Totum

De rég volt a nyár! Már a bőröm is alig emlékszik az izzó napsütésre, a hűsítő fürdőkre, az elnyert halakra. Hol vannak a vidám esték, a társaságban megsütött fogás, a remek fárasztások? Hopp, egy még beugrik! Tudod, amikor minden sikerült, és semmi sem, fogtunk is, és nem is, és olyan jól szórakoztunk, hogy semmiért el nem cserélnénk?! No, azt fogom elmesélni. Az egész Fekete Istvánnal indult. Azt nem mondom, hogy minden az ő hibája, de a történtek alakulásában erősen benne van a keze. Az ő természetjáró írásai indítottak el ezen a rögös úton, aminek a vége egy 3 napos tábor lett a Velencei-tó egyik szigetén. Évek óta tervezgettük, és olyan igazi Matulásra sikerült. Izgatottan csörren a lánc, ahogyan eloldom a csónakot, már csak arra kell vigyázni, hogy ki ne boruljon belőle a töméntelen horgászeszköz. Péter, és István barátaim éppen csak elhelyezkednek a nekik jutó maradék tenyérnyi helyen, én pedig a forró fém orron térdelve tolom ki magunkat a cölöpök közül. Peti addig vacakol, míg a szűk helyen nekikoppanunk a másik oldalon kikötött rocsónak, nem baj, nem az én motorom... Aztán végre egyenesbe bénázzuk magunkat, és nagy lendületet veszünk a nyílt víz felé. Úgy értem: vennénk. Merthogy olyan alacsony a víz, és akkora mennyiségben nő benne a hínár, hogy többször meg kell állnunk leszedni a maradékokat a propellerről, mígnem kiverekedjük magunkat a langyos zöldséglevesre hasonlító kikötőből. Csendesen totyogunk, innentől vigyázni kell az akkura, aztán meg nem sietünk, miénk a nyár! De milyen nyár! Úgy tűz a nap, hogy már odafelé megsülnek a tojások. Mindenféle, amire csak gondolsz. Szívem szerint dobálnék már most, de a kacatoktól levegőt venni sem nagyon merünk. Így aztán marad a türelmes ücsörgés, míg oda nem érünk a megálmodott helyre, ami nagy szerencsénkre üres. Az persze egy más tészta, hogy ki az a bolond, aki ilyen hőségben kiülne? Úgy értem, rajtunk kívül... Péter becsusszantja a csónak elejét a kikötésre használt nádsziget sarka mögé, én pedig kipattanok, és a hosszú láncon félig partra húzom a bálnát. A kirakodás tovább tart, mint egy óriás konténerhajóé, igaz, nekik ott a daru segítségnek. Valahogy mégis végzünk, csendesen álldogálunk a gigászi halom felszerelés előtt, az arcokról szinte lerí a kérdés: mi ez a sok … izé? Azt csak remélem, hogy nem ők nem olvasnak az én gondolataimban, mert én meg azt gondolom, ekkora marhákat, mint mi... : ) Istvánunk marad szortírozni, Péterrel elmegyünk egy újabb körre. Kifelé menet meg is egyezünk abban, hogy feltesszük az akkut töltőre, és erre a nagy ijedtségre való tekintettel meg is ebédelünk, jóllehet ez nem szerepelt az előzetes programkiírásban. Úgyhogy a kikötő mély, hűvösebb vizű strandján egy nagyot csobbantunk, és utána kikértük egy igazi tál horgász ételt... nem, nem halat, sült kolbászt, hosszúlépést! Nem is nagyon volt kedvünk útnak indulni, de hát nagy úr a muszáj! Újra teleraktuk a csónakot, én pedig egy felülős kajakon követtem a mestert. Sajnos, mire a szigethez értünk, István már szinte teljesen kipakolt, amit pedig még ma is sajnálok, hiszen úgy, de úúúgy segítettünk volna. Szortírozva várnak a felszerelések, elhelyezve a kempingágyak, asztal, szék, hűtő, mifene, minden ahol kell. Még egy olyan órát pakolászunk, de még így is alig múlt el dél, mire végzünk. - No, most mi legyen? - Rám hiába néztek, hát nem horgászni jöttünk? - Jó, de ilyen melegben? Ok, akkor István marad a parton, úgysem tud úszni, mi pedig elmegyünk a nád szélére. Persze, pergetni. Alig értünk a nád takarásába, Péter máris kiadja az ukázt: ugorgyunk! Dejszen olyan forróság van, hogy a hajam leég, naná, hogy jót fog tenni egy kis fürdő. Hszuuuóófúú, hallom, ahogy sistereg a víz a bőrömön, csukott szemmel lebegünk, igazán nem lehet rossz halnak lenni! Aztán erőt veszünk a velünk született lustaságon, és nekiállunk egy kicsit" dolgozni" is. 1-7 gr-os a pálcám, éppen csak süllyedő wobblerek a nyerők, ezt már tudom a korábbi napsütéses próbálkozásokból. Mert mikor megy ki a lusta horgász általában? 11 és 15 között, amikorra azt ajánlják, hogy maradjunk árnyékban... Ezt azonban a halak is tudják, és a nádas éppen csak fél méternyi árnyékot adó picit kevésbé forró vizében pihegnek. Már ami a fehérhalat illeti! A balinok, folyamatosan csapkodnak, nem is teli sok időbe mire megakasztom az első... nádcsomót. Nem ollan eccerű az a halfogás dolog. De aztán sikerül ráérezni a rablások ritmusára, és valami véletlen folytán épp beledobok egy tolóhullámba, amit a vízig görbülő bot egyből jelez is, ha magamtól nem jöttem volna rá. Csodálatos a harc ezzel a vékonka bottal, alig kezdünk, és máris ad egy 2,5 kg-os balint a tó! - Peti, mi legyen ezzel? Szákot persze nem hoztuk magunkkal, visszamenni még nem kéne, megtartani pedig túl meleg van. - Engedd vissza, úgyis csupa szálka! Okosok, ugye? Így aztán útjára engedjük az első halat, igaz az illem is így kívánja, meg aztán, az első napra még van ételünk, bőven. Visszafelé akadt még egy kisebb, valamint kardozni is sikerült a botokkal, ki érti, miért próbál valaki 3,5 méteres pálcával csónakból pergetni? No mindegy. Még egy kötelező fürdés (ha már bérletünk van), és már vissza is érünk az alaptáborba. - Jól elvoltatok! - Bocs, István, eltévedtünk... persze. No, akkor mérjünk! Olyan 1,2-1,5-es a víz, vastag az iszap. - István, meddig tudsz dobni? Akkor oda etetünk. Ő már bekeverte az etetőanyagát, aztán a pár dobással kijelölt helyre kajakkal bevittem, beszórtam azt. - Mutasd, mivel horgászol? Egy feeder, és egy picker bot van bekészítve, és egy olyan előke, amit csak rémálmaiban tennék fel. Mert annyira értek hozzá, ez majd még később kiderül. - Mi ez az előke? - Tudod, ez úgy van - magyarázza -, hogy a felső horog egy műanyag pöcökkel van rögzítve, aztán a csonti-kukorica-sztirofóm golyó pedig szépen lebeg rajta, bla-bla-bla. - Jó, oké, csinál csak, ahogy akarod. Majd ÉN megmutatom! Minek az a két horog? Csak a gond van vele, ahogy én csinálom, az egyszerűbb, jobb, messzebb... De addig is fogok néhány csalihalat, és bedobom úszóval csukára, a másik, távdobó bojlisnak mondott cájgot pedig behajítom, amilyen messze csak lehet, és megszóróm kukoricával, ha jönne rá ponty, amur! - Peti? - Én feederezek tudod, a távdobókat hoztam. Elég szedett-vedett a kép, csak Péter botjai egyformák, ő katonás rendben lerakva várja a kapást. Az én egyik botom ugyan új, szép, de a másik... 