HTML doboz

Leírás

Why do you love fishing? Because its there. Same reason you do. Get away from the old lady. Because it loves me! I don't "like" it. It's part of me and who I am. I't like explaining why I like my right arm. Főleg pergető horgászatról adom közre saját írásaimat.

Naptár

szeptember 2020
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30

Horgászati észosztó egyéb elmebetegeknek.

2020.06.22. 17:08 szimix

Dulván

Címkék: Székesfehérvár Harcsa Horgászat Vidámparki-tó Petgetés

Nem én vagyok az észosztásra legmegfelelōbb, sem a horgász tudásom, sem a hozzá való kedvem híján. Szóval világmegváltó zseniális trükköt ne várj!

A tavunkban elfogytak a csíkos-, és pisztráng sügerek, a csuka, süllō , balin új nemzedék  majd két év múlva lehet aktuális. A ponty továbbra is jól muzsikál, ami pedig pergetve fogható, az a méteres körüli harcsa. Az eddig elérhetō állományra megfelelt az ul, light szekció, de ez most más. Amit eddig ügyesen ki lehetett venni akár tūspiccessel, az már nincs, ellenben ezek a busa fejū, pocakos erōgépek komolyabb felszerelést igényelnek. Hát elōvettem egy olyan cájgot, amivel még soha nem fogtam semmit. Ebben mondjuk közrejátszhatott az is, hogy nem használtam... Nem, mert nem kellett, mert nehezebb, mert meghúzza a hátamat, derekamat. De látva Norbi pecatárs sikerét, határozottan otthon hagytam minden mást, nehogy elcsábuljak, és elōvettem a dulvát:

Nagy erōs merítō (ezt azután szereztem be, hogy Móri Pistinek nem tudták kiszedni élete csukáját);

Finn-nor fém orsó - soha eddig nem fogtam vele, nekem nehéz;

Egy Lucky John Vanrex bot, 5-21gr, alig volt eddig a kezemben;

20-as fonott zsinór;

5gr-os jig, nagy zōd gumi.

Körbejártam a tavat, de egyelōre korai, hiába dobáltam a szélét, legközelebb befelé hajigálok majd, messzire. Összesen egy kapásig jutottam a számtalan elakadás mellett.  Az azonban azonnal ki akarta csavarni a kezembōl a cájgot! Kicsit aggódtam is, mivel a fék szorosra volt állítva, szimplán bénaságból, féltem, hogy kihajlik a horog. De nincs más mód, ezekkel keményen kell bánni, akkorát teker már egy méteres harcsa is.

Közben levágtam a füvet, viszont elvesztettem a fonalat...mindegy, ebben a firkálmányban az a jó, hogy ha már nem emlékszem, hova akartam kilukadni, akkor abbahagyom.

Szóval harcsára csak keményen!

received_725190574902128.jpeg

 

 

 

komment

2020.05.05. 19:18 szimix

A béke szigete

Évek óta ugyanabban a kikötőben pocsékolom az időt, különféle hajókkal. Először egy nagy vizibiciklit vettem, amiről remekül lehetett műlegyezni - soha sem tettem, aztán volt csónakom, bútorszállítóm, felfújható kajakom, vitorlások, és most egy pedállal hajtható kajak. Évek óta ugyanott kötök ki, megideologizáltam magamnak, hogy az nekem miért is jó, így aztán ott a legjobb. Amúgy a kikötő olcsó, és mvel elég vaczak is, plusz a karavánról tudjuk, hogy halad, előbb-utóbb el lesz bontva ez is. Megeszi a mutyi, könnyen lehet. Mindegy, ez most nem ide tartozik. Csak nem tudtam megállni, #kurvafidesz. Ez egyébként Dini barátom kedvenc szavajárása (miközben közösen az összes többit is paralell szidjuk), mindent erre vezet-vezetünk vissza : ) Nem jön a hal? KF. Beleesik a napszemüveg a fejéről a vízbe (mert egy bfék)? KF! És így tovább. De hogy jön ez ide?! Jogos, máris kibontom.

