Totum

Hogyan lehet úgy karamellt készíteni, hogy enyhén citrom íze is legyen?

A karamell és a citrom párosítása zseniális, mert a citrom sava ellensúlyozza a cukor töménységét és mélységet ad az íznek. A titok az időzítésben van: ha túl korán teszed bele a citromot, a sav megváltoztatja a kémiai folyamatot, ha túl későn, nem simul össze az íz.

Két bevált módszert ajánlok, attól függően, hogy milyen állagú karamellt szeretnél:

1. A „Száraz” módszer (Kemény karamellhez vagy díszítéshez)

Ez a módszer akkor jó, ha ropogós, üvegszerű karamellt szeretnél.

• Hozzávalók: Kristálycukor, egy bio citrom héja, pár csepp citromlé.

• Folyamat: 1. A kristálycukrot keverd össze a finomra reszelt citromhéjjal még hidegen. Hagyd állni 10 percet, hogy a cukor átvegye az illóolajokat. 2. Szórd a cukrot egy vastag aljú serpenyőbe. Ne kevergesd! 3. Amikor elkezd olvadni és borostyánsárga lesz, adj hozzá 3-4 csepp szűrt citromlevet. Ez segít megakadályozni a kristályosodást is. 4. Amint elérte a kívánt színt, azonnal vedd le a tűzről.

2. A „Krémes” módszer (Karamellszószhoz vagy bonbonba)

Ez a legfinomabb változat, ahol a citrom íze igazán érvényesül.

• Hozzávalók: 200g cukor, 100ml tejszín, 50g vaj, fél citrom leve és reszelt héja.

• Folyamat:

  1. Készíts egy klasszikus borostyánszínű karamellt a cukorból.

  2. A trükk: A tejszínt melegítsd fel külön, és dobd bele a citromhéjat, majd hagyd állni (infúzió). Mielőtt a karamellhez öntenéd, szűrd le a héjat.

  3. Öntsd a meleg, citromos tejszínt a karamellhez (vigyázz, felcsap a gőz!).

  4. A legvégén, amikor már levetted a tűzről és belekeverted a vajat, add hozzá a frissen facsart citromlevet. Ha főzés közben tennéd bele az összeset, a sav miatt a tejszín kicsapódhatna, de a végén adva hozzá friss, citrusos marad.

Mire figyelj? (Profi tippek)

• Ne égesd meg: A citromsav miatt a cukor hajlamosabb gyorsabban barnulni. Amint látod, hogy füstölni kezd, azonnal állítsd meg a folyamatot (pl. állítsd a serpenyő alját hideg vizes ruhára).

• A só ereje: Egy csipet só (vagy sós vaj használata) kiemeli a citrom aromáját. A sós-citromos karamell az egyik legkülönlegesebb ízkombináció.

• A héj textúrája: Ha benne hagyod a reszelt héjat, az kis barna pontokként látszódni fog. Ha tükörsima szószt akarsz, mindig használd az infúziós módszert (áztasd a tejszínbe, majd szűrd le).

A citromos karamell egy nagyon izgalmas alap, mert egyszerre édes, mély és savanykás. Ahhoz, hogy továbblépj, érdemes olyan ízeket választani, amelyek vagy fokozzák a frissességét, vagy mélyítik a krémességét.

Íme a legjobb párosítások:

1. Fűszerek, amik „felrobbantják” az ízeket

• Gyömbér: A citrom és a gyömbér klasszikus páros. A gyömbér csípőssége és a karamell édessége a citrommal kiegészülve egy ázsiai jellegű, vibráló desszertélményt ad.

• Kardamom: Ez a fűszer citrusos, fenyőgyantás aromával bír. Ha a tejszínbe belefőzöl 2-3 szétnyomott kardamommagot, a karamell elegáns, parfümös és különleges lesz.

• Rozmaring: Meglepő, de a rozmaring fenyőillata és a citromos cukor találkozása a legmodernebb cukrászatokat idézi. Főleg sós karamell változatnál működik.

2. Magvak a textúra és a mélység miatt

• Pisztácia: A pisztácia zöldes, földes íze gyönyörűen kontrasztban áll a sárgás citromos karamellel. Nemcsak ízben, látványban is pazar.

• Mogyoró: A pörkölt mogyoró olajos, telt íze segít „leföldelni” a citrom savasságát.

3. Gyümölcsök, amik kiegészítik

• Málna vagy Szeder: A bogyós gyümölcsök saját savaival felerősítik a citromot, miközben a karamell keretet ad az egésznek.

• Körte: A körte egy lágy, semlegesebb gyümölcs. Ha a körtét ebben a citromos karamellben párolod meg, a gyümölcs nem lesz túl édes, hanem frissítő marad.

4. Fehércsokoládé

A fehércsokoládé alapvetően nagyon édes és zsíros. A citromos karamell savassága pont ezt a zsírosságot töri meg. Egy citromos karamell-ganache fehércsokoládéval töltve az egyik legjobb bonbon-töltelék.

Egy konkrét tipp az összeállításhoz

A chili és a citromos karamell párosítása zseniális és rendkívül modern választás! Ez a hármas (édes-savanyú-csípős) a gasztronómia egyik legizgalmasabb területe.

A chili nemcsak „éget”, hanem kiemeli a cukor ízét és pezsgést ad a citromnak. Íme, hogyan érdemes csinálni, hogy ne „üsse ki” a többi ízt:

Hogyan add hozzá a chilit?

1. Az infúziós módszer (Elegáns): A karamell készítésekor a tejszínbe (vagy a vajba) dobj bele egy félbevágott, kimagozott chili paprikát (pl. egy piros Bird's Eye vagy egy enyhébb változatot). Hagyd ázni pár percig, majd vedd ki. Így a karamellnek lesz egy „háttérben bujkáló” melegsége, de nem lesz tőle ehetetlenül erős.

2. A pelyhes módszer (Rusztikus): A kész, már majdnem kihűlt citromos karamellbe keverj bele egy kevés finomra őrölt chili pelyhet. Ez vizuálisan is jól néz ki: a borostyánsárga szószban apró piros pontok úszkálnak.

Milyen chili illik hozzá?

• Habanero: Nagyon csípős, de van egy természetes trópusi gyümölcsös, citrusos aromája, ami tökéletesen rímel a citromra. Csak egy egészen pici darabka kell belőle!

• Chipotle: Ha füstös irányba vinnéd el (ez a citrommal és a sötétebb karamellel egyfajta BBQ-szerű, de édes mélységet ad).

• Friss chili (Thai/Bird's Eye): A tiszta, éles csípősségért.

Mire használd ezt a citromos-chilis karamellt?

• Grillezett ananászhoz: Az ananászt kend meg vele grillezés közben. A sav, a cukor és a csípősség a sült gyümölccsel lehengerlő.

• Étcsokoládé ganache-hoz: Egy tart (kosárka) aljába tegyél ebből a karamellből, a tetejére pedig önts selymes étcsokit. A chili és az étcsoki régi barátok, a citrom pedig hozza a frissességet.

