Totum

Zebco - mond ez neked valamit? Egy csomó terméke van a hazai forgalmazónak, a katalógus kb. mint egy budapesti telefonkönyv. A mostani termékbemutatót Szfváron tartották, ami nekem a létező legtökéletesebb helyszín volt, hiszen 10 percre lakom onnan.

Katus Gyula fogadott, és igyekeztem őt részletesen kikérdezni az engem érdeklő termékekről.

Az első dolog, ami megragadta a tekintetemet, egy feeder-szék. Elsőre nyilvánvaló, hogy igen szép darab, aztán közelről megmutatja, mit is tud.

- minőségi anyagok, ránézésre, és tapintásra

- kiváló, szállításhoz lehajtható deréktámasz

- csónakos pergető ülésnek is kiváló

- elemes bútor, az ülés forgó része egy tálcában fészkel, a lábazatról leemelhető

A figyelmemet rögtön ezután egy masszív multi-orsó vonta magára. Nemrég ugyan csúnya véget ért egy harcsa-fogó kísérletünk a Pó-deltában, ezért az ilyen felszereléseimmel épp leszámolóban vagyok, de az biztosnak tűnik, ez az orsó szinte bármit kibírna. Bemutatnom nyilván keveseknek kell a márkát, és magyarázni az ahhoz tartozó örökéletpluszegynap minőséget. Fin-Nor.

Szintén zenész, csak spinning kivitelben, ha még lehet ilyet ma mondani, tartós darab.A könnyű-pergető sorozat orsóiból válogatva:

Quantum 530 Ultrex FD - egy szó róla (kettő): masszív, tartós.
ULTREX FD
An affordable front-drag reel from Quantum. Slender housing, US Quantum
reel technology for novices. Classic all-round spinning reel range for all spinning
techniques, from light trout fishing to soft lure sport and spoon fishing
for pike and salmon.
STANDARD TECHNICAL EQUIPMENT:
· Balanced rotor, producing silky smooth action
· Robust nylon housing
· Finely adjustable front drag
· Die-cast aluminium handle
· Anti-twist line roller
· Smooth gears with even line distribution
· Aluminium Long Stroke™ spool
· ABS Nylon spare spool
· S-curve line distribution
· Continuous anti-reverse
· Foot Forward™ reel foot for better rod balance
Code Model m / mm Gear Ratio Retrieve BB Drag F. Weight
0312 015 515 220 / 0,15 5,2:1 63 cm 5 6 lbs 220 g
0312 020 520 200 / 0,25 5,2:1 69 cm 5 10 lbs 271 g
0312 030 530 210 / 0,25 5,2:1 72 cm 5 10 lbs 280 g
0312 040 540 260 / 0,30 4,8:1 75 cm 5 12 lbs 405 g
Kicsit több csapággyal, és lehajtható karral jön a 730 Metrix FD kb.
STANDARD TECHNICAL EQUIPMENT:
· Balanced rotor, producing silky smooth action
· Graphite body
· Finely adjustable front drag
· Folding handle with push-button release
· Anti-twist line roller
· Thick bail arm for optimal balance
· Smooth gears with even line distribution
· Aluminium Long Stroke™ spool
· ABS Nylon spare spool
· S-curve line distribution
· Continuous anti-reverse
· Foot Forward™ reel foot for better rod balance
Code Model m / mm Gear Ratio Retrieve BB Drag F. Weight
0313 015 715 220 / 0,15 5,2:1 63 cm 7 6 lbs 235 g
0313 020 720 200 / 0,20 5,2:1 69 cm 7 10 lbs 282 g
0313 030 730 210 / 0,25 5,2:1 72 cm 7 10 lbs 298 g
0313 040 740 190 / 0,35 4,8:1 75 cm 7 12 lbs 425 g
10 csapágyas + alu kar 1030 Axius FD
Axius FD
Impressive mid-priced fixed-spool reel with minimal production tolerances,
ensuring a soft gear action and long service life. Spinning and legering
anglers will quickly come to appreciate this reel in hard everyday use. And
predators will come to fear the drag strength of this reel series!
STANDARD TECHNICAL EQUIPMENT:
· Balanced rotor, producing silky smooth action
· Robust nylon housing
· Finely adjustable front drag
· Slimline handle
· Anti-twist line roller
· Thick bail arm for optimal balance
· Smooth gears with even line distribution
· Aluminium Long Stroke™ spool
· Aluminium spare spool
· S-curve line distribution
· Foot Forward™ reel foot for better rod balance
Code Model m / mm Gear Ratio Retrieve BB Drag F. Weight
0314 015 1015 220 / 0,15 5,2:1 63 cm 10 6 lbs 215 g
0314 020 1020 200 / 0,20 5,2:1 69 cm 10 10 lbs 278 g
0314 030 1030 210 / 0,25 5,2:1 72 cm 10 10 lbs 283 g
0314 040 1040 190 / 0,35 4,8:1 75 cm 10 12 lbs 408 g
A wobblerek nyilván nem kerültek kipróbálásra, csupán megjegyzendő, hogy a modern trendnek megfelelően, bár gyárilag hármashoroggal szerelik őket, ám a kíméletesebb horgászat céljára eleve mellé kerül a méretben hozzá való egyeshorog is. BRAVO! 

Egy újabb valaha volt szerelem: a távdobás! Íme a Quantum Radical Big Pit 880. Fél fordulattal behúzható a kiengedett fék, vagyis nyelető féknek is használható, elsőfékes verzió.
RADICAL BIG PIT FD
Vast waters and monster fish call for ultimate fighting machines. Now carp
anglers can present their baits at remote locations. Also catfish anglers will
have enough in reserve on the reel even if they have loaded an ultra thick
line on their spool. The incredible line capacity makes anything possible
for both sets of anglers. The powerful gears have to be experienced to be
believed in the Big Pit – your future partner for extreme conditions.
STANDARD TECHNICAL EQUIPMENT:
· Balanced rotor, producing silky smooth action
· Ergonomically designed handle knob for optimal power transfer
· Robust worm shaft power gears
· Deep aluminium spool
· · Code Model m / mm Gear Ratio Retrieve BB Drag F. Spare Spool Weight
0283 070 870 400 / 0,40 4.6:1 96 cm 8 22 lbs 0987 293 / 0987 294 631 g
0283 080 880 420 / 0,40 4.5:1 97 cm 8 22 lbs 0987 401 / 0987 403 713 g
Spare Spool Model Material
0987 293 shallow Alu
0987 294 deep Alu
0987 401 shallow Alu
0987 403 deep Alu
Q 134
Shallow aluminium spare spool
Continuous anti-reverse
Újabb távdobó csoda, de most a Feeder Black Viper MK 850 FD. Állítólag a kategóriájában könnyűnek számít, súlya 430 gr nem tekeri a zsinórt, ezért az nem kunkorodik össze, és nem akad fel könnyen a spiccre.
Black Viper MK FD
Browning have a lot of expertise in producing specialist tackle purpose
designed for the long-distance feeder fishing which is common in mainland
Europe. The Black Viper MK 850 FD is an example of a specialist reel packed
with features specifically for medium to long-range feeder fishing. Sophisticated
wormshaft gears have been used to ensure effortless retrieve and perfect
line lay - particularly important for long-distance casting and when using
braided lines. This is further enhanced by the large, wide and shallow spool
design which can be perfectly filled without resorting to lots of backing. In
summary, a purpose designed product that will out-perform conventional
reels for this style of fishing.
Standard Technical Equipment:
· Electronically balanced lightweight rotor (LWR)
· Large-surface multi-disc front drag system
· CNC stainless steel handle
· Non-twist line roller supported by ball bearings
· Robust worm shaft power gears
· Aluminium Long Stroke™ spool
· Aluminium spare spool
· Wormshaft oscillation system
· Continuous anti-reverse
Code Model m / mm Gear Ratio Retrieve BB Drag F. Weight
0308 050 850 300 / 0,16 5,5:1 105 cm 8 13 lbs 430 g
Spare Spool Model m / mm Material
0988 124 Sp.Spool Black Viper MK FD850 300 / 0,16 Alu

