Totum

Minap bekukkantottam kedvenc horgászboltomba, öreg hiba, mindig akad valami, ami megtetszik, és pénzbe kerül...

A bejárattól a folyosó egyenesen nekivezetett egy bottartóhoz, amiben egy szimpatikus kombó állt:

http://jaxon.pl/Search/cache_bait-cast/Produkt/37695_variant-pro-bait-cast.aspx

http://www.jaxon.pl/Search/cache_lsh/Produkt/30630_jaxon-pro-casting.aspx

Tekintve, hogy mostanában főleg pergetek, éspediglen főképpen csuka fogásának reményében, ilyenkor mindig napirenden van, hogy újra casting bottal, multiplikátoros orsóval tegyem ezt. Az indokom egyszerű, és nem a mostanában divatként is terjedő, "egy-a-multi-és-a-daiwa-az-ő-prófétája" minden mást kizáró elvetemültsége az. Egyszerűen tisztában vagyok vele, hogy a nád szélén végig csónakázva, egy kézzel a motort babrálva spinninggel nehezebb dobni, és a sűrűn ismétlődő, rövid, pontos, nádszéli dobásokhoz szerintem a multi orsó a megfelelőbb. Spinning-multi, mindegyiknek megvan a maga helye, ennél a dobó kéz hüvelykujja a zsinórt lefutását bármikor meg tudja állítani, és ezzel hihetetlen, de centikre a nád tövébe lehet juttatni a műcsalit, vagyis ehhez a fajta cserkeléshez nekem a multi áll jobban kézre.

Szóval jön itt nekem szembe ez a pofás kis Jaxon összeállítás, és elkértem hát, hogy kipróbálhassam. Szokásom szerint fluorkarbon zsínórral töltöttem vel, 0,28-as átmérővel. Egy reggeli pár próba dobással sikerült gyönyörű pulóvert kötnöm rá, ami egyrészt az orsó mágnesfékére fogható, másrészt a minél messzebbi dobás érdekében kilazított tengelyfék miatt történt. Az igazság persze az, hogy régen dobtam multival, és bénáztam. Mindegy, vettem egy újabb tekercs damilt (125m, 0,36-os), aki tanulni akar multival dobni, jó, ha vastag zsinórral, és nem UL műcsalival kezdi azt. Azért erre is sikerült bogot kötnöm, de csak egyszer, a mai egész napos pecán aztán már egyszer sem, szóval ehhez azért kell a gyakorlat! Ez a bot olyasmi, mint amelyiktől most készülök megválni, bár hű társam volt sokáig, és eddigre nagyon ráállt már a kezem. Rövid, közepesen erős, merev, könnyű. Amiben ez a Jaxon (és általában a casting botok) többet tudnak az, hogy a bot nyele rövid, és az egykezes dobásokhoz megfelelőbb ezáltal. Azért a kabátot érdemes bezippzározni, hogy ne akadjon el a vége, de sokkal kisebb az esély rá, mint egy spinning, főleg kézkezes dobásra szánt pálca esetén.

