Totum

Ropog a lépteim alatt a sok kavics, battyogok hazafelé a fene nagy éccakában. A szokásos nappali hangzavarhoz képest ugyan csönd van, azért hallatszik ennyire, de nagy némaságnak azért még nem nevezném. Először is ott van a hetvenes, az autók mormogása folyamatos. Ehhez alapzajként a békák, tücskök csatlakoznak, nappal csak a még több járgány zaja fedi el a kórusukat. Néha egy-egy vizimadár is belerikkant a műbe, kutyák, vagy róka vakkantását hozza a szél. Az idillt csak a sebesvonat dübörgése töri meg, aztán újra csak a villamos felsővezeték zizeg... A nád suhog, a szúnyogok dünnyögnek, a lég lehűlt, rendesen. Sünök roszognak az útszélen, tán rovarásznak? Vidáman baktatok, átérzem a pillanat mélységét, egy vagyok az univerzummal. Szinte együtt rezgünk... aztán persze rájövök, hogy a lenémított telefon szól a zsebemben. Peti az, elmesélem hát, hogyan vált be az általa ajánlott új módszer, hogyaszongya: alul twiszter, felette streamer. 

Csupa hínár a két kedvenc öblöm, szerencsére, talán a tavaszi magas vízállás miatt, nem a szúrós fajta szaporodott el idén, hanem a süllő-nevű, és bár nehéz elhúzni benne a cájgot, de legalább a halak szeretik. Agyig van kishallal, mint az egész Velencei-tó is, de talán most, hogy erősödik a lehűlés, jobban összetereli őket a hideg, és a ragadozók is koncentráltabban lesznek megtalálhatók! Mindenesetre akasztottam Petink tippje nyomán egy zöld-sárga csukázó streamert a harapásálló felső fülébe, és az első tisztáson magam előtt tapogatva, már a második lengetésre tiszteletét tette egy csuka. Hihetetlen látni, ahogyan a semmiből előrongyol, és már villan a hasa, amint visszakanyarodna a fedezékbe! De abból már nem eszik, szépen ül a szája sarkában a bokorugró egyágú horog. Mintha spinnerbaitot használnék, szinkron lebbennek a csalik, alig tudok ellenállni a kísértésnek, hogy vízbe ne vessem magam, olyan csábító. Remélem, nem csak ennek az egy jószágnak volt ilyen ferde az ízlése...

Halkan reccsen az ágy, ahogyan egyet fordulok. Az órával egy ütemre kattog agyam, hogyan csalizzak? Merre kezdjem majd? Fene enné meg, megint mocorog az egér a padláson. Rendet kéne rakjak, de semmi kedvem felmászni. Előbb még a forróság miatt, most a kedvem híján, később pedig ismét hideg lesz... majd jövőre. Három óra. Már másodszor ébredek fel, pedig be van állítva a néma ébresztő, nem késhetem le az indulást. Hmm, éppen látszik a plafon, akár indulhatnék is. Felkeljek, leosonjak? A főnököm fordul egyet, aztán váratlanul, nyújtott karral, egy ujjal megböki a vállam. Felébredt, vagy csak félálomban lecsekkolt? Nem merek hangosan röhögni... Négy óra. Amúgy is fél ötre van beállítva a vekker, a prosztatám is sürget, hát nem húzom tovább: INDULÁS! Minden a kocsiban van, csak az előző este fogott csalihalakat kell betennem, szerencsére már hűvösebb van, mint két hete, túlélték az éjszakát, irány a Gaja-völgy, kedvenc, ám általam idén nagyon elhanyagolt, nagy csukás, kis tavam. Senki nincs az úton, csak a szombat éjjelről átbulizott ifjak kódorognak, igaz, ha nem muszáj, ki az az elmebeteg, aki ilyenkor már talpon van? Mármint rajtam kívül. Vidáman suhanok, magamon mulatva: beteg, beteg, beteg... Sebaj, majdnem elsőként érek az eldugott parkolóba, egy gép már pihen a legtávolabbi sarokban, de szerintem abban csak alszanak. Vagy valami ilyesmi. Olyan messze horgász nem parkol, a kaputól is éppen elég lesz becipelni felszerelést! Három bot, egy nagy táska ezer jóval, és a kishaltartó vödör, csurig vízzel, mindezt vidáman sétálva beviszem kábé egy kilométerre. Leszakad a vállam, de hősiesen tartom magam, egy egész napom lesz kipihenni a tortúrát. A világos határán vagyok éppen, kipillantok az erdőszélről, sehol senki, enyém a tó! A gazda majd reggel jön, ismernek, kezdhetem a mókát... szereléssel. Hogy miért nem készültem fel teljesen tegnap? A padlásra sem mentem fel, ha érted a magyarázatot. Gyors búvárúszó szerelés, harapásálló előke, a legnagyobb veresszárnyú, és egy fél szivacs, hogy ne legyen könnyű lelopni, és lebegjen... egy szerelék a helyén. Mi legyen a másik? Ponty, vagy nem ponty? Ez itt a kérdés. Ejjmár, hajnal van még, most eszik a rabló, nekiállok pergetni. Fél szemem a csukás boton, igazából Fortuna bajcát cibálom, akkor szokott kapás lenni, ha azt hiszi, mással vagyok elfoglalva, de most átlát a szitán. Nem adja. A 15-ödik műcsalival sem. Ha csalihalat cserélek, ha úszósra váltok, akkor sem. Kicsit fáj a szívem... vagy a hátam?, félnyóc, éppen megjön a bokor túloldalára két újabb ápolt. Én örömködöm, ők feedereznek. Első dobásukra kárász akad. Ja, hogy így... befejeztem a pergetést mára, jöhet a ponty! Úgy is kitaláltam egy új végszereléket (aztán persze megtaláltam ugyanezt a neten 100 évvel ezelőttről), ki kell próbálnom. Sokat nyom a latban, hogy így le tudok ülni az elméleti söröm mellé. Kár, hogy vezetek. Rajtam kívül mindenki más átdob a túlsó partra, úgy fenekeznek, én magam elé lendítem az csalit olyan 8-10 méterre. Simán megy, a távdobó mindenit! Délig semmi, pedig 15 percenként újra megtöltöm az etetőt. Hallom, odaát 4:3 az állás, bele kéne húzni! Jaa, bakter, kisebb horgot kell feltenni... már rég eszembe juthatott volna, gyorsan kötök egy rövid előkét, 10-es keszegezővel. Két szem csontit rá, új etetőt, lengetés vissza... fél kilós kárász. Aztán a következő, aztán még sok. Csendben szidom magam... teee, marrha... mire vártál??! 20 egyen kárász, 40-60 dekásak, aztán leáll a pezsgés, kezdhetek figyelni! Enyhe maszatolás... bang!!.. majd letépi a botot egy másfeles pontyocska. Körbeáll egy család, zsizsegnek a gyerekek, óóóó, bácsi... mi ez? Magamban mormogom csak, hogy egy vén hülye, akit már bácsinak hívnak... mire vártam délig?? Óvatosan összepakoltam még a "nagy " fogás előtt, most csak nézem a vizet. Mi ez a sok apró pötty, tán esik? ja, hogy az a fekete felhő... de ezt már végig sem tudom gondolni, pötyögésből, szemerkélésre, abból esőre, zuhéra, monszunra vált, épp csak fel tudok öltözni, hogy a fák alatt várjam ki a csúfság elvonultát. A srácok pólóban, sörrel vacognak, széles kalapomon kopog a fáról összegyűlt lé. Pont egy fél órája gondoltam, hogy már vége lehetne a műszaknak, hiába, tudnom kéne megállni! Eláll. Expressz pakolok. Vagyis: pakolás, pucolás. Most valahogy jobban sikerül felaggatnom magamra a tonnás karácsonyfa díszeket, egy trappal kiérek a parkolóba. (Persze, a kishalast kiürítettem, egész nap cserélgettem őket, rám sem hederítettek a csukák.) Hány az óra, vekker úr? 15. Pont jó, ahogyan ígértem, kora délután még csak nem veszik a fejemet! Betolatok, kutya, macska mind üdvözöl, az előbbi csak szerelemből, az utóbbiak még emlékeznek a múltkori fejedelmi csalihal vacsorára, de most hoppon maradnak. Feleségem mellém lép, mielőtt megölelne, egy ujjal megbök: Te még élsz? 

Ez az az úszó, ami majdnem mindenre jó. Nem hiányozhat a felvilágosult horgász szerelékes dobozából, sőt! az tán még jobb, ha asszonykánk táskájában is mindig lapul egy, bármikor kellhet : ) Azonban, ha a viccet félretéve megvizsgálom, mit tud, és ezt a lusta horgász szemszögéből teszem, kiderül, hogy meglepően sokoldalúan használható. Vajon csak én találtam ki új felhasználási területeket, vagy ez volt a fejlesztők célja is?

Hát lássuk csak, mi is ez: Korda kruiser surface controller 15gr.

http://www.korda.co.uk/fishingtackle/surface-systems/kruiser/

Magyar találatot nem kaptam, pedig itthon bukkantam rá, kedvenc fehérvári horgászboltomban (Budai út). Jellemző, hogy az amúgy igazán nagy tudású eladó süllyedőnek mondta, szóval kizárólag a képzelőerőmre kellett hagyatkoznom a megvásárlásakor : ) Ez tehát egy körte alakú önsúlyos úszó, 10-15-20 gr-os kivitelben, ahol a súlyt a műanyag testbe zárt nagy viszkozitású folyadék adja. A test egyrészt egy felső piros kupakból áll, ez látszik ki a vízből, és aztán jön maga jéghegy, a körte alakú zöld test, ami a víz színe alatt rejtőzve magában foglalja a fent nevezett folyadék-levegő kiegyensúlyozott elegyét. Én a lusta horgász megtestesítőjeként értékelem azokat az újításokat, melyek az eszközök egyszerűsítését, a szükséges felszerelés csökkentését jelenthetik. Mert mi mindenre, és hogyan is használható?

Az eredeti elképzelés szerint ez felszíni csalizással való pontyozás egy kelléke. Én azonban rögtön elvonatkoztattam ettől, és persze másra használtam. Mivel lusta vagyok, kevés felszereléssel, kényelmesen szeretnék pecázni, egy botot több mindenre is használok. 2 m 7-25 gr-os pergető botomon 16-os fonott zsinórra 3-3 ütköző közé fűztem az úszót, és előke nélkül egy kis keszegező horgot kötöttem rá. Ólom nélkül használva csuddálatossan lehet vele kishalazni, az egészen kis sneciktől a nagyobb vörösszárnyúkig bármit jól meg lehet vele fogni.
Ugyanez a felszerelés nagyobb horoggal felszíni pontyozásra is alkalmas (hiszen ehhez szánták), nehezebb csalit feltéve egészen természethűen kínálhatjuk fel azt süllyedés közben, ezzel altatva el az éberebb ellenfeleket is. Nádban is jó, hiszen a kialakítása miatt, vagyis hogy az antenna hiányzik róla, a lekerekített puha műanyag nem akad el kihúzáskor. Visszatérve a csalihalakra, ha megfogtuk a szükséges mennyiséget, egy horog, vagy egy harapásálló előke, horog cseréjével azonnal folytathatjuk a pecát még mindig ugyanazzal a bottal, immár ragadozóra, balinra, csukára. Az úszó kialakítása olyan, hogy a damil felülről van befűzve, és a kupak oldalsó-alsó szélén távozik, nehezen tudja a kishal összebogozni. Felszíni csalihalas rablózásra tökéletes! Még mindig ugyanannál a felszerelésnél tartok, vagyis a pergetőbot, vékony fonott zsinórral. Az úszó önsúlya lehetővé teszi az igen távoli dobásokat, alkalmas műléggyel, gumihallal történő lassú vontatásra is. Ha az előke hossza nem megfelelő, az ütközőkkel változtatható annak mérete, igény szerint ólommal gyorsítható a süllyedés, ha pedig meguntam, és ismét pergetnék, csak lehúzom az egész cókmókot, és egy teljesen más pecát űzhetek újfent. Igazi Jolly-Joker!