A következő orsót fogalmam sincsen, hogy miért fotóztam le, amint kiderítem, feltöltöm róla a hasznos információt, de mintha Match-orsó volna...
Ilyen botom biztosan lesz, már neki is láttam, hátha gyorsan el tudom boltolni a meglévő elődjét (más márkából). Ez egy 180 cm hosszú, egy részes 30 gr (optimális dobósúly) smoke vertical inline (belső zsinórvezetésű) 138 gr, iszonyat kemény bot, van gyűrűs casting verziója is.
SMOKE VERTICAL 30G INLINE
Supreme vertical rod with optimal technical finesse. The internal line guide provides maximum weight saving
and transmits all signals optimally from the bait via the blank to the angler's arm. Vertical fishing has never
been so sensitive!
Code Model Length Sections C.W. Tr.-Length Weight
14128 180 Smoke Vertical 30g Inline 1,80 m 1 30 g 1,80 m 138 g
ue. casting gyűrűs
SMOKE VERTICAL
Just like its big sister, the Smoke Vertical is bound to make the heart of every spinning angler beat faster. The
phenomenal blank transmits every movement to the lure and ensures even cautious bites are felt through the
handle. The perfect partner when it comes to vertical fishing for predators.
Code Model Length Sections C.W. Tr.-Length Weight
14106 180 Smoke Vertical 1,80 m 1 30 g 1,80 m 129 g
14003 180 Smoke Vertical TR 1,80 m 1 30 g 1,80 m 129 g

Találtam egy feeder-bot sorozatot, amelyiknek a nyelén a borítás hosszában laposra van vágva. Divatos, az egyszer biztos.

És más egyéb botból néhány tucatot. Egyétek, vigyétek! Ezeket majd a vegyesboltos meggusztálja.

 Kishalacska uszonnyal. Hogy mit ki nem találnak! De! Duci test, vékony farok, nagy tappancs... biztosan veret, mint a veszett fene...

...akárcsak ez a durung-farkú, a hétvégén próba in-dul!

És végül, de nem utolsó sorban az:

 IRON PT, gyűrhető felkapó-karral, egészen kiváló. (Ki tudja, ez mire jó? - de tetszik...)
A supreme spinning reel tailor-made for using on the sea with salt-water-resistant
components throughout. Highly robust design that can withstand use
with braided lines for months on end. In a fight, the Inshore’s front drag,
with Magnum carbon drag discs, means the angler always has control. The
spool has a special anti-slip core meaning braid can be directly wound onto
the spool. 

STANDARD TECHNICAL EQUIPMENT:
· Electronically balanced lightweight rotor (LWR)
· Robust light metal body in skeleton design
· Finely adjustable, protected CSC™ front drag system (carbon drag
discs)
· Stainless steel handle with EVA handle knob
· Titanium-nitride-coated line roller
· Exclusive TiMag™ system: Maintenance-free magnetic bail arm folding
system
· Specially hardened Quantum PT gears
· Aluminium spool with hardened front edge for longer casting distances
· Two-speed oscillation system with LMS™ line distribution
· Continuous anti-reverse
· Saltguard multi-layer housing coatingCode Model m / mm Gear Ratio Retrieve BB Drag F. Weight
0305 025 IR25PTS 180 / 0,20 5,2:1 72 cm 6 16 lbs 253 g
0305 030 IR30PTS 180 / 0,22 5,2:1 72 cm 6 18 lbs 260 g
0305 040 IR40PTS 230 / 0,22 5,2:1 84 cm 6 20 lbs 329 g
0305 050 IR50PTS 225 / 0,24 5,2:1 92 cm 6 25 lbs 337 g
Spare Spool Model Material
0987 010 Sp.Spool Iron IR25PTS Alu
0987 011 Sp.Spool Iron IR30PTS Alu
0987 012 Sp.Spool Iron IR40PTS Alu
0987 013 Sp.Spool Iron IR50PTS Alu

Összegezve:

A terrmékkínálatot látva elmondható, ez egy minőségi versenyző a pályán, abnormálisan jó árakkal, ha valaki frissíti az eszközeit, vagy most vág bele a mókába, feltétlenül vegye száma a termékeit, én biztosan belenyúlok néhány tartós pergető orsóba, és különleges botba. Kedvenc szakága szerint tegye azt ki-ki itt:  http://www.webfishingcenter.hu/webaruhaz 

Piszkál a kisördög. Egész héten a sügerek támadásától karikába hajló UL botom képe járt a szemem előtt, de ez már igazán beteg. Tudom, igyekeznem kell, a helyiek erősen gépelik kifelé a jószágot, és mivel a cikkeknek nevezett irományok nyomán (és mert vittünk a helyszínre cimborákat, számosat), egyre többen szeretnének maguknak részt szakítani a jóból, nagy nyomásnak vannak kitéve a kedvenc halaink. Ez nem baj, hiába is neheztelnek érte páran, hogy felfedem a nagy titkot. El is mondom, miért ez a teóriám. 

1., Rengetegen tudták eddig is, hogy a balatoni kikötők ősszel tele vannak táplálék hallal, ragadozókkal, nem mi találtuk fel a spanyol viaszt;

2., akik a firkálmányaink nyomán jutnak el ezekbe a kikötőkbe, nagy valószínűséggel céener horgászok...

3., ...és ők nem visznek el halat, ám nagy nyomás alá helyezik a rablókat, akik így óvatosabbá válnak, talán kevesebb végzi tepsiben emiatt (kivétel ez alól F. kolléga - nem ő, egy másik);

4., alapból sem mindig olyan könnyű a finnyás kapásokat halra váltani, csak azt tudom mondani: hajrá, kard-ki-kard, aki tud, az fogjon!

 A novemberem eléggé be van táblázva, így aztán alig találtam olyan napot, amikor még lejuthatok, és igen, most is szerveztem új érdeklődőket, én szívesen látom, hogyan dolgoznak a nagyok, a jelszavam: ucsitycja, ucsitycja, ucsitycja. Vagy valami ilyesmi.

A mai előadás résztvevői számában megfogyatkozunk az előzetesen beharangozottakhoz képest, majd nyolc főből végül hárman értünk le a partra.

- P.Péter, a pintér féle damiltolós módszer névadója;

- H. Viktor, trendszergazda, arany diplomás sügérbuzerátor;

- és szerény személyem, a mindig fogjunk máshogyan halat elméleti szakembere.