Még halat is adott mai napon a tó, szép 1,5-2,5 kg közötti csukákat fogtam, és mondhatom, remekül tette a dolgát a bot! Szépen akadt, rugalmasan kivédte a rohamokat, esélyt sem adva fárasztotta el az ellenfeleket. Igaz, ez a bot valószínűleg jóval nagyobb halakkal is elbánna, mindenesetre valószínűleg meg is veszem, 13.000 HUF nem pénz érte.  Az orsó már sokkal nehezebb ügy, most hogy már néhányszor használtam, még mindig nem tudom végleg eldönteni, mit is gondoljak róla. Nem szedtem darabokra, nem akarom szétokoskodni a tesztet azzal, hogy a belsejét dicsérem, vagy éppen ócsárolom, nekem igazából mindegy mi van benne, ha jó használni. Ezzel azonban fenntartásaim vannak, ami nem feltétlenól az orsó hibája. Ami pozitív: a bot-orsó együtt jól teszi a dolgát, hosszú, ezzel együtt pontos dobásokat tesznek lehetővé, akár vastag damillal is, állva-ülve, oldalról, fej felett két, vagy egy kézzel dobva egyaránt. A behúzás sebessége nekem megfelelő, igaz, hogy nem az őrülten betekerős balinpergetést űzöm, szívesen és sokszor lassítok, akár meg-meg állva, ezek a velencei-tavi halak meglehetősen finnyásak. Az orsó fárasztás alatti viselkedéséről nem tudok beszámolni, teljesen optimálisan működött, valószínűleg ezért nincsenek róla benyomásaim, egyszerűen tette a dolgát, jól.A dobásnál, és leginkább a távoliaknál van egy dolog, ami böki a csőröm, egy szubjektív dolog, hangosnak találom, zúg, mint egy daráló. Az erős bothoz könnyű csalit semmiképpen nem ajánlok, ha nehezebb wobblerekkel, jigfejekkel operálunk, arra ez az összeállítás tökéletes, és pénztárca kímélő, hiszen a bot 13.000 HUF, az orsó 20.000 HUF. Ha valaki épp most kezdene ismerkedni a szakággal, jó választás, ajánlani tudom, semmiképpen nem megalkuvás az olcsóság javára, komoly nagy halakat vehetünk ki vele. Egy egész napi dobálástól sem fájdult meg a hátam, karom, csuklóm, bitang jó kis cucc, ezen az áron pláne!

Minden horgász életében elérkezik az a pillanat, amikor azt gondolja, valamit máshogyan kéne csinálnia. Mer’ nem jön a hal.
Az egyik elképzelés arról, hogy miért is nem kuptya az, hogy nem oda dobunk, ahonnan jönne.
Ezt sokan félre is értik, és nem egyszerűen máshova akarnak dobni, hanem minél messzebbre. Mert igaz, hogy a mellettem lévő nádfolt szélén most is zörgeti valami a szálakat, de a nagy, és sok hal az majd jól valahonnan bentről jön, legalább 1-50 méterről bentebb, mint ahová most hajigálok... Néha van is benne igazság, szóval senki ne szánja a saját aktuális határainál messzebbre dobni szándékozókat, jó lesz az még valamire! Már csak azért sem viselném jól az erős kritikát, mert én magam is beleestem ebbe a csapdába.
Tehát messzebbre kéne dobni. Eddig is jó nagyokat dobtam, de amikor együtt „horgásztunk” egy igazi mágussal, Lajossal, kiderült, hogy igen, tényleg jó messze dobok, csak mégsem. Vízszintes esőben, 5 fokban jól láthatóan majd dupla annyira vetette be a készséget, mint én. Peti barátom is mindig is hosszabbakat hajított, de azzal hitegettem magam, hogy jobb a szereléke, nagyobb súllyal szerel, magasabb, vállasabb, szebb...
Berágtam (magamra), és nekiláttam a kutatásnak, hogyan csinálják mások, mit vegyek. A neten rengeteg az infó, de nagyon hamar angol, holland nyelvű oldalakon találtam magam. Óvatosan akartam költeni, nálunk sem kerítésből van a kolbász. A botjaim jónak tűntek (3,9m 3,5lbs nagy gyűrűk), de egy tavalyi hajigálásból úgy tudtam, az én botomra optimális súly a 70-80 gr, amivel olyan 100-120 méternél messzebb nem sikerült hajítani. Szemre. Ezt a számot jól jegyezzük meg, a későbbiekben még fontos hivatkozási pont lesz!
Vettem hát egy nagy, kúpos, távdobónak mondott orsót, rá 25-ös szintén távdobáshoz ígért damilt, 40-es dobóelőkét, fél vödör, különböző súlyú, alakú ólmot, dobókesztyűt!, számlálót. Megelőlegezve egy röpke összefoglalót, a távdobásunk fejlesztéséhez a következőkre lesz szükségünk:
- megfelelő felszerelés (bot, orsó, damil, súly)
- a technika elsajátítása (oktatás, internet, gyakorlás)
- az erő megszerzése (gyakorlás)
- még RENGETEG gyakorlás!
- mérő eszköz
Sok fontos eleme van tehát a dolognak, de a legfontosabb a kiindulási pont helyes meghatározása, némi arc-faragással egybekötve. Ez nálam nagyjából úgy zajlott, hogy az eredeti felszerelésemmel kisétáltam a partra, és elkezdtem hajigálni, aztán kifelé tekeréskor lemértem, mekkorát is tévedtem.
70 méter. Elsőre ennyi maradt a szemre 100-120-ból. A francba, gondoltam, eddig olyan szép „nagyokat” dobtam, hát minek kellett nekem ezt lemérni??! Mindenkinek javaslom a mérőt, 3.000,- Ft-os eszköz, segít meghatározni egy szerény, ám a valóságtól kevéssé elrugaszkodott kiinduló pontot a további fejlődéshez!
Alapadatok:
dobók adatai
1.,M.Péter magasság: 1,85 m súly: 105 kg kor: 54 év tapasztalat: gyakorlott
2.,Péter magasság: 1,73 m súly: 82 kor: 36 év tapasztalat: gyakorlott
3., Máté magasság: 1,85 m súly 85 kg kor: 37 év tapasztalat: gyakorlott
4., Imre magasság: 1,80 m súly: 72 kg kor: 44 év tapasztalat: általános
A mérésekhez próbált felszereléseink adatai
botok:
1., Mitchell Cat 3,30 m 100-500 gr
2., Laser-Fish Sea Whisper 4,20m 150-250 gr
3., Daiwa black Widow 3,90 m 80-120 gr
4., Byron Equipe Power Surf 4,20 m 120-300 gr
5., Shimano Tribal 3,90 m 160 gr
6., Spro Dyno Force 4,20 m 100-200 gr
orsók:
1., Shimano 6010
2., Shimano 8000
3., Laser-Fish SF9000
4., Shimano Tribal 5500
Az első alkalommal még egyedül dobáltam, sajnos nem jegyeztem fel az ólmok formáját, pedig az nagyon nem mindegy! Rögzített adatok nélkül is elmondható azonban, hogy a tömör, csepp, golyó alakúak mentek megegyező körülmények között a legmesszebb nekünk, igaz, szárnyas rakéta ólmot nem próbáltunk, van, aki arra esküszik. A távdobó versenyek szabványos súlya a hegyes bomba alak, ami azért nem lehet véletlen.

