Többnyire mindenki a horgász-show-n költi a nagy pénzeket, de mégsem üresek a kikötők. Az elvetemültebbje már hajnalban vízen van, a kényelmesek (mint én is) kora délelőtt indulnak útra. Kiváló ötlet volt a tegnapot bevásárlással tölteni a ragyogó napsütésben, mára szügyig érő köd fogadott, pedig esküszöm, adtam időt neki bőven, hogy felszálljon. Mindegy, jól beöltözve azért élvezhető a kinnlét, csak a bélelt csizmámat kell előásnom legközelebbre.
Van kolléga, aki már teljes gőzzel fogás után kutat, és bár nem szeretem őket a területvédő szokásuk miatt, ez a beállás mindig jókedvre hangol.
Tipikus őszi az idő, köd, tükör felületű átlátszó kisvíz a pálya. Még szerencse, hogy alig valaki kapkodja el a hajó, csónak téliesítést, ezért szépen akad beálló az ellenfeleknek. Lássuk a sügereket, hiszen azt jöttem megtudni, visszaálltak-e a csónakok alá!
Aztán jön egy helyi erő (más néven: a helyet ismerő pergető sporttárs), körbefut a kikötőben, majd angolosan távozik, megjegyezvén: olyan átlátszó itt a víz, hogy felesleges erőlködni, nincsen bent hal.
Gyorsan kipattintottam hát három kisebb csukát kb. fél óra alatt, hiába, ha nincs hal, hát nincs : ) Az UL felszerelés, és az általam űzött lassú cincálási metódushoz véletlenül pont igazodott a halak maszatoló stílusa. Kiváló, évente kétszer én is eltalálhatom, nem? Mondjuk, más tényleg nincs (illetve nem voltam hozzá sem elég ügyes, de főleg nem kitartó, már hívogatott a reggeli betétes kávé).
Örömömben gyorsan be is ültem a Velencei-tó legremekebb helyére, ez a Petrocelli Caffé Étterem & Kávézó.
Rum, tea, mazsolás-csiga...
Jó itt. Akkor is.
Nyáron innen a kilátás verhetetlen, nem csoda, hogy a bringások is mindig előtte állnak meg szelfizni. Azt mondjuk pont nem értettem, hogy a ködben milyen hátteret nyújthatott ma a tó, de mivel des gustibus non disputatum, hagytam a francba.
Ezek itt a nyári jó balinos helyek. Odébb a sügér lakik, ám ilyenkor már inkább csak a tél eleji csend motoz. Jó kis tavam van ám!