30 éves karbon teleszkópos, még az első, amit vásároltam, semmi pénzért le nem cserélném! István is le tudja úgy tenni, hogy mikor mindkettőt piszkálják, nem győz ugrálni egyik bot végétől a másikig, így cinkeljük, ezzel elvagyunk egy darabig. Csoda, eddig nem zavart senki a telefonon, most hogy elkészültünk, épp leülnénk, rögtön csörög valaki. - Szevasz, Miki, mi újság? - Jöttem megnézni, ahogy pecáztok. - De hát, bent vagyunk a tó közepén... - Be tudsz vinni? - ;łŁ$í*>;>$ß**!! Persze. Végül is, három napra szántuk az akkut, mi az a pár fölösleges út! De Miki jó srác, megérdemli, hogy megegyék a szúnyogok. Leülünk mind a négyen, lassan ránk esteledik, még zsibong a strand, de már csendesül a környék. Igaz, megjöttek a szúnyogok is. Ez nem gond, hoztunk olyan riasztó spirált. Peti, melyik zacskóban van, hová tetted? Keressük. Még keressük. Aztán már nem, mert eszembe jut, hogy egy zacskó ottmaradt a teraszon. No comment. Amíg mi mérgelődünk, István elkezdi akasztgatni a kárászokat, kispontyokat. Néha egyszerre rezeg a két bot, pedig teljesen máshová vannak bedobva, és a távolság is nagyon más. Vicces nézni, ahogy pattog István a két bot között, mivel V alakban rakja le őket, de úgy, hogy a spiccek vannak egymáshoz közel, hogy látni lehessen minden kapást. Épp a kisebbik bottal teker ki egy kárászt, amikor óriásit beleng a hosszabb feeder eleje. Miki odaugrik, és azzal a lendülettel egy óriási besom a halnak... a kitekert fékkel... gordiuszi bolyhos damil-csomag a jutalom. - Óóó, ne haragudj, jaaj, most mi lesz? - Miki, nyugi, mindjárt kibogozzuk. Szerencsére Istvánunk olyan nyugodt, kedves ember, hogy egy rossz szava nincs, én már biztosan kinyírtam volna. Egy darabot sikerül megmenteni, de aztán menthetetlenül elakadunk. - Most mi legyen? - Elvágjuk, összekötöm, aztán kidobjuk a maradék csomót. Így is lett. Szerintem vagy 20-30 métert rövidítettünk, István kedvesen mosolyog, Miki sápítozik : ) Teljesen sötétben dolgozom, még szerencse, hogy jók voltak a tanáraim, csukott szemmel is megy a damil toldás. - Nno, húzhatod! Erre kiteker egy majd 4 kilós pontyot. Úgy, hogy egy pocsék bevágás után fél órát szereltünk. Köszi! Péter csak mosolyog. Legalábbis gondolom, mert látom, ahogy a sötétben a válla rázkódik a rötyögéstől. Elhelyezkedünk a csillagok alatt, és megindul a halk dörmögés, életről, asszonyokról, sosem fogott halakról, néha újra dobunk, István kihúz pár dévért, csendesen telik az éjszaka. És kényelmetlenül. Kemény dolog ez a nádas romantika! Ha bebújok a hálózsákba az a baj, ha kitakarom magam, megesznek a szúnyogok, amikor azok elülnek, hűvösödik, a derékalj rögös, mondjam még? De jól szórakozunk, csak aludni nem sikerül sokat, pedig nem a halak zavarnak. De legalább a Göncölök a helyes útról ragyognak, mint gyermekkoromban. - Peti, hogy aludtál? - Ne is kérdezd, úgy fáj a hátam, lábam! - Volt valami? - Semmi. Ok, jobbról hát rendben vagyunk. - A hűtőben a jég hogyan áll? - Kiolvadt, úgy nézem, együk meg a kolbászt, sonkát! Ilyen jól reggeli régen esett! Kovászos uborkával, hagymával, a tegnapi, de még friss kenyérrel betermeltük a füstölt árut, egy kis pálinkával lekísérve, és máris szebben ragyog a hajnal. Miki csak estére jött, de úgyis ki kell mennem, Ali cimborám jelezte, hogy pergetne, én pedig megígértem, hogy elkísérem. A bérelt csónaknál találkoztunk, persze egyből kínált: - Igyá! Csak ő perget, én most a gájd vagyok. Végigjárjuk Dinnyéstől a nádasok szélét, szépen alakul a teríték: balról egy csuka, jobbról egy balin. Dél felé már szénné égve nézegetjük egymást, áll az algától zöld tó. Az egyik sarokban nyomok a felszínen, talán balinok csíkozták össze a vizet? Ali megdobja a nád szélét, és máris karika a bot, alig győzök kitolatni a csónakkal. - Mekkora balin??! Ali fáraszt, és ekkor a felszínen megmutatja magát... egy ... méteres amur. Az álla alatt akad, ráfordult a műcsalira megnézni, mi csobbant mellette! Merítőnk nincs, és egyébként is CésR, megszolgálta. - Kössünk egy hurkot a kikötő kötélből, és azzal meglasszózzuk a farkát, és úgy nem tud elmenni, le tudjuk fényképezni. Párat lövünk, aztán amint magához tér, azzal a lendülettel tépi ki magát a fogságból. Értetlen arcok. Ez elment! Még szerencse, hogy magunktól is elengedtük volna. No, Ali haza, én újra beevezek. - Volt valami? - István fogott dévéreket. - Ok, van egy ötletem, ti maradtok? Mert én bemegyek aludni, ilyesmi... Úgyhogy bepakoltunk mindent újra, és még világosban kimenekültünk a partra, hogy kényeztethessük elgyötört testünk. Az eredmény? Feeder vs egyéb = sok:kevés. Ennyit a nagy tudásról! Ja, és hazafelé lemerült az akksi, és eltört az egyik villa, úgyhogy kenu stílusban kellett kievezni : ) Az élmény azonban megfizethetetlen, minden másra ott a mesterkard…