bot orsó súly típusa gr dobott táv
3. 1. kosár 60 74/71m
4. 2. ólom 120 106/95/111m
4. 3. ólom 120 108/91/74/103m
5. 4. ólom 120 105/115m
6. 3. ólom 120 87/88/85m
2. 3. ólom 120 91/91/91m
4. 4. ólom 100 114/115/117m
3. 1. ólom 120 81m
3. 3. ólom 120 78m
3. 3. ólom 100 88m

A következő lépésben a baráti horgászboltból tesztre kapott tesztre és saját botokkal, feltöltött orsókkal készültünk, összegyűltünk négyen, és kivonultunk egy elhagyatott partszakaszra. Ugyan nem versenynek szántuk, da a végén azért versengés lett belőle, egy táblázatba írtam az elejétől az elért távolságokat, melyhez a felszerelés, és a dobók adatai is megvannak. Nem azt kell figyelni belőle, hogy ki lett az első, hanem azt, hogy ki mivel mekkorát fejlődött. Ez mondjuk azért is fontos, mert messze nem én dobtam a legnagyobbat. Jöjjön tehát a táblázat!
bot orsó súly típus gr Máté M. Péter Péter Imre
1. 2. ólom 115 113/120 m - 98 m 91 m
1. 2. ólom 120 - 99 m 121/112/117/107/109m 104 m
2. 3. ólom 120 134/138 m 127 m 111 m 114 m
2. 3. ólom 130 - - - 107 m
3. 3. ólom 85 118/124/ 133 m 114 m 108/112 m 79/114 m
3. 3. ólom 100 127 m - - 101/105 m
3. 3. ólom 115 - 117 m - 100 m
3. 3. ólom 120 - - 116 m 108/117/109/101/99/111/110/112 m
4. 3. ólom 120 140 m 126 m 121 m -
4. 3. ólom 130 - 118/114/125/127m 119 m 111 m
4. 4. ólom 130 143 m 127/137 m 127 m -
4. 4. ólom 150 143 m 108/118 m - -

