehetett meggyőzni az ellenkezőjéről, szóval leszorítottuk az ujjait egy halpucoló deszkával, rátérdeltem, a másik térdemmel a csuklóját szórítva le. Mehet? Csak csináld… de várj, fogai közé harap egy ágat. Fehérdik, de már nincs visszaút. Mehet? Bólint, a szemei majd kiugranak, akkor hát… pici hatásszünet… huss, kint van a horog. Na, mehetsz fertőtleníteni! Nem is fájt, mondja. Naná, én csináltam. április 19., 9:47 Fotó videó készült az operációról. Dr. Székely rendel 0-24 között... április 19., 9:49 A harcsázás hazai atyját, így távolból is, csókultatom! Még hogy ez a péntek volt az a nap az évben, mikor a harcsák legintenzívebben zabáltak... talán a Derítőn. Aztán már csak a pakolás marad, az új hét feladatainak visszatérő izgalma. április 20., 6:50 Több tanulsága is van az ügynek. Egy hétig horgászni csak az menjen, akinek nincs ki minden kereke, harcsázni pedig aztán végképp csak az, aki türelemmel viseli ezt a keresztjét. Nem egyszerű ügy két napig lesni a semmit, hogy aztán mondjuk hajnali háromkor előjelek nélkül karikába görbítse a botot egy 10-20, vagy akárhány kilós hari. Én izgága fickó vagyok, pergetek, de ha pontyozom, akkor is szerelek, csalizok, teszek-veszek… ehhez képest napokig ülni egy bójára meredve, amint azon egy 20-30 centis csalihal veret napokig, hát le a kalappal. Iszonyatos felszerelés is kell hozzá, ha komoly halra is számíthat az ember, például az egyik tesztre kapott igazán ócó, bár erős hengermultinkra akadt a 40 kilós hal (és ugyanerre a 80 kg-os horgász a horogszabadításkor), azonban a végletekig besatuzott fék nem volt képes megállítani! Ha akadó van a közelben, ezt nem úszhattuk volna meg szárazon. Az sem mindegy, mivel csaliz az ember, érdemes nagyon figyelni tavasszal, hogy mi ív éppen, nagy eséllyel az a halfaj szerepel az éhes harcsa étlapján fő fogásként. Fontos még, hogy vagy mi magunk legyünk tapasztaltak, de ha ez nem megy, akkor legalább olyan horgásszal menjünk, aki nálunk összehasonlíthatatlanul többet tud a témáról, így azért még valami kis esélyünk lehet a fogásra : ) Az sem árt, ha jól kinézzük a meghorgászni kívánt tavat, az internet világában azért ez már nem akkora kihívás, nekünk ez sokat segített, hetekig töprengtünk, hogy hol is próbáljuk ki magunkat, és kiderült, a holtidők ellenére jól választottunk, máshol szinte semmit sem fogtak… arra gondolni sem merek, hogy „mi” voltunk ilyen ügyesek! Jó társaság, türelmes, vidám emberek, közös sütögetés… éjszakai kapást imitáló tréfák, amikor a kolléga nem találja a kijáratot álmából éppen ébredve… tiszta csillagos éjjelen, félálomban elhangzott történetek… a várakozás izgalma … a nagy halak visszaengedésének rituáléja. Egy hét harcsázás. Mikor indulunk újra?!