• Sült húsokhoz (Crossover): Ez a keverék akár egy sült kacsamell vagy oldalas mázaként is megállja a helyét.

Vigyázat: A kapszaicin (a chili ereje) a forró cukorban még intenzívebbnek tűnhet, ezért a kóstolgatással légy óvatos, várj, amíg egy kicsit hűl a kanálon!

A Texas BBQ-nál a „sweet, heat & tang” (édes, csípős és fanyar) hármasa a szent grál, és a citromos-chilis karamell pontosan ezt hozza.

Itt a karamellt nem desszertként, hanem „glaze”-ként (mázként) vagy a „mop sauce” (felkenős szósz) alapjaként használjuk.

1. A „Citromos-Chili Karamell Máz” (Glaze)

Ez a változat a sütés utolsó 30-45 percében kerül a húsra (pl. oldalashoz vagy pork belly-hez), hogy rásülve fényes, ragacsos kérget alkosson.

Így módosítsd a receptet:

• A cukor: Barnacukrot használj fehér helyett, mert a melaszos íz jobban illik a füsthöz.

• A citrom: A citromlé mellé tegyél bele egy kevés almaecetet is, hogy a „tang” (fanyarság) átüsse a hús zsírosságát.

• A chili: Használj füstölt chiliport (Chipotle vagy Ancho) vagy egy kanál Srirachát.

• Extra titkos összetevő: Adj hozzá egy kevés fokhagymaport és egy teáskanál mustárt. A mustár emulgeál, és segít, hogy a karamell ne csússzon le a húsról, hanem rátapadjon.

2. Melyik húshoz passzol?

• Oldalas (Ribs): A klasszikus választás. A citromos savasság „átvágja” az oldalas zsírját, a chilis karamell pedig gyönyörű mahagóni színt ad neki.

• Pork Belly (Császárhús) „Burn Ends”: A kockára vágott sült császárt forgasd bele ebbe a mázba, majd tedd vissza a smokerbe 20 percre. A citromos karamell rákaramellizálódik a zsíros falatkákra.

• Csirkecomb: A csirke bőre alatt a citromos-chilis íz elképesztő.

3. A technika (Hogy ne égjen meg)

Mivel a karamellben sok a cukor, 110-120°C felett gyorsan megég és megkeseredik. 1. A húst készítsd el puhára a hagyományos texasi módon (alacsony hőn, füstön). 2. Amikor a hús már majdnem kész, kend le a citromos-chilis karamellel. 3. Hagyd a smokerben még egy rövid ideig, amíg a máz elkezd „hólyagosodni” és ráragadni a húsra, de még nem feketedik el.

4. Tálalási tipp

Amikor kiveszed a húst, szórd meg frissen reszelt citromhéjjal és apróra vágott friss chivel (vagy újhagymával). Ez a vizuális frissesség és az illat azonnal étvágyat gerjeszt.

A Texas BBQ-nál a pác (és a sütés előtti fűszerezés) célja, hogy előkészítse a terepet a későbbi citromos-chilis karamellmázhoz. Mivel a mázad édes, savanykás és csípős lesz, a pácolásnál a mélységre, a sóra és a hús rostjainak puhítására kell koncentrálni.

Két utat javaslok: egy nedves pácot (brine) és egy száraz fűszerkeveréket (rub).

1. A „Texasi Alap” Száraz Pác (Rub)

Ez a legfontosabb lépés. A Texas BBQ-nál nem folyadékban áztatják a húst, hanem egy fűszerréteget masszíroznak bele, ami a füsttel együtt alkotja a kérget (bark).

• Összetétel:

  • Só és durvára őrölt feketebors: 50-50%-ban (ez az alap).

  • Fokhagymapor és vöröshagymapor: A mélységért.

  • Kevés pirospaprika: A színért.

• A trükk: A húst a sütés előtt legalább 12-24 órával kend be vékonyan mustárral (ez csak tapadássegítő, nem lesz mustár íze), majd szórd meg bőségesen ezzel a keverékkel.

2. A „Citrusos-Savanyú” Nedves Pác (Injekció vagy Brine)

Ha azt akarod, hogy a citrom íze ne csak kívül legyen, hanem a hús belsejébe is bejusson, használd ezt a keveréket (különösen lapockához vagy oldalasoz):

• Összetevők:

  • Almalé: Ez adja az édes alapot, ami rímel a karamellre.

  • Citromlé és almaecet: A sav puhítja a rostokat.

  • Worcestershire-szósz: Ez hozza az „umami” ízt és a sötét színt.

  • Chili pehely: Hogy a csípősség belülről is induljon.

• Használat: Ebbe áztathatod a húst 6-8 órára, vagy egy húsfecskendővel közvetlenül a rostok közé injektálhatod a sütés előtt.

3. Hogyan találkozik a pác és a karamell?

A titok a rétegzésben van. Így néz ki a folyamat, hogy a végeredmény profi legyen:

Miért ne tegyük a karamellt a pácba?

Nagyon fontos, hogy a cukros karamellt ne tedd bele a pácba a sütés elején! A cukor 120 fok felett megég. Ha 6-8 órán át sül a hús karamellben, a végén egy fekete, keserű réteget kapsz. A pác legyen sós-savas-fűszeres, a karamell pedig maradjon a fináléra!

Sertésoldalashoz (St. Louis style vagy Baby Back) a legideálisabb.

1. Lépés: A "Dry Rub" (Száraz pác)

Ezt a hús sütése előtt legalább 2-4 órával (ideálisan előző este) dörzsöld be.

• 4 evőkanál durvára őrölt feketebors (a texasi stílus lelke)

• 2 evőkanál tengeri só

• 1 evőkanál fokhagymapor

• 1 evőkanál vöröshagymapor

• 1 teáskanál fűszerpaprika (a szín kedvéért)

• Kötőanyag: 2 evőkanál sárga mustár (vékonyan kend le vele a húst, mielőtt rászórod a fűszereket).

2. Lépés: A Citromos-Chilis Karamellmáz (The Glaze)

Ezt a sütés közben készítsd el. Ez nem egy híg szósz, hanem egy sűrű, ragacsos máz.

Hozzávalók:

• Cukor: 150g barna cukor (a nádcukor mélyebb ízt ad).

• Citrom: 1 nagy bio citrom reszelt héja és a fele citrom leve.

• Sav: 2 evőkanál almaecet (ez adja meg a BBQ-s karaktert).

• Chili: 1 teáskanál chili pehely (vagy 1 apróra vágott friss habanero, ha bírod az erőset).

• Fűszer: 1 teáskanál füstölt paprika (pimentón) és egy csipet só.

• Vaj: 30g hideg vaj (ez adja meg a fényét).

Elkészítés:

1. Egy lábasban kezdd el melegíteni a barna cukrot az almaecettel és a citromlével. Ne kevergesd, csak rázogasd!

2. Amikor a cukor teljesen feloldódott és elkezd sűrűn buborékozni (szirupos állag), add hozzá a chilit és a füstölt paprikát.