A jelenlegi kezelőnek vagy mennie kell, vagy a következők mentén dolgozzon:

1., A a csapónak is kellene adni méretkorlátot, mondjuk 30 centit, az összes többi ragadozónak felemelni minimum 10 centivel (a süllőnek hússzal!!) a korlátját, és be kellene vezetni egy felső mérethatárt is.
2., Harcsát (szabályosan fogva) bármennyit el lehessen vinni, ki kell alakítani a hivatalos átvétel módját.
3., 2 évig (a harcsán kívül) ne lehessen halat elvinni a tóból.
4., Ezért az éves engedély addig mondjuk 10.000,- Ft legyen.
5., A használaton kívüli kikötőket (ahol ez fizikailag lehetséges) rácsokkal le kell választani a tótól, és bérbe adni, hogy fizetős horgászhelyeket alakíthassanak ki vállalkozók, ahonnan halat tud vinni, aki akar.
6., Csak jelölt nemes halak lehessenek az ilyen leválasztott tavakban.
7., Az orvhorgászat kellékeinek birtoklása azonnali engedély elvételt, büntető feljelentést jelent. Ki kell jelölni a tó határait, ahol megállíthatják a ellenőrizni kívánt személyeket. A halradar is tilos, egész évben.
8., Nincs éjszakai horgászati tilalom.
9., Bojlis helyek kerüljenek kialakításra, ahol a behordás szabad.
10., Szemetelni, szemetes helyen horgászni tilos, a harmadik felszólításra elveszik az engedélyt. Szemeteszsákokat rakjon ki, és gyűjtse be azokat a kezelő!
11., A halat a hazavitel előtt le kell ütni. Élő hal szállítása tilos!

12., Intenzív ellenőrzés a rendőrséggel karöltve, akár önkéntesek bevonásával.

Mi jut még eszedbe?

Szóltam, hogy időben gyertek. Mit mondtam? Hatkor nyit a tó, kilenctől már meleg van, elül a hal. Még egy kocka vízen sem robotok az ott lakók, nem a vendégek kénye-kedvére esznek. Én mondtam. Mire megjött a csapat, volt évfolyamtársak, barátok, gyerekek, már lezajlott a reggeli. Mivel a helyszínt valahogy, véletlenül megint én választottam, és persze én is ismertem legjobban, időben odaértem, és mire az első fecskék megérkeztek, már túl voltam a reggeli műszakon, megfogva a magam jó néhány halát. Nem baj, már korántsem izgatom fel magam úgy, mint egykor azon, hogy más alig fog, egyedül a gyerekeket sajnálom, nekik még kell az élmény, ahogyan kifárasztják, méricskélik, majd útjára engedik a halat. Igaz, azért szégyenben nem maradtunk, így is akadt pár, csak a kisebbek. De akkor is, imádom ezeket a közös pecákat! Nem az a csöndes, szemlélődős, hanem a zajongó, szaladgálós, közösen főzős, gyerek ihintgetős, baráti cinkelős, vízbeesős, igaz, Peti? : ) A kukorica szórásokra olykor beáll egy-egy kisebb csapat, olyankor Dani megpróbálja a szájukba bűvölni a csalit, néha sikerrel, és akkor az egész csapat a háta mögött állva bíztatja, gyönyörűen fáraszt már a kiccsávó : ) Nem véletlen, hogy állandóan jönnének, eddig sikeresek voltak a közös kirándulásaink. Bálint öcsikémnek, ma nem megy, és Szabi is inkább ökörködne, de hát ilyen a sóbiznisz, egyszer fenn… Nagy szerencse, hogy Kéki barátai Fehérváriak, kiugrottak megnézni a dzsemborit, és ha már… akkor kihoztak egy kisebb hadseregre való gulyást, hatalmas friss parasztkenyérrel. Aki nem hiszi, járjon utána, a nap fénypontja volt!! Valahogy el is ment a kedvünk a további izgalmaktól, csak Dani, és Benji vallatják tovább türelmesen a vizet, mi „öregek” már inkább a hátunkon fekve számláljuk a bárányfelhőket, aztán már azt is csak a szemhéjon belülről. Nyüzsgésre pillantok fel, Dani addig erőlködött, mígnem megint akasztott egy, a finom szereléshez mérten jobb halat, egy pillanat alatt összeszalad a nép, még a másik tóhoz telepedett Janó kománk is meglátogatta a csapatot, hátha halat látna még a végén : ) Eddig csak az aprajával találkozott, pedig abban vannak nagyok is. (Mondjuk, nem a nyári kánikulában, délben horgászva.) Szóval, Dani fáraszt, erőlteti, jól hajlik a bot, éééés…. elveszti a halat. De azért mi jól szórakoztunk : ) Nagyon nem is szívja mellre a cinkelést, megszokták már, hogy ez az élményhez jár, visszakapjuk mi még ezt, abban biztos vagyok, kamatostól.

Ezt megint magamnak köszönhetem. Hogy nem bírom befogni a lepcses számat. Ugyanakkor érthető, mindenkiben megvan a vágy az elismerésre, hogy az eredményeit szétkürtölje, ha mégoly csekély körben is. Nyűgös kettősség ez, hiszen ha beszámolót adok közre a történtekről, akkor könnyen kiderülhetnek az eltitkolni akart részletek is. Ha körbekürtöli a huje horgász a világot a nagy fogással, aligha ússza meg, hogy ki ne derüljön, hol is történt a csoda, és ez az események lavináját indítja el.Az én esetemben a jókora csuka-fogások kikiabálása vezetett oda, hogy minden barátom, barátom barátai, és rokonok, ismerősök hosszú sora jött el, kipróbálni magu(n)kat csuka fronton. Így aztán a csend, nyugalom odalett, helyette vidám kirándulás jelleget öltött a peca, igazi gyerekhorgász-beoltással, rötyögős kalandokkal.Ez a nap még akkor indult, mikor az első remek fogásokról hírt adtam, azóta jönne a banda, sőt!, a végén több közös őrületet is szerveztünk. Pici a tó, az egyik módja annak, hogy jól érezzük magunkat az, ha senki nincs ott rajtunk kívül, magányosan élvezzük a völgyet, a tiszta csendet, a fogást. A másik módja, ha rászabadulunk cimborák, és harsogva nevetünk azon, mikor egyesek pl. belecsúsznak a vízbe, vagy megfogják egymást, és az egyéb bénázásokon. Kaposvári „tanuló” éveim jóbarátai, és gyerekeik engedtek az erőszaknak ez alkalommal, kilencen szálltuk meg a gaja-völgyi kis tavat, ha jól emlékszem, más nem is jött aznap. Én ugyan – szokás szerint - osztottam az észt, de a jótanács ellenére (vagyis, hogy csalihallal próbálkozzanak), a többség pergetve próbált szerencsét. Igyekeztem olyan helyre ültetni mindenkit, ahol a tapasztalataim szerint a HAL jön-jöhet, ennek ellenére a partszélen pergetve akadt az első két kilós jószág, majd az általam soha nem favorizált sarokban akasztottam egy olyan ötös-formát. Mivel számomra itt a társaság volt a lényeg, sűrűn előfordult, hogy a bevetett készségekkel átellenes oldalon kvaterkáztam, kínálgatva egymást hazaival, amikor is egyszerre elindult az amúgy majd két méterre engedett jelző, és csak úgy visított az orsó. Olyan száz gátat (egyéb botok) vágtam le, hogy bármelyik világversenyen megirigyelték volna! Gumicsizmában. A tüdőm majd kiköpve érek oda, beemelek, próbálom megállítani a… aaa, nézd már, milyen érdekes, szemközt Atti is fáraszt…, és ekkor a felszínre pattan az ő twisztere, beakadva az én cájgomba. Hadd ne mondjam, mindenki gurult a nevetéstől, azóta is a sprintemet emlegetik. A nyavalyások : ) Közben azért „potyognak” a halak, a végére olyan tíz csukát fogtunk kilencen, mindenkinek jutott élmény, ha hal nem is. Kékit addig csesztettem, míg meggyőződése (és lustasága) ellenére szerelt egy úszóst is, amivel végig tapogatva az előtte lévő területet megfogta élete rekordját, egy 9,5 kg-os gyönyörűséget. Pedig igazán mindent megtettünk, hogy elronthassa, biztosan nem sokat segít, ha nyolcan tízféle tanácsot adunk a bevágás időzítésére : ) Élvezet volt nézni magát a kapást, pedig akkor még nem tudtuk mekkora, és az azt követő csata, a hatalmas burványok egy életre megfertőzték az ifjakat (ha még addig nem lettek volna), azóta is azt hallgatom:

