HTML doboz

Leírás

Why do you love fishing? Because its there. Same reason you do. Get away from the old lady. Because it loves me! I don't "like" it. It's part of me and who I am. I't like explaining why I like my right arm. Főleg pergető horgászatról adom közre saját írásaimat.

Naptár

május 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Horgászati észosztó egyéb elmebetegeknek.

2018.11.07. 11:55 szimix

Vékony jég

Egyszer csak lett ide egy tó. Nem nagy, és pláne nem vad víz. Nincsenek kapitális halai, viszont a szokásoshoz képest szigorúak a szabályok. Városi a környezet, néha nagy a zaj, sokszor keresztezzük a nem horgászók útját. Bárki, aki itt perget, garantáltan bajba kerül. Otthon, a munkahelyén, a megbízóinál, bárhol, ahol nagyon várják. Többnyire nem pénztárca kímélő, hacsak valaki nem eleve az UL-pergető szekcióból érkezik, és már megvan kb minden felszerelése, ami ide kellhet. De még ha úgy is érzed, hogy mindened IS van már, úgyis fogsz új vackokat venni, szóval fizetsz, mint a katonatiszt. Addiktív. Pár itt eltöltött peca után, mi másra tudsz gondolni, ha épp nem vagy itt, hogy mielőbb visszagyere?! Azon töprengsz, melyik sarkáról állj neki legközelebb, mi legyen a módszer, a csali, amivel sikert érhetsz el. Finomítasz, aztán jön a nano. De közben nőnek a süllők, nagy csalikra is odavágnak a fekák, szóval a felső mérettartományt sem hanyagolhatod el. Rájössz, hogy léggyel is lehet, a franc egye meg. Egyre másra fogod a szebbnél-szebbeket, és folyamatosan látod, hogy mások is gyönyörű halakat posztolnak.

Elvesztél, véged van. Olvad alattad a mindennapokat alátámasztó vékony jég, irány a pokol, neked már annyi.

komment

2018.10.20. 00:10 szimix

A lusta pörgettyűs meséje

Címkék: blog fotó multi horgász élet ősz írás ponty süllő élmény gumi legyezés hal víz horgászat part barát pergetés érzés boldog engedély nádas fogás feka sügér műcsali 2018 műlégy legyező multiplikátor pergető Székesfehérvár Magyarország Imre fekete sügér Extra perget UL-pergetés Bregyó


Lusta vagyok, na. És akkor mi van? Régóta nem írtam, és mondhatnám, hogy ezért, mert meg sem érdemlitek, de persze az igazság az, hogy a visszajelzések hiánya, és tulajdon restségem együttesen vezettek oda, hogy kvázi feladjam blog író karrieremet. Amúgy rá sem nagyon érek. Nem mintha a peca töltötte volna ki idén a munka utáni maradék szabadidőmet, nem. Már tavalytól próbálom hanyagolni a korai keléseket, vagy kései szúnyoginváziót, de persze nap közben nem annyira egyszerű a Velencei-tavamon fogni. Ezért inkább ráálltam a vitorlázásra, meg is osztok gyorsan két faszányos videót:

  

Erről csak annyit, röviden, ha fúj a szél, lehet vitorlázni. Nincs kérdés, hogy jön-e a hal, szóval kicsit direktebb az összefüggés az akarás, és a nyögés között. 

Node! Azért  a halakat sem hanyagoltam teljesen, sőt, ha valaki venné a fáradtságot, és megkérdezné a valódi főnökömet, alighanem mélyen lesújtó véleményének adna hangot a hobbijaim számossága, a velük eltöltött idő, és úgy általában az elmeállapotom felől. Szóval azért pecázgatok. Éppen egy balatoni betli-szagú túrából jöttem haza, amikor láttam Szegi barátom posztját a pontyozó horgász versenyről a Bregyón. Hívott is, és bár addigra már igen szűkében voltam az időnek, ezért el is mentem (ne keress benne logikát!). Addig dumálgattunk, míg ki nem bökte, hogy menjünk át etetni a másik tóra. Hozott pár kiló száraz kenyeret, én pedig egyből az UL pálcámért nyúltam, ha már szembejött a lehetőség. Egyetlen jigen, egyetlen gumival sétáltunk át a Vidámparki-tóhoz. Ahol aztán kb 10 perc alatt 20 dobásból tán 18 és fél szép csapó esett, a 15-25 cm-s tartományból. Innentől fel is gyorsultak az események, és hirtelen ott találtuk magunkat, hogy két év teljes horgász tilalom után október 15-től megnyitott a tó. Csak sporthorgászoknak, egy bottal, műcsalival, keccsendrilíz alapon. Hát, kéremalássan. Sokféle jó víz van. Sokféle halat jó fogni, de én a nagy csapókat szeretem (szeretném) fogni leginkább. De ha van sok más ragadozó, az sem baj. Ezen a tavon gigászi halak még nincsenek, de csapó van majd 30 cm-ig, és sok, a pisztrángsügér állománya jelentős, olyan kb 40 cm-ig, és mivel két éve csak zabálniuk kellett, van benne más jóság is. Közreadok pár fotót az első hétről, hadd egyen a fene mindenkit, aki nem volt részese a felvezető körnek!