3. Főzd 2-3 percig, amíg sötét borostyánszínt kap.

4. Vedd le a tűzről, és dobd bele a hideg vajat és a friss citromhéjat. Keverd fényesre. (Vigyázz, ha túl sűrű, egy kanál vízzel hígíthatod).

3. Lépés: A sütési technika (3-2-1 módszer oldalashoz)

1. Füstölés (3 óra): 110-120°C-on süsd a húst a rubbal, amíg szép "bark" (fekete kéreg) nem képződik rajta.

2. Puhítás (2 óra): Csomagold a húst szorosan alufóliába. Előtte locsold meg egy kevés almalével. Ezalatt a hús vajpuha lesz.

3. A Finálé (0.5 - 1 óra): Vedd ki a fóliából. Ekkor jön a Karamellmáz. Egy ecsettel kend le vastagon a húst a citromos-chilis mázzal. Tedd vissza a rácsra.

A titok a "Set the Glaze" fázisban van:

A mázat ne csak ráöntsd! Hagyd a húst még 20-30 percig a hőben, hogy a karamell rákaramellizálódjon, "meghúzzon" a hús felületén. Akkor jó, ha beleérsz az ujjaddal, és az nem maszatos lesz, hanem ragad.

Tálalás

Szeletelés után szórd meg a tetejét még egy kevés friss citromhéjjal és durva szemű sóval. A citrom illata az első, amit érezni fognak, a chili pedig a falat végén fog "ütni".

A pirított krumplipüré (vagy ahogy sokan ismerik: duchesse burgonya vagy serpenyőben sült püré) tökéletes választás a texasi BBQ mellé, mert a ropogós külső és a krémes belső remekül ellensúlyozza a ragacsos, chilis-citromos húst.

A BBQ-hoz kétféleképpen készítheted el:

1. A „Sült Halmok” (Duchesse-stílus) – Az elegáns verzió

Ez akkor jó, ha a tányéron különálló, dekoratív elemeket szeretnél.

• Elkészítés: A kész, sűrű krumplipürébe keverj tojássárgáját (4-5 krumplihoz 2 db-ot) és egy kevés szerecsendiót.

• Formázás: Habzsákból nyomj kis rózsákat egy sütőpapírra, vagy egyszerűen kanalazz halmokat.

• Sütés: 200°C-os sütőben (légkeveréssel) süsd 10-15 percig, amíg a szélei aranybarnák és ropogósak lesznek.

• A csavar: A sütés előtt kend le őket egy kevés olvasztott vajjal, amibe morzsoltál egy pici chili pelyhet – így rímelni fog a húsra!

2. A Serpenyős „Tört” Pirított Püré – A rusztikus verzió

Ez közelebb áll a BBQ életérzéshez. Olyan, mintha a pürét és a tócsnit ötvöznéd.

• Elkészítés: A megmaradt vagy frissen készített (de már nem tűzforró) püréből formázz kisebb pogácsákat.

• Sütés: Forró serpenyőben, kevés vaj és olaj keverékén süsd oldalanként 3-4 percig.

• A titok: Ne mozgasd őket! Várd meg, amíg egy vastag, barna, ropogós kéreg alakul ki az alján, és csak akkor fordítsd meg.

Hogyan illeszd a citromos-chilis BBQ-hoz?

Hogy a köret ne csak „ott legyen”, hanem együtt is működjön a főétellel, tegyél a pürébe a következőkből:

1. Hagyma: A krumpli pirításakor dobj mellé a serpenyőbe finomra vágott lilahagymát vagy újhagymát.

2. Füstösség: Egy teáskanál füstölt fűszerpaprika a pürébe keverve összeköti a köretet a BBQ füstös aromájával.

3. Frissítés: Mivel a húsod chilis-citromos, a krumplipürébe ne tegyél citromot, de friss aprított petrezselymet vagy snidlinget igen. Ez ad egy zöld, friss ellenpontot a nehéz ételeknek.

Egy profi tipp a tálaláshoz: Tegyél egy nagy kanál pirított pürét a tányérra, fektesd rá az omlós, karamellizált oldalast, és a húsról lecsorgó chilis-citromos szaftot hagyd, hogy átjárja a ropogós krumplit.

• Eéső este: Dörzsöld be a húst a száraz rubbal, csomagold fóliába és tedd hűtőbe.

• Sütés napja (0. óra): Indítsd a smokert vagy a sütőt (110-120°C).

• Sütés 3. órája: Csomagold fóliába a húst almalével/ecettel.

• Sütés 5. órája: Készítsd el a citromos-chilis karamellmázat (10 perc).

• Sütés utolsó 30 perce: Kend le a húst a mázzal, ekkor készítsd el a krumplipürét is és kezdd el pirítani.

Ital javaslataim ehhez különböző kategóriákban:

1. A sörkedvelőknek: IPA (India Pale Ale)

A chilis-citromos mázhoz a legjobb választás egy karakteres IPA. Az ebben lévő komló kesernyéssége és citrusos aromája (citra komló) tökéletesen rímel a karamell citromosságára, a magasabb alkoholtartalom pedig bírja a chili tüzét.

• Ajánlat: First Craft Beer - IPA vagy a Mad Scientist - Mango Bay (ha egy kis trópusi csavart is vinnél bele).

• Link: First Craft Beer IPA - Webshop

2. A borosoknak: Egy fűszeres Fehér vagy egy "bevállalós" Vörös

Bár a BBQ-hoz sokan vöröset isznak, a citromos-chilis vonal miatt egy testesebb, fűszeres fehérbor vagy egy gyümölcsös vörös a nyerő.

• Fehér: Egy Rajnai Rizling, aminek van egy kis maradékcukra. Az édesség zseniálisan oltja a chilit.

  • Link: Büttner Borászat - Rajnai Rizling

• Vörös: Egy Malbec vagy egy Zinfandel. Ezeknek "lekváros", füstös jegyei vannak, amik a texasi BBQ alapkövei.

  • Link: Malbec válogatás - Bortársaság

3. Alkoholmentes frissítő: Kézműves Gyömbérsör (Ginger Beer)

A gyömbér és a citrom régi barátok, a gyömbér természetes csípőssége pedig tovább emeli a chili fényét, miközben jéghidegen oltja a szomjat.

• Ajánlat: Old Jamaica vagy a hazai &T Tonics Ginger Beer.

• Link: Ginger Beer választék - kifli.hu

4. A "Hardcore" Texasi élmény: Bourbon Whiskey

Ha valami igazán ütőset akarsz a vacsora végére (vagy mellé jéggel), egy kukorica-alapú édeskés Bourbon a legjobb választás. A vaníliás-tölgyfás jegyek kiemelik a karamellmáz mélységét.

• Ajánlat: Bulleit Bourbon vagy a klasszikus Maker's Mark.

