Totum

Tegnap ismét havazott, és bár ma reggelre ragyog a nap, de a pocsolyákra új hártya fagyott, gondolom, üres a kikötő is. A reggeli tejeskávémat kortyolgatva ábrándozok kifelé a fejemből, azt nézem, a hátsó terasz gerendáira kötözve moccanás nélkül lóg búsan a kedves kajakom. Ha szeme lenne, bánatosan nézne, gazdám, mikor megyünk már? (Csak szólok, nincs neki! ) Ezért aztán inkább én merengek, és jobb híján próbálok magamban felidézni egy-két történetet, amiken együtt estünk át.

Az első kajakos év kezdetén, nem értem rá, valahogy úgy alakult, hogy csak ritkán jutottam ki a partra, akkor is csak egy match-bottal ültem ki az olajfa alá, a nád takarásába, a fenekezővel meghorgászható csücsökre igyekvő pecások, ellenőrök észre sem vették, hogy ott vagyok. Hetekig szórtam a kb. 8 méter széles csatorna túlsó oldalán a nád tövét, várva a megjelenő halrajokat. Nem jöttek. Azért fogtam bodrit, verest, compót. dévért, nem volt unalmas, hiszen felettem egy szarka pár fészkelt, végig asszisztáltam a fiókák növekedését, kirepülését is. A fa alatti árnyékban viszonylag kényelmesen vészeltem át a bitang melegeket, a nagyobb halak nem sokat zavartak... Én tudom, hogy a lustaság az oka, reggel, és este kéne kijárni, de úgy hiszem, ahhoz egy másik bolygóra kellene újjászületnem, most már ez marad, és kész. Azért bosszantott, "tonnaszám" fogyott a kukorica, minden különösebb eredmény nélkül. Esténként a kutyámat sétáltatva általában ugyanide jöttem, és egyszer, véletlenül pont akkor, mikor megjött a pontycsapat. Nincs mentségem, nyilván eddig is szorgalmasan látogatták az etetésem, csupán én nem voltam jelen a névsorolvasáson. Változtattam hát az alapfelálláson, és magamon erőt véve, korai, ill. kései időpontokban kezdtem kiülni, végre sikerrel! Csodálatos látni, amint az étkező csapat végigkutatja a partot, billegő nádjelzéssel tudatva jöttét! Fogtam is közülük, bár az olajfa ágaitól alig lehetett  akadás nélkül bedobni. Szerencsére van nekem egy remek kis felülős kajakom, eszembe jutott, mi lenne, ha megpróbálnám arról... és lőn!

A csónakkal ellentétben ezzel lehet hangtalanul siklani, szinte ráálltam a halakra a sötétben. Más dolgom nem is volt, mint követni a jelzéseket, és a halak orra elé ejteni a csábosan tekergő ujjnyi gilisztával csalizott készséget. Már maga a lopódzás is óriási élmény, szinte vágni lehet a csendet, csak a természet zsizseg, a feszültség nő, és akkor finoman megmoccan az úszó! Billeg kettőt, aztán alámerül, amit egy azonnal bevágás követ! Szétspriccel a víz, a csapat fejvesztve menekül a keskeny, sekély helyszínről, egy darabig nem kell visszavárnom őket, azt hiszem. De a halam jól dolgozik, felváltva vontat jobbra, és balra, hiszen a kajakom ellenállása nem okoz neki gondot (el sem merem képzelni, mi lenne, ha egy nagyobb harcsát akasztanék így, meglehet, hetekig vontatna  a tavon), megpróbál alattam kitörni, de szerencsére sem kikötve nem vagyok, valamint a kajak alja is teljesen sima, nincs esélye rajta leszakadni. Sötét van, de lelki szemeimmel látom magam, fülig ér a szám, a botom dolgozik, a hal fárad, aztán lassan csillapodnak a kirohanások, megadja magát, már csak a merítőből pislog néhányat. Mérő nincs nálam, de nagy, 4-6 kg-os lehet, szép, erős pikkelyes, öröm nézni, ahogyan visszaúsztában tolja maga előtt a vizet...

Hejj, kajakom-kajakom..., hol van már a tavasz!

Biztos sokan vannak mások is rajtam kívül, akik szívesen fognának lékről nagy csukát. De vajon tudják-e, hol keressék ezeket a gigászokat, hogyan fogják meg őket? A 2011-es nyaram-őszöm nagy csuka fronton jól telt, többet is kaptam, mint amit megérdemeltem volna, olyannyira, hogy lassan kezdtem azt hinni, hogy ez nekem jár. Mivel a TÓ bezárt novemberben, majd még néhányszor, amikor újra bekönyörögtem magam egy-egy after partyra, addig jártam a tógazda nyakára, mígnem beengedett bennünket egy utolsó utáni alkalommal a jégre. Tudni érdemes, hogy ez a völgy hamarabb hűl, mint a környék laposai, és jól tartja a hideget, mostanra is vastag, embert-fejszét-fúrót próbáló jege lett. Márpedig mi a 10+-os csukákkal álmodtunk, hát 3 furatnyi lékből készítettem elő vagy 20-at, ömlött rólam a víz, mire befejeztem. (Azért kellett - volna - ekkora, hogy a hasas példányok kiférjenek majd, hogy nézett volna ki az, hogy megfogunk valami igazi méretest, majd le kell vágnunk a zsinórt, mert beszorul.) A hideg, téli naphoz képest kellemesen napsütés fogadott, csak az a fránya 800 méter ne lenne, míg be kell cipekedni... de aztán ezen is túl voltunk. Fúrás-faragáson, hólapátoláson túl már csak a csalizás, és a vitaindító pálinka fogyasztása volt hátra. Ettől kap a hal! Legalábbis az elméletünk szerint. Bevetettük hát a cájgokat, minden elméleti horgásztudásunkat, reményeinket, osztán vártuk a sült galambot ... ööö, halat. De csak nem akart jönni. Nem baj, ezért vágtuk a rengeteg likat, állítgattuk a mélységet, hering olajoztuk a csalit. Semmi. Mártogattam, vörös, kárász, bodri, szelet mind-mind kipróbálásra került, de nem hozott eredményt. Az amúgy hideg, de a napsütéstől szikrázó völgy mihelyt árnyékba került igyekezett jéggé dermeszteni minket, behatolókat, pedig mindenki vastagon öltözött, ettünk-ittunk közben, hogy a belső fűtés is dolgozhasson, de az árnyékban ez is kevésnek bizonyult. Már kezdtünk pakolászni, mikor a sógor, akinek elméletben a legkevesebb köze a pecához a végén csak akasztott egy pár kilós jószágot. Addig fárasztgatta, és olyan jó tanácsokat kapott az immár mellékszereplővé degradálódott "mesterektől", hogy a végén még ez is elment. Szerencsétlen jószág nem bírta kivárni, míg a felek megegyeznek a húzd meg, vagy ereszd meg taktika helyességén, és lemaradt a várva várt hal. Azóta hallgatom a különbséget az elméleti és a gyakorlati horgászok között...

Székely Imre (Sz.I.):Mekkora harcsákat látok nálad... [:)] szívesen kikérdeznélek egyszer! Mesélj, hogyan pecálsz?