d1c119de-2f38-435a-a5d6-eeac3b6016c0.jpeg

Francba, nem ezt akartam. Szóval a halak:

 c493c0e9-23d4-479a-ad48-92be62288826.jpeg

Tovább is van, mondjam még? 

komment

2018.04.22. 04:12 szimix

Szeretnél új történetet olvasni?

komment

2018.03.03. 19:53 szimix

A lónak az ő túloldala

Címkék: blog horgász kritika tél írás kérdés hideg horgászat feeder barát pergetés patak jég domolykó fogás nem normális műcsali 2018 pergető úsztatás perget Pisztráng Gaja Sárvíz-Malom csatorna

4053f0a7-876f-434c-8156-a2814ea01a88.jpeg

Ismét olyan helyekre mentem pecázni, ahová normális ember a lábát sem tenné. Igaz, nem is róluk szól ez a szösszenet. Először is autóval hajtottam be pár földútra, ami így utólag nem volt annyira egyértelműen jó ötlet. Egy helyen, ahol félreálltam a fák közé, úgy tűnt messziről, pici hó van csak a fagyott talajon, de valami belső sugallatra hallgatva aztán mégsem hajtottam rá, inkább begyalogoltam. Több helyen beszakadt a jég alattam, vagyis ha bemegyek kocsival, még most is ott dagasztanám a sarat. Azután a meredek, csúszós, hóval borított gátoldalon többször hanyattvágtam magam, csak azt sajnálom, hogy nem tudom megmutatni, ha én jól szórakoztam magamon, akkor nektek is tetszett volna. Estem akkorákat, mint az ólajtó, mivel a botom épségéhez görcsösen ragaszkodtam. Amit amúgy sem volt egyszerű bejátszani a bokrok közé, mivel egy közel 4 méteres feederrel úsztatom a műcsalit, méterenként hetvennégyszer akadtam el vele a tűskésben. Amúgy csodálatos helyet fedeztem fel magamnak, a hótakaró miatt jól látszott, hogy csak állatok járnak arra, nyulak, rókák, fácán, őzek... és én. A poén egyik részét lelövöm, hallal egyáltalán nem találkoztam, bármilyen ígéretesnek is tűnt a pálya. A képen egy előző alkalommal fogott, bár ugyanarról a vízrendszerről származó makócápa látható.

No, de mivel nem fogtam semmit, mi több, még kapásig sem jutottam, volt időm picinyég gondolkodni. Nemrég belefutottam egy sztoriba, domolykózás közben fogtam egy tilalmas halat. Olyat, ami a környékemen a mondák szerint létezett csupán számomra eddig, én még életemben nem fogtam ilyet vad vízen. Vagyis nem horgásztam rá, egyértelműen random esett be. Csabi barátom pont látta a fogást, jelentősen zaklatott (naná, utálta, hogy fogtam), hogy mielőbb visszakerüljön a vízbe (nem ő, a hal), ezért aztán mintegy 13 másodpercet töltött a levegőn, életem haláról a vacak telefonommal nyolc gyors felvételt készítettem, 0,75 lett belőle jó. Ezek után egy zárt csoportban megmutattam halat, persze rendesen utáltak érte, ami azonban teljesen rendben van, pont belefér a baráti ugratásba. Egy ismerősöm azonban azzal talált meg, hogy miért tartottam a fotó miatt olyan sokáig kint a halat, és hogy mekkora gáz, hogy közreadtam, majd felsőbbrendűségét ezzel bizonyítva kilépett a csoportból.

Namármost. Mit érdekel engem (amúgy de, csak igyekszem úgy tenni, mintha mégsem)? A konkrét eset kapcsán azonban egy kérdés csak megakadt bennem. A ló innenső oldalán rengetegen kaszabolják a halat, biztosan ti is ismertek elrettentő eseteket, a tavaszi balatoni süllő-armaggeddon, a hárosit lehúzók, a kisebb rabsicok, akik a halból élnek, a kapálók, és a napi limitnél, méretkorlátozással nem törődő mindennapi horgászokról ki nem tud? Ennek ellenpólusa a  keccsenrilíz térhódítása, azon sporttársak jóvoltából, akiknek játék ez a sport, és óvják az ellenfelet, nagyon helyesen. Van olyan, aki egyáltalán nem visz el halat, akad, aki csak ritkán csábul el, van, aki a törvények adta kereteken belül fogyaszt. Ez mind rendben is van. Az egy, amit nem értek, miért kell egymást cseszegetni? Vagyis, miért kell a ló túloldalára átesni, és olyasmibe belekötni, ami nem is igazi probléma, úgy beállítani, mintha bármi helytelen történt volna? Elvenni a másik kedvét, örömét, a horgászat, vagy akár bármi más téma kapcsán mostanában mindennaposnak számít, ám nekem rendkívül szánalmas dolognak tűnik, csak sajnálni tudom, akinek csak negatív dolog jut az eszébe.