Peregnek a napok. Múlik a nyár, érzem a csontjaimban, pedig a forróság még itt ólálkodik. A fecskék már útra készülődnek, a gólyák sem maradnak sokáig. Lesz-e klasszikus őszünk? Olyan hajnali ködös, nappal ragyogó, este szemerkélős? Amikor szívesen óvatoskodom a vízen, csendben közelítve meg a nádszéli sekélyeseket. Nimitz felszerelése egyelőre csak annyiban alkalmas a nagyobb túrákra, hogy villanymotor híján, nincs ami lemerüljön benne, az emberi erő hajtotta járgány elvileg egész nap körözhet. De sem leszúró karó, sem súly, mellény, lámpa, semmi nincs mellékelve, ami egy egész napos út alatt elképzelhető összes időjárás változásra megoldás volna, hacsak nem fatalistán vágok neki az útnak, lesz ami lesz alapon. Jut eszembe, amúgy hiába is tervezgetem, nem szállhatok vízre, két olyan eleme okán, ami ott gyakran előfordul, vízzel, és nappal nem érintkezhet a bőröm. Nem, nem a vámpírnaplók új fejezetét nyitom, csupán a szeretett tavam ajándékozott meg egy remek bőrfertőzéssel.

Meglehet, a belső öblök sekély, iszapos, pangó vize ártott meg, ahogyan még soha. Mindenesetre borsónyi, viszkető ajándékai ellepik hab testemet, így aztán a horgászás helyett marad az álmodozás... Pedig tudom, hogy a nádszéleken rabol a megfoghatatlan balin, a kikötőktől távolabb eső, lustább horgászok által ritkábban látogatott helyszíneken a csuka készülődik a hidegebb időkre, nagy szeles napokon jól fogják a pontyot az agárdi szakaszon, és nem csak a telepített három nyarasokat, hanem a derekasabb őslakosokból is kerül a szákba. Hallom, hogy harcsát is akasztanak, éjjeli szúnyogoktól gyötört leseken, és az amúroknak is eljött a várva várt szezonjuk. Fogás nélkül is gyönyörű a tó, méltatlan támadása, fukarul mért fogásaim ellenére csodás élmény valahányszor körözni rajta! Csodaszere nem létezik a fogásnak, az biztos jókor kell lenni jó helyen, és még csak akkor lesz szükség a tapasztalatra, felszerelésre. Hiába a sok éves gyakorlás, nappal inkább csak strandolni jó a víz, éjjel pedig nem vagyok hajlandó kényelmetlen csónakokban gyötretni magam. Szerencsére, míg tart a 30 fokos jóság, sokan eljönnek egy-egy közös körre, jó érzés látni, ha a gájdolás elnyeri jutalmát, és az ismeretlen helyre érkező jóbarát megtalálja a számítását, de az sem baj, ha egész nap a gyerekek visongását hallgatom, amint a tó közepén ugrálnak a vízbe : ) Visszatérő témám a nyavajgás a horgász-etikátlan állapotok miatt, a víz felől egy kicsit jobban látszanak a visszásságok. Ellenőrzés az nincs. Az év elején még úgy tűnt, megerősítik a járőrözést, de a lendület hamar elfogyott. Így aztán aki fog, az ismét két marékkal viszi, amit ér.

A kikötői vén betyárok a parti fákon akasztva kínozzák a halat, élve vergődik a szákban, mert "majd megpucolom". 200 méterre a mólótól még etető-bólyák vannak leszúrva, elkiabálják róla a magamfajta pergetőt, mert odáig bedobnak... aztán amikor órákkal később jövök kifelé, akkor etetőhajóval vontatják a felszerelést. És persze elmagyarázzák, hogy "fiatalember, nem illik más etetésén horgászni", de behordani az persze korrekt. (Természetesen az irigység is beszél belőlem, persze nem tőle irigylem, hanem az a baj, hogy én nem : ) Amúgy a behordást miért nem szabad, azt egyáltalán nem értem, de ha vannak szabályok, azok mégis inkább mindenkire vonatkozzanak, mint csak kevesekre... no és a szemetet eldobni bárhol, az sem érdekes. Úgy érzem, az ország általános állapota, a régi vágású sporik (tisztelet a kivételnek) "közösségtől el venni nem szégyen" hozzáállása még sok évig megkeseríti a más felfogásban játszók örömét, túl lassan terjed a szerintem megfelelő szemlélet: gondoljunk jövőre is!

Megint befagyott a tó, tán el vagyok átkozva? Mire kiolvad, jön a tilalom, szóval csukára most egy darabig nem kell izgulni. Mihez kezdjek akkor? Mérhetetlen nyugtalanság ül a mellyemre, alig kapok tőle levegőt. Olvasom, hogy máshol "számolatlan" akasztják őket, és azért ez elég frusztráló, mikor még esélyem sincs rá. A főnököm nem is érti, mi ez az általános ingerültség, ami mérgezi a levegőt, pedig ismerhetne, már 15 éve a párom, kezdenek szorítani a falak, mint a mai Bálint-napi ünnepi ebéd után a pocakban kissé szűk nadrágom. De ezen nem segít a kigombolás, mert az a baj, érzem, hogy már itt lehetne a tavasz, de mérhetetlenül várakoztat a csalfa : (

Tavaly korán kezdtük az évet, február-márciusban már vígan pontyoztunk (nem azt mondtam, hogy fogtunk, csak azt, hogy vígan próbálkoztunk vele), pedig még hideg volt a víz, de ilyen apróság még soha nem állta az utunkat. Egyik alkalommal elhatároztam, hogy a partól dobással elérhető távolságnál beljebb próbálkozom, szépen lehúztam a kajakom, éreztem rajta is, hogy türelmetlenül várja, hogy vízre szállhasson. Kaptam ajándékba egy alig használt, csak régi, ennek megfelelően mikrorepedésekkel tarkított melles gumiruhát, amit a télen úgy-ahogy megragasztgattam, úgy véltem, most jött el az ő napja. A halak aznap sem sokat zavartak, így aztán szokás szerint bő teret engedhettünk a kísérletezésnek. A két állásból az elsőn szépen bevontattam a felszerelést, megszórtam valami ínycsiklandóval, aztán kijövet felhúztam a hajót a laposra. Becsorgott a víz, nem létező bajszom alatt morogva mentem át Petihez reklamálni (ő adta a gumiruhát), miközben egy telefonhívás is megtalált. Magyarázok bőszen, míg Peti azt nem kérdezi, a kajakot ki vitte el? Haha! Jó poén, nincs itt senki rajtunk kívül, már megint ez a szívatás... Odanézek, tényleg sehol! Odafutok (el lehet képzelni, milyen futás az öt számmal nagyobb gumicsizmában), a hajóm csendesen ring egyre befelé. Akrucifixét! Ismerem a vizet, térdig, derékig, mellig, orrig ér, mese nincs, csobogok utána. Térdig-derékig. A kajakot elkezdi hajtani a szél is, ahogyan kiér a nád árnyékából, ráerősítek, a víz már a mellemig ér, hideg présként szorítja össze rajtam a ruhát, az illesztékek szivárognak, mint a Vörös Októberen 500 láb mélyen, de már csak pár lépés, egy karnyújtás... aztán elfogy a ruha, perem fölé ér a víz... még szerencse, ahogyan összepréseli rajtam a gumit, nem ömlik, csak csordogál befelé. Az izgalomtól alig érzem, pedig hideg, mint a fene. Még pár lépés, néhány karcsapással megerősítve... éééés, enyém a hajó.

Próbált már valaki majd nyakig érő vízben visszamászni egy kajakra? Még nyáron sem egyszerű, nem hogy teljes marsi védőöltözetben! Félig megtámaszkodva rajta azért sikerült kitempóznom, Peti természetesen gurul a nevetéstől. Mindig örülök, ha jó szórakozást nyújthatok másoknak... Felhúzom a csónakot a part meredek tetejére, onnan már csak Katrina tudná visszafújni, de erre amúgy kevés az esély, csodálatosan süt a nap. - Mi lesz, Imi, bemész átöltözni? - De hát a botok be vannak dobva... tudod mit? Ledobáltam a ruháimat, kiakasztottam az olajfára, és egy szál alsógatya nélkül jártam indiántáncot, míg izzadt nyirkos szintre nem száradtak a gönceim. Aztán visszavettem, és a maradék test"meleggel" fűtöttem fel újra. Persze egy hal sem értékelte a mutatványt.

Ezzel mondjuk nem dicsekedtem otthon... még valaki kimondta volna, amit titokban magamról gondolok : )

Biztos sokan vannak mások is rajtam kívül, akik szívesen fognának lékről nagy csukát. De vajon tudják-e, hol keressék ezeket a gigászokat, hogyan fogják meg őket? A 2011-es nyaram-őszöm nagy csuka fronton jól telt, többet is kaptam, mint amit megérdemeltem volna, olyannyira, hogy lassan kezdtem azt hinni, hogy ez nekem jár. Mivel a TÓ bezárt novemberben, majd még néhányszor, amikor újra bekönyörögtem magam egy-egy after partyra, addig jártam a tógazda nyakára, mígnem beengedett bennünket egy utolsó utáni alkalommal a jégre. Tudni érdemes, hogy ez a völgy hamarabb hűl, mint a környék laposai, és jól tartja a hideget, mostanra is vastag, embert-fejszét-fúrót próbáló jege lett. Márpedig mi a 10+-os csukákkal álmodtunk, hát 3 furatnyi lékből készítettem elő vagy 20-at, ömlött rólam a víz, mire befejeztem. (Azért kellett - volna - ekkora, hogy a hasas példányok kiférjenek majd, hogy nézett volna ki az, hogy megfogunk valami igazi méretest, majd le kell vágnunk a zsinórt, mert beszorul.) A hideg, téli naphoz képest kellemesen napsütés fogadott, csak az a fránya 800 méter ne lenne, míg be kell cipekedni... de aztán ezen is túl voltunk. Fúrás-faragáson, hólapátoláson túl már csak a csalizás, és a vitaindító pálinka fogyasztása volt hátra. Ettől kap a hal! Legalábbis az elméletünk szerint. Bevetettük hát a cájgokat, minden elméleti horgásztudásunkat, reményeinket, osztán vártuk a sült galambot ... ööö, halat. De csak nem akart jönni. Nem baj, ezért vágtuk a rengeteg likat, állítgattuk a mélységet, hering olajoztuk a csalit. Semmi. Mártogattam, vörös, kárász, bodri, szelet mind-mind kipróbálásra került, de nem hozott eredményt. Az amúgy hideg, de a napsütéstől szikrázó völgy mihelyt árnyékba került igyekezett jéggé dermeszteni minket, behatolókat, pedig mindenki vastagon öltözött, ettünk-ittunk közben, hogy a belső fűtés is dolgozhasson, de az árnyékban ez is kevésnek bizonyult. Már kezdtünk pakolászni, mikor a sógor, akinek elméletben a legkevesebb köze a pecához a végén csak akasztott egy pár kilós jószágot. Addig fárasztgatta, és olyan jó tanácsokat kapott az immár mellékszereplővé degradálódott "mesterektől", hogy a végén még ez is elment. Szerencsétlen jószág nem bírta kivárni, míg a felek megegyeznek a húzd meg, vagy ereszd meg taktika helyességén, és lemaradt a várva várt hal. Azóta hallgatom a különbséget az elméleti és a gyakorlati horgászok között...