• Link: Bulleit Bourbon - iDrinks

Profi tipp a felszolgáláshoz:

Ha a gyömbérsört választod, facsarj bele egy gerezd friss citromot és dobj bele 1-2 karika friss chilit díszítésnek. Ez vizuálisan is összehozza az italt a húsoddal!

A borsos-fokhagymás kenyér a legjobb „tunkolós” kísérő, amit el tudok képzelni a chilis-citromos oldalas mellé. Texasban a BBQ-t gyakran csak egy szelet fehér kenyérrel tálalják, de ez a fűszeres, sült változat sokkal magasabb szintre emeli az élményt.

Kétféleképpen is elkészítheted, attól függően, mennyi időd van:

1. A „Pull-apart” (Tépkedős) Fokhagymás Baguett

Ez a legnépszerűbb, mert a barázdákban megáll a fűszeres vaj.

• Hozzávalók: 2 db nagyobb baguett vagy gyökérkenyér, 100g vaj, 4-5 gerezd zúzott fokhagyma, 1 teáskanál durvára tört feketebors, egy csipet só, és friss petrezselyem.

• Elkészítés: 1. A vajat keverd el a fokhagymával és a borssal. 2. Vágd be a kenyeret 2 cm-enként, de ne vágd át teljesen az alját! 3. A vágatokba bőségesen kenj a fokhagymás-borsos vajból. 4. Csomagold alufóliába, és süsd 180°C-on 10 percig, majd fólia nélkül még 5 percig, hogy ropogós legyen.

• Link egy jó alap kenyérhez: Aranycipó Baguett

2. A Serpenyőben Pirított „Texas Toast”

Ez a rusztikusabb, gyorsabb változat, ami kívül ropogós, belül puha.

• Hozzávalók: Vastag szeletekre vágott fehér kenyér (pl. kalácsjellegű toast kenyér), vaj, fokhagymapor, sok-sok durva bors.

• Elkészítés: 1. Egy serpenyőben olvassz vajat, szórd bele a borsot. 2. Helyezd bele a kenyérszeleteket, és közepes lángon pirítsd aranybarnára az egyik oldalát. 3. Fordítás után a pirult oldalát dörzsöld be egy félbevágott nyers fokhagymagerezddel (ez adja a legintenzívebb ízt!).

• Link a legjobb toast kenyérhez: Roberto Texas Toast (vagy bármilyen vastag szeletelt fehérkenyér).

Miért működik ez a BBQ-val?

• A bors: A húsodon lévő borsos kéreggel (bark) fog rímelni.

• A fokhagyma: A citromos karamell édességét ellensúlyozza a sós-fokhagymás karakter.

• A textúra: A ropogós kenyérhéj tökéletes a hús szaftjának és a pirított krumplipürének a kíséretében.

Egy "Titkos" Tipp:

Mielőtt betolod a sütőbe a kenyeret, reszelj a vajas rétegre egy egészen kevés citromhéjat. Ez az apró trükk lesz az a kapocs, ami a kenyeret és a húst ízben teljesen összezárja.

Bár a recept elsőre szokatlannak tűnik, a gasztronómia legmagasabb szintjein és a tradicionális konyhákban is több konkrét precedense van a hús és a citromos-chilis karamell párosításának.

Íme a három legfontosabb gasztronómiai „rokona” ennek az ételnek:

1. A Vietnámi „Thịt Kho” (Karamellizált sertéshús)

Ez a legközvetlenebb precedens. A vietnámi konyha egyik alapköve a Nước Màu, ami egy sötét, kesernyés cukorkaramell.

• Hasonlóság: A húst (többnyire császárhúst vagy oldalast) ebben a chilis-karamellben párolják puhára.

• A citrom szerepe: Gyakran adnak hozzá lime-ot vagy citromnádat, hogy a zsíros húst frissítsék.

• Precedens: Ha rákeresel a "Vietnamese Caramel Pork" kifejezésre, láthatod, hogy ez egy több száz éves, világhírű technika.

2. Modern BBQ „Competition Style” (Versenystílusú oldalas)

Az amerikai BBQ versenyeken (KCBS) a profik gyakran használnak „Agave-Lime Glaze”-t vagy citromos-barackos karamellmázat.

• Precedens: A híres BBQ pitmasterek (mint például Aaron Franklin vagy Myron Mixon) előszeretettel használnak gyümölcsös cukrokat a mázhoz. A citromsav (citrus juice) azért kulcsfontosságú náluk, mert segít „beállítani” a máz fényét és ragacsosságát, hogy ne csak édes, hanem fanyar is legyen.

3. A Fine Dining: „Duck à l'Orange” modern átirata

A klasszikus narancsos kacsa valójában egy gyümölcsös karamellmártás (Bigarade mártás).

• Hasonlóság: A szakácsok gyakran cserélik a narancsot citromra vagy yuzura, és adják hozzá a chilit (például Espelette paprikát), hogy modernebb, vibrálóbb ízt kapjanak.

• Precedens: Világhírű séfek (pl. Gordon Ramsay vagy Heston Blumenthal) receptjeiben gyakran szerepel a „Lemon & Chilli Glaze” zsírosabb húsokhoz (kacsa, sertésoldalas), mert a citrom héjában lévő olajok és a karamellizált cukor kiemelik a sült hús ízét.

Miért pont ezek működnek együtt? (Kémiai precedens)

A hús sütésekor végbemegy az úgynevezett Maillard-reakció (barnulás). Ha erre rákened a citromos karamellt:

1. A Cukor fokozza a pörzsanyagok ízét.

2. A Citromsav feloldja a zsírok telítettségét (frissíti a szájpadlást).

3. A Chili pedig vérbőséget okoz az ízlelőbimbókon, így intenzívebbnek érzed a hús aromáját.

Konkrét linkek, ahol hasonló koncepciót láthatsz:

• Vietnámi karamellás oldalas recept (angol) – Itt láthatod a technika alapját.

• Citromos-Chilis BBQ csirke koncepció – Hasonló ízprofil, csak szárnyasra.

Ez a recept tehát nem „légből kapott”, hanem a keleti technikák és a nyugati BBQ egyik legizgalmasabb találkozása.

Ehhez igazíthatod még a vietnámi receptből átvett „titkos” összetevőt, a halszószt is, ami még brutálisabbá tenné a karamellt. (Csak egy teáskanál kell belőle, de az umami-bombaként működik!)

Ha egy olyan titkos összetevőt keresel, amitől az ételed teljesen egyedi lesz, és mindenki azt kérdezi majd: "Mi ez az íz, amit nem tudok azonosítani, de zseniális?", akkor a megoldás:

A titkos fegyver: A Barna Vaj (Beurre Noisette) és a Bourbon Vanília

Lehet, hogy furcsán hangzik a hús mellett a vanília, de ez a Fine Dining világának egyik legnagyobb trükkje. A vanília nem csak édességekbe jó; a sertészsírral, a füsttel és a chilivel találkozva egy mély, földes, fás aromát ad, ami teljesen függővé teszi a vendégeket.

