Nem én vagyok az észosztásra legmegfelelōbb, sem a horgász tudásom, sem a hozzá való kedvem híján. Szóval világmegváltó zseniális trükköt ne várj!
A tavunkban elfogytak a csíkos-, és pisztráng sügerek, a csuka, süllō , balin új nemzedék majd két év múlva lehet aktuális. A ponty továbbra is jól muzsikál, ami pedig pergetve fogható, az a méteres körüli harcsa. Az eddig elérhetō állományra megfelelt az ul, light szekció, de ez most más. Amit eddig ügyesen ki lehetett venni akár tūspiccessel, az már nincs, ellenben ezek a busa fejū, pocakos erōgépek komolyabb felszerelést igényelnek. Hát elōvettem egy olyan cájgot, amivel még soha nem fogtam semmit. Ebben mondjuk közrejátszhatott az is, hogy nem használtam... Nem, mert nem kellett, mert nehezebb, mert meghúzza a hátamat, derekamat. De látva Norbi pecatárs sikerét, határozottan otthon hagytam minden mást, nehogy elcsábuljak, és elōvettem a dulvát:
Nagy erōs merítō (ezt azután szereztem be, hogy Móri Pistinek nem tudták kiszedni élete csukáját);
Finn-nor fém orsó - soha eddig nem fogtam vele, nekem nehéz;
Egy Lucky John Vanrex bot, 5-21gr, alig volt eddig a kezemben;
20-as fonott zsinór;
5gr-os jig, nagy zōd gumi.
Körbejártam a tavat, de egyelōre korai, hiába dobáltam a szélét, legközelebb befelé hajigálok majd, messzire. Összesen egy kapásig jutottam a számtalan elakadás mellett. Az azonban azonnal ki akarta csavarni a kezembōl a cájgot! Kicsit aggódtam is, mivel a fék szorosra volt állítva, szimplán bénaságból, féltem, hogy kihajlik a horog. De nincs más mód, ezekkel keményen kell bánni, akkorát teker már egy méteres harcsa is.
Közben levágtam a füvet, viszont elvesztettem a fonalat...mindegy, ebben a firkálmányban az a jó, hogy ha már nem emlékszem, hova akartam kilukadni, akkor abbahagyom.
Szóval harcsára csak keményen!