Eredetileg ez egy olyan napnak indult, amikor bár szabadságot vettem ki, de az egy teljesen más célt szolgált volna. Az eredeti programom borult, így aztán könnyedén átálltam erre a B-tervre (ami amúgy mindig az A-terv, megyek sügerezni). Hét közben talán kevesebb lesz a versenyző, hát, lássuk a medvét!K. Ferenc DS-vitéz barátunk előző nap délután megszondázta a vizet, valami problémákról írogatott, amit nem olvastam el rendesen, és Peti ehhez kapcsolódó sirámait is korainak véltem, leráztam magamról, mint kutya a ... nemtudommit. De azt leráztam, na. Fogott is meg nem is, meg valami hajó mosás miatti kevesebb helyről szólt a fáma, amit hagytam elsuhanni a fülem mellett. Azt nem mondom, hogy hiba volt, de megdöbbenve láttuk a helyszínre érve, hogy a vitorlások zömét már partra tették, így megszűntek a jó kis fedezékek, amik alól eddig a sügereket aprítottuk. Nagy kár, hogy pont erre készültem most is. Aztán csak néztem, mint Rozi a moziban. Első körben a kövezés végéről szerettem volna balint fogni (meccsoda nagyképűség, mintha az csak az én elhatározásomon múlna), de pár dobás után úgy véltem, semmi nyomuk. Második szakasz: random csukák kivadászása a hajók alól. Tekintve, hogy hajó alig maradt, ez is ugrott. A két első hordozó rakétám tehát már levált, és én még mindig nem a fellegekben jártam. Maradtak a sügerek, mint a legfontosabb napi program, de persze ezzel is volt egy kis bibi. A szokásos piszmogás, szerelés után mire az autótól az első állásig eljutottam, Peti már megfogta az aznapi első, szép sügerét. Pedig az előjelek nem sok jóval kecsegtettek. 1., későn értünk ki. Ez eddig nem okozott gondot, de a takarás megszűntével már igen, hiszen hullámzás mentesen nyugodt, tiszta a vízben a ragyogó napsütés minden fedezéket bevilágított, a hajnali ködös legjobb óráról lemaradtunk. 2., a további pecának is pont ez lehetett a rákfenéje, a reflektorral megvilágított aljzaton nem maradt hal. Peti, Viktor küzdöttek tovább, én azonban addig oldalaztam, amíg a maradék belső kikötő hajóinál megtaláltam az első jigre jelentkezőket. Innen két történet pergett, ők az átlátszó szélvízen erőltették, és szenvedtek, én a hajók közt váltogattam a csalikat, míg meg nem találtam az aznapi nyerőt, ami egy ízesített, sárgás, zöldes-barna nimfa lett.

Nem volt ez olyan nagy csali, mint amire legutóbb vetődött a fogott halak zöme, de most működött remekül. Pár, tán olyan tíz darab 10-20 cm-s sügérnél tartottam, amikor megérkezett Miki barátom. Ő nem horgász, de imád kinn lenni, és közben az eszmét is cseréljük ilyenkor bőszen. Ő számolta, én nem, de csak az egyik mólón olyan további két tucat jelentkező akadt állítása szerint. Néhány rendesebb példánnyal is köztük, amiből az egyik olyan nagy, és dagadt volt, amilyet én még nem is láttam élőben, nehogy fogtam volna. Jó béna képeket készítettünk róla, de hát ez van.Nem használom a mellékelt kínzó eszközt, általában kézzel veszem ki a halat, vagy a fogóval a horogra fogva egyből a vízben fordítom ki a szájukból azt. Ezt amolyan biztonsági tartalékként hordom, ha lusta vagyok merítőt vinni magammal, és milyen jól tettem, pont le tudom mérni vele a saját rekord sügeremet. Tuti ami zicher alapon az ördög patájához is viszonyítottam, és ezt leképezve fénnyel megmérhetővé tettem. Hiába, a mérős Illex matracom a mai napig nem érkezett meg. (Pisti, ... alássan.)

Kár, hogy nem 47-es a lábam, de 42-esnek sem rossz : ) Balaton szakértő ugyan ettől még nem lettem, de boldog hergász? Az igen!

Aztán Viktor is bekéreckedett a "paradicsomba", és neki is látott DS-sel aprítani a ...nem a nagyját, de az apraját olyan 20 cm környékén. Délutánra nekem elapadtak a jigre jelentkezők, és bármennyire is nem az esetem, ráadásul fluoro zsinórt sem vittem be magammal, megkértem, ha kötne nekem is egyet. Dropshotot. Kötött. Nem volt benne köszönet, mert addig az ő botjával megfogtam azon a boton a napi legnagyobbját, tehát alighanem még mákom is volt : ) Gyorsabban kötött tőle, az biztos, hogy mielőbb visszavegye az eszközét...

Végül elmesélem azoknak, akiket ez újdonságként érint, hogyan lehetett aznap sügeret fogni. Vagyis, hogy mi az általam használt eszközrendszer, amihez aznap pont passzolt a halak úri kedve. A kötekedők kedvéért, nyilván nem én találtam el a jó módszert a halakhoz, hanem a módszert, ahogy rángatom, pont eltalálták a halak.

Többnyire fluoro előkét használok, de ma arra készültem, hogy a beeső csukákat megfogom, nem hagyom, hogy lerágják a jiget. Ezért a nevis 10 szálas fonott fém-előkéjét használtam, 15 cm-s hosszban. Csuka természetesen nem jött egy darab sem. Hogy ez befolyásolta-e a kapások számát? Csak remélni tudom, hogy igen, mert ha ettől kevesebb jött, akkor így is király voltam... a Király Sanyi! A jig 2-3 gr-os, a horog olyan 4-6-os, a gumikat variáltam addig, amíg egy ízesített nimfa el nem nyerte a tetszésüket. A kulcs a rejtekhely megtalálása volt. Említettem, hogy a naptól átvilágított területeken kapás, de hal sem nagyon volt. (Peti óriásit teljesített, a semmiből szenvedett ki 10 sügeret, mert ő az átlátszó pályán maradt.) A hajók között azonban volt árnyék, ott lehetett megtalálni célhalakat, és a nagyobbakat főleg. A csali vezetése egy nagyon lassú bevontatás, egy fordulat / 5 perc sebességgel, apró pöcögtetésekkel tarkítva. Közben, hogy ez ne legyen teljesen igaz, fogtam egyet felszíni rablásra dobva jiggel, és hajók alól kikandikáló ifjoncot apró kenart wobblerrel is. Aztán amikor elmaradtak a kapások, fel kellett volna tennem a végső megmentőt, a daiwa beamfish grean tea színű csalit, de ezt elfelejtettem. Azonban DS-re átszerelve is tovább adta a nimfa a halakat, míg elég nem lett a napból.

 Jó móka ez a sügerezés, és csak remélni tudom, hogy valóban lesz alsó méretkorlátja a fogásnak! Hátha még az én életemben találkoznék egy 50-es cipőhöz passzolóval a legcsodásabb tavunkon, a Balatonon!

Többnyire mindenki a horgász-show-n költi a nagy pénzeket, de mégsem üresek a kikötők. Az elvetemültebbje már hajnalban vízen van, a kényelmesek (mint én is) kora délelőtt indulnak útra. Kiváló ötlet volt a tegnapot bevásárlással tölteni a ragyogó napsütésben, mára szügyig érő köd fogadott, pedig esküszöm, adtam időt neki bőven, hogy felszálljon. Mindegy, jól beöltözve azért élvezhető a kinnlét, csak a bélelt csizmámat kell előásnom legközelebbre.Van kolléga, aki már teljes gőzzel fogás után kutat, és bár nem szeretem őket a területvédő szokásuk miatt, ez a beállás mindig jókedvre hangol.
Tipikus őszi az idő, köd, tükör felületű átlátszó kisvíz a pálya. Még szerencse, hogy alig valaki kapkodja el a hajó, csónak téliesítést, ezért szépen akad beálló az ellenfeleknek. Lássuk a sügereket, hiszen azt jöttem megtudni, visszaálltak-e a csónakok alá!