Szóval, áll a kajak a megszokott helyén, épp a május elsejei első pörgettyűzésből jövök vissza, vagy 5 órát pedáloztam a majdnem semmiért. A valami az mégis benne, hogy lassan duzzadnak a combjaim, hiába, nehéz darabot választottam, masszív, két fős, de egyedül kemény. Nem baj, majd fejlődök. Viszont mivel kutyára elfáradtam, fújt a szél is, mint a disznó, nem ponyváztam le a jószágot. A fa evezőt azért kivettem belőle, az nagyon látszott, de a mentőmellény, kis merítő, pár apróság a zsebekben benne maradt. Másnap reggel megyek vissza (nem hetekkel később, hanem kb 10 órán belül, egy éjszakával közben), és nincs merítő, a pontyos csalik a zsebekből hiányoznak, a dobozos fröccseimet kivették! (ezt az egyet mondjuk el tudom fogadni). Morogtam, volt benne ..., valamint *&@, és társai, ez van. Közben, ahogy jövök megyek, az egyik csónakban megpillantottam a barátom nevét, elérhetőségét egy oldalfalra pingálva, ahogyan az elő van írva. Máris hívtam és egy jót panaszkodva egymásnak elmeséltem a sztorit. Snitt. 

Pár napra ő hív. Imrém! Ezek a pitiáner alakok! Este bent felejtem a H bójákat a csónakban, másnap megyek ki, és a tó közepén vettem észre, hogy hiányoznak, majdnem abba is hagytam a pecát aznapra, egy szemetesből kikukázott vírusos pet palack mentette meg a napot. Ezek a szemetek! KF! Ezek mindent elvisznek, ami mozdítható, még ha nem is kell. És így tovább, nem írom a le a sok kedveset, amit mondtunk a feltételezett elkövetőről, de eltartott egy darabig...Egyszer csak elhallgat. Aztán hogyaszondja: Nehogymár! Hát itt van a bólya a pad alatt... Refrén: úgy van! #kurvafidesz : )))

 

komment

2020.04.19. 14:40 szimix

Ültessünk horgászt!

Azért az biztos, hogy nem sok jobb karantén akad, mint az enyém. Agárdon, kertes házban lakunk, 300 méterre a kikötőtől, ahol a vizijárműveim várnak. Ráadásul nem hiába, gyakran kifutunk egy-egy körre, ott aztán minimális a kontaktus esélye. Ugyan tilalom van, hogy pörgettyűzhetnék, de csak úgy is jól esik, ilyenkor edzésnek fogom fel a dolgot. A korlátozások okán szinte ki sem mozdulok amúgy, a munkám olyan jó, nagyrészt netről végezhetō, és az időm nagy részét is kitölti, ez segít hogy ne kelljen gondolkodnom azon, mit is csináljak a maradék időmben.

Nohát, mivel nem mászkálunk el, itt pedig tilalom van, ráadásul sokat van fent a viharjelzés, azaz nem mindig lehet menni, olyan dolgok is szembejönnek, amit normál elmeállapotomban, zsigerből elhárítanék. Ilyen sport például a kertészkedés. Gyermekkoromban a szüleim révén volt benne részem, és egészen mostanáig úgy éreztem, ez nem az én hobbim. (Most még jobban úgy érzem, konkrétan az összes porcikám úgy fáj a szokatlan munkától, hogy mozdulni alig, sőt! aludni sem tudok tőle!) Ám amikor legutóbb gilisztát akartam ásni, és szembesültem azzal, hogy kb csákány kéne hozzá, valami bekattant. Elkezdtem kertész, palántázós, komposzt és magaságyás őrülteket gyűjtő oldakakon infót keresNi, a hozzávalókat beszerezni, és egyszer csak azt vettem észre, hogy amint eldőlt az első dominó, azonnal feladatok sokasága várt megoldásra. Olyannyira, hogy végül egy szinte teljes kertrekonstrukcióba fogtam, ha már lúd, legyen kövér alapon. Mindezt azért, hogy tudjak gilisztát ásni. Miközben alapvetōen pergetek. Mintha már említettem volna, hogy nem normális a dolog...

