http://www.webfishingcenter.hu/haltarto-szak-merit-halo/pontymatrac-pontyzsak/pontymatracok/illex-rablohalas-halmatrac-mer%C5%91vel-stream-matt/reszletes-termeklap.html
Unom már, hogy mindenhol bénázok, és inkább nem fényképezek, csak ne sérüljön a hal.
Azt nem tudom, hogyan kell domolykót, pláne nagyot fogni, de azt el tudom mondani, nekem hogyan sikerül.
Korán kell indulni, aminek több oka is van. Gyorsan melegszik az idő, és mivel a parti aljnövényzet, főleg a gyilkos csalán, és a szúnyog-hadak miatt hosszúnadrágban, gumicsizmában megyek, 7 után, pláne a napos oldalon már kezd megfőni az ember, és a halak is jobban szeretik a fényváltást, plusz utána még dolgozom is, szóval nem érek rá egész nap.
Itt eddig felszíni csalira jöttek, egészen pontosan egy kettes salmo cserebogárra. Most vettem ugyanebből egy nagyobbat is, holnap már reggel 3-4 között ki akarok érni, hogy a szokásos 20-25 cm-s mérettartomány felett is bizonyíthasson. Szóval a felszíni csalikra jönnek a népek, de persze ez nem ilyen egyszerű. Ezek a pataklakók esküszöm kilátnak, kihallanak, vagyis csendben kell közlekedni, és messze kell pecázni. Amit úgy érhetünk el, hogy messze dobunk (ehhez én most egy 2,7-es kicsit erős botot használok, azon egyszerű oknál fogva, hogy jelenleg ez a leghosszabb botom, de tervezem ehhez egy 2,4-3,8 között variálható rettentő könnyű, merev gerincű, de csodálatosan rugalmas Middy feeder megvásárlását), és a hosszú bottal a sodorban tartva úsztatjuk a csalit lefelé jó messze ( ez Szabó Balázs szövege). Néha meg kell állítani, különösen, ha fordulás, szedés látszik, ehhez Pintér Péter zsinórtolós, cigaretta hamut finoman pöckölős stílusa ajánlott, amit én még csak messziről ugatok. A sodorban tartáshoz a másik jó módszer lehet, ha félcsizmában, vagy melles ruhában be tudunk állni a partszélbe, ebben az esetben egy rövid, közvetlen bot is remek választás lesz ugyanerre! A messze dobáshoz én nano zsinórt használok (0,06, és 0,10-es méretben az 1,55-ös UL, és a 2,70-es erős bothoz), csak úgy süvít a gyűrűkön, mikor kilövöm! Szóval osonok, messze elhajítom a a felszíni bogarat, úsztatom, és pöcögtetem. Figyelni kell, mert ha csak egy pillanatra is mást csinálok, pl lenézek a zsinórt rendezgetni, mire felpillantok, elvesztem szem elől a csalit, vagy, ami rosszabb, pont egy nagy burványlás végére emelem fel a tekintetem. Mert a kapás az intenzív, semmihez nem hasonlítható élmény, egyszerre három érzékszervünk veszi a jelet: az ütést érezzük a boton, hallatszik a nagy loccsanás, és még egy kisebb jószág is hatalmasat fordul a felszínen! Aztán jött a salmo tiny-re, bár ott kicsit gondban vagyok, mert a hasi horgot levettem, mert 1., úgy kevésbé akad a hínárba 2., a halat nem 6 horog hegye tépi 3., a kiszedésnél kevésbé kell tartanom attól, hogy valahogy a saját ujjamba akadnak, azonban így meg a súlya, és a mozgása kicsit megváltozott, mintha hal is kevesebb jött volna rá. Alighanem ki kell mérnem, és egy nagyobb egyes horoggal kell kiváltanom itt is a két (amúgy gyenge, és könnyen hajló) hármas horgot.
Egyet azonban javasolhatok? Gyurkát ne vigyétek, mert képes a 30 cm-s vízben, a két lépés széles patakon 28 gr-os jiggel pacsálni és!, lefogja a halat előled, és horribele dictu, beszélget... teljességgel érthetetlen. No, mentem, várnak a loccsanások!
(Közben beugrott, Nátz Ervintől beoltatva: Tenkarával lehetne még próbálkozni itt, de egyelőre spiccbot, begumizott rakós is jó lesz ahhoz, hogy léggyel csiklandozzam az ínyüket, no majd hétfőn reggel.)
