Várlak. Csillámos habokon
mutasd gyönyörű hátad!
Vágj tüskéd pengéjén
vizet ketté, nádat!
Ismerlek. Sokszor mesélnek
rólad, mondáknak szörnye, te.
Nehéz hinnem, de
csiborok járta lápod
királya vagy.
Igazán létezel?
Próbáltam félezer módon
befogni pikkely ruhádat.
Álmomban sikerrel, ébren
álmomban tán ha látlak.
Sikerrel rejtezel, de miért
teszed? Hisz csodállak!
Ám, ha ily félszívvel étkezel,
szeretve gyűlöllek, elfog
a bánat. Már többé ne keress,
ahogy eddig:
magadnak vesd halágyad!