- Peti, menjünk ki Csurgóra, meg kéne fogni azt a halat, amelyik a legutolsó alkalommal szakított! - Inkább Agárdon kéne, ott sokkal kényelmesebb. - De nekem dolgom van Fehérváron, onnan már csak egy ugrás. Bemegyek érted, és együtt kiautózunk! - Háát... majd reggel hívj, meglátjuk, hogyan alakul! Mindig ez megy. Ontom a jobbnál jobb ötleteket, de ugye, milyen nehéz a kényelmet, megszokást az ismeretlenre cserélni? Pedig ez egy jó tó, ám csak kevesen tudják. Egy gyönyörű völgyben a Gaja-patak duzzasztja, és bár hosszában majdnem át lehet dobni, méretét messze meghazudtoló élményeket ad. Nyáron kezdtünk odajárni István sógorommal (ő ismerte a helyet), állította, hogy tavaly sorban fogták ott a pontyokat, és rengeteg kárász is akadt. Aláírom, az első alkalommal vagy 5 kiló karcsit szedtem ki match-bottal, de jó ideig pontyot nem láttam, csak a sztorikban. Aztán beütött a nyári kánikula, és már a mesék is elpárologtak a forróságban. Időről időre megjelent egy pali, valami ezeréves üvegbottal, beszórt a part menti, vízre lógó bokor elé egy marék konzervkukoricát, és ott fenéken úszózott. Egyszer láttam fogni valamit, de a büfések állítják, onnan szokott szép potykákat kirángatni. Mi rendületlenül a tó közepére dobálva folytattuk a nagy semmit. Ismerős? Egyik nap már reggel óta aszalódtunk a napon, valami csekély eredménnyel, amikor megérkezett egy fiatalember, kicsit beetetett a tó közepére, és rádobott match-bottal. 3-kor érkezett, fél óra múlva megakasztotta az első, majd újabb óra alatt még két szép pontyát, élvezettel kifárasztotta őket (visszaengedte mindet), majd hazament. Mi pedig csak néztünk egymásra, mint két igazi balfék. A sárga irigység evett. De legalább felébresztett, immár biztosan tudtam, változtatnom kell! Ekkor már egy ideje bojli-előkére fűzötten csaliztam, ezt egy picit módosítva, szivaccsal lebegtetve bedobtam a bokor elé, ami így alig 5 méterre a parttól van, maximum 15 méterre magam mellett. Innentől a rászórt marék kukoricára időről-időre megjelent egy-egy ponty, néha megfogtam, de sokszor visszaszaladtak a bokor alá, ami nemcsak árnyékot adott nekik, hanem a belógó ágakban rendre szakítottak is. Ok, gondoltam, most két dolog következik: megpróbálok bemenni a tóba, megtisztítani a terepet, és fonott főzsinórra váltok. Az eredmény az lett, hogy immár ki tudtam tépni őket a bokor alól, és a nyílt vízen már ki tudtam fárasztani a 2-3 kilós nyurgákat (pl. 3 kg / 45 cm, igazi torpedók voltak). Aztán megjött a lehűlés, máshová bújtak a nagyobb békés halak. Eközben folyt a kiképzésem a Velencei-tavon, lestem, ahogy kezdenek átállni a többiek süllőre, csukára. Utánaolvastam a neten, szereltem hetekig, jöttek a próbák. Az eddig bokorszaggató pontyozásra használt rövid karbon teleszkópost, amelyiken vagy 40 méter 20-as fonott zsinór volt, átszereltem kishalasra, és irány Csurgó. Történetünk itt tér vissza az eredetileg szánt mederbe, a csukákhoz. Egyszer már akasztottam egy bitang darabot itt, csakhogy az pontyozás közben történt, kukoricára kapott. Szerencsémre fonott előkezsinórral szereltem, így nem harapta el... nem azonnal. Mivel csak egy ici-pici merítőszákom volt, csak a feje fért bele, a merítéskor kifordulva visszagurult a lejtős partról a tóba, és ott aztán már lerágta magát. Mondogattam mindenkinek, hogy egy méteres lehetett, de szerintem senki sem hitte el, ami érthető is a horgászmesékben szereplő, vízből soha ki nem emelt, és ettől rögtön szörfdeszka hátú halaknak a mese születése óta eltelt idővel egyenes arányú növekvését figyelembe véve. Most azonban készültem. Vagyis azt gondoltam. A felszerelésből legalábbis ez következik: egyszerű shimano hyperloop 4000RB orsó, 3,1 m-es, 40-80 grammos teleszkópos karbon DAM bot, vagy 20 éve vettem, 9 kilós harcsát már látott (amikor kölcsönadtam fél órára), 25-ös főzsinór végén 40 méter 20-as fonott, rajta búvárúszó, drótelőke, élő csali. Mivel csak álmaimban szerepelt egy akár 40 centis jószág is, mellette spiccbottal fogdoztam az ezüstkárászokat, remekül telt az idő. Aztán csak azt hallom, koppan a karika jelző a boton (csalizó nyéltartóba állítva várta sorát, vagy 2 métert lógott róla a jelző, ez 4 méter zsinór). A bevágás után olyan érzésem volt, mintha egy betontuskót akasztottam volna. Aki már fárasztott betont, az tudja miről beszélek. Én ugyanis rendszeresen műsort adok a közönségnek a karikába hajlott bottal fárasztott csónakkikötővel, ilyenkor az a cél, hogy legalább a többiek jól szórakozzanak. Na, de vissza az akcióhoz. Ez a "lény" elindult a pontyozásból megismert bokor felé, pedig direkt jó messze kínáltam fel a vörösszárnyút. Betekertem a féket, megállítottam a futást. Aztán már csak azt hallottam, ahogyan a fonott, 15kg-os szakítószilárdságú zsinórom óriási csattanással elszakad. Döbbent, néma csönd. Így utólag az látszik valószínűnek, hogy a kapásjelző feltekeredett a botra, és ott a zsinór önmagára szorulva megadta magát, fonott, vagy sem. Azért ez zavart. Idegesítő dolog, ha az ember elbénázza élete halát. Ráadásul egyedül voltam, még másra sem tudtam kenni, hogy miért történt így, ami pedig nagy könnyebbség ilyen esetekben. - Peti, most indulok, elrendeztem a dolgaimat Fehérváron, jössz? - Agárd? - Nem, Csurgóra, bemegyek érted, menjünk együtt? - Nem, nem, megyek utánad külön autóval. (Na persze, ha uncsi, legyen mivel menekülőre fogni.) A tóhoz autóval bemenni nem lehet. Kábé 147 kilométert kell gyalogolni a parkolóból egy földúton (annyinak fogod érezni te is teljes menetfelszereléssel), de a látvány sok mindenért kárpótol, egyszer csak előttünk a rét, körben az ősztől ezerszínű erdővel,a még éppen párától füstölgő tóval. - Peti, te nem szerelsz? - Nem, csináld csak, kifújom magam, hadd csodáljam a tájat! (Aha, még mindig nem hiszed, hogy a tutiban vagyunk, nem akarsz potyára pakolni.) Az egyik bot bement vízigolyóval lebegtetett halfarokkal (Péter tanítása nyomán), a másik szerelékre búvárúszón egynyaras élő kárász került. - Peti, nem szerelsz? - Még egy kicsit nézelődöm. - Jó, akkor menjünk fel a büfébe, igyunk egy kávét! Épp kiültünk a padra (kb. 50 méterre a parttól), még a poharat a számhoz sem tudtam emelni, amikor a halfarokkal szerelt botra nézve úgy láttam, mintha megemelte volna valami a jelzőt. Pohár le, rohanás. (Még azt nem kérdeztem meg, mennyire nevettek azon, ahogy szaladgálok). Itt a főzsinór 24-es, a dobóelőke 35-ös (hiszen a nyárról maradt pontyozóra szereltem a cájgot), de annyi eszem azért volt, hogy drótelőkén kínáljam a csalit. Élvezetes, izgalmas fárasztás után Péter megmerítette a halat. - Peti, húzd jól fel az egyenes terepre, nehogy visszaguruljon! - Ez szép, van bilincsed? - Nincs, de hát úgyis megy vissza. - Szájfeszítő? - Az mi, az? Olyanom még sosem volt. - Mivel veszed ki a horgot? - Van egy jó hosszú, görbe ércsipeszem ... basszus, otthon hagytam, a feleségem elkérte, hogy a macskának be tudja adni valami keserű orvosságot. - Várj, elkérem a büféstől a simsonját, van nekem kint a kocsiban.

SMS a haveroknak: 7,2 kg / 83 cm (9h40-10h02). Válaszok: Gratulálok!!!! / Király, fotó? / Az gyönyörű, nagyobb, mint a rekordom. pusztulj :) vidd haza, nagyon finom ám! / Na eszt nnemm hiszemel!!!! Péter balra el. Én meg csak nézegettem a halat, alig mertem a fejéhez közeledni, nehogy letépje a lábamat, naná, hogy a szája felé nyúlni sem nagyon akaródzott! Aztán csak megpróbáltam, így mire Péter visszaért, már fogóval kivettem a szájpadlásba akadt egyes horgot, csak a mérés, fényképezés volt hátra, aztán már csak azt csodáltuk, ahogy a visszarakás után buborékgyöngyök jelzik az útját. Vidám az élet! - Mire jött? - A halfarokra. - Nna, csukázni is megtanítottalak. - Oké, innentől csak úgy szólítalak, Obi Van. - Mester. - Igen, Obi Van Mester! Péter lázasan szerel, és én is visszahajítom egy újabb halfarokkal a varázseszközt. 10 perc alig telik el, nézem ám, mintha élet költözne az élő kishalasba is, kicsit közelebb lépek, és már viszi is! Ezen a boton van a 35-ös monofil, az tizenöt kilót bír, toldás nincs rajta, gyorsan levetettem a jelzőt is, indulhat az újabb menet! Azt képzelem, ha egy mosdótálat (közkeletűbb nevén: lavórt) kiöntenek betonnal, és azt kell partra húzni, elképzelhető, hogy ilyen érzést adhat, amikor pedig elindul... sistereg az orsó, és a jó öreg botom karikába görbül. Kicsit hiányoltam a szakirodalomban fellelhető nagy ugrásokat, de lehet, azért nem így csinálta, mert senki nem fényképezett... Szépen kifárasztottuk egymást, úgy 10 percig tarthatott, kemény rohanásokkal 10-20 métereket húzott le egyszerre, de sikerült partra édesgetni. A horog a szája szegletében akadt, épp, mint a nagykönyvben, a farkára lépve, a fejét ronggyal leszorítva könnyedén sikerült a horgot kiakasztanom. A szabadon engedéskor percekig fekszik a sás mellett, fél szemmel ránk sandít...

Nem akarom tudni, mit gondol közben rólunk! SMS a haveroknak: 10,5 kg / 94 cm (10h20-10h44). Válaszok: Az annyaa... / basszus, nagy királyság!!!

- Peti, nem szereled a pontyozót is csukára? - (érthetetlen dörmögés) És ekkor végre megreggelizhettem, soha ilyen jól még nem esett, az amúgy saját jogán is kiváló óriás sóskifli. - Peti, mit csináljak a maradék halfejekkel, az baj, ha bedobom oda, ahol vagyok? - Ááá, ne azt egye! Erre persze hogy bedobtam. Eltelik fél óra, mintha mozdulna a tó felőli vége a damilnak, gyorsan levettem a karikát, és az ujjaim közé véve adagoltam a zsinórt. Mikor már lement a jelzőnek hagyottból 2 méter, megállítottam, és mivel éreztem rajta a súlyt, gyorsan kézbe vettem a botot, és már indulhatott is a harmadik menet! Nevetve fárasztottam, és ez a hal is kitett magáért, a partközelbe érve pedig óriási csapkodással jelezte nemtetszését... ilyet kívánok mindenkinek, lábremegtető érzés!

 Szakszerűen a szája sarkában akadt (mert hogyan akadt volna, én csináltam), könnyedén kiszabadíthatóan, a mérlegelés, fotózkodás után visszacsúsztattam őt is a vízbe. SMS a haveroknak: 9,5 kg / 89 cm (11h15-11h33). Válaszok: (ezt inkább mégsem írom ide, nem bírná a nyomdafestéket) / Jövő héten ott találkozunk / bmeg hanyat fogsz ma????? mindjart ulok az autoba.... :)

- Iszunk még egy kávét? - Én nem kérek, de felmehetünk. - Tessék, a kávé. Gyönyörűket fogtatok, de van még egy nagy, amit mostanában nem látok. Ott szokott a zsilipnél rabolni. Meg láttam ott valami furcsa madarat, olyan volt, mint egy fácán, csak kopasz a nyaka, és a víz alól jött ki. Mi lehetett? - Én már hallottam ilyesmiről, valami indiai fajta, asszem indiai kopasznyakú vizifácán. Látom, Péter elfordul, rázkódik a válla az elfojtott nevetéstől. Ilyen egy szép kerek nap.

Székely Imre (Sz.I.) Szia, nagyjából utolértem magam, és szeretnék egy kicsit tőled is kérdezgetni,lehet? Mikor?

Györke Zoltán (Zéé) Szeva! Kérdezhetsz bármikor.

Sz.I. Most bármikor van [:)] Szóval....kezdjük talán azzal, hogy mit is csinálsz, miféle terhét viseled a horgászatnak?

Zéé A műcsalis horgászat amit már szinte kizárólagosan űzök, már 9 éve. [:)]

Sz.I. Remek, meg is érkeztünk!A műcsalin belül mi a fő csapásirány?

Zéé Attól függ, mikor, hol, és mire horgászom.

Sz.I. Akkor szűkítsük szezonra, arra, ami most van-jön!

Zéé Mivel ilyenkor pont tilalom van süllőre, csukára, balinra, ezért ilyenkor fekete sügérezni járok. Hozzáteszem ez a kedvenc halam, és erre a fajra horgászom a legtöbbet.

Sz.I. Miért a feka a kedvenc horgászhalad?

