Totum

Sokféle csónakból horgásztam már, és meg kell mondjam, mindegyik jobb, mint ha a partról görcsölnék elérni a halakat. Annak is meg van persze a maga helye, és egyszerűbb is, mint akkut, motort cűgölni, kikötőt bérelni. Sok remek, és kevésbé, kényelmes, és szűk, masszív és billegősben ültem-álltam, és persze mindegyikből pergetni próbáltam. No, ez már nem annyira egyszerű, főleg, hogy általában alapon "pöfögő" motorral vallattuk a nádszéleket, és itt azért néhány hiányossága mindnek kiderült. Zörögnek. Vagyis általában dobozok, mentőmellény-tároló tetők, evező villák, és még ki tudja mi minden zörgő, dobogó részei a csónaknak mind-mind elriasztják a halat. Billegnek. Egy hosszanti tengely, a hajógerinc mentén mozognak, ami az előre haladáshoz nagyon jó, de ha a csónak orrába kiállva dobálok, máris ingataggá teszi a helyzetet. A velencei-tavi balinok megfogásához szerintem nagyot (is) kell tudni dobni, ez a partról lehetséges, vagy egy szilárd, széles fedélzetről. Rövidek. Vagyis azok rövidek, amik nem hosszúak : ) Az általános méretű csónakokból ketten nehezen pergetnek, nagyon kell figyelni arra, össze ne akadjanak a botok dobáskor. Irányban nehezen tarthatók. Lépésben haladva, dobás közben nehéz a villanymotorral, és a visszatekert felszereléssel egyszerre bánni, ha elengedem a kormányrudat, máris kitör valamelyik irányba. A kétszemélyes pergető horgászatnál az vált be nálam, ha egyikőnk csak vezet, "gájdol", míg a másik dobál. Vannak persze igazán jó csónakok, csak győzze az ember kifizetni. Kajakom már volt, és még lesz is, de most valami olyat szerettem volna, ami a fentiekhez képest mást, többet tud. Az első elképzelésem egy átalakított versenykatamarán volt, 2,4 x 5 méteres asztallap simaságú fedélzettel, de erről egyelőre letettem, bár biztosan ez lenne a leggyorsabb ping-pong asztal a tavon... még van esélye egy távoli jövőben : ) Aztán eszembe jutott, hogy a vízibiciklik ha nem is olyan áramvonalasak, mint egy katamarán, de ahhoz hasonlóan két testből állnak, gyorsan utána néztem a neten, és rögtön találtam is olyat, ami megfelelő széles borítással bírt elöl, és hátul is. Egy hét alatt vettem egyet 40.000 jó magyar forintért, gondolva, ez még egy félig sikerült kísérletért sem túl nagy ár. Kikötőm már volt, még aznap lekerült Agárdra, bár a csúszdája úgy tűnt, nagyon útban lesz, de a nyárra még fenn akartam hagyni. Az első képeken látszik, unatkozni nem lehet rajta:

Az első túráink augusztusra estek, ekkor még csúzdával, ami nagyon leszűkítette ugyan a mozgásteret, viszont a tetejére felállva ragyogó kilátás nyílt a víz alatti életre. Ekkor még villanymotor nélkül, lábbal tekerve haladtunk. Eljött a nyár vége, minden jóbarát, munkatárs, ismerős kiélvezte a lehetőséget, a szünidő múltával elkoptak a kikérők, hát leszereltem a csúzdát. Az persze jellemző, hogy egyedül oldottam meg a minimum két emberes feladatot, az egész kikötőben egy ember nem segített, pedig kértem többeket.

Sebaj, lemeztelenítettem hát a testet, hogy végre annak nézzen ki, ami: nagy hatótávolságú horgász hordozó anyahajó - NIMITZ.

Került rá villanymotor, nagy teljesítményű munkaakkumulátor, és vendéghorgászok tömege : ) Peti barátom dobott róla nagyokat, és még műlegyezni is megpróbálhattam végre! Első gondolatom az volt, hogy leszerelem a lábal tekerhető részt, de aztán kiderült, hogy ha lassan megyek, akkor nem zavar, ha gyorsan, akkor hátra kell terhelni, és nem érnek a lapátok a vízbe, és így már jó. A motort mindösszesen egy helyre lehetett felszerelni, a faron lévő rövid kis merevítésre, ami így nem középen tolja a jószágot, de kiderült, ezzel semmi gond, megfelel a hajtány.

Elkezdtünk hát bevetésre járni, és kiderült, a hosszú utakat jobb egyedül megtenni vele, különben hamar megeszi az akkut. A nagy szembe szelet sem szereti, de a pedálok jó szolgálatot tesznek akkor is, ha lemerül, akkor is, ha segítségre van szüksége a motornak. Ha csendben, lassan akarunk haladni, arra két mód van, az egyik, ha alapjáraton haladunk,és ülve, vagy álló helyzetben lábbal, rüszttel, könyékkel, orral igazgatjuk a villanymotort, ebben az esetben a vizibicikli saját kormányát egyenesben kell rögzíteni. A másik, ha magunk tekerünk lassan, ebben az esetben ülve kell horgásznunk. Ilyenkor a multis bot elengedhetetlen, hogy egy kézzel tudjunk dobni.

Komoly távok tehetők meg vele, és minimális hullámverést vetve, csöndben közel tudok osonni a halakhoz. A széles fedélzetről rövid pontosat, vagy akár egészen nagyot is lehet dobni, majdnem mintha a parti betonon állnék. Csöndes, nem zörög, pedig táncolni lehet rajta (kell is, ha lábbal kormányoz az ember). A hátsó fedélzetre terhelve tökéletes a fogás felhúzásához, már csak a beígért FT mérőszalagot kell felragasztanom (Csabi!) : ) Pár dolog persze még hiányzik, amiket a tavaszra felszerelek: kötélrögzítők, bottartók, rakodó láda-ülőke, plusz akkumulátor, irányfények...de az élmény már így is teljes, minden másra ott van a mesterkard...

A fogáshoz minden esetben segítségemre volt a titkos fegyver: Fis Ing, a kabát alatt!