Rengeteg az anomália, biztosan nem csak én látom így. Bár a horgász lételeme a panaszkodás, a megfelelő mennyiségű hal fogásának kötelező hiányolása, azért ez több annál, mint amit simán szőnyeg alá kellene söpörni. Nincs elég hal, irgalmatlan erőfeszítéseket kell tenni, ha valaki rendesen akar fogni, elveszi az ember kedvét a sok sikertelenség. Mik ennek az okai? Hogyan lehetne változtatni rajtuk?
Nézzük, mik a vizsgálandó elemek: víz mennyiség, vízminőség, iszap, beton partszél, természetes táplálék, természetes szaporulat, telepítés, tájidegen fajok, halászat, húshorgászat, rabsicok, hatósági szabályozás, hatósági ellenőrzés, turizmus, civil részvétel... kihagytam valamit?

A víz mennyisége nehezen változtatható, hiszen a tó tudottan kis vízgyűjtő területről töltődik, a Zámolyi-, és Pátkai-tározóval, a zsilipekkel a lehetőségekhez képest jól szabályozzák. A vízminőség szubjektív megítélésem szerint remek, amióta járom a tavat, fürdök benne, laikusként megfelelőnek tartom, ebben nyilván sokat segít a szántóföldi gazdálkodás valamelyest elfordulása a műtrágyáktól, kemikáliáktól, és a tó körüli csatornázás elkészülte. Az iszapot ugyan a 70-es években kitermelték, de egy új komoly kotrásra ismét szükség lehet. Ez természetesen előzetes vizsgálatokat feltételezne, és a környezeti hatások felmérését, az élőhelyre gyakorolt hatásának tanulmányozását. Mivel ez egyben a turisztikára is nagy hatással lehet, és költségei is óriásiak, egészen bizonyosan szükség lenne (lett volna) egy Velencei-tó önálló régió kialakítására, hogy a források elérhetőek legyenek, erről azonban alighanem már lecsúsztunk. A beton partszegély ezzel összefüggésben lenne változtatható, a költségei nyilván iszonyatosak, számomra elképzelhetetlen, hogy ebben változás történjen. A jelenlegi beton védművek állapota leromlott, mintha nem volna gazdájuk, az idő előrehaladtával a természet visszafoglalja azt, ami az övé. (Ami picit jó hír ebben, hogy bármekkora kárt is okozunk, annak hullámai hosszú idő távlatában elcsitulhatnak.) A kikötők, mólók jó hasznosítása lehetne egy kitörési pont, ez egy komplex kérdésként kezelt tó hasznosítást feltételez, hiszen mindez csak akkor lehetséges, ha egyszerre történik meg a halállomány, az épített környezet, a turizmus fejlesztése. Nem egyszerű az ügy, és a jelen gazdasági állapotokat tapasztalva valószínűleg csupán nagyon apró lépéseket lehetne tenni benne. De valamerre határozottan el kéne indulni, a hosszútávú irány helyes kijelölése (és aztán az ahhoz való ragaszkodás) már önmagában is felpezsdíthetné a minden értelem álló vizet. Üresek a horgászkikötők, amiket pedig okos szerződésekkel privát kézre adva talán újra életet lehetne ide vonzani. Alig hiszem például, hogy a kishajózást nem lehetne itt megsokszorozni! Igaz, az agárdi VVSI néhány milliárdos beruházása sokat fog jelenteni, bár fogalmam sincs róla, hogy ez az irdatlan összeg, az ezt megelőző tartozások felhalmozásával együtt nem egy feneketlen zsákban fog-e ismét kikötni? Az biztos, ha megvalósul amit oda megálmodtak, az jó értelemben "megfertőzheti" a környéket. Igaz, koncentrálja is az előbb említett kishajós életet, az is lehet, hogy teljesen elszipkázza máshonnan a lehetőségeket. De még az üres kikötőkkel is lehetne mit tenni, például le lehetne keríteni a fő medertől, és ivadékot lehetne benne nevelni, vagy kis, lekerített fizetős "horgásztavakat" kialakítani ott. Az ivadék helyszíni előnevelése egyébként is hasznos találmány, nem véletlen, hogy a Tisza-tavon már így próbálják az utánpótlást olcsón előállítani. A telepítésekről a neten nem található sok minden, a Mohosz oldalán 2009-es adatok az utolsók. No comment... Jó volna, ha civil szervezetek képviselői ott lennének az előre bejelentett alkalmakkor, hogy a tóba tett mennyiség, minőség ellenőrizhető legyen! Azt is milyen szép volna, ha nem úgy "szórnák" be a kevéske halat, hogy azt egy hét alatt kifogják a húsra éhes, amúgy jogosan, horgászélményt követelő szakik. Vajon ha adnánk esélyt ezeknek a jószágoknak belakni az élőhelyüket, fejlődni, nőni, szaporodni, azzal mennyiben változhatna az állomány? Képesek egyáltalán ezek a hibridek utódokat adni? Vagy a rosszul értelmezett költséghatékonyság jegyében olcsón, gyorsan növő, de steril tenyészetekből oldja meg a kezelő a nyűgös házi feladatot? Nincs adat, és ez dühítő, minél jobban belemennék a részletekbe, annál inkább belelovallom magam abba az igen rossz érzésbe, hogy át vagyunk verve, és a befizetések az apparátus eltartására mennek, nem a tagság örömére fordíttatnak.
Mit eszik a ponty e szép tavunkban? Hiába tapogatom úszás közben a meder alján az iszapot, kagylót (hát még telepet) véletlenül sem találok. Olvasva Varga András 2006-os tanulmányát, abból az derül ki, hogy a kagylók mennyisége DNY-ÉK irányban csökken, ami oka a befolyók hatása a faunára. Ezzel biztosan lehetne mit kezdeni, milyen szép lenne kagylótól sebes, kemény szájú, harcos nyurgákat fogni! Apropó, nyurga pontyot kérem telepíteni a tóba! A tavaszon amit pl. Dinnyésnél betettek, és aztán szinte azonnal horogra is akadtak, azok között igen sok volt a láthatóan beteg, testalkatánál fogva amúgy is csekély sportértéket képviselő példány. Vajon ezeket azért vette a kezelő, mert azt gondolja, jó lesz "ezeknek", darab-darab?! Milyen jól el tudnám képzelni azt az ideális állapotot, amikor a tavi halászat kifogja a busákat, a felesleges, az állományt pusztító harcsákból amit lehet, és egy tó közeli feldolgozóban netán felfüstölnék, konfekcióznák a horgászok által bevitt példányokat is! A vendéglátóknál megszigorított ellenőrzések folytán a rabsicoktól beszállított hal mennyisége csökkenne, hiszen az eredetét így nem lehetne bizonyítani (így azt keményen büntetnék), azonban a közösségi feldolgozóból ellenőrzött körülmények között jutna jó minőségű hal minden asztalra... Ébresszen fel valaki! Mikor találkozott horgásztárs komoly ellenőrzéssel? Akikről sejteni lehet, hogy a húsért horgásznak, fenékhorgoznak, hálóznak, villanyoznak azokat megfogják valaha is? Igaz, ezzel lassan már nem kell törődni, mert ők is panaszkodnak, hogy már-már nem éri meg az energiát, inkább mennek külföldre. (Hozzáteszem, olasz horgászbarátaim egyre hangosabban emelik fel hangjukat a kelet-európai - magyar - húshorgászok civilizálatlan fosztogatásai miatt, nekem meg ég a bőr a képemről helyettük is.) Lehetetlen kérés, hogy a hatóság végezze a munkáját rendesen? Lehetséges az, hogy egyrészt erre sem jut elég pénz, másrészt tudják, hogy az átlagos horgász úgysem fog (így aztán nincs mit ellenőrizni), harmadrészt félnek-szégyellenek vízre szállni, annyi a panasz?
Micsoda gyöngyszem lehetne ez a tó az ország közepén, ahová örömmel jönnének hazai, és külföldi horgászturisták, és míg ők a hobbijuknak élnek, a család a strandon pihenne (költene)?! Milyen Európa hírű horgászversenyeket lehetne itt rendezni, megfertőzve a jövő nemzedékéből minél többeket?! Milyen fejlődő horgászközpont lehetne, ahol új-, és új horgászmódszerek elterjedésével, kitalálásával, horgásztúrák szervezésével lehetne hírünket vinni a nagyvilágba? Simon képviselőnk szerint a tónak komoly marketingre van szüksége, ami teljesen igaz. Ám szabad hirdetni olyasmit, amiről előre tudjuk, hogy csalódást fog okozni? Pár hatásos változtatással ismét megtelne a part, de így, csak a lassú pusztulás marad. Az, hogy az állami-, területi jegyekhez nem lehet időben hozzájutni, hogy az őszről a szemét még mindig kint van a parton, csupán hab a tortán.
A tó pedig, mintha tudná, hogy utolsó leheletével védelmeznie kell lakóit befagyott, de épp csak annyira, hogy a mérgelődő horgásznak esélye se legyen rámenni a jégre, és átadnia magát az optimizmusnak : )
Ez volna a boldog új jövő?