Zéé Mert kiismerhetetlen, rafinált, különösen a nagyobbak. Iszonyat mód küzd, bevet mindent, h szabaduljon. [:)] 9 éve üldözöm őket, de még mindig tudnak meglepetéseket okozni.

Sz.I. Egyáltalán, mióta pecázol, és milyen apropóból jutottál el a fekáig?

Zéé Zoltán Nem kezdtem túl korán, bár egész kisgyerek korom óta vonzottak a halak. Akváriumom volt mióta az eszem tudom. Eleinte alap guppik meg ilyenek. Aztán sügérfélék. Zebrasávos sügér, Kék Akara, Márványsügér, Apistogramma Ramirezi. Ezeket tenyésztettem is. Utána tartottam hidegvízi halakat. Süllőt, márnát, csukát, stb.. Dolgoztam nyaranta Zsilinszky (ő írta az alapműnek számító Akvarisztika című könyvet) akvarista üzletében is a Bocskai úton. Aztán 14 éves koromban egyszer keresztapám elvitt magával a Kis-Dunára mert snecit akart fogni a másnapi süllőzéshez. Egyszer csak megkérdezte, hogy kipróbálom-e. Vissza se akartam adni a botot neki. Mondhatni szakadékba lökött. Innen nem volt megállás. Vizsga, engedély, peca. [:D] Végigjártam azt a bizonyos szamárlétrát. Finomszerelék, versenyzés, élőhalas csukázás, süllőzés. Aztán jött pergetés. Úgy kezdtem "ahogy illik". Körforgóval csukáztam, balinoztam. Aztán jöttek a wobblerek, felszíni csalik. Ahogy fejlődtem, úgy finomítottam a felszerelésemen. Egész UL-ig. Miután úgy éreztem, hogy ebben nincs tovább, váltottam a castingra. Immár 4 és fél éve kizárólag ezt a módszert űzöm.[:)] A fekuszokkal egy véletlen folytán futottam össze. Nem is tudtam, h élnek abban a tóban... Az első találkozás alkalmával rabul ejtettek. Utána 7 évig mondhatom, hogy nem is horgásztam másra. [:)]

Sz.I. Beteg, beteg, beteg... :)))) Komolyan jó látni, a sok sorstárs ápoltat.

Zéé :DDD Az UL peca akkor vált érdektelenné miután a Dunán megfogtam egy olyan 5ös harcsát egy 0-10 grammos bottal. [:)] Véleményem szerint ez a harcsa volt a maximum amit UL-el meg lehetett fogni. Utána már az 1-2-3 kilós balinok, csukák már nem nyújtottak akkora élményt. Jó volt megfogni őket, de kellett valami új, ami kihívás, és amiben fejlődhetek. Így jött a casting.

Sz.I. A castinggal ennél nagyobbakat is ki lehet cibálni?

Zéé Hát.... Körülményektől függ. Meg halfajtól. De sose a halak mérete izgatott. A casting pecának sem az a lényege, hogy én hű de hatalmas halakat fogdossak. Hanem az, hogy hihetetlen gyors, pontos és kényelmes peca. Épp nemrég fogott haver 25 grammos bottal egy 6,5-es csukát. 25 percig fárasztotta, olyan helyen ahol nem volt akadó... Ha csak egy faág van a vízben, véged.

Sz.I. Láttam egy képeden egy érdekes jigfejet, mi az??

Zéé Ez kérlekszépen egy Deps Swimming Jighead. Sz.I. Csak a sügérre használod? A víz melyik rétegében jár a leghasznosabban?

Zéé Bár egy éve ott figyelnek a dobozomban, a legutóbbi 2 nap kezdtem el használni őket. A fenékről emelgetve, pöcögtetve átütő sikert aratott! Akasztottam vele már csukát is, ami sajnos meglépett, és fogtam vele süllőt.

Sz.I. Ejha, miért vártál eddig?

Zéé Igazából nem tudom.... van úgy az ember, h vesz valamit amiben lát fantáziát, aztán megfeledkezik róla....

Sz.I. A zsinór fluorkarbon?

Zéé Így van. Szinte kizárólag ezt használom.

Sz.I. Mi a felszerelésed a sügerezéshez?

Zéé A felszerelésem egy Team Daiwa Zillion casting botból és egy Team Daiwa Zillion Type-R multiorsóból áll, rajta 30-as fluorocarbon zsinór, de ezt nem csak sügérezéshez használom, hanem mindenre [:)] Általánosságban elmondhatom, hogy én szakaszosan húzom a csalikat. Gumihalat, texas riget, twisztert pöcögtetve, kisebb nagyobb emelésekkel tarkítva. A wobblereket "twitch"elve, jerkelve. A halat mindig ott keresem, ahol az életviteléből adódóan előfordulhat. [:)] 5, talán 6 féle dobási stílust alkalmazok a meghorgászni kívánt helynek, illetve a terepviszonyoknak megfelelően.

Sz.I. Ugyanazt a botot használod mindenre? Milyen súllyal kb. milyen messze tudsz így eldobni, és ugyanazt a csalit miért NEM felkapókaros orsóról dobsz, és melyikkel dobsz hosszabbat, pontosabban? A feketesügeret, csapót, melyiket hol keresed márciusban-áprilisben? Hol horgászol rájuk?

Zéé Egészen pontosan a Zillion 631MFB 1/8-5/8 unciás (3,5-17,5 grammos) a pálca, ezt a felszerelést használom általánosan, Dunán balinozni, süllőzni, a bot 190 centis, teljesen egyrészes.

Sz.I. Ez tetszik, bár drága, viszont univerzális.

Zéé Valóban nem olcsó bot, de megéri az árát. A sügérfélék, ideértve a süllőt, kősüllőt is előszeretettel tartózkodnak akadós helyen. Pl bedőlt fák, nádtorzsák, kőszórások környékén, itt találnak búvóhelyet. A feketesügér pedig előszeretettel "mutogatja" magát, főleg nyáron kijönnek a partszélébe, vagy a nyílt vízen felszín alatt úszkálnak, mint pl. a balin. Most kb. 40 méterre kellett dobni, és onnan játszani kifelé a csalival.

Sz.I. Jól gondolom, hogy feketesügeres víz nincs sok az országban?

Zéé Nincs túl sok valóban, de hála az égnek egyre elterjedtebb. Ez az egyetlen olyan faunaidegen halfaj, ami teljesen beépült a táplálékláncba. Szeretek csapózni is, csak nálunk az a gond, hogy mivel nem áll semmiféle védelem alatt, ezért a kisebbeket is elviszik a macskának.... Szerencsétlen igen lassan nő, ezért ilyen csenevész nálunk az állománya. Véleményem szerint a csapónak is kellene adni méretkorlátot, mondjuk 30 centit, az összes többi ragadozónak felemelni minimum 10 centivel (a süllőnek hússzal!!) a korlátját, és be kellene vezetni egy felső mérethatárt is. Pár év alatt szerintem igen jókat horgászhatnánk szép nagy halakra. [:)] Általában azért telepítik a feketesügereket, mert ez az egyetlen faj ami megeszi a törpeharcsát. Leginkább a fiatal 1-2 centis ivadékot, úgymond kieszik a törpe utánpótlást. A másik fele pedig az, hogy Ő is ugyanúgy táplálék a nagyobb ragadozóknak, tehát neki van természetes ellensége, nem úgy mint az amurnak, busának... Ezért épül be teljesen, anélkül, hogy komolyabb konkurenciát jelentene a többi ragadozónak. A csapó az egyetlen aminek komoly konkurense lehet.

Sz.I. Óóóóó, ez jó! Akkor miért nem telepítik minden használhatatlan törpés tóba??!!

Zéé Telepítik, ne aggódj! Szép lassan. Amúgy gondolom azért, mert nem fognak a pontycentrikus tógazdák egy relatív drága halat telepíteni (350Ft/db nettó)... Másik kérdésed volt, hogy milyen messzire tudok dobni multival? Egy 10 grammos wobbler 40 méter pl. [:)]

Sz.I. Az is kérdés, igen, de főleg az a kérdés, mi az értelme a váltásnak erre az orsó típusra?

Zéé Addig minimum dobok, ameddig te a spinning motyóval. És hogy miért használok multit? Nos, masszívabb szerkezet, nem csavarja a zsinórt, kényelmesebb a fogása, és gyorsabb pontosabb horgászatot tesz lehetővé, amellett, hogy igen könnyű a felszerelés.

Sz.I. Pontosabban dobsz vele? Mi lehet ennek az oka?

Zéé A rövid gerinces bot, és a lineáris zsinórlefutás szerintem. A peremfutóról körbe körbe csapódik a keverőgyűrűn a zsinór, távolabb fut a blanktól a gyűrűsor pl. Ráadásul sokkal kompaktabb, masszívabb szerkezetek. Az egyik barátom a Pón, ezzel az orsóval 2 db 40-es harcsát vett ki... Hol bírná ki ezt a terhelést egy akármilyen peremfutós orsó?? (3000es peremfutós)

Sz.I. Kibírja... ja az nem. Nagy fém harcsás, az bírná, vagy egy tengeri multi.

Zéé Pedig méretben, zsinórkapacitásban ugyanaz a kategória, viszont azoktól 2 óra alatt elkopik a porc a válladban, könyöködben....

Sz.I. Ok, én eleve is meg vagyok győzve, így könnyű. Csapót ... hol keresed márciusban? Hol horgászol rájuk? Milyen csalikat használsz?

Zéé Márciusban is keresem az akadókat, töréseket, illetve ahol apró halat látok a part közelében, szinte biztos, hogy ott ólálkodnak a közelükben a sügérek. Azt szoktam mondani, h ahol a zebra, ott az oroszlán... Mindig valamilyen víz alatti tereptárgy közelében vannak, öblökben, tavakon bedőlt fák, csónakok, bokrok, hínárcsomók környékén, a Dunán pl. a kövezések tövében.

Sz.I. Drop-shottal sügereztem, és a végén már annyira le kellett lassítanom a betekerést, hogy inkább csak bedobtam, és feszegettem egy helyben, míg rá nem ütögettek (a 80 cm-s velencei-tóban).

Zéé Azt úgy is kell! Nem kell tekerni. Néha arrébb kell emelni az ólmot, és feszes zsinóron megrázogatni a csalit, anélkül, hogy az ólom elmozdulna. 2-3 rázogatás, aztán 30-40 centit arrébb rakni az ólmot, megrázogatni és így tovább. A csalik 5-7 centis drop-shot gumik, pin tailek, cross tailek, V-tailek, erről sok infót találsz a neten.

Sz.I. Régóta csinálod, milyen eredménnyel jársz? Hibákról, fejlődési lehetőségekről mesélj!

Zéé Hibákat mindenki követ el. A mai napig én is, pedig mint mondtam már 9 éve kizárólag így horgászom. Én egy gyenge, vagy nullázós napon nem a kudarcon kesergek, hanem azt próbálom megfejteni, hogy mi lehetett a sikertelenség oka. Ha felismered mit rontottál el, akkor tapasztalsz. Ha nem fogok semmit, akkor is megyek holnap, bár zavar, de töröm a fejem a legközelebbi hogyanon. Én is így fejlődtem/fejlődöm egyfolytában. Átgondolom mit hogyan lehetett volna, és következő alkalommal hasonló szituációban kipróbálom. Általában be is jön. [:)], Ha esetleg nem tudok rájönni, vagy nincs ötletem, akkor megkérdezek valakit aki nálam tapasztaltabb, nem szégyellek kérdezni.

Sz.I. Remek, térjünk vissza egy pillanatra a tavaszi történésekre, mesélj, merre jártál, és milyen sikerrel?