Amint mondtam, egyik feladat hozta a másikat, a végén egy komposztálót is összeraktam a hátsó sarokban, az oda 2002 óta összehány zöldhulladék romjain. Ezt a dombot azóta építettem, hogy ideköltöztünk, sajnos minden különösebb koncepció nélkül, ami most persze meg is bosszulta magát. Ugyanis ahhoz, hogy tudjak kezdeni valamit vele, el kellett bontanom, szortírozva a száraz fűhalmokat a gallyaktól, a régi nádszövetet a már humifikálódottaktól...Most hát majdnem készen vagyok, már csak pár köbméter földet kell rendelnem, és betalicskázni az utcáról.

És mivel kiszabadítottam a hátsó fertályt, oda új kerítés kell.

De ahhoz le kell raknom a vitorlásom a trélerrōl (akkor már egyből vízre), hogy el tudjam hozni a kerítés elemeket.

Amikbōl annyit kell vennem, hogy a kutyánknak hátrafelé elkeríthessek egy füves részt.

Azért, hogy az előkertet elzárhassam tőle, hogy azt is megcsinálhassam kulturáltra.

Beteg dolog ez. És nyilván majd ott sem ér véget a tennivalók listája. Hiába, ha egyszer egy dominó elindul. Egy dolgot tanácsolhatok minden horgásznak, ne csábuljatok el semmi ház körüli munka szirén énekének! Sz*Ni bele, menjetek csak horgászNi!

Aki idáig eljutott, és még mindig olvassa, azoknak pár képet mellékelek az elmeháborodott, sziszifuszi munkáról, ahol a bolond horgász ültet ; )

Némi előkészületek véres verejtékkel történő elvégzése után...

 ...a véglegeshez közelítő állapot:

Azt, hogy gilisztát honnan fogok ásni, azt még mindig nem tudom.

 

komment

2019.11.16. 07:43 szimix

Mindegy

Az idei évem horgászat szempontjából egysíkúan zajlott. Fogtam, néha sokat is, éppen ezért alig mozdultam el Fehérvár szívétōl. A lakóhelyem szerinti pályán ellenben kizárólag vitorláztam, ez lassan veri az eddig No1 hobbimat. Persze, egy jó peca is igen fárasztó, de a sportértéke nem mérhetō össze egy kemény szeles mókával. 30-40+ km óránkénti erōsségū viharban kapaszkodni kell, mindahányszor élve jövök be, férfinak érzem magam : )

Természetesen mai napig nem mondható el, hogy vitorlázó volnék, hiszen autodidakta módon tanulgatom, magamtól, vagyis vak vezet világtalant alapon. Ezért aztán tippeket arra nézve, hogyan nyerj finn vb-t, nagy eséllyel nem én fogok adni, fōleg, hogy kb fingom sincs semmirōl, még a gép részeinek hajós neveit is alig tudom. Ellenben sūrū vizen tartózkodással, a szezononkénti hajózott órák magas számával igyekszem behozni a hátrányt, és az már elmondható, hogy ha kilométeres körzetben senki nincs körülöttem, biztonsággal tudok forgolódni. Szóval. A hajózásról hozzáértō okosságokat nem fogok tudni megosztani, azonban a vitorlázás örömérōl szívesen beszámolok.

De mi ebben a jó?

Egy, ha vizen lehetek, az mindig jó, kb mindegy mivel, legyen az horgász kajak, olcsó dinghy, vagy top katamarán, esetleg rózsaszín felfújható flamingó. Vizen lenni jó. Ott máshogyan telik az idō, kikapcsol a külvilág. Kettō. Ez egy bonyolult technikai eszköz, fizika, matematika, elōre gondolkodás, és rugalmasság, edzettség mind kell hozzá. Elégedetté tesz, ha az történik, amit elterveztem, és emberéletben, felszerelésben sem esik kár : ) Ahol kikötök, az egy szūk, zegzugos "parkoló", a széliránytól, erōsségtōl függōen a nehéz, és a kutya nehéz ki-be állások között választhatok. Ha mégis sikerül valami, az nagy öröm é bódottá. A nagy szélben, a túl nagyban, a veszély legyōzése nyom egy komoly adrenalin fröccsöt, és biztosan segít a rutinok beidegzōdésében is. Három, ne fekedkezzünk azonban meg az átlagos menetekrōl sem! Nincs szebb annál, mikor langy szellōben hanyatt fekszem a fedélzeten, és nézem a csupakék égen vándorló felhōket! Vagy vontatom magam, és a gyakori vendégeimet a vízben, majd kiszállunk a Petrocsellibe "kávézni"... szóval összetett dolog, és akkor még az esztétikai élményrōl nem szóltam, amit egy szépen felkészített hajó okoz! Ha a vízkōtōl megtisztított, felfényezett fa fedélzet csillogásába belenézel, az a kortalanság élménye, még ha évente rendbe is kell tenni, súlyos dénárok árán is. A vitorla kikerekedése megfelelō szélben szintén az öröm forrása, bármilyen hihetetlenül is hangzik. Kín, és sebek szegélyezik az utat, metszō szél, forróság, szúnyog hadak, borulások, sajgó tagok járnak párban egy jó menettel.