A munkámból adódóan néha utazom, és olyan helyekre jutok el, ahol egyébként nehezen elképzelhető, hogy csak úgy, magamtól megfordulnék. Mindig is álmodoztam arról, mi volna, ha ezekre a túrákra pecát is vihetnék, de eddig valahogy eddig soha nem került rá még sor, de! Ezen a héten azzal az autóval utazunk, amiben egyébként egy horgászbolt kínálatát raktározom, és végre alkalmam is nyílott bevetni őket. Jelesül Boszniában, Szarajevó belvárosában, a Holywood Hotel mellett 28 méterre folyó Zeljesnicát érte a megtiszteltetés, hogy belélógathattam.
Már Zágrábtól idefelé látszott, hogy remek helyek vannak arrafelé, a Bosna patakot 387-szer keresztezte az autóút-autópálya, és jónéhányan ügyködtek a partján, vagy legyeztek a vízben állva. Viszonylag este érkeztünk a szállásra, de a kötelező elemek, mint becsekkolás, szoba elfoglalása után az első dolgom volt lekocogni a partra, hogy megnézzem, mi újság, szabad-e bosznia? Ketten tolták a szemközti oldalon, ahogy néztem, élő csalival úsztattak, de kevés sikerrel. Szedések voltak folyamatosan, úgyhogy nem sokat tököltem, kollégámat leraktam a szálláson, és rohantam vissza a partra. Már az jó volt, hogy elmondhatom, megpróbáltam, bár siker az nem járt együtt a lehetőséggel. Mindegy, ezt úgyis csak terepfelmérésnek szántam, reggelre terveztem az igazi csapásmérést. Olyan 6 körül sikerült kitámolyognom, másfél órám volt a játékra. Átmentem a tegnap látott bosanec kollégák által úsztatott oldalra, azzal a felkiáltással, hogy csak tudják, mi a helyi dörgés (még ha nem is fogtak). Én persze pergetek, először gumival próbálkoztam, de az nem hozott sikert. A partról a lábam alól szaladtak a halak a 10-40 cm-s vízben, jó messze kellett dobnom, hogy ne zavarjam őket. Szerencsére jóideje nano zsinórral is ügyetlenkedek, most ép egy 0,10-eset tettem fel, mert magas a part, a vékonyabban nem bíztam, hogy elég lesz az esetleges fogás felemeléséhez. 1-3 gr-os csalikat olyan 10-30 méterre lehetett eldobni, és bár általában direktbe kötöm a csalit, most feltettem egy kis kapcsot, hogy gyorsan tudjak csereberélni, és amikor az első woblert, és salmo cserebogarat behajintottam a folyó közepéig, máris halat adott (jó, olyan tizedikre, de sokkal jobban hangzik amúgy)! Rövid úsztatás, kis pöcögtetés, és néhány nagy, burványló fordulás után elbénáztam, és pont jó ütemben csináltam valamit, mert megakadt egy kisebb domolykó.
Aztán még egy, és még néhány. A titok nem titok többé, be kell dobni jó messze (ehhez kell a jó szerelék), és egy felszíni csalit kell pöcögtetni. Ha valaki holnap erre jönne. És pont itt próbálná. Mert a másik oldalon, ahová visszamentem az ott látott szedések miatt, ez nem működött, igaz, mélyebb is volt a víz. De sebaj, másfél óra adott egy marék halat, és elmondhatom, lefogtam aznap reggel az összes bosnyák pecást.
Igaz, tök egyedül voltam a parton...
Van úgy, hogy egy élmény olyan intenzív, olyan sok, hogy hetekre eltömíti az érzékszerveket. Így jártam a legutóbbi zsennyei baráti túrával is, legalábbis erre fogom, hogy nem skicceltem le pár sorban a történteket, azt mégsem mondhatom, hogy lusta vagyok, mint a dög?!
A szokásos módon, túlzott elvárásokkal, izgulással indult a sztori, indulásnak egy jót pakoltam. A hátsó teraszon Gülüke macskánk nézte értetlenül, minek ez a sok kacat?
Mert felszerelés az aztán akad szépen, különösen, hogy több halfaj megfogására készülünk: csuka, süllő, harcsa, ponty a cél. Ezért aztán a hátsó teraszon egy kisebb kipakoló vásárt rendeztem, nagyjából egy kisebb horgászbolt választékából szortíroztam. Ne is mondj semmit, siralmas, tudom!
Jó hosszú az út oda, persze minden viszonyítási alap kérdése. Mivel én idén megértettem a hajnali peca jelentőségét, igazán korán keltem, de a pár órás út miatt olyan reggel nyolcra értem le. Ez a kép fogadott, pénteken még alig voltak csipeszesek.