Zéé Itt egy történet, ami igazán emlékezetes volt: Tavaly május 8.án, csodálatos borult vasárnap reggel kimentünk haverral a Dunára, h de jó lesz. Kb. fél óra múlva elkezdett esni. Cimbi 10 perc múlva aszongya: "Szerintem megyek, nincs nálam esőkabát. Jössz?" Áhhh - mondom - csak szemerkél... Cimbi kocsiba be, tipli. Zoli kint maradt a parton. Olyan 5 km-es körzetben senki... Tök jó. Ja. Csak a szemerkélés átváltott masszív áztatóba, és némi északi szél is jött hozzá. Felmértem a lehetőségeim: Thermo pulóver,nem vízálló. Alatta hosszú ujjú Daiwa póló. Nem vízálló. Alatta pólóing. Nem vízálló. Nadrág. Nem vízálló. Sportcsuka. Nem vízálló. Zokni, boxeralsó se. Pergetőtatyi. Na ez az egyetlen ami vízálló. Legalább a fényképezőm nem ázik szét. No. Gondoltam meghajigálom a vizet egy olyan km-es szakaszon és aztán húzok. Ekkor még csak a thermom volt nedves. Zsír. Bírjuk. Dobálózok-dobálózok, oszt azt veszem észre, h hejde trükkösen rángatom a bot spiccét. Na nem azért, mert annyira pro vagyok, hanem mert reszkettem mint a kutya... Ekkor vettem észre, h csurog a water a gerincemen. Na mondom dobok még párat a 200 méterre lévő aprócska rugany-szerűség végénél. Mert ott faszán megtörik a sodrás. Konkrétan futottam odáig, hátha kicsit felmelegedem. Hát annyira sikerült, hogy már nem reszkettem. Kb az 5-6. dobás után BÁMMM. 53 centis, olyan kettőfeles, kövér balin. Gyors fotózás, hal vissza, Zééé haza. Az alsógatyámból is csavartam a vizet. Párom azt mondta nem vagyok normális. Én erre csak megvontam a vállam és annyit mondtam: "Pergetőhorgász vagyok."

Zulejka 3 éves kora óta hétvégenként a víznél volt lent, ez volt a családi kikapcsolódás [:)] Már csak azért is, mert édesanyja halőr volt a Váci Buki tavon, így valószínűleg az anyatejjel szívta magába a halvért! Az első botját még mindig őrzi, [:)] 135 cm-es kis gyerekbot Silstar orsóval [:)] A víz szeretete megmaradt a későbbiekben is, főleg az Élő Dunán pergetett, a túl "nyugis" pontyozás helyett. [:)] Kedvenc helyei a Duna Alsógödi és Felsőgödi szakaszán lévő kőgátak voltak, ahol főleg kisebb balinokra ment. [:)] Idén kezd versenyezni. Horgász vízitúrákat szervez, és vezet, az elmúlt években a víz közelségéből rengeteget tanult az ott élő halakról, valamint a hely is szinte már a tenyerében van [:)], most megosztja velünk tapasztalatait:

Sz.I.: Üdv, kéccsókolom, szia! Kalacsi Jani adta meg az elérhetőségedet, hogy jól kifaggassalak csukából, ahogyan azt Sztahovits Petivel is tettem, és közzétegyük utána, hadd tanuljon, okosodjon, csodálkozzon a jónép. Lécciléccilééééci, lehet?! Ilyesmit csinálunk sorozatban, itt, a facebookon kényelmesen kérdezve-válaszolgatva (később összerendezve), idő van, amíg el nem olvad a jég, és ki nem költözöm a Velencei-tóra...

M.J.: Szia [:)] Örömmel válaszolok a kérdésekre, olvastam a cikket Petivel [:)] Ha jól értettem, maga a riport itt lenne a facebookon, és nem a parton?

Sz.I.: Itt, mert így kényelmes. Az is lehet, hogy egyszerre befejezzük, csak az nem túl valószínű, mert egyik kérdés szüli a másikat. És az pedig elágazik, és így tovább.

M.J.: Igen, erről lehet napokig beszélgetni [:)] Amint végigfutottam, látom, hogy felszerelésről, kellékekről is kérdezel, ha nem gond pár szót ejtenék a rablóhalakkal való kíméletes bánásmódról is, mivel sajnos az a tapasztalatom, hogy a békés halak védelméről kis hazánkban több szó esik.

Sz.I.: Bármi jó,amit te gondolsz, tudsz, és semmiről sem kötelező... Néhány bemelegítő kérdés, hogy képbe kerüljünk: Merre is lakol?

M.J.:Másfél éve Cibakházán élünk a Tisza folyó leghosszabb holtága mellett.

Sz.I.: Általában azon a környéken pecázol?

M.J.:Igen, most már szinte csak ezen a környéken, Cibakházán a Nagy, -és Kistorokban, valamint a Tiszaugi vasúti híd alatt a Tiszán Sz.I.:Vagyis folyóvízen, és holtágban, igaz?

M.J.: Igen, a tavakat annyira én személy szerint nem szeretem, inkább félvad-vízi és vadvízi pecás vagyok.

Sz.I.: Kezdjük az alapokkal, most milyen halra is pecálunk? Sőt, a mikor is kérdés, azaz most, a tilalom után, milyen halra pecálsz?

M.J.: én kifejezetten a csukákat részesítem előnyben

Sz.I.: Csuka... hmmm élő csalihallal is fogod?

M.J.: Jobban szeretek pergetni rájuk, de volt rá példa, hogy fenekezve és úszóval is fogtam Őket [:)] nem tudok túl sokáig egy helyben ülni [:)]

Sz.I.:Óóó, én napozok közben, szerelek, bedobok, kiveszem, sörözünk vidáman telik egy helyben is [:)] Jobbára a közösségi élet oldalát domborítom ki, még ha azt tudom is,nem a leghatékonyabb így.

M.J.: [:D] én szeretem bebarangolni a partot, és egy-egy szebb csuka után elmenni kilométereket is [:)], rengeteg kedves horgászt ismertünk meg ezalatt a majdnem egy év alatt [:)] minden módszernek megvan a szépsége [:)]

Sz.I.:Igen, azt hiszem a különbség a tó... a Velencei-tó partján nem olyan egyszerű barangolni, csónakom még nincs, ha pedig ketten megyünk az már nem csupán a horgászatról szól. Milyen rövid botot kíván a vad víz?

M.J.:Változó, éppen most váltottam botot, módszert, felszerelést és mindent. tavaly még egy 2,70-es Cormoran bottal kergettem a csukákat, szeptembertől Casting módszerre cseréltem.

Sz.I.: NNa, akkor a témák a csukák! Ezt mondta Jani is.

M.J.: Természetesen túravezető lévén sokszor voltam békés halas túrán is, de a pergető cucc mindig nálam van [:)] A csukák a legjobb színészek a halak között és a legélvezetesebb fárasztásokat produkálják [:)]

Sz.I.: Most épp tilalom van, mit csinálsz addig?

M.J.: Ilyenkor szoktam felkészíteni a felszerelést, beszerezni a csalikat, és persze nagyon várom a tilalom végét [:D]

Sz.I.: Ok, a tilalom alatt amúgy ennének?

M.J.: A halak mindig táplálkoznak, sokan azt hiszik, hogy téli álmot is alszanak, de ez egyikre sem igaz [:)], kicsit kevesebbet esznek az tény, főleg a hideg miatt, ők is lelassulnak, természetesen ők is ilyenkor az ívást részesítik előnyben [:)]

Sz.I.: Amikor már szabad, addigra elmegy jég tutira, és melegszik a víz Hogyan indulsz el?

M.J.: Jó gyorsan [:D] a tilalom vége előtt egy nappal már nem igazán bírok magammal [:)], nem szoktam sok dolgot magammal vinni egyébként, egy bot és a kedvenc csalijaim, aztán reggeltől estig kint vagyok és dobálok [:)]

Sz.I.: Tehát: teszkós szatyor, néhány műcsali, egy bot, és egy egész napos sétát viszel magaddal

M.J.: Pergetőtáska, bicikli, vagy motor, de nagyjából igen [:)]

Sz.I.: Mi a szerinted igazán hasznos napszak a felmelegedő víznél?

M.J.: Ez elég nehéz kérdés, mindenki másra esküszik, mondjuk meglátásom szerint a reggeli órák, amikor az első napsugarak érik a vizet, és a késő délutáni órák a kapásban gazdagabbak, de egész nap lehet csukát fogni [:)] Én általában délelőtt szoktam kimenni, és napnyugtáig maradok.

Sz.I.: Szóval még véletlenül sem sötétben, mint az elvetemült süllősök, harcsások?

M.J.: Éjjel csukát még nem fogtam itt nálunk, még csalihallal sem, de hallottam olyanról, hogy akkor is fogtak már szépeket

Sz.I.: Hol keresed őket ilyenkor (áprilisban) 1., Tiszán, 2., holtágban? Mert ugye az lehetetlen, hogy elinduljon az ember a part mellett, és minden mélységet végigdobáljon méterenként... Igaz, a mennyiségi megközelítés is egy módszer [:)]

M.J.: A Tisza egyik árterére szoktam lejárni, ez a két torok, ahová az Élő Tiszáról bejárnak ívni a csukák, amikor a víz visszahúzódik akkor remek csukás vízzé válik,nyáron már jól foghatóak a növendékek is, olyan 20-26 cm-esek [:)] Sajnos itt is igaz az, hogy van aki nem tiszteli a természetet, és elhordják... mi általában visszaengedjük, de évente, néhány darabot hazahozunk [:)] Tavaly a legnagyobb amit nekem sikerült horogra csalni itt az 89 cm-es volt, szóval szép számmal maradnak bent nagyok is, átlagban az 50-75 cm-esek a legelterjedtebbek.

Sz.I.: Az nagy, 8 kg-os körül, gondolom, vagy akár 9 is lehetett?

M.J.: Majdnem 6 kiló volt, ezek jóval nyurgábbak, mivel folyóvízen sokat mozognak [:)]

Sz.I.: Ahh, igaz is. Nézzük csak, miféle műcsalik lehetségesek: támolygó, körforgó, wobbler, twister, gumihal, drop-shot... kihagytam valamit?

M.J.:...a kevésbé elterjedt Texas Riget, amivel idén fogok csukázni [:)]

Sz.I.: Akkor a következő válasz elejét tudom:

M.J.: ... azon kevés horgász közé tartozom, akik plasztikkal mennek inkább csukára.

Sz.I.: Szinte csak gumihallal nyomod? Miért?

M.J.: Egyszerű a válasz, számomra minden csali kedves, de leginkább olyan akadós terepen horgászom, ahol körforgóval és kanállal, sőt wobblerrel esélyem sem lenne, csak ha abban a pillanatban rávág a hal, aminek kicsi a valószínűsége, így sok lenne a vesztett csalim, twisterrel, és texassal szinte lehetetlen leakadni.

Sz.I.: Érthető, eddig erről, ugye nem esett szó, vagyis kifejezetten akadóson vagy.

M.J.: Igen, képeket is szívesen mutatok a "pályáról", mindig az akadóban van a nagy hal [;)]

Sz.I.: Ok. Vagyis igyekszel nagy halat akasztani, és ezért belógatsz a dzsindzsába, és ezért a gumihal. A nagyobbak nyilván óvatosabbak. Igaz lehet az, hogy míg a kisebbek cirkálnak (is), a nagyobbak lesben állnak (inkább)?

M.J.: Igen, ők már rafináltabbak, és szinte cikkszámról ismerik a kanalakat, így nekik mindig kell valami újdonság, sokszor a felmérgelés vezet eredményre nem is az, hogy élelemnek nézik a csalit

Sz.I.: Vagyis a nagy csukák a túlhorgászott vízen kanálról, vezetésről megmondják, ki próbálkozik éppen... Méret, forma, szín preferencia? A tiéd, és az övék is érdekes [:)]

M.J.: Ez változó, sosem lehet tudni, hogy kinek, mi tetszik aznap, így próbálom úgy összeválogatni a csalikat, hogy az áttetszőtől a rikítóig, a kicsitől a nagyig legyen nálam. Általában a neonzöld, neonsárga, narancs színű 8-9#os csalikat vetem be erre a célra

Sz.I.: A formája érdekes? A farok korong, kis villás, vagy nagy dupla twiszter?

M.J.: Általában nagy méretű egyfarkú twisterrel szoktam ilyenkor dobálni, de a duplafarkút szintén szeretik, valamint a shad-eket, abból a fehér szokott eredményre vezetni.

Sz.I.: Mekkora súllyal játszol?

M.J.: 5-10 grammos jigfejekig szoktam feltenni, mivel a meder sok helyen iszapos, és néhol elég sekély is

Sz.I.: Ömmm, csukázó előkét használsz? Van olyan horog, amit arra is fel lehet tenni...

M.J.: Nem.

Sz.I.: Miért, nem harapják el?!

M.J.: Kapcsot szoktam kötni a főzsinórra, még nem volt rá példa, és nélküle természetesebben mozog a csali. Sz.I.: Aszta, a nagyok sem?? Azt hittem, azok bekapják zsinórostul.

M.J.: Nem [:)] hamarabb rágják le a farkát [:)], pergetésnél nem nyeletünk, úszós és fenekező módszernél nem árt, ha van.