Végezetül az utálatos tilalmas halról egy jól sikerült fotó:

 160a6401-8d93-47b2-8e94-985929d97ff4.jpeg

 Na, csőváz! Fogjatok szép halakat, de ne álljatok át a sötét oldalra! 

Ps.: Otello leszállt a fészkére.

komment

2017.10.30. 23:46 szimix

Már megint itt van a szerelem

Zsennye. És ezzel itt vége is lehetne a történetnek. Hiszen mindent, majdnem mindent tudtok. Számtalanszor megéltem, megírtam, csupán a részletek variálódnak, az élmény ugyanaz volt, van, lesz, minek akkor újra, és újra magamat ismételtem? Ja, te még nem jártál ott, egy amolyan ivászattal egybekötött horgászversenyen? Öreg hiba. Elmondom, hogyan csináld. Kell egy jó csapat. Anélkül el se indulj! Ha sznob pöcs vagy, maradj máshol, inkább ne zaklasd fel az elmeotthon lakóit! Nem tudsz horgászni? Az nem kizáró ok, mi sem tudunk. De jó hírem van, ha pergetsz, kb normális vagy a halakkal, vagy nem pergetsz, de szívből szereted az embereket (és a piát), akkor itt a helyed.

19284287-3836-4e8c-97aa-5f0fd370680b.jpeg

Szóval 24 órás horgászverseny. Ami 25 volt. Ez elég beteg ötletnek hangzik, és megnyugtatok mindenkit, konkrétan az is. Éjjel horgásszon a tököm. Egyhuzamban egész nap? Akinek konkrétan két anutája van. De persze a folyamatos részvétel nem előírás, ha jól sejtem, nem is vette senki sem ennyire véresen komolyan a dolgot. Pár száraz tény:

- nulladik nap kinek csütörtök este, másnak péntek délelőttől volt (én ekkor még bőszen dolgoztam), oltári italozás, bulika zajlott, nélkülem sajnos, ennek megfelelően Peti barátommal egy, földszinti ágyba kényszerültünk, tekintve, hogy én nem voltam hajlandó feljebb mászni, ő pedig nem tudott. Ráadásul az éj folyamán még ki is szállt egy tisztító kúrára. Cuki volt : )

- péntek estére leért a nevezők jó része, este 9 előtt nekem is sikerült beesnem, de többnyire olyan előrehaladott állapotban voltak már a delikvensek, hogy nem tudtam velük felvenni a kesztyűt, meg sem próbáltam, majdnem teljesen szomjasan értem az ágyba, hiába, hosszú volt a hét

- szombaton 5h30-kor kezdődött a verseny felvezető része, sok-sok magyarázattal, amit a résztvevők többsége még éber kómában hallgatott. 7-től 12-ig tart az első felvonás, aztán 12-14 között kötelező ebédszünet, 14 órától vasárnap reggel 9-ig a záró akkord. Utána eredményhirdetés, laza kis italozás annak, aki nem vezet.

 e9821d3c-b1fc-4e0c-86b5-f3126707304a.jpeg

 005ef784-5eae-459c-b950-088112610e11.jpeg

0be9a96e-9e44-4566-a794-0dbda93c97af.jpeg

909df1b6-61d7-4da0-b826-9c2d058f89cd.jpeg

f79c3ba2-214f-46ef-b289-7bf8684894b0.jpeg

Alapból kb ennyi. Pár apróság persze kimaradt, pont a lényeg. Az, hogy ki mit fogott, kevésbé érdekes, legalábbis, ami az első három helyezettet illeti. Ők remekül horgásztak, igazából versenynek fogták fel a dolgot, megérdemelten győztek. Hanem a negyedik helyzet csapat, az ám a valami! Ja, hogy azok mi lettünk Lazi komámmal : ) pedig nem indult egyszerűen a buli, kedves párom olyannyira bemákolt előző este, hogy a másnapi rajtra 11 órakor ért fel. Elég esélytelennek tűnt így a fogás további erőltetése, inkább kikötöttünk idő előtt (máskor is így szoktuk, az első mindig a munka... akarom, mondani, a kocsma), visszafelé megdobáltuk a napijegyes tavat, Lazi fogott is egy 70-es körüli csukát, én egyet szépen elengedtem főzsinór szakadás okán, illetve egy pontyot ütöttem kanállal. Aztán szépen beszaggattam mindent mást is, ami még nálam volt, úgyhogy erre az ijedelemre gyorsan kikértem egy üveg rozét és kancsó szódát, és én elkezdtem, míg mások folytatták a tivornyázást. Ettünk, ittunk, ám a jól meg nem érdemelt munka utáni pihenésemet Móri Pisti zavarta meg, egy előző, jobban sikerült alkalom felhánytorgatásával. Egyszerűen nem működik a riasztó, mindig megetet valamivel : ) viszont zarándokhely lettem, ami hasznos a mértékletes út hívőinek.