Aztán persze megérkezett a banda nagyobbik fele, Peti futott be először, aki Bécsből érkezett ideiglenesen hazánkba, míg a fővárosiak tán dél körül ébredtek. A mutogatás az megy nekik, no, mindegy.
Persze, mielőtt még horgászbotot ragadtak volna, feszítettek egyet a tárolóból kiszedett, mások által kifogott halakkal. A fészbuk népét hergelni kiváló ötlet volt : )
A faház szállások egyszerűek, kiválóak arra, hogy öt pecás mindenféle tekintetben jól érezze magát bennük. Az ételt, italt, csomagokat lehajigáltuk, és irány a vízpart... csak előbb a büfében megittuk az áldomást. Néhányszor.
Mindenki a saját tehetségének megfelelően kezdett, asszem Peti az első nap elakadt, és addig erőltette, míg eltörte a botját. Hja, így mulat egy magyar úr!
Amint kiderült, a tóban nem csak a megfogni remélt halak laknak, tavaly belekerült egy adag pisztráng-sügér is, a fővárosi kollégák gyakran horgásszák, most is hamar elcsábultak a látott halra, nem is eredmény nélkül.
Amennyire lehetett, és azért esténként tettünk róla, hogy "elfáradjunk", igyekeztem még napvilág előtt felkelni, ennek eredményeképpen több csuka, süllő, sügér is esett. Még soha nem fogtam ilyen állatot eddig, még nem nagyok, de jó játék!
Pisti barátom egy kicsit később érkezett nálunk, de éjjel szépen belehúzott, megfogta a túra egyetlen harcsáját. Igazán sportos volt a módszer, este beraktuk, lefeküdtünk, oszt' reggelre megvót. Ahogyan este kinéztünk, ezt teljesen korrekt módja a halfogásnak.
A szombatunk egy csónakos túrának indult, ám nem sikerült tökéletesen a vízre szállás, bár ez nézőpont kérdése, mi biztosan jól szórakoztunk, ha Móri Pisti nem is.
https://www.youtube.com/watch?v=vSL43vLoADw
Miután elment száraz ruhát felvenni, visszafordítottam a csónakot, kimertem belőle a vizet, és már indulhatott is a móka.
Azért azt el kell ismerni, az egyetlen bálintot ő fogta, és pedig nem is véletlenül. Szívesen vízbe löktem volna ezért, de már megoldotta önerőből, szóval maradhatott.
Egy kis családi élet után azonnal mennénk vissza, bármikor. Ja, nem csak feltételes a mód, megyünk is!
Átgondoltam. Elég. Több, mint elég, máris olyan sok, hogy az kezelhetetlen. Erre a dologra a zsennyei hosszú hétvégi peca döbbentett rá, mivel csak az én autóm volt csurig minden vacakkal, többel, mint amit a vegyeboltos hozott.
Megszabadulok tehát a következőktől:
- 1., botok
- 2., orsók
- 3., wobblerek
- 4., gumik
- 5., egyéb felesleges horgász aprócikkek
1.1 harcsa fogó űrtechnika
horgászbot Daiwa Ninja Interline NJB 902HFSI 2,7 m 100-300 gr + multi orsó Daiwa Pluton + fonott zsinór SpiderWire Stealth Glow-Vis Braid 0,38 56,2 kg
http://www.webfishingcenter.hu/horgaszbotok/perget-horgaszbotok/team-daiwa-linear-interline-perget-horgaszbot-csalad/27m-es-team-daiwa-linear-interline-perget-horgaszbot/reszletes-termeklap.html
http://www.webfishingcenter.hu/horgasz-orsok/multiplikatoros-orsok/daiwa-tatula-multi-orso/team-daiwa-pluton-multiplikatoros-orso/reszletes-termeklap.html
Ez a felszerelés rekord nagy harcsák kipergetésére lett összeállítva, de természetesen vertikális pecára is tökéletesen alkalmas, kisebb csukán kívül más halat azonban még nem látott. Tán kétszer használtam, tökéletes, gyári állapotban van. Kizárólag egyben eladó, ára: 150.000 HUF
https://www.youtube.com/watch?v=qWwuzJ4vaWo
1.2 általános pergető bot
horgászbot Cormoran Black Master Jiggerspin 270 cm 3-18 gr + spinning orsó Daiwa Crossfire 3000A (+ 2 pótdob)
Kizárólag egyben eladó, ára: 15.000 HUF
http://www.webfishingcenter.hu/horgaszbotok/perget-horgaszbotok/cormoran-black-master-perget-horgaszbotok/cormoran-black-master-jiggerspin-perget-horgaszbot-csalad/reszletes-termeklap.html
http://www.webfishingcenter.hu/horgasz-orsok/perget-orsok/daiwa-crossfire-a-perget-orso/daiwa-crossfire-perget-orso-csalad/reszletes-termeklap.html
1.3 nehéz harcsázó felszerelés
orsó Cormoran Big Cat Mega Lifter (kétszer használtam, halat még nem látott) + fonott zsinór Power Pro 0,70 + bot Abu Garcia BM Series BMC 110-3M (eredetileg 20-60 gr, de a bot elejét letörtem, a képen látszik, hogy kb. 10 cm-vel rövidebb, ám a dobósúlya is nőtt).