Hogyan tedd egyedivé? (A "Signature" technika)

Amikor készíted a citromos-chilis karamellmázat, a vajat ne csak simán add hozzá a végén, hanem „barnítsd meg”:

1. Barna vaj készítése: Egy külön kis lábasban olvaszd fel a vajat, és hevítsd addig, amíg mogyoróbarna színe nem lesz, és el nem kezd sült mogyoró illatot árasztani. (Vigyázz, hamar megég!)

2. A Vanília: Ebbe a forró barna vajba kapard bele egy fél vaníliarúd belsejét (vagy egy teáskanál jó minőségű vanília kivonatot).

3. Az egyesítés: Ezt a vaníliás barna vajat keverd bele a citromos-chilis karamellbe a legvégén.

Mitől lesz ez „csodafinom” és egyedi?

• A Barna vaj: Egy olyan diós, telt ízt ad a karamellnek, ami mélységet ad a citrom élességének.

• A Vanília: A vanília kiemeli a sertéshús természetes édességét és a BBQ füstösségét. Nem lesz tőle „sütemény” íze, csak egy megfoghatatlanul luxus aromát kap az egész.

• A Kontraszt: Amikor a vendéged beleharap az omlós, füstös húsba, először a citrom frissességét érzi, aztán jön a chili csípőssége, és végül ott marad a szájában a vaníliás-vajas selymesség.

Még egy apró, vizuális „Signature” trükk:

A tálalásnál a hús tetejére ne csak citromhéjat szórj, hanem pörkölt, sózott makadámdiót vagy mogyorót durvára törve. Ez a ropogós elem a barna vaj mogyorós ízével együtt valami olyan textúrát ad, amit BBQ-nál soha senki nem várna, de mindenki imádni fog.

bonus track: https://www.youtube.com/watch?v=j7y86pMWJcg

Naná, hogy az! Hát hogyan volna lehetséges objektíven nézni (második) szerelmemre?! (... az első is olvassa, ezért nem mertem előrébb sorolni... : )

Idén azt találtam ki, hogy az ország több pontján is megpróbálkozom majd halat fogni. Természetesen annyi időm nincsen hogy a világot bejárjam, vagy akárcsak Magyarországot, de az biztos, hogy a Velencei-tavon, a Balatonon, a Sión, az Ipolyon, Tisza-tavon, és még ki tudja hol legalább egyszer-egyszer elő fogok fordulni. Ez a legolcsóbban egy úgynevezett versenyzői jeggyel volt biztosítható, aminek alapfeltétele az (többek között), hogy az ember versenyezzen is. Na, én mostanában nem hogy nem versenyeztem de még csak nem is horgásztam, vagy ha horgásztam is, az is olyan volt, hogy jobb nem beszélni róla. A parti pergető pisztráng fogó verseny szavai közül tulajdonképpen ezek egyetlen eleme passzolt hozzám,a parti de az is y-nal. Még hogy pisztráng? Hát csak annyit tudok róla, hogy azt eszik, és nem isszák. Elvileg ez egy ilyen buzera peca, egészen finom eszközökkel. Csakhogy a vidámparki fekete sügerek óta én letettem az ultralight eszközökről, ami azt jelenti, hogy nemhogy 0,5-3 grammos bottal nem rendelkezem, de legfinomabb szerelékem is 7-17 grammos feszes, pergető pálca! Eredetileg úgy képzeltem, hogy ez a méret, ez a tartomány, és az ehhez tartozó mindenféle biszbasz csalijaim, azok jók lesznek a pisztrángra is. Tulajdonképpen nem is indult rosszul az ügy. Leszámítva azt az apróságot, hogy szombat délelőtt az A csoport kezdett, és én B csoportosként ellenőriztem őket (álltam a hátuk mögött), hogy mindent szabályosan csinálnak-e. Nyilván a szabályokról halvány segéd fogalmam nem volt, tehát körülbelül annyit tudtam csupán megállapítani hogy finomszerelékel, és nem szigonnyal, vagy hálóval, netán áramozva fogják a halat. Felőlem aztán körülbelül fejen is állhattak a versenyzők, bár igaz hogy kirívó szabálytalanságot valószínűleg nem láttam, amiket meg mégis azok tulajdonképpen apróságok, majd korrigálja az edző, vagy aki akarja, aki majd a VB-keretet tanítja a szabályok tiszteletére. Mert azt azért hozzá kell tenni, hogy ezek a versenyzők amikor kijutnak a világbajnokságra azzal fognak szembesülni, hogy a rendezők az árgus szemekkel fogják nézni, hogy ki mit ront el, és már kapják a büntetést, adott esetben a kizárást. Vagyis erre itthon kell felkészülni. N, egy biztos, aki velem versenyzett az ebből vagy tudott valamit magától, de hogy tőlem nem tanult semmit hasznosat, az egészen biztos. Lényeg, hogy nem bántották a halat. Ez a hal bántás ez aztán délután nekem sem nagyon sikerült. Megindultan négyet, abból kettőben fogtam egy-egy darab pisztrángot, és volt  még néhány kapásom is, sőt halam ami aztán leverte magát a horogról. ( Mivel a felszerelésem egyébként nem volt erre a célra megfelelő, az igazán jó pisztrángos felszerelést csak messziről ugatom, mint a Holdat, de körülbelül az hogy egy pici, puha, nagyon hajló bot, és vékony monofil zsinór ami nyúlik.) Ugye, a horgok azok eleve szakáll nélküliek, vagy lenyomott szakállúak, egyes horog többnyire, vagyis nagy eséllyel a hal képes kirázni a szájából, hogyha nem tudjuk követni az igen vad ugrabugrálását. Pedig ezek a pisztrángok pénteken érkeztek valami nevelő kádból, valami beton uszodából, ahol az égvilágon semmi, de semmi természetes szokást nem vehettek fel, csupán mindazt hozták magukkal amit az évszázezrek során megtanultak, és ösztönösen tudnak. Na, az első nap után tizenharmadikként fordultam, azt kell mondjam, hogy én ezzel baromi büszke voltam magamra, azt gondoltam, hogy ha következő nap is fogok még egy-két pisztrángot, akkor a 10-15  között végzek majd valahol. Eszem ágában nem volt továbbjutni. De ez így nagyon nagyképűen hangzik, hiszen nemhogy nem akartam, ha akartam volna se tudtam volna ezt megtenni. A következő nap igaz, hogy a B csoport kezdett, és az éjszaka kicsit jobban megpihent halaknak mi állhatunk neki először, de fogott hal, vesztett hal, mi több, kapás nélkül úsztam meg a napot. Most mondhatnám, hogy persze, mert a szombattal ellentétben vasárnap eleve rossz idő volt, a halak nem a felszínen mozogtak, hanem a franc tudja hogy hol, az is igaz hogy az előző nap a telepített majd 400 halból a matek szerint legalább 300-at szájba vertek a kollégák, ám ebből én mind összesen kettőt vagy négyet saját kezűleg. Kifogásokat tudnék sorolni, de kapásom nem volt több. Délután, amikor a versenyző társakat kísértem, már akkor látszott, hogy ők sem fognak sokat, de ott ahol én kapásig sem jutottam, ott mások a 0,5-3 grammos botokkal, egy-két grammos, fél grammos jigekkel, cseburaskával, pici körforgókkal, de olyannal amelyik forog is (nem csak picivel, és olcsóval, amilyennel egy marékkal van a dobozomban) egyet-egyet fogtak, sőt volt aki hármat, négyet, vagy ötöt. Ebből csak az következik, hogy én k.....utyára nem értek hozzá. Ehhez sem. Vagy is? Ezért aztán már el is kezdtem túrni az internetet csalik után, kistücsök, mikro fej... Nem mintha ne lenne kis jigem, de ezek szerint még kisebb kell, és még kisebb xs-es körforgó, de nem ezek, amit bárhol lehet kapni 300 Ft-ért, és igaz, hogy akkora mint a kisujjam körme, de éppen két méter után kezd el csak forogni. Ez Gaja-patak ez két-három méter széles, és konkrétan mondjuk öt méteres szakaszok, zónák voltak kijelölve a versenyzőknek és azon belül a patak másik partjára átdobva indították meg a körforgót, ami neki körülbelül 10 centire már pörgött, míg az én körforgóim akkor indultak, el mire kiértek, ha egyáltalán. Nem fogom erre, nem csak ez nem csak ez volt az oka, tény, hogy ez ez nem a szakágam. (nincs is szakágam) Egy biztos, az élmenőket leszámítva, akik komolyan vették ezt a versenyt, olyannyira komolyan, hogy volt akinek a mosoly nem hagyta el az arcát az összpontosítás közben, voltak többen akik az spotok között úgy szaladtak, mint Ben Johnson, hogy győztem utolérni, hogy ellenőrízhessek, volt akik olyan csalikkal jöttek hogy Nem mutatták meg, tehát például amikor a szakasznak vége volt, akkora a csalit levették a botról, és nem tudtam megnézni hogy mi az, annyira pofátlan meg nem voltam, hogy megkérdezzem. Na őket leszámítva jókat beszélgettünk, röhögcséltünk (az egyik poén miatt lekéstem a saját indulásomat), én marha jól éreztem magamat! Mondjuk péntek reggel oltottak az Astra zenekarral, ami után péntek estére be is gyulladt a vállam, belázasodtam, borzasztóan elfáradtam estére, aztán szombaton rá gyalogoltam vagy 30 km-t, aztán vasárnap még még egy huszast, úgy, hogy szombat estére ismét belázasodtam. Hát ez van. Nem én kértem sem azt hogy pénteken oltsanak, sem azt, hogy szombat-vasárnap legyen a verseny,  ez így alakult, annyira nem izgatott a dolog, ez valószínűleg semennyire nem akadályozott abban, hogy betlizzek. A végén valami 36. lettem nyolc megiramodásból, összesen csupán kettő hallal, ami még az első nap is borzasztó kevés. Innen nézve nem úgy tűnik hogy pisztráng horgász lesz belőlem. Viszont! Viszont most már mehetek pecázni, pergetni. Mindjárt itt a tilalom vége a május 1., pont összekészültem hozzá kenuval, villanymotorral, lítium akkumulátorral, botokkal, merítővel, csalival, anyám kínjával, mindennel. Erre tegnap még álltam egy kereszteződésben indexxel be balra fordulóra, mikor mögülem megérkezett egy kisteherautó elbambulva, és lezúzta az autómat szerintem gazdasági totálkárra. Úgyhogy most nincs vonóhorgom, nincs tetőcsomagtartóm, igaz ugyan, hogy kaptam egy kölcsön autót, céges ez is, de ezen ilyenek nincsenek, úgyhogy a kenu az ott fog megszáradni a raktárban, mert nem fogom tudni mivel vinni, úgyhogy horgászhatok a partról ahogy eddig. Szóval lofax lesz itt csikánó, nem horgászat.