Várlak. Csillámos habokon
mutasd gyönyörű hátad!
Vágj tüskéd pengéjén
vizet ketté, nádat!
Ismerlek. Sokszor mesélnek
rólad, mondáknak szörnye, te.
Nehéz hinnem, de
csiborok járta lápod
királya vagy.
Igazán létezel?
Próbáltam félezer módon
befogni pikkely ruhádat.
Álmomban sikerrel, ébren
álmomban tán ha látlak.
Sikerrel rejtezel, de miért
teszed? Hisz csodállak!
Ám, ha ily félszívvel étkezel,
szeretve gyűlöllek, elfog
a bánat. Már többé ne keress,
ahogy eddig:
magadnak vesd halágyad!

Szombaton kinéztem a tóra, egy családi kávézgatás ürügyén. nagyon rossz idő nem volt, csak a jéghideg eső szakadt, egész nap. Ücsörgünk e Petrocelli kávézóban (Gárdony), amikor is megjelent egy pali melles gumiruhában, és mintegy másfél órán keresztül vallatta a vizet a fémkeresőjével. Előző nap néhol még jég volt a széleken, jó ha egy-két fokos lehetett a víz.
Másnap megint ugyanide evett a fene, ekkor ugyan nem esett, csupán az a remek 100 km-s szél kapta telibe a déli partot, a parkolótól 37 lépésre lévő kávézó ajtajáig kopogósra fagytam.
Kinézek: négy szörfös nyomja ezerrel.

Ki mondta, hogy a horgászok a bolondok??!

A jobbtól tanulni soha nem szégyen mottóval a zsebemben nálam jobb (nem nagy kunszt), elismert horgászokat kérdezek évszakról-évszakra, a több, jobb fogást jelentő tanulság reményében. Első válaszadóm Sztahovics Péter, aki a tél végi süllőzés rejtelmeibe avat be minket.

Sz.I. Szia, Peti, mikor lesz időd válaszolni egy csomó kérdésre a műcsalival történő horgászat "bénáknak" előadássorozat keretében? [:)]

Sz.P. Halihó!:D Kérdezz bármikor! Akár most is:)

Sz.I. Remek,mivel ez egy sorozatnak készül, ha sikerül, azért a mindig aktuálisról szeretnélek kérdezni, most a Január-február van éppen soron, azaz a tél végi hideg idő. Mi a sláger nálad ilyenkor?

Sz.P. Abszolut a gumik, gumihalak-twisterek, és persze a süllők, esetleg kősüllő, bár, főleg a Dunán, télen az ritkább.

Sz.I. Állóvíz, vagy folyóvíz?

Sz.P. Inkább folyóvíz. Most elég enyhe az idő, tehát az állóvizek is horgászhatóak, Viszont január-februárban ez ritka kivétel, általában a fagyok miatt csak a folyóvizek szabadok.

Sz.I. Hol keressük a süllőt az állóvízen, most, hogy nincs bitang hideg?