Ára: 25.000 HUF
http://kiscellihorgaszbolt.hu/termekek/orsok/harcsazo-orsok/t:852/cormoran-big-cat-mega-lifter-also-allasu-multis-harcsazo-orso
3., 4., 5., később kerülnek feltöltésre. Addig is még veszek néhány nélkülözhetetlen csalit...
Cserealapnak egyetlen termék lehetséges: Middy X-flex 4G baggin long distance feeder.
Lázasan túrom a dobozaimat, hátha találok még békéshalak fogásához alkalmas szereléket. Rekesz -rekesz hátán, de végül csak megtalálom azt az egyet, amiben még lapulhat ilyesmi. Meg sem nézem, csak behajintom a kocsiba, és irány Pest, ahol P. Pisti barátom várja a csatlakozást. Menet közben még üzenetek suhannak, de a leglényegesebb infó elmarad, nem tudom, hogy élte párja, főnöke, alias Roncsi éjjel bulizott, és nem szeretné, ha zörgésünkkel felébresztenénk. Így aztán bátran felcsöngetek, aztán, mikor egy lakó eggyel beljebb segít, még onnan is csöngetek egyet, hiszen arról volt szó, hogy kávézunk, és én azt hittem, náluk, a konyhában tesszük ezt. Hát nem. Válogatott gorombaságok repkednek, szerencsére én kimaradok a szórásból. Így aztán a soron kávézunk, helyi arcok, pecás örültek csatlakoznak az indulás szertartásához, üdv a Hallerben!
Közel van a tó, valami aranyos-pikkelyes-kocka, de a jobb fajtából, rendezetten előadva. Elhangzanak a szabályok, és mi elhelyezkedünk a tó legtávolabbi sarkán, ahova szerencsére a rakodás idejéig beállhatok a kocsival is, nem hiányozna még a cipelés a beállt derekamnak. Persze, minek kirándul az ember, ha nincs jól, kérdezheti bárki (és kis feleségem kérdezi is)? Ha egyszer most vagyok szabadságon, végre kisüt a nap... egy működés képtelen gerinc nem lehet a jókedv akadálya! Az eredmény a képeken, meguntam írogatni:
Képtelen beszámoló a lajosmizsei Webfishing pergető versenyről. Mivel semmi kedvem ilyen későn képeket töltögetni, ezt majd később pótolom. Ha minden igaz.
A munkám okán az utóbbi három hétben rengeteget utaztam, főleg repülésekkel megspékelve. Ebből kifolyólag rettenetesen fáradtan, és ami a legrosszabb, fájós háttal vártam a régóta betervezett versenyt. Hozzáteszem, nagyon ritkán járok ilyen megmérettetésekre, most is meglehetősen vegyesek az érzéseim. Telepített kocka tó, zsúfolásig tömve horgászokkal? Nem a kedvencem. Azonban az, hogy a szezon kezdetén szinte garantáltan halat fogva, cimborákkal tölthetünk el egy vidám napot, az egészen más megvilágításba helyezi a történetet.