Szabó János (Sz.J.):Kérdezz bátran, módszer az van bőven. A felszíni horgászatot részesítem előnyben, de annak jó pár válfaját használom. Nincs az a harcsa, amit ne lehetne becsapni, csak türelem, és taktika kérdése. Az óvatosabbakat is horogra lehet csalni, akár évente többször is, csak megfelelően kell felkínálni a csalit. Ezt jó pár példa bizonyította nálam, egy 217cm-est tavaly 2x megfogtam (április, augusztus) 2 különböző helyen, különböző felszíni módszerrel. Ami lázba hoz, az a harcsa pergetése, itt is rengeteg trükk van akár a bevontatásnál, akár a wobblerek megválasztásában, átalakításában.
Sz.I.:Most, a tavaszi vizekben hogyan találod meg őket, merre keresed a harcsát?
Sz.J.:A tavasz kezdetével melegszik a víz, és ugye köztudott, a kis víz előbb melegszik, mint a mélyebb részek,ilyenkor a csalihalak ösztönösen felkeresik a melegedő vizeket, és sorban megkezdik a nászukat. A harcsák is ezt teszik, követik a táplálékukat adó keszegféléket a sekélyebb vizekbe. Március közepétől /időjárás függő/elkezdenek szó szerint zabálni, ilyenkor agresszíven táplálkoznak még a nagyok is. Ez idő tájt szívesen felkeresik a befolyók környékét, sőt tanyát is vernek ott, mivel a víz mindig szállít számukra könnyedén hozzáférhető táplálékot. A tavaszi áradások pedig szó szerint mágnesként vonzzák őket a befolyók, zsilipek környékére. Április a legjobb hónap számomra, ilyenkor javában tart még az agresszív táplálkozás, a harcsáim javát ilyenkor fogom meg. Nem ritka a 4-5 harcsakapás egy éjjel, de volt rá példa hogy 11 db-ot fogtam egy éjszaka, 15-45kg között. Ebben az időszakban zajlik a bodorkák ívása, ami pár napig tart, ekkor akár tömegesen is megjelenhetnek kivenni részüket a csemegéből. Ezt az időszakot mindig figyelem, amint elkezdődik, végig horgászom, ha tehetem. Ilyenkor eredményes módszer lehet az úsztatás, stupek, bója, különböző szakítós felszíni módszerek élő csalihallal. Ha ez a fő táplálék, a puhatestű csalik iránt közömbösek tapasztalatom szerint. Persze ez nem azt jelenti, hogy azokkal nem fogható, ha megtalálja, felveszi valószínűleg, de egy csobogó csalihal sokkal figyelemfelkeltőbb, mint a pl. gilisztacsokor.
Sz.I.:Miből áll ilyenkor a szerelésed?
Sz.J.:Legfőbbként bóján horgászom, ez egyszerű, van a bója alján lévő súly, majd zsineg, és következik a test, majd újabb zsineg, aminek a végén egy klip található, ami kapásnál leold. Felszerelés: egyszerű főzsinóron egy 300-400gr-os úszó alatta 1cm-es gumigyöngy 3db, majd 200gr-os ólom, megint gyöngy, 80-100kg karabíneres forgó. Ebbe akasztom az előkét, amit magam kötök 130 mono, vagy 100-as fonott, erre kerül a horog 1-1-es vagy 2db 1-es illetve 1db 1-es+1db 3-as. Az 1-es horgok 8/0-10/0 méretűek a hármas pedig 4/0-6/0. Owner, vagy VMC, de sok jó horog van még. A főzsinór mindig fonott 0,50-0,89-ig de az ideális a 0,65 -100kg ezért arra van szükség, mert lehet számítani közel 100-as harcsákra is, ahol pecázom. Meg hát sokat számít, ki hogy fáraszt, én bevágás után egyből full fékkel, erőből teszem - nincs eresztés semmi-,ide kell az erős bot, megbízható erős orsó, zsinór, horog. Szakító: ezt is használom gyakran, ilyenkor csak a forgó, és az előkötött előke van a főzsinóron. A forgóba belekötök 0,20-0,25-ös monot és azt kikötöm a szemközti stéglábra, benyúló faágra, nádfalra stb. majd belerakom a botot a bottartóba és megfeszítem a zsinórt,a csalihal a felszínen fog veretni, ha elkapja a harcsa, a mono szakad. UI: A bot hegye mindegyik estben az ég felé néz.
Sz.I.:Én a 3,9-es 3,5 lbs bojlis botjaimmal szándékozom harcsázni, de szerintem arra sok a 100kg szakító. Hány métert tekersz fel az erős fonottból? Egyben több százat, vagy elég, ha 100-130 m van rajta?
Sz.J.:Lehet azzal is, csak nem mindegy, milyen terepen horgászol, akadók közt, vagy annak környékén halott ügy. Nem tudsz vele nagyot húzni, és nem te irányítasz, hanem a harcsa. Arra nem is szabad túl erős fonottat rakni! Nekem 0,60-ból 250m fér átlagosan fel az orsóimra, de a Rhinora 450m 0,60-as. Kell a 250m mert van úgy, hogy messze bójázok, 100-150m-re, és mire odaérek a bothoz hamar lepereg a maradék, ha nem figyelek. Partról ami nagyon bevált nekem, az a Sanger Uni Cat Boja botja, (3,4m 200-500gr) iszonyatosan erős! Egy 3,5 lbs bottal egy 50 kg körülit 15 percig minimum fárasztasz, de lehet, hogy tovább.
Én nem szeretek sokáig fárasztani, 100-150m-ről 5 max 10 perc, de az is ritka. Tiszta erőből fárasztok, orsó fékek behúzva teljesen, aztán tépés. Itt én irányítok, nem a harcsa. De ehhez erős bot, orsó kell, meg persze minden kellék. Ha bojlis botodra erős fonottat raksz, biztos eltörik. Meg a stupek behúzást is felejtsd el, azzal nem lehet 200-250gr-os ólmokat bedobni. Hát elvileg elég a 130m zsinór, de ha tudom, hogy várható harcsák közt nem ritkák az 50+-osak, akkor raknék rá inkább még. Barátomnak volt egy 3,9m Surf botja 5lbs azon egy Fin Nor Offshore 950 az tele 0,50-72kg fonottal. Befigyelt neki egy 60-as harcsa ki is fárasztotta, ám a partnál még egyszer megindult neki, ekkor behúzta a féket, és a botja kettétört azonnal. Ha ezt az én botommal teszi semmi gond, szóval vigyázni kell a szerelék összeállításánál, mert ha egy eleme nem megfelelően van méretezve, akkor valami törik, szakad. Azt még hozzáteszem, az ilyen 5perc körüli fárasztási idők alatt annyi erőt, energiát veszítesz, hogy utána kezed-lábad remeg, de ebben ez a szép, a harc szemtől szemben. Pergetés az más műfaj megint, itt 0,20-0,25 Berkley fonottat használok 50-200gr bot 4000-es orsót. Itt ugye jóval tovább tart a fárasztás, a finomabb szerelék miatt akár 1 óra is lehet. Itt nem dobod be minden erőd, és eleinte nem te irányítasz, hanem ő. Amire mindig figyelni kell, az a horog, kiemelés előtt mindig meg kell győződni róla, hol akadt, esetleg nem lóg-e a másik horog mellette, nehogy belenyúlj, nagyon sok ilyen súlyos balesetet láttam, sajnos.
Sz.I.:Mesélj, milyen tavaszi sztorik estek veled! Merre harcsázol legszívesebben itthon?
Sz.J.:Amint mondtam, az április a kedvenc hónapom, átlagosan úgy 50 db harcsát fogok évente (30-80kg között), a kisebbeket nem igen tartom számon, de szerencsére el is kerülnek. Mondjuk, tavaly megtaláltak, mert elég sok 10-25kg közötti lett telepítve a tóba. Pér a kedvenc helyem a tavak közül, ide sokat járok, de a Duna, Rába, Rábca is eredményes szokott lenni. Ismerem ezt a tavat, mint a tenyeremet, sokszor láttam leeresztve, és tisztába vagyok vele, mekkora harcsák vannak benne. Hát, lehet nem ide illő sztori, de elmondom: lementem bójáról harcsázni 2 bottal, amiket egymástól kb. 100m távolságra raktam. Jött két kedves osztrák ismerősöm pontyozni, megkérdezték, beülhetnek-e a 2 bójám közé bojlizni 1-2 órára, mert csak ennyi idejük van. Gondoltam, miért ne, addig is tudunk beszélgetni. Egy óra elteltével a száraz kukoricával csalizott botjuk elszólta magát, a bevágás és aztán az 5 órás fárasztás után a horgon egy 242cm 85kg-s harcsa volt. Felváltva fárasztották, a harc végére az orsó is megadta magát, hiába volt Shimano Big Baitrunner. Én meg nem tudtam eldönteni, sírjak, vagy nevesek kínomban : (
Egy másik: Kedves barátom mindig nyaggat, vigyem el harcsázni. Tudni kell róla, 5kg-os pontynál nem fogott nagyobb halat. Gergőnek hívják 168 cm 130 kg! Na, mondom, gyere, megyünk, összeszedte a cókmókját és elindultunk. Behúztam a szerelékeket, aztán ő elővette táskáját azzal, hogy éhes. Megevett egy tábla szalonnát, meg egy pár kolbászt aztán elbólintott. 10 óra körül járhatott, amikor a kis csilingelő a bot végén megszólalt. Odafutottam, nézem, na mondom, ez csak a csalihal. Ahogy ezt kimondtam magamban, a bot karikába hajlott, a kapásjelző felsírt, a zsinór csak úgy futott az orsóról. Bevágtam, kitekertem a stégig, közben ébresztettem Gergőt. Itt a harcsád, átadtam a botot neki, de ugye én behúzom a féket teljesen. Lehajoltam a stégen hogy felhúzzam, erre megindult a Gergővel együtt, csak arra lettem figyelmes, hogy a Gergő már a vízben van : ) Hamar leugrottam, átvettem a botot, aztán kiemeltem a halat. Az ő keze úgy megrándult, hogy egy hétig fájt neki, még azóta nem akart harcsára horgászni... Beszélgettem vele később, azt mondta, álmában sem gondolta volna, hogy ilyen erő van bennük, és ez csak egy 185cm-s, 45kg példány volt.(PÉR horgásztó)
Sz.I.:Emlékszem, Füreden az NDK-s "vízisíelők" is így indultak... fejjel előre : ))
Sz.J.:De Koroncói is hasonló, ott tavaly 2db 100 felettit fogtak, 110 kg, ill. 121 kg 260 cm.
Sz.I.:Az szép, már vágósúly, malacban is.
Sz.J.:Csalihalakat csak nagyokat használok,ismerőseim meg is vannak rökönyödve, amikor látnak pecázni, ha nem tudok csalihalat fogni akkor még a 2 kg-os pontyot is felteszem, és fogtam is vele! Átlagban amiket használok, azok 40dkg-1kg között vannak.
Sz.I.:Hogyan kötöd ki az éjjel fogott halat, ha nem akarsz neki sérülést okozni? (pl. ha a reggeli fotózás után el fogod engedni)
Sz.J.:Már sosem kötöm ki! Fotó után megy vissza. Versenyen fordulhat ilyen csak elő, akkor egy zsinórt bevezetek a kopoltyú két oldaláról és kész, a fején lesz egy hurok.
Sz.I.:Ok, vagyis ez nagyjából azt is jelenti, hogy ha kikötöm, sérül, akármilyen óvatos is vagyok, igaz?
Sz.J.:Csak sérülten viszem haza, ami nem tud elmenni ritka, de van olyan is. Benyeli a horgot torokra, vagy volt, hogy a stressztől, egy óráig úsztattam, de semmi. Ha nem kell, és nem sérült, enged vissza azonnal!
Sz.I.:Így fogunk tenni, most már csak meg kellene fogni...
Sz.J.:Így van. Amit esetleg megeszel, vidd, a többit, főként a nagyokat engedd el, hátha megfogod újra, vagy akár a fiad! A horgokra meg mindig figyelj! Egyszer egy 18 körüli fiú életét mentettem meg e miatt, majdnem meghalt! Én, amikor bójázok, vagy csónakkal húzom be a stupekot, mindig körüljárom a tavat, és szándékosan felverem őket, a felvert harcsák 90%-a visszatér oda, jó párat megfogtam így.
Sz.I.:Tapasztalataid szerint mennyire kell melegednie a víznek, hogy feléledjenek?
Sz.J.:10 fok, csak a március-április csalóka, nappal ugyan 18 fok, de éjjel akár mínuszok, ez nekünk kellemetlen, bár ki lehet bírni, nyáron meg a szúnyogok hada miatt nehéz.
Sz.I.:Csupa osztrák jár a 'tavadon', most nézem!
Sz.J.:Ja, engem már nem engednek jó ideje feltölteni képet, csak azért mert vagy 50-et felraktam, aztán mondták, most már ne,inkább más is hadd!
Sz.I.:Műcsalizol is, pergetsz? Ha jól értem, most tavasszal élőhalazol, és majd utána indulsz műcsalival keresni a harcsát?
Sz.J.:Szinte mindig élő hallal horgászom. Tavasztól őszig ha csak pergetek, nem bójázok, olyankor én keresem a harcsát, élőhalnál neki kell megtalálnia. Ha csak pergetni megyek, akkor be a csónakba, aztán keresgélem őket, nem évszakfüggő.
Sz.I.:Ok, a pergetésről majd később beszéljünk, jó? Az egy következő gigantikus téma. Mesélj felszerelésekről, ezekről pl. mi a véleményed? Cormoran Seacor 390, multiorsó integrált Line counter mélységmérővel, 3 acél golyóscsapágy, egy tömbből készül... stb.
Sz.J.:Gyenge.
Sz.I.:A bot, vagy mindkettő? És ezek? Cormoran-seacor-fjord-boat-11536, ebben meg az a zsinórvezetős spicc az érdekes, cormoran-giga-fighter-interline-fjord-boat-11512, ilyesmivel találkoztál már?
Sz.J.:Találkoztam, persze, de nekem ezek a botok rövidek és nem jönnek be.
Sz.I.:A görgős spiccről mi a véleményed?