Egy üveg hideg fröccs, jó társaság, a természet kéznyújtásra... Érted már?

komment

2019.06.21. 22:30 szimix

Veszíteni tudni kell

Voltál kint?

Ja, délután 6-tól 8-ig.

És?

Hát, nem is tudom... ma nehéz volt. Először a felszíni csalikat erőltettem, volt vagy 20 rávágásom, némelyik meg is akadt, de a végén mind lemaradt. Jó a csalim, ezt a nagyot szeretik, csak mivel a horog is nagy, kiáll a vízből... így nehéz, valamit máshogyan kellene csinálnom. Szóval ma ezért nem fogtam.

Semmit?

Ja, hát a végén a d-fin sártróz gumi kihúzott a szarból. Ott a hátsó kanyarban volt két fekám. De az nem ér, szinte biztosra mentem, a kifolyóknál. Igaz is, oda közel kiszedtem a mederből egy 30 centis törpét... akkor feje volt, mint az öklöm. Aztán megjött Peti, és újabb fekák közt egy süllő is kinézett. Gyenge nap volt, na, majd hajnalban...

komment

2018.11.07. 11:55 szimix

Vékony jég

Egyszer csak lett ide egy tó. Nem nagy, és pláne nem vad víz. Nincsenek kapitális halai, viszont a szokásoshoz képest szigorúak a szabályok. Városi a környezet, néha nagy a zaj, sokszor keresztezzük a nem horgászók útját. Bárki, aki itt perget, garantáltan bajba kerül. Otthon, a munkahelyén, a megbízóinál, bárhol, ahol nagyon várják. Többnyire nem pénztárca kímélő, hacsak valaki nem eleve az UL-pergető szekcióból érkezik, és már megvan kb minden felszerelése, ami ide kellhet. De még ha úgy is érzed, hogy mindened IS van már, úgyis fogsz új vackokat venni, szóval fizetsz, mint a katonatiszt. Addiktív. Pár itt eltöltött peca után, mi másra tudsz gondolni, ha épp nem vagy itt, hogy mielőbb visszagyere?! Azon töprengsz, melyik sarkáról állj neki legközelebb, mi legyen a módszer, a csali, amivel sikert érhetsz el. Finomítasz, aztán jön a nano. De közben nőnek a süllők, nagy csalikra is odavágnak a fekák, szóval a felső mérettartományt sem hanyagolhatod el. Rájössz, hogy léggyel is lehet, a franc egye meg. Egyre másra fogod a szebbnél-szebbeket, és folyamatosan látod, hogy mások is gyönyörű halakat posztolnak.

Elvesztél, véged van. Olvad alattad a mindennapokat alátámasztó vékony jég, irány a pokol, neked már annyi.

komment

2018.10.20. 00:10 szimix

A lusta pörgettyűs meséje

Címkék: blog fotó multi horgász élet ősz írás ponty süllő élmény gumi legyezés hal víz horgászat part barát pergetés érzés boldog engedély nádas fogás feka sügér műcsali 2018 műlégy legyező multiplikátor pergető Székesfehérvár Magyarország Imre fekete sügér Extra perget UL-pergetés Bregyó