Sz.I.: Én összeraktam egy olyat, ahol a főzsinórra forgókapoccsal egy vékony, de csukázó előke került, aminek az aljára gumistopperrel, gyöngyök közé worm horgot tettem, így derékszögben állt, és alá került a monofil a dropshot ólomnak, de már van derékszögű horog is, igaz bitang drága.

M.J.: A drop shot módszerhez sem kifejezetten szükséges, bár bevallom, én nem használom azt, de igen, azt láttam, hogy a horog borsos áron van, viszont hatékony a rejtett horog, akkor akad, amikor kell [:)]

Sz.I.: Szóval dropshot. Texas rig. Mi is a különbség?

M.J.: A Texas Rig-es módszernél a főzsinórra csúszó módszerrel felkerül egy speciális ólom, és a szerelék végére pedig a csali A módszer eredményessége abban van, hogy miután az ólom leér a fenékre, lágy mozgással a csali követi.

Sz.I.: Miért jó, mikor melyik?

M.J.: A texas számomra azért tetszett meg, mert könnyű a szerelése, és a vezetése is közelebb áll ahhoz, amit eddig csináltam, elmagyarázni elég nehéz, de mindkettőnek megvan a hatékonysága, és az előnye [:)]

Sz.I.: Fogom a netről, és lemásolom, vagy van vmi speckó trükköd?

M.J.: Helyzetfüggő, és vízfüggő, azért nehéz, mert a vezetést érezni kell, a felszerelésednek összhangban kell lenni Veled. ...a vezetést pedig érzésből lehet :d...szóval kérek másik kérdést [:D]

Sz.I.: Egy politikus veszett el benned : ))))

M.J.: Már említették [:D]

Sz.I.: Persze, akár hetekig kínozhatlak, nem muszáj mindent ma bevallanod! Ok. lemész, ránézel a vizedre, április van, éppen vége az ívásnak, melegszik a víz, hol állsz neki?

M.J.: Már amikor leérek, mivel minden áradás valamelyest terepet is rendez, megnézem a jól bevált helyeimet, bedőlt fák tövét, partszéli bokrokat és figyelem a kishalakat.

Sz.I.: Mozgást keresel, kishal csapatot? Ahha!

M.J.: Igen, az az első lépés.

Sz.I.: Ezek szerint nem befelé hajigálsz, hanem finoman, partközelben?

M.J.: Sokszor jártunk úgy, hogy kishalat szerettünk volna spicc bottal fogni és az etetésre kiállt a csuka

Sz.I.:Igen, ilyet láttam én is, amikor 10-es damilra fogott küszre ráugrott, akadt egy 10+-os csuka...no, nem lett meg Akkor tehát fontos, hogy egyedül menj, ne kiabálj mással, ne beszélgess, ne zörögj?

M.J.: Igen, az alapszabály, nagyon sokszor a lábamnál fordulnak.

Sz.I.: Szóval partközel a pálya? Igaz, a melegedő vízbe kijönnek a kishalak, alattuk, mögöttük? merre van a csuka?

M.J.: Igen, illetve a mederben bedőlt fák és bokrok, mivel elég sunyi keres egy búvóhelyet és onnan kitörve szedi a zsákmányt, majd mihamarabb visszamegy. A csuka partszéli hal, általában ott tanyázik. Lesből robban rá a zsákmányra. Területvédő, beáll egy jó helyre, a vetélytársakat elzavarja. Leginkább jellemző rá a kannibalizmus. Azt a helyet szereti, ahol a sűrű növényzet és a nyílt víz nagy kontrasztban van.

Sz.I.:Ha holtág, akkor nem változik olyan drasztikusan, mint a folyóvíz, de az akadók miatt akkor ide erős damil kell.

M.J.: Szoktak ezzel kergetni a nagy öregek, hogy orosz rulettet játszom teli tárral, mivel 25-ös monofillal megyek le csukázni. Fékbeállítás kérdése [:)]

Sz.I.: Apám..., igaz, ha nem használsz csukázó előkét, akkor már olyan mindegy.

M.J.: Idei évtől fluorkarbont, tavaly sima pergető monót használtam.

Sz.I.: Mi vitt rá a fonott ellenében?

M.J.: A botomhoz , egy Cormoranhoz jobb volt a monofil. Nem szoktam engedni nagyon, először nem árt az akadótól elirányítani, utána egy rövid ideig szokott kószálni, de, sokan lesápadtak már egy-két fárasztásomnál [:)], persze ez is terepfüggő [:)] nyílt vízre kell kiterelni, ha van rá lehetőség, nekem sem harcifékes, egy kis méretű első fékes orsóm van.

Sz.I.: Ok, idén, ha kimész, mivel kezded tehát? Texasszal? M.J.: Igen, edzenem kell [:)], a Női pergetőre én is megyek, Kalacsi Jani versenyére. Sajnos összerakták a csónakos pergető OBval [:(] Az idén castinggal megyek, és nagy örömömre egy kiváló castingos horgász, Györke Zoli, (Zééé) lesz az edzőm.

Sz.I.: Hogyan horgászol melegedő vízben texas riggel? Okosíts ki, kérlek!

M.J.: Hát, mivel ez az év a meglepetések éve, felkértek teszthorgásznak, egy olyan termékcsaláddal, amit még nem is lehet kapni az országban [:)]

Sz.I.: Formára, méretre színre? M.J.: A csalik formája, színe, és illatanyaga ismeretlen a hazai csukáknak... Sz.I.: Mimmmmmmicccsodaaaa? illata??

M.J.: ...változó a 3#-tól a 7#-ig megtalálható a palettán, szinte minden forma és szín, feromonos csalikról van szó.

Sz.I.: A csukának? Minek? B...ás.

M.J.:Igen [:)] és jó lesz későbbiekben bármilyen halra a harcsáig [:)] Egy nagyon kedves ismerősöm hozza be ezeket a csalikat az országba, és felkért, hogy teszteljem le, írjam le őszintén a tapasztalataimat, és igen nagy reményeket fűzök hozzájuk [:)], így a versenyre is ezekkel megyek.

Sz.I.: Tesztelsz, t-riggel, titok csalival, illattal..., hogyan dobsz? Ejtesz? Messzebb dobod, és finoman ráhúzod, vagy csattanjon? Alulról? Fej fölül?

M.J.: Mivel egyedüli castingos nőként megyek ki a versenyre, a dobástechnika egy külön élmény [:)] Kb annyi, hogy felejtsd el ahogyan eddig dobtál és kezd 0-ról [:)] Sz.I.: Nem nagy kunszt, ez az egy biztosan menni fog.

M.J.: A castingos orsó elég sok gyakorlást igényel, és sokan feladják miután sok "pulóvert " kötnek a dobra.

M.J.: A multiplikátoros trükkös orsó[:)]

Sz.I.: Te igazán beteg vagy [:)] gratulálok!

M.J.: [:D] köszi [:D] Mutatok egy linket, ez az oktatófilmem :))) rongyosra néztem [:D] Ő az edzőm Zééé https://www.youtube.com/watch?v=WPw8oantVBo Ez csak dobástechnika, 7:48nál pislogtam én is [:)]

Sz.I.: Szóval, finoman beleheled a csalit, aztán, mi következik?

M.J.: Laza mozdulatokkal kell vezetni, és lassan, csuklóból, hogy a spicc arrébb mozdítsa a csalit [:)] , most egy kétrészes 180 cm-es Cormoran bottal pergetek, ezzel tényleg be lehet mászni a bokrok alá [:)] Finom spicce remekül elindítja a csalit és nagyon pontosan lehet vele dobni.

Sz.I.: Jó, véletlen sem fej fölül tehát, összegezve: finoman, mittoménhogyan, közelre.

M.J.: Igen, a cél az, hogyha észrevesszük a halat, akkor pontosan az orra elé rakjuk a csalit, teljesen mindegy, hogy wobbler, vagy plasztik.

Sz.I.: Hogyan veszed észre??! Áá, akkor nekem először szemészhez kell mennem...

M.J.: A kishalak nagyon jó támpontot adnak, valamint a rablásokat is látni lehet, főleg akadós helyen, de megsúgom, csukás vízen teljesen mindegy hova dobsz [:D], a territóriumot kell kilesni.

Sz.I.: Igazi jó tanács, végre. Azt már mondtad, hogy mindegy mivel, most azt, hogy mindegy hol.

M.J.: A kis csukák még elég elesettek, azokat sok helyen meg lehet fogni, viszont ha egy kicsi a nagy helyére pályázik nagyon szép vízi csatákat lehet látni! Nagy hal nagy csali, általában, de a csukára ez nem igaz [:D], a 20 centis is pufók képpel jön ki a vízből [:D] bekapja a nagy csalit is.

Sz.I.: A ma reggeli első gondolatom az volt, hogy milyen defekt vehet rá valakit arra, hogy multi orsóval pergessen? Mi a hasznos oka? Mitől jobb, mint egy peremfutó?

M.J.: Igazából a kíváncsiság volt az első, vagyis, mit veszthetek, ha kipróbálom... [:D] Aztán Tóth Janiék lehoztak nekem egy felszerelést, ámultam, mikor 90 méterről fogott egy balint... [:)] És piszkálta a csőrömet, hogy miért nem tudom eldobni az én pici plasztikjaimat vele [:)]

Sz.I.: Ezen a szereléken akkor nagyon-nagy a hangsúly, az optimális összhangjának a megtalálása alap kérdés.

M.J.: Persze [:)]Na meg a régi nagy öregek itt sem csalódtak bennem :))) sápadtak is amikor hallották, hogy mit csinálok

M.J.: Itt van egy okosítás, ha valaki pergetni kezdene: http://pikeoutdoor.bplaced.net/index.php/blog/136-7-hiba-amit-kezdo-pergetokent-elkovethetsz

Sz.I.: Igen, ezt megtaláltam, magamévá tettem.

M.J.: Melegedő vízben partszélben érdemes keresni a csukát, ahol van valamiféle búvóhely, pl. nádfal előtt, nádtorzsák között, meredekebb partszakaszoknál közvetlenül a part előtt, mivel kitör a helyéről amit már említettem is, nagyon fontos, hogy csöndben, cserkelve közelítsd meg a helyet, minimális zajt csapva. Ívás, tilalmi időszak vége után kifejezetten zabálnak [:)] tehát az ívó kishalakhoz megy ki az összes rablóhal, mivel azok figyelmetlenebbek olyankor, úgyhogy a legjobb jel a kishal-raj partszélben [:)] A másik kérdéseden sokat rágódtam, de talán a legjobb válasz abban a cikkben van amit utoljára küldtem, a pergető hibásban. A pergetés az egyetlen olyan módszer, amit csak és kizárólag a parton gyakorlással lehet elsajátítani. Ismerek olyan horgászt, aki csak folyamatosan tekeri a gumihalat és fog és olyat is aki így nem. Én általában a spicc pöcögtetésével mozgatom csalit, de mindenki másképp csinálja [:)] módszertől és csalitól függetlenül, mindenkinek megvan a saját tapasztalata. Anno amikor elkezdtük a túráinkat volt olyan aki megkérdezte, hogyha lejön megtanítom pergetni? Bár ilyen egyszerű lenne [:D] Neki is csak azt tudtam felelni, hogy jöjjön le, megmutatom szívesen, hogy én hogyan csinálom, de megtanulni csak gyakorlással lehet. A másik nagyon fontos, hogy ismerd a halat, a mozgását, a táplálékát, a viselkedését, és a testfelépítését, ha ez megvan, akkor már tudsz szelektálni.Nekem sikerült, olyannyira, hogy azokkal a csalikkal, amikkel én lemegyek, csak és kizárólag csukát fogok. Nem lényeg a méret, inkább azért megyek le, hogy minél többet horogra tudjak csalni [:)] A 20 cm-es csukák ugyanolyan élményt tudnak nyújtani, mint a 90 cm-esek [:)], max az utóbbi nagyobbat csobban [;)] [:D]

Sz.I.: Jó, de ebből mit tudunk átadni úgy az olvasónak, hogy hasznára legyen, érdekessé váljon?

M.J.: Az érdeklődés felkeltése több módon is lehetséges, a tapasztalataim alapján [:)] Nagyon sokan azért kezdtek el pergetni, mert volt mellettük pergetőhorgász, vagy pedig leírásokból, bár az kevesebb [:)] A pergetésnek van egy varázsa, amit konkrétan komoly bojlisoknak is át tudtam adni [:)], a tavalyi nyílt napunkon pl. pont egy bojlis horgásszal pergettünk csónakból fél éjszaka [:D]

Sz.I.: Akkor halljunk egy szép sztorit, ami étvágyat gerjeszt!