Aztán jön egy helyi erő (más néven: a helyet ismerő pergető sporttárs), körbefut a kikötőben, majd angolosan távozik, megjegyezvén: olyan átlátszó itt a víz, hogy felesleges erőlködni, nincsen bent hal.

Gyorsan kipattintottam hát három kisebb csukát kb. fél óra alatt, hiába, ha nincs hal, hát nincs : ) Az UL felszerelés, és az általam űzött lassú cincálási metódushoz véletlenül pont igazodott a halak maszatoló stílusa. Kiváló, évente kétszer én is eltalálhatom, nem? Mondjuk, más tényleg nincs (illetve nem voltam hozzá sem elég ügyes, de főleg nem kitartó, már hívogatott a reggeli betétes kávé).

Örömömben gyorsan be is ültem a Velencei-tó legremekebb helyére, ez a Petrocelli Caffé Étterem & Kávézó.
Rum, tea, mazsolás-csiga...Jó itt. Akkor is.
Nyáron innen a kilátás verhetetlen, nem csoda, hogy a bringások is mindig előtte állnak meg szelfizni. Azt mondjuk pont nem értettem, hogy a ködben milyen hátteret nyújthatott ma a tó, de mivel des gustibus non disputatum, hagytam a francba.

Ezek itt a nyári jó balinos helyek. Odébb a sügér lakik, ám ilyenkor már inkább csak a tél eleji csend motoz. Jó kis tavam van ám!

- Bálint, itt a fényképgép, tedd zsebre, te leszel ma az operatőr!

Sz. Bálint, aki öcsém 12 éves fia nem túl nagy lelkesedéssel vetette magát a feladatra, bár tény, indulásnak rögtön lőtt pár igazán "remek" képet a kocsiból. Ritkán jut ki velem pícézni, bokros teendői (úgymint legózás, és hasonlók) képezik az akadályt, amúgy, a szavak szintjén, örömmel jön ő. Fogattam már vele 8 kiló feletti csukát, erre még élénken emlékszik, pedig csak 8 éves volt. Legutóbb Csopakon nyúlt bele egy gyönyörű sügérbe, igaz, akkor is egy órán belül elunta a mókát.

Most egész napra mentünk B.Bálint kedvenc amúros-pontyos tavára, a Kincsesbánya melletti Téglagyári-tóhoz.

Eeekkora halak vannak benne.Nem véletlen, hogy szinte kizárólag pergetek, így is több a cókmókom, mint ahogyan szeretném. Ez a ponytozás dolog meg éppenséggel tragikus, ami a felszerelés igényét illeti, de azért böki a csőrömet, jó volna pár izmosat akasztani! Keskeny a palló, csúszik a párától, annyira hajtott a fogási-láz, hogy majdnem orra estem a nádba. A botokért igazán kár lett volna. Bálint csukott szemmel közlekedik,eleinte azt hittem, a mederviszonyokat is milliméterre vágja. Aztán egy marék gumit azért ő is beszaggatott, öröm volt nézni!Ott, a tuskó mellett balra... mindketten oda úszóztunk, csak annyi volt a különbség, hogy ő fogott. Én pedig... ki találja ki?Iszonyat keményet húztak a nem túl nagy, de gyönyörű, aranysárga pontyok.Pont az ilyenekért mentünk.

Bálint volt olyan bátor, rám bízta a merítéseket. Én ennek nem vagyok túl nagy híve, persze szívesen (és jól) merítek bárkinek, azonban azt gondolom, hogy a hal megfogása addig tart, míg ki nem veszem, annak minden buktatójával együtt. Vagyis a saját halam merítéséért én magam vagyok a felelős, ha sikerül, ha nem, másra nem kenhetem, ha elbénázom.Pontyot tehát csak ő fogott, és a letett egy-egy úszózó mellett elkezdtük dobálni a nádast, akadókat, hátha egy-két csuka megtörné a kapástalanságot. Sz. Bálint kisöcsémet is próbálom rászoktatni a jiggelésre, neki is látott szorgalmasan dobálni. Mintegy tucat szerelék bánta, gumi-horog-kapocs-harapásálló... egész nap csak kötöttem utána : )

Közben Bálint (a B.) két apró sügeret kiimádkozott előlünk, így a Balatonon már sok sügeret adó UL csalikra váltottam.
Aznapi operatőröm nem állt éppen a helyzet magaslatán, egyrészt mert elunta a pecát, másrészt, mert fázott, mint a kutya (mikor reggel kérdeztem, elég lesz-e a kabátja, buzgón bólogatott, hogy hát persze... aztán le kellett vennem egy réteg pulóvert magamról, hogy ő meg ne fagyjon), szóval kép, az nem készült a továbbiakról. Leginkább amiatt, hogy a jobbkézre eső nádasba folyton beszaggatta a szerelést, átkutyagoltunk a tó szemközti, majdnem teljesen bokormentes partjára (azért itt sikerült a maradék harapásállótól megszabadulnunk), és bár ott alig volt víz (40-60 cm), gondoltam eldobálgatunk, egy kicsit kevesebb veszteséggel. A félig UL cájg meghozta az eredményt, összesen nyolc, bár kiló alatti, csuka esett. Az egész éves finnyás-sügerezés meghozta az eredményt, másra nem tudok gondolni, mint hogy a 2-3 gr-os jigen kínált csali (2-4" között), és a nagyon lassú pöccintésekkel operáló  damiltolós módszer adta a halat. No meg a daiwa d'fin 3" lime, és a savagear cannibal.

Ez tehát a pontycsuka története, a "csukász, maradj a kaptafánál!" örök érvényű igazsággal megfűszerezve.

 Másnak talán nem olyan nagy kaland, de én, aki a velencei-tavi egyen pöttöm, és csak nagy ritkán húsz centi feletti sügerekhez vagyok szokva, odáig vagyok, és vissza, a balatoni kikötőkben fogható 20-30 cm között fogható jelentős állományukért.

Véletlenül fedeztük fel, hogy ez a kisebb csoda létezik, nyilván sokaknak ez nem akkora meglepetés. Mondjuk, egy ideje nézegetem H. Ferenc nagykorú elkövető halait, de eddig azt hittem, ezek csupán eldugott, látogatóktól mentes, helyi erők által elérhető titkosokban foghatók. Hát, nem. Tele van nagy sügerekkel a Balaton, és őszre behúzódnak a kishalaktól hemzsegő mély vizű kikötőkbe. A helyi erők szerint. Nyilván, ugyanők azok, akik rendesen megtizedelik az állományt, viszik a nagyját, s hogy mi marad tavaszra? (...)Ma mindösszesen két csalit használtam, elég jól sikerült eltalálnom a fránya ízlésüket. A sós, uv sárga kora reggeltől hozta a kapásokat, ahogyan néztem más gumisok fogásait, nagyjából 1:5-10-hez. Ehhez nyilván kellett az immár szabadalmi védettségre érett P. Péter-féle zsinórtolós jig-vezetés is. Sajnos azt nem láttam, hogy profik dropshottal mit aprítottak, a K. Ferenc, a rezegtetés nagymestere ma nem jött velünk. Cseppet sem bántam, a múltkor jelentősen alázott a módszerével.A mai második mönő csali, ami a napsütés megerősödésétől működött, egy ezüst-szürke, duci twister volt. Gyakorlatilag minden nagyobb halamat ő adta. (Leszámítva a reggeli csukákat, de ugye azok csak véletlenül szoktak merítőbe kerülni, tekintettel a sügerezésre használt fluoro előkére.) 