Már az indulás érdekesen alakult, a versenyre megrendelt dolgaim az utolsó pillanatban érkeztek meg, és még péntek éjjel, szombat délelőtt rohangálhattam, hogy hozzájuk juthassak. Aztán délután kaptam egy hívást a kedvenc öcsikémtől, hogy segítsek hajót pakolni, ezzel aztán majdnem bele is csúsztunk a sötétedésbe, alig maradt fény, mire bepakoltam a kocsiba. Persze mikor lenne óraátállítás, ha nem a korai keléssel időzített indulás napján, és ehhez meg a kötelező éjjeli prosztata sétáltatás is hozzá jön... no, nem rólam mintázták a fittség szobrát vasárnap reggel, az egyszer biztos. Arra ébredtem ráadásul, hogy a derekam beállt (ami pedig még soha nem fordult elő), és alig tudtam kimászni az ágyból. Köszönöm turista-osztály! De legalább a csapat hamar összeállt (Pintér Péter, Homolya "László" Zoltán, Tarró Gyula fejér megyei négyessel vágtunk a kalandnak). Meglehetősen vidáman, vagyis eddig jó. Az érkezés menetrendje a szokásos, cimborák, kávé, Bolyhos, szerelés, vegyesboltos, Kalacsi-piszkálás, mindenki jól viselte a rá eső részt.
Nézegettem a kopár tópartot, ahol a valaha volt nádas telepei szegélyezte vízen konkrétan semmi támpontot nem tudtam felfedezni. Ebből kifolyólag úgy döntöttem, nem megyek én sehova, és mivel ehhez egészen jó sorszámot húztam, a büfé melletti stégre telepedtem le. Az étel-ital-budi bermuda háromszög közelében maradva legalább az amúgy egészen szerényre fogott mennyiségű cejgom cipelése nem okozott gondot. Dudaszó, és hangzavar segítette a kezdést, amire K.J. nagykorú elkövető a hangláda bekapcsolásával még egy lapáttal rátett. Legalább jó zene szólt, P.Mobil, Tunyó, Piramis...
Jah, mellettem 23 mp alatt esett az első csuka, és a másik oldalamon is megkezdték a kollégák az aprítást. Felemelő érzés, mondhatom, fürdetést is ígértem a a következőért. Szóval mindenki nekikezdett fogni, én azonban csak válogattam a csalik között. Kb. 100-at próbáltam fel, egyedül egy támolygó-twiszter kombó adott halat, bár kivenni nem sikerült, lemaradt. Vagyis: elbénáztam. Innentől a következő 200 féle csali próbája következett, a siker legcsekélyebb jele nélkül. A végén csak visszatértem az A-tervhez, ami a körforgók használatában merült ki. Mire minden színen végig mentem, kiderült, hogy ma ezek sem mindenhatók, úgyhogy már csak az egyetlen fekete-narancs kombináció maradt. Közeledett a 10 óra, a főszervező szerint ekkor kezdenek enni a csukák. Sajnos, a normál körforgó vezetés, ami a behúzom, vagy gyorsan behúzom között váltakozik, egyáltalán nem a kedvencem. Ezért aztán a jig-vezetéshez hasonló húzom-megállítom-emelgetem módszerrel próbálkoztam, nem törődve az elakadás lehetőségével. Aztán egyszer csak megtörtént, úgy elakadtam a meder alján, hogy kiderült, hal is lakik ottan. Hamar ,megadta magát, csak sajnos merítővel nem készültem. A szomszédom nyújtott segítő kezet, utólag is köszönöm! Magam merítettem, mivel nem szeretek senkire sem haragudni. Ahogy behálóztam, ki is pattant az apró hármashorog, látszott már előre, hogy nem tart valami nagyot, hiába, ma mákom volt. Mérés: 78 cm. Jani bá' szerint ez a legnagyobb, és mint ilyen különdíj várományosa lettem. Ez azért jópofa, mert egy előző versenyén a legkisebb halat sikerült abszolválnom, és mivel itt az a kategória nincs, végre reménykedhettem a másik végletben.
Ahhoz képest, hogy kicsit zavart, hogy a tóparton egy talpalatnyi hely sem maradt, azzal nem volt bajom, hogy a kb. 10 méteres stégen négyen, öten dobálunk, ekkorra azonban már a mutatvány erősen átment vérszívásba, hiába, ez a közös horgászat igazi sava-borsa : ) Multi-orsós dobó, fonott gubancoló gyorstalpaló tanfolyam, UL-nek álcázott körforgózás, kergetőzés, majd a finom ebéd zárta a versenyt. Ideje volt, mert 1. a hátam úgy fájt, majd betojtam, 2., a szemünk kopogott az éhségtől, 3., elég volt.
A díjosztó a szokásos ökörködésekkel zajlott, elhihetitek, az összes poént hallottátok már, de az biztos, teljesen tökéletes koreográfia szolgálta azt a célt, hogy a résztvevők jól érezzék magukat. Nekem ez különösen jól sikerült, hiszen az egyetlen fogásommal az aznapi legnagyobb hallal járó nyereményt, egy 5 napos Pó-Delta túrát kaptam, ami szerintem a legjobb díja volt az egész versenynek!