b45f28bb-84ba-45be-b2ee-e8b208d0c915.jpeg

 4192cb6b-df61-42f5-986a-c946f1c0c738.jpeg

Videó itt:

https://www.facebook.com/istvan.mori.webfishing/videos/10214847244918436/ 

Délután újra nekiálltunk, a jóistent is körbedobáltuk, semmi. Hogyan került aztán Lazi a partra? Nem tudom. de akasztott egy csukát, ezzel szépen megjött a kedvünk, elindultunk újra a partni nádsáv előtt, és egy tálca, Pistitől lenyúlt kannibállal ki is ütöttem egy gyönyörű, fekete süllőt. Egyszerre mondtuk ki, ennek tepsiben volna a helye! Nagy szerencséjére azonban ennek a tónak a lakóit nem konyhára szánják, és még az olyan halfarkasok, mint mi sem tehetnek kivételt. Sötétedés után picivel már újra parton talált minket a kocsma, hiába, nehezen viseljük mi ezt a nagy feszültséget. Újabb tivornya várt bennünket, semmi extra, csak a szokásos. Olyan szép buli keveredett, hogy, bár itt a részletek homályba vesznek, Hisztit végül a saját társa, Peti, bezárta véletlenül a saját furgonjába, ahonnan nem tudott szabadulni. Igaz, a feltételek is nehezítve voltak, mivel a oldalajtót meg sem próbálta kinyitni, pedig azt lehetett volna, mígnem Zsöni végül megszánta, és szabadon engedte őt. Sajnos videó nem készült... Hiába, ezek a vendéglátósok ilyenek, nincs bennük becsület, hogy legalább rögzítenék az eseményeket. A teljesség igénye, és az idősorrend betartása nélkül még pár esemény ezidőtájból:

Bálint Pisti megfürdött a 8 fokos vízben, vagyis papírja van róla, hogy nem punci, néhányan (móriék és én) oda-vissza meccsen csónakáztuk körbe egymás pályáját, a fogási esélyeket lenullázva, pár dodzsemes ütközéssel cifrázva, és mi még így is fogtunk újabb halakat, volt aki rigót szabadított, mintha valaki ruhástól fürdött volna (ez persze nem jó vicc ilyenkor, de baj nem történt), Fecó 40 lett, és kissé bekarmolt az ünneplő közönség, Miki és Ricsi leoktatta a mezőnyt, elhangzott a híres lassú vagy, fakabát tétel, elfogyott újabb pár hektó málnaszörp, és Levi mindezt atyai jóindulattal, mosolyogva kezelte, könnyedén, mindenki megelégedésére. Mi a jó franc kellhet még ezen kívül?!

Hacsak nem az örökbecsű A.E. Bizottság Szerelem, szerelem dala, hogy művelődjetek szépen:

Szerelem szerelem

Már megint itt van a szerelem,
már megint izzad a tenyerem.
Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őrája gondolok,
már megint akarok egy jó nagyot...
Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őt látom mindenütt,
már megint csak őt hallom mindenütt.
Minek? Minek? Minek? Minek?

Szerelem, szerelem, szerelem,
szerelem, szerelem, szerelem....
Köpni kell-pü!
Köpni kell-pü!
Köpni kell-pü!
Köpni kell-pü!

Már megint itt van a szerelem,
már megint izzad a tenyerem.
Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őrája gondolok,
már megint akarok egy jó nagyot...
Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őt látom mindenütt,
már megint csak őt hallom mindenütt.
Minek? Minek? Minek? Minek?

Szerelem, szerelem, szerelem,
szerelem, szerelem, szerelem....
Köpni kell!
Köpni kell!
Köpni kell!
Köpni kell!
PÜ-PÜ!!!

Már megint itt van a szerelem,
már megint izzad a tenyerem.
Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őt látom mindenütt,
már megint csak őt hallom mindenütt.
Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őrája gondolok,
már megint akarok egy jó nagyot...
Minek? Minek? Minek? Minek?

Szerelem, szerelem, szerelem,
szerelem, szerelem, szerelem....
Köpni kell-pü!
Köpni kell-pü!
Köpni kell-pü!
Köpni kell-pü!

 

Lehet, hogy épp Zsennyére gondolt a költő?

 

 

 

komment

2017.09.17. 09:54 szimix

Az mobil kajakrul

Úgy érzem, lassan illene egy kis infót megosztanom, ami a felfújható kajak használatát illeti.