Sz.J.:Nekem nem kéne semmi pézért, volt Dam San fisher görgős, csak a gond volt vele, szétnyílt a görgő is. A hagyományos sic gyűrűnél nem kell jobb, ahol van hibalehetőség, az nem jó, ha harcsázol! Ami meg jó, mert van olyan is, az nem 15-20e hanem 100.000 fölött kerül. A zsinórt is megeszi lassan, ha beázik a görgő. Minél egyszerűbb legyen, nem kell a szép külsőre adni, az sokszor megtévesztő, és így lesz az olcsóból drágább. Egyszerű, erős, megbízható legyen, ennyi. A gagyi mindig gagyi marad, csak a gondok jönnek. 30.000 ft-ért nagyon jó botot lehet venni, akár újan, vagy használtan, az egy életre szól. Shimano Technium 3m 50-80lbs 3 részes, a bolti ára 85000ft, a vaterán 17000ft vettem meg anno. Biorost-szállal erősítve eltörhetetlen bot, ezzel azt akartam mondani, hogy lehet olcsón is jó botot venni! Ez pl. nem egy csúcs a Shimanonál, de ezzel bátran oda állhatsz bármilyen harcsa elé.
Sz.I.: Ez a lényeg, szerzek tehát rá egy erős multit, 60-as fonottat, 300 métert.
Sz.I.: Közben néztem botokat, ehhez mit szólsz? Banax SI SALT WATER 7000P, rendkívül masszív, nehéz terepre készült strapabíró orsó.
Sz.J.:Van nekem is 2db,se rosszat se jót nem tudok mondani mivel még egyikkel sem fogtam. Közben eltelt pár hét, és itt folytattuk:
Sz.I.:És, indul már a harcsa?
Sz.J.:A harcsa eszik már jó ideje!Kevés az időm sajnos, de 4db van már, 30-45kg köztiek. Mind felszínen jött dévérre, illetve bodorkára. Egyik kedves facebookos barátom eljött pecázni. Hajnali 1/4 6kor kapás, bevágás, szépen visszarúgott, aztán megindult, majd a 50-es/70kg/fonott elszakadt, ő meg lehuppant, ilyet még én se láttam. Ez a nagy valószínűséggel a 3 számjegyből állók társaságába tartozott!
Sz.I.:Milyen módszerre jöttek?
Sz.J.:Stupekre.
Sz.I.:Az csak egyféle, vagy vannak variációi?
Sz.J.:Vannak variációk de én csak sima 150 cm-s bergmannt használtam, 130 cm előkével, saját készítésűt természetesen, nem boltit. A bolti megbízhatatlan, csak összevágják, aztán 3500 ft. Az első jobb harcsánál meg annyi neki. 1000ft-ból olyat lehet készíteni, ami az életben nem megy szét, erős, strapabíró zsinórral, forgókkal. Néha ez is hiába, bakker, tegnap éjjel elment álmaim harcsája. Lementem a Mosoni Dunára a haverommal, ő kuttyogatott, én irányítottam a ladikot. Egy kövezéses szakaszra értünk, mondtam neki, én a part közelében próbálnám inkább, mert ott is 4 m-es víz van. Odairányítottam a ladikot, csorogtunk vagy 100 métert, és egyszer csak iszonyatos erővel érkezett a kapás. A bot majdnem kirepült a ladikból, az volt a szerencsém, hogy a nyele a combom alatt volt, bevágtam, aztán abban a pillanatban megindult a Duna közepére, de mint egy gőzmozdony. Na, mondom, ennek így nem lesz jó vége, a féket behúztam fullra, a botnak, zsinórnak orsónak bírnia kell, így is tettem, de meg sem érezte. Szó szerint értsd, a Fin Nor Offshore 950 szabályosan sírt! A zsinór pedig lassan-lassan fogyott, teljesen befékezett állapotban folyamatosan húzta a zsinórt. A kezdeti adrenalin szintem kezdett csökkenni, ezzel egy időben a kezeim is sajogni kezdtek, ilyen érzés még sosem öntött el,a lábaim, kezeim remegtek a fáradtságtól. Akkor lettem hirtelen figyelmes arra, hogy a 100 méterre hátunk mögött hagyott hajózási jelzőbójánál járunk, azaz kettőnket 100m-re felvitt folyással szemben a parttól! Mindez kb. 20-25 perc alatt zajlott le, már úgy voltam vele, még 5 percig legalább bírjam ki, aztán meglesz, feljön, és onnantól nyert ügyem van, de ez sajnos nem így alakult. Egy gyors irányváltást követően kiakadt a horog a szájából. Az eltelt 20-25 perces fárasztás alatt semmit nem csökkent az ellenállása, úgy hogy még saccolni sem merek, mekkora lehetett. A zsinór 0,60-90,6kg jól vizsgázott!
Sz.I.:Aztakutyamindenit, de kár, megnéztelek volna a címlapon.
Sz.J.:Az ám ,de előbb utóbb megfogom!Az "A" akciós bot "C" akciós lett, úgy karikába hajlott. A bot, gyűrűk is recsegtek, az orsó meg olyan hangokat adott..., na, mondom, itt a vége. Most is izomlázam van,a botot meg ahova betámasztottam, az ágyékom kék-lila. Ez, ha pergetve jött volna, kb. 2 perc alatt elvitt volna mindent. Itt még durva pergetés is UL lett volna. Szóval a Mosoni Duna is rejteget meglepetést.
Sz.I.:Mivel csaliztál?
Sz.J.:Tenyeres bodorkával. Ha fel tudtam volna húzni egyszer, de nem, pedig 15-20kg fékereje van a Fin Nornak és vitte, mint a szél. Nyugtatgatom magam, hogy nem én ... el, lehet mellévágott, és kívülről akadt, nem tudom. Sok harcsát fogtam, de ilyennel még nem találkoztam, pedig hoztam vissza 150 m-ről is 80 kg körülit. Akkor elaludtam, zsinór meg lefutott, maradt 50m kb., csónakkal lámpa nélkül azt se tudtam hol vagyok. Nem tudtam beemelni, úgy fújt a szél, majdnem felborultam. Ráfogtam, kihúztam magammal a partig, aztán telefonáltam: gyertek!
Sz.I.:Betegek ezek a horgászok...
Sz.J.:De jó betegség, ha tehetném, mindig táppénzen lennék! Csak addig ne haljak meg, amíg egy 100-ast nem fogok,a többi meg kiforrja magát, csak egyre öregebb leszek és gyengébb, nem lenne épp jó 65 évesen fogni. Eddig is tiszteltem őket, de most meg főleg!
Sz.I.:Jobban belegondolva megdőlni látszik az elmélet, mi szerint nagy csali, nagy hal, hiszen ezt a bengát egy mindösszesen tenyérnyi bodorkával akasztottad...
Sz.J.:Én pedig azt vallom nagy csali, nagy hal, de megtámad mindent, ami elé kerül! Ha 2 kg-os csalihal lett volna, azt is éppen úgy elkapta volna.
Sz.I.:Tudom, ezért írtam, gyanús volt a tenyérnyi : D
Sz.J.:Nem volt más.
Sz.I.:Mit szólnának a fagyasztott halhoz? Az még engedi is a levét ilyen meleg vízben.
Sz.J.:Felénk sokan próbálkoznak hasonló csalikkal, de nem mennek, az élő ficánkoló csalihalnál nincs jobb. A Pón megy, itt nem, tán mert oda messziről mennek, és otthonról készülnek a csalival, hogy ne kelljen tökölni. Mindenhol más és más a szokás.
Sz.I.:Mesélj arról, hogyan lettél horgász, miként vezetett az utad a nagy harcsákhoz!
Sz.J.:8-évesen kezdtem a pecát a papám jóvoltából, mivel az egyik egyesületnél dolgozott. Adott volt a vízpart közelsége, a Mosoni Duna lakhelyemtől 5 km-re volt, és de emellett rengeteg ér, holtág, egyesületi víz, tavak, folyók (Rába, Rábca) volt a közelben. A kis és nagy Duna összefolyása tőlünk 10km volt. A rablóhalas peca mindig is vonzott ezt az egyesületi vízen kezdtem el űzni, először talán 9 évesen fogtam sorban a csukákat, balinokat, süllőket, már akkor saját módszereket próbálgattam, nem a hagyományost. Saját vizünkben rengeteg volt a rablóhal, a balin, csuka számolhatatlan mennyiségben, pár nagyobbat elcsíptem. Aztán valahogy egy szép napon a balinozó szerkómat leszedte a felszínről egy szép 15 kg-os harcsa, utána minden megváltozott csak azt akartam fogni. Több ízben próbálkoztam a papámmal éjjel, és eredménye is lett, fogtam pár szépet. A helyi horgászok csak csodálkoztak, mert ők csak a pontyot ismerték szinte, számukra csak a fenekezés létezett. Aztán a Dunát is szépen lassan kisajátítottam, rengeteget bicikliztem, volt hogy napi 3x is letekertem, és itt rengeteg kölyök harcsát fogtam volt hogy napi 40-50db-ot 20cm-80cm között. Szerintem sokan nem fogtak annyi keszeget. mint én harcsát abban az időben. 9-10 évesen már átúsztam a mosoni Dunát több ízben, mivel a jó "iszapgiliszta" csali csak ott volt fellelhető, aztán szép lassan rájöttem, hogy így csak az apraját tudom megfogni, mert sok van belőlük, és jóval előbb megtalálják, mint a nagyok. Jöttek a trükkök, praktikák, más szerelék, élő csalihal, aztán szépen lassan lekoptak a kisebbek, és jöttek a nagyok. Ha jól emlékszem, 13 évesen 26kg volt a legnagyobb, de rengeteg 10-20kg köztit megfogtam, és persze sok el is ment. Fonott zsinór akkor nem igen volt. Talán 18-19 éves lehettem, amikor megfogtam az első 40 feletti harcsámat, ezt is a Duna adta úsztatva a kövezés szélében. Aztán telt múlt az idő, a harcsák jöttek-mentek, közben megismertem egy tógazdát, akinél sok kapitális harcsa élt, onnan kezdve jöttek a szebbnél szebbek. Ott éves szinten kb. 50 db-ot fogtam éveken át, 4-5 db 2m felettit évente, de többi sem maradt le sokkal tőlük. Ekkorra az emberben teljes mértékben kiéleződnek a dolgok, tudja mit miért csinál, felismeri a harcsa rablást, fordulást, bármilyen kis jelet érzékel, keresi-kutatja őket. Nem csak csinál valamit, hanem ösztönösen cselekszik, ismeri az adott hely minden zegét-zugát, hol az a hely, amit mindig előszeretettel megkeresnek a harcsák, figyelek minden apró dologra. Ami a kívülállónak nem jelent semmit, az nekem hasznos információ. Szóval idővel ez mind beléd ivódik, olyan dolgokat veszel észre, ami valóban apróság, de árulkodó jel. Pl: tegnap még nem volt megeresztve a zsilip, ma ontja magából a vizet. Ez sok embernek nem mond semmit, folyik a zsilip, mi van akkor? Nekem annál inkább, tudom, hogy a friss víz hozza magával a kaját is, ami vonzza a kisebb és a nagyobb testű halakat és a harcsákat is. De rengeteg kis jelentéktelen dolog árulkodik róluk, vagy az élőhelyük környékéről. Sok mindenből tevődik össze a siker, ilyen pl. a szándékosan felvert harcsák megfogása. Ilyenkor végigjárom a vizet, szándékosan zajt keltek, persze csak akkorát, hogy őket zavarja, kiugorjanak. Ezeknek a felvert harcsáknak a 90%-a nem megy messze, egyszer kiugranak, majd megállnak. Ez olyan 5-10 m szokott lenni, ekkor jó eséllyel megfoghatók, ha elsőre nem is de a második, harmadik dobásra agresszívan megtámadja a csalit, ilyenkor akár döglött hal is lehet a csali, a lényeg, hogy szinte végigcincálom a fenék közelben, ahol megállt. Tudom, hogy hol van, csak kapásra kell bírni, ha jól van mozgatva a csali, könyörtelenül megtámadja. Ha csak rádobsz, és várod a kapást, az kevés, tovább fog állni idővel, ingerelni kell. Ez a wobblerekre is igaz, sokat megfogtam így, hogy felvertem és a második dobásra már rá is nyúlt. Ilyenkor az agresszív veretésűek a nyerőek. Igazából, ha jól ismered a vizet, és napi szinten lent vagy, nem is kell, hogy pecázz, akkor is szembetűnőek a változások számodra, könnyedén kiszúrhatóak a tartóhelyek, amiket nem csak a természet alakított, hanem maguk a halak is. A tavasszal a nagyobb harcsák előszeretettel portyáznak egész éjjel, ilyenkor nagy területeket bejárhatnak Ezt több ízben igazolták, volt rá példa, hogy a tó egyik sarkán fogtam egy 201 cm-est éjjel 1/2 10-kor (jellegzetes ismertetőjegyei voltak bal bajsza sokkal kisebb volt, mint a jobb, a melluszonya hiányzott) ezt a harcsát reggel 5-kor megfogták a tó másik végében, 500 méterre oda. Ezt a harcsát egy stég lábánál fogtam meg szakító zsineggel. Ami arra ösztökélt, hogy oda kössem a cuccot, az az volt, hogy a stég végénél a partnál volt egy pandal, ami kb. egy méterre benyúlt a part alá, és 4m hosszan elnyúlt, körülötte pedig nyüzsgött a kishal. A kisebb halak, előszeretettel nyüzsögnek a harcsák körül semmibe véve őket, vagy talán így védekeznek a többi ragadozó elől a nagy mögé bújva. Tavasszal akárki akármit mond, szó szerint zabálnak, nincs, vagy nagyon kevés az óvatos kapás, agresszíven támadják a felkínált csalihalat, későbbiekben ez változhat. Ilyenkor aztán kell a masszív bot, és az orsó is jó kell legyen! Meg a horog, forgó! Én most szereztem egy Shimano Beast Master 300H 20-50gr-ost pergetni, jó lesz a gyereknek, ezzel a kisebb harcsákkal is jól lehet küzdeni, csukázni is jó lesz.
Sz.I.: Sűrűn horgásztok a gyerekeiddel?
Sz.J.: Mindig jönnek velem, én szunditok, ők meg figyelnek, a kisebbik fogott 15kg amurt is teljesen egyedül, csak szákoltam neki.
Sz.I.: Így kell felnőni!
Sz.J.:Ja, süllőzött 5cm-s razborával, erre elkapta neki egy 10-es nyurga. Itt legalább megnyugszanak, sütünk főzünk, elbeszégetünk, megfizethetetlen az élmény. Sok pecás nem tudja megkülönböztetni a rablást a pontyugrástól, ők ne félj, egyből mondják, hallottad apu, ez harcsa volt!