A kikötőt végigjárva, minden hajó alját megkutatva mindig lehetett egy két horogra éhes jószággal találkozni, de az biztos, nagy nyomás alatt vannak, sokan horgásszák őket, igazi "buzerapecával" lehet megcsípni a finom kapásaikat.

A. István a válogatós. Ő is fogott, szépen. No, nem annyit, hogy többé ne akarnám invitálni : )

A nap elején nem jöttek nagyok, de azok számosan, nem is értem rá fényképeckedni. Nomeg, a hónapok óta lebegtetett Illex matracom sem érkezett még meg. Aztán megjött, de mégsem. Mostmeg még azt is eladták. Tisztára, mint egy brazil szappanopera.

Délutára úgy megfájdult a hátam, hogy hanyatt fekve nappali csillagokat láttam. Mindenesetre nyugtató látvány volt a billegő árbocokat, gomolygó felhőket, és a felettünk repkedő sirályokat figyelni. Azért a számat inkább becsuktam...

Bitang csapatás volt, megyünk még! Ha hagytok halat addig...

Ez itt a reklám helye. Beszámoló egy baráti tesztről.

Kaptam egy iBobbert. Nem csak úgy, én magam kértem, mert már régóta kellet volna legyen egy ilyenem. Az persze nem mindegy, milyen, legszívesebben olyat vennék, ami HD minőségben beszkenneli az ÉN tavam, és real time-ban adja az infót arról, hol járnak az ÉN halaim. Ja, hogy egy ilyen radar ára gyémánt árban van? Akkor olyan kell, ami mobilon, tableten nézhető, és a meder feltérképezésére alkalmas (vitorlás testből kialakított horgászhajóm elejére lesz felszerelve, ami kb. 6 méterre van onnan, ahol ülök - a kormánynál, ezért fontos a vezeték nélküli kapcsolat). És kifizethető 20 éves deviza-eladósodás bevállalása nélkül.

Van pár nagyon praktikus tulajdonsága.

Pont arra jó, amit ígér, kompakt mobil eszköz, kb. 40 méter hatótávval arra, hogy a meder-egyenetlenségeket, növényzetet felmérjük a horgászat megkezdése előtt.

Először is, mivel USB-ről tölthető, mindig a táskámban van, és random be szoktam tolni a gépembe, mikor dolgozom. Ennek legalább 3 pozitív hozadéka van:

- emiatt állandóan fel van töltve, ami azért jó, mert már volt, hogy lemerülve vittem ki a vízre, és nem értettem, miért nem működik. Jó hír, hogy mobilokhoz használt hordozható külső USB töltővel is működésbe hozható;

- mivel többnyire a gépem mellett van, segít koncentrálnom a lényegre (ti., hogy hova megyek legközelebb horgászni);

- minden kollégám átesik egy "hát ez mi ezmiez?" vicces kitalálós játékon, abszolut autszájdereknek is tetszik, néhányan (kis rávezetéssel) ki is találják, mire való.

Amikor viszem, hogy használjam, remekül elfér a zsebemben. Az eladó felhasználó támogatása jár hozzá, az első bekapcsoláshoz bár béna voltam, de a telefonos segítséget választottam a közönség megkérdezése helyett (mert egy kávézóban próbáltam ki először), és egy röpke app-telepítés, és eszköz szinkronizálás után már működött is.

A próba azért pont a kávézóban történt, mert ez a terasz közvetlenül a vízparton van, ami azért fontos, mert annak az esélye, hogy pergetés közben lerakjam a botot, hogy kütyüket próbálgassak, vajmi csekély. Így viszont elvittem a páromat a https://www.facebook.com/Petrocelli-Caff%C3%A9-%C3.../ -ba, és amíg a teraszon kávézgattunk, behajintottam az eszközt, a botot leraktam a kövekre, és csevegés közben nézegettem boldogan a jeleket az űrből : )

Összeírtam röviden, ami fontos:

- Nagyon jól mutatja a vízmélységet, ami azért nem egy nagy csoda, mert úgy általában, az ilyen eszközök pont erre valók. 

- Láttatja a növényzetet. Lehet vele játszadozni, hogyan húzzuk épp a hínár felett a csalinkat (már aki perget).

- Mutatja a halakat. Azt nem próbálja meg kitalálni, hogy mekkorák, hogyan hívják őket, azonban azt jelzi, milyen vízmélységben tartózkodnak éppen.

- kb. 40 méterről vehetők a jelek, ami nekem tökéletesen elég. Akinek több kell... az menjen közelebb!

- Mederképet lehet menteni. Kis ügyességgel a csíkokban mentett képek meder-térképpé illeszthetők össze. Ennek a bizonyításán még dolgozik egy népesebb csapat kocka.

- Az akku tölthető hálózatról, számtógépről, hordozható külső USB töltőről.

- Egészen perverzek horgászás helyett nézegethetik a tó fenekét...

Vegyétek, vigyétek! Baj belőle nem lehet.

Forgalmazó: http://www.webfishingcenter.hu/ 

frőprnmjá______________________________.

No, ilyen az, amikor a macskánk bemászik az ölembe, és gépel. Igazából ez nem is különbözik sokban attól, ahogyan én "körmölök", a lényeg szinte benne is van.  Hiszen, ha én is macska lennék, most elégedetten dörömbölhetnék, egy igazán remek nap áll a hátunk mögött.

Egy előző alkalommal, egy alig félórás csopaki lógatás pozitív tapasztalataiból kiindulva ma új túrára indultunk. Szokás szerint a nagy reményektől alig tudunk aludni, ennek aztán a vége rendszerint egy irgalmatlan lebőgés szokott lenni. Lássuk hát, mit dobott ez alkalommal a gép!

Feri, Józsi, és jómagam Fehérvárról indulva 35 perc alatt robogtunk le az 1. számú tetthelyre, ahol már várt bennünket Imre bácsi, aki úgy két órára csatlakozott a kiscsoportos foglalkozásunkhoz. Az idő kiválónak ígérkezett, és ebben nem is csalódtunk, az egyetlen problémám azon túlzott előrelátásomból fakadt, hogy a már hidegebb időkre szánt bélelt pantallómat vettem fel, ami reggel még kellemesen melegen tartotta a koronaékszereket, de olyan 10 órától már szívesen lecsavartam volna a fűtést, már ami a gatyát illeti.

Sügerezni indultunk hát a Balatonra, és persze az sem kizárt ilyenkor, ha néhány csuka is beesik. Nehéz dilemmává válik ettől a készülés, tekintve, hogy a velencei-tavi finnyás csíkosok fogási tapasztalataiból kiindulva legszívesebben 0,06-os nano főzsinórral, 12-es fluoro előkével, 6-8-as horgon 0,8 gr-os fejjel szereltem volna, hiszen így, és 1"-os gumikra finomítva voltam sikeres. Nyilvánvaló, hogy a csuka-ifjoncokat leszámítva, ez a szerelék nem kompatibilis a szinte biztosan beköszönő, borotvaéles fogú  szörnyekkel, amiket magam elé vizionáltam. de persze az sem lehet (legalábbis szerintem), hogy erős főzsinóron ehhez illő harapásálló előkével szereljek, mert az pedig a sügereknek ízlik kevésbé. Köztes megoldásként 10-es fonott főzsinórral készültem, és sprőd, kemény, de nem túl vastag fluoro előkét kötöttem. Innen már csak imádkozni lehet aztán, hogy vagy a majdani csuka szája sarkába akadjon a horog, vagy legalább egy támadást túléljen az előke. 