Volt már műanyag horgász kajakom, de a transzporterem eladása után megváltam tőle (addig abban tároltam, és onnan használtam, az nem volt rossz, de most egy céges fiesztám lett, jóval kisebb hellyel), vagyis tetőn kéne hordani, arra még nem vállalkoztam. Főleg, hogy többnyire olyankor kellene, amikor valami random helyen járok. Még 2917 nyár elején vettem egy ITIWIT egy személyes felfújható kajakot a dékatlanban, 60.000,- Huf bekerülési áron, plusz egy pumpát hozzá. Két év garanciával. Ez azóta többé-kevésbé állandó jelleggel a kocsim csomagtartójában várja a bevetéseket, a szállíthatósága csillagos ötös. Az összeszerelés, és szétszedés gyorsan zajlik, 5-10 perc, attól függően, mennyire van kedvem vacakolni. Már előfordult, hogy elméláztam a vízen (csak még egy utolsó dobást, csak még egy kövest! címszó alatt), és közben egy találkozón vártak, időre. Olyan gyorsan még soha nem értem ki, pakoltam be, és vettem repülő rajtot, szinte semmi időbe nem telt, nem is készen el. Összemértem már profi PE kajak vízre tételével is, azt kell mondjam, én már a hatodik halat húztam, mire a többiek elkezdtek dobálni. Ötös ez is, leszámítva, hogy talán érdemes otthon kiszárítani, vagyis ahhoz majd újra elő kell venni, ami egy PE kajaknál nem játszik (igaz, azt meg le kell venni a tetőről, és szintúgy el kell pakolni. Amikor indiszponált vagyok, akkor a zsákba hajtás sem megy mindig zökkenőmentesen, olyankor kilóg a szatyorból... ez nem annyira szerencsés, de ez van, ha épp elmegy a kedvem.

Nézzük a lényeget, a horgászatot belőle! Először egy kenu lapáttal használtam, úgy lassú, és mindig eltolom az orrát jobbra-balra, no, az nagyon nyűgös. Találtam a padláson egy kettőbe szedhető kajaklapátot, az jó, mert befér a kocsiba, ha csak igazítani kell, kenu evezőként is használható. Amúgy nem az igazi, rám folyik a víz róla, tennem kéne rá gumigyűrűt, valahol van is, de ez persze nem a felfújhatóság miatt történik. Gyors. Klasszul lehet vele haladni, ha muszáj. A hullámot, szelet azonban nem annyira szereti, képzeld azt, hogy a hullám jön balról, a szél szemből, és valami szűk akadó szeletre kell horgászni úgy, hogy ezen nincs súly rögzítő. Annyit, de annyit szentségelek ilyenkor. Szóval, a használata néha nyűgös, ez azonban a biztonságot nem érinti, én 82 kg vagyok, jól tart. A hely kevés benne, ez nyilvánvaló. 2-3 botot szoktam vinni, ne kérdezd minek, de mondjuk kettő is elég volna, egy távdobó balinokra, és egy UL-t minimum. Pontosan, vagy akár messze is lehet belőle dobni. Fárasztani is jó belőle, nem emlékszem nyüglődésre. Felszerelés alig fér be, szoktam közvetlenül magam elé rakodni, a végén alig tudok felállni, úgy elzsibbadnak a lábaim. A súly mindig hoz be vizet, ez nyáron nem gond, most meg kaptam egy használt trokent (100% víz záró ruhát), majd meglátjuk az őszt. Horog soha nem akadt sehova (a felfújható részt gyöngyvászon külső héj takarja), halat nem tartok meg, ha egyáltalán fogok, vagyis az sem kérdés, hova teszem. Sehova, mert hely az nincs.

Szóval ez egy picit kényszermegoldás, ha nagyon mobil szeretnél lenni, amúgy egy rendesen felszerelt horgász kajak nyilván 100* jobb. Igaz, azt nem lehet a zsebemből előhúzni, ha egy víz menet közben megtetszik... valószínűleg ez is, az is kéne, a sokféle vizet látogatóknak az ehhez hasonló eszközöket jó szívvel tudom ajánlani!

komment

2017.06.25. 22:22 szimix

Szanatórium, agymosás

Zsennye, az Zsennye. Tulajdonképpen már mindent megírtam róla, többször, csak magamat tudom ismételni. Ám a hely megérdemli a dícsérő szavakat, bár nincsen rászorulva. Képeket most nem mellékelek, ez a buli (nekem) nem arról szólt, hogy képekkel bizonyítsam, hogy merre jártam, és mit fogtam, úgyhogy aki képek-, és képzelőerő nélkül, csupán a szavak mágiájára támaszkodva nem élvezi a firkálmányomat, az ne is olvasson tovább!

Ja, a telefonom lemerült, és mivel elfelejtettem a kódot, ezért nem tudtam elindítani újra, csak itthon. Mondjuk már csak ezért sincsenek képek...

Zsennye. Fish-farm... csócsálgassátok a nevét, a nekem tökéletes vendéglátás magasiskolája.