Na, csá, pisztrángok!

339, és 391 oldal. Néha 37 sor oldalanként, soronként nem több, mint 50 karakter. Ez a terv idénre. Egy utazásba sűrítve mindazt, amit tudok, érzek. Rég Kitaposott úton járva, de nem szolgaian követve a nagy elődöt, akit másolni amúgy sem lehetséges.

Minden elmúlik egyszer, minden a végére ér. A kapott időt jól kihasználnia mindenkinek a saját felelőssége, lehetőségei szerint. Nem állítom, hogy ez olyan egyszerű volna, minden bizonnyal sokaknak a szomszéd utcáig, a tudás morzsáiért is lehetetlen eljutnia, ám az szerintem egyértelmű, jó pár élmény csupán akarás kérdése. Nem mondom, hogy könnyű, nem tisztem mások élethelyzetét megítélni, sőt! nagyjából el tudom képzelni azt, milyen, amikor a nincs az úr, még a semmi is alig érhető el. Arra azonban emlékszem, diák korom után, éppen hogy elkezdve a munkát, annak a lapát nyál felőli végét fogva is találtam olyan élményt, amire mind a mai napig örömmel emlékszem. Akkoriban egy halastó rendszerben iparkodtam minél kevesebb kárt tenni, télen lékeltünk, hálót kötni, kosarat fonni tanultam, és persze a jég alól is húztuk a halat. A tél elvonultával persze változtak a tennivalók, ezek egyike a vízelvezető árkot tisztítása volt. Nem vitás, kemény fizikai munka ez, különösen nekem, frissen a városból szalajtott gimnazista gyereknek. Azért az addigi nyári munkák többé kevésbé felkészítettek, nem emlékszem egetverő nyavajgásomra. Hanem azért tényleg kemény volt, csákányoltunk, lapátoltunk, vágtuk a bokrokat-fákat a mederből, jól meg lehetett éhezni közben. Az étkezés szünetei jelentették a nap fénypontját, és itt jön az a momentum, amire mindig emlékezni fogok, az ebéd végeztével kifeküdtünk a márciusi napra, és lehunyt szemmel, kikombolt kabáttal szívtuk magunkba a tavaszi napfény melegét. Távol a civilizáció zajaitól csukott szemmel bele lehet süppedni a természetbe, és azt kell mondjam, az eggyé válni vele kifejezés itt pontosan elnyeri az értelmét. Ez az érzés azután még többször visszaköszön majd az évek során, egy sziklaormon a Gaja-völgyben, vagy a nádas egy szélvédett zugában, legyen az a Velencei-tavon, a Balatonon, vagy bármi más vízen. Szerintem ezek azok az apró pillanatok, amelyek bárki számára elérhetők, segíteni is kell, akit csak lehet abban, hogy néhány ilyen pillanat jusson akkor is, ha ezt amúgy nem is olyan egyszerű kivitelezni. Mindenkinek személyesen persze szintén megoldhatatlan feladat volna, így aztán összeírtam ami csak eszembe jutott a témában, fogadjátok szeretettel!

Úgy értem, később, amik majd ezután jönnek...