Vissza hát a kikötőbe! A víz remek, tiszta, talán túlságosan is, hiszen lelátni az aljára. Józsi nem a kis gumik szerelmese, csupán hámozott rizsszemeknek hívja az arzenált. Nagy csoda, hogy mégis 2"-os csalikkal kezdett. Persze, ahhoz képest, hogy ez nem az ő műfaja (ezt mondjuk csak ő állítja), nagyon hamar akasztott egy szép csukát, olyan 2 kg körül. A guta majd megütött tőle.

Kicsit betartja ugyan, de nagyon szép csata volt, alig egy méteres, szűk, a hajók közötti résben esett.

A helyszín ennél több jó halat már nem adott, "csupán" Feri fogott egy 25 cm körüli gyönyörű vörösszárnyút. A továbbfejlesztett cnr jegyében, még fényképezés előtt visszaejtette a vízbe, nem kis kárörömömre (kicsit sajnáltam is, de olyan kedvesen bénázott : P). Mindegy, pár apró sügér még akadt, de ezen kívül már nem sok jóval kecsegtetett a hely. A műveleti területté nyilvánított kikötő mögött egy másik, hasonló, de jóval nádasabb rész látszott, át is vonultunk oda, egy árokásó brigádon keresztül. Ennek később még lesz jelentősége.

A következő megálló így az első beugró, egy nyári strandbejáró lett. "Itt alacsony a víz, nincsen hal, a strandon soha nincs" M. J. nagykorú elkövető szavai. Gyorsan kicsaptam onnan hát egynéhány nem túl nagy sügeret. Egyből megjött az étvágyunk, és közösen aprítottuk tovább a bandát. Néhány jobb is érkezett, de csak velencei-tavi szemmel, amúgy semmi különös. Aztán ez is lefogyott, úgyhogy ugyanannak a nádcsomónak a másik oldali beugrójába települtünk át. Itt már jött pár jobb, alulról ütötték a 20 cm-t, jópofa dagadt jószágok. A legszebb éppenséggel a lábam alól, a lépcső rejtekéből akadt, látott halként. Csereberéltük a színeket, és kiderült, hogy ott, és éppen akkor a sárga volt a nyerő:

Felfedező kedvünk (és pofátlanságunk), aztán hamar véget vetett a mókának. Nem, nem volt jó a stégen, a nád rejtekében, ahol senki nem látott bennünket, át kellett kolbászolnunk a következő beállóba, ami egy klassz kikötő. Remek mély vízzel, széles. nagy árnyékot adó úszó mólóval, komolynak tűnő halállománnyal. Megjegyzem, egy ezüst-szürke twsiter után feljött egy olyan 70 cm-s, 3-4 kg-os csuka, megnézte magának a csalit (mozdulni sem mertem), aztán amikor egyet lebbentettem rajta, odavágott. Hiába készültem az azonnali bevágással, a felszínen fordult kettőt, csapott egyet, aztán simán elharapta az előkét. Óriási örömömre. Közben megjött egy bennfentes is, és közösen kiderítettük, hogy persze tilosban járunk, és kedvesen kitessékeltek a kánaánból. Józsi még Tihanyba ment volna, de a saját kalkulációim szerint (amibe gyerekkorom vízpartja még bele kellett férjen), inkább a hazafelé irányt választottuk. A 2. megállónk horgász stég második dobásra egy szép kettes csukát adott, ami persze nem akadt meg, így hamar lemaradt. Aztán azért sikerült egy csenevész tanulót, és egy kövér sügeret kiimádkozni, aztán süket csönd következett.

Többnyire befelé horgásznak a sporik, nekem azonban a halakat a nád-stég határvonala adja. Gyerekkorom idős csónakosai mind ide jártak, mikor ez az áldás még nem létezett. 

A nap nagy része így el is ment, olyan 13h30-kor indultunk tovább az mai utolsó kikötőbe. Erről a helyről sem volt túl sok infónk, azonban a kikötő vize elég mély, védett, hínaras, így jó tartás, irgalmatlan mennyiségű 20 cm feletti csapót fogtunk, mindenféle színű gumival. Egy darabig úgy tűnt, Pintér úrtól ellesett damiltolós módszerem lesz a nyerő, annyi kapást sikerült dagadt, csíkos halakra váltanom, de aztán jótanácsomat megfogadva Feri dropshotra váltott, és az utolsó félórában állva hagyott mindenkit. Szégyen, de a végén már alig vártam, hogy elinduljunk, annyiszor láttam karikában a botját (ami egy tűspicces UL szerkezet, könnyű, erős, bitang jó pálca).

Ide teszek még egy pár képet, a teljesség igénye nélkül, hihetetlen, de alig fényképeztük a fogást, olyan nagy volt néha a forgalom. Balaton, én így szeretlek!

Túrkálok, pöcögtetek...

Csak alig érezhetően koccolják a horgot, türelmetlen ember ne akarjon sügerezni!

Ezt a mérettartományt el tudnám viselni a saját pályámon is.

Itt már nagyon kezdtem utálni Ferit, látom is a szemén, tart attól, hogy "véletlenül" belebotlik a lábamba, és a vízben köt ki : P

Azt hiszem, a végén még ennél is nagyobbat fogott, de addigra már eljöttem onnan. Be is szakadtam (ezeket a béna vitorlásokat vastag, erős kötelekkel rögzítik), a végén már halam sem jött, úgy döntöttem, odébbállok, és csak a szépre emlékezem.

A nap hala. Vagy három ilyenforma méret jött dropsottal (neki), igazi akvárium díszek lehetnének, nem tólakók. Ja, tilos lett volna visszadobni?

Oda vóna jó még valahogyan bejutni!

Ez azt hiszem ugyanaz volt. De legalább a híres bot meg van örökítve.

Most nézem, hogy bedurrantam a sok akciótól : ) Nem, nem a fejem...

Kezdek rákapni az ízére, nem mintha nem volna elég bajom a "saját" Velencei-tavammal. Ám igazság szerint, a parti pecáim nagy része a hajnalra koncentrálódik, balin, és sügér adja a javát, a tavi csukák nekem eltűntek, süllőzni csónakból kéne, azt most nem erőltetem, lustaság okán. Szóval a patak ideális, közel is van a munkahelyemhez, domolykó lakja, ami nagyon piszkálja a csőrömet! A távolabbi részein a Gajának néhol olyan őserdei állapotok uralkodnak, hogy szinte meg is lehet feledkezni a civilizációról. Mert ilyen:

Első körben egy új csalit dobáltam, de lehet, hogy egy kicsit "nagy" ide, illetve mivel süllyedő, az elakadás veszély miatt is inkább a tavamon próbálom majd. Persze, ha elhoztam volna a mellesemet, akkor bátrabban hajigálok bármi féltett tárgyat...Apropó melles, ma mindenképpen nagy hasznát vettem volna, egyszer, mert nyakig ért a csalán, és egyéb ruhába ragadós termésű szúrós izék, másrészt ma három csalit is vesztettem. Mivel a jövő héten a nem éppen UL Po-ra készülünk, már minden felszerelésemet elcsomagoltam, és csak egy igen rövid 1-6 gr-os nyél maradt rendszerben, a hozzá passzoló vékony zsinórral. Ezt azért lényeges megemlíteni, mert a patak túloldali nádasba, gizgazba hajigált wobblereim rendre benn maradtak, és alig volt eszközöm a mentéshez. Megjegyzem, ha csalit cseréltek a parton, és nem kapocsra teszitek, hanem a cserét követő minden alkalommal újat köttök, és levágjátok a zsinór maradékot, akkor 1., legyen nálatok a jó szemüveg, hogy ne a főzsinórt vágjátok el a lelógó maradék helyett, 2., a wobblert ne a vízbe dobjátok a zsinór felcsévélése előtt, mert ha az egyes pont el van baltázva, akkor nézhetitek, ahogyan a sásban elúszik, mint az a bizonyos dinnyehéj... Ez persze nyilván nem velem történt, hanem a neten olvastam. Ott úszik, letöltöttem a képet:
Egy tiny mínusszal kezdtem tehát, de a következő választott csali is a vízben végezte, mivel egy nagy darázs (túl nagy egyébként is) szárnya törött a dobozban, és mérgemben a vízbe vágtam, mondván, sosem hozott eddig halat, már ezután nem is fog. Ezután jött a Vidra, amit valami halak böködtek, de kapásig nem jutottam vele, viszont mindenféle botra csavarodott, fejem feletti ágakba gubancolódott zsinórokkal bosszantottam magam. Mivel egyébként is rendszeresen korán kelek (hiába, ilyen a szabadság, ha jól telik, csak mikor pihenem ki?), emiatt is kezdtem jelentősen nyűgösödni. A beakadt csalikat egyre cifrább kommentek mellett szabadítottam. Ott a kanyarban például egy igazán fajsúlyos káromkodás száll éppen:Aztán kiválasztottam ezt az olcsó csalit, ami első dobásra adott egy szép halat, meg van mentve a napom!
Ha a vegyesboltos meghozta volna az Illex halböcsőt, ez a hal már abban méreckedett volna, így a nedves füvön pihent meg egy fotó erejéig, centit nem hordok, így a fogó a viszonyítási alap (kb. 40 cm).
Aztán ezt a csalit is beszakítottam, de ez most nem úszott el, szépen himbálta az ár a nádszáron. Gyorsan dobtam rá még egy jiget is, hogy megszabadítsam, úgyhogy az is bent maradt. Végül faágról belógatott, gurtnira kötött balinólom segített ki a bajból, de nem volt az olyan egyszerű! Vagy 50 méteren át követtem a nádról levert csalit a vízen, míg újra elakadt, és csak bokáig lettem vizes, míg benyúltam érte. Kár, hogy nem videózott valaki, hogy legalább más jól szórakozzon... szigorúan kisípolva a nemkívánatos szavakat... az egész egy hosszú vonatfütty lett volna.

Még egy fát is kidöntött a mérgem szele:

Végül a megmentett csali adott még egy szép halat, és mielőtt újra kezdődött volna egy beakadásos tortúra, nagy levegőt vettem, és elköszöntem ettől a cseles-csodás víztől : )Hejj, ilyen a patakpeca: macerás, de megéri!

Apa, kezdődik! Augusztus harmadikán indul egy hétre a Po-deltába a csapat, riporterünk élőben számol be a percről percre friss történtekről. Giga blog-folyam várható, érdemes rágcsával, hideg sörrel előre bekészülni.

Bréking! Vasárnap 15.08.09. Nem fogtunk szinte semmit, ennek fényében csak az olvassa tovább, aki halakra nem nagyon kíváncsi! Konklúzió: Mindenképpen vedd fel a kapcsolatot a kinézett helyen előtted horgászókkal, akár több hétre előre gyűjtsd már az információt! Ha rossz az idő (nem megfelelő), nem eszik a hal (nincs, vagy a rengeteg apró takarmányhal fogyasztása miatt, nem csalható horogra), inkább ne indulj el! Vagyis ne a te időd határozza meg a túra időpontját, hanem a halak kapókedve... Mi persze nem így csináltunk, következzen hát ennek a vidám krónikája:

Kedd, 15.07.28. Az már biztos, négyen megyünk, a csomagokat öcsém katamarán szállító trélerében visszük. Ma még gyorsan behúztam vele a kertbe 1 m3 sódert, 1 raklap térkövet. Egy darabig, mert a legvége az talicska volt, a szűkös helyre való tekintettel. Most minden ujjamon szép vízhólyagok nőttek (ujjanként több is), és minden izmom helye fáj. Pont, mintha egy nagy harcsát tekertem volna ki. Ha minden igaz. Edzésnek nem volt rossz!

Szerda, 15.07.29. Elkezdtem bepakolni az utánfutóba, ami 3 méter hosszú, és minden egyéb irányban is elég nagy. Teleraktam. Aztán, gondolva a többiekre, hiszen négyen megyünk, néhány kevésbé életbevágó dolgot kivettem, iszonyat önuralmat kíván a közös utazás! A tető lekötözése közben sikerült egy óriásit perecelnem is, valahogyan máshová figyeltem, nem a lábam elé, és konkrétan orra estem a térkövön. Szerencsém is volt, de valószínűleg használt a sok éves snowboardozás is, jól tettem le a kezemet, így nem tört rapityára semmim. Ami így, három nappal az indulás előtt az álmoskönyv szerint semmi jó nem jelentett volna. Holnap tehát elhúzom a szerelvényt a vegyesboltoshoz, hadd pakoljanak ők is!

Csütörtök, 15.07.30. Leraktam hát a dobozt, csak még azt nem tudom, elférünk-e mind a négyen benne (mármint a cuccaink). Mission completed, még két napig játszhadozhatok a balin, domolykó, sügér szentháromságban, aztán kezdődik valami komolyabb. De hogy kerülök én oda, mi közöm a méteres fenevadakhoz? Szóljon, aki érti! Bennfentes infók szerint szépen fogtak harcsát (eddig) ott, ahová megyünk, de még szebben fogják a pontyokat az 5 éves gyerekek. Fel van adva a lecke... 35-40 fok kánikula várható, a fogás szempontjából ez most jó?

Péntek 15.07.31. UL pecával gyakorolok a túrára, a részletek megtekinthetők itt:

http://totum.blog.hu/2015/07/31/jaj_a_patakpeca_de_neheeez 

Szombat 15.08.01. Ott vagyunk már? Pár szép sügeret összeütöttem reggel, de hát hol van ez a megálmodott cento-hoz?

Vasárnap 15.08.02. Holnap végre indulunk. Már nem is tudom, mivel készüljek, kiürítettem ez elmémet a túrára, az elvárás csak annyi: érezzük jól magunkat. A csapat erre tökéletesnek tűnik, senki nem halra éhes (bár fogni szeretnénk, giga nagyot-sokat), viszont a baráti vérszívás várható valószínűsége 100%.

