A munkámból adódóan néha utazom, és olyan helyekre jutok el, ahol egyébként nehezen elképzelhető, hogy csak úgy, magamtól megfordulnék. Mindig is álmodoztam arról, mi volna, ha ezekre a túrákra pecát is vihetnék, de eddig valahogy eddig soha nem került rá még sor, de! Ezen a héten azzal az autóval utazunk, amiben egyébként egy horgászbolt kínálatát raktározom, és végre alkalmam is nyílott bevetni őket. Jelesül Boszniában, Szarajevó belvárosában, a Holywood Hotel mellett 28 méterre folyó Zeljesnicát érte a megtiszteltetés, hogy belélógathattam.
Már Zágrábtól idefelé látszott, hogy remek helyek vannak arrafelé, a Bosna patakot 387-szer keresztezte az autóút-autópálya, és jónéhányan ügyködtek a partján, vagy legyeztek a vízben állva. Viszonylag este érkeztünk a szállásra, de a kötelező elemek, mint becsekkolás, szoba elfoglalása után az első dolgom volt lekocogni a partra, hogy megnézzem, mi újság, szabad-e bosznia? Ketten tolták a szemközti oldalon, ahogy néztem, élő csalival úsztattak, de kevés sikerrel. Szedések voltak folyamatosan, úgyhogy nem sokat tököltem, kollégámat leraktam a szálláson, és rohantam vissza a partra. Már az jó volt, hogy elmondhatom, megpróbáltam, bár siker az nem járt együtt a lehetőséggel. Mindegy, ezt úgyis csak terepfelmérésnek szántam, reggelre terveztem az igazi csapásmérést. Olyan 6 körül sikerült kitámolyognom, másfél órám volt a játékra. Átmentem a tegnap látott bosanec kollégák által úsztatott oldalra, azzal a felkiáltással, hogy csak tudják, mi a helyi dörgés (még ha nem is fogtak). Én persze pergetek, először gumival próbálkoztam, de az nem hozott sikert. A partról a lábam alól szaladtak a halak a 10-40 cm-s vízben, jó messze kellett dobnom, hogy ne zavarjam őket. Szerencsére jóideje nano zsinórral is ügyetlenkedek, most ép egy 0,10-eset tettem fel, mert magas a part, a vékonyabban nem bíztam, hogy elég lesz az esetleges fogás felemeléséhez. 1-3 gr-os csalikat olyan 10-30 méterre lehetett eldobni, és bár általában direktbe kötöm a csalit, most feltettem egy kis kapcsot, hogy gyorsan tudjak csereberélni, és amikor az első woblert, és salmo cserebogarat behajintottam a folyó közepéig, máris halat adott (jó, olyan tizedikre, de sokkal jobban hangzik amúgy)! Rövid úsztatás, kis pöcögtetés, és néhány nagy, burványló fordulás után elbénáztam, és pont jó ütemben csináltam valamit, mert megakadt egy kisebb domolykó.
Aztán még egy, és még néhány. A titok nem titok többé, be kell dobni jó messze (ehhez kell a jó szerelék), és egy felszíni csalit kell pöcögtetni. Ha valaki holnap erre jönne. És pont itt próbálná. Mert a másik oldalon, ahová visszamentem az ott látott szedések miatt, ez nem működött, igaz, mélyebb is volt a víz. De sebaj, másfél óra adott egy marék halat, és elmondhatom, lefogtam aznap reggel az összes bosnyák pecást.
Igaz, tök egyedül voltam a parton...