M.J.: Tavaly például amikor vége volt a csukatilalomnak lementünk ketten pergetni. A parton nem volt lent még senki, csak mi [:)] 10 órára értünk le, összeraktuk a felszerelést, a srác akkor látta először ezt a vizet [:)] Felkészítettem, hogy elég nehéz pálya, így fonott zsinórral és rengeteg csalival érkezett. 4 óra leforgása alatt 30 db csukát fogtunk, és lefordult neki egy közel 10 kilós példány, mindet az ágak közül szedtük ki szinte partszélből [:)]

Sz.I.: Mi volt benne a trükk, amit más nem csinál, hogy ilyen sikeres lehetett a peca?

M.J.: Ritkán, sőt kifejezetten nagyon ritkán szoktunk egymásnak keresztbe dobni, gondolom, ezt te is tudod, hogy kevesen tolerálják, na mi pont ezt használtuk ki. Mindketten plasztikkal voltunk, és kifigyeltük a csukát, és amikor már máshogy nem ment, egymást keresztbe dobva ingereltük a jószágot [:)] Előbb utóbb nagyon mérges lett és el akart minket, vagyis a csalit, kergetni és így került horogra [:)], szóval tulajdonképpen bekerítettük [:D] Amire figyeltünk, hogy amikor felszínközelben nem kaptak rá, akkor félvízen húztuk a csalit, valamint ha az sem vált be, akkor fenéken kopogtattuk a jigeket [:)], így pont azt használtuk ki, hogy olyankor a legagresszívebbek. Szerintem pont az az ember lesz pergetőhorgász, aki szereti a természetet, és azokat a helyeket, ahol ember ritkán jár. https://www.facebook.com/photo.php?fbid=110559622363482&set=a.105435419542569.11389.100002283332130&type=3&theater Ez volt az a hely. https://www.facebook.com/photo.php?fbid=110559739030137&set=a.105435419542569.11389.100002283332130&type=3&theater Innen az ágak közül szedtünk ki 5 darab csukát. https://www.facebook.com/photo.php?fbid=110559872363457&set=a.105435419542569.11389.100002283332130&type=3&theater

Sz.I.: Franc vigye el ezt a velencei lavórt, csupa beton, nád, ilyen akadós csukás helyek nem nagyon vannak.

M.J.: Ott viszont a nád fal előtt megéri keresni [:)] A csukának az a lényeg, hogy álcázhassa magát [:)]

Sz.I.: Hogyan dobsz messzire a hány grammos jigfejjel, milyen a casting szereléked?

M.J.: Most már csak casting, .viszont abban kiscsirke vagyok [:)] még én s tanulom [:)] Sokan a castingot a bothoz súlyban illő wobblerekkel használják, én viszont nem cseréltem csalikat [:)]

Sz.I.: 5-10 grammos fejjel hogy megy?

M.J.: Az elegén nehéz volt, mivel meg kellett tanulnom beállítani az orsóm fékrendszerét a csalikhoz :) 25mre pontosan dobok már [:)] 5gos jiggel, 7,5 cm-es twisterrel

Sz.I.: 25 m, aha, mekkorát dobsz ugyanilyen csalival peremfutóssal? M.J.: Kevésbé pontosan ugyanolyan távolság megvan [:)], de az pont elég is [:)]

Sz.I.: Mesélj a csuka felhergeléséről!

M.J.: Én kifejezetten gonosz vagyok, nézem, hogy hol riadnak meg a kishalak...

Sz.I.: ...normális, a nők már csak ilyenek...

M.J.:...és nem egyszer kopogtatok a hátán és a fején [:D], képes vagyok egy halra 20-30 dobást elengedni. Ő nem áll tovább és én meg elég kitartó vagyok [:D]

Sz.I.: Értem, addig zaklatod, amíg nem reagál úgy, ahogyan te akarod, jó, de honnan tudod, hogy ott van?

M.J.: A halak ijedtsége, és a terep ismerete segít.

Sz.I.: (tipikus nőci)

M.J.: Pontosan [:D], igen :D:D:D, még azt is lehet tudni, hogy nőstény volt-e a hal [:D] ha farok nélkül jön ki a twister [:D] persze ez csak vicc [:D] Dunai lányként sajnos nem találkoztam túl sok csukával, viszont két éve nagyon rákaptam.

Sz.I.: Összefoglalva: ívnak a kishalak, tilalom vége, melegedő víz, a parthoz közel, akadókon, leseken vallatsz, ahol a kishalak ívnak, vagy ijedten spriccelnek, azért multival, hogy pontosabban dobhass, rikító 7-10 cm-s csalikkal, csukázó előke nélkül... mindent tudok.

M.J.: :)))) a lényeg a hal ismerete és a kitartás, van olyan, hogy nem fogok halat pergetve, de még nem ment el a kedvem [:)]

Sz.I.: Még egy-két szép sztorit adhatnál!

M.J.: Hmm... lássuk, igen megvan! Sokan úgy tudják, hogy a csuka tavasszal és ősszel fogható, na ez egy tévhit. A legeredményesebb napjaim nyáron voltak, amikor szikrázó a napsütés. Olyankor a matt színű kanalakkal eredményesen csukáztam [:)], a túl csillogó olyankor elriasztja őket. Volt olyan nap amikor 50-60-at fogtunk ketten.

Sz.I.: Fent, vízközt, vagy az alján?

M.J.: Ezek inkább a növendékek voltak a felszín alatt kb 15-20 cm-rel. Talán a két legélvezetesebb élményem csukával az első pergetésem volt itt Cibakon. 2010 augusztusában az egyik helyi kis srác vitt le minket a torokba, addig csak annyit tudtam a csukáról, hogy óvatosan kell vele bánni kézzel, mert szép, és erős fogazata van. Az első koppintásnál egy hatalmas löket adrenalint kaptam, szó szerint még levegőt is alig vettem. Az elkövető egy 26 cm-es kis bicska volt, elkápráztatott a mintája, a szépsége, no meg a harciassága [:)] Aznap este még szürkületben is dobáltam, de mindhiába [:)] Onnantól fogva minden áldott nap lementünk néhány órára, mígnem novemberben beköszönt hozzám a nagyok nagyja [:)] Iszonyatosan hideg volt, köd volt a víz felett és nem akart felszállni. Negyed nyolcra a párom betette a kishalas szerelékeket. Én készítettem össze a pergető botot, mikor szólt, hogy kapás van a jobboson, ő éppen egy csukát szedett le a horogról. Az úszó eltűnt, és elszámoltam 20-ig magamba [:)], tudom ez furán hangzik,, de hagytam időt, hogy benyelje [:)] A meglepetés az volt, hogy az úszóval fogott bicskák általában maszatoló kapást csináltak. Na ez az úszó nem igazán akart feljönni, pontosabban eltűnt, mintha nem is lett volna, a fék kb. 2 kilóra volt beállítva, de akármit csináltam elindult, mint egy torpedó [:D] Az utána lévő percek összefolytak, annyira emlékszem, hogy elindult a bokor alá, én pedig szépen visszahoztam [:)] A parton szembesültem vele, hogy nem kis halról van szó, 61 cm-rel a tavaly előtti második helyezett hal volt [:D] Az első helyezettem a 89cmes torpedó lett. Egyébként ez az első lépés, ha valaki csukázni akar, meg kell találnia azt a helyet, ahol sok van belőle [:)]

M.J.: Nagyon megtisztelő volt, hogy interjút adhattam neked! [:)] És ezt nagyon köszönöm, számos pergetőhorgász van az országban, akik sokkal profibbak, mint én, viszont szívvel lélekkel pergetek csukára [:D], remélem a nyílt napunka eljössz, ami na Solti kis-Dunán lesz!

Sz.I.:Én köszönöm, és ne feledd, a nyári csukázásról újra tárgyalunk, készülhetsz előre!

Sz.I.: Ami tutira lemaradt: mi az elmaradhatatlan csalid (3-5 db) módszerenként linkekkel, ha kérhetem!

M.J.: Az Élő Tiszán szoktam "sűrűbben leakadni" mivel ott a terep folyton változik és sok olyan hordalékot szállít amit nem igazán tudok előre, ez általában két három alkalomból egyszer szokott előfordulni Twisterrel és nem rejtett horoggal, reményeim szerint ez az arány is csökkenni fog Texassal [:)] Olyan még egyszer sem fordult elő, hogy elharapta volna [:)] szerencsémre [:)] Csalik, amiket mindenképp magammal viszek, és ha "elfogy" (megeszik a csukák) akkor is veszek néhány darabot: Manns gumihalból a Shad típusú http://webaruhaz.horgaszparadicsom.com/image/cache/data/Gumihalak/MannsShadW-130x130.jpg http://webaruhaz.horgaszparadicsom.com/image/cache/data/Gumihalak/MannsShadW-130x130.jpg a tavalyi év favoritja: Mann's Swimmin Grub http://sugerhorgaszbolt.hu/tarhely/sugerhorgaszbolt/shop_termek/kozepeskep/21913.jpg http://sugerhorgaszbolt.hu/tarhely/sugerhorgaszbolt/shop_termek/kozepeskep/21913.jpg A harmadik pedig ez a nagyon szép rikító twister, aminek a márkáját sajna nem tudom megmondani az nem külső akasztás, hanem kiszedtem a szájából fotó előtt a gumit SAM_1213.jpg Ezeken kívül is viszek le szinte minden színből és formásból, a duplafarkú fluoreszkálótól a víztisztáig [:)] Ami pedig szerintem kimaradt, az az, hogy a rablóhalak megérdemlik a kíméletes bánásmódot. Tehát, ha a horgász lemegy a vízre, és már peca elején tudja, hogy nem visz haza halat, mindenképpen ajánlott a merítőháló, csipesz, csuka esetében nem árt a szájfeszítő, bár ezek közül csak nagyon ritkán használok, és akkor is csak merítőt.Általában kézzel vesszük ki a csukát, viszont, ha lehetőség van rá, akkor egy matrac kell, amire letesszük, természetesen ezt is nedvesíteni kell, mint a pontyok esetében, hogy a hal teste, és belső szervei ne sérüljenek. Fényképezés után lehetőleg a leggyorsabban vissza kell helyezni a vízbe. Mérőszalagot minden esetben használjunk, nem csak azért, hogy méreten aluli hal ne kerüljön a haltartóba, bilincsre, hanem azért is, hogyha megkérdezik, el tudjuk mondani [:)] [:)] Untitled-1.jpg

Sz.I.: Most kaptam angol horgász horgászújságokat, sok szó esik benne a csuka horgászatáról: MŰLÉGGYEL!! és csukára vitorláztatnak halszeletet.

M.J.: De jó [:)] én is hallottam róla hogy lehet léggyel is, de ahhoz, hogy azt kidobjam, erős a botom

Sz.I.: Elég betegek, rögtön arra gondoltam, hogy akkor neked biztosan tetszeni fog! [:P] és ahogy nézem, súlyozott a horog, szóval el lehet dobni jól... a kedves olvasóknak ígérem, megpróbálunk felkutatni olyat, aki elmesél erről az új betegségről mindent, ha minden kötél szakad, megkeresem az angol cikk szerzőjét!