Amúgy ide megyünk:

https://www.google.hu/maps/place/Via+Baroncini+Viterbo,+106,+44034+Coccanile-cesta+FE,+Olaszorsz%C3%A1g/@44.9202857,11.8714915,802m/data=!3m2!1e3!4b1!4m2!3m1!1s0x477e5e8bfc75c2a7:0x149da131b2283537!6m1!1e1 

Én például egy tavaszi Kalacsi-féle csukázó versenyen nyertem az utat:

http://totum.blog.hu/2015/03/30/a_makos_csuka_receptje

és ő vár minket: https://www.facebook.com/po.delta.9?fref=ts

Hétfő 15.08.03. Érdekes, a pesti-budai csapat időre érkezett, minden prekoncepciómat lenullázva. Erre igencsak szükségünk is volt, mint utóbb kiderült. A "iszonyat" nagy tréler már akkor csurig volt, amikor még csak az én vackaimmal végeztem, de miután Budán még belekerült a társak felszerelése, szép púpos lett. Reggel a csapat eljött értem, és még be szerettem volna tenni a ruháimat, no, az már nem ment egyszerűen. Hogy ne legyen olyan könnyű az életünk, az autó egy gumicső alkatrésze megadta magát, és ha a Móri&Fodor duó nem teszi oda magát, még két napra rá is Ljubljanában "hűsölnénk". Ezt nem panaszképp mondom, hiszen, ahogy hallom, otthon sem fázik senki, itt olyan bitang forróság van, hogy a halak a halászlébe hűsölni mennek. Este Tibor fogadott minket, vidáman, kedvesen, úgy tűnik, ez itt minden vendégnek dukál, szimpatikus a csapat. Rövid pakolás, eligazítás után ki is vitt minket egy ígéretes csatornára, rengeteg hal mozgott, rabolt, de nem sikerült fogásra váltanunk az elképzeléseinket. Talán az volt a baj, hogy a nagy halaktól való félelmünkben mindannyian (majdnem) erős cájgokkal, nagy csalikkal készültünk. Elképzelhető, sőt szinte biztos, hogy mivel a kis csalihalak jelentik a táplálék zömét, ez a méret jelentheti a siker kulcsát. Ez azonban azzal is jár, hogy az erős botokat a normál tartományon belüliekre cseréljük, és az biztos, ha erre esik be egy "cento", akkor annak annyi... Éjfél után értünk vissza a szállásra, és ez egyben azt is jelentette, hogy...

Kedd 15.08.04... elaludtunk, és így lekéstük a fényváltást, és a reggeli zabát (ha volt olyan). 2 : 0 a halaknak. Óriási a marketing, ötös jár érte, most elmegyünk egy titkos helyre. Egy másik csatorna volt akárhol, olyan 30x fordultunk balra, és néhányszor jobbra, simán megtalálnám újra... Irtózatos halmozgás van, és láthatólag nem kicsik, bár még nem találtuk meg a csodacsalit.
Jani ütött egy olyan méteres harcsát, míg mindenki wobblerezett, ő egy light gumival dobált, így esett.  Mivel egyedül ő fogott, erre ne is vesztegessünk több szót! Kicsit javított a csapat, most 2:1 a halaknak. 

Azért az általános jókedv érdekében igyekeztem tenni egy kicsit magam is, osztatlan sikert aratott a leégés ellen magamra vett, dubaiból hozott arab egyenruhám.. le ugyan nem égtem, de a csatorna túlpartjára érkező marokkói vendégmunkások hangos salem aleikummal köszöntöttek. Otthon érzem magam Itáliában, befogadtak : )

Szerda 15.08.05.

A napjaink a következők körül forognak: alvás/evés/sörözés/horgászat. Semmi másra nincs idő, mert ha egy kicsi mégis akadna, akkor azonnal alszunk egyet. Éjjelig pecázunk, aztán egy kis alvás a halálosan forró szálláson, és hajnalban vissza a közeli pályára, reggeli, indulás egy távolabbi csatornára, ami egy túlélő túrára hasonlít egy víz nélküli, de szúnyogok ezreivel tele lévő sivatagban, vissza a bázis városkába, néhány hideg sör a bárban, étkezés, ha egyáltalán van hozzá kedvünk a hőségtől, alvás a szálláson, délutáni-esti peca, vacsora sörökkel, éjszakai peca, ájult alvás... megvalósult hát végre a perpetuum mobile!

Néhány fotó a meglátogatott helyekről: 

Móri Pisti multival keszegezett, és megfogta a túra 2. halát. És az utolsót Olaszországban.

Éjjelre kiültünk, Tibor pikk-pakk kihúzta három botunkat, és még az előző napokban fogott nagy kárászait csalizta. A vízen folyamatosan mozogtak előttünk a nagy harcsák, illetve az átfolyó betoncsőben 0-24-ben rabolnak, hatalmasakat csattogva, egy igazi mészárszék lehet ott bent a takarmányhalaknak. Beszélgettük is, hogy érdemes volna 1., bemenni, körülnézni, de az okosabbak szerint ez kifejezetten veszélyes volna, 2., valahogy a csalit volna jó bejuttatni oda. Tibor elmesélte, hogy egy előző csapat valamikor már próbálkozott ezzel, de nem jártak sikerrel.

Csütörtök 15.08.06.

Reggel visszamentünk egy nagy halak mozgásában gazdag elágazáshoz. Iszonyatos a hőség, halálosan perzsel a nap.. és ez egy kicsit sem vicc. Tibor, miután szétdobáltuk hiába a helyet, elvitt egy nagy híd lábához, ahol mélyebb vizek is vannak. A beton elzárta az utat a frissítő szellő elől, vagyis még 5-10 fokot rá lehetett számolni pluszban. A tarló égetett a lábunk alatt, mi félre is ültünk Pistivel az árnyékba, nem bírtuk tovább a napon. Jani rendületlenül tovább dobált, meg is lett majdnem az eredménye, gumival akasztott egy akkorát, hogy csak a szeme volt vagy egy méteres. Sajnos a hosszú kapástalan időszak, a forróság, és kialvatlanság miatt eltompulva nem vágott be újra, így a horog kipattant a szájából. Abba is hagytuk, nem bírtuk tovább, kellett már egy jó pofa sör. Hazafelé felvettük Lacit, és egyből továbbsiklottunk Coccanile "főterére", és irtózatoson besöröztünk. Velünk mulatott Mr Moretti, és Mr Poretti urak folyékony kenyerükben tovább élve, sokat segítettek, hogy lelazulva objektíven értékelhessük a helyzetünket.

Az értékelés ímígyen hangzott: rengeteg, és nagy hal van, Tibi jó helyekre visz, semmit nem fogunk, induljunk haza előbb! Pistinek volt dolga Zsennyén, legalább valami csukákat, sügereket üssünk, hogy köszörüljünk a jelentős csorbán.

Péntek 15.08.06.

Alhatatlan volt a szobánk, szenvedtünk az "alvással" a melegben. Lacival kimenekültünk a kertbe, de ott meg persze a szúnyogok, fény, és autók zaja nehezítette a pihenést. Ráadásul én ragaszkodtam ahhoz, hogy megnézem a fényváltást, 3-4h30 között dobáltam is egy sort kis csalikkal, szintén hiába. 5-kor hát elindultunk, irgalmatlan jókat rötyögve hazáig, amiből kiderült, egyikőnk sem szívta nagyon mellre a haltalanságot.

Zsennyén a szokásos barátsággal fogadtak bennünket, és ismét kiderült, hogy nem bénák vagyunk, hiszen (itt sem könnyen), de fogtunk halat. Csuka, pisztráng-sügér, süllő, csapó került horogra. A vízben gázolva dobáltunk egy délután, és egy reggelt (én a hajnalt is), és szépen kitomboltuk magunkat ezen a gyönyörű, halas helyen. Nekem ez a kis Kenart nagy napja volt, szépen adott, megérte a múltkor annyit szenvednem a patakon, hogy megmentsem!

Szombat 15.08.08.

A reggeli peca után már csak a hazaút várt ránk, amit sikeresen abszolválva, meglepetés-korán érkeztem haza, köszönöm, srácok, öröm volt veletek!