Ki a fene olvassa még a blogomat? Ezer éve nem írtam semmi újat, pecázni is kevesebbet voltam, mint korábban. Élmény az persze akad, de nem látom a lelkesedést , bár az oldal látogatottsága más képet mutat. Egy maréknyi érdeklődőt a hős spártaiak közül, még mindern nap ideesz a fene : )

Azt gondolom, megérdemlitek, így jártok, valamennyire újra aktivizálom magam. 

Visszatérek!

Nem én vagyok az észosztásra legmegfelelōbb, sem a horgász tudásom, sem a hozzá való kedvem híján. Szóval világmegváltó zseniális trükköt ne várj!

A tavunkban elfogytak a csíkos-, és pisztráng sügerek, a csuka, süllō , balin új nemzedék  majd két év múlva lehet aktuális. A ponty továbbra is jól muzsikál, ami pedig pergetve fogható, az a méteres körüli harcsa. Az eddig elérhetō állományra megfelelt az ul, light szekció, de ez most más. Amit eddig ügyesen ki lehetett venni akár tūspiccessel, az már nincs, ellenben ezek a busa fejū, pocakos erōgépek komolyabb felszerelést igényelnek. Hát elōvettem egy olyan cájgot, amivel még soha nem fogtam semmit. Ebben mondjuk közrejátszhatott az is, hogy nem használtam... Nem, mert nem kellett, mert nehezebb, mert meghúzza a hátamat, derekamat. De látva Norbi pecatárs sikerét, határozottan otthon hagytam minden mást, nehogy elcsábuljak, és elōvettem a dulvát:

Nagy erōs merítō (ezt azután szereztem be, hogy Móri Pistinek nem tudták kiszedni élete csukáját);

Finn-nor fém orsó - soha eddig nem fogtam vele, nekem nehéz;

Egy Lucky John Vanrex bot, 5-21gr, alig volt eddig a kezemben;

20-as fonott zsinór;

5gr-os jig, nagy zōd gumi.

Körbejártam a tavat, de egyelōre korai, hiába dobáltam a szélét, legközelebb befelé hajigálok majd, messzire. Összesen egy kapásig jutottam a számtalan elakadás mellett.  Az azonban azonnal ki akarta csavarni a kezembōl a cájgot! Kicsit aggódtam is, mivel a fék szorosra volt állítva, szimplán bénaságból, féltem, hogy kihajlik a horog. De nincs más mód, ezekkel keményen kell bánni, akkorát teker már egy méteres harcsa is.

Közben levágtam a füvet, viszont elvesztettem a fonalat...mindegy, ebben a firkálmányban az a jó, hogy ha már nem emlékszem, hova akartam kilukadni, akkor abbahagyom.

Szóval harcsára csak keményen!

Évek óta ugyanabban a kikötőben pocsékolom az időt, különféle hajókkal. Először egy nagy vizibiciklit vettem, amiről remekül lehetett műlegyezni - soha sem tettem, aztán volt csónakom, bútorszállítóm, felfújható kajakom, vitorlások, és most egy pedállal hajtható kajak. Évek óta ugyanott kötök ki, megideologizáltam magamnak, hogy az nekem miért is jó, így aztán ott a legjobb. Amúgy a kikötő olcsó, és mvel elég vaczak is, plusz a karavánról tudjuk, hogy halad, előbb-utóbb el lesz bontva ez is. Megeszi a mutyi, könnyen lehet. Mindegy, ez most nem ide tartozik. Csak nem tudtam megállni, #kurvafidesz. Ez egyébként Dini barátom kedvenc szavajárása (miközben közösen az összes többit is paralell szidjuk), mindent erre vezet-vezetünk vissza : ) Nem jön a hal? KF. Beleesik a napszemüveg a fejéről a vízbe (mert egy bfék)? KF! És így tovább. De hogy jön ez ide?! Jogos, máris kibontom.

Szóval, áll a kajak a megszokott helyén, épp a május elsejei első pörgettyűzésből jövök vissza, vagy 5 órát pedáloztam a majdnem semmiért. A valami az mégis benne, hogy lassan duzzadnak a combjaim, hiába, nehéz darabot választottam, masszív, két fős, de egyedül kemény. Nem baj, majd fejlődök. Viszont mivel kutyára elfáradtam, fújt a szél is, mint a disznó, nem ponyváztam le a jószágot. A fa evezőt azért kivettem belőle, az nagyon látszott, de a mentőmellény, kis merítő, pár apróság a zsebekben benne maradt. Másnap reggel megyek vissza (nem hetekkel később, hanem kb 10 órán belül, egy éjszakával közben), és nincs merítő, a pontyos csalik a zsebekből hiányoznak, a dobozos fröccseimet kivették! (ezt az egyet mondjuk el tudom fogadni). Morogtam, volt benne ..., valamint *&@, és társai, ez van. Közben, ahogy jövök megyek, az egyik csónakban megpillantottam a barátom nevét, elérhetőségét egy oldalfalra pingálva, ahogyan az elő van írva. Máris hívtam és egy jót panaszkodva egymásnak elmeséltem a sztorit. Snitt. 

Pár napra ő hív. Imrém! Ezek a pitiáner alakok! Este bent felejtem a H bójákat a csónakban, másnap megyek ki, és a tó közepén vettem észre, hogy hiányoznak, majdnem abba is hagytam a pecát aznapra, egy szemetesből kikukázott vírusos pet palack mentette meg a napot. Ezek a szemetek! KF! Ezek mindent elvisznek, ami mozdítható, még ha nem is kell. És így tovább, nem írom a le a sok kedveset, amit mondtunk a feltételezett elkövetőről, de eltartott egy darabig...Egyszer csak elhallgat. Aztán hogyaszondja: Nehogymár! Hát itt van a bólya a pad alatt... Refrén: úgy van! #kurvafidesz : )))

Azért az biztos, hogy nem sok jobb karantén akad, mint az enyém. Agárdon, kertes házban lakunk, 300 méterre a kikötőtől, ahol a vizijárműveim várnak. Ráadásul nem hiába, gyakran kifutunk egy-egy körre, ott aztán minimális a kontaktus esélye. Ugyan tilalom van, hogy pörgettyűzhetnék, de csak úgy is jól esik, ilyenkor edzésnek fogom fel a dolgot. A korlátozások okán szinte ki sem mozdulok amúgy, a munkám olyan jó, nagyrészt netről végezhetō, és az időm nagy részét is kitölti, ez segít hogy ne kelljen gondolkodnom azon, mit is csináljak a maradék időmben.

