Másnak talán nem olyan nagy kaland, de én, aki a velencei-tavi egyen pöttöm, és csak nagy ritkán húsz centi feletti sügerekhez vagyok szokva, odáig vagyok, és vissza, a balatoni kikötőkben fogható 20-30 cm között fogható jelentős állományukért.
Véletlenül fedeztük fel, hogy ez a kisebb csoda létezik, nyilván sokaknak ez nem akkora meglepetés. Mondjuk, egy ideje nézegetem H. Ferenc nagykorú elkövető halait, de eddig azt hittem, ezek csupán eldugott, látogatóktól mentes, helyi erők által elérhető titkosokban foghatók. Hát, nem. Tele van nagy sügerekkel a Balaton, és őszre behúzódnak a kishalaktól hemzsegő mély vizű kikötőkbe. A helyi erők szerint. Nyilván, ugyanők azok, akik rendesen megtizedelik az állományt, viszik a nagyját, s hogy mi marad tavaszra? (...)
Ma mindösszesen két csalit használtam, elég jól sikerült eltalálnom a fránya ízlésüket. A sós, uv sárga kora reggeltől hozta a kapásokat, ahogyan néztem más gumisok fogásait, nagyjából 1:5-10-hez. Ehhez nyilván kellett az immár szabadalmi védettségre érett P. Péter-féle zsinórtolós jig-vezetés is. Sajnos azt nem láttam, hogy profik dropshottal mit aprítottak, a K. Ferenc, a rezegtetés nagymestere ma nem jött velünk. Cseppet sem bántam, a múltkor jelentősen alázott a módszerével.
A mai második mönő csali, ami a napsütés megerősödésétől működött, egy ezüst-szürke, duci twister volt. Gyakorlatilag minden nagyobb halamat ő adta. (Leszámítva a reggeli csukákat, de ugye azok csak véletlenül szoktak merítőbe kerülni, tekintettel a sügerezésre használt fluoro előkére.)
A kikötőt végigjárva, minden hajó alját megkutatva mindig lehetett egy két horogra éhes jószággal találkozni, de az biztos, nagy nyomás alatt vannak, sokan horgásszák őket, igazi "buzerapecával" lehet megcsípni a finom kapásaikat.
A. István a válogatós. Ő is fogott, szépen. No, nem annyit, hogy többé ne akarnám invitálni : )
A nap elején nem jöttek nagyok, de azok számosan, nem is értem rá fényképeckedni. Nomeg, a hónapok óta lebegtetett Illex matracom sem érkezett még meg. Aztán megjött, de mégsem. Mostmeg még azt is eladták. Tisztára, mint egy brazil szappanopera.
Délutára úgy megfájdult a hátam, hogy hanyatt fekve nappali csillagokat láttam. Mindenesetre nyugtató látvány volt a billegő árbocokat, gomolygó felhőket, és a felettünk repkedő sirályokat figyelni. Azért a számat inkább becsuktam...
Bitang csapatás volt, megyünk még! Ha hagytok halat addig...