Osztottak is érte hazáig, De legalább megvan a mákos csuka receptje: fekete körforgó, irdatlan adag mák, mérhetetlen számú dobás, vidám ökörködés, szép vásárnapi napsütés. Köszönöm, szervezők!
Mindig olyasmiken töröm a fejem, amin nem kéne, míg más ezerrel horgászik, és a bevált módszerekkel fog, én kötözök, szerelek, variálok, új dolgok után kutatok. Siralmas. A vége mindig az, hogy amit kitalálok, már létezik, csak senki nem tud róla. Legjobb barátunk sokat segít a kutatásban, a kereső szavak helyes kiválasztása után az eddig rejtve maradt titkokra is napfény derül. Ilyenkor persze az is világosan látszik, aki hivatás szerűen űz egy biznicet, nem mindig látja azt, ami pedig épp az orra előtt bújik meg, többször futottam már ilyen utcába.
Kérdeztem már több helyen, lehet-e olyan woblert kapni, amelyikben a horog úgy el van rejtve, hogy majdnem akármilyen dzsindzsába, nádgyökérbe be lehet engedni elakadás, drága csali vesztés nélkül, ám erre a válasz többnyire az volt, hogy nincs, csinálj!
Van. Nem is messze, mert egy már forgalmazott, egekbe magasztalt gyártó terméke. Csak nem tudtam eddig róla. Vagyis eddig nem tudtunk, ám meglehet, ez lesz az év egyik sláger terméke, íme:
Nem, nem álltam be egy márkát isteníteni, de mivel ez az, amit régóta keresek, és sehol máshol nem találtam, azt gondolom, megérdemli az elismerést, és hogy a felhasználókat felvilágosítsuk a kincsről, amiről nem is tudtak eddig!
Most azonban rendelni szeretnék, fiúk, ébresztő!
Kiegészítés: kiderült, ez egy pár éves csali, csupán az újszülöttnek volt ismeretlen, szorri.
Miért ez az izgalom? Mi a pontos oka annak, hogy a süllő méretkorlátozásáról beszélünk?
Bármilyen korlátozás azért szükséges, mert nem tudunk megálljt parancsolni magunknak. Ha korlátozás, ellenőrzés nélkül hagynánk vizeinket, kettő perc alatt kipucolnák a megélhetési horgászok azokat. Nem is tudom őket kárhoztatni, még ha egyáltalán nem is tetszik a szabad rablás, túl régóta tart azonban, hogy az ország szegény, és ezzel szoros összefüggésben sokan próbálnak mellékesből bevételre szer tenni.
Egyvalami soha nem hangzik el a viták során, és pedig az, hogy a kezelőnek elég pénze kell legyen a feladatai teljesítésére. Ez egy része állami forrásból érkezik, de nem hanyagolható el az a részösszeg sem, amit a jegy-bevételeiből gyűjt. Mivel a balatoni horgász-társadalom is meglehetősen heterogén, (nincs rá statisztikám, így csak tippelni tudom) a fő célja a többségnek az, hogy minél több halat vihessen haza. Ha ebben olyan szabályokkal akadályozzuk, amivel nagyon nem ért egyet, netán időt sem hagyunk a friss elképzelések megszokásához, hanem kérdezés nélkül rájuk erőltetjük azokat, könnyen úgy járhat a kezelő, hogy jelentősen lecsökken a bevétele. Outszájderként is biztos vagyok benne, hogy az nem segítene pl. az ellenőrzés hatékonyságának növelésében.
Visszakanyarodva a fő kérdéshez, ha a tavainkat nem a mellékest keresőknek szánjuk, hanem halban gazdag, horgászturizmust vonzó helyszínekké akarjuk változtatni, akkor bizony a lehetőségek és tiltások egészséges egyensúlyát kell létrehozni. Meglehet, ez egy hosszú folyamat, ha egy napon akarnánk megváltani a világot, valószínűleg a fejünket venné a népharag. Vagyis meg kell határozni az elérendő célt, ami nyilván a halbőség, és ezzel összefüggésben az állomány fokozottabb védelme.
Milyen módokon lehet védeni a balatoni süllő állományt?
Lehet tiltani akár évekre a fogásukat/elvitelüket.
Pozitívum: ez különösebb utána számolás nélkül bizonnyal eredményt hoz, vagyis azt a kánaánt, amit mi itt még sohasem látunk,
negatívum: drasztikus horgászengedély vásárlás csökkenést vonna maga után, a bevételi oldal hiánya miatt nem telne a feladatok finanszírozására.