Székely Imre (Sz.I.) Szia, nagyjából utolértem magam, és szeretnék egy kicsit tőled is kérdezgetni,lehet? Mikor?

Györke Zoltán (Zéé) Szeva! Kérdezhetsz bármikor.

Sz.I. Most bármikor van [:)] Szóval....kezdjük talán azzal, hogy mit is csinálsz, miféle terhét viseled a horgászatnak?

Zéé A műcsalis horgászat amit már szinte kizárólagosan űzök, már 9 éve. [:)]

Sz.I. Remek, meg is érkeztünk!A műcsalin belül mi a fő csapásirány?

Zéé Attól függ, mikor, hol, és mire horgászom.

Sz.I. Akkor szűkítsük szezonra, arra, ami most van-jön!

Zéé Mivel ilyenkor pont tilalom van süllőre, csukára, balinra, ezért ilyenkor fekete sügérezni járok. Hozzáteszem ez a kedvenc halam, és erre a fajra horgászom a legtöbbet.

Sz.I. Miért a feka a kedvenc horgászhalad?

Zéé Mert kiismerhetetlen, rafinált, különösen a nagyobbak. Iszonyat mód küzd, bevet mindent, h szabaduljon. [:)] 9 éve üldözöm őket, de még mindig tudnak meglepetéseket okozni.

Sz.I. Egyáltalán, mióta pecázol, és milyen apropóból jutottál el a fekáig?

Zéé Zoltán Nem kezdtem túl korán, bár egész kisgyerek korom óta vonzottak a halak. Akváriumom volt mióta az eszem tudom. Eleinte alap guppik meg ilyenek. Aztán sügérfélék. Zebrasávos sügér, Kék Akara, Márványsügér, Apistogramma Ramirezi. Ezeket tenyésztettem is. Utána tartottam hidegvízi halakat. Süllőt, márnát, csukát, stb.. Dolgoztam nyaranta Zsilinszky (ő írta az alapműnek számító Akvarisztika című könyvet) akvarista üzletében is a Bocskai úton. Aztán 14 éves koromban egyszer keresztapám elvitt magával a Kis-Dunára mert snecit akart fogni a másnapi süllőzéshez. Egyszer csak megkérdezte, hogy kipróbálom-e. Vissza se akartam adni a botot neki. Mondhatni szakadékba lökött. Innen nem volt megállás. Vizsga, engedély, peca. [:D] Végigjártam azt a bizonyos szamárlétrát. Finomszerelék, versenyzés, élőhalas csukázás, süllőzés. Aztán jött pergetés. Úgy kezdtem "ahogy illik". Körforgóval csukáztam, balinoztam. Aztán jöttek a wobblerek, felszíni csalik. Ahogy fejlődtem, úgy finomítottam a felszerelésemen. Egész UL-ig. Miután úgy éreztem, hogy ebben nincs tovább, váltottam a castingra. Immár 4 és fél éve kizárólag ezt a módszert űzöm.[:)] A fekuszokkal egy véletlen folytán futottam össze. Nem is tudtam, h élnek abban a tóban... Az első találkozás alkalmával rabul ejtettek. Utána 7 évig mondhatom, hogy nem is horgásztam másra. [:)]

Sz.I. Beteg, beteg, beteg... :)))) Komolyan jó látni, a sok sorstárs ápoltat.

Zéé :DDD Az UL peca akkor vált érdektelenné miután a Dunán megfogtam egy olyan 5ös harcsát egy 0-10 grammos bottal. [:)] Véleményem szerint ez a harcsa volt a maximum amit UL-el meg lehetett fogni. Utána már az 1-2-3 kilós balinok, csukák már nem nyújtottak akkora élményt. Jó volt megfogni őket, de kellett valami új, ami kihívás, és amiben fejlődhetek. Így jött a casting.

Sz.I. A castinggal ennél nagyobbakat is ki lehet cibálni?

Zéé Hát.... Körülményektől függ. Meg halfajtól. De sose a halak mérete izgatott. A casting pecának sem az a lényege, hogy én hű de hatalmas halakat fogdossak. Hanem az, hogy hihetetlen gyors, pontos és kényelmes peca. Épp nemrég fogott haver 25 grammos bottal egy 6,5-es csukát. 25 percig fárasztotta, olyan helyen ahol nem volt akadó... Ha csak egy faág van a vízben, véged.

Sz.I. Láttam egy képeden egy érdekes jigfejet, mi az??

Zéé Ez kérlekszépen egy Deps Swimming Jighead. Sz.I. Csak a sügérre használod? A víz melyik rétegében jár a leghasznosabban?

Zéé Bár egy éve ott figyelnek a dobozomban, a legutóbbi 2 nap kezdtem el használni őket. A fenékről emelgetve, pöcögtetve átütő sikert aratott! Akasztottam vele már csukát is, ami sajnos meglépett, és fogtam vele süllőt.

Sz.I. Ejha, miért vártál eddig?

Zéé Igazából nem tudom.... van úgy az ember, h vesz valamit amiben lát fantáziát, aztán megfeledkezik róla....

Sz.I. A zsinór fluorkarbon?

Zéé Így van. Szinte kizárólag ezt használom.

Sz.I. Mi a felszerelésed a sügerezéshez?