Évente párszor beköszönünk ide, pedig nem a szomszéd sarkon van. Pont ezért minimum két éjszaka az értelmesen ott töltendő idő, igyekszünk is mindig maximálisan kihasználni a választható menüket. Ilyenkor lecsúszik néhány pohár ital, ez alkalommal a rozé&szóda kombóra tettünk, helyesen, hiszen így senki nem lett beteg. Persze többen közülünk a határon billegtek, ezt abból sejtem, hogy miután igazán alaposan kiörvendeztük magunkat, és a sötétség leszálltával elindultam körbepecázni a kisebbik tavat, ezek a marrrhák utánam jöttek a vaksötétben, téglányi köveket dobálva elém, hogy ezzel is elősegítsék a fogást. Majdnem hajnali egy lett hirtelen, mire ágyba kerültem, és Lazi órája négykor már jelzett, hogy itt az idő a hajnali pecára. Jellemzően ő persze aludt tovább, és én mentem ki. A parti alig pár centis vízben ezerrel ívtak a küszök, és a ragadozók ott aprították őket módszeresen. A kis víz miatt poppert vágtam közéjük, nem nagy örömmel, mert azzal, beismerem, még a szokásosnál is bénább vagyok. Ennek ellenére, valami csoda folytán, sikerrel jártam, csuka, és süllő is tiszteletét tette nálam, pont, ahogyan szerettem volna, és ez teszi igazán meglepővé a dolgot. A reggelbe aztán, kis késéssel, beszálltak a többiek is, és váltakozó sikerrel húztuk a halat. Jó kis napindító volt, az egyszer biztos. Nyilván, ott könnyű fogni, ahol van, de azért megküzdöttünk a feladattal. A büfében Hiszti várt bennünket reggelire, egy olyan életmentő rántottával, hogy az hét nyelven beszélt. Délelőttre megjött a kánikula, megfáradtak a hősök is, főleg, hogy újabb palack bort (borokat) adtunk át az enyészetnek, így aztán megpróbálkoztam egy délutáni alvással a faházunkban, de annak aktuális szauna jellege miatt végül inkább egy fa árnyékába terítettem ki a hálózsákom, aztán Fecó is oda telepedett mellém, és a végén csak produkáltunk valamiféle sziesztát. A kibírhatatlan forróság elől nem volt persze ott sem menekvés, de Levi beengedett magához, és a szent, privát taván fürödve kúráltuk ki szerzett nyavajáinkat. Igazság szerint, olyan jó még sosem volt. Balzsam minden testi-, és ha van, lelki sebre, és hetekig tartó energiákkal tölt fel, az hétszentség!

A megérdemelt felfrissülés után még elvonulunk nagy-csukára horgászni, és onnan megjöve ismét a büfében kötöttünk ki. Na jó, én fogtam is egy olyan kisebb,  80 cm körülit. Nincs róla kép, úgyhogy nyilván nem is igaz, hadd legyen igazad, Pisti. 

Este aztán már kissé szolidabban, de újra koccintottunk Lazi B oldalt érő korára, ami csak azért fájdalmas hír, mert eddig azt képzeltem, én magam még az A oldalt pörgetem. "Barátaim" voltak kedvesek felhívni a figyelmemet a számszaki tévedésemre... Pillanatok alatt elérkezett aztán a vasárnap reggel, és az újabb beszélgetős reggeli elköltése után elindultam haza. Természetes, hogy hetekig tudnánk ezt még csinálni, de be kell valljam, semmi hiányérzet nem maradt bennem. Ez a baj Zsennyével, hogy tökéletesen törli a napi gondok lenyomatát, és ez addiktív. Onnan tudom, hogy az agymosás ez alkalommal is sikeres volt, hogy hazaérkezésem után a kedvenc Petrocelli "kávézónk"-ban még órákig fülig érő szájjal pörögtem. Azt azért be kell valljam, hazafelé konkrétan sírtam, abba belegondolva, milyen könnyen pazaroljuk az időnket rengeteg hiábavalóságra.

Zsennye. Még visszatérek.

Köszönöm, srácok!

p1170978.JPG

 

 

komment

2017.04.14. 12:40 szimix

Felpaprikázva

Címkék: érdekes horgász vers élet tavasz humor gondolat írás élmény horgászat barát érzés kihívás challenge 2017 nem normális Magyarország Imre Chilli Paprika Extra webfishingcenter.hu

Chilli challenge

Mindenkinek javaslom, aki nem félti az életét, nincs előrehaladott gyomorfekélye, ellenben rendesen meg van fázfa! Ez tisztíccsa az orrodat is.

