frőprnmjá______________________________.
No, ilyen az, amikor a macskánk bemászik az ölembe, és gépel. Igazából ez nem is különbözik sokban attól, ahogyan én "körmölök", a lényeg szinte benne is van. Hiszen, ha én is macska lennék, most elégedetten dörömbölhetnék, egy igazán remek nap áll a hátunk mögött.
Egy előző alkalommal, egy alig félórás csopaki lógatás pozitív tapasztalataiból kiindulva ma új túrára indultunk. Szokás szerint a nagy reményektől alig tudunk aludni, ennek aztán a vége rendszerint egy irgalmatlan lebőgés szokott lenni. Lássuk hát, mit dobott ez alkalommal a gép!
Feri, Józsi, és jómagam Fehérvárról indulva 35 perc alatt robogtunk le az 1. számú tetthelyre, ahol már várt bennünket Imre bácsi, aki úgy két órára csatlakozott a kiscsoportos foglalkozásunkhoz. Az idő kiválónak ígérkezett, és ebben nem is csalódtunk, az egyetlen problémám azon túlzott előrelátásomból fakadt, hogy a már hidegebb időkre szánt bélelt pantallómat vettem fel, ami reggel még kellemesen melegen tartotta a koronaékszereket, de olyan 10 órától már szívesen lecsavartam volna a fűtést, már ami a gatyát illeti.
Sügerezni indultunk hát a Balatonra, és persze az sem kizárt ilyenkor, ha néhány csuka is beesik. Nehéz dilemmává válik ettől a készülés, tekintve, hogy a velencei-tavi finnyás csíkosok fogási tapasztalataiból kiindulva legszívesebben 0,06-os nano főzsinórral, 12-es fluoro előkével, 6-8-as horgon 0,8 gr-os fejjel szereltem volna, hiszen így, és 1"-os gumikra finomítva voltam sikeres. Nyilvánvaló, hogy a csuka-ifjoncokat leszámítva, ez a szerelék nem kompatibilis a szinte biztosan beköszönő, borotvaéles fogú szörnyekkel, amiket magam elé vizionáltam. de persze az sem lehet (legalábbis szerintem), hogy erős főzsinóron ehhez illő harapásálló előkével szereljek, mert az pedig a sügereknek ízlik kevésbé. Köztes megoldásként 10-es fonott főzsinórral készültem, és sprőd, kemény, de nem túl vastag fluoro előkét kötöttem. Innen már csak imádkozni lehet aztán, hogy vagy a majdani csuka szája sarkába akadjon a horog, vagy legalább egy támadást túléljen az előke.
Vissza hát a kikötőbe! A víz remek, tiszta, talán túlságosan is, hiszen lelátni az aljára. Józsi nem a kis gumik szerelmese, csupán hámozott rizsszemeknek hívja az arzenált. Nagy csoda, hogy mégis 2"-os csalikkal kezdett. Persze, ahhoz képest, hogy ez nem az ő műfaja (ezt mondjuk csak ő állítja), nagyon hamar akasztott egy szép csukát, olyan 2 kg körül. A guta majd megütött tőle.
Kicsit betartja ugyan, de nagyon szép csata volt, alig egy méteres, szűk, a hajók közötti résben esett.
A helyszín ennél több jó halat már nem adott, "csupán" Feri fogott egy 25 cm körüli gyönyörű vörösszárnyút. A továbbfejlesztett cnr jegyében, még fényképezés előtt visszaejtette a vízbe, nem kis kárörömömre (kicsit sajnáltam is, de olyan kedvesen bénázott : P). Mindegy, pár apró sügér még akadt, de ezen kívül már nem sok jóval kecsegtetett a hely. A műveleti területté nyilvánított kikötő mögött egy másik, hasonló, de jóval nádasabb rész látszott, át is vonultunk oda, egy árokásó brigádon keresztül. Ennek később még lesz jelentősége.