Köszönöm, Zulejka

De rég volt a nyár! Már a bőröm is alig emlékszik az izzó napsütésre, a hűsítő fürdőkre, az elnyert halakra. Hol vannak a vidám esték, a társaságban megsütött fogás, a remek fárasztások? Hopp, egy még beugrik! Tudod, amikor minden sikerült, és semmi sem, fogtunk is, és nem is, és olyan jól szórakoztunk, hogy semmiért el nem cserélnénk?! No, azt fogom elmesélni. Az egész Fekete Istvánnal indult. Azt nem mondom, hogy minden az ő hibája, de a történtek alakulásában erősen benne van a keze. Az ő természetjáró írásai indítottak el ezen a rögös úton, aminek a vége egy 3 napos tábor lett a Velencei-tó egyik szigetén. Évek óta tervezgettük, és olyan igazi Matulásra sikerült. Izgatottan csörren a lánc, ahogyan eloldom a csónakot, már csak arra kell vigyázni, hogy ki ne boruljon belőle a töméntelen horgászeszköz. Péter, és István barátaim éppen csak elhelyezkednek a nekik jutó maradék tenyérnyi helyen, én pedig a forró fém orron térdelve tolom ki magunkat a cölöpök közül. Peti addig vacakol, míg a szűk helyen nekikoppanunk a másik oldalon kikötött rocsónak, nem baj, nem az én motorom... Aztán végre egyenesbe bénázzuk magunkat, és nagy lendületet veszünk a nyílt víz felé. Úgy értem: vennénk. Merthogy olyan alacsony a víz, és akkora mennyiségben nő benne a hínár, hogy többször meg kell állnunk leszedni a maradékokat a propellerről, mígnem kiverekedjük magunkat a langyos zöldséglevesre hasonlító kikötőből. Csendesen totyogunk, innentől vigyázni kell az akkura, aztán meg nem sietünk, miénk a nyár! De milyen nyár! Úgy tűz a nap, hogy már odafelé megsülnek a tojások. Mindenféle, amire csak gondolsz. Szívem szerint dobálnék már most, de a kacatoktól levegőt venni sem nagyon merünk. Így aztán marad a türelmes ücsörgés, míg oda nem érünk a megálmodott helyre, ami nagy szerencsénkre üres. Az persze egy más tészta, hogy ki az a bolond, aki ilyen hőségben kiülne? Úgy értem, rajtunk kívül... Péter becsusszantja a csónak elejét a kikötésre használt nádsziget sarka mögé, én pedig kipattanok, és a hosszú láncon félig partra húzom a bálnát. A kirakodás tovább tart, mint egy óriás konténerhajóé, igaz, nekik ott a daru segítségnek. Valahogy mégis végzünk, csendesen álldogálunk a gigászi halom felszerelés előtt, az arcokról szinte lerí a kérdés: mi ez a sok … izé? Azt csak remélem, hogy nem ők nem olvasnak az én gondolataimban, mert én meg azt gondolom, ekkora marhákat, mint mi... : ) Istvánunk marad szortírozni, Péterrel elmegyünk egy újabb körre. Kifelé menet meg is egyezünk abban, hogy feltesszük az akkut töltőre, és erre a nagy ijedtségre való tekintettel meg is ebédelünk, jóllehet ez nem szerepelt az előzetes programkiírásban. Úgyhogy a kikötő mély, hűvösebb vizű strandján egy nagyot csobbantunk, és utána kikértük egy igazi tál horgász ételt... nem, nem halat, sült kolbászt, hosszúlépést! Nem is nagyon volt kedvünk útnak indulni, de hát nagy úr a muszáj! Újra teleraktuk a csónakot, én pedig egy felülős kajakon követtem a mestert. Sajnos, mire a szigethez értünk, István már szinte teljesen kipakolt, amit pedig még ma is sajnálok, hiszen úgy, de úúúgy segítettünk volna. Szortírozva várnak a felszerelések, elhelyezve a kempingágyak, asztal, szék, hűtő, mifene, minden ahol kell. Még egy olyan órát pakolászunk, de még így is alig múlt el dél, mire végzünk. - No, most mi legyen? - Rám hiába néztek, hát nem horgászni jöttünk? - Jó, de ilyen melegben? Ok, akkor István marad a parton, úgysem tud úszni, mi pedig elmegyünk a nád szélére. Persze, pergetni. Alig értünk a nád takarásába, Péter máris kiadja az ukázt: ugorgyunk! Dejszen olyan forróság van, hogy a hajam leég, naná, hogy jót fog tenni egy kis fürdő. Hszuuuóófúú, hallom, ahogy sistereg a víz a bőrömön, csukott szemmel lebegünk, igazán nem lehet rossz halnak lenni! Aztán erőt veszünk a velünk született lustaságon, és nekiállunk egy kicsit" dolgozni" is. 1-7 gr-os a pálcám, éppen csak süllyedő wobblerek a nyerők, ezt már tudom a korábbi napsütéses próbálkozásokból. Mert mikor megy ki a lusta horgász általában? 11 és 15 között, amikorra azt ajánlják, hogy maradjunk árnyékban... Ezt azonban a halak is tudják, és a nádas éppen csak fél méternyi árnyékot adó picit kevésbé forró vizében pihegnek. Már ami a fehérhalat illeti! A balinok, folyamatosan csapkodnak, nem is teli sok időbe mire megakasztom az első... nádcsomót. Nem ollan eccerű az a halfogás dolog. De aztán sikerül ráérezni a rablások ritmusára, és valami véletlen folytán épp beledobok egy tolóhullámba, amit a vízig görbülő bot egyből jelez is, ha magamtól nem jöttem volna rá. Csodálatos a harc ezzel a vékonka bottal, alig kezdünk, és máris ad egy 2,5 kg-os balint a tó! - Peti, mi legyen ezzel? Szákot persze nem hoztuk magunkkal, visszamenni még nem kéne, megtartani pedig túl meleg van. - Engedd vissza, úgyis csupa szálka! Okosok, ugye? Így aztán útjára engedjük az első halat, igaz az illem is így kívánja, meg aztán, az első napra még van ételünk, bőven. Visszafelé akadt még egy kisebb, valamint kardozni is sikerült a botokkal, ki érti, miért próbál valaki 3,5 méteres pálcával csónakból pergetni? No mindegy. Még egy kötelező fürdés (ha már bérletünk van), és már vissza is érünk az alaptáborba. - Jól elvoltatok! - Bocs, István, eltévedtünk... persze. No, akkor mérjünk! Olyan 1,2-1,5-es a víz, vastag az iszap. - István, meddig tudsz dobni? Akkor oda etetünk. Ő már bekeverte az etetőanyagát, aztán a pár dobással kijelölt helyre kajakkal bevittem, beszórtam azt. - Mutasd, mivel horgászol? Egy feeder, és egy picker bot van bekészítve, és egy olyan előke, amit csak rémálmaiban tennék fel. Mert annyira értek hozzá, ez majd még később kiderül. - Mi ez az előke? - Tudod, ez úgy van - magyarázza -, hogy a felső horog egy műanyag pöcökkel van rögzítve, aztán a csonti-kukorica-sztirofóm golyó pedig szépen lebeg rajta, bla-bla-bla. - Jó, oké, csinál csak, ahogy akarod. Majd ÉN megmutatom! Minek az a két horog? Csak a gond van vele, ahogy én csinálom, az egyszerűbb, jobb, messzebb... De addig is fogok néhány csalihalat, és bedobom úszóval csukára, a másik, távdobó bojlisnak mondott cájgot pedig behajítom, amilyen messze csak lehet, és megszóróm kukoricával, ha jönne rá ponty, amur! - Peti? - Én feederezek tudod, a távdobókat hoztam. Elég szedett-vedett a kép, csak Péter botjai egyformák, ő katonás rendben lerakva várja a kapást. Az én egyik botom ugyan új, szép, de a másik... 30 éves karbon teleszkópos, még az első, amit vásároltam, semmi pénzért le nem cserélném! István is le tudja úgy tenni, hogy mikor mindkettőt piszkálják, nem győz ugrálni egyik bot végétől a másikig, így cinkeljük, ezzel elvagyunk egy darabig. Csoda, eddig nem zavart senki a telefonon, most hogy elkészültünk, épp leülnénk, rögtön csörög valaki. - Szevasz, Miki, mi újság? - Jöttem megnézni, ahogy pecáztok. - De hát, bent vagyunk a tó közepén... - Be tudsz vinni? - ;łŁ$í*>;>$ß**!! Persze. Végül is, három napra szántuk az akkut, mi az a pár fölösleges út! De Miki jó srác, megérdemli, hogy megegyék a szúnyogok. Leülünk mind a négyen, lassan ránk esteledik, még zsibong a strand, de már csendesül a környék. Igaz, megjöttek a szúnyogok is. Ez nem gond, hoztunk olyan riasztó spirált. Peti, melyik zacskóban van, hová tetted? Keressük. Még keressük. Aztán már nem, mert eszembe jut, hogy egy zacskó ottmaradt a teraszon. No comment. Amíg mi mérgelődünk, István elkezdi akasztgatni a kárászokat, kispontyokat. Néha egyszerre rezeg a két bot, pedig teljesen máshová vannak bedobva, és a távolság is nagyon más. Vicces nézni, ahogy pattog István a két bot között, mivel V alakban rakja le őket, de úgy, hogy a spiccek vannak egymáshoz közel, hogy látni lehessen minden kapást. Épp a kisebbik bottal teker ki egy kárászt, amikor óriásit beleng a hosszabb feeder eleje. Miki odaugrik, és azzal a lendülettel egy óriási besom a halnak... a kitekert fékkel... gordiuszi bolyhos damil-csomag a jutalom. - Óóó, ne haragudj, jaaj, most mi lesz? - Miki, nyugi, mindjárt kibogozzuk. Szerencsére Istvánunk olyan nyugodt, kedves ember, hogy egy rossz szava nincs, én már biztosan kinyírtam volna. Egy darabot sikerül megmenteni, de aztán menthetetlenül elakadunk. - Most mi legyen? - Elvágjuk, összekötöm, aztán kidobjuk a maradék csomót. Így is lett. Szerintem vagy 20-30 métert rövidítettünk, István kedvesen mosolyog, Miki sápítozik : ) Teljesen sötétben dolgozom, még szerencse, hogy jók voltak a tanáraim, csukott szemmel is megy a damil toldás. - Nno, húzhatod! Erre kiteker egy majd 4 kilós pontyot. Úgy, hogy egy pocsék bevágás után fél órát szereltünk. Köszi! Péter csak mosolyog. Legalábbis gondolom, mert látom, ahogy a sötétben a válla rázkódik a rötyögéstől. Elhelyezkedünk a csillagok alatt, és megindul a halk dörmögés, életről, asszonyokról, sosem fogott halakról, néha újra dobunk, István kihúz pár dévért, csendesen telik az éjszaka. És kényelmetlenül. Kemény dolog ez a nádas romantika! Ha bebújok a hálózsákba az a baj, ha kitakarom magam, megesznek a szúnyogok, amikor azok elülnek, hűvösödik, a derékalj rögös, mondjam még? De jól szórakozunk, csak aludni nem sikerül sokat, pedig nem a halak zavarnak. De legalább a Göncölök a helyes útról ragyognak, mint gyermekkoromban. - Peti, hogy aludtál? - Ne is kérdezd, úgy fáj a hátam, lábam! - Volt valami? - Semmi. Ok, jobbról hát rendben vagyunk. - A hűtőben a jég hogyan áll? - Kiolvadt, úgy nézem, együk meg a kolbászt, sonkát! Ilyen jól reggeli régen esett! Kovászos uborkával, hagymával, a tegnapi, de még friss kenyérrel betermeltük a füstölt árut, egy kis pálinkával lekísérve, és máris szebben ragyog a hajnal. Miki csak estére jött, de úgyis ki kell mennem, Ali cimborám jelezte, hogy pergetne, én pedig megígértem, hogy elkísérem. A bérelt csónaknál találkoztunk, persze egyből kínált: - Igyá! Csak ő perget, én most a gájd vagyok. Végigjárjuk Dinnyéstől a nádasok szélét, szépen alakul a teríték: balról egy csuka, jobbról egy balin. Dél felé már szénné égve nézegetjük egymást, áll az algától zöld tó. Az egyik sarokban nyomok a felszínen, talán balinok csíkozták össze a vizet? Ali megdobja a nád szélét, és máris karika a bot, alig győzök kitolatni a csónakkal. - Mekkora balin??! Ali fáraszt, és ekkor a felszínen megmutatja magát... egy ... méteres amur. Az álla alatt akad, ráfordult a műcsalira megnézni, mi csobbant mellette! Merítőnk nincs, és egyébként is CésR, megszolgálta. - Kössünk egy hurkot a kikötő kötélből, és azzal meglasszózzuk a farkát, és úgy nem tud elmenni, le tudjuk fényképezni. Párat lövünk, aztán amint magához tér, azzal a lendülettel tépi ki magát a fogságból. Értetlen arcok. Ez elment! Még szerencse, hogy magunktól is elengedtük volna. No, Ali haza, én újra beevezek. - Volt valami? - István fogott dévéreket. - Ok, van egy ötletem, ti maradtok? Mert én bemegyek aludni, ilyesmi... Úgyhogy bepakoltunk mindent újra, és még világosban kimenekültünk a partra, hogy kényeztethessük elgyötört testünk. Az eredmény? Feeder vs egyéb = sok:kevés. Ennyit a nagy tudásról! Ja, és hazafelé lemerült az akksi, és eltört az egyik villa, úgyhogy kenu stílusban kellett kievezni : ) Az élmény azonban megfizethetetlen, minden másra ott a mesterkard…