komment

2017.04.12. 22:50 szimix

Utazás a vadonon át

Hihetetlen, hogy mennyi féle-fajta ember létezik. Egy-egy igazán komoly nemzetközi repülőtér kifejezetten alkalmas arra, hogy nagyobb utazások nélkül találkozz a világ nemzeteivel. Akiket eddig csak a tévében láthattam, itt megelevenednek a szemem előtt. Mindenekelőtt olaszok, mindenütt. Nyilván segít, hogy értem őket, ezért az alap zsivajból nekem kihallatszik a szavuk, kicsit mindig olyan, mintha hazaérkeznék. Utaznak idősek párban, családok kisgyerekekkel, fiatalok csapatban, és középkorú haverok, ki tudja milyen indíttatásból. Induláskor persze még sok a magyar hang is, aztán ez elhalkult, elveszik, ám mivel a legváratlanabb helyeken is felbukkanhat néha egy honfitárs, érdemes vigyázni arra, kire mit mondunk. Fejkendős, burkás nők mindenütt, ahogyan keletre hatolok, egyre többen. Különböző mértékben fedik el magukat, számomra kifejezetten vicces látni, hogy amíg a férjük teljesen európai öltözetben vonul, sokuk még mindig a középkorban öltözik. Persze el ne tévedjünk, emlékszem én még gyerekkoromból a fejkendős nénikre. Kíváncsian várom, mikor kopik el ez a szokás is. Persze jelei vannak a változásnak, mikor egy nemzetközi járaton leszállás előtt elkezdik becsomagolni magukat az addig európai módon öltözött lányok. Nyilvánvaló, hogy ők ezt nem gondolják véresen komolyan, különben külföldön is tartanák a viseletet, alighanem ez lesz az egyik adag élesztő ahhoz, hogy megváltozzon a világuk. Még mielőtt a miénk nem dől össze, az jó volna. Hihetetlen érdekes, szép arcok, nők-férfiak vegyesen, mindenféle bőrszínnel, a vakítóra kiszőkített, laposakat pillogó orosz örömlánytól a selyemfényű ébenfekete nigériai apukáig, a félvér feleségével, és kétéves forma szintén étcsoki, ördögforma virgonc kislányukkal. Irgalmatlan számban képviseli magát Afrika, noha természetesen nem mindenki tőzsgyökeres, mögöttem páran szóba elegyednek: A UK-ból vagy? Jeah, Kentből. Élvezd az útleveled... és mindketten nevetnek. Amott az azerbajdzsáni judo válogatott érkezik, alighanem Horvátországból, mert némelyik felsőt cserélt az ellenfelekkel, fekete, összenőtt szemöldökű férfias, marcona alakok, nyilván a sportjukból következően is masszívan izmosak, simán látom magam előtt őket egy pár száz évvel ezelőtti csatában, amikor az ellent szórták, mint a pelyvát... aztán persze kiderül, hogy a szikla külső mögött mi lapul, ugratják egymást, viháncolnak, fiatal csikók. Amúgy jellemző, hogy rengetegen nevetnek, minden náció mosolyog, gyönyörű fogsorok villognak a világ minden sarkából, láthatóan jól érzik magukat a népek, alighanem igaz, aki utazik, megtanulja elfogadni a mást, a másikat, az eltérőt, a szokatlant, nyilván masszívan idealista, és naiv vagyok... de sebaj.
Amikor a török apjukával egymásra mosolygunk, mert a hétéves forma kisfia könnybe lábadt szemmel sirat valami egetrengető fontosat, magához öleli pont olyan védelmező szeretettel, mint amire a saját gyermekkoromból emlékszem, újra nyilvánvalóvá válik, hogy nincs ám olyan nagy különbség a vágyainkban...

Most például a pokolba kívánok mindenkit, aki egy építkezéssel szembeni szobához juttatott, és ahol a meleg okán kora hajnaltól nyomják a flekszet.

komment

2017.03.26. 21:35 szimix

Évnyitó búcsúztatás

Címkék: blog érdekes horgász élet etetés túra írás csuka élmény hideg horgászat feeder barát pergetés érzés terv fogás 2017 nem normális pergető Magyarország Imre perget Zsennye


Ez a kutya rendszer ismét kiizzadott magából egy gyönyörű eredményt, újabb jó barátunk vált országot. Sírni tudnék, törni zúzni, hogy miért nem lehet itthon megélni, hogy a rabszolgasorson kívül alig van jövőképe a zembereknek. Ha anyagilag nem is, de mindenképpen megbecsült tagja volt a társadalomnak (bár multival perget), és most kimegy valami gyökkettő munkára, mert abból ott nyugodtabban meg tud majd élni, éldegélni. Hiányozni fogsz, bakter, hogy rosseb ott egye az összes országrontót, visszamenőleg.
Sokkal csúnyábbakat nem merek írni, mert édesanyám is olvassa, és már ezen is ki lesz akadva. Bocsi!
Irány tehát Zsennye, ahol most így nyitjuk az évet, és egyben búcsúztatjuk a cimbit, eszünk iszunk, iszunk, és iszunk, és talán horgászunk is egy kicsit. A helyet már ismeritek, nem egy firkálmányomban szerepelt, üdítő példa arra, hogyan érezhetjük jól magunkat valahol. A rossz időzítésnek hála, mivel most vannak a tilalmak, alig valamire pícézhetünk,  jelesül a pisztrángsügér,  és a békés halak szerepelnek az étlapon. Átvitt értelemben. Így aztán, bármi meglepő, én most feederezni fogok, az ráadásul űzhető nagyon közel a büféhez. Szerencsére esőt jósolnak, ezért szinte 100% az esélye, hogy el fogunk ázni. Igen, szinte ez az egy, ami garantálható, ha jobban belegondolok. A feeder botjaim régóta megvannak, igaz hogy jobbára pergetni használom őket, de talán az eredeti céljukra is megfelelnek majd. Ahhoz képest hogy pergetek, van székem, állványom, csali kosaram, mittudomén, mindaz a kacat, ami ehhez kell. Több év gyűjtése, amiket talán most használok majd először, ebből is látszik mennyire megéri...
Az akinek egy csöpp esze van, és teheti, már mind a tett helyszínére érkezett, csak én és a Pék vagyunk olyan bénák hogy éjjel, sőt másnapra érjünk le. Igen, az a P.P. aki a statisztikák szerint majdnem világbajnok. Aki egyébként itt sincs, mivel valami más programra azt kamuzta, hogy fájós nyakkal kezelik.