A következő megálló így az első beugró, egy nyári strandbejáró lett. "Itt alacsony a víz, nincsen hal, a strandon soha nincs" M. J. nagykorú elkövető szavai. Gyorsan kicsaptam onnan hát egynéhány nem túl nagy sügeret. Egyből megjött az étvágyunk, és közösen aprítottuk tovább a bandát. Néhány jobb is érkezett, de csak velencei-tavi szemmel, amúgy semmi különös. Aztán ez is lefogyott, úgyhogy ugyanannak a nádcsomónak a másik oldali beugrójába települtünk át. Itt már jött pár jobb, alulról ütötték a 20 cm-t, jópofa dagadt jószágok. A legszebb éppenséggel a lábam alól, a lépcső rejtekéből akadt, látott halként. Csereberéltük a színeket, és kiderült, hogy ott, és éppen akkor a sárga volt a nyerő:
Felfedező kedvünk (és pofátlanságunk), aztán hamar véget vetett a mókának. Nem, nem volt jó a stégen, a nád rejtekében, ahol senki nem látott bennünket, át kellett kolbászolnunk a következő beállóba, ami egy klassz kikötő. Remek mély vízzel, széles. nagy árnyékot adó úszó mólóval, komolynak tűnő halállománnyal. Megjegyzem, egy ezüst-szürke twsiter után feljött egy olyan 70 cm-s, 3-4 kg-os csuka, megnézte magának a csalit (mozdulni sem mertem), aztán amikor egyet lebbentettem rajta, odavágott. Hiába készültem az azonnali bevágással, a felszínen fordult kettőt, csapott egyet, aztán simán elharapta az előkét. Óriási örömömre. Közben megjött egy bennfentes is, és közösen kiderítettük, hogy persze tilosban járunk, és kedvesen kitessékeltek a kánaánból. Józsi még Tihanyba ment volna, de a saját kalkulációim szerint (amibe gyerekkorom vízpartja még bele kellett férjen), inkább a hazafelé irányt választottuk. A 2. megállónk horgász stég második dobásra egy szép kettes csukát adott, ami persze nem akadt meg, így hamar lemaradt. Aztán azért sikerült egy csenevész tanulót, és egy kövér sügeret kiimádkozni, aztán süket csönd következett.
Többnyire befelé horgásznak a sporik, nekem azonban a halakat a nád-stég határvonala adja. Gyerekkorom idős csónakosai mind ide jártak, mikor ez az áldás még nem létezett.
A nap nagy része így el is ment, olyan 13h30-kor indultunk tovább az mai utolsó kikötőbe. Erről a helyről sem volt túl sok infónk, azonban a kikötő vize elég mély, védett, hínaras, így jó tartás, irgalmatlan mennyiségű 20 cm feletti csapót fogtunk, mindenféle színű gumival. Egy darabig úgy tűnt, Pintér úrtól ellesett damiltolós módszerem lesz a nyerő, annyi kapást sikerült dagadt, csíkos halakra váltanom, de aztán jótanácsomat megfogadva Feri dropshotra váltott, és az utolsó félórában állva hagyott mindenkit. Szégyen, de a végén már alig vártam, hogy elinduljunk, annyiszor láttam karikában a botját (ami egy tűspicces UL szerkezet, könnyű, erős, bitang jó pálca).
Ide teszek még egy pár képet, a teljesség igénye nélkül, hihetetlen, de alig fényképeztük a fogást, olyan nagy volt néha a forgalom. Balaton, én így szeretlek!
Túrkálok, pöcögtetek...
Csak alig érezhetően koccolják a horgot, türelmetlen ember ne akarjon sügerezni!
Ezt a mérettartományt el tudnám viselni a saját pályámon is.
Itt már nagyon kezdtem utálni Ferit, látom is a szemén, tart attól, hogy "véletlenül" belebotlik a lábamba, és a vízben köt ki : P
Azt hiszem, a végén még ennél is nagyobbat fogott, de addigra már eljöttem onnan. Be is szakadtam (ezeket a béna vitorlásokat vastag, erős kötelekkel rögzítik), a végén már halam sem jött, úgy döntöttem, odébbállok, és csak a szépre emlékezem.
A nap hala. Vagy három ilyenforma méret jött dropsottal (neki), igazi akvárium díszek lehetnének, nem tólakók. Ja, tilos lett volna visszadobni?
Oda vóna jó még valahogyan bejutni!
Ez azt hiszem ugyanaz volt. De legalább a híres bot meg van örökítve.
Most nézem, hogy bedurrantam a sok akciótól : ) Nem, nem a fejem...