Nohát, mivel nem mászkálunk el, itt pedig tilalom van, ráadásul sokat van fent a viharjelzés, azaz nem mindig lehet menni, olyan dolgok is szembejönnek, amit normál elmeállapotomban, zsigerből elhárítanék. Ilyen sport például a kertészkedés. Gyermekkoromban a szüleim révén volt benne részem, és egészen mostanáig úgy éreztem, ez nem az én hobbim. (Most még jobban úgy érzem, konkrétan az összes porcikám úgy fáj a szokatlan munkától, hogy mozdulni alig, sőt! aludni sem tudok tőle!) Ám amikor legutóbb gilisztát akartam ásni, és szembesültem azzal, hogy kb csákány kéne hozzá, valami bekattant. Elkezdtem kertész, palántázós, komposzt és magaságyás őrülteket gyűjtő oldakakon infót keresNi, a hozzávalókat beszerezni, és egyszer csak azt vettem észre, hogy amint eldőlt az első dominó, azonnal feladatok sokasága várt megoldásra. Olyannyira, hogy végül egy szinte teljes kertrekonstrukcióba fogtam, ha már lúd, legyen kövér alapon. Mindezt azért, hogy tudjak gilisztát ásni. Miközben alapvetōen pergetek. Mintha már említettem volna, hogy nem normális a dolog...

Amint mondtam, egyik feladat hozta a másikat, a végén egy komposztálót is összeraktam a hátsó sarokban, az oda 2002 óta összehány zöldhulladék romjain. Ezt a dombot azóta építettem, hogy ideköltöztünk, sajnos minden különösebb koncepció nélkül, ami most persze meg is bosszulta magát. Ugyanis ahhoz, hogy tudjak kezdeni valamit vele, el kellett bontanom, szortírozva a száraz fűhalmokat a gallyaktól, a régi nádszövetet a már humifikálódottaktól...Most hát majdnem készen vagyok, már csak pár köbméter földet kell rendelnem, és betalicskázni az utcáról.

És mivel kiszabadítottam a hátsó fertályt, oda új kerítés kell.

De ahhoz le kell raknom a vitorlásom a trélerrōl (akkor már egyből vízre), hogy el tudjam hozni a kerítés elemeket.

Amikbōl annyit kell vennem, hogy a kutyánknak hátrafelé elkeríthessek egy füves részt.

Azért, hogy az előkertet elzárhassam tőle, hogy azt is megcsinálhassam kulturáltra.

Beteg dolog ez. És nyilván majd ott sem ér véget a tennivalók listája. Hiába, ha egyszer egy dominó elindul. Egy dolgot tanácsolhatok minden horgásznak, ne csábuljatok el semmi ház körüli munka szirén énekének! Sz*Ni bele, menjetek csak horgászNi!

Aki idáig eljutott, és még mindig olvassa, azoknak pár képet mellékelek az elmeháborodott, sziszifuszi munkáról, ahol a bolond horgász ültet ; )

Némi előkészületek véres verejtékkel történő elvégzése után...

 ...a véglegeshez közelítő állapot:

Azt, hogy gilisztát honnan fogok ásni, azt még mindig nem tudom.

Az idei évem horgászat szempontjából egysíkúan zajlott. Fogtam, néha sokat is, éppen ezért alig mozdultam el Fehérvár szívétōl. A lakóhelyem szerinti pályán ellenben kizárólag vitorláztam, ez lassan veri az eddig No1 hobbimat. Persze, egy jó peca is igen fárasztó, de a sportértéke nem mérhetō össze egy kemény szeles mókával. 30-40+ km óránkénti erōsségū viharban kapaszkodni kell, mindahányszor élve jövök be, férfinak érzem magam : )

Természetesen mai napig nem mondható el, hogy vitorlázó volnék, hiszen autodidakta módon tanulgatom, magamtól, vagyis vak vezet világtalant alapon. Ezért aztán tippeket arra nézve, hogyan nyerj finn vb-t, nagy eséllyel nem én fogok adni, fōleg, hogy kb fingom sincs semmirōl, még a gép részeinek hajós neveit is alig tudom. Ellenben sūrū vizen tartózkodással, a szezononkénti hajózott órák magas számával igyekszem behozni a hátrányt, és az már elmondható, hogy ha kilométeres körzetben senki nincs körülöttem, biztonsággal tudok forgolódni. Szóval. A hajózásról hozzáértō okosságokat nem fogok tudni megosztani, azonban a vitorlázás örömérōl szívesen beszámolok.

De mi ebben a jó?

Egy, ha vizen lehetek, az mindig jó, kb mindegy mivel, legyen az horgász kajak, olcsó dinghy, vagy top katamarán, esetleg rózsaszín felfújható flamingó. Vizen lenni jó. Ott máshogyan telik az idō, kikapcsol a külvilág. Kettō. Ez egy bonyolult technikai eszköz, fizika, matematika, elōre gondolkodás, és rugalmasság, edzettség mind kell hozzá. Elégedetté tesz, ha az történik, amit elterveztem, és emberéletben, felszerelésben sem esik kár : ) Ahol kikötök, az egy szūk, zegzugos "parkoló", a széliránytól, erōsségtōl függōen a nehéz, és a kutya nehéz ki-be állások között választhatok. Ha mégis sikerül valami, az nagy öröm é bódottá. A nagy szélben, a túl nagyban, a veszély legyōzése nyom egy komoly adrenalin fröccsöt, és biztosan segít a rutinok beidegzōdésében is. Három, ne fekedkezzünk azonban meg az átlagos menetekrōl sem! Nincs szebb annál, mikor langy szellōben hanyatt fekszem a fedélzeten, és nézem a csupakék égen vándorló felhōket! Vagy vontatom magam, és a gyakori vendégeimet a vízben, majd kiszállunk a Petrocsellibe "kávézni"... szóval összetett dolog, és akkor még az esztétikai élményrōl nem szóltam, amit egy szépen felkészített hajó okoz! Ha a vízkōtōl megtisztított, felfényezett fa fedélzet csillogásába belenézel, az a kortalanság élménye, még ha évente rendbe is kell tenni, súlyos dénárok árán is. A vitorla kikerekedése megfelelō szélben szintén az öröm forrása, bármilyen hihetetlenül is hangzik. Kín, és sebek szegélyezik az utat, metszō szél, forróság, szúnyog hadak, borulások, sajgó tagok járnak párban egy jó menettel.

Egy üveg hideg fröccs, jó társaság, a természet kéznyújtásra... Érted már?

Voltál kint?

Ja, délután 6-tól 8-ig.

És?

Hát, nem is tudom... ma nehéz volt. Először a felszíni csalikat erőltettem, volt vagy 20 rávágásom, némelyik meg is akadt, de a végén mind lemaradt. Jó a csalim, ezt a nagyot szeretik, csak mivel a horog is nagy, kiáll a vízből... így nehéz, valamit máshogyan kellene csinálnom. Szóval ma ezért nem fogtam.

Semmit?

Ja, hát a végén a d-fin sártróz gumi kihúzott a szarból. Ott a hátsó kanyarban volt két fekám. De az nem ér, szinte biztosra mentem, a kifolyóknál. Igaz is, oda közel kiszedtem a mederből egy 30 centis törpét... akkor feje volt, mint az öklöm. Aztán megjött Peti, és újabb fekák közt egy süllő is kinézett. Gyenge nap volt, na, majd hajnalban...