Sz.P. A bandázó békéshalak, apróhalak közelében. Ilyenkor más teljesen, mint évközben. Évközben ugye vannak bizonyos helyek, ahol meg lehet fogni a ragadozót: akadók, törések, fák stb. De télen követik ők is a vermelő halakat, ezért ilyenkor nehezebb is megtalálni őket. Folyóvízen már kicsit más a helyzet, mert ott ugyanúgy törések, akadók a célterület, de ott általában a békéshalak is odagyűlnek.

Sz.I. Ezek szerint a legegyszerűbb, ha radarozunk?

Sz.P. Igen, vagy radarozni kell, vagy figyelni a vizet. Ha sekélyebb vízről van szó, és sok benne az apróhal, jó időben ilyenkor télen is nyomuk van, fordul a hal a víztetőn, sokszor látni őket.

Sz.I. Vagy a radarozás nem sportszerű?

Sz.P. Radart én nagyon ritkán használok és sosem halat keresni, hanem csak a medert nézem vele.

Sz.I. Általánosságban tehát igaz, ha sneciket, keszegeket találok bandázva, ott van a süllő is?

Sz.P. Általában egy állóvízen, a legmélyebb területen gyűlnek össze a békéshalak, nagy valószínűséggel találni körülötte ragadozót, de nem a banda közepén vannak sosem, hanem valahol a raj szélén.

Sz.I. Láttam a múltkor sirályokat ezrével, sirály=kishal=rabló?

Sz.P. Ez is egy jó észrevétel! Igaz lehet! Érdemes odafigyelni rájuk, a Balatonon pl. így veszik észre a helyiek messziről, hogy hol bandázik a balin és veri a kishalat. De ez persze nyáron, és mondjuk, ez csak csónakkal játszik.

Sz.I. De rabolni ilyenkor nem látok. A terep legalján lapulnak?

Sz.P. Nem igazán rabolnak. Meg hát a süllő eleve speckó jószág. Ritkán látni, hogy rabol, inkább nyáron, kora ősszel jellemző és éjszaka, de még a balin, vagy más ragadozók sem rabolnak télen látványosan.

Sz.I. ...hát igen, most jön a napszak kérdése, mikor nem érdemes fárasztani magunkat?

Sz.P. Egész nap jó lehet, de ilyenkor is igaz, hogy napfelkelte utáni és naplemente előtt 1-1 óra a legbiztosabb,a fényváltás órája.

Sz.I. Más-más módszer jobb nappal, mint fényváltáskor, vagy éjjel?

Sz.P. Ha télről beszélünk, az éjjel nagyon ritkán játszik, és csak nagyon speckó esetben. Ha pl. tiszta a víz és alacsony a vízállás nagyon (folyó), akkor jó lehet éjjel is, part közelben.

Sz.I. Jaj de jó!! Tudod, hogy utálok éjjel vacakolni...

Sz.P. De nappal és fényváltáskor tökéletes a gumi.

Sz.I. Ok, beszéljünk a szerelékről! Mi az optimális sorrend nálad ilyenkor: villantó, wobbler, gumihal, drop-shot, halszelet, élő hal?

Sz.P. 1. a gumihal, utána drop shot, élő hal, halszelet, wobbler, villantó. A wobbler hátrasorolása nem egyértelmű, mert éjszaka bizonyos esetekben télen is okozhat meglepetést.

Sz.I. Mik a kedvenc műcsalijaid most?

Sz.P. Hűha... Sok van:)

Sz.I. Akkor az első 5 megbízhatóan legfogósabb?

Sz.P. Manns twisterek és gumihalak. Aztán Lunker City gumihalak, Bass ASSassin Walleye Shad gumihal, Big Hammer gumihal, Berkley Pulse Shad gumihal. A szín a legtöbb esetben valamilyen rikító, vagy zöld flitteres, vagy fehér, vagy citromsárga, de a rózsaszín is még nagy kedvencem, meg a sárga és zöld keveréke.

Sz.I. No, akkor még szűkítsünk, ha csak 3 csali lehetne a zsebedben, mik volnának azok? (jan-febr. átlátszó vízben ilyen rikító színeket használsz?)

Sz.P. Tiszta vízben, ha sekély is relatíve, akkor inkább kevésbé rikítót. Mondjuk egy 10 méter mély tiszta vízben ugyanúgy rikítót használok, mert 10 méter mélyen minden sötét.

Sz.I. Mit jelent neked a sekély??!

Sz.P. A sekély, az mondjuk 5m-ig.

Sz.I. Bakker, a Velencei-tó 1,3m!!

Sz.P. De van, hogy zavaros, nem?:), meg azért ott is vannak mélyebb részek.

Sz.I. Ha fúj a szél. De ha megáll pár napra, leülepszik minden, és kristálytiszta a hideg víz. A partról nem nagyon érsz el túl mély részt.

Sz.P. Agárdon a kikötő előtt horgásztam már egyszer, ott, ha jól emlékszem, volt vagy 4-es víz.

Sz.I. Csónakkal, igen.

Sz.P. Háát, igen. De ha bejönnek a kishalak a kikötőkbe, akkor jön utánuk a banda.

Sz.I. Simán bevágtatnak a kikötő száján, vagy megállnak a külső vízen?

Sz.P. Hááát, gondolom, bejönnek utánuk a kikötőbe. Ott ugyanis van, hol elbújjanak.

Sz.I. Ááá!! Bemásznak a csónakok alá? Mennyire zavarja ilyenkor őket a dobogás, csobogás, ólom koppanása a deszkán?

Sz.P. Akár. Hááát, ha sekély a víz, akkor akár nagyon is zavarja őket.

Sz.I. Fényváltáskor vadásznak, igaz? Mennyire aktívan?

Sz.P. Változó, teljesen.

Sz.I. Francba.

Sz.P. Vannak szituációk, amikből lehet következtetni, de nincs semmire sem garancia, lehet ,egyik nap fogsz 30-at, másnap semmit.

Sz.I. A semmi az már megy :) Ha ma jóllakik egy süllő, mikor éhezik meg kábé legközelebb?

Sz.P. Télen a süllőnek rohadt lassú az emésztése, akár 270 óra.

Sz.I. Az majd 2 hét!!!

Sz.P. Ezért néha marha nehéz kapásra bírni. Sokszor ezért jók pl. a pici csalik, akár nagy süllőre is. Álló, vagy folyó vízre küldjem el a 3 favoritot?

Sz.I. Haha! Erre nem is gondoltam, vicces, de igaz. Külön-külön? Nem jó egyik a másikra? Mármint, nem ugyanazok a legjobbak?

Sz.P. Hááát, nem igazán, vannak átfedések, de én más csalikat használok álló, és mást folyó vízen.

Sz.I. Akkor biza, külön-külön nézzük! Mekkora neked a pici?