Lehet emelni az alsó méretkorlátozást.
Pozitívum: több visszaengedett alsó méretkorlátozás alatti példányból valószínűleg több éri meg az ivarérett kort, és ívásukkal így elősegítik az állomány növekedését,
negatívum: a méret alatti halak elvitele jelenleg nemzeti sport, ennek megnehezítése a magasabb méretkorláttal több elvett engedélyt fog eredményezni; sok energiába fog kerülni az elcsábulók rendszeres ellenőrzése.
Be lehet vezetni a felső méretkorlátot.
Pozitívum: ha sikerül betartatni, a tó idővel egyre híresebb lesz nagy egyedsúlyú süllőiről, egyre többen választják majd horgászcélként, minden szolgáltatás, ami ettől függ, fejlődésnek indulhat,
negatívum: sok energiára lesz szükség, hogy a nagyobb halakat eladni szándékozókat sikerüljön kiszűrni.
Meg lehet szabni az egy engedéllyel fogható nemes halak éves darabszámát.
Pozitívum: figyelni kezdenek a hal elviteléért horgászók arra, hogy az elképzeléseiknek megfelelő fajú, méretű halakat fogjanak,
negatívum: többször fog visszakerülni a vízbe a sérült, méreten aluli példány, ami növelheti az elhullást. Nem tudom, hogyan lehetne megakadályozni.
Az élőhalas, halszeletes készség eszközeit meg lehet határozni, akár több lépésben is. Meg lehet követelni a szakáll nélküli horog használatát, meg lehet szabni a horog minimum méretét, és lehet tiltani a többágú horgokat is. Ezzel párhuzamosan tanulmányokkal, cikkekkel, fogási beszámolókkal kell bombázni az írott, és elektronikus sajtót a kíméletesebb fogási módszerek eredményességét bebizonyítandó.
Pozitívum: megtanulva a kíméletes módszereket, jóval kevesebb sérülést okoznánk a visszaengedett fogásban,
negatívum: ha a horgászok nagyobb részét nem sikerül lassan megtéríteni az új elképzelések támogatására, csökkenni fog a jegybevétel, ami egy ördögi spirál.
Azt kell megérteni szép lassan mindenkinek (ha lehet, inkább jó gyorsan), hogy a kezelő a felhasználók alázatos kiszolgálója, és a horgászat maga: játék! És mint ilyen, nem az elvitt halról szól elsősorban, bár nem kizárva azt, hogy valaki a friss hal gasztronómiai élvezetéért is űzze ezt a sportot, arról szól, hogy élvezzük ki minden percét az időnek, ami megadatik arra, hogy a vízen tölthessük! Fogjunk sok halat, élezzük a lehetőséget, ami az állomány védelméből következik, és igyekezzünk a mainál jobb állapotban hagyni azt az utánunk következő nemzedékre!
Tilalom íváskor, akár fajspecifikus teljes tilalom időnkénti használata évekre előre tervezetten, alsó-, és felső méretkorlát lehetőségek szerinti növelése-bevezetése, a kíméletesebb módszerek elterjesztésének marketingje, az idő előrehaladta, ami alatt kikopnak a régi módszerbe belecsontosodott sporttársak (akiket nem hibáztatni kell, hanem, ha hagyják, tanítani, és megfelelően ellenőrizni), ezek megfelelő kombinációja nyomán érhető majd el, hogy a célhoz közelebb kerüljünk. Monitorozni kell a teljes folyamatot, és apró igazításokat tenni a gyűjtött adatok ismeretében...így lesz egyszer a jelenleginél egészségesebb, nagyobb átlagsúlyú balatoni fogas állományunk.
Mellék kérdésként felmerül a mélyre nyelt horog kérdése. Ha nem hagyjuk, hogy az engedély árának visszafogása legyen a kiváltás fő szempontja, akkor a kíméletesebb módszerek is könnyebben kerülnek majd elfogadásra. Azt tudomásul kell venni, hogy évtizedek megszokását csak lassan, és vagy drasztikus ellenőrzéssel, büntetéssel, komoly ismeretterjesztéssel lehet megváltoztatni, különben az engedélyekből származó bevétel a hideg vízre sem lesz elég.
A süllő mélyre nyelt horogból, vagy csupán a megfogásból adódó elhullásának elmélete? Nyeletéskor persze sűrűn előfordul, meg kell tanítani, rá kell szorítani a szakikat más módszerrel fogni. Pergetéskori sérülés? Ugyan már...