Zéé A felszerelésem egy Team Daiwa Zillion casting botból és egy Team Daiwa Zillion Type-R multiorsóból áll, rajta 30-as fluorocarbon zsinór, de ezt nem csak sügérezéshez használom, hanem mindenre [:)] Általánosságban elmondhatom, hogy én szakaszosan húzom a csalikat. Gumihalat, texas riget, twisztert pöcögtetve, kisebb nagyobb emelésekkel tarkítva. A wobblereket "twitch"elve, jerkelve. A halat mindig ott keresem, ahol az életviteléből adódóan előfordulhat. [:)] 5, talán 6 féle dobási stílust alkalmazok a meghorgászni kívánt helynek, illetve a terepviszonyoknak megfelelően.

Sz.I. Ugyanazt a botot használod mindenre? Milyen súllyal kb. milyen messze tudsz így eldobni, és ugyanazt a csalit miért NEM felkapókaros orsóról dobsz, és melyikkel dobsz hosszabbat, pontosabban? A feketesügeret, csapót, melyiket hol keresed márciusban-áprilisben? Hol horgászol rájuk?

Zéé Egészen pontosan a Zillion 631MFB 1/8-5/8 unciás (3,5-17,5 grammos) a pálca, ezt a felszerelést használom általánosan, Dunán balinozni, süllőzni, a bot 190 centis, teljesen egyrészes.

Sz.I. Ez tetszik, bár drága, viszont univerzális.

Zéé Valóban nem olcsó bot, de megéri az árát. A sügérfélék, ideértve a süllőt, kősüllőt is előszeretettel tartózkodnak akadós helyen. Pl bedőlt fák, nádtorzsák, kőszórások környékén, itt találnak búvóhelyet. A feketesügér pedig előszeretettel "mutogatja" magát, főleg nyáron kijönnek a partszélébe, vagy a nyílt vízen felszín alatt úszkálnak, mint pl. a balin. Most kb. 40 méterre kellett dobni, és onnan játszani kifelé a csalival.

Sz.I. Jól gondolom, hogy feketesügeres víz nincs sok az országban?

Zéé Nincs túl sok valóban, de hála az égnek egyre elterjedtebb. Ez az egyetlen olyan faunaidegen halfaj, ami teljesen beépült a táplálékláncba. Szeretek csapózni is, csak nálunk az a gond, hogy mivel nem áll semmiféle védelem alatt, ezért a kisebbeket is elviszik a macskának.... Szerencsétlen igen lassan nő, ezért ilyen csenevész nálunk az állománya. Véleményem szerint a csapónak is kellene adni méretkorlátot, mondjuk 30 centit, az összes többi ragadozónak felemelni minimum 10 centivel (a süllőnek hússzal!!) a korlátját, és be kellene vezetni egy felső mérethatárt is. Pár év alatt szerintem igen jókat horgászhatnánk szép nagy halakra. [:)] Általában azért telepítik a feketesügereket, mert ez az egyetlen faj ami megeszi a törpeharcsát. Leginkább a fiatal 1-2 centis ivadékot, úgymond kieszik a törpe utánpótlást. A másik fele pedig az, hogy Ő is ugyanúgy táplálék a nagyobb ragadozóknak, tehát neki van természetes ellensége, nem úgy mint az amurnak, busának... Ezért épül be teljesen, anélkül, hogy komolyabb konkurenciát jelentene a többi ragadozónak. A csapó az egyetlen aminek komoly konkurense lehet.

Sz.I. Óóóóó, ez jó! Akkor miért nem telepítik minden használhatatlan törpés tóba??!!

Zéé Telepítik, ne aggódj! Szép lassan. Amúgy gondolom azért, mert nem fognak a pontycentrikus tógazdák egy relatív drága halat telepíteni (350Ft/db nettó)... Másik kérdésed volt, hogy milyen messzire tudok dobni multival? Egy 10 grammos wobbler 40 méter pl. [:)]

Sz.I. Az is kérdés, igen, de főleg az a kérdés, mi az értelme a váltásnak erre az orsó típusra?

Zéé Addig minimum dobok, ameddig te a spinning motyóval. És hogy miért használok multit? Nos, masszívabb szerkezet, nem csavarja a zsinórt, kényelmesebb a fogása, és gyorsabb pontosabb horgászatot tesz lehetővé, amellett, hogy igen könnyű a felszerelés.

Sz.I. Pontosabban dobsz vele? Mi lehet ennek az oka?

Zéé A rövid gerinces bot, és a lineáris zsinórlefutás szerintem. A peremfutóról körbe körbe csapódik a keverőgyűrűn a zsinór, távolabb fut a blanktól a gyűrűsor pl. Ráadásul sokkal kompaktabb, masszívabb szerkezetek. Az egyik barátom a Pón, ezzel az orsóval 2 db 40-es harcsát vett ki... Hol bírná ki ezt a terhelést egy akármilyen peremfutós orsó?? (3000es peremfutós)

Sz.I. Kibírja... ja az nem. Nagy fém harcsás, az bírná, vagy egy tengeri multi.

Zéé Pedig méretben, zsinórkapacitásban ugyanaz a kategória, viszont azoktól 2 óra alatt elkopik a porc a válladban, könyöködben....

Sz.I. Ok, én eleve is meg vagyok győzve, így könnyű. Csapót ... hol keresed márciusban? Hol horgászol rájuk? Milyen csalikat használsz?

Zéé Márciusban is keresem az akadókat, töréseket, illetve ahol apró halat látok a part közelében, szinte biztos, hogy ott ólálkodnak a közelükben a sügérek. Azt szoktam mondani, h ahol a zebra, ott az oroszlán... Mindig valamilyen víz alatti tereptárgy közelében vannak, öblökben, tavakon bedőlt fák, csónakok, bokrok, hínárcsomók környékén, a Dunán pl. a kövezések tövében.

Sz.I. Drop-shottal sügereztem, és a végén már annyira le kellett lassítanom a betekerést, hogy inkább csak bedobtam, és feszegettem egy helyben, míg rá nem ütögettek (a 80 cm-s velencei-tóban).

Zéé Azt úgy is kell! Nem kell tekerni. Néha arrébb kell emelni az ólmot, és feszes zsinóron megrázogatni a csalit, anélkül, hogy az ólom elmozdulna. 2-3 rázogatás, aztán 30-40 centit arrébb rakni az ólmot, megrázogatni és így tovább. A csalik 5-7 centis drop-shot gumik, pin tailek, cross tailek, V-tailek, erről sok infót találsz a neten.

Sz.I. Régóta csinálod, milyen eredménnyel jársz? Hibákról, fejlődési lehetőségekről mesélj!

Zéé Hibákat mindenki követ el. A mai napig én is, pedig mint mondtam már 9 éve kizárólag így horgászom. Én egy gyenge, vagy nullázós napon nem a kudarcon kesergek, hanem azt próbálom megfejteni, hogy mi lehetett a sikertelenség oka. Ha felismered mit rontottál el, akkor tapasztalsz. Ha nem fogok semmit, akkor is megyek holnap, bár zavar, de töröm a fejem a legközelebbi hogyanon. Én is így fejlődtem/fejlődöm egyfolytában. Átgondolom mit hogyan lehetett volna, és következő alkalommal hasonló szituációban kipróbálom. Általában be is jön. [:)], Ha esetleg nem tudok rájönni, vagy nincs ötletem, akkor megkérdezek valakit aki nálam tapasztaltabb, nem szégyellek kérdezni.

Sz.I. Remek, térjünk vissza egy pillanatra a tavaszi történésekre, mesélj, merre jártál, és milyen sikerrel?

Zéé Itt egy történet, ami igazán emlékezetes volt: Tavaly május 8.án, csodálatos borult vasárnap reggel kimentünk haverral a Dunára, h de jó lesz. Kb. fél óra múlva elkezdett esni. Cimbi 10 perc múlva aszongya: "Szerintem megyek, nincs nálam esőkabát. Jössz?" Áhhh - mondom - csak szemerkél... Cimbi kocsiba be, tipli. Zoli kint maradt a parton. Olyan 5 km-es körzetben senki... Tök jó. Ja. Csak a szemerkélés átváltott masszív áztatóba, és némi északi szél is jött hozzá. Felmértem a lehetőségeim: Thermo pulóver,nem vízálló. Alatta hosszú ujjú Daiwa póló. Nem vízálló. Alatta pólóing. Nem vízálló. Nadrág. Nem vízálló. Sportcsuka. Nem vízálló. Zokni, boxeralsó se. Pergetőtatyi. Na ez az egyetlen ami vízálló. Legalább a fényképezőm nem ázik szét. No. Gondoltam meghajigálom a vizet egy olyan km-es szakaszon és aztán húzok. Ekkor még csak a thermom volt nedves. Zsír. Bírjuk. Dobálózok-dobálózok, oszt azt veszem észre, h hejde trükkösen rángatom a bot spiccét. Na nem azért, mert annyira pro vagyok, hanem mert reszkettem mint a kutya... Ekkor vettem észre, h csurog a water a gerincemen. Na mondom dobok még párat a 200 méterre lévő aprócska rugany-szerűség végénél. Mert ott faszán megtörik a sodrás. Konkrétan futottam odáig, hátha kicsit felmelegedem. Hát annyira sikerült, hogy már nem reszkettem. Kb az 5-6. dobás után BÁMMM. 53 centis, olyan kettőfeles, kövér balin. Gyors fotózás, hal vissza, Zééé haza. Az alsógatyámból is csavartam a vizet. Párom azt mondta nem vagyok normális. Én erre csak megvontam a vállam és annyit mondtam: "Pergetőhorgász vagyok."