Sz.P. Na, sebaj. Akkor megmutatom a 3-3 személyes ászt http://www.energofish.hu/product.php/Mannamp39s-Twister/4896/ ez az állóvízre az egyes számú, ebből is a CP szín, a 7,6centis, na pl. erről a méretről beszéltem előbb

Sz.I. Az a pici? Én azt hittem 2-3 cm.

Sz.P. Annyira picit azért nem használok, max. 5 centiig megyek le. Azért ezt a 3"-os twinyót ha kézbe veszed, nagyon picike, teljes hosszban értik a 7,6 centit, igazából közelebb van az 5-höz.

Sz.I. Alatta sügérhez jó, nem?

Sz.P. Inkább igen, már ahol vannak nagyobbak.

Sz.I. Mekkora horogra akasztod?

Sz.P. 1-es horogra tűzöm, vagy max 1/0-sra. A gamakatsunak vannak nagyon jó jigfejei ebben a méretben, meg Amerikából is lehet rendelni pici, piros, marhajó jigfejeket még.

Sz.I. Van-e trükkje a horogra fűzésnek?

Sz.P. Semmi extra, ne legyen görbe a horgon. Én úgy szoktam pl twisternél, hogy a farka felfele álljon, mint a horog.

Ez a másik állóvízi kedvencem. A harmadik meg igazából egy szintén apró twister, de azt nem lehet beszerezni sehol már... [:(] Nekem se sikerül.  Totál noname, még a márkáját sem ismerem, de azért megmutatom: 

Sz.I. Közkinccsé tesszük, hátha van hasonló. Ez tehát az állóvíz télen, mielőtt áttérnénk a folyóvízre, a felszerelés többi részénél mik az alap követelmények?

Sz.P. Állóvízen egész évben ez érvényes ezeknél a csaliknál, felszerelésben az a lényeg, hogy illeszkedjen a csalihoz, ne a halhoz sosem, hanem a csalihoz.  Pl. én a pici csalikat egy 2-7gr-os 1,85 hosszú Peson Michel bottal dobálom. Rajta könnyű kicsi orsó van és 8-as fonott, ezzel el lehet dobni, a bot elég gerinces hogy érezzem is a kis csalikat, a fonott elég erős a halakhoz, meg úgy általában az egész cucc. Van egy ennél erősebb cuccom, az is Peson, de az 5-15gr-os. Az már nagyon erős. Azzal a 10cm körüli csali a határ. Így dobósúly alapján félreérthető, de ezek sokkal keményebbek és erősebbek, mint ami rájuk van írva.

Sz.I. Ha valaki normál boltból polcról levehetővel játszana, mik a befoglaló paraméterek?

Sz.P. Én mindenképp valami rövid pecában gondolkoznék, 2,10-es körüli hosszban, gyors legyen, gerinces és könnyű. Azért lehet ilyeneket kapni, pl. a Berkley Pulse botjai is ilyenek

Sz.I. Mik a megfelelő orsó általános ismertetőjegyei ehhez a bothoz?

Sz.P. Húúúha... az nagyon kemény dió! Jó orsót sokkal nehezebb találni, mint jó botot, szerintem, legalábbis emberi áron... de ha összegezni kéne, legyen kicsi, finom futású, hibátlan a fék, ne kotyogjon, és legyen lehetőleg könnyű.

Sz.I. Nem jó orsót írtam, hanem megfelelőt!

Sz.P. Megfelelő orsó sok van, de elég rövid élettartamúak.

Sz.I. Ok, hideg, téli, fagyos napok jönnek, a víz átlátszó, a halak bekajáltak, lapulnak (az élettartam más tészta, a gyártóknak is meg kell élniük :)) Sz.P.:)) Sz.I....szóval, lapulnak, mi legyen a damil?

Sz.P. Ha fagy, akkor monofil, ha nem, mindenképpen fonott, monofilt nagyon végső esetben használok csak.

Sz.I. A fonotton megtapad a jég?

Sz.P. Szívja a vizet, többet szed fel, és így könnyebben összefagy minden.

Sz.I. És a nanofilok?

Sz.P. Szerintem nagyon rossz zsinór..., ugyanúgy fonott amúgy, semmivel sem különb egy átlag fonottnál.

Sz.I. De legalább jó drága!

Sz.P. Első tapintásra jó esetleg, de két dobás után felszálkásodik és olyan, mint egy fonott teljesen, ráadásul gyenge nagyon. A power pro bírja a legtovább, azzal egy átlag pergető elhorgászik 2-3 évig.

Sz.I. Ok, értem, milyen vékonyig megyünk le?

Sz.P. Kicsi bot, kicsi csali, kicsi orsó esetén 0,08-0,12-es közötti zsinór a kóser szerintem, amiket tavaly fogtam 9-11 kg közötti süllőket is 8-assal fogtam, de fogtam 15-ös busát is farokba vele, esélye sem volt a halaknak.

Sz.I. Namármost, eddig szereltünk, most már horgászhatnánk [:)], hogyan álljon neki a jóember a partról? Körbenéz: balra nádas, előttem kikötő, csónakokkal, a gáton túl nyílt víz...

Sz.P. Há, csali feltesz, felkapókar kinyit, bedob:)

Sz.I. Hehe, vicces!

Sz.P. Meg kell próbálni megkeresni a halat. Kitalálni, hogy hol lenne érdemes dobálni.

Sz.I. Ezer m2 van előttem.

Sz.P. Partról a kikötők jók, körbe lehet járni és végig lehet dobálni...

Sz.I. Vagyis erre az idő adja meg a választ.

Sz.P. ...lábak, beton oldala, csónak mellett, köves rész, stb. .. az ilyesmik jók lehetnek.

Sz.I. Lassan, gyorsan, hogyan vontatsz, hogyan: húzod, cibálod, tapogatsz?

Sz.P. Minél lassabban, a halak is totál le vannak lassulva ilyenkor. Megvárom, míg leér a csali, és beletekerek egyet a hajtókarba, akkor elemelkedik a gumi, és elkezd süllyedni, ha leért, megint beletekerek egyet, és így tovább. El kell találni a fejméretet, amivel nem szántod a feneket, hanem el tud emelkedni. Ha magát a csalit nem érzed, a zsinóron akkor is látni, mikor ért le, ezért használok én csak rikító zsinórokat.

Sz.I. Ok, az állóvízből királyok lettünk [:)] Mi a 3 folyóvízi titkos fegyvered?

Sz.P. Ebből a 10 centisek, főleg fehér és sárga színben

aztán ez

ez a 3 ász. De azért még kibővíteném 4-nek a Berkley Pulse gumihallal 8,5-es méretben, mert az is nagy favorit.

Sz.I. Ide tehát nagyobbak kellenek?

Sz.P. Igen, alapvetően a halak is nagyobbak szoktak lenni, kint az élő Dunán mifelénk 2-es alatti süllő nemigen jön télen.

Sz.I. Akkor az ólomfej is nagyobb? És a bot is erősebb, és a zsinór is? Milyenek?