Szeretem, ha vendég horgászik velem, bár a csendes pecát kedvelem, de egyáltalán nem baj, ha valakivel megoszthatom az örömöt, és a Velencei-tavamat. Ennek megfelelően szinte minden hétvégén jön hozzám vendég, általában többen is. Ilyenkor én vezetem a bödönt, mondom a tutit, adom a csalit, merítek, fényképezek. A vendégnek más dolga szinte nincs is, mint hogy fogja a halat, és ezzel rendszeresen vissza is élnek...
Ritka lehetőség, hogy más csónakjába ülök, és én lehetek a "vendég", a mai nap épp ilyenre sikeredett. Peti vitt el a csónakján, amihez a bútorszállító akkujjait, 66 librás motorját passzintottuk. A berakodott horgászeszközök mennyisége is inkább teherhajó rakterére lett méretezve, lépni alig lehetett a sok vacaktól.
Captain Péter kissé bajban volt a csónakkal, ami érthető, a legalacsonyabb fokozatban is úgy tolta a motor, hogy folyamatosan kapkodni kellett a markolathoz, hogy valamelyest sikerüljön egyenesben maradni.
Ehhez képest az első hal nála jelentkezett, ha jól emlékszem, egy tenyérnyi Orka támolygóra. Igaz, előtt nekem volt azon a nádfalon két kapásom feltehetően ugyanattól a haltól, ám mivel egy kicsi piros sebile mittoménmire egy nagy bokorugró horgot akasztottam, ami rettentő bután lógott, nem is akadt meg, csak addig tartott a fárasztás, amíg a csalit szorongatta őkelme. Szóval Peti fogott, na.
Aztán végig jártuk a Rigyát, Pákozdot, a Vendelt, dobáltunk a Lángin... Semmi. Pákozdon mondjuk valami elvágta a harapásállómat, ha netán egy 5-ös Efzett körforgótól összeragadt szájú csukát találtok, név és cím a szerkesztőségben, szeretettel visszavárom. Pedig itt-ott találtunk kishalakat, és a rájuk méretezett balinkölyköket, csak elcsípni nem sikerült közülük egyet sem. Végighajigáltuk a kettes kotrás oldalait, és a végén lévő kis tisztást. Ide mondjuk nem volt akadálytalan a belépés, egy kolléga ott úszózott, pont lezárva a csatornába bejutás útját. Nagyon korrekten kivette, bár a szemközti nádfalhoz tapadva hussantunk, ennek a korrektségnek a jegyében vele szemben pont kivertikáltam egy csukát, oda sem mertem nézni, miket gondolhat rólunk...
Aztán nehezen, de bekúsztunk a kilátó alá, és hosszas nyüglődés után Peti megtalálta a magasra felnőtt hínárban bevethető Rapture fegyvert, gyönyörű felszín közeli kapással szerezve örömet nekem (...).
Addig turkáltam a dobozban, míg találtam egy kapásig még soha el nem jutott Cormorán duci akármit, ami bitang messze dobható, és pont 40-60 cm-re a felszín alatt jön. Peti szólt, hogy tán jön valami mögötte, mert különben mi magyarázná a tolóhullámot? Épp csak lassítottam egy kicsit, és gyönyörűen rástartolt ez a szépség. (Nem, nem a sapkás, a pöttyös.)
Hazafelé ismét az úszózó spori mellet surrantunk el, de most nem sikerült megviccelni, legalább is nem azonnal. Épp a déli nádfal egyik öblét ostoroztuk meglehetősen hiábavalóan (bár Peti akkor már ráütéseket vizionált - hiába, reggel óta nem ettünk), amikor megláttam, hogy mögöttünk sorozza a vizet egy balin, üti, veri a vizet, kiugrik, spriccel, mintha egy egész csapat vadászott volna egyszerre. Gyorsan oda csónakáztunk, és már épp készültem kiválasztani a megfelelő csalit... amikor a captain már vonszolta kifelé a képen szereplő játékost...
...hosszan, elgondolkodva, lehajtott fejjel nézegettem egy darabig a cipőm. Túl sokat mondjuk nem segített. Hja, nehéz a gájd élete : )
Kicsit kicsúsztunk a mai napra szánt időből.. úgy kábé négy órával később értem haza, mint amire számítani lehetett, mondhatni fagyos hangulatban várt odahaza életem párja. Pár óra redőny csiszolással sikerült visszaszereznem a bizalmat : )