De rég volt a nyár! Már a bőröm is alig emlékszik az izzó napsütésre, a hűsítő fürdőkre, az elnyert halakra. Hol vannak a vidám esték, a társaságban megsütött fogás, a remek fárasztások? Hopp, egy még beugrik! Tudod, amikor minden sikerült, és semmi sem, fogtunk is, és nem is, és olyan jól szórakoztunk, hogy semmiért el nem cserélnénk?! No, azt fogom elmesélni. Az egész Fekete Istvánnal indult. Azt nem mondom, hogy minden az ő hibája, de a történtek alakulásában erősen benne van a keze. Az ő természetjáró írásai indítottak el ezen a rögös úton, aminek a vége egy 3 napos tábor lett a Velencei-tó egyik szigetén. Évek óta tervezgettük, és olyan igazi Matulásra sikerült. Izgatottan csörren a lánc, ahogyan eloldom a csónakot, már csak arra kell vigyázni, hogy ki ne boruljon belőle a töméntelen horgászeszköz. Péter, és István barátaim éppen csak elhelyezkednek a nekik jutó maradék tenyérnyi helyen, én pedig a forró fém orron térdelve tolom ki magunkat a cölöpök közül. Peti addig vacakol, míg a szűk helyen nekikoppanunk a másik oldalon kikötött rocsónak, nem baj, nem az én motorom... Aztán végre egyenesbe bénázzuk magunkat, és nagy lendületet veszünk a nyílt víz felé. Úgy értem: vennénk. Merthogy olyan alacsony a víz, és akkora mennyiségben nő benne a hínár, hogy többször meg kell állnunk leszedni a maradékokat a propellerről, mígnem kiverekedjük magunkat a langyos zöldséglevesre hasonlító kikötőből. Csendesen totyogunk, innentől vigyázni kell az akkura, aztán meg nem sietünk, miénk a nyár! De milyen nyár! Úgy tűz a nap, hogy már odafelé megsülnek a tojások. Mindenféle, amire csak gondolsz. Szívem szerint dobálnék már most, de a kacatoktól levegőt venni sem nagyon merünk. Így aztán marad a türelmes ücsörgés, míg oda nem érünk a megálmodott helyre, ami nagy szerencsénkre üres. Az persze egy más tészta, hogy ki az a bolond, aki ilyen hőségben kiülne? Úgy értem, rajtunk kívül... Péter becsusszantja a csónak elejét a kikötésre használt nádsziget sarka mögé, én pedig kipattanok, és a hosszú láncon félig partra húzom a bálnát. A kirakodás tovább tart, mint egy óriás konténerhajóé, igaz, nekik ott a daru segítségnek. Valahogy mégis végzünk, csendesen álldogálunk a gigászi halom felszerelés előtt, az arcokról szinte lerí a kérdés: mi ez a sok … izé? Azt csak remélem, hogy nem ők nem olvasnak az én gondolataimban, mert én meg azt gondolom, ekkora marhákat, mint mi... : ) Istvánunk marad szortírozni, Péterrel elmegyünk egy újabb körre. Kifelé menet meg is egyezünk abban, hogy feltesszük az akkut töltőre, és erre a nagy ijedtségre való tekintettel meg is ebédelünk, jóllehet ez nem szerepelt az előzetes programkiírásban. Úgyhogy a kikötő mély, hűvösebb vizű strandján egy nagyot csobbantunk, és utána kikértük egy igazi tál horgász ételt... nem, nem halat, sült kolbászt, hosszúlépést! Nem is nagyon volt kedvünk útnak indulni, de hát nagy úr a muszáj! Újra teleraktuk a csónakot, én pedig egy felülős kajakon követtem a mestert. Sajnos, mire a szigethez értünk, István már szinte teljesen kipakolt, amit pedig még ma is sajnálok, hiszen úgy, de úúúgy segítettünk volna. Szortírozva várnak a felszerelések, elhelyezve a kempingágyak, asztal, szék, hűtő, mifene, minden ahol kell. Még egy olyan órát pakolászunk, de még így is alig múlt el dél, mire végzünk. - No, most mi legyen? - Rám hiába néztek, hát nem horgászni jöttünk? - Jó, de ilyen melegben? Ok, akkor István marad a parton, úgysem tud úszni, mi pedig elmegyünk a nád szélére. Persze, pergetni. Alig értünk a nád takarásába, Péter máris kiadja az ukázt: ugorgyunk! Dejszen olyan forróság van, hogy a hajam leég, naná, hogy jót fog tenni egy kis fürdő. Hszuuuóófúú, hallom, ahogy sistereg a víz a bőrömön, csukott szemmel lebegünk, igazán nem lehet rossz halnak lenni! Aztán erőt veszünk a velünk született lustaságon, és nekiállunk egy kicsit" dolgozni" is. 1-7 gr-os a pálcám, éppen csak süllyedő wobblerek a nyerők, ezt már tudom a korábbi napsütéses próbálkozásokból. Mert mikor megy ki a lusta horgász általában? 11 és 15 között, amikorra azt ajánlják, hogy maradjunk árnyékban... Ezt azonban a halak is tudják, és a nádas éppen csak fél méternyi árnyékot adó picit kevésbé forró vizében pihegnek. Már ami a fehérhalat illeti! A balinok, folyamatosan csapkodnak, nem is teli sok időbe mire megakasztom az első... nádcsomót. Nem ollan eccerű az a halfogás dolog. De aztán sikerül ráérezni a rablások ritmusára, és valami véletlen folytán épp beledobok egy tolóhullámba, amit a vízig görbülő bot egyből jelez is, ha magamtól nem jöttem volna rá. Csodálatos a harc ezzel a vékonka bottal, alig kezdünk, és máris ad egy 2,5 kg-os balint a tó! - Peti, mi legyen ezzel? Szákot persze nem hoztuk magunkkal, visszamenni még nem kéne, megtartani pedig túl meleg van. - Engedd vissza, úgyis csupa szálka! Okosok, ugye? Így aztán útjára engedjük az első halat, igaz az illem is így kívánja, meg aztán, az első napra még van ételünk, bőven. Visszafelé akadt még egy kisebb, valamint kardozni is sikerült a botokkal, ki érti, miért próbál valaki 3,5 méteres pálcával csónakból pergetni? No mindegy. Még egy kötelező fürdés (ha már bérletünk van), és már vissza is érünk az alaptáborba. - Jól elvoltatok! - Bocs, István, eltévedtünk... persze. No, akkor mérjünk! Olyan 1,2-1,5-es a víz, vastag az iszap. - István, meddig tudsz dobni? Akkor oda etetünk. Ő már bekeverte az etetőanyagát, aztán a pár dobással kijelölt helyre kajakkal bevittem, beszórtam azt. - Mutasd, mivel horgászol? Egy feeder, és egy picker bot van bekészítve, és egy olyan előke, amit csak rémálmaiban tennék fel. Mert annyira értek hozzá, ez majd még később kiderül. - Mi ez az előke? - Tudod, ez úgy van - magyarázza -, hogy a felső horog egy műanyag pöcökkel van rögzítve, aztán a csonti-kukorica-sztirofóm golyó pedig szépen lebeg rajta, bla-bla-bla. - Jó, oké, csinál csak, ahogy akarod. Majd ÉN megmutatom! Minek az a két horog? Csak a gond van vele, ahogy én csinálom, az egyszerűbb, jobb, messzebb... De addig is fogok néhány csalihalat, és bedobom úszóval csukára, a másik, távdobó bojlisnak mondott cájgot pedig behajítom, amilyen messze csak lehet, és megszóróm kukoricával, ha jönne rá ponty, amur! - Peti? - Én feederezek tudod, a távdobókat hoztam. Elég szedett-vedett a kép, csak Péter botjai egyformák, ő katonás rendben lerakva várja a kapást. Az én egyik botom ugyan új, szép, de a másik... 30 éves karbon teleszkópos, még az első, amit vásároltam, semmi pénzért le nem cserélném! István is le tudja úgy tenni, hogy mikor mindkettőt piszkálják, nem győz ugrálni egyik bot végétől a másikig, így cinkeljük, ezzel elvagyunk egy darabig. Csoda, eddig nem zavart senki a telefonon, most hogy elkészültünk, épp leülnénk, rögtön csörög valaki. - Szevasz, Miki, mi újság? - Jöttem megnézni, ahogy pecáztok. - De hát, bent vagyunk a tó közepén... - Be tudsz vinni? - ;łŁ$í*>;>$ß**!! Persze. Végül is, három napra szántuk az akkut, mi az a pár fölösleges út! De Miki jó srác, megérdemli, hogy megegyék a szúnyogok. Leülünk mind a négyen, lassan ránk esteledik, még zsibong a strand, de már csendesül a környék. Igaz, megjöttek a szúnyogok is. Ez nem gond, hoztunk olyan riasztó spirált. Peti, melyik zacskóban van, hová tetted? Keressük. Még keressük. Aztán már nem, mert eszembe jut, hogy egy zacskó ottmaradt a teraszon. No comment. Amíg mi mérgelődünk, István elkezdi akasztgatni a kárászokat, kispontyokat. Néha egyszerre rezeg a két bot, pedig teljesen máshová vannak bedobva, és a távolság is nagyon más. Vicces nézni, ahogy pattog István a két bot között, mivel V alakban rakja le őket, de úgy, hogy a spiccek vannak egymáshoz közel, hogy látni lehessen minden kapást. Épp a kisebbik bottal teker ki egy kárászt, amikor óriásit beleng a hosszabb feeder eleje. Miki odaugrik, és azzal a lendülettel egy óriási besom a halnak... a kitekert fékkel... gordiuszi bolyhos damil-csomag a jutalom. - Óóó, ne haragudj, jaaj, most mi lesz? - Miki, nyugi, mindjárt kibogozzuk. Szerencsére Istvánunk olyan nyugodt, kedves ember, hogy egy rossz szava nincs, én már biztosan kinyírtam volna. Egy darabot sikerül megmenteni, de aztán menthetetlenül elakadunk. - Most mi legyen? - Elvágjuk, összekötöm, aztán kidobjuk a maradék csomót. Így is lett. Szerintem vagy 20-30 métert rövidítettünk, István kedvesen mosolyog, Miki sápítozik : ) Teljesen sötétben dolgozom, még szerencse, hogy jók voltak a tanáraim, csukott szemmel is megy a damil toldás. - Nno, húzhatod! Erre kiteker egy majd 4 kilós pontyot. Úgy, hogy egy pocsék bevágás után fél órát szereltünk. Köszi! Péter csak mosolyog. Legalábbis gondolom, mert látom, ahogy a sötétben a válla rázkódik a rötyögéstől. Elhelyezkedünk a csillagok alatt, és megindul a halk dörmögés, életről, asszonyokról, sosem fogott halakról, néha újra dobunk, István kihúz pár dévért, csendesen telik az éjszaka. És kényelmetlenül. Kemény dolog ez a nádas romantika! Ha bebújok a hálózsákba az a baj, ha kitakarom magam, megesznek a szúnyogok, amikor azok elülnek, hűvösödik, a derékalj rögös, mondjam még? De jól szórakozunk, csak aludni nem sikerül sokat, pedig nem a halak zavarnak. De legalább a Göncölök a helyes útról ragyognak, mint gyermekkoromban. - Peti, hogy aludtál? - Ne is kérdezd, úgy fáj a hátam, lábam! - Volt valami? - Semmi. Ok, jobbról hát rendben vagyunk. - A hűtőben a jég hogyan áll? - Kiolvadt, úgy nézem, együk meg a kolbászt, sonkát! Ilyen jól reggeli régen esett! Kovászos uborkával, hagymával, a tegnapi, de még friss kenyérrel betermeltük a füstölt árut, egy kis pálinkával lekísérve, és máris szebben ragyog a hajnal. Miki csak estére jött, de úgyis ki kell mennem, Ali cimborám jelezte, hogy pergetne, én pedig megígértem, hogy elkísérem. A bérelt csónaknál találkoztunk, persze egyből kínált: - Igyá! Csak ő perget, én most a gájd vagyok. Végigjárjuk Dinnyéstől a nádasok szélét, szépen alakul a teríték: balról egy csuka, jobbról egy balin. Dél felé már szénné égve nézegetjük egymást, áll az algától zöld tó. Az egyik sarokban nyomok a felszínen, talán balinok csíkozták össze a vizet? Ali megdobja a nád szélét, és máris karika a bot, alig győzök kitolatni a csónakkal. - Mekkora balin??! Ali fáraszt, és ekkor a felszínen megmutatja magát... egy ... méteres amur. Az álla alatt akad, ráfordult a műcsalira megnézni, mi csobbant mellette! Merítőnk nincs, és egyébként is CésR, megszolgálta. - Kössünk egy hurkot a kikötő kötélből, és azzal meglasszózzuk a farkát, és úgy nem tud elmenni, le tudjuk fényképezni. Párat lövünk, aztán amint magához tér, azzal a lendülettel tépi ki magát a fogságból. Értetlen arcok. Ez elment! Még szerencse, hogy magunktól is elengedtük volna. No, Ali haza, én újra beevezek. - Volt valami? - István fogott dévéreket. - Ok, van egy ötletem, ti maradtok? Mert én bemegyek aludni, ilyesmi... Úgyhogy bepakoltunk mindent újra, és még világosban kimenekültünk a partra, hogy kényeztethessük elgyötört testünk. Az eredmény? Feeder vs egyéb = sok:kevés. Ennyit a nagy tudásról! Ja, és hazafelé lemerült az akksi, és eltört az egyik villa, úgyhogy kenu stílusban kellett kievezni : ) Az élmény azonban megfizethetetlen, minden másra ott a mesterkard…

A jelenlegi kezelőnek vagy mennie kell, vagy a következők mentén dolgozzon:

1., A a csapónak is kellene adni méretkorlátot, mondjuk 30 centit, az összes többi ragadozónak felemelni minimum 10 centivel (a süllőnek hússzal!!) a korlátját, és be kellene vezetni egy felső mérethatárt is.
2., Harcsát (szabályosan fogva) bármennyit el lehessen vinni, ki kell alakítani a hivatalos átvétel módját.
3., 2 évig (a harcsán kívül) ne lehessen halat elvinni a tóból.
4., Ezért az éves engedély addig mondjuk 10.000,- Ft legyen.
5., A használaton kívüli kikötőket (ahol ez fizikailag lehetséges) rácsokkal le kell választani a tótól, és bérbe adni, hogy fizetős horgászhelyeket alakíthassanak ki vállalkozók, ahonnan halat tud vinni, aki akar.
6., Csak jelölt nemes halak lehessenek az ilyen leválasztott tavakban.
7., Az orvhorgászat kellékeinek birtoklása azonnali engedély elvételt, büntető feljelentést jelent. Ki kell jelölni a tó határait, ahol megállíthatják a ellenőrizni kívánt személyeket. A halradar is tilos, egész évben.
8., Nincs éjszakai horgászati tilalom.
9., Bojlis helyek kerüljenek kialakításra, ahol a behordás szabad.
10., Szemetelni, szemetes helyen horgászni tilos, a harmadik felszólításra elveszik az engedélyt. Szemeteszsákokat rakjon ki, és gyűjtse be azokat a kezelő!
11., A halat a hazavitel előtt le kell ütni. Élő hal szállítása tilos!

12., Intenzív ellenőrzés a rendőrséggel karöltve, akár önkéntesek bevonásával.

Mi jut még eszedbe?

Szóltam, hogy időben gyertek. Mit mondtam? Hatkor nyit a tó, kilenctől már meleg van, elül a hal. Még egy kocka vízen sem robotok az ott lakók, nem a vendégek kénye-kedvére esznek. Én mondtam. Mire megjött a csapat, volt évfolyamtársak, barátok, gyerekek, már lezajlott a reggeli. Mivel a helyszínt valahogy, véletlenül megint én választottam, és persze én is ismertem legjobban, időben odaértem, és mire az első fecskék megérkeztek, már túl voltam a reggeli műszakon, megfogva a magam jó néhány halát. Nem baj, már korántsem izgatom fel magam úgy, mint egykor azon, hogy más alig fog, egyedül a gyerekeket sajnálom, nekik még kell az élmény, ahogyan kifárasztják, méricskélik, majd útjára engedik a halat. Igaz, azért szégyenben nem maradtunk, így is akadt pár, csak a kisebbek. De akkor is, imádom ezeket a közös pecákat! Nem az a csöndes, szemlélődős, hanem a zajongó, szaladgálós, közösen főzős, gyerek ihintgetős, baráti cinkelős, vízbeesős, igaz, Peti? : ) A kukorica szórásokra olykor beáll egy-egy kisebb csapat, olyankor Dani megpróbálja a szájukba bűvölni a csalit, néha sikerrel, és akkor az egész csapat a háta mögött állva bíztatja, gyönyörűen fáraszt már a kiccsávó : ) Nem véletlen, hogy állandóan jönnének, eddig sikeresek voltak a közös kirándulásaink. Bálint öcsikémnek, ma nem megy, és Szabi is inkább ökörködne, de hát ilyen a sóbiznisz, egyszer fenn… Nagy szerencse, hogy Kéki barátai Fehérváriak, kiugrottak megnézni a dzsemborit, és ha már… akkor kihoztak egy kisebb hadseregre való gulyást, hatalmas friss parasztkenyérrel. Aki nem hiszi, járjon utána, a nap fénypontja volt!! Valahogy el is ment a kedvünk a további izgalmaktól, csak Dani, és Benji vallatják tovább türelmesen a vizet, mi „öregek” már inkább a hátunkon fekve számláljuk a bárányfelhőket, aztán már azt is csak a szemhéjon belülről. Nyüzsgésre pillantok fel, Dani addig erőlködött, mígnem megint akasztott egy, a finom szereléshez mérten jobb halat, egy pillanat alatt összeszalad a nép, még a másik tóhoz telepedett Janó kománk is meglátogatta a csapatot, hátha halat látna még a végén : ) Eddig csak az aprajával találkozott, pedig abban vannak nagyok is. (Mondjuk, nem a nyári kánikulában, délben horgászva.) Szóval, Dani fáraszt, erőlteti, jól hajlik a bot, éééés…. elveszti a halat. De azért mi jól szórakoztunk : ) Nagyon nem is szívja mellre a cinkelést, megszokták már, hogy ez az élményhez jár, visszakapjuk mi még ezt, abban biztos vagyok, kamatostól.

Ezt megint magamnak köszönhetem. Hogy nem bírom befogni a lepcses számat. Ugyanakkor érthető, mindenkiben megvan a vágy az elismerésre, hogy az eredményeit szétkürtölje, ha mégoly csekély körben is. Nyűgös kettősség ez, hiszen ha beszámolót adok közre a történtekről, akkor könnyen kiderülhetnek az eltitkolni akart részletek is. Ha körbekürtöli a huje horgász a világot a nagy fogással, aligha ússza meg, hogy ki ne derüljön, hol is történt a csoda, és ez az események lavináját indítja el.Az én esetemben a jókora csuka-fogások kikiabálása vezetett oda, hogy minden barátom, barátom barátai, és rokonok, ismerősök hosszú sora jött el, kipróbálni magu(n)kat csuka fronton. Így aztán a csend, nyugalom odalett, helyette vidám kirándulás jelleget öltött a peca, igazi gyerekhorgász-beoltással, rötyögős kalandokkal.Ez a nap még akkor indult, mikor az első remek fogásokról hírt adtam, azóta jönne a banda, sőt!, a végén több közös őrületet is szerveztünk. Pici a tó, az egyik módja annak, hogy jól érezzük magunkat az, ha senki nincs ott rajtunk kívül, magányosan élvezzük a völgyet, a tiszta csendet, a fogást. A másik módja, ha rászabadulunk cimborák, és harsogva nevetünk azon, mikor egyesek pl. belecsúsznak a vízbe, vagy megfogják egymást, és az egyéb bénázásokon. Kaposvári „tanuló” éveim jóbarátai, és gyerekeik engedtek az erőszaknak ez alkalommal, kilencen szálltuk meg a gaja-völgyi kis tavat, ha jól emlékszem, más nem is jött aznap. Én ugyan – szokás szerint - osztottam az észt, de a jótanács ellenére (vagyis, hogy csalihallal próbálkozzanak), a többség pergetve próbált szerencsét. Igyekeztem olyan helyre ültetni mindenkit, ahol a tapasztalataim szerint a HAL jön-jöhet, ennek ellenére a partszélen pergetve akadt az első két kilós jószág, majd az általam soha nem favorizált sarokban akasztottam egy olyan ötös-formát. Mivel számomra itt a társaság volt a lényeg, sűrűn előfordult, hogy a bevetett készségekkel átellenes oldalon kvaterkáztam, kínálgatva egymást hazaival, amikor is egyszerre elindult az amúgy majd két méterre engedett jelző, és csak úgy visított az orsó. Olyan száz gátat (egyéb botok) vágtam le, hogy bármelyik világversenyen megirigyelték volna! Gumicsizmában. A tüdőm majd kiköpve érek oda, beemelek, próbálom megállítani a… aaa, nézd már, milyen érdekes, szemközt Atti is fáraszt…, és ekkor a felszínre pattan az ő twisztere, beakadva az én cájgomba. Hadd ne mondjam, mindenki gurult a nevetéstől, azóta is a sprintemet emlegetik. A nyavalyások : ) Közben azért „potyognak” a halak, a végére olyan tíz csukát fogtunk kilencen, mindenkinek jutott élmény, ha hal nem is. Kékit addig csesztettem, míg meggyőződése (és lustasága) ellenére szerelt egy úszóst is, amivel végig tapogatva az előtte lévő területet megfogta élete rekordját, egy 9,5 kg-os gyönyörűséget. Pedig igazán mindent megtettünk, hogy elronthassa, biztosan nem sokat segít, ha nyolcan tízféle tanácsot adunk a bevágás időzítésére : ) Élvezet volt nézni magát a kapást, pedig akkor még nem tudtuk mekkora, és az azt követő csata, a hatalmas burványok egy életre megfertőzték az ifjakat (ha még addig nem lettek volna), azóta is azt hallgatom:

Rengeteg az anomália, biztosan nem csak én látom így. Bár a horgász lételeme a panaszkodás, a megfelelő mennyiségű hal fogásának kötelező hiányolása, azért ez több annál, mint amit simán szőnyeg alá kellene söpörni. Nincs elég hal, irgalmatlan erőfeszítéseket kell tenni, ha valaki rendesen akar fogni, elveszi az ember kedvét a sok sikertelenség. Mik ennek az okai? Hogyan lehetne változtatni rajtuk?
Nézzük, mik a vizsgálandó elemek: víz mennyiség, vízminőség, iszap, beton partszél, természetes táplálék, természetes szaporulat, telepítés, tájidegen fajok, halászat, húshorgászat, rabsicok, hatósági szabályozás, hatósági ellenőrzés, turizmus, civil részvétel... kihagytam valamit?

A víz mennyisége nehezen változtatható, hiszen a tó tudottan kis vízgyűjtő területről töltődik, a Zámolyi-, és Pátkai-tározóval, a zsilipekkel a lehetőségekhez képest jól szabályozzák. A vízminőség szubjektív megítélésem szerint remek, amióta járom a tavat, fürdök benne, laikusként megfelelőnek tartom, ebben nyilván sokat segít a szántóföldi gazdálkodás valamelyest elfordulása a műtrágyáktól, kemikáliáktól, és a tó körüli csatornázás elkészülte. Az iszapot ugyan a 70-es években kitermelték, de egy új komoly kotrásra ismét szükség lehet. Ez természetesen előzetes vizsgálatokat feltételezne, és a környezeti hatások felmérését, az élőhelyre gyakorolt hatásának tanulmányozását. Mivel ez egyben a turisztikára is nagy hatással lehet, és költségei is óriásiak, egészen bizonyosan szükség lenne (lett volna) egy Velencei-tó önálló régió kialakítására, hogy a források elérhetőek legyenek, erről azonban alighanem már lecsúsztunk. A beton partszegély ezzel összefüggésben lenne változtatható, a költségei nyilván iszonyatosak, számomra elképzelhetetlen, hogy ebben változás történjen. A jelenlegi beton védművek állapota leromlott, mintha nem volna gazdájuk, az idő előrehaladtával a természet visszafoglalja azt, ami az övé. (Ami picit jó hír ebben, hogy bármekkora kárt is okozunk, annak hullámai hosszú idő távlatában elcsitulhatnak.) A kikötők, mólók jó hasznosítása lehetne egy kitörési pont, ez egy komplex kérdésként kezelt tó hasznosítást feltételez, hiszen mindez csak akkor lehetséges, ha egyszerre történik meg a halállomány, az épített környezet, a turizmus fejlesztése. Nem egyszerű az ügy, és a jelen gazdasági állapotokat tapasztalva valószínűleg csupán nagyon apró lépéseket lehetne tenni benne. De valamerre határozottan el kéne indulni, a hosszútávú irány helyes kijelölése (és aztán az ahhoz való ragaszkodás) már önmagában is felpezsdíthetné a minden értelem álló vizet. Üresek a horgászkikötők, amiket pedig okos szerződésekkel privát kézre adva talán újra életet lehetne ide vonzani. Alig hiszem például, hogy a kishajózást nem lehetne itt megsokszorozni! Igaz, az agárdi VVSI néhány milliárdos beruházása sokat fog jelenteni, bár fogalmam sincs róla, hogy ez az irdatlan összeg, az ezt megelőző tartozások felhalmozásával együtt nem egy feneketlen zsákban fog-e ismét kikötni? Az biztos, ha megvalósul amit oda megálmodtak, az jó értelemben "megfertőzheti" a környéket. Igaz, koncentrálja is az előbb említett kishajós életet, az is lehet, hogy teljesen elszipkázza máshonnan a lehetőségeket. De még az üres kikötőkkel is lehetne mit tenni, például le lehetne keríteni a fő medertől, és ivadékot lehetne benne nevelni, vagy kis, lekerített fizetős "horgásztavakat" kialakítani ott. Az ivadék helyszíni előnevelése egyébként is hasznos találmány, nem véletlen, hogy a Tisza-tavon már így próbálják az utánpótlást olcsón előállítani. A telepítésekről a neten nem található sok minden, a Mohosz oldalán 2009-es adatok az utolsók. No comment... Jó volna, ha civil szervezetek képviselői ott lennének az előre bejelentett alkalmakkor, hogy a tóba tett mennyiség, minőség ellenőrizhető legyen! Azt is milyen szép volna, ha nem úgy "szórnák" be a kevéske halat, hogy azt egy hét alatt kifogják a húsra éhes, amúgy jogosan, horgászélményt követelő szakik. Vajon ha adnánk esélyt ezeknek a jószágoknak belakni az élőhelyüket, fejlődni, nőni, szaporodni, azzal mennyiben változhatna az állomány? Képesek egyáltalán ezek a hibridek utódokat adni? Vagy a rosszul értelmezett költséghatékonyság jegyében olcsón, gyorsan növő, de steril tenyészetekből oldja meg a kezelő a nyűgös házi feladatot? Nincs adat, és ez dühítő, minél jobban belemennék a részletekbe, annál inkább belelovallom magam abba az igen rossz érzésbe, hogy át vagyunk verve, és a befizetések az apparátus eltartására mennek, nem a tagság örömére fordíttatnak.
Mit eszik a ponty e szép tavunkban? Hiába tapogatom úszás közben a meder alján az iszapot, kagylót (hát még telepet) véletlenül sem találok. Olvasva Varga András 2006-os tanulmányát, abból az derül ki, hogy a kagylók mennyisége DNY-ÉK irányban csökken, ami oka a befolyók hatása a faunára. Ezzel biztosan lehetne mit kezdeni, milyen szép lenne kagylótól sebes, kemény szájú, harcos nyurgákat fogni! Apropó, nyurga pontyot kérem telepíteni a tóba! A tavaszon amit pl. Dinnyésnél betettek, és aztán szinte azonnal horogra is akadtak, azok között igen sok volt a láthatóan beteg, testalkatánál fogva amúgy is csekély sportértéket képviselő példány. Vajon ezeket azért vette a kezelő, mert azt gondolja, jó lesz "ezeknek", darab-darab?! Milyen jól el tudnám képzelni azt az ideális állapotot, amikor a tavi halászat kifogja a busákat, a felesleges, az állományt pusztító harcsákból amit lehet, és egy tó közeli feldolgozóban netán felfüstölnék, konfekcióznák a horgászok által bevitt példányokat is! A vendéglátóknál megszigorított ellenőrzések folytán a rabsicoktól beszállított hal mennyisége csökkenne, hiszen az eredetét így nem lehetne bizonyítani (így azt keményen büntetnék), azonban a közösségi feldolgozóból ellenőrzött körülmények között jutna jó minőségű hal minden asztalra... Ébresszen fel valaki! Mikor találkozott horgásztárs komoly ellenőrzéssel? Akikről sejteni lehet, hogy a húsért horgásznak, fenékhorgoznak, hálóznak, villanyoznak azokat megfogják valaha is? Igaz, ezzel lassan már nem kell törődni, mert ők is panaszkodnak, hogy már-már nem éri meg az energiát, inkább mennek külföldre. (Hozzáteszem, olasz horgászbarátaim egyre hangosabban emelik fel hangjukat a kelet-európai - magyar - húshorgászok civilizálatlan fosztogatásai miatt, nekem meg ég a bőr a képemről helyettük is.) Lehetetlen kérés, hogy a hatóság végezze a munkáját rendesen? Lehetséges az, hogy egyrészt erre sem jut elég pénz, másrészt tudják, hogy az átlagos horgász úgysem fog (így aztán nincs mit ellenőrizni), harmadrészt félnek-szégyellenek vízre szállni, annyi a panasz?
Micsoda gyöngyszem lehetne ez a tó az ország közepén, ahová örömmel jönnének hazai, és külföldi horgászturisták, és míg ők a hobbijuknak élnek, a család a strandon pihenne (költene)?! Milyen Európa hírű horgászversenyeket lehetne itt rendezni, megfertőzve a jövő nemzedékéből minél többeket?! Milyen fejlődő horgászközpont lehetne, ahol új-, és új horgászmódszerek elterjedésével, kitalálásával, horgásztúrák szervezésével lehetne hírünket vinni a nagyvilágba? Simon képviselőnk szerint a tónak komoly marketingre van szüksége, ami teljesen igaz. Ám szabad hirdetni olyasmit, amiről előre tudjuk, hogy csalódást fog okozni? Pár hatásos változtatással ismét megtelne a part, de így, csak a lassú pusztulás marad. Az, hogy az állami-, területi jegyekhez nem lehet időben hozzájutni, hogy az őszről a szemét még mindig kint van a parton, csupán hab a tortán.
A tó pedig, mintha tudná, hogy utolsó leheletével védelmeznie kell lakóit befagyott, de épp csak annyira, hogy a mérgelődő horgásznak esélye se legyen rámenni a jégre, és átadnia magát az optimizmusnak : )
Ez volna a boldog új jövő?

Várlak. Csillámos habokon
mutasd gyönyörű hátad!
Vágj tüskéd pengéjén
vizet ketté, nádat!
Ismerlek. Sokszor mesélnek
rólad, mondáknak szörnye, te.
Nehéz hinnem, de
csiborok járta lápod
királya vagy.
Igazán létezel?
Próbáltam félezer módon
befogni pikkely ruhádat.
Álmomban sikerrel, ébren
álmomban tán ha látlak.
Sikerrel rejtezel, de miért
teszed? Hisz csodállak!
Ám, ha ily félszívvel étkezel,
szeretve gyűlöllek, elfog
a bánat. Már többé ne keress,
ahogy eddig:
magadnak vesd halágyad!