 Sz.P. A fej minimum 15, de akár 30gr is lehet, a folyóvízi bot is erősebb. Pláne, ha partról pecálsz. Partról minimum 2,70-es nem árt. Dobósúly meg olyan 20-60, 40-80gr körüli. Szintén lehetőleg gerinces kemény bot az ideális. Orsó is passzol ehhez. 4000-es méret (Daiwában 3000-es), zsinór meg 15-ös.

Sz.I. Kösz, nem is tudtam, [:)] akkor nekem folyóvízi cuccom van. 10-es csukát már szedtem ki vele, igaz, azt kis kárásszal csalizva.

Sz.P. Az jó! Gondolom meg se kottyant a cuccnak:)

Sz.I. Búvárúszóval, 30-as monofillel, előkével. De a kezem az majd leszakadt, amikor elindult. Ilyet szeretnék süllőből is!

Sz.P. [:D] Nem lehetetlen:)

Sz.I. Szóval: folyóvíz, soha nem horgásztam folyóvízen. Néhányszor próbáltam, de segítség nélkül a 2gr-os finom szerkókkal nem jutott sok sikerélmény.

Sz.P. Hát a 2gr folyón harmat kevés.

Sz.I. Rájöttem [:)]De aztán nem is erőltettem, általában kenutúrán voltam. Sz.P. [:D]  Sz.I. A folyóvízi szerelésre már kitértünk, itt is a gumihal az első a listádon? (jan-febr.)

Sz.P. Abszolút! Bár hozzá kell tennem, nekem majdnem mindig a gumik az elsők a listámon :D Hacsak lehet, azzal oldok meg mindent. De persze nem minden esetben a legjobbak.

Sz.I. Arról már szólt a fáma, merre keresd őket, folyóvízre is igaz, hogy fényváltáskor a legesélyesebb? Vagy a mély víz miatt lent mindig sötét-és a világos határán elvileg egész nap mozog valami?

Sz.P. Mindenhol mozoghat egész nap valami, de a legnagyobb esély fényváltáskor van, akkor mozdulnak be leginkább

Sz.I. Azért egy 6-10 méteres vízben minden mélységet végigkutatni több macera, mint az 1,5-es átlagos tómélységnél (ha annyi).

Sz.P. Igen. De a 1,5 méteren hidegben lehet, tök hiába keresgélsz.

Sz.I. Ahha!

Sz.P. A 6-10 méter meg olyan dolog, hogy egyes területeken van általában annyi. Tehát gödör, vagy törés mentén, az meg nem olyan vészesen nagy kiterjedésű, hamar kiderülhet, van-e ott valami.

Sz.I. Merthogy nem a gödör legalján matatsz, hanem a töréseken?

Sz.P. Hát, ha kisebb gödörről van szó, akkor azért ott is.

Sz.I. Ehhez tehát helyismeret, és vagy radar kell. Használod a bokorugró horgokat?

Sz.P. Nem használok bokorugrót . Vagy csak rá kell nézni a folyóra:)) Folyóvízen a mederegyenetlenségeket nagyon jól mutatja a víz, limányos, burványos, ahol ilyesmi van. Ránézel a vízre és ezeket azonnal ki lehet szúrni.

Sz.I. Érthető, tehát nem árt egy kis fizikát tanulni előtte.

Sz.P. Én hülye vagyok fizikából :D De nyitott szemmel szoktam pecázni:) Ez tényleg egyszerű. Ha szélcsend van, egyértelmű hogy hol mi újság.

Sz.I. Merre horgászol mostanság?

Sz.P. Hát pont mostanság sajnos sehol.. [:(] Nagyon nagy a Duna. Nem lehet megpecálni, megközelíteni sem lehet a vizet, meg a csónakomat, ráadásul totál zavaros, plusz igen, erős a sodrás.

Sz.I. Az áradó víz önmagában csak télen rossz, vagy tavasszal is? (a csónakhoz való hozzá nem férést leszámítva)

Sz.P. Az áradó víz mindig probléma, nehéz egyáltalán horgászható helyet találni. Harcsára mondjuk jó, de a lekötött csónakot akkor is nehéz megközelíteni.

Sz.I.2011 dec. 2012 január, mik voltak a legjobb pecáid?

Sz.P. Decemberben fogtam egy 11-es körüli süllőt, egy 6-ost, egy 4-est, meg pár kisebbet. Januárban eddig egy 4-est, meg pár kisebbet.

Sz.I. Merre szívtad a legnagyobbat (ha volt ilyen)?

Sz.P. Nem mondanám, hogy volt ilyen. Egyik peca sem szívás végső soron, ha sikerül kijutni:) Nem szoktam kudarc ként elkönyvelni, ha nem fogok éppen (De azért többnyire fogtam:)

Sz.I. Alapvetően a Dunára jársz ?

Sz.P. Esztergom mellett lakom, itt horgászom a Dunán. Eddig ez a január igazság szerint elég rossz az elmúlt évekhez képest, de nem a halak miatt, hanem a vízállás miatt.

Sz.I. Hát, a vízállással nem sok mindent lehet tenni.Öööö...izé. Mi maradt ki? Erőlködöm még néhány kérdés erejéig... Gumihal vs dropshot ilyenkor?

Sz.P. Mindkettőt szoktam, de inkább gumihal.

Sz.I. Biztos marhaság, érdemes lehet etetni békés halra, ha rablózol?

Sz.P. Én nem hiszek benne, de van aki igen.

Sz.I. És haldarabokkal csalogatni a cápát?

Sz.P. Abban sem hiszek.

Sz.I. Püff neki [:)]

Sz.P. Szerintem igazán az az eredményes ragadozóhal pecánál, hogyha a horgász megkeresi a hal tartózkodási helyét, ismeri hogy mikor hol jár, hol kell keresni. Akkor van esély igazán fogni. Arra várni, hogy majd az jön oda a pecás elé, mint egy raj keszeg... az eléggé reménytelen próbálkozás.

Sz.I. Csukát fogtál mostanában, vagy a süllő a mönő?

Sz.P. Én szinte csak süllőzöm. Csukát nagyon ritkán fogok, meg ritkán is csukázom, mifelénk eleve ritka vendég sajnos, de az ősszel fogtam azért párat.

Sz.I. Vagyis az egy másik műfaj, napszak, vízmélység, csali?

Sz.P. Nem feltétlenül, ugyanúgy zömmel nappal süllőzök, és csukára is nappal van a legjobb esély, és a legnagyobb csukák szeretik a mély vizeket, amit szintén gumival lehet igazán jól megpecázni. Csak mifelénk ritkán lehet csukába szaladni.

Sz.I. Peti, remek volt, köszönöm. Összerendezem, aztán esetleg majd még kérdezek, megmutatom, és valszeg a Jani oldalára megy, hadd örüljenek a hozzám hasonló lelkes tanulók.

Sz.P. OKés! Nagyon szívesen!