Szép konklúziók vonhatók le a bevallottan nem reprezentatív adatokból.
1., Csak az dob igazán messze, aki gyakorlott távdobó, vagy aki nem méri le. A mérő kötelező eszköz az induló távolság őszinte meghatározásához, a további fejlődés nyomon követéséhez. A vastagon kiemelt eredményekből látszik, hogy Máté dobta minden eszközzel a legnagyobbat, és az is, hogy a 4.+4. eszközökkel érte el mindenki a legnagyobb dobását.
2., Ahhoz, hogy messzebbre dobjunk, mint jelenleg, nem muszáj lecserélni azonnal az eszközeinket. Rengeteg gyakorlás árán, az optimális összeállítás megtalálásával, bármivel távolabbra lehet juttatni a súlyt annál, mint ahol most tartunk.
3., Aki mégis beruházna, szerintem a következő fontossági sorrendben tegye:
- A dobóelőke+főzsinór, és a kettőt összekötő megfelelő csomó sok-sok megnyert métert jelent, a dobot muszáj megfelelően feltölteni. 25-ös főzsinór, 35/40-es dobóelőke elég, ha valaki a fonottra esküszik, abból a 20-as is bőven megteszi. Szerintem azonban a monofil-fonott toldásnál a csomó túl nagyot üt a gyűrűkön, megakasztja a dobás lendületét. Az első dobásoknál felcsévélt vizes zsinór majd messzebbre száll, de a távdobó spray-ket is érdemes használni. Egy a magyar távdobó sportolók fellelésére tett kísérletem közben elhangzott az a félinfó, hogy dobásonként megszárítják, púderezik az zsinórt. Még ellenőriznem kell az állítást, de meglehet, a maja naptáron ez is rosszul szerepelt…
- Dobósúly, a bothoz, testalkatunkhoz optimális méretű, alakú dobósúly tartozik, véleményem szerint a gömb, csepp alakokkal juthatunk a legmesszebb. A távdobó versenyeken használt forma egy hegyes csepp alak.


- Bot, 3,6-4,25 m közötti 100-200 grammal működő az ideális a mindennapi használatra, a még hosszabb, könnyebb, szuperebb anyagból gyártott pálca meglehetősen pénztárcafüggő történet. Sose feledjük, hogy a horgász célú távdobás nem azonos a versenysporttal!
- Orsó (spinning), itt a dob alakja, szélessége, a perem letörése a legfontosabb, ami magát a dobást illeti. A gyakorláshoz persze igen fontos, hogy sokat tudjon behúzni egyszerre, hiszen minél messzebb jutunk, annál nyűgösebb lesz majd kifelé. Az sem árt, ha a csévélés a szép zsinórképet ad! A dobáshoz nem, de a halfogáshoz még néhány apró tulajdonság fontos, például hogy jól állítható legyen a fék, és masszív, nagy halakat bíró legyen a kivitele. Árhatár a csillagos ég…
Orsó (multi). Itt álljunk meg egy pillanatra. Talán nem mindenki tudja, de a világon a legmesszebb ezzel az orsó típussal jutottak, a Görögországban tartott 2012. szeptemberi világkupa eredményei:
100 gr/ 252,90 m 125 gr / 269,49 m 150 gr / 266,71 m 175 gr / 253,21 m
A bajnok Alessio Massa lett (Olaszország 1031,57m), a második, de legnagyobb dobás (269,49 m) végrehajtója Danny Moeskops (Belgium 1024,73 m). Multi orsóval, természetesen.
Danny néhány apró rekordot is tart:
• 125gram: D. Moeskops 277,87m
• 150gram: D. Moeskops 285m
• 175gram: D. Moeskops 276,58m
Én mindenesetre vettem egy nyitott hengermultit, most keresem a hozzá illő botot, a tavasszal pedig beszámolok majd a tapasztalataimról, az alapvető tudnivalókról.
Akinek hát erre van ingere: dobjunk messze! (Vagy hagyjuk otthon a szemüveget)