Állítólag jó buli volt. Az egyik kanyarban akasztottam valami igazán nagyot (nyilván csukát), de már a dobás pillanatában azon töprengtem, ha valami hiba folytán halam lesz, hogyan cibálom majd ki. Több réteg vízbe dőlt fa állta az utamat, rá is húztam az érdeklődőt, és szépen le is verte magát a hal a jigről. Ezzel a horgászélményeim beszámolójának a végére is értem. Akcióm előtte, de utána sem akadt több, már ami a halakhoz kapcsolódhatott volna.

De azért nem hiába mentünk, a csapatást sikerült ipari szintre emelni, pedig ez rám pont nem jellemző, de miért tagadjam, így esett. Általában az ilyen kiruccanások során különböző elhajlásokra is sor kerül, a mértéktelenség, és a különböző italok felelőtlen mixelése kapcsán. Finoman meg is jegyeztem, hogy nem értem, minimum 40 év gyakorlati tapasztalatai kapcsán, hogy nem bírják a néven nem nevezett delikvensék megjegyezni, hogy piát nem keverünk. Mert abból csak a baj lesz.  A Móri&Lazi duó már az első este is bemutatott valami fergetegeset (Pék kollég ugye ott sem volt), amiről én akkor még szerencsésen lemaradtam, igaz, így az aznapi állítólag gyönyörű halaikat sem láttam. Másnapra ahhoz képest egészen jól álltunk, míg kedves Ferenc meg nem érkezett, a maga 3 éves üveg pálinkájával. De megjött Fecó, és néhányszor elpróbáltuk a koccintós ceremóniát. Aztán elfogyott a cucc, pedig biztosan nem volt annyira meleg, hogy magától elpárolgott volna, vagyis nagy valószínűséggel, több jel egy irányba mutatott ez ügyben, mi magunk fogyasztottunk belőle. Addigra már olyan jól éreztem magam, hogy elindultunk horgászni, és én a fentebb már említett feeder szakágat választottam aznapra. Sajnos, valakinek eszébe jutott, hogy enni is kéne valamit, így kértem jóféle debrecenit a büfében, és ezt utána lefojtottam egy fröccsel. Ez egészen bizonyosan hiba volt. A következő amire emlékszem az, hogy 4 órája ülök a part széli padon, a feeder szerelékem bedobva (nagy szerencsémre nem akadt jelentkező), rettenetesen fázom, nem jönnek a szavak, pedig jó lett volna egy SMS-t küldeni a még talpon lévőknek, hogy : SEGÍCCSÉG!, szorgosan gyakorolom a parti felhő-etetést, és úgy egyáltalán, testen kívül lebegek. EZEK a rohadékok természetesen dokumentálták a stációkat, nyilván nem lehetett nagy kunszt, amennyire emlékszem, semmiféle ellenállást nem tanúsítottam az ügyben, más, sürgősebb problémákkal voltam elfoglalva. A méregtelenítés befejeztével még sikeresen (négykézláb) felmásztam a montevereszt meredekségű kaptatón a budoárba (bár fényképes emlékek nyomán valószínűsíthető egy kisebb, kb. órás megálló egy nyírfa biztonságot adó villás ágán, majd valahogyan mégis elvonszoltam magam az ágyig. Érdekes, a szokásos kismajmok nem jelentek meg az ágat pörgetni, már ez is egy nagy haladás. Aztán hirtelen másnap lett. Nagy nehezen összecuccoltam, érzékeny búcsút vettem a szerető közönségtől néhány órás további (rovásomra történő) cinkelés abszolválásával, és hazakerregtünk. Aztán összepakoltam, és egy délutáni géppel elrepültem Lisszabonba dolgozni, sima ügy. Drága feleségem csak egy héttel utána merte bevallani, hogy (még a szokásohoz képest is) mennyire vállalhatatlanUL néztem ki.

Mi ebből a tanulság? Jó az, ha a bedobott, magukra hagyott botok ki is vannak kötve, ki tudja, bármi cunami megjelenhet balról váratlanul...

 



komment