Lusta vagyok, na. És akkor mi van? Régóta nem írtam, és mondhatnám, hogy ezért, mert meg sem érdemlitek, de persze az igazság az, hogy a visszajelzések hiánya, és tulajdon restségem együttesen vezettek oda, hogy kvázi feladjam blog író karrieremet. Amúgy rá sem nagyon érek. Nem mintha a peca töltötte volna ki idén a munka utáni maradék szabadidőmet, nem. Már tavalytól próbálom hanyagolni a korai keléseket, vagy kései szúnyoginváziót, de persze nap közben nem annyira egyszerű a Velencei-tavamon fogni. Ezért inkább ráálltam a vitorlázásra, meg is osztok gyorsan két faszányos videót:

  

Erről csak annyit, röviden, ha fúj a szél, lehet vitorlázni. Nincs kérdés, hogy jön-e a hal, szóval kicsit direktebb az összefüggés az akarás, és a nyögés között. 

Node! Azért  a halakat sem hanyagoltam teljesen, sőt, ha valaki venné a fáradtságot, és megkérdezné a valódi főnökömet, alighanem mélyen lesújtó véleményének adna hangot a hobbijaim számossága, a velük eltöltött idő, és úgy általában az elmeállapotom felől. Szóval azért pecázgatok. Éppen egy balatoni betli-szagú túrából jöttem haza, amikor láttam Szegi barátom posztját a pontyozó horgász versenyről a Bregyón. Hívott is, és bár addigra már igen szűkében voltam az időnek, ezért el is mentem (ne keress benne logikát!). Addig dumálgattunk, míg ki nem bökte, hogy menjünk át etetni a másik tóra. Hozott pár kiló száraz kenyeret, én pedig egyből az UL pálcámért nyúltam, ha már szembejött a lehetőség. Egyetlen jigen, egyetlen gumival sétáltunk át a Vidámparki-tóhoz. Ahol aztán kb 10 perc alatt 20 dobásból tán 18 és fél szép csapó esett, a 15-25 cm-s tartományból. Innentől fel is gyorsultak az események, és hirtelen ott találtuk magunkat, hogy két év teljes horgász tilalom után október 15-től megnyitott a tó. Csak sporthorgászoknak, egy bottal, műcsalival, keccsendrilíz alapon. Hát, kéremalássan. Sokféle jó víz van. Sokféle halat jó fogni, de én a nagy csapókat szeretem (szeretném) fogni leginkább. De ha van sok más ragadozó, az sem baj. Ezen a tavon gigászi halak még nincsenek, de csapó van majd 30 cm-ig, és sok, a pisztrángsügér állománya jelentős, olyan kb 40 cm-ig, és mivel két éve csak zabálniuk kellett, van benne más jóság is. Közreadok pár fotót az első hétről, hadd egyen a fene mindenkit, aki nem volt részese a felvezető körnek!

d1c119de-2f38-435a-a5d6-eeac3b6016c0.jpeg

Francba, nem ezt akartam. Szóval a halak:

 c493c0e9-23d4-479a-ad48-92be62288826.jpeg

Tovább is van, mondjam még? 

komment

2018.04.22. 04:12 szimix

Szeretnél új történetet olvasni?

komment

2018.03.03. 19:53 szimix

A lónak az ő túloldala

Címkék: blog horgász kritika tél írás kérdés hideg horgászat feeder barát pergetés patak jég domolykó fogás nem normális műcsali 2018 pergető úsztatás perget Pisztráng Gaja Sárvíz-Malom csatorna

4053f0a7-876f-434c-8156-a2814ea01a88.jpeg

Ismét olyan helyekre mentem pecázni, ahová normális ember a lábát sem tenné. Igaz, nem is róluk szól ez a szösszenet. Először is autóval hajtottam be pár földútra, ami így utólag nem volt annyira egyértelműen jó ötlet. Egy helyen, ahol félreálltam a fák közé, úgy tűnt messziről, pici hó van csak a fagyott talajon, de valami belső sugallatra hallgatva aztán mégsem hajtottam rá, inkább begyalogoltam. Több helyen beszakadt a jég alattam, vagyis ha bemegyek kocsival, még most is ott dagasztanám a sarat. Azután a meredek, csúszós, hóval borított gátoldalon többször hanyattvágtam magam, csak azt sajnálom, hogy nem tudom megmutatni, ha én jól szórakoztam magamon, akkor nektek is tetszett volna. Estem akkorákat, mint az ólajtó, mivel a botom épségéhez görcsösen ragaszkodtam. Amit amúgy sem volt egyszerű bejátszani a bokrok közé, mivel egy közel 4 méteres feederrel úsztatom a műcsalit, méterenként hetvennégyszer akadtam el vele a tűskésben. Amúgy csodálatos helyet fedeztem fel magamnak, a hótakaró miatt jól látszott, hogy csak állatok járnak arra, nyulak, rókák, fácán, őzek... és én. A poén egyik részét lelövöm, hallal egyáltalán nem találkoztam, bármilyen ígéretesnek is tűnt a pálya. A képen egy előző alkalommal fogott, bár ugyanarról a vízrendszerről származó makócápa látható.

No, de mivel nem fogtam semmit, mi több, még kapásig sem jutottam, volt időm picinyég gondolkodni. Nemrég belefutottam egy sztoriba, domolykózás közben fogtam egy tilalmas halat. Olyat, ami a környékemen a mondák szerint létezett csupán számomra eddig, én még életemben nem fogtam ilyet vad vízen. Vagyis nem horgásztam rá, egyértelműen random esett be. Csabi barátom pont látta a fogást, jelentősen zaklatott (naná, utálta, hogy fogtam), hogy mielőbb visszakerüljön a vízbe (nem ő, a hal), ezért aztán mintegy 13 másodpercet töltött a levegőn, életem haláról a vacak telefonommal nyolc gyors felvételt készítettem, 0,75 lett belőle jó. Ezek után egy zárt csoportban megmutattam halat, persze rendesen utáltak érte, ami azonban teljesen rendben van, pont belefér a baráti ugratásba. Egy ismerősöm azonban azzal talált meg, hogy miért tartottam a fotó miatt olyan sokáig kint a halat, és hogy mekkora gáz, hogy közreadtam, majd felsőbbrendűségét ezzel bizonyítva kilépett a csoportból.

Namármost. Mit érdekel engem (amúgy de, csak igyekszem úgy tenni, mintha mégsem)? A konkrét eset kapcsán azonban egy kérdés csak megakadt bennem. A ló innenső oldalán rengetegen kaszabolják a halat, biztosan ti is ismertek elrettentő eseteket, a tavaszi balatoni süllő-armaggeddon, a hárosit lehúzók, a kisebb rabsicok, akik a halból élnek, a kapálók, és a napi limitnél, méretkorlátozással nem törődő mindennapi horgászokról ki nem tud? Ennek ellenpólusa a  keccsenrilíz térhódítása, azon sporttársak jóvoltából, akiknek játék ez a sport, és óvják az ellenfelet, nagyon helyesen. Van olyan, aki egyáltalán nem visz el halat, akad, aki csak ritkán csábul el, van, aki a törvények adta kereteken belül fogyaszt. Ez mind rendben is van. Az egy, amit nem értek, miért kell egymást cseszegetni? Vagyis, miért kell a ló túloldalára átesni, és olyasmibe belekötni, ami nem is igazi probléma, úgy beállítani, mintha bármi helytelen történt volna? Elvenni a másik kedvét, örömét, a horgászat, vagy akár bármi más téma kapcsán mostanában mindennaposnak számít, ám nekem rendkívül szánalmas dolognak tűnik, csak sajnálni tudom, akinek csak negatív dolog jut az eszébe.

Végezetül az utálatos tilalmas halról egy jól sikerült fotó:

 160a6401-8d93-47b2-8e94-985929d97ff4.jpeg

 Na, csőváz! Fogjatok szép halakat, de ne álljatok át a sötét oldalra! 

Ps.: Otello leszállt a fészkére.

komment

2017.10.30. 23:46 szimix

Már megint itt van a szerelem

Zsennye. És ezzel itt vége is lehetne a történetnek. Hiszen mindent, majdnem mindent tudtok. Számtalanszor megéltem, megírtam, csupán a részletek variálódnak, az élmény ugyanaz volt, van, lesz, minek akkor újra, és újra magamat ismételtem? Ja, te még nem jártál ott, egy amolyan ivászattal egybekötött horgászversenyen? Öreg hiba. Elmondom, hogyan csináld. Kell egy jó csapat. Anélkül el se indulj! Ha sznob pöcs vagy, maradj máshol, inkább ne zaklasd fel az elmeotthon lakóit! Nem tudsz horgászni? Az nem kizáró ok, mi sem tudunk. De jó hírem van, ha pergetsz, kb normális vagy a halakkal, vagy nem pergetsz, de szívből szereted az embereket (és a piát), akkor itt a helyed.

19284287-3836-4e8c-97aa-5f0fd370680b.jpeg

Szóval 24 órás horgászverseny. Ami 25 volt. Ez elég beteg ötletnek hangzik, és megnyugtatok mindenkit, konkrétan az is. Éjjel horgásszon a tököm. Egyhuzamban egész nap? Akinek konkrétan két anutája van. De persze a folyamatos részvétel nem előírás, ha jól sejtem, nem is vette senki sem ennyire véresen komolyan a dolgot. Pár száraz tény:

- nulladik nap kinek csütörtök este, másnak péntek délelőttől volt (én ekkor még bőszen dolgoztam), oltári italozás, bulika zajlott, nélkülem sajnos, ennek megfelelően Peti barátommal egy, földszinti ágyba kényszerültünk, tekintve, hogy én nem voltam hajlandó feljebb mászni, ő pedig nem tudott. Ráadásul az éj folyamán még ki is szállt egy tisztító kúrára. Cuki volt : )

- péntek estére leért a nevezők jó része, este 9 előtt nekem is sikerült beesnem, de többnyire olyan előrehaladott állapotban voltak már a delikvensek, hogy nem tudtam velük felvenni a kesztyűt, meg sem próbáltam, majdnem teljesen szomjasan értem az ágyba, hiába, hosszú volt a hét

- szombaton 5h30-kor kezdődött a verseny felvezető része, sok-sok magyarázattal, amit a résztvevők többsége még éber kómában hallgatott. 7-től 12-ig tart az első felvonás, aztán 12-14 között kötelező ebédszünet, 14 órától vasárnap reggel 9-ig a záró akkord. Utána eredményhirdetés, laza kis italozás annak, aki nem vezet.

 e9821d3c-b1fc-4e0c-86b5-f3126707304a.jpeg

 005ef784-5eae-459c-b950-088112610e11.jpeg

0be9a96e-9e44-4566-a794-0dbda93c97af.jpeg

909df1b6-61d7-4da0-b826-9c2d058f89cd.jpeg

f79c3ba2-214f-46ef-b289-7bf8684894b0.jpeg

Alapból kb ennyi. Pár apróság persze kimaradt, pont a lényeg. Az, hogy ki mit fogott, kevésbé érdekes, legalábbis, ami az első három helyezettet illeti. Ők remekül horgásztak, igazából versenynek fogták fel a dolgot, megérdemelten győztek. Hanem a negyedik helyzet csapat, az ám a valami! Ja, hogy azok mi lettünk Lazi komámmal : ) pedig nem indult egyszerűen a buli, kedves párom olyannyira bemákolt előző este, hogy a másnapi rajtra 11 órakor ért fel. Elég esélytelennek tűnt így a fogás további erőltetése, inkább kikötöttünk idő előtt (máskor is így szoktuk, az első mindig a munka... akarom, mondani, a kocsma), visszafelé megdobáltuk a napijegyes tavat, Lazi fogott is egy 70-es körüli csukát, én egyet szépen elengedtem főzsinór szakadás okán, illetve egy pontyot ütöttem kanállal. Aztán szépen beszaggattam mindent mást is, ami még nálam volt, úgyhogy erre az ijedelemre gyorsan kikértem egy üveg rozét és kancsó szódát, és én elkezdtem, míg mások folytatták a tivornyázást. Ettünk, ittunk, ám a jól meg nem érdemelt munka utáni pihenésemet Móri Pisti zavarta meg, egy előző, jobban sikerült alkalom felhánytorgatásával. Egyszerűen nem működik a riasztó, mindig megetet valamivel : ) viszont zarándokhely lettem, ami hasznos a mértékletes út hívőinek.

b45f28bb-84ba-45be-b2ee-e8b208d0c915.jpeg

 4192cb6b-df61-42f5-986a-c946f1c0c738.jpeg

Videó itt:

https://www.facebook.com/istvan.mori.webfishing/videos/10214847244918436/ 

Délután újra nekiálltunk, a jóistent is körbedobáltuk, semmi. Hogyan került aztán Lazi a partra? Nem tudom. de akasztott egy csukát, ezzel szépen megjött a kedvünk, elindultunk újra a partni nádsáv előtt, és egy tálca, Pistitől lenyúlt kannibállal ki is ütöttem egy gyönyörű, fekete süllőt. Egyszerre mondtuk ki, ennek tepsiben volna a helye! Nagy szerencséjére azonban ennek a tónak a lakóit nem konyhára szánják, és még az olyan halfarkasok, mint mi sem tehetnek kivételt. Sötétedés után picivel már újra parton talált minket a kocsma, hiába, nehezen viseljük mi ezt a nagy feszültséget. Újabb tivornya várt bennünket, semmi extra, csak a szokásos. Olyan szép buli keveredett, hogy, bár itt a részletek homályba vesznek, Hisztit végül a saját társa, Peti, bezárta véletlenül a saját furgonjába, ahonnan nem tudott szabadulni. Igaz, a feltételek is nehezítve voltak, mivel a oldalajtót meg sem próbálta kinyitni, pedig azt lehetett volna, mígnem Zsöni végül megszánta, és szabadon engedte őt. Sajnos videó nem készült... Hiába, ezek a vendéglátósok ilyenek, nincs bennük becsület, hogy legalább rögzítenék az eseményeket. A teljesség igénye, és az idősorrend betartása nélkül még pár esemény ezidőtájból:

Bálint Pisti megfürdött a 8 fokos vízben, vagyis papírja van róla, hogy nem punci, néhányan (móriék és én) oda-vissza meccsen csónakáztuk körbe egymás pályáját, a fogási esélyeket lenullázva, pár dodzsemes ütközéssel cifrázva, és mi még így is fogtunk újabb halakat, volt aki rigót szabadított, mintha valaki ruhástól fürdött volna (ez persze nem jó vicc ilyenkor, de baj nem történt), Fecó 40 lett, és kissé bekarmolt az ünneplő közönség, Miki és Ricsi leoktatta a mezőnyt, elhangzott a híres lassú vagy, fakabát tétel, elfogyott újabb pár hektó málnaszörp, és Levi mindezt atyai jóindulattal, mosolyogva kezelte, könnyedén, mindenki megelégedésére. Mi a jó franc kellhet még ezen kívül?!

Hacsak nem az örökbecsű A.E. Bizottság Szerelem, szerelem dala, hogy művelődjetek szépen:

Szerelem szerelem

Már megint itt van a szerelem,
már megint izzad a tenyerem.
Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őrája gondolok,
már megint akarok egy jó nagyot...
Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őt látom mindenütt,
már megint csak őt hallom mindenütt.
Minek? Minek? Minek? Minek?

Szerelem, szerelem, szerelem,
szerelem, szerelem, szerelem....
Köpni kell-pü!
Köpni kell-pü!
Köpni kell-pü!
Köpni kell-pü!

Már megint itt van a szerelem,
már megint izzad a tenyerem.
Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őrája gondolok,
már megint akarok egy jó nagyot...
Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őt látom mindenütt,
már megint csak őt hallom mindenütt.
Minek? Minek? Minek? Minek?

Szerelem, szerelem, szerelem,
szerelem, szerelem, szerelem....
Köpni kell!
Köpni kell!
Köpni kell!
Köpni kell!
PÜ-PÜ!!!

Már megint itt van a szerelem,
már megint izzad a tenyerem.
Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őt látom mindenütt,
már megint csak őt hallom mindenütt.
Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őrája gondolok,
már megint akarok egy jó nagyot...
Minek? Minek? Minek? Minek?

Szerelem, szerelem, szerelem,
szerelem, szerelem, szerelem....
Köpni kell-pü!
Köpni kell-pü!
Köpni kell-pü!
Köpni kell-pü!

 

Lehet, hogy épp Zsennyére gondolt a